Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

KI já a mezőgazdaságba? Harminchatból négy..; A fény mu A Lábodi Általános Iskola idén végző 36 nyolcadikosa kö­zül négy választott mezőgazda- sági pályát. Az arány különö­sen elgondolkodtató, ha tud­juk, hogy a gyerekek szüleinek ké' harmada a mezőgazdaság­ban dolgozik. A nem mezőgazdaságba ké­szülő 32 tanuló közül — pedig ez az igazgató szerint az át­lagosnál gyöngébb képességű évfolyam — 11 készül közép­iskolába, a többiek ipari szak­munkásképzőbe. öt gyerek ipari területre akar menni, se­gédmunkásnak. Sokak — így az iskola igaz­gatójának —' véleménye sze­rint ennek az az oka, hogy a mezőgazdaság munkakörül­ményei »még nem versenyké­pesek-“. A fiatalokat riasztja, hogy az állattenyésztésben pél­dául nincs szabad szombat, gyakran még szabad vasárnap sem. Pedig a mezőgazdaság­nak szépségei is vannak. Jó néhány munkahely körülmé­nyei már bízvást versenyez­hetnek az ipari üzemekével. Régről maradt előítéletek sora okozza, hogy a pályairányítás­nál ezek a szempontok elsik­kadnak. Az iskolák — így a lábodi is — igyekeznek megismertetni és megkedveltetni tanulóikkal a mezőgazdaságot. Jó lehetősé­get adtak erre a tsz gépműhe­lyében tartott gyakorlati fog­lalkozások.. A következő tan­évien már gépészszakkört is szerveznek). Tanulságos volt meghallgat­ni: hogyan választotta a négy lábodi tanuló a mezőgazdasá­got. Közülük Radak Jancsi a legjobb tanuló. Eredménye 4,1. Édesanyja az állami gaz­daság fűrészüzemében dolgo­zik, apja a gazdaságban gép­kocsivezető. — Eredetileg Székesfehér­várra készültem híradástech­nikai iskolába. Azután meg­hallottam, hogy az idén elő­ször indul állategészségőr szak a kaposvári mezőgazdasági szakközépiskolában, és azt is, hogy ide felvételi nélkül me­hetek. — Csupán ez szólt a pálya mellett? — Az is, hogy szívesen fog­lalkozom állatokkal, szeretem a biológiát. Több ismerősöm is beszélt erről a munkáról. — Tudod, hogy mi a dolga egy állategészségőrnek? A bizonytalan válasz így végződött: »... meg azután le­het, hogy még tovább tanulok, állatorvosán.« — Társaid mit szóltak vá­lasztásodhoz? — Gúnyolódtak, de engem nem zavart. Amikor a »tréfás« megjegy­zéseket idézte, jelenlevő tár­saiból kitört a nevetés. Gye­rekesség — magyarázták töb­ben is. Persze, csakhogy ezek a gyerekes élcek jórészt a fel­nőttek »komoly« megjegyzé­seiből táplálkoznak... Jancsi édesanyját a munka­helyén kerestem meg. — Nem akartunk beleszólni a gyerek választásába. Jó, hogy így alakult: a múszerész- ség nem neki való. Ahhoz több pontosság kell Itt talán jobb eredményt ér el és akkor to­vább is tanulhat Iván Laci négyes tanuló, és Balatoniboglárra készül kerté­szeti szakközépiskolába. Szül- lei ugyanott dolgoznak, ahol Jancsié. — Miért választottad ezt a pályát? — Szeretem a természetet, a növényeket. Ha majd végzek, szeretnék tovább tanulni az egyetemen... Kis György Attilának »mindegy volt«, csak gépek közé kerülhessen. — Eredetileg gépszerelő akartam lenni, de csak nö­vénytermesztő gépésznek vet­tek föl. Hármas tanuló va­gyok, de azt hiszem, ha jobb lennék is, hasonló pályát vá­lasztottam volna. Attila édesapjával a lábodi tsz. nagykorpádi tehenészeti te­lepén találkoztam. — Nem akartunk beleszólni, hogy hova megy. Sok példa van rá, hogy a szülők erőltetik a gyereket, azután az. egy-két év után otthagyja az iskolát Igaz. én ajánlottam neki, hogy legyen kőműves, de ő nem akart. — Mit szólt volna, ha fia ide akar jönni a tehenészetbe? — Engedtem volna. Itt sem lett volna rosszabb helye, mint bárhol. — Ismerőseinek a gyermekei között akad-e, aki mezőgazda- sági pályát választott? — Nemigen. Kis György Sándor mentes az előítéletektől és »presztízs- szempontoktól«. Számára jó munka az, amelyiket jól meg­fizetik. Alighanem ezért mond­ta: nem tudja, miért nem jön több fiatal a tsz-be ... A negyedik tanuló, Keresz­tes József a közepesnél is gyöngébb volt. Az ő pályavá­lasztása voltaképpen véletlen- szerű. — Pék akartam lenni, az­után úgy gondoltam, az tül ne­héz munka. Csurgóra megyek növénytermesztő gépésznek. Szüleim nem bánják. — Milj'en más lehetőséged lett volna« — Nem is tudom. A választás bizonytalan In­doklásai, vagy Jancsi »ugra­tása« a pályairányítás fogya­tékosságaira és a közfelfogás torzulásaira mutat. Lehet, hogy találtam volna iskolát, ahol reálisabb az arány, még­sem hiszem, hogy a lábodi ta­pasztalatok egyedülállóak. Vé­gül is mindez nemcsak pálya- választási kérdés. A mezőgaz­daságnak sem jó bárki. Akár­csak az iparban, ott is egyre több nagy tudású, jól képzett szakmunkásra van szükség. Bíró Ferenc Tízezer fogyasztó, 130 transzformátorállomás, 240 ki­lométer hosszú közép-, ugyan- ennyi kisfeszültségű, két nagyfeszültségű hálózat tar­tozik hozzájuk. Kaposvár és Nagyatád között 21 kilométe­res, a megyeszékhely és Szi­getvár között pedig 20 kilomé­teres szakaszt üzemeltetnek. A Dél-dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat kaposvári vidéki kirendeltségének működési területét tizenhatan járják négy gépkocsival. Kettőn URÍÍ-készülók is van. Átlag 18 órán belül minden hibát kijavítanak. A Puskás Tivadar szocialis­ta hrigád tagjai 1975-ben nyerték el a Magyar Villamos Művek Tröszt kiváló brigád­ja címet. Vezetőjük tavaly a szocialista munkaverseny győztese lett. Az idén a szak­ma kiváló brigádja címet pá­lyázták meg. A brigád 1968-ban, alakult olyan emberekből, akik ma már húsz éve a törzsgárda tagjai. A vállalat 38 kiren­deltsége között évek óta az elsők Ésszerű és lelkiismere­tes munkájukkal, újításaikkal milliókat takarítanak meg, pedig többségük nyolc általá­nost végzett szakmunkás. Csakhogy az évek alatt a szakmájuk mellé az összes szükséges tanfolyamot elvé­gezték sőt Bogdán Ottó mes- terszakmunkás-vizsgát tett. Egy segédmunkás társuknak minden vágya az volt, hogy gépkocsivezető lehessen. Igen ám, de nagy a család, s az oktatásra befizetendő összeg sehogy sem gyűlt össze. A brigád »összedobta« a pénzt — ötévi törlesztésre. Nagybajom és Böhönye kö­zött, az országút 6zélén áll a két bumfbrdi, sötétzöld autó. A szerelők a magasban a leg­népszerűtlenebb munkát vég­zik: a vezetékek tartóoszlo­pait festik. Átintegetnék egy­másnak, hogy rövid beszélge­tésre a földön találkozzanak A brigád többsége Kaposfő­ről, Nagybajomból, Kutasról, Somogyjádról, Hetesről, Si- monfáról jár be a megyeszék­helyen levő kirendeltségre, majd onnan a munka színhe­lyére. Még meg is jegyzik, hogy hat kilométert kocsiz­nak, mire az első fogyasztói elérik. Azt számolják hogy ha a területük közepéről in­dulnának reggelenként, meny­nyivel jobban 'kihasználnák a gépkocsikat, mint így. Kismihály József például háromnegyed ötkor indul, este fél hétre ér haza. Mégse men­ne máshova dolgozni. Egyedül ezen a kirendeltségen nincs munkaerőhiány, mert innen legföljebb a bevonulás vagy a nyugdíjazás miatt mennek el az emberek. Hallottam már olyat, hogy amikor nehezebb feladatok kerülnek sorra, néhány mun­kahelyen egyeseknek »halaszt­hatatlan elintéznivalójuk« akad, s szabadságot vesznek ki. Rákérdezek: itt is élőfor- dul-e ilyesmi? — Dehogy hagyjuk vízben egymást — szól Geiszt József —, hiszen tudjuk, ha valaki nem hajt, a másik kettőnek többet kell dolgoznia. Szóba kerül a házi pénztá­ruk. — Ha a különvállalásainkért pénz áll a házhoz, nem oszt­juk föl, hanem abból járjuk az országot. Legközelebb egy észak-magyarországi túrát tervezünk. Aztán elmesélik, hegy most milyen hétvégi beosztással építik egyszerre két társuk családi házát. Magyar János barmíncnégv éves. Ennél a vállalatnál nö.í fel, s annak idején a mostani beosztottaitól tanulta a szak­mát Nem szégyelli belátni, hogy amit 6 az íróasztal mel­lett kigondol, az néha szerelés közben másképp néz ki. Ilyen­kor fejet hajt. Szívesen mó­dosítja eredeti elképzelését, ha a brigádtól olyan javaslatot kap, amely olcsóbb, gyorsabb munkát eredményez. Az utolsó öt év alatt majd­nem kétmillió forintot takarí­tottak meg. Mivel? Például a bontott vezetékeket úgy keze­lik, hogy ismét felhasználhas­sák. Ésszerűen tervezik meg útvonalaikat, s a fogyasztói szolgálatot. Okosan használják az erőgépeket és a gépjármü­veket. Hatezernél jóval több órát szántak társadalmi műn* kára. Ennek az értéke megha­ladja a másfél millió forintot Jakab Ernő, a Kadaxkűti Nagyközségi Közös Tanács építési előadója: — Az, hogy nálunk hoaz­szabb ideig soha nincs áram- kimaradás, a Puskás Tivadar szocialista brigádnak köszön­hető. Bármilyen gondunk adó­dik, csak egy telefonba kerül; nem tudom, hogyan csinál­ják, de szinte csoda, milyen gyorsan a helyszínre érnek és dolgoznak. Sok társadalmi munkát is végeztek. Többek között gyerekintézményeink­ben szereltek villanyt, s a tá­vol eső Göndöc dűlőbe hat családnak vitték el a fényt. Gombos Jolán Lyukszalag-előkészítő gépek a Szovjetunióban Szolgáltatás — szépséghibákkal MINDEN ÉVBEN örömmel hallom, hogy vállalatok, szö­vetkezetek ennyi és ennyi milliót fordítanak a szolgál­tatás fejlesztésére. Űj gépeket vesznek, szolgáitaftóházat épí­tenek, kocsikkal, műszerekkel gazdagodnak. Nő a teljesítő­képesség, a kiszól gátas kul­túrája; több a kényelmünket elősegítő hasznos szabad idő. Mert a harmadik ágazat vi­lágszerte tapasztalható rend­kívüli ütemű fejlődése két tö­röl fakad. A körülöttünk le­vő, bonyolult szerkezetű tár­gyak javításához, üzemben tartásához sokszor valódi szakember keli, és a szabad idő növekedésével megnő az ember lehetősége önmaga jobb megvalósítására. Ezért jó, ha Kaposváron azt látom, hogy korszerűsödik az üzletháiózaf ; az új boltok jobban megfelelnek a cél­nak, képesek befogadni, áru­val ellátni a megnő v ekedett vásárlótábort. Ezért jó, hogy ilyen nagymértékben nőtt az utóbbi egy-két évben a Pa­tyolatnál a textiltisztítás. Va­lóban gyorsan és zömében minőségi hibától mentesen képesek a hatalmas tömegű agyneműt, öltönyt, fehérne­műt mosni, vasalni. Örülök a Gelka és a különböző, szövet­kezetek műszerezettsége szün­telen fejlődésének és a kis­iparosok nagyobb vállalkozó kedvének is. Valóban minden ilyen si­mán menne? A szolgáltatás különös munka. Igén gyakran személyes kapcsolatokon ala­pul. Ahogy az orvosnál a gyógyulás szempotjából nem közömbös, hogy ismerős, ba­rátságos hangot, gesztust lát, tapasztal-e az ember, vala­hogy így van a szolgáltatással is. Ha szerelőt hívunk, vala­mit javítani kell. Mert rossz, elromlott. S minthogy általá­ban nagy értékű, elektromos gépekről van szó, az ember hangulata .nyomott, idege­sebb. Egy-egy mosógép, hű­tőszekrény, televízió kieseset az egész család érzi — meg­szokott életritmusa változik kényszerűen. S ha másutt ta­lán elfogadja is a hivatkozást az anyagellátás nehézségeire, a kevés munkaerőre, itt már nem tudja .Mert a tétovázás, az időhúzás, a valóban meg­levő »objektiv nehézségeit« személyesen és közvetlenül érintik. Etáért jó, ha nő a szolgáltatók gépeinek száma, ha mindig többet és többet tudnak végezni. De ez önma­gában még aligha elég. Egy jellemző történet. Áz újonnan vásárolt porszívó nem működik úgy, ahogy kel­lene. Irány a Gelfka, a készü­lék garanciális. Adatfelvétel, egyebek, négy nap múlva jö­het érte... A tulajdonos négy nap múlva megjelenik. »Kész? Kész. Mi baja volt? Tulajdonképpen semmi. Sem­mi ? De hát... Kérem, műsze­rekkel alaposan megvizsgál­tuk, nincs semmi baja.« A tulajdonos leforrázva vi­szi készülékét, amelyről mű­szeres vizsgálattal megállapí­tották, hogy jó. Vagyis az ő ítélete volt rossz. Műsze­rek bizonyították be; pancser vagy. Viszont a porszívó ez­után sem működik rendesen. Mit lehet tenni ? Maszek szerelő. Nem vizs­gálta műszerrel, csak öt perc alatt kijavított egy jelentek- telen gyártási hibát. Egy öt­venesért. Garanciális határ­időn belül Az ember életében nem központi kérdés a por szí .o. De ezekben a napokban azzá lett. Azzá leit egy asszony­nak is száz forint. A vasipari szövetkezet órásaitól kért volna vissza ilyen összegű ja­vítási díjat. Három alkalom­mal vitte el ebédlöóráját javítana. háromszor hozta vissza javitatlanul. De az el nem végzett munka díját el­kérték. Elkérte az az órás- i mester is, aki végül működő­képessé varázsolta az órát. Az asszony kétszer fizetett az egyszeri szolgáltatásért. Így járt egy ismerősöm is, aki szemüvegét javíttatta. S a kész, kifizetett, javított szem­üveg otthon szépen két rész­re vált. »Nem olvasta a pa­píron; felelősséget nem válla­lunk« — vonták meg váltó­kat az üzletben. végez­Képrte­SZOLG ALTATÁST ni felelősség nélkül? leneég. Pedig van ilyen. Ma a szolgáltatást igénylő állam­polgárnak szinte semmiféle érdekvédelme nincs. Az ilyen vállalatoknál, szövetkezetek­nél dolgozók is csaik egysze­rűen műszerrészek, mesterem­berek. Kiváncsi lennék, ta- nulitalk-e ember-ismeretet, ele­mezték-e a társas érintkezés szabályait? Mindazt, amit e fontos ágazat szakembereinek ismernie keli, ha azt akar­juk, hogy valóban az legyen, ami a neve; szolgáltatás. Csupor Tibor Ismerkedünk. Bemutatják a brigád legfiatalabb tagját, aki az első érettségizett ember: Fábián Gábor. — Megtiszteltetésnek ve­szem, hogy ebben a brigád­ban dolgozhatom. Szakmun­kástanulóként ismertem meg őket, és kezdettől arra töre­kedtem, hogy maguk közé ve­gyenek. Vüncs Ferenc alacsony em­ber. Viccel üti el a pátoszt. — Mi meg örülünk neki, mert jó magas gyerek, s hosz- szú lábával ’ hamarabb megte­szi a nagy távolságokat, mint mi. Fábián Gábor azért, hogy még több hasznát vegyék, most a gépkocsivezetést akar­ja kitanulni. Egyébként ő a kevés kaposvári közé tartozik. Egerben, a VILATI Irányítástechnikai Berendezések Gyárá­ban évente mintegy ötszáz Prepámat típusú lyukszalag-elő­készítő gépet gyártanak szovjet megrendelésre és a KGST- tagországoknak. árellenőrzés a téeszekben A termelőszövetkezeti ár­ellenőrzés jelenlegi rendszere 1970 óta működik. Korábban, amikor csaknem minden ter­mék árát központilag hatá­rozták meg, sem az áralkal­mazás, sem az árellenőrzés nem okozott különösebb gon­dot. A mezőgazdasági eredetű termékeik jelentős hányada jelenleg kötött, vagy a beha­tárolt áras termékek csoport­jába tartozik, és csak kisebb része ún. szabadáras cikk. A mezőgazdasági termékek fel- vásárlási árának betartása, illetve befolyásolása a szo­cialista felvásárló szervezet dolga. A mezőgazdaság »ipari üze­meiben«, köztük a termelő­szövetkezeti melléküzemágak­ban előállított termékek több­ségének az ára viszont a szabad árformás termékek körébe tartozik. Ez azt jelen­ti, hogy ezeknek a termé­keknek az árát a tsz-nek sa­ját magának kell kialakíta­nia. a gyártási költségek, az érvényes árszabályozó rendel­kezések előírásai és a piaci helyzet mérlegelése alapján. A íwz-ek árellenőrzése főleg esteknek a termékeknek az ár kialakítására irányul, ami kezdetben sok gondot okozott az üzemek vezetőinek. A me­zőgazdaságon kívüli ágazati előírások ugyanis idegenek voltak számukra, azokat meg kellett ismerniük. Az üzemi ármunka javítására széles kö­rű intézkedéseket hoztak mind a főhatóságok, m.ind á helyi árhatóságok. 1975-bep valamennyi tsz elkészítette — tőbbé-kevésibé jól — az ár­szabályzatát. Eddig az árel- lenőrzésben főleg a segítő jel­leg ural kodott. Természete­sen ez nem jelenti azt. hogy m,a már nem adunk semmi­lyen segítséget, tanácsot az üzemeknek, ha azt igénylik. Véleményünket. tanácsiunkat most is készséggel közöl­jük, ha konkrét témákkal ke­resnek föl. Viszont ma már sokkal nagyobb gondot fordí­tunk az ellenőrzésre, és igé­nyesebbek lettünk az ármun­kával kapcsolatba!!. Az ellenőrzések tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy az üzemek árszabályzata még mindig nem felel meg a kí­vánalmaknak. Lehet tapasz­talni tartalmi és formai hiá­nyosságokat is. Ez abból fa­kad, hogy sok toz-oeti mégi mindig nincs — gyakran, még ott sem, ahol az indokolt len­ne — megfelelő képzettségű szakember. Azokban az üze­mekben, melyekben a szemé­lyi feltételeket megteremtet­ték, észrevehetően javult az ármunka, és lényegesein keve­sebb és kisebb jelentőségű hiányosságokat tár íeL az el­lenőrzés. Ezekben a tsz-ékben naprakészen vezetik az árnyi'l- váratartást, időben módosít­ják az árszabályzatot, lia va­lamilyen árképzési rendelet vagy jogszabály, esetleg a belső üzemi körülmények azt ügy kívánják. Ahol az árszabályzat kar­bantartására nem fordítanak kellő gondot, ott vagy az üzem jár rosszul, vágy a jogszabá­lyokkal kerülnek ellentétbe. Ez utóbbiból ered a legtöbb gond. Míg az árszabályzat hiányosságait kifogásolja az ellenőrzés, addig csak figyel­meztetés a következmény. Viszont az elavult árszabály­zat szerint alkalmazott ár az üzem számára ráfizetést, veszteséget jelent, vagy jog­talan többletjövedelmet, eset­leg tisztességtelen hasznot. És ez már súlyosabb elbírálás aiá esik. A legtoWb oehézsséaet » l árváltozások hatása és az egyes árképzési tényezők vál­tozása idézi elő. Ilyen esetek­ben általában törvényes lehe­tőség van az áremelésre. Vi­szont az áremelési szándékot több szabad áras terméknél előzetesen be kell jelenteni, amit — a jogszabályok által előírt határidőn beliül — leg­többször elmulasztanak az üzemek. A törvényes lehető­ség ki. nem használása sok­szor behozhatatlan hátrányt jelent az üzemnek. A múlt évben 23 esetben figyelmeztettük az üzemek vezetőit a kisebb hiányossá­gok megszüntetésére. Fegyel­mi eljárást kétszer kezdemé­nyeztünk. A károsultak kár­talanítására szintén két eset­ben került sor. Egy üzem — tisztességtelen haszon miatt — gazdasági bírságot fizetett. Az árellenőrzést természe- I tesen nem akkor tekintjük I hatékonynak, ha minél több eljárást kell indítani. Fonto­sabbnak tartjuk a hiányossá- , gok feltárását és azok toija- ; víttatását, elősegítve ezzel azt. hogy a népgazdaság által meghatározott árszínvonal a ’ tervezett kereteken belül ma­radjon. Jablonkai Béla,

Next

/
Thumbnails
Contents