Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

I

yA Magyar Nemzeti Galériában megnyílt idősb Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása. A képen: részlet a tárlatból. (MTI foto — Berakó Imre felv. — KS)

Az ő csöndjük

Az író—olvasó találkozások értelméről

Egy fiatal francia költő, verseim fordítója, egy ízben megkérdezte tőlem: »Furcsa, hogy milyen sokat bíbelődsz közgondokkal a verseidben; miért nem hagyod ezt a politikusokra?-« Nehéz volt válaszolnom ,neki. Nem tudhatta, hogy nálunk a költészet a szociológiát, sőt a filozófiát is kénytelen volt olykor helyettesíteni a századok során, de még az újságírást is: Tinódi krónikái valójában rímelő riportoknak, verses tudósításoknak foghatók fel. S ez a körülmény egészen sajátossá tette a költészet funkcióját Magyarországon.

Véletlen ez? Azt hiszem, nem. Minden országban, más és más funkcióját alakította ki ugyanis a költészetnek a történelem. Egyik helyen di- rektebb beszédre, politikus attitűdre késztette a költők javát, míg másutt több lehetőséget hagyott az útkeresésre, a kísérletezésekre, a szavakkal végrehajtott bűvész- mutatványokra. Minden nép lírájában ’föllelhetjük mind e két fajta költészetet: az aktualitásokra is reagáló közéleti lírát éppúgy, mint a műfaj öntörvényeire hagyatkozó, l’art pour l’art szépel- gést. Am hogy miképpen aránylanak ezek egymáshoz egy adott országban, és hogy melyik a domináns ág — ezt a történelem döntötte el. A mi nagyszerű líránk — fő vonulatában legalábbis — közéleti költészet, »sorsköltészet« volt mindig is, mert ebben az országban így intézkedett a történelem.

Ez határozta meg

az emberek vershez való viszonyát Mindezen kívül az i anekdotázó, lakodalmi rigmusolás, a megboldogult jótetteit elsoroló rímes kántori siratok is nagymértékben befolyásolják a tömegeknek — kiváltképp a parasztoknak — a költészetről kialakított képét Meg aztán keleti nép is volnánk, eredet szerint: minden bizonynyal volt naív époszunk, ha nem is maradt fenn. Mesélő, hőskölteményeket teremtő népek mai fiai is a mesét, a sztorit igénylik _ elsősorban a verstől, történetet, csak éppen »rímekbe szedve«.

Mert a rímet a vers elsődleges kritériumának tartják. A »megversel« kifejezést egyenértékűnek érzik a »rímbe szed« kifejezéssel. A költőket mély tisztelettel övezik, de maguk közt vállveregető kedélyességgel »rímfaragóknak, rímkovácsoknak« mondják őket. Szerintük attól vers a vers, hogy szépen rímel. Részben igazuk van: a rím fontos eleme a költészet épületének. De csak meghatározott típusú épületeknek lehet nélkülözhetetlen eleme. Egy távfűtéses ház tetején fölösleges a kémény, a kályhával vagy kandallóval fűtött házak tetején viszqnt elengedhetetlen.

Nem tudják, hogy nem minden vers szerkezeti törvényei teszik szükségessé a rímelést, mert nem a rímek miatt vers a vers, hanem azért, mert képi beszéd. A költő nem elmagyarázni, hanem láttatni igyekszik a gondolatait, — s ha ez sikerül neki a hasonlatok, metaforák, valamint egyéb megjelenítő eszközök segítségével, akkor verset produkált, akár rímel az a produktum, akár nem.

Verses — s csakis rímelően verses — krónikát ismernek el tehát költészetnek manapság is az egyszerű falusi emberek. És szigorúan meg- pirongatják a költőt, ha »rajtfogják« a »hazugságon«. Saját falumban voltam egyszer író—olvasó találkozón.

Az egyik volt iskolatársam elsőnek kért szót néhány költeményem elhangzása után:

— Ferke, legalább engem ne csapj be a verseidben!

— Már miért csapnálak be?

— Ott laktam mellettetek, szomszédok voltunk, és láttam, hogy a disznókat sosem a húgod etette, hanem rendszerint az öcséd.

— Miért fontos ez most?

— Mert az imént elhangzott versedben az áll a húgodról, hogy »fut malacetetéstől, otthagyja a konyhát, hol füstök szürke színű nagy kendőjükbe vonnák«.

Diadallal ült le; úgy érezte, megfogott. Nem volt könnyű válaszolni neki. Nehéz volt megértetni azt, amire csak sok-sok olvasás után jön rá az ember: hogy a művészi igazság a típusban érvényes, az egyedekben sokszor nem egészen. A kishúgom — azzal, hogy vers lett belőle — egyben minden városba menekülő falusi kislány jegyeinek, tulajdonságainak a hordozójává vált.

Értetlenek még — de már nagyon érdeklődők. Mindig tiszta, jóindulatú és jóhiszemű várakozással jönnek el az író—olvasó találkozóra. És mindig odaadó, szinte áhítatos a figyelmük. Csönd van, amíg verset mondok vagy beszélek, illetve nem is csönd az már, inkább feszült egyetértés. Az ő csöndjükre egyszerűen nincsenek szavaim. Lehet figyelni lélegzetvisszafojtva, a csönd lehet rezzenéstelen, szegetlen, egy- tömbű, lehet olyan csöndes a csönd, hogy benne a légy- zümmögés repülőberregésnek hangzik. De az ő csöndjüket jelzővel egyszerűen lehetetlen minősíteni. S a beigazolódásra szomjas, bátorításra váró lelkek moccanatlan figyelme a legszebb honorárium az író számára.

Tudom, az irodalom hatását nem lehet lemérni. Az ő csöndjük azonban egy kicsit méri a mérhetetlent, a hatás közvetlenül mutatja egy pillanatra magát — s kiváltóját szinte elszédíte ezzeL

Ezért járok szívesen író—olvasó találkozókra, ezért a szédületért. Évente száz-százötvenet is vállalok. Mert ha a publikum csak egyetlen verssornyi »fertőzést« kap az emberhez méltó indulatokból, már megérte elutazni az ország legtávolabbi községébe is.

Azért, hogy olyan mértékben lehessünk emberek egyszer, amilyen mértékben csak lehetséges.

Bárányt Ferenc

A vései parasztköltő

Németh Ferenc osztályos társa volt Veres Péternek, Sinka Istvánnak, Szabó Pálnak. Ma is Vesén él, Rákóczi utcai házában, kissé kívül a falun, szinte tanyán. Szépen hullámzó gabonatáblák kezdődnek a földes út másik szélén, zöld ligetek szigeteitől tarkítva. Németh Ferenc hetvenéves. Azok közé tartozik. akik — erősen megkapaszkodva egymásban — a paraszti sorsból próbáltak üzenni önmagukról, vágyaikról. A XX. századi magyar irodalmi és ideológiai élet egyik legnagyobb hatású csoportosulása volt a népi írók közössége. Nem volt egynemű emberi közeg. Erdei Ferenc. Ortutay Gyula, Szabó Zoltán a mezőgazdaság kapitalista átalakulását sürgette. Féja Géza, Veres Péter a nincstelen parasztság érdekeit képviselte fokozottabb szocialista radikalizmussal, szoGialisztikus társadalmi rendet akarva. Németh László romantikus antikapitalista alapon állt: a minőségi munkát végző kistermelők, szabadon társult telepes földművelők szövetkezeti társadalmát kívánta megteremteni, ennek végcéljául az osztály nélküli társadalmat jelölve meg, ahol minden réteg az értelmiségbe fejlődik.

Erdei Ferenc, Veres Péter, Kodolányi János, Darvas József, Féja Géza, Illyés Gyula — és sorolhatnánk még — neve fémjelzi ma számunkra a korántsem egyetlen arcot formázó mozgalmat Mellettük azonban egész hadnyi fiatal parasztírót tartottak számon: olyanokat, akiket

ma már nem ismerünk. Akik nem tudták áttörni paraszti létük falát, s maradtak lakói falujuknak, foglyai életmódjuknak.

A »fényes szelek« idején még repültek; szükség volt rájuk. Agitatív erejű versekkel, dokumentumerejü prózájukkal vallattak sorsukról gyűléseken, irodalmi esteken. Somogy különösen sok parasztírót népi értelemben használt szóval: naív toliforgatót tudhatott magáénak. Napilapokba, mezőgazdasági szakfolyóiratokba, antológiákba írtak. Meggyes Ferenc kaposvári bőrdíszműves fogta össze őket Ki emlékszik ma már Bene János és Kar' dós István gamási, Dávid János csurgónagymartoni, Jártás Tóth József és Nagysándor somogyjádi, Márton Antal somogyvári, ifj. Zóka Győri József szennai, Rózsa Sándor andocsi, Poór Sándor nagyszakácsi népi író nevére? Parasztemberek, iparosok ... Sokan a háború áldozatai lettek.

Ezek közül az írók közül Németh Ferenc még él. Hat elemijével is tanári szintű tudója az irodalomnak. Élete élső meghatározó olvasmánya

Palásti László

íMeqh

was vacsorára

Somogyi Néplap

— Szívem — mondta az

asszony a férjének —, Kelemenék születésnapi vacsorájáról akarok veled beszélni.

— Fölösleges — válaszolta ingerülten a férfi —, tudom, hogy mit akarsz mondani: ne egyek mohón, ne piszkitsam be a ruhámat.

— Nemcsak erről van szó. A süteményt rendszerint kézzel veszed le a tányérról, és az utolsó fogás után felugrasz, mielőtt a háziasszony asztalt bontana.

— Jó, majd igyekszem kulturáltabban enni. Azt is megvárom, amíg a háziasz- szony felkel az asztaltól.

— Ferikém, én nem bízom az ígéretedben. Te javíthatatlan vagy.

— Drágám, nem bírom az örökös szemrehányásaidat. Ha ennyi hibám van, akkor talán az lenne a legjobb, ha elválnánk. Te szép vagy, még férjhez mehetsz. Éppen most olvasom az újságban, hogy az angol királyi családban sűrűn vannak válópernek. A gloucesteri herceg is válik feleségétől.

— Ne hülyéskedj! Inkább vigyázz Kelemenéknél Nem

akarom, hogy rossz véleményük legyen rólad.

— Ne macerálj folyton! — mérgelődött a férj.

— Te meg ne beszélj velem ilyen ingerülten. Tudod mit? Mondjuk le ezt a vacsorát.

— Szó sem lehet róla. Nem sérthetjük meg az osztály- vezetőmet.

— És engem megsérthetsz? Egyébként, ha válni akarsz, nem gördítek akadályt elébe. Én is olvastam azt a cikket az angol hercegekről. Válik VIII. Henrik egyik leszármazottja is, egy fiatal lány, ki híres női autóversenyző. Lehet, hogy ő is úgy eszik, mint Vili. Henrik: kézzel tépi a húst, azután a csontokat a háta mögé dobálja. Ilyen nő kellene neked, jól meglennétek egymással.

A férj elmosolyodott:

— Már megszoktalak, szívem. Tudod mit, határozottan megígérem, hogy vigyázni fogok Kelemeneknél.

A vacsora jó volt, a férfi megpróbált lassan, szépen és mértékkel enni. A felesége elégedetten nézegette öt étkezés közben. Kelemenné megmutatta a lakás új függönyeit, és halkan panaszkodni kezdett a másik asz- szonynak, vigyázva, hogy férje ne hallja meg:

— Irigyellek, édesem. A férjed nagyon szépen eszik, bezzeg az enyém mohó, és csámcsog. Most is hallhatod; szürcsöli a feketét. Boldog nő vagy, neked nincs okod ilyen panaszra.

— Nem, nekem nincs — hangzott a válasz. De azért alig állta meg, hogy ki ne öntse szívét, ne mondja meg az igazat, és ne beszéljen a vacsora előtti vitáról.

Másnap otthon vacsoráztak. A férj gyorsan evett mint máskor, foltos lett a zakója, — egyszóval ismét a régi volt. Az asszony dühösen nézett rá, és veszekedni kezdett vele. A férj egy ideig hallgatta, azután megszólalt:

— Szivem. Hová tetted a tegnap újságot? Gondosabban el akarom olvasni azt a cikket Vili. Henrik női leszármazottjairól. Ha hozzám jönne, mégis feleségül venném.,,

a Pesti Napló kiadásában megjelent Petőfi-összes volt Később a községi segédlelkészek szegényes könyvtárál olvasta ki, az utolsó betűig Korán kellett átvennie a családfői szerepet: iszonyúan nehéz munkát végzett ez a látszatra gyenge testalkalatú ember. Meghatározó erejű találkozása Poór Sándor nagyszakácsi bognárral — balos, németek által is zaklatott mester volt — irányt adott a vésed Németh Ferenc életének. A vidi vásáron vett kereket »puskázta be«, azaz : igazította pontosan a helyébe a bognár, s közben könyvekről beszélgettek. Így lett olvasmánya Németh Ferencnek a népi írók szépen gyarapodó irodalma. Poór Sándorral és a többi — nemcsak somogyi parasztköltővel — együtt szerepel Németh Ferenc az 1040-ben kiadott Pacsirta dalok című antológiában. Később a vései paraszt- költő együtt lépett föl irodalmi esteken Veres Péterrel,

Staka Istvánnal Ereklyeként

őrzi a közös fényképet ma is. Visait tisztséget, segített népi kollégiumba juttatni tehetséges fiatalokat. Amikor a népi írók mozgalma elvesztette mozgalomjellegét, a Németh Ferenchez hasonlóan paraszti sorba maradtak előtt bezárultak a publikációs lehetőségek, s lassan bemnükreked- tek a versek, elbeszélések is. Megmaradtak azonban mesz- szine látó, autodidakta módon kiművelődött falusi embereknek, akik nemzedékeknek kínálták olvasmányul a maguk olvasmányélményeit: R eymontot, Adyt, Veres Pétert, Illyés Gyulát. Tamási Áront, Kodolányit, Darvast, Németh Lászlót.

Rájuk is emlékezünk, amikor Németh Ferenc egyik ömvallomásos versét közöljük. A költemény a kaposvári színházban, egy telt házas irodalmi esten hangzott el — a felszabadulás után.

Leskó László

Németh Ferenc

Szóltak hozzám

Szóltak hozzám, így en szólva:

— Maradj te, csak parasztsorba’, maradj te ott, ahol apád;

ne hagyd cserben kaszád, kapád

látod, Ősöd egy se tette,

mostoha nem volt, szerette a földet, mely éltet adja: fáradt testet betakarja.

Vetni is kell ám, aratni

aranykalászt csűrbe rakni: elcsépelni, vetni újra; ez a sorsunk régi útja.

— Hűtelen, hl^’ én se leszek

őseimhez, azzá leszek, mit kívántak álmaikban, mélyre fojtott vágyaikban.

Azért vagyok fáklyát tartó, őseimnek is szót adó: ajkaikon tiltott zokszó; pusztából a kiáltó szó.

Szívüket mi rágta-marta, szállt apáról a fiakra, így ért hozzám idők múlva: véremben megsokasulva ..,

Mint hamuban izzó parázs, ég szívemben a vágy a láz; továbbadom öntudatlan, mely ha kigyűl: olthatatlan!

Lettem azért én hát költő, hogy zengjem a múltban ködlő őseimnek búját, baját: mit fojtottak századon át!

Kalotaszegi esküvő. Bényi László festménye.

(Budapesten a Csók Galériában rendezett kiállításról.)'

ÚJ KÖNYVEK

A Gondolat Könyvkiadó most jelentette meg az Életünk — történelem című kötetet. Mint ismeretes, a Szabad Föld szerkaszőtságe a közelmúltban hasonló címmel hirdetett pályázatot, melynek keretében sok százan fognak tollat, s kifogyhatatlan bőséggel írták meg életük történetét. Az egyéni sorsokból népünk egészének hiteles, olykpr drámaian megrázó legújabbkori történelme bontakozik ki. Vélemények és vallomások címmel látott napvilágot Lázár István in- tér júkötete. Hol tartanak mezőgazdasági termelőszövetkezeteink? Milyen elveket érvényesítünk Magyarország regionális fejlesztésében? Hogyan reagált népgazdaságunk a világpiaci árak változásaira? Milyen gondokkal küzd egészségügyi ellátásunk? Szegény-e Magyarország ásványi

nyersanyagokban? Milyen tennivalóink vannak a környezetvédelem területén? Mi a dolga ma a Pénzügyminisztériumnak, s rhi a Kulturális Minisztériumnak? Ezekre a sokakat érdeklő kérdésekre adnak választ Lázár István riportalanyai: államunk felelős tisztségviselőd.

Révay Zoltán Titkosírások című könyve is nagy érdeklődésre %tart hat számot azoknál, akiket érdekel a rejtjelezés története. A szerző a hazánkban fellelhető dokumentumok felhasználásával áttekintést ad a titkosírások keletkezéséről, fejlődéséről ds felhasználásáról a különböző korokban. Ilyen jellegű Csz- szefoigilaló munka m?jgyar nyelven még nem jelent meg.