Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
At ésszerűség határán Innen KOCKÁZAT Tapsonyi röntgengépek A terméknek rangja van Ä kockázat a mezőgazdasági termelésben abból is fakad, hogy a földek fölött nincs tető. Csökkenti ezt az évezredes kockázatot a korszerű technika és agrokémia Növeli viszont a piaci viszonyok bonyolultsága : olykor már azt is nehéz kiszámítani, hogy egy adott termékből fél év múlva milyen lesz a kereslet, A >obb termésátlagok érdekében egyre többet kell kockáztatod. A termelésben főszerepet játszó nagy gépek ára egymilliónál kezdődik, a gazdaságok zöme 10 milliónál is többet költ évéraie kémiai anyagokra, legalább ennyit vetőmagvásárlásra. Így hát egyetlen jégverés vagy aszály többszörös kárt okozhat. Abban minden szakember egyetért, hogy kocskázait- vállalás nélkül nincs eredmény. Vitatkoznak viszont arról, hol van az ésszerű kockázatvállalás határa. A ráksi tsz főagronómusát nemrégiben paprikás hangulatban találtam. — December 15-ig le kellett adnunk az idei gépvásárlási és az ezzel kapcsolatos hiteligényeinket. Meg is tettük, mígnem január 20-án hírét vettük, hogy több külföldi gép állami támogatási rendje változik. A kész terveket átalakítani kockázatos. Ma tíz órakor telefonáltak: îl-ig döntsünk arról, keűl-e egy répabetakarító gép hárommillióért ! Három éve I várjuk ezt a masinát, most I itt van a tervezett ár háromszorosáért. Van egy óránk a döntésre! Már-már általános tapasztalat, hogy a mezőgazdaságnak nagyobb kockázatot je- 'lent a külső és belső ár és piaci viszonyok hirtelen változása. mint mondjuk egy jégverés. Ugyancsak a ráksi főagronómus tette szóvá, hogy a mezőgazdasági üzem olykor partnereitől is kénytelen kockázatot átvállalni. — Tőlünk valamennyi terméket minősítve veszik át — vagy éppen nem veszik át —. viszont a legtöbb ipari terméket »ez van« alapon kapjuk. A batéi határban soha nem it érméitek cukorrépát. Két éve azonban ugrass zerűen emelkedik a vetésterü.let. — Tapasztalatunk alig volt a répa termelés ben — így a főagronómus. — A Kaposvári Cukorgyár közvetlen közelében mégis kellett vállalni ezt a kockázatot. Tavaly jól sikerült: 16 ezer forint tiszta nyereséget hozott minden hektár répa. Ez újabb kockázatvállalásra sarkallt, az idén már 103 hektáron termelünk. Ha a várható termést biztosítanánk, az csaknem másfél millióba kerülne a gazdaságnak. Ezért mi a középutat választottuk: a várhatónál alacsonyobb termésátlagokra biztosítottunk. Így kevesebb a biztosítási díj, de Kapcsolatok Nem tudni, ki találta ki, s hányán bábáskodtak a javaslat megvalósulása felett, tény, hogy a nagy textilüzem egyik szövőgyárának három szocialista brigádja autóbuszra ült, s meg sem állt az ország túlsó felén levő fonógyárig. Ott illendően, a megbeszélés szerint várták őket; nem terített asztallal, hanem zúgó gépekkel, nyersanyagbálákkal, műveleti leírásokkal, fonalszállító ládák piramisával. Amiről beszéltek, az nem valami kellemes társalgási téma volt, hanem a szövőnők örök réme, a szálszakadás, s ami attól elválaszthatatlan, a fonalminőség. Az eszmecsere nélkülözött mindenféle formális udvariaskodást, olykor a vita sem hiányzott. Végül, a búcsúzáskor mégis úgy érezte valamennyi részvevő: közös nevezőre jutottak, s azt a cérnaszálnyi kapaszkodót, melyet a látogatás órái sodortak a fonodái meg a szövődéi kisközösségek között, érdemes, szükséges erősíteni. Msolyogtató naivitás lenne azt remélni, egy csapásra megszűnik most majd a szö- vödeiak mindenféle gondja, ám a kapocs olyanokat köt össze, akik korábban semmit sem tudtak a többiek helyzetéről, küszködéseiről. Feltételezhető, akinek ágyából kipattant az ötlet, semmit sem hallott az üzemszocio'.ó- gia friss eredményeiről, s közülük arról, hogy — amint azt szakszerűen fogalmazzák — a vertikális felépítésű termelőhelyeken gyorsan növekszik a kis csoportok egymásra utaltsága, kapcsolataik jelentősége. A javaslattevő ráérzett valamire a mindennapi munka gyakorlatából, s mert társai, felettesei ugyancsak észlelték e valami fontosságát, nyélbe ütötték a találkozót. Amit most újabbak követnek, mert a kezdeményezésit örömmel karolta fel a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa, s valamennyi gyárnak, gyáregységnek, telephelynek figyelmébe ajánlotta. Csodaszerre leltek a textiles kollektíva tagjai? Csupán fölismerték annak szükségességét, hogy a termelés szervezeti rendje úgy válik igazán hatásossá, ha átitatódik az emberi, azaz személyes kapcsolatok nemes anyagával, ha a különböző körülmények között dolgozók részleteiben megismerik azt a feltételrendszert, amely mind annyiuk tevékenységét meghaitározza. Ezt a feltételrendszert legtöbbször ugyanis csak általánosságban veszi szemügyre egy-egy kisebb közösség, kiválasztva belőle a reá vonatkozó tényeket, így akaratlanul részekre darabolódik az, ami összefügg, aminek értelme az egység. Törvényszerű, hogy a tudatosság — a munkabeli tudatosság — magasabb fokára elérő közösség, mint amilyen egy jó szocialista brigád, a korábbi ismereteket már nem tartja elegendőnek, azaz hiányérzete támad. Pontosabban szeretné tudni, miféle kisebb és nagyobb tényezők hatnak munkafeladataira, s azzal is tisztába akar jönni, a maguk tevékenysége mi módon illeszkedik másokéhoz. Nem véletlen, nem egyéni lelemények tükröződése, hogy .a szóban forgóhoz hasonló tapasztalatcserékre egyre több termelőhelyen éreznek okot, ahogy a termelési feltételek változásának következménye az ún. komplexbrigádok számának növekedése is. Ösztönös kezdeményezések is rávilágíthatnak tudatos cselekvési irányok lehetőségére, s a cérnasz^inyi kapaszkodó — ahogy azt a tex ti lesta Iái - kozó egyik részvevője tréfásan elnevezte — tekintélyes terheket hordozhat. A termelői szervezetnek sokféle lehetősége van a célok egyeztetésére. az érdekazonosság kifejezésére — ami az egy telephelyű • vállalatoknál is elengedhetetlen, de még inkább szükséges a több egységből álló cégeknél —, ám az egyetértés még nem azonosulás. Az emberi, a személyes kapcsolatok, viszonyok ezt az azonosulást formálják, gyakran rövidebb úton, tehát gyorsabban, hatásosabban, mint a különféle hivatalos értekezések, rendelkezések. Ezért mindkét formának vitathatatlan a szükségessége, a jogosultsága. V. T. , ha mégis kár éri a tsz-t, anI nak jó része megtérül. Vitáiba szállt ezzel a szemt- I gáloskéri tsz elnöke. — Több éves tapasztalat bizonyítja, hogy nagyobb a »nem biztosítás-» kockázata. Mi nem sajnáljuk e célra az 1,3 milliót. A szentgálosikéri gazdaság jó példa rá, hogyan szül a kockázat újabb kockázatot. — Ekkora üzemnagyság mellett két állattenyésztő szaktelepet építeni túlzott kocka zaitválla lás volt. Csakhogy ha már megvan, hasznosítani kell. Hogy a szükséges zöldtömeget idejében betakaríthassuk, idegen bérmunkát kell igénybe vennünk. Hogy növelhessük árukibocsátásunkat, kevesebb területen kell megtermelni a takarmány«;. Ez csak úgy lehetséges, ha igyekszünk jobban hasznosítani a meüékter- mékékest. Ehhez megfelelő létesítmények kellenek. Ez pedig kockázatvállalások sorozata. A mezőgazdaság kénytelen a munkacsúcsokhoz igazítani gépparkját. A drága gépek jó része így az év nagy részében álL Ez önmagában isr kockázat. — Tavaly egy vadonatúj SZK—6-osunk 30 vagonnyi búzát vágott le,- azután fölmondta a szolgálatot,.. A toponári Kapostáj Tsz elnöke a kockázatot nem tartja tűrhetetlennek. — A kockázat nemi körtil- - tekintéssel megtervezhető ‘ kiszámítható. A tehenészeti I telepünkön például hétféle . technológia közül kellett kiválasztani az adottságaink közötti legjobbat. Az ilyen választások kockázatát alaposan csökkentheti a sokoldalú tájékozódás. A piaci kockázat is mérsékelhető a szerződéses fegyelem betartásával, megfelelő védőárak alkalmazásával. Ügy ás mondhatnám: ha mindenki ura adott szavának, csökken a kockázat A távlati tervek készítése eleve rejt kockázatot. Mi is kockázatot vállalunk, amikor társultunk egy 30 ezres sertésszaktelep építéséhez. Az új sonkaüzem biztos piacot jelent majd. Sokoldalú elemzés után döntöttünk úgy, hogy nálunk 18 millió forintig ésszerű a kockázat A megkérdezett vezetők közt akadt, aki túl ború-látó, és olyan is, aki csupán mérsékelhető kockázatot említett. A vélemények összevetése valós képet ad. . Bíró Ferenc A sugárge- nerátor a röntgengép lelke. Csöndes műhelyben szerelik Tapsony- han, a Medicor Művek; üzemében. Feszes huzalkö- tegek között hallom az első dicsérő megjegyzést. — A rönlt- gengyárnak mindig sok gondot okozott , a sugárg-enerá- tor. Amióta itt készül, a központban szinte nem is tudnak arróL, hogy van ez a termék: Mindig rendelkezésre áll, amikor kell, és a mi- Az elektromosok, nősége jóval meghaladja az előírtat. A röntgengyár tapsonyi üzeme 191 fizikai dolgozót foglalkoztat. Tiz munkás közűi hat szakmával rendelkezik: lakatosok, elektroműszerészek, forgácsolók, hegesztők. Rendkívül jó arány. A termel — a munka minősége 1— pa- rancsolóan írja elő, hogy jól képzett szakember nyúljon minden alkatrészhez. Az üzem valaha gépjavít; volt. A tágas udvaron meglehetősen messze vannak érméstől az üzemcsarnokok. A régiek mellett új is épült. Az 1300 négyzetméter alapterületű csarnokba elsőként a tanműhelyt költöztették be. A többi üzemrész ezután következik majd. A csarnok egy év alatt készült el, mert mindenki akarta, hogy időben készen legyen. A 62 ipari tanuló közül az idén még senki sem végez. Harmadik osztály csak jövőre lesz. Fiatalból azonban nincs hiány az üzemben. Cseh József műszerész mondja: — Négy ember közül három a fiatal korosztályhoz tartozik. Az elektromos szerelőműhelyben 31 év az átlagéletkor. A lakatosok »öregebbek«, náluk harminckettőre jött ki. — Honnan termett itt a sok fiatal? — Az üzem híre hozta ide a legtöbbet. — Milyen az üzem híre? — Minden bizonnyal jó. Ezért járnak ki az emberek Marcaliból is. Reggelenként tizenkét szakmunkást és 40 ipari tanulót hoz a Medicor autóbusza. Kint az udvaron azt mondja Barka József üzemvezető: — Azokat a nagy fákat ér ültettem, amikor traktoros segédvezető lettem itt, a tapsonyi gépállomáson. Azokat a lombosodó hársakat akkor ültették a fiatalok, amikor Mezőgép üzem lettünk. A legkisebbeket — a fenyőket — pedig a Medicor KISZ-esei most ültették. Én úgy látom, hogy jó nagyok lesznek már a fenyők, amikor még mindig röntgenkészülékeket fogunk itt gyártani. — Ilyen biztos ebben? — A terméknek, rangja van itt is, a piacon is. A mi munkásaink megszokták és megszerették az új feladatot. Igaz, hogy rendkívül makacs emberek dolgoznak nálunk: még soha nem volt olyan vállalkozásuk, amelyik dugába dőli volna. — Nagy feladat a röntgen? — Nagy feladat volt, amikor átálltunk rá. Most már nem az; megszoktuk, megszerettük és' szívesen csináljuk. Három éve, amikor átvett bennünket a Röntgengyár, tulajdonképpen csak a cégtábla változott. Az emberek változása utána kezdődött: szemléletben is. szakmailag is át kellett állni. Abban, hogy ez sikerült, nagy szerepe volt a pártszervezetnek, a szakszervezetnek és a KISZ-nek. Mindig azt hangsúlyozták, hogy meg kell szokni a pontosságot. És az emberek megértették. A tágas udvar végén van a lakatosműhely. Itt szerelik a Mediroll elnevezésű, mozgatható röntgenkészüléket. Gyarmati Lajos, Kovács László, Rádóczi Jenő — és a többiek — a munkát figyelik és nem a kérdezőt. — Megkérdezheti az eletro- mosokat: ők is azt mondják, hogy élvezet ezeket a készülékeket szerelni. — Mi a különleges bennük? — Az, hogy sokszor lehet filézni, miként kell továbblépni, mi a baj, mit rontottunk el... Az ilyen filózásak- ból tanul az ember. — Meg az is jó, hogy mindig van munka. . A tapsonyi üzem területén alakította ki a Röntgengyár a bázisraktárát. Ide érkezik az i anyag, itt szabdalják méretre I és elégítik ki a négy üzem igé- I nyét j A gyár fiatal szakmunkás- gárdája megfelelő feladatot I kapott. — Itt tényleg mindenki azt csinálja, amihez ért — mondta Cseh József. — A munkát azonban csak akkor tudja jól elvégezni, ha érti is a szakmáját. Ezért van az, hogy szép és jó, amit csinálunk. ' ' Dr. K. L Szerelik a Medirollt. Nemcsak gazdasági feladat Ösztönzést várnak az újítók Kitűnő megfogalmazásnak ér zem azt, amit egy tanácskozáson mondtak az újítók mindig beleszólnak a vezetők munkájába, mégpedig a jobbítás szándékától vezérelve. Éppen ezért megérdemlik, hogy a legmesszebbmenőkig támogassák őket. Véleményük, tevékenységük szorosan összefügg az üzemi demokráciával is, igy nagy a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok felelőssége abban: felkarolják- e a jó ötletekkel előálló dolgozókat, . gondoskodnak-e az újítás kivitelezéséhez szükséges föltételek megteremtéséről. A városi ‘pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága a közelmúltban tizennégy kaposvári vállalatnál, gyárban, szövetkezetben és intézményben vizsgálta meg, milyen az újítások, -találmányok hatása a műszaki fejlesztésre, a gazdálkodásra. Megállapította, hogy a Minisztertanács négy évvel ezelőtt elfogadott rendeleté óta sokkal nagyobb gon- [ dot fordítanak az újítómozgalom föllendítésére. A tapasztalatok szerint az újítások révén általában anyagot, energiát, munkaórát sikerül megtakarítani. Jóval több a műszaki jellegű újítás is. Feltűnő viszont, mennyire kevés az olyan újítás, amellyel a munka- és üzemszervezés javítható! A Mezőgép Vállalat elismerésre méltó helyen áll viszont e területen, mivel huszonegy ilyen javaslatot adtak be náluk. Sok szó esik a beruházásokról minden fórumon. Éppen ezért elgondolkoztató, hogy alig akad olyan javaslat, amelynek révén meggyorsítható a beruházás, lecsíphető valamennyi a költségekből. Az újítási feladattervek összeállításakor gondolni kellene erre. A MÂV kaposvári csomópontja az egyetlen, amely élen jár a beruházás jellegű újítások kidolgozásában. A mozgalom kibontakozásában nagy szerepe van az újítási feladattervnek. Ezeket egv-egy évre dolgozzák ki, s általában jól kapcsolódnak a műszaki fejlesztési tervekhez. Sajnos, a feladatok egy része meghaladja az átlagos tudású és képzettségű újítók erejét. Éppen ezért érdemes volna sokkal több újító közösséget alakítani, bevonni műszaki brigádokat a munkába. Ez azonban már olyan lépés, amely elképzelhetetlen jobb szervezés, átgondolt támogatás nélkül. A gazdaságpolitikai munkabizottság . megállapítása szerint a Finommechanikai Vállalat 3. sz. gyárában, a Kaposvári Villamossági Gyárban jobban kapcsolódnak a beadott újítások a műszaki fejlesztési tervekhez, míg a többi helyen csak esetlegesen. A mezőgazdasági főiskolán és a Mezőgép Vállalatnál a találmányok száma is nagy. Hasznos elképzelés, hogy dolgozzanak, ki hosszú távú újítási terveket, s erre épüljenek az éves íeladattervek. Így sokkal nagyobb ösztönzést kapna mindenki a műszaki, a beruházás jellegű javaslatok, a munka- és üzemszprvezést elősegítő újítások kidolgozására is. ' A mozgalmat mindenkor befolyásolja az újítások elbírálásának, díjazásának, népszerűsítésének helyzete. A vizsgálat arra irányította a figyelmet, hogy elsősorban ott Lassú az elbírálás, ahol a vállalati központban mondják ki az igent vagy a nemet. Ez a Mezőgép Vállalatnál, a Kaposvári Villamossági Gyárban, az elektroncsőgyárban nehezíti a helyzetet. Jó volna az ésszerűség határai között nagyobb hatáskört adni a gyártelepeknek az újítások elbírálásában. A mostaninál nagyobb ösztönzést kapnának az újítók a műszaki fejlesztést előrelendi- Yö javaslatok kidolgozásában, ha megszűnne a jelenlegi rossz /gyakorlat, s helyette pontosan kiszámítanák az újítás várható hasznát. Ez általában elmarad, s a jó ötleit beadója így csak eszmei díjazást kap. Az erkölcsi elismerést sokkal többen kiérdemlik, a vállalatok azonban még mindig kevés dolgozót terjesztenek fel a ki- vá'ó újító kitüntetésre. A pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok ösztönző szerepe egyre nagyobb. Ez mind a tizennégy helyen érződik is, persze eltérően. Elsősorban a nagyobb vállalatoknál, gyárakban foglalkoznak rendszeresen az újí- tómozgalommal, viszont a kist’-, o helyeken, a szövetkezetekben még nem felel meg a törődés a követelményeknek. Most kezdődött a pártvezetőségek tagjainak továbbképzése. Fontos, hogy szó essék ezekről a kérdésekről is. A termelési felelősök, a párttitkárok továbbképzésén, illetve értekezletén pedig lehetőséget kell adni e nagy gazdasági kihatású területről folyó vitára. L. G.
