Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

A vb megtárgyalta TÁJÉKOZTATÁS A POLITIKA ___ ______ ___ _ _ _T_ _ ___ r » A kibernetika atyja mondta, hogy »hatékonyan él­ni annyit tesz, mint elegendő információval élni!" A haté­konyság és információ kifeje­zések napjaink szóhasználatá­ban nemcsak hogy gyakran előfordulnak, hanem a szak­mai ismereteken kívül poli­tikai, társadalmi életünk fontos szükségletévé is váltak. A politika megvalósításának alapvető eszköze az emberek meggyőzése, tudatuk szocia­lista átalakítása. Ebben a tá­jékoztatás eszközrendszerére igen sczámottevő feladat há­rul. A megyei párl-végrehajtó- bizottság a közelmúltban megtárgyalta a tájékoztatás helyzetét — a Politikai Bi­zottság határozata alapján —, és meghatározta továbbfej­lesztésének feladatait. A tes­tületi ülések fő mondanivaló­ja ez volt: ~A tájékoztatáspo­litika korábban megfogalma­zott elvei érvényesek, korsze­rűek. fejleszteni kell viszont az elvek megvalósításának a gyakorlatát." Alapvető érde­künk, hogy a megye lakossá­ga a politikai és a társadal­mi élet kérdéseiről, lényeges eredményeiről továbbra is fo­lyamatosan. időben és ponto­san értesüljön. A megbízha­tó. gyors és hiteles tájékoz­tatás minden párt-, állami és tömegszervezeti szerv. vala­mennyi vállalat, szövetkezet, intézmény vezetőjének po­litikai kötelessége. A megye politikai tájékoz­tatási rendszere alapvetően jól látja el a feladatát — ezt állapította meg a vb. Meg­felelő tájékoztatást kap a Ja­kosság a hazai és a nemzet­közi eseményekről. Megás- 1 merheti viszonyainkat, hely-, zetünket és a teendőket. Gaz­dagodott hatékonyabb és konkrétabb' lett a gazdaság­politikai tájékoztatás. Ennek is köszönhető, hogy Somogy lakói megismerték és elfogad­ták a párt fő gazdasági cél­kitűzéseit. A párt belső életé­ről adott tájékoztatás ugyan­csak megélénkült és gazdago­dott. különösen a pártélet ki­emelkedő eseményeinek idő­szakában. Az eredmények, a fejlődés mellett azonban elő­fordulnak bizonyos egyenet­lenségek is. amelyek eseten­ként helytelen képet alakít­hatnak ki az emberekben. Előfordul, hogy a tájékozta­tásban vannak »-divatos“, fel­színesen kezelt témák — pél­dául a háztáji, a kisegítő, a kistermelő gazdaságok bemu­tatása —, amelyek gyakori népszerűsítése a szocialista gazdaságok eredményeinek elhallgatásához vezethet. Nem mindig megfeLelő a pártélet közvéleményt érdek­lő eseményeinek bemutatása. Az ideológiai, kulturális kér­désekről adott tájékoztatá­sunk azonban a javulás elle­nére sem kielégítő. A rádió a televízió és az írott sajtó rohamos terjedé­sével továbbra sem csökkent a szóbeli tájékoztatás igény­lése. A lakosság helyi kérdé­sek iránti érdeklődése nőtt. Az emberek fontosnak tart­ják, hogy gyakrabban talál­kozzanak társadalmi életünk vezetőivel, a választott testü­letek tagjaival. A párton be­lül, de a közéleben is egyre nagyobb a jelentősége a szó­beli tájékoztatásnak, a véle­ményegyeztetés lehetőségé­nek. E forma legelterjedtebb módszerei a nyilvános párt­napok, a politikai vitakörök és az aktívaülések. Ezek igen hasznosaknak bizonyultak. A ■ . izvevók nemcsak megtisz­teltetésnek veszik, hogy a párt megosztja Velük a gond­jait és segítségüket kéri, ha­nem alkalmat találnak arra is, hogy elmondják a véle­ményüket. Hasznos lenne, ha a helyi vezetők is jobban felhasználnák ezeket a fóru­mokat a dolgozókat közvetle­nül érintő kérdések tisztázá­sára. Gondot okoz az is. hogy a közigazgatási és gazdasági átszervezések után a kisebb településekre ritkábban jut­nak el a pártnapi előadók. Selyes . lenne, ha az egyes ágazatokban a közérdeklődés­re számot tartó kérdésekről önállóan szerveznének nyil­vános pártapokat. Az elmúlt években nőtt megyénkben a napilapok és a pártfolyóiratok olvasottsága. Általánosan elterjedt és köz- I kedveltté vált a rádió és a ! televízió. Megyénkben 78 840 rádió- és 82 420 tv-eiőfizető van. A rádióhallgatók és a tv- nézők száma azonban . ennél jóval több. Az a ta pas z ta la - ; tunk, hogy akik rádiót hall- I gátnak, tv-t néznek és rend- ! szeres újságolvasóit, a megye I leg'tájékozottabb,- politikailag I legaktívabb lakói. Mégis el- j gondolkodtató, hogy Somogy- ; ban még igen magas az olyan családok száma, amelyeknek I sem tévéjük, sem rádiójuk I nincs, és újságot sem olvas» I nak. Politikai feladatnak kell tekinteni, hogy a terjesztés e családok körében is eredmé­nyes legyen. A televízió és a rádió megyénkről adott tájékoztatá­sa mennyiségileg és minősé­gileg is megfelelő — állapí­totta meg a vb. A pécsi kör­zeti stúdió beindításával nőtt a somogyi adások száma. A Kossuth és a Petőfi rádió vé­teli lehetőségének javulása hozzájárult a tájékoztatás ja­vításához. Az országos sajtó­ban megjelent írások többsé­ge valósághűen ábrázolja me­gyénk általános politikai helyzetét, esetenként szenve­délyesen bírálja hibáinkat, de nem egyszer kellő helyzetis­meret nélkül indokolatlan nosztalgiát keltve tárgyal tár­sadalmi fejlődésünk egyes je­lenségedről. Somogy megye lakosságá­nak tájékoztatásában megha­tározó szerepe van a megyei pártbizottság lapjának, a So­mogyi Néplapnak. A 65 ezer példányszámban megjelenő lap a 21 megyei, illetve vá­rosi lap között országosan az ötödik helyet foglalja el. A Somogyi Néplap jelentős sze- I repet tölt be a párt politiká­jának a terjesztésében, elfog- gadtatásában, a politika vég­rehajtására való mozgósítás­ban. Jól orientálja a közvéle­ményt a feladatok megvalósí­tására. Ugyanakkor fontos po­litikai jelzésként kell értékel­nünk azokat az észrevétele­ket, amelyeket a közvéle mény-kutatás során az olva sók is szóvá tettek. Megvaló­sításuk már elkezdődött. A tapasztalatok összegezésének tanulmányozása valamennyi irányításban, tájékoztatásban dolgozó számára hasznos le­het. A helyt tájékoztatás iránti szükséglet növekedése világ­jelenség. Megyénkben eat még növelte a gazdasági, a köz- igazgatási és a kulturális in­tegráció. A megyében 12 üze­mi lap 32 ezer példányban jelenik meg. Ezek színvona­lának, rendszeres megjelené­sének, terjesztésének javítá­sához a helyi pártszervezetek­nek, szerveknek is több segít­séget kell adniuk. A tájékoztatáspolitikai ha­tározat végrehajtásának egyik kulcskérdése a tájékoztatás előli elzárkózás felszámolása. Ez azért is fontos, mert az eredmények ellenére az utób­bi években megnőtt a haj­lam az elzárkózásra. Előfor­dul, hogy a tájékoztatók a felelősség áthárításával, a té­nyek előli kitéréssel vagy fel­sőbb szervekre való hivatko­zással nem kapják meg a szükséges információt. Már­pedig akinea a tájékoztatás a hivatása, annak többet kell tudnia arról, amit az olvasók és a hallgatók számára leír vagy elmond. Néhány üze­münkben előfordult: az igaz­gató ' megtiltotta, hogy újság­íróiknak bárki is nyilatkozzon. Ez nemcsak ellentétes politi­kai érdekeinkkel, hanem ká­ros is. A vezető posztokon dol&ozó elvtarsak nagyobb kezdeményezéssel vegyenek részt a tájékoztatásban, élje­nek a Ujékoztatás adu lehe­tőségekkel; a tájékoztatók pedig még nagyobb felelős­séggel, kellő körültekintéssel végezzék munkájukat — ezt írta elő a végrehajtó bizott­ság. A testület fontosnak tartot­ta, hogy a különböző terüle­teken és szinteken dolgozó vezetőket — a tájékozta iá <- politika szeriemében — az eddiginél is jobban kell tá- jékozta-tni a feladatkörükhöz tartozó ha táruza'ókról. A »vezetni annyi, mint eIfire lát tpi« — követelménynek csak az információk birtoká­ban lehet megfelelni. A párt fontos feladatnak tartja a kommunisták tájékoztatását. Ez az előfeltétele annak, hogy a párttagság jobban részt vehessen a politika ala­kításában, a helyi politikai döntésekben és azok végre­hajtásában. A megkésett, for­mális tájékozUtás hatékony­sága kétségkívül igen ala­csony. Az információikat — amelyeket a politikai tömeg- munkában hasznosítani lehet­ne — nem szabad személyes »tulajdonként- kezelni. A he­lyi kérdések pontos és gyors megválaszolására több figyelmet kell fordíUni. Ebben jelentős részt vál­lalhatnak a munkahelyi párt- és tömegszervezetek. Segítsék elő, hogy a gaz­dasági vezetők tervszerűb­ben tájékoztassák a dolgozó­kat. és e kötelességüket a ve­zetés szerves részeként fog­ják fél. / politikai tájékoztatás továbbfejlesztése elsősorban nem mennyiségi, ".hanem mi­nőségi feladatot jelent. Nem az eszközök számát kell gya­rapítani, hanem a meglevő­ket kell olyan tártál immal megtölteni, amely a legímto- sabb feladatokra összpontosít. A hiteles, pxmtps és gyors UjékoztaUs mindenki számi­ra kötelezettséget, szolgalatot jelent. Akik hivatásból fára­doznak ezért, azok munkáiu- kat, kötelességüket teljesítik. Dr. Horváth Sándor, m megyei pUrtbizottság osztályvezetője Az építés átalakulása A szakma változásai hasson tanácsi bérlakást, taná­csi értékesítésű (szövetkezeti), illetve OTP-lakást. Az utóbbi kategóriában százharminchét igénylő munkáslakáshoz jut. A névjegyzékeken negyvenhat nagycsaládos szerepel. Magas a fiatal házasok aránya, s a munkásoké is. A végrehajtó bizottság abban is döntött, ki költözhet a Rózsa Ferenc ifjú­sági lakásépítő szövetkezet újabb harminckét lakásába, a SÁÉV lakásépítő szövetkezet hatvan otthonába. Holnaptól már ki is függesztik a taná­cson a lakáselosztási névjegy­zékeket, hogy az igénylők gyorsan tájékozódhassanak a döntésről. A múlt hét végén föllendült az idegenforgalom a tóparton. A Balatoni Intéző Bizottság leltei ülésén viszont a jövőt tervezték a kulturális helyzet, a tömegközlekedés fejlesztése, az erdőtelepítés kapcsán ki­alakult vitában. Somogy és Veszprém megye tanácsa olyan műsortervet készít, amely fi­gyelembe veszi az elő- és utó­szezont is. A BIB ezt a terve­zetet az Országos Közművelő­dési Tanács elé terjeszti. A közlekedésben nagyon fontos a személyhajózás fejlesztése, s most bejelentették, hogy hat személyhajót és egy kompot állítanak munkába. Siófokon, Szentgyörgyön, Szántódon új postahivatal épül. A BIB java­solta, hogy Szabadiban építse­nek átjátszóállomást a televí­ziós adások javítására. Remél­jük, hogy ezek a tervek való­ban megvalósulnak az idegen- forgalom érdekében. jí tóparton mindennapos az eszmecsere a külföldiekkel. A megye közvéleménye sok ér­dekeset hallott a külpolitiká­ról a mosfcrbefejeződött part- napokon. Százhúsz helyen mintegy hatezren vettek részt a szóbeli tájékoztatás e fontos fórumain. A vártnál sokkal nagyobb volt az érdeklődés, ez a megjelenésen kívül a kérdé­sekben, a hozzászólásokban is megnyilvánult. Kifejezésre jutott a pártnapokon, hogy a megye lakossága egyetért a Szovjetunió békepolitikájával, a szocialista országok —’köz­tük hazánk — külpolitikájá­val. Elítélték a világ külön­böző részein tapasztalható szovjetellenes akciókat és po­litikát. Sok szó esett Kína ma­gatartásáról, a vietnami hely­zetről, s az olasz belpolitikáról is a terrorakciók kapcsán. Az is kiderült, hogy bizonyos fo­galmak — a vízumkényszer eltörlése, a legnagyobb kedvez­mény elve — nem teljesen is­mertek, fontos ezeknek a meg­magyarázása. A hét végén az építőket ün­nepeltük. Az idei megemléke­zés jelentőségét emelte, hogy most hetvenöt éves az építők szakszervezete. Nemzetközi esemény színhelye volt Ka­posvár és Siófok: nálunk ren­dezték meg a Siotour vízilab­da-kupát. Lajos Géza Igazi kánikula és sok ese mény jellemezte ezt a hete Első helyen említjük, hogy Szakszervezetek Megyei Tani csa döntött a területpolitik; munka továbbfejlesztéséről, fórumon ott voltak a város nagyközségi párt- és tanáéi vezetők is, s az ülés után ai ról tanácskoztak, miként leht a most újjáalakult szakmakö; bizottságok tevékénységt színvonalasabbá tenni. Ez a alapja ugyanis annak, hog igazi partnerei lehessenek tanácsnak, jól közvetíthessék szakszervezeti tagok javasla tait, s hozzájuk a testület dón téseít. A rohamosan fejlődő me gyeszékhely sok családja kísé ri figyelemmel a lakáselos: tást. A városi tanács vb e hé ten hagyta jóvá a névjegyzéke két. Egyre erősödik a lakossá érdeklődése a lakásügyi társa dalmi bizottság tevékenység iránt. Ezt bizonyítja, hogy a ideiglenes névjegyzékek k függesztése után négyszázki lencven észrevételt tettek. Hu szonöt esetben kifogásolták - mint kiderült, jogosan — névjegyzékre való fölvételt.1 i társadalmi bizottság az észre vételek figyelembevételéve készítette el a javaslatát. A végrehajtó bizottság megálla­pította, hogy az idén hatszáz- húsz lakás épül, s ebből 498 osztható el névjegyzékre vett igénylőknek. A testület fele- lösfeéggel donion arról, ki kay­1 legalábbis az építőiparban — egy kicsit furcsán hangzik. Az üzemekben — amelyeket irá- ! nyit — épülettartozékokat, la­káselemeket készítenek — I »gyártanak« — a lakatosok, az I asztalosok, a kőművesek, a festők és a betanított munká­sok. Az építőipar — amely né­hány évtizede még csak a tég­lát, a betont, a követ, a ho­mokot és a iát ismerte alap­anyagként — ma 1200 féle anyagot használ egy lakóépü­let elkészítéséhez. Azt mondja a főüzemvezető, hogy aki a ma építőiparát meg akarja ismerni, annaK vissza kell néznie 1960-ig. Ak­kor hozott ugyanis határozatot az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium az építőipar iparosítására. E nagy prog­ram első fejezeteként megje­lent a téglaközépblokk, mint szerkezeti elem. A második fe­jezetét a panel adja. Ez a módszer tette lehetővé az ipa­rosítást. Azt, hogy üzemszerű körülmények között — terme­lékeny módszerekkel — ké­szüljenek a lakáselemek. Egy­úttal azt is feltételezte, hogy létrejöjjön egy kisegítő ipar­ág amelyik nagy sorozatban állítja elő azokat az anyago­kat és szerkezeteket, amelyek a szereléshez szükségesek. Mindez az emberek gondolko­dásában is. jelentős változást hozott. Néhány szakma elvesz­tette »egyeduralkodó« szerepét, és újak alakultak ki helyette. A panelgyártó, a panelszere­lő, a szőnyegburkoló alig más­fél évtizedre tekint vissza. De ez alatt a másfél évtized alatt is hihetetlenül sokat változott, korszerűsödött. A szendvicspanel — amely-s bői ma Kaposváron a Béke- Füicdi lakótelep házait szere­lik — még új termék. Elkészí­tésének receptjét alig néhány tíz ember ismeri. — Hol tanítják az új szak­mákat? — Az oktatás külön fejezet: csak nagyon lassan alkalmaz­kodik a megváltozott körül­ményekhez. A klasszikus épí­tőipari szakmákban olyan is­mereteket tanítanak a fiata­loknak, melyekre a munka­helyeken már nem lesz szük­ségük, ugyanakkor alig isme­rik azt, hogy miként bán­hatnak az új szerkezetek­kel. A szemlélet még min­dig az, hogy van a szak­munkás, aki a tudását ad­ja az építkezéshez, és a se­gédmunkás, aki az erejét. Csakhogy közben megszűnt a segédmunka az építkezésen, az anyagot a daru »adja« kéz­hez, és a segédmunkás beta­nított munkássá vált: üzem­szerű körülmények között sze­rel például fürdőszobát, hogy mindent beépítve, fóliába cso­magolva teherautó szállíthas­son az építkezés helyszínére. Ez a változó, átalakuló szakma fogja meg — éppen szépségével — a régi szakem­bereket, és ad lehetőséget a fiataloknak. A színes házak, a gyorsan emelkedő lakóépületek a mun­ka eredményét mutatják. Az eredmények mögött azonban egy változó, korszerűsödő ősi szakma sok szépsége látszik. Dr. Kercza Imre Napcserzett arcú kőműve Torma Sándor. Kemény szőri tású kezében szinte elvész ; simító. Májusban már elmúl huszonnyolc éve, hogy belépet a Somogy megyei Állami Épí tőipari Vállalathoz. A töbt mint negyedszázad alatt a bri gágvezetőségig vitte. Szakma rangját azonban nem ez adti meg, hanem a munka. A vál lalatnál a második legjobl brigádnak tartották az övét Ebből pedig az következett hogy a kényes, nehéz munkát az azonnal megoldandó fel adatot rájuk bízták. — Akkor a művezető oda­adta a rajzot, és annak alap­ián kitűztük és felfalaztuk ai ipü letet. — Mikor látott utoljára ki­viteli tervet? — Tervet? Régen. Három ive már, hogy itt dolgozom a aoügonüzemben... Sokat vál­toztak a rajzok is. Nem lenne iönnyü olvasni. A csaknem három évtized alatt sok nehéz feladatot ol- iott meg Torma Sándor a bri­gádjával. Számos olyan is volt íözöttük, amelyikre azt mond­ák, hogy jobb, lenne mene­külni előle. Többször határoz- a el, hogy kenyértörésre viszi a dolgot: felmond és másik nunkaadót keres. Aztán vala­miért mindig itt maradt. — Most már gondolni sem ehet arra, hogy másik mun- :ahel l keressek. Nyolc év 'an hátra a nyugdíjig, és lyenkor már nem kapkodnak íz emberért. Mondataiban inkább a té- lyek summázatát érzem, mint kikerülhetetlen öregedő kor- ia való beletörődést. Azt a •alamit kérdezem, ami itt fog- a a vállalatnál. A munkájá­éi faggatom. Azt mondja: — Három éve csak vakolok, tt vannak ezek a kész Pane- ?k, a daru szépen beállítja, n pedig nekilátok. — Nem unalmas folyton sak vakolni? — Miért lenne az? Köny- yebb. A ház falát — a pa- elt — a kezem alá adják. L maltert is, és nem kell eme­lteket mászni: mindegy, hogy földszint vagy a kilencedik melet falát vakolom, ugyan- lyan kényelmesen dolgozom. . kőműves kezéből a festők s az asztalcfeok várják a pa- elt. Amikor a sárgára festett áru autóra rakja, már a he­flyén van az ablaküveg kés- [ a külső festés, és belül is csak a tapéta ragasztása marad I vissza. Az épülő lakótelepen már »csak- szerelik a házakat. Amikor én kint dolgoztam J nyolc ember egy hónap alatt ; készített el tíz lakást — mond- I ja Torma Sándor. — Itt a po- I ligonüzemben egy hónap atat: négyen hetvenhat lakást ké­szítenek eL Fölemeli az ujját és azt mondja: — Nagyon nagy különbség. Itt az üzemben egy segédmun­kás kiszolgál három-négy kő­művest. Kint, a régi építke­zéseken egy kőműves mellé három-négy segédmunkás kel­lett. Ez mutatja a különbséget. Egy fogalmat megint át kell értékelni. Az építkezés ma nem azt a munkát jelenti, arrtit tizenöt-húsz évvel ez­előtt. Akkor még a vakolóka­nálé volt a főszerep, és az ősi mesterség — a kőművesé, az ácsé — adta meg a szakma rangját, E mesterségek meg­maradtak, de alaposan átala­kultak. A kőművesnek ma nem furfangra, hanem szak­értelemre, kézügyességre van szüksége. Nem állványon tölti a napjait, hanem egy üzemben dolgozik, ahol a munkáját sok­kal jobban megszervezik. Délben nem a táskáját veszi elő, hanem kezet mos, és be­sétál az ebédlőbe, a megte­rített asztal mellé. — Az évezredes módszerrel ennyi lakást nem lehetne meg­építeni — mondta Nagy Jenő, a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat főüzemvezető­je. A beosztás megnevezése —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents