Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

Mozdonyfûtty szól a kert mögött... Nyulak és ketrecek Ä fakó va­sutaskabáton finom fehér pihók a hófe­hér szőrszá­lacskák. Még a sapkájára is jut belőlük. Délutánon­ként szeret ott üldögélni a ketrecek előtt; figyeli az álla­tait, nézi őket s megjegyzi a viselkedésü­ket; ahogy 5 mondja, kísér­letezik. Nyug­díjas, több mint harminc évet »húzott le a MÁV- mál«. De kez­dettől fogva ott voltak' a nyulak a ház ikörüL — Els zó ra­kó zom közöt­tük. Mielőtt I jöttek, beültem ide a kis S házba, azt figyeltem, nem tüsz- ; 6zent-e valamelyik két óra i alatt. — Elneveti magát meg- ; lepődött arcunkat látva. — Nyugdíjas vagyok, nekem most jut időm erre is. Csapó István a somogyszobi nyúltenyésztő szakcsoport el­nöke. Az állomás mögött sű­rű rendben sorakoznak az ap­ró vasutasházak zsebkendőnyi kertjeikkel. De csak kívülről látszanak ilyeneknek, beljebb lépve kiderül, nem a négyzet- méterek számától függ, hogy mekkora a gazdaság A hátsó udvarban nyúlketrecek sora­koznak, elavultak kissé, a gazda sem szívesen mutatja őket. Előttük azonban szép, új faház áll. Azt maga építette, s ha végre megérkeznek a már régen megrendelt új ketrecek, akkor odabent iga­zán korszerű és tetszetős te­nyészetet láthat az érdeíklődő. — Kétszázhetven tagja van a szakcsoportunknak. Jól mű­ködik, ezt a tavalyi, csaknem hárommillió forintos forgalom is bizonyítja. Jelentkeznek új és új tagok is, mégsem va­gyunk elégedettek. Ügy érez­zük, nem «kapunk elegendő megbecsülést. Ma a korszerű nyúltartás alapfeltétele az en­nek megfelelő ketrec. Ilyet Még a nyár elején vagyunk. Az idén 76-an fulladtak vízbe Az utóbbi néhány napban ijesztően megsokasodtak a ví­zi tragédiákról szóló hírek: most rögzítették a rendőri szervek az idén történt 78. vízbe fúlás adatait. — önmagában is megdöb­bentő ez a szám, s még in­kább az, ha figyelembe vesz* szük, hogy még június dere­kánál sem tartunk, hogy még hátravan a nyár — mondta Bohár János rendőr alezredes, az Országos Rendőr-főkapi­tányság közbiztonsági csoport­főnök-helyettese az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában. A vízi tragédiák elke­rülhetők lettek volna, ha a szerencsétlenül jártak betart­ják a fürdőzéssel kapcsolatos írott, jogi és a legelemibb íratlan szabályokat. Tavaly 217 vízi tragédia történt. El­gondolkodtatóak az életkor szerinti megoszlás adatai : ti­zennyolc 6 év alatti gyerme­ket nyelt él a víz, huszonhá­rom 6—14, tizenhárom 14—18, ötvenegy 18—30 éves, vala­mint 112 harminc év féletti ember merült el a habokba*!. Ugyancsak sokatmondóak a vízbe fúlás okairól szóló ada­tok: 62-en fürdés közben, 49- en baleset miatt, 20-an pedig ittasság miatt lelték halálukat a vizekben. Felnőtteknek, fiatalkorúak- nak, gyerekeknek egyaránt tudniuk kell: tilos fürödni a hajók közlekedési útvonalá­ban; a hajók és a hajóutat jelző bóják közelében; a hajó­kikötők és hajóállomások te­rületén; hidak, zsilipek, komp- és révátkelőhelyek százméte­res körzetében; az egészségre ártalmas vizekben; a kijelölt fürdőhelyek kivételével a ha­tárvizekben és a városok bel­területén lévő vizekben, és minden olyan helyen, ahol ezt tiltó tábla jelzi. Tilos a közlekedő hajókról, a hajóutat jelző bójákról, a hidakról és más építményekről a vízbe ugrálni! A vízi úton közlekedőket, a sportolókat, a fürdőzőket a Dunán, a Tiszán és a Bala­tonon külön szervezett vízi •rendőrség, másutt a területi rendőri szervek ellenőrzik, és a szabálysértőket ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthat­ják. A helyszíni bírság össze­ge, a körülményektől függően, kétszáz forintig terjedhet. A fiataloknál minden szank­cióinál hathatósabb, ha a szü­lők okos és türelmes szóval figyelmeztetik gyermekeiket a vízi életben rejlő veszélyekre, s felhívják a figyelmüket, hogy a kijelölt helyen is vi­gyázzanak egymásra a fürdő- zőfc. A rendőrség tapasztalatai szerint különösen a fiatalko- rúaknak és a fiatal felnőttek­nek — a 18—30 év közöttiek­nek — kell ezt megszívlelniük. A Balatonon több ezerre te­hető a vízi járművek száma. Többségük csónak és kis vi­torlás, s ezekkel csak a meg­szabott parti sávban lehet köz­lekedni. Az egypárevezős csó­nakban csak ketten ülhetnek. Mindennek ellenére előfordul­nak szabálysértések. A kijelöli fürdőhelyeken, a strandokon pár forintos belé­pőjegyet kell váltani, de meg­éri, mert ezeken a helyeken mindenhol szervezetten gon­doskodnak a fürdőzők védel­méről, az esetleg bajba jutott emberek mentéséről, A folyóvizekben, vízfolyá­sokban, természetes és mester­séges tavakban fürödni csak a kijelölt fürdőhelyeken és azo­kon a területeken szabad, amelyek neon esnek tiltó ren­delkezések hatálya álá. A te­rületileg illetékes tanácsok minden év május 15-ig a für­désre alkalmas vizeken kijelö­lik a fürdőhelyeket Ezek ha­tárait a parton fehér alapú, piros »Kijelölt fürdőhely-« fel­iratú táblákkal, a vizeken bó­jákkal jelölik — mondotta Bo­hár János, azonban csalt a tatabányai Delta Ktsz gyárt, s az igé­nyekhez képest olyan kicsiny a kapacitása, hogy szinte re­ménytelen a helyzet. Ügy lát­szik, igen hosszadalmas és fá­radságos út vezet addig, amíg a szükséges körülményeket megteremtjük. Ugyanakkor a mi szakcsoportunkban pél­dául 1900 darabból áll a törzs- állomány. Ezt egy állami gaz­daság is megirigyelhetné — Nincs más vállalat, ame­lyik ketreceket állít elő? — Dehogy nincs! Állami gazdaságok is. Ölt azonban ra­gaszkodnak ahhoz, hogy a ket­recekkel együtt az anyanyula- kat is vásároljuk meg, s a nö­vendékeket náluk értékesítsük. Mi azonban saját, kikísérlete- zett fajtánkkal dolgozunk, számunkra ez az üzlet nagyon kedvezőtlen volna. Nincs ez jól így. Már félek elmenni a tagok közé, nem lehet örökö­sen csak az:t mondogatni, hogy nincs! A saját készítésű faketrecek ma már -nem felelnek meg az igényeknek. Mert a korszerű tartás, a jobb technológia, s nem utolsósorban a jobb ké­pességű fajták nagyobb ered­ményekre vezetnek ugyan, de csak akkor, ha a termelő biz­tosítani tudja állatai számára a szükséges feltételeket. Köz­tudomású, hogy a nyúl devi- zabevételd forrást jelent, s ebben nem csekély részük van a kistermelőknek. Megválto­zott a tartás képe, ahogy Csa­pó István megfogalmazta, »ko­moly nyúltenyésztö már nem jár ki az árokpartra sarlózni“. A friss zöldtakarmány nem elegendő a kívánt ütemű fej­lődéshez, a nyulaknak télen és nyáron tápot kell adni. Szakosodik tehát a háztáji is, és bár első pillantásra kis gondnak látszik néhány száz ember ketrecigénye, a való­ságban ennek jelentős gazda­sági következménye lehet. Mert nem szabad figyelmen kívül hagyni: a mind korsze­rűbb körülmények nyomán vállalkoznak egyre többen és többen arra, hogy otthon a napi munka mellett állatok­kal foglalkozzanak. Somogyszobon tavaly negy­venen kérték felvételüket a már amúgy is népes szakcso­portba, s az idén még nem köszöntött be a nyár, amikor már húsz jelentkezési lapot adtak be. B. A. Nevelő erő is! Amikor a szocialista rmm­fcaverseny tapasztalatairól beszélünk, annak eredmé­nyeit, hatását elemezzük, jog­gal állapítjuk meg: hatalmas lendítő erő testesül meg ben­ne. Természetesen csak ott, ahol helyesen határozzák meg a célokat, s rendszeresen ér­tékelik az eredményeket. Kevesebbet beszélünk azon­ban a szocialista verseny, a szocialista brigádok tevékeny­ségének emberi jellemet, tu­datot formáló, nevelő hatásá­ról. Pedig nem lebecsülendő ez a tényező. Szocialista brigádjaink, amikor védnökséget vállal­nak egy-egy építkezés, ki­emelt munka, beruházás fe­lett, akkor a közösségek együttes elhatározása, felelős­ségteljes döntése alapján te­szik. Így van ez akkor is, amikor megfogadják: csak ki­fogástalan minőségű munkát adnak ki a kezükből. Vagy aikkor, amikor a szabad szom­baton, vasárnap dolgoznak, pihenőidejükben pártfogol­nak Iskolákat, ővodá'iat, el­hagyott öregeket, segí fenek nagycsaládos embereknek. Amíg ezek a közösségek idáig eljutottak, nagyon so­kait kellett tenni. Megértetni mindenkivel a közösség iránti felelősségvállalás jelentősé­gét, megszilárdítani a munka- fegyelmet, növelni a társada­lom iránti felelősséget. Nem könnyű és nem egy­szerű ez a feladat. Amíg egy szocialista közösség elnyeri a megtisztelő címet, a brigádki­tüntetés valamelyik fokoza­tát, a vállalat, vagy a szak­ma kiválója rangot, bizony sok fáradozás, nevelő munka van mögötte. Egy ilyen, szocialista közös­ségben mindenki nevel: a kommunisták, a KISZ-tagok, a pártonkívüldek, s nevelnek a szakszervezeti aktívák is. Elsősoriban személyes példa- mutatásukkal, ' fegyelmezett munkájukkal, a többletfelada­tokból való részvállalással. E közösségeik többsége hogy a mozgósító. lendítő erőn kívül a nevelés szintén fontos feladata. Ezért karol­ják fel a brigádokba kerülő fiatal munkatársakat, ezér| fordítanak mind nagyobb gondot a szakmai feladatok 'kifogástalan ellátása mellett az eszmei, a politikai neve­lésre. Nem kell persze nagy dol­gokra gondolni. Egyszerű, emberi szavaikkal, az idő­sebbek baráti, segítő taná­csaival, a közösségi szemlélet erősítésével léphetünk előbb­re. Ha arra nevelik egymást, hogy ne csak a saját vagy a brigád, hanem a többi közös­ség, az egész vállalat munká­ja iránt érezzenek felelőssé­get. Így érhetjük d, hogy a szocialista brigádok Olyan emberformáló, nevelő közös­ségekké váljanak, amelyeikre minden körülmények között számi ihatunk ! Sz. It, Piaci körkép Végre so Idségnyár ! Á napszegény május után a múlt hét végén már kéthetes késésben volt a természet, és ez bizony érződött a zöldség- és gyümölcsárakon is. A hé­ten nyáriasra fordult idő az­után meghozta a rég várt vál­tozást. A tegnapi kaposvári heti­piacon a legtöbb cikkből bő­séges volt a felhozatal, így a termelők már nem tudták tar­tani az elmúlt napok 25—30 forintos cseresznye- és eper- árait. Mindkét gyümölcs több- ny're 15—20 forintért kelt el. (Jellemző az árak gyors csök­kenésére, hogy a szabad piac áresését nem tudta követni az állami kereskedelem. A Petőfi téri pavilonban például teg­nap reggel is 22 forint volt a cseresznye kilója.) Néhány kis­kereskedő a bőség ellenére is ragaszkodott a korábbi árak­hoz. Látható volt még 60 . fo­rintos paradicsom és darabon­ként 6,50—7 forintos paprika is. A cukorborsó a nagy »felho­zatal ellenére tartotta 20 forint körüli árát. (A Zöldértnél fii­ért láttuk.) Hasonló áron kelt el az újburgonya. Az Arany téri kispiacot gyönge válasz­ték és a nagypiacánál 1—2 fo­rinttal magasabb árak jelle­mezték. A Nagyatádi Városi Tanács termelés-ellátásfelügyeleti osz­tályának tájékoztatása szerint a város ellátása jobb a tava­lyinál. A szabad piacon ren- ! geteg az eper, melynek kiló­jáért már csak 12 forintot kér­nek, A legszebb zöldpaprika darabja sem drágább 4 forint­nál. A cseresznye ára hasonló a kaposváriéhoz, ugyanakkor jóval drágább a cukorborsó. A csütörtöki — a helybeliek vé­leménye szerint évek óta leg­nagyobb — felhőszakadás után csak öt termelő hozott borsót, 25—30 forintért. Drága az új­burgonya is: a hét elején még 70 (!), tegnap 30 forint volt. A különféle zöldségpalánták ára duplája volt a tavalyinak. A marcali szabad piacon ki­csi volt a forgalom, a helyi tanács illetékese szerint az öt zöldségbolt jó ellátásának eredményeként. »Ha olcsóbb a Zöldértnél, az emberek többsé­ge ott vásárol.“ Ezek után lo­gikus a föltételezés, hogy a gyér kereslet nyomán az ős­termelők is engedtek az árak­ból. Nem így történt. Az eper, amelyik Nagyatádon 12 forint volt, itt 30—32-ért (nem) kelt el. Húsz forint volt a cseresz­nye, viszont csak 14—16 a cu­korborsó. A paprika darabja 3,20—4 forint. A siófoki zöldségárak to­vábbra is tartják »előkelő he­lyüket“. Az állami kereskede­lem boltjaiban csali kevéssel, a kiskereskedőknél viszont sokkal magasabbak az árak a megyei átlagnál. Miközben például a paradicsom kilója a zöldségboltokban 40 forint, • az »exkluzív árudákban« még 70-ért is megcsodálható ... Ehhez csak annyit: a tópar­ton csúcsforgalom van. Az üdülők keresik a friss gyü­mölcsöt, így sokkal nehezebb a kereslet és a kínálat mérle­gét egyensúlyban tartani. A hét végi ellátásról és a várható árakról kértünk tájé­koztatást a megyei Zöldért központjában. Boltjaikban a múlt hetihez képest a legtöbb cikk ára 10—20 százalékkal esett. A slágercikkek közül eperből napi 4—500 mázsányit vásárolnak föl, az ár 16 és 26 forint között áll. A cseresznye is drágább még a szabad pia­cinál, a jövő hét elejétől azon­ban újabb áresés várható. Ugyancsak csökken — már 10 forint alá — a cukorborsó és az újburgonya ára. Utóbbi hét elején még 24, ma 15 fo­rintvolt. A paradicsom 44 fo­rintos ára továbbra is megma­rad, mivel ezekben a napok­ban még csak importáru ke­rül az ületekbe. Az első hazai szállítmányok jtjnius 20-a .után futnak be. Akkor várha­tó majd zuhanás az árakban, ugyanis az ez évre szerződött mennyiség négyszerese a ta­valyinai» ! Csupán a fejes káposzta ára emelkedett a múlt heti 4,50- ről 6 forintra. A fólia alatt termelt már elfogyott, a sza­bad földi még nem jelent meg, így egyelőre itt nem várható árcsökkenés. Szénaraktárunkat megfe­ketedett, tavalyi, félrohadt alomnakvalóból szedték ösz- sze, amitől bátran kehet kap a legjobb tüdejű csikó is. Nyomban megjelentettem tart­hatatlan helyzetem a kapi­tánynak, aki Mezőhegyes minden urának számított, hogy hát ezt nem szabad en­gednie. Ha engem akarnak sújtani, akkor ne a lovakat üssék! Veressen deresre en­gem, de a lovaknak adják meg, amit a többinek adnak. Nem akarta elhinni, hogy ilyen magas lánggal éghet a gyűlölködés tüze. Maga jött, látta, olyan kákás térekre szo­rultam nyolcszáz növendéklo­vammal, ahol csak a birka is nehezen élne meg. Na, ezen segített. Legeltet­hettem, ahol akartam, és a szénát felgyújtotta ő maga, mert másra nem is volt al­kalmas. Ettől az igazságtevés­től ellenségeim még dühöseb­bek lettek. Bajom volt, hogy nem tudtam személyre bonta­ni, melyik csavargónak esz­méletében vágyók ekkora szálka. Lehet, hogy tíznek is? Terhes kitüntetésem volt hát. Nem mertem odahagyni a méneseket. Nékem minden mtnutumban észnél kellett lennem. Ennyi lóval az irigy­ség százféle kárt tehet. Szét­riasztja őket, betyáros idők követnek, ellopják a javát, betegséget kennek a legelő­jükre. Percre el nem mehet­tem a pusztából. Pedig a számadónak járó lakás ott volt az új épületek között ne­kem is, lakatra téve. Rúzsa Rozi asszonyom volt tizenkét éves korom óta. Nem éreztem én magam húsvéti nyúlnak, aki minden levélzörrenettől elszalad, de fölmértem állá­saimat. A pusztagazda egy Hantos nevezetű strázsames- ter, a versenyzés óta gyűlöle­tes ellenségem, aki a futtatás­nál a sorompókon kívül re­kedt sokadmagával, hát az örökösen a nyakaimon mizse- rált, kapcáskodott velen;. Pe­dig civili népeimmel, csikós- társaimmal olyan összeszokot- tan dajkáltuk a ránk bízott méneseket, készítettük őket mindenben, hogy abban hibát nem lelhetett, csak a gyűlöl­ködő. Na, Hantos nagyhatalom volt abban. Később tudtam meg, hogy a lagelökíosztás is az ő fejében fordult meg a rohadt szémapordóval együtt Az mindennap megfordul lo­vaink körül, pedig még tizen­hat másfelé terülköző ménes volt a kezére bízva, de hát minket akart fojtogatni. Vizsgálatot rendelt ránk, hogy a nyaló sót ellopjuk a lovak elől, s pénzért tesszük a faluban. Nem tudta ugyan megbizonyosítaní, de hát he­tekig rágott bennünket a szé­gyen, hogy ha ránk verik a bűnt, hát égetnek a homlo­kunkra olyan bélyeget amit csak a férgek esznek le ró­lunk, ha rajtunk lesz a két­méteres agyagpakolás. Alig az elmúlt, kezdődött a másik. Besúgta a méneskari főpa­rancsnoknak, hogy nem is le­het mieg az erkölcsi alapom mások fölött parancsnokolni, hiszen balkézről élek Rúzsa Rozival. Aki így él, az cimbo- rás lehet betyárokkal éppúgy, mint az uralkodó gyalázóival Rendelnek Buxbinder elé. — Sok a baj veled, csikós' Ha minden emberemmel eny- nyi gondot raktok a nyakam­ra, akikor nékem beharangoz* tak immár a temetésemre. Hallom, te meg törvénytelen bujaságban élsz valami asszo­nya perszonával. Hát ilyen ki­tüntetettje nem lehet ám kö­zöttünk az uralkodónak! •— Tisztelt kapitány uram, én balkézről élő vagyok Rú­zsa Rozival tizenkét éves ko­rom óta. Van is négy gyere* künk, a legidősebb inimárom tizenhat esztendős 'fiú, Bold!, és úgy lejjebb megy a sor fél­évesig — Hát ez szép, mondhatom, fis ha elcsaplak a ménesbdr­tofcről romlott, erkölcstelen mivoltodért? — Mit rontottam el? — Az életedet, de az a ki­sebb baj, vele rontod a mién­ket, hírünket, becsületünket! Rossz fényt vet ránk az a tör­vénytelenség, amit még a te­tejében te természetesnek is tartasz! Hát itt van a kutya elásva! — Tessék mondani, hogy tehetem jóvá? ■— Hát megházasodsz! — De hát megvagyok! — De se pap, se perina nem írt be a matrikulába! — Mikor az megtörtént, erre nem lakott pap, se penna! Szombaton az öreg Prokopp János tót plébános oltára előtt álltunk népes családommal egyetemben. Boldi, Géza, Sán­dor és Rozi, mint csöcsszopó az anyja karján. Látású ric a az imaháznak használt istál­lóba seregeitek a velem érzők meg az ellenségeim. A barátok meleg tekintete nem hagyta, hogy ott fagyjak meg a gú­nyosan méregetők fagyasztó fuvallatától. Nekem nem volt Bzégyellnivalóm annyi se, mint a délben házasodó vezércső- dörnek. Éltem, ahogy az égi madár. Gondok meg bajok kö­zött. Tudtam, az a kis arany* pityke szúrja a szemüket. Eresztgethettem én százával ki kezem alól a legderekabb, , kézre szoktatott hadicsikóikat, egy köszönő tekintet nem járt azért a hivatalosok oldaláról, (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents