Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

Tabi üzemek a gyermekintézményekért Amatőr gálaest a Csiky Gergely Színházban Látványosan megrendezett, gazdag műsorral zárult a so­mogyi művészeti szemle be­mutatósorozata: a péntek esti mintegy háromórás gála ízelí­tőt adott abból a munkából, melyet a mozgalom keretében együtteseink, csoportjaink, szólistáink végeztek. A gála sikerében háromezer lelkes somogyi amatőr osztoz­hat. Kell is, hogy átáramoljon az amatőrök péntek esti lelkes ünneplése a mozgalom »vér­keringésébe«, hiszen szinte minden faluban, városban megtalálhatók azok az együt­tesek, szólisták, amelyek és akik e szép hagyomány folyta­tóiként a tanulás, a munka mellett a folklórt ápolják, a művészi szép megteremtésén fáradoznak. És nemcsak a művészeti szemle az egyedüli alkalom, lehetőség a bemutatkozásra, a közönség gyakran láthatja őket a különböző szakági ta­lálkozón, sőt a megyehatáron túlra is eljutnak legkiválóbb- jaijjk, hírül adva, hogy i mi­lyen értékek születnek So­mogybán az amatőrmozgalom­ban. Talán az a legfőbb gond, hogy a kiugró évek után ne következén be visszaesés : ezért a folyamatos munka is meg-megújításra szoruL Tudjuk, vannak »túlterhelt« Tóth Imre, a népművészet mestere. ,csai vegyes kar; a Siófoki Dal­kör; a SAÉV Munkáskórusa — tehetsége javát adva a so­mogyi kórusmozgalom kivéte­les gazdagságáról, kiemelkedő színvonaláról tett tanúbizony­ságot A zene képviselői nemcsak táboruk kis létszámával hívták föl a figyelmet arra, hogy töb­bet kellene velük foglalkozni, hanem arra is gondolunk, ta­lán ők nélkülözik legjobban a támogatást, beleértve a tehet­A Dráva-cgyüttes táncosai. együtteseink, oly sok szerep­lést vállalnak; szerencsésebb lenne, ha megyénk falvaiba még több csoport eljuthatna, gazdagítva a művelődési házak programját Csaknem fél év telt el az­óta, hogy az első helyi művé­szeti bemutatók megkezdőd­tek, közben - városainkban, majd pedig a megyeszékhelyen tanácskozásokat tartottak. ' A közművelődési aktívák min­denhol foglalkoztak az aima- tőrmozgalom értékelésével, a továbbfejlesztés útjának fel- j vázolásával : eredményét korai , . . .. I lenne meg megvonni a gala alapján, de hiszem, hogy az] elmúlt évekhez képest kiemel­kedő műsor máris jelezte a továbblépést. Színházi rendezőre hízták a gála szereplőinek a bemutat­kozását: Lengyel Pál munkája elsősorban azért érdemel di­cséretet, mert a két részből I álló, csaknem háromórás mű­sor mindvégig hangulatosan, frissen pergett. A csoportok fegyelmezetten követték a ren­dezői utasításokat, a jól szóra­kozó' közönségen kívül az együttesek is hasznát látták a szűkre szabott műsoridő cél-1 szerű, tartalmas kitöltésének. ! A Vikár Béla kóros Bárdos— | Kölcsey Földhez című művé­nek a megszólaltatásával — Zákányt Zsolt vezényletével — nemcsak ünnepi hangulatot keltett a műsor elején, hanem, a gála »mércéjét« is jelezte. Kórusaink mindegyike — a csurgói Csokonai gimnáziumé és szakközépiskoláé; a babó-l ségápolást is. Pacskó Anikó kaposvári fuvolista produkció­ja volt az egyetlen emlékeze­tes zenei műsorszám. A helyi, körzeti, járási be­mutatókon nem kényeztettek el bennünket a versmondók, a gála résztvevői azonban e mű­fajt. sem hagyták cserbe. Meg­lepetés volt a nagybajomi gyermekszínpad produkciója azért is, mert e korosztályból kevesen képviseltették magu­kat a gálán. Színes szőttes címmel önálló blokkot állítot­tak össze a somogyi folklór­ból; táncokból, zenéből, ének­ből. A szemle erősségei a hagyo­mányőrzők. A Zselic népi együttes a helyi hagyományok ápolásával rövid idő alatt be­írta nevét a mozgalomba. A bolhái citeratrió, Nagy Csaba kadarkúti szólóciterás á »föl­támadt« hangszer ügyes kezű megszólaltatója. Nemzetiségi együtteseink — a szuloki né­pi együttes — szólóénekesük Huber Mártonná —, a lakácsai Dráva együttes és szólistái a horvát és német folklór élő virágait nyújtották át. A mos- dósi és a vörsi pávakör — Tóth Imre énekes, a népmű­vészet mestere — a helyi nép­dalokból kötött csokrot. A So­mogy és a BM Kaposvár Táncegyüttes, illetve ifi. Urecz- ky Csaba (Marcali) táncha­gyományaink ápolóiként a mozgalom élvonalába tartoz­nak — bizonyították újfent a somogyi művészeti szemle gá­láján. Horányi Barn« Ellenszolgáltatás nélkül Ritkán esik egybe any- ny-ira* a gazdasági érdek és az emberiesség, mint az üzemek és a gyermekintézmények vi­szonyában. Igaz, korántsem minden vállalat illetékesei is­merték fel, hogy egy bölcső­de, óvoda vagy iskola nagy­sága, minősége, fölszereltsége össztársadalmi érdek, sőt — közvetve — az iskola az üze­mi csoportérdek kielégítésé­nek bázisa is lehet például a munkaerő-utánpótlás bizto­sításával. Ám e 'Kapcsolatok látszatszerűsége egyre inkább csökken, az ünnepség- és tea- délután-közponitúság lassacs­kán megszűnik. A megszapo- i idott jó példák közül ezúttal hadd emeljük ki a tabi üze­mek és a tanács kezdeménye­zéséit, a nagyszerű ötleteiket, amelyék közül jó néhány — újszerűsége miatt — akár modellnek is tekinthető. Itt nem létezik ugyan még vi­szonylagos számszerű egyen­súly sem a gyermekintézmé­nyek és az üzemek közt — egyetlen óvoda és iskola, de hat vállalat működik a csi­nos nagyközségben —, csak­hogy éppen ezért több lehe­tőség adódna a felelősség »el­osztására«. A gyárak dicsősé­ge, hogy ennék az ellenkező­je igaz Miközben a pénzbeli hoz­zájárulásról, a szerződések­kel szabályozott társadalmi munkákról és a szocialista brigádok egyéb akciódról ösz- szeállított hosszú lajstromot böngészem, azon gondolko­dom, ók-e vagy következ­mény, hogy a születések ará­nya Tabon az elmúlt években öt-hat ezrelékkel meghaladta az országos átlagot. Igaz, az indíték szempontjából mind­egy. Hiszen — ezt is statisz­tika bizonyítja — a társadal­mi munkát végző brigáriita- gök felének még vagy már nincs óvodás és iskolás korú gyermeke, sőt sokan közülük nem is Tabon élnek. íme, néhány sokatmondó adat! A Videoton helyt gyár­egysége az elmúlt két évben másfél millió forint értékű társadalmi munkával, illetve készpénzzel segítette az óvo­dát, egymillióval a bölcsödét. És külön lapra tartozik, számlán nem regisztrálható az a rengeteg szeretetmegnyil- vánulás, amelyek közül Pé- terffy Józsefné, a 310 gyer­meknek otthont adó óvoda vezetőihelyettese mesél el né­hányat, miközben a »vidisek« által készített játékokat, fris­sen festett ajtókat és falakat, jól karbantartott elektromos felszereléseket mutatja. — Mindig nagy ünnep a kicsinyek számára, ha faül­tető, gépet javító bácsikat ra­jonghatnak körül. A legna­gyobb. máig is sokszor em­legetett élmény mégis az volt, amikor egy brigádtag saját lovával szántotta fel a kis veteményeskertjüket. A kaptárüzem dolgozói ta­valy százezer forinttal segí­tettek az apróságoknak, a Tégla- és Cserépipari Válla­lat brigádjai húszezerrel, a BVG harmdncezerrel, de részt vállalt a támogatásból a Campingciikk Vállalat és a Mezőgép üzeme is. Ám az is­Szólisták a Csajkovszkij­versenyen A péntek esti ünnepélyes megnyitó után tegnap már a versenyzők is a színre léptek a fiatal zeneművészek nagy­szabású seregszemléjén, a moszkvai Csajkovszkij nem­zetközi zenei versenyen. A legnépesebb mezőny a zongo­ristáknál gyűlt össze, így a se­lejtezőt szombaton már meg is kezdték. A pénteki sorsolá­son a magyar Hernádi Hilda a 2. számot húzta, ennek meg­felelően már szombaton a zsű­ri elé került. A versenyen 37 ország majdnem 300 fiatal zenemű­vésze indul, zongora-, hege­dű-, gordonka- és énekkategó­riában. Az első selejtező for­duló az egyes ágazatokban június 19-én, illetve 22-én fe­jeződik be. s a zsűri döntése alapján jutnak majd tovább a versenyzők a középdöntőbe. kolások sem maradtak »mos­tohagyerekek«. Benedek La­jos igazgató elragadtatással nyilatkozik a szocialista bri­gádoknak a négy épület épí­tésében, illetve renoválásában, a sportpálya létesítésében, az idegen nyelvi laboratórium fölszerelésében végzett mun­kájáról, de — igazi pedagógus módjára — mégis a kapcsola­tok emberi értékeit emeli ki. — Huszonkét osztálycso­portunk közül tizennyolc tart fenn rendszeres Kapcsolatot a Campingcákk Vállalat, a Me­zőgép, a kenyérgyár, a BVG, de elsősorban a Videoton egy-egy közösségével. Az évi három-négy találkozás, illetve iskola- és gyárlátogatás hasz­na egyre nyilvánvalóbb, mind a felnőttek, rründ a gyere­kek viselkedésében. Az üze­mek a pályaválasztási ta­nácsadásban is remek társak, főleg a BVG, amely — saját költségére — nemrégiben he- gesztőszakköirt létesített ta­nulóinknak. Nem csekély se­gítséget kapnak a mi intéz­ményünkhöz tartozó (kapolyi és bábonymegyeri gyerekek is. A kérdésre: vámak-e a szülők ellenszolgáltatást a pedagógusoktól — egyértelmű tagadással válaszol az igaz­gató. — Huszonhét esztendeje tevékenykedem ebben az in­tézményben, de ilyen eset még nem fordult elő. Bármi­lyen hihetetlennek látszik is, ezekben a kezdeményezések­ben nincs sem önzés, sem formalitás. A Videotonban is hiába próbálom előcsalogatni az esetleges »hátsó« gondolatok megnyilvánulásait Czinkán Béla forgácsoló, a .Béke szo­cialista brigád tagja, csatta­nóé választ ad gyanakvásom­ra. — Tizennyolcán vagyunk, ebből tizenegyen még nőtle­nek, nem létezik hát szülői érdek. Mégis mindannyian nagy kedvvel járunk az óvo­dába és az iskolába játéko­kat készíteni, KRESZ-táblá- kat felállítani a Közlekedj okosan játékhoz, s ha kell, fát vágni is. A követelményrend­szer? A brigádnapló? Ha a gyermekintézmények támo­gatása egyszerűen kötelesség lenne, a brigád féle biztosan nem lenne hajlandó csinálni. A naplónál sokkal többet ér a gyerekek »haverkodása«. Fleisch György és Szabó István, a Ságvári Endre bronzkoszorús brigád tagjai, a sók értékes munka felsoro­lása helyett — valószínűleg szándékukra, indítékukra jellemzően — egy apróságot említenek legemlékezetesebb élményükként — Megható volt látni, aho­gyan a kisgyerekek az álta­lunk készített karácsonyfadí­szeket fogadták. Hogy ka­punk-e az ilyen munkákért pénzjutalmat? Az év végién pár száz forintot Általában a gyerekek egészségére szok­tuk elkölteni. íme, a tabi modell. Külső foglalata: a nagyközsé­gi tanács által koordinált szerződésrendszer az üzemek és a gyermekintézmények kö­zött. Belső tartalma: szeretet, önzetlenség, egyszóval: érdek­es látszatnélküliség Lengyel András Országos fafaragó- pályásat A MEDOSZ elnöksége, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa és a Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre országos fafa­ragó-pályázatot hirdetett. En­nek célja, hogy megismertesse és népszerűsítse az öntevé­keny, művészeti értékeket al­kotókat és alkotásaikat A mezőgazdasági, a vízügyi, az erdő- és fagazdasági, a ter­melőszövetkezeti dolgozók mű­veit várják a pályázatot ki­írók, de a felsoroltakon kívül bárki részt vehet a pályázaton, a dolgozó embert, a mezőgaz­daságot, az erdészetet igényes, művészi eszközökkel ábrázoló alkotásaival. A pályázók két darab, leg­feljebb egy méter magas fara­gással nevezhetnek, melyet a MEDOSZ megyei bizottságá­hoz ez év szeptember 15-ig kell beküldeni. Első fokon a megyei bíráló bizottságok ér­tékelik az alkotásokat, és a legjobbakat továbbítják októ­ber 15-ig az országos bíráló bizottsághoz. A kiíró szervek novemberben országos kiállí­tást szerveznek a beküldött művekből, ezt összekapcsolják az ünnepélyes eredményhirde- I téssel, melyre előreláthatólag november 4-én kerül sor. A pályázaton egy ötezer forintos első, három háromezer forin­tos második és négy kétezer forintos harmadik díjat adnak ki. Ezenkívül a kiemelkedő műveket két ötezer forintos különdíjjal és tárgyjutalmak­kal is elismerik. ,,Belakott múzeum* Látogatóban Liptákéknál Siófok-kiliti úttörők látogat­ták meg nemrég Lipták Gábor írót fijredi házában, s feledhe­tetlen élménnyel hajóztak ha­za a déli partra. A rendhagyó író-olvasó találkozót a Dél­balatoni Kulturális Központ KISZ-szervezete rendezte, s egyik tagja, Matyikó Sebes­tyén József vállalta q szervező munkát, ő köszöntötte a 66 éves írót a déli part olvasói nevében. Lipták Gábor elbe­szélgetett a gyerekekkel, akik — az író nagy megelégedésé­re — jól ismerték melveit; a többi között az Amiről a kö­vek beszélnek, a többször ló- adott Aranyhíd, s a nemrég megjelent Ezüsthíd című rege- és mondafeldolgozásait. Ezután a ház asszonya. Piroska néni egy ugyancsak rendhagyó mű­vészettörténeti óra keretében megismertette az ifjú vendé­gekkel a múzeumház értékeit. Ferenezi Béni szerint a Liv- ták-ház »belakott múzeum«. Illyés Gyula pedig eképpen köszöntötte a házigazdát vala­melyik születésnapján : »Élt itt a környéken egy gróf, bi­zonyos Festetics, aki megpró­bált valami ilyesmit csinálni, mint most Lipták Gábor. Neki nem egészen sikerült, Lip laknak igen.« Sokan idéz­ték már e tré­fás köszöntőt, ha a Lipták- ház sajátos »irodalmi szá­ll Ion« jellegét akarták meg­határozni. Ma­gyar és külföl­di szellemi nagyságok jöt­tek (s jönnek) ide, és mozog­nak e közeg­ben otthono­san, s aki el­megy innét, visszavágyik. Regnek fest­mények, dús- gazdak könyv­tár... Egry Jó­zsef tíz balato­ni képe. Fe­renczi Béni rajzai, plakett­jei. Borsos Mik­lós szobrai, Bemáth Aurél, Szántó Piros­ka festményei. Amerigo Tot grafikái. Régi bútorok. Egy tizenhatodik szá­zadi berakott lakodalmas asz­tal például, s körülötte a nép­művészet remekei. A dedikált könyv- és kéziratgyűjtemény áttekintéséhez hetek kellené­nek. Nemrég a Ijetöfi Irodal­mi Múzeum szakemberei (mi­előtt védetté nyilvánították) nagyjából számba vették a kéziratokat, az irodalomtörté­neti vonatkozású fényképeket, filmtekercseket, összesen 7012 levelet, 778 mű kéziratát, 6069 fotót, egy »szuszéknyi« nega­tívot, 58 válogatott filmteker­cset őriz a Lipták-ház. Ezen­kívül tíz vendégkönyvet tele hazai és külfödi hírességek be­írásaival, s több mint 300 Lip- ták-kéziratdossziét. Csak két érdekességet említek a kézira­tok közül: Németh László a Két Bolyai című művének el­ső változatát és Szabó Lőrinc 26 év szonett-kötetének kéz­iratát. E versek közül sokat ebben a házban írt a költő. A vendégkönyvben a ma­gyar szellemi élet legragyo­góbb nevei mellett Quasimodo, Ahmadulina, Arghesi, Szimo- nov, Rozsgyesztvenszkij stb ... Az egyik oldalon Szabó Lő­rinc utolsó bejegyzését olva­som. »Elnémulok.» A dátum: 1957- szeptember 10. — Nagyon rosszul esett ez a bejegyzés — emlékezik Lipták Gábor. — Mondtam neki, ne keserítsen ilyen meggondolat­lan jóslásokkal. Erre irt még néhány sort... Olvasom : »Mivel Gabus valami bizta­tót kért — hit remélem, hol­nap a Világkirály leszáll hoz­zá űrhajón a Hetedik Égből, és mellére tűzi a halhatatlan­ság hét gyémántos arany nem- tudommijét!» .— Másnap Illyésékhez ment. Onnét Pestre, kórházba. Októ­berben meghalt. Miközben a gyerekek Piros­ka néni sajátos hangulatú mű­történeti óráját (no meg a sü­teményt és a málnaszörpöt) élvezték, a házigazda bort töl­tött a poharamba, mégpedig a legendás zöldmázas kancsóböl. Írói terveiről kérdeztem. — Most a dunántúli céhek­ről, régi iparosokról írok könyvet — mondta. — Az el­beszélések hasonló hangvéte- lűek lesznek a balatoni regék­ről, mondákról szóló művei­méhez. Az első novella egy székesfehérvári lakatosmester életét idézi ördöngös lakat címmel. Elkészült egy bako­nyi elbeszélés is, ez a magyar- országi üveggyártás kezdeté­nek történetéhez kapcsolódik. Jelenleg egy tihanyi halász­céh hétköznapjairól szóló írá­son dolgozom... Ez évben ismét megjelenik az Amiről a kövek beszélnek című köte­tem, valamint a Magvetőnél útijegyzeteim gyűjteménye, Hogyan gondozzuk gyémánt­jainkat címmel. — A Lipták-ház történetét is érdemes volna megírni — mondom. — Nagyon sokan kérik ezt tőlem. Irodalomtörténész ba­rátaim, például Kereszturv Dezső és Komlós Aladár, pe­I dig szinte kötelességemként I írják elő. A kiadó is biztat rá. I Nem lesz könnyű feladat, bár j hatalmas dokumentumanyag áll rendelkezésemig. Csak­hogy az itt elhangzott beszél­getésekről sohasem készítet­tem jegyzetet, nem írtam nap­lót. Ennek ellenére, ha erőm és egészségem engedi, hamaro­san nekilátok a munkának. Szapudi András Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents