Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
„Tömérdek feladat áll még előttem Születésnapi beszélgetés Weöres Sándorral* ff — Sohasem (készültem költőnek. Inkább technikusnak, R postás Wíenc körül jár erre. Csenget, fütyül, csattogtatja a levél- szekrény bádognyelvét. A kutyák csaholva rágják nyomában a kerítést. Nem dühösen ugatnak, inkább zajosan tisztelegnek. Postásnak, papnak, kéményseprőnek kijár ez, mint hadvezérnek a díszlövés. A délutáni postást észre sem veszik, ö hangtalanul és sebesen oson végig a beton járdán. Egy-egy kapu mégis nyikordul,* fejek fordulnak utána, s kerekre tágult szemek figyelik, megkönnyebbült sóhajok maradnák utána. — Továbbment! Nem hozzánk jött! Az öregasszony a kertben megáll a gereblyével. Motyog hozzá: — Várj csak! Maradj itt nyugodtan a szilvafa mellett. Kinézek. Mintha a postás jönne. Ugyan kihez? Elgyengül a lába, amikor az udvar, közepéről a kapu felé pillant. Ott áll zöld biciklijével a délutános közvetítő. Vállával támaszkodik a félfához, sapkáját feltolta, fehér csík látszik a homloka fölött. Táska nincs nála, csak egy pii'os gumival összefogott nedves mappa. Éppen azt nyitogatja. Honnan sejtette ő, hogy a postás jön? Ilyenkor a kutyák sem jeleznek. Megérezte? Mintha bentről, az agya közepéből súgta volna valaki. Ámbár az is lehet, hogy följebb az utcában kiáltotta valaki, s ez a hang surrant be félig észrevétlen az ő tudatába. — Várj még, várj egy kicsit, Mihály! Ne mondd, ha valami szörnyűség, mert itt esek össze. Várj még! Megkapaszkodik a kilincsben. A kulcs lit van a zárban, babrálni sem kell vele, csak egyet fordítani rajta, most még ez is sok időbe telik. Végre átfordul a kulcs, kinyílik a kapu, Ö megáll, a széles kapunak támasztja a hátát, fölemeli a fejét Néz a postásra izgatott mozdulatlansággal. Mint aki ütést vár. , — Most már adhatod. — Meghívásos telefon .'.'.a. szaggatott vonalon írja alá, a napot meg az órát én már icferfam, itt a ceruza — darálja Mihály a bicikli tetejéről. — Jó, jó. de azt mondd már, mit kell csinálni? — Fölmegy a postára, pontosan négy órára. Akkor hívják telefonon a városból. — Engem? Kicsoda? — Itt az van, hogy doktor Szekeres Pálné. — Jaj, az Irérikém! Istenem, ugyan mi lehet velük? Csak nincs baj tán? Tudod, a vejem, aki doktor a kórházban, szokott ugrálni repülőről. Ernyővel Ez a mániája. De én mindig mondom. .. Vagy tán az Irén- kém? De hiszen azt mondod, ő akar telefonálni... Már megyek is, csak magamra kapok valami tisztességesebb rongyot... — Ráér. Most mondom, hogy csak négy órára kell odaérni. Hamarébb hiába megy — mondja a postás, de már löki is el magát az akácfa-husángtól, otthagyja őt ezzel a papírral és a gonddal. V idáné már kérdez Is odaátróL Nem is látszik, hol áll, a hangja erőszakoskodik csak át a kerítésen: — Nincs tán valami baj, szomszédasszony ? — Nem tudom, ugye, csak az van rajta, hogy az Irén- kém beszélni akar velem. Majd négy órakor telefonoz a postára, akkorra ott kell lennem... Jaj, istenem, olyan ideges lettem. Én még soha nem telefonoztam... — Ö, nem olyan nagy valami! Én sokszor beszéltem rajta, amikor a vízügynél takarítottam. Úgy bántam vele, mint a postamester. Még át is kapcsoltam, ha kellett — De hát nem is ez a baj, hanem az aggodalom, hogy mi bajuk lehet? A kis vejem... De mindig mondom, hogy haggya a fenébe azt a repülést, meg ugrálást .. Bár most nem lehetett ilyesmi. Csak nem köztük valami... De az nem lehet. A lányom meg tudja becsülni magát. A vejem úgy szereti, de úgy... — Azt sose lehet tudni. Ott van az Etel lánya. Tán két hónapot éltek együtt Pedig mekkora volt a szerelem! Aztán az egyik erre, a másik arra, így divat ez manapság. — A lányomat én ismerem — rántja le magáról a viseltes kötényt, s bekocog a konyhába. Nem neheztel 5 Vidánéra, de nem tudja tovább hallgatni. Nyugodtan tereferél, miközben ő minden hajszálát külön érzi az idegességtől. A postamester rendes, finom ember. Pontosan elmagyarázza, mit kell tennie. Kezébe adja a kagylót, puha ujjaival félrehúzza a kendőjét, akár egy fülorvos. Odailleszti a kagylót. Valamivel elmúlik négy óra, amikor felcsendül Irénke hangja. Előbb csak hallózik, aztán — nyilván 5 is motyogott valamit izgalmában — csilingelve hullani kezdenek fülébe a szavak. Mintha csak mellette állna. Annus József Egy üveg lekvár — Csókolom, anyuka! Itt Irén beszjéL Ne tessék haragudni, hogy fárasztottuk, de a levél nem ért volna, oda... — Jajistenem, csak nincs valami bajotok, kislányom? — Ugyan, anyuka! Mi bajunk lenne? — Palcsi? — Itt ül mellettem a re- kamién. Rejtvényezik. — Azt hittem már, hogy neki történt valami baja, vagy... — Ne mondjon már Ilyet Senkinek semmi baja, csak azért hívjuk anyut, mert most sikerült kialakítani a holnapi programot. Palcsinak nem kell helyettesítenie, valószínű, hogy .ki tudunk szaladni. Most is kilencnegyven- kor indul az a busz? — Igen, persze. Vasárnap akkor jön. Kiss Edíték mindig azzal szoktak jönni, látom őket olyankor... — Na jó, akkor megyünk anyuka, addig is sokszor csókoljuk. Palcsi is... Egy kattanás, áztán semmi. Ijedten néz a kagylóra, majd a zsinórra. — Jaj, csak nem én pusztítottam el? A postamester integet az üvegkalitkából. A szájáról végre leolvashatja: — Tegye le! Ebéd után jut eszébe , az üveg baracklekvár. Futva hozza a kamrából. Az asztal közepére állítja. Jó testes üveg, három és fél, de inkább négy literes. Apa ebA lengyel új romantika kiemelkedő tehetségű, sokoldalú művészének, Stanislaw Wyspiamskának műveiből rendezett nagyszabású, reprezentatív kiállítást a varsói Mic- kiewicz Irodalmi Múzeum.és a Petőfi Irodalmi Múzeum. A századfordulón élt képzőművész, költő, drámaíró fejlődését és munkásságát széles összefüggésben reprezentálbe pörgette az akácmézet valamikor. — Ezt nektek szántam. Tudom. te nagyon szereted, kislányom. És te, Palcsikám? — Én is, hogyne mama... — Akkor jó. Vigyétek csak. Az üveg ráér, majd visszakerül, ha kifogyott. — Igen, de ... — Ö,' engem ne féltsetek! Amennyi nekem kell! De maradt is még. Vigyétek csak nyugodtan. — Igen, mama, de nincs semmi táskánk. Meg egyébként is, annyian vannak ilyenkor a buszon... . — Becsomagolom ebbe a papírba — nyúl a hokedlin gyúródó újság felé. A veje szinte rákiált: — Ugyan már, ne tessék! Ne tessék félreérteni, mi nagyon örülünk, de most tényleg... Irénke a férjéhez bújik. Zakója zsebében megigazítja a hófehér kendőcskét. Aztán szól. A hangja majdnem gúnyos: — Beláthatja anyuka, hogy Palcsi nem cipelhet végig a városon egy ilyen bödönt... Kristálytiszta csend. Mintha üvegbúra alatt állnának. Palcsi töri fel: — Jobb lenne talán, ha a mama behozná a jövő héten. .. — Ügy van! — helyesel élénken Irénke. — Úgysem látta még az új bútort anyuka, legalább azt is megnézi. Lehet, hogy Palcsi inspek- ciós lesz, de mi azért majd elbeszélgetünk... — Igen, igen, kislányom. Elkíséri őket a megállóig. Vidánét csak reszeli az ördög, elébe lép, amint visszafelé jön. — Na ugye, hogy nincs semmi baj ? Mondtam én, hogy ezek nem olyanok. Jó ember lehet ez a doktor is... — Igen' — mondja ő. — Nagyon jók és tényleg nincs semmi baj... Vidáné nem tágít — Aztán miért jöttek? — Miért? Az , én gyerekeim, nem? Miért ne jöhetnének? Különben most azért jöttek, hogy meghívjanak a jövő hétre. Új bútoruk van, meg akarják mutatni. Mind a ketten könyörögtek, hogy feltétlen bemenjek. K ikerüli a szomszédasz- szonyt Kocog befelé. A könnyein át látja csillogni a lekváros üveget. Szeretné most a konyha kövéhez . vágni. Aztán mégis beballag vele a kamrába. Már tenné vissza a polcra., amikor az egyik szögön megpillantja Irénke diákköri sporttáskáját. Eloldja a sárga zsinórt. A szatyor kitátja száját, s elnyeli a pufók üveget. Megemeli így éppen alkalmas. Az ajtó mellé állítja. Kéznél legyen. ja ez a kiállítás. A német mesterek mellett a francia Art Nouveau megismerése, a párizsi évek\televény művészi íratásai — elsősorban Toulouse-Lautrec, Paul Gauguin, Puvds de Chavennes alkotó ereje — érlelik modem művésszé. A stílszerűen megrendezett kiállítás termeiből a századvég szellemi izgalma sugármatematikusnak, ügyvédnek vagy éppen fizikusnak. A költői mesterséget gyerekkori, pólyáskori gügyögésekkel kezdtem, ami különben is minden gyerekben megtalálható. Három-négy éves koromban tanultam meg a nagybetűiket Ritmusos sorokat jegyezgettem, amelyeket én találtam ki. Mindez megmaradt későbbre is. — Miként találkozott akkor az irodalommal? — Ügy, hogy a különböző szándékaim cserbenhagytak. Még annyit sem érhettem el, hogy egy Ids vidéki lapnál riporter legyek. Akármihez fogtam mindig, minden kútba esett. Hogy elkeseredtem volna? Mindezeket külsősé- ges dolgoknak tartottam. Az irodalmon kívül minden pályán kudarcok értek, de valójában nem ráztak meg. S ha mégis elkedvetlenedtem valamiért mindig hazatérhettem a szüléimhez. Az irogatás így lett életem állandó szükségletévé. Eleinte nem is tudtam megélni belőle, írásmunkákkal 1948-ig pénzt nem is kerestem, vagy legalábbis ritkán. Tulaj donkép. pen Rákosiék idején, amikor a verseim nem jelenhettek meg és kényszerből sok fordítást kaptam, akkor kezdtem pénzhez jutni. Bármily furcsán hangzik, ezért lettem műfordító! Az irodalmi pályám is ebben az időszakban kezdődött el. Abban a csöndben és kirekesztettségben tudtam rrfegímd a hosszabb kom- pozícdóiimat: Mária menny- bemenetelét, a Medeat, az Orbás Pictust, Az elveszített napernyőt... Sohasem születtek volna meg ezek az ötszáz soros vagy annál is hosszabb versek, ha ezek a körülmények nincsenek. — ön rendkívül termékeny író, ha úgy tetszik fordító. — Nyilván alkati dolog könnyen vagy nehezen írni. Nem mindig dolgozom. Varinak és voltak nehezebb dolgaim, amelyeken évekig, sőt évtizedekig vesződtem. Viszont akadtak olyanok, amelyek percek alatt készültekéi — Ügy tűnik kiegyensúlyozott ember. — Mindig is az voltam. Soha semmitől sem borultam ki hosszabb időre. Vastagabb •Június 22-ên voit SS éves Weöres Sándor költs. zik, a falakra fcstett virágok, melyek Wyspiansld »Fü- vészkönyvé«-nek lapjairól kerültek a látogatók szeme elé — szimbolizálják a századvég tobzódó szellemi útkereséseit. Egy jelentős, figyelemre méltó alkotó sikerült bemutatása várja a Káfoly>- palota Wyspdanski kiállításának Látogatóit, idegrendszerem vám, mint a legtöbb költőfélónek. Előnye; a kedély meglehetős stabilitása. Hátránya; az irodalmi alkotásoknak előfeltételük az érzékenység. Hiányzik nálam az Arany János-i »túlérző fáj világ-«. Ami van helyette, az egészen, más. Én nem vagyok költői alkat, inkább matematikus vagy éppen filozófus vagyok. Egzakt ember! A belső hánmánia nagyon jó, csak éppen kérdéses, hogy hol és mivel fizet meg érte az ember. — A hatodik évtizede után is változatlan munkatempót diktál? — A karral feltétlenül együtt^ jár bizonyos kopás. M ujnkaeredmény eim azért már korántsem olyanok, mint mondjuk tíz vagy húsz évvel ezelőtt. — Ezt megcáfolom — szól közbe Károlyi Amy, a feleség. — Két esztendő alatt írta meg a »Három veréb hat szemmel «-1, ami hallatlan nagy teljesítmény. Az irodalomtörténészek tanácstalanul állnak e vállalkozás nagysága előtt! — Igein, de ez másfajta munka — veszi vissza a szót Weöres Sándor. — Nem aiEgy_egy régi vers kiválasztásánál viszont ez nincs. Legfeljebb a választás szabadsága. Különben sem egyedül végeztem el ezt az óriási munkát. — Mennyire tudja megőrizni a költő fiatalkori frissességét? Weöres Sándor Arcával nem kínál anyám mosolya cserepesre száradt Vak titkait sugdossa rám életnek halálnak. ■— összetalálkozom olykor bizony nehezebb feladatokkal is, amelyeket húsz vagy harminc évvel ezelőtt sokkal könnyebben oldottam volna meg. A tizenhat vagy tizennyolc éves koromban írt verseim frissességét aligha sikerül ma felidéznem. Sőt, már jóval előbb, mondjuk huszonöt éves fejemmel sem sikerülhetett megjelenítenem azt a régi fiatfl hevületet, rugalmasságot. Nem mindenkinél van ez így. Évszázadok óta rejtély, hogy Platon dialógusait milyen sorrendben írta. Sokan törik ezen még ma is a fejüket... — Általában mivel tölti napjait a költő? — Majdnem mindig adódik valami elfoglaltság. Irodalomtörténész társaim jönnek hozzám gyakran. Fordítók és nyelvészek is bekopogtatnak. A barátok és az ismerősök sűrűn látogatnak. Eléggé fel- darabolódik a napom. Ezért inkább éjjel írok. Tömérdek feladat áll még előttem. Saját munkák és feldolgozások. A »Három veréb hat szemmel« sok olyan régi magyar költőt felszínre hozott, akinek a műveit rendezni és kiadni keli. Ilyenek Kalmár György, Apaffyné fejedelemasszony, Kovái Ilona, Lázár János. Valamennyien kitűnő és ma . is olvasható, aktuális költők. Meg kell menteni őket a feledéstől. Sok nagy- értékű, kiadott vagy azóta elsüllyesztett költői írás. S ott vannak még saját írásaim is. Lehetőleg szép verseket akarok írni, amikor majd maguktól kikívánkoznak. Sx. B. Már tudom szent csipkebokor ami örökre eltakarja mikor föllobban vakítón ahogy sohasem akarta Wyspianski kiállítása Budapesten Krakkói fasor hajnalban a 894 'estmény) kató munka. Inkább értékelő, gyűjtögető tevékenység. Ha az ember saját verset ír, tetszése szerint fantáziáikat. Vásári népballada Tiszabecsnél vagyon egy borkápolna, Plangár Csöpi volt annak a góréja Plangár Csöpi ha föltűrte ingujját, három manus kiköpködte a fogát. Asztalok közt jár a szép missz Ramóna, szölke álom a fején a paróka, sgeme köré kék karika pingálva, abból pillog a sok részeg pofára. Fáró Lajost elvitték a műtőbe, missz Ramónát csak igen nézegette. Mondta Csöpi: Ne tátsd a szád, te Lajos, ez a kastély úgyis ölég huzatos. Missz Ramónát illetőleg valahol majd erkölcsi segítséget is kapói, nem akarok neked sokat mesélni, mçrt te aztat úgyse szokod kibírni. — F áró Lajos leült a plüss fotelbe, három fehér magántanár varrta be, Fáró Lajost addig-addig műtötték, hogy a vágyát egészen lehűtötték. Viszik Csöpit Szentesre a táblára, missz Ramóna gondulkodik magába: Az egyiknek állkapcája odalett, a másikért nem adnék egy verebet. Kiss Dénes Aszályos arc
