Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-15 / 139. szám
» Inámi nap... »Közleli ed és« az Inámi főutcán. Ügy éreztem magam, mint egy felfedező, mikor először léptein a 300 lakosú kis falu földjére. A tolnai megyehatártól kétszáz méternyire levő település könnyen hasonlítható távoli világrészek ismeretien tájaihoz. Itt is ritkaság az idegen, és az ide utazónak nélkülözhetetlen eszköz a terepjáró. Bár Gölle csak öt kilométernyire van, és naponta ötször végigdöcög a falu főutcáján a kisvasút. Inam mégis* a külvilágtól való elzártságban és elzárkózásban él. Az emberek életvitelét, gondolkodásmódját is ez határozza meg. Hercegi bírtok volt, lakói nagyobbrészt cselédek, néhá- nyan summások voltaik. Szülőről gyerekre szállt a cselédsors. A legtöbb inámi nemzedékek óta ezen a helyen éL Sokuk évekig sem jutott túl a major határain. Éltek, ahogy élhettek. Nem szerették az idegent. Visszaemlékezések szerint, ha más falubeli legény jött ide hálózni, aligha úszta meg verés nélkül ... Közigazgatásilag Gölléhez tartozik, melynek lakóitól pe-, dig olyannyira különböznek az inámi emberek. A gölleiek szorosain, kötődtek a tulajdonhoz, legszívesebben csak a kerítésen belülire gondoltak. Még ma is akadnak példáit, hogy a tsz- ben csak annyit dolgoznak, amennyi a kedvezményekhez szükséges minimum. Az iná- miak nem számolják a napokat. ök is tartanak otthon állatokat — ez a terület különösen jó lehetőséget ad er-’ re —, csakhogy ritkán áll az istállóban két-három tehénnél több. összhangot találnak a közös és a saját jogalmai között. Ez a volt vagyoni helyzetben gyökerező különbség szülte azokat a feszültségeket, melyek a 60-as évek elején jellemezték Inámot. Akkoriban sokan csak úgy említették a községet, »a gyarmat«. A gölleiek például szigorúan ragaszkodtak a vallási ünnepekhez, az inámiak meg azokról tudomást sem véve dolgoztak. Akkoriban néhány idősebb gölleiben még benne élt az »az emberi értékek« régi mércéje: aszerint »csoportosítottak«, hogy »mije volt« valakinek. (Ilyen alapon egyébként maga Gölle is elkülönült »vasúton aluli és felüli részre«.) A hasonló példák sora persze taszította az amúgy is zárkózott és érzékeny inámi embereket. A gölleieknék mindig volt féltenivalójuk, így nemigen szálltak szembe az »urakkal«. Az inámi azt mondta: »Száz évig nem élek, száz pusztánál meg több van.« Az alföldi embereikre jellemző, olykor vakmerő egyenességgel szálltak szembe a gazdatisztekkel, csendőrökkel. Máig is beszélnek egy esetről, mikor a falu férfiai vasvillát ragadtak, és nem engedték be a végrehajtót ... Az évtizedek során jórészt jeloldódtak ezek a régi ellen~ tétek. Ma már előfordul, hogy inámi és göllei fiatalok — szüleik esetleges fönntartásai ellenére — összeházasodnak. A régi viszályok maradványa, hogy ha a göllei és inámi asszonybrigádok együtt dolgoznak is, ebédidőre mindig külön húzódnak. Az okát már legtöbbjük nem is tudja: »Így szoktuk meg.« Az összehasonlítást teljessé teszi még egy adalék. A göllei ember — bármennyi legyen is a pénze — szívesen rakja élére a garast. Az inámiak fizetésük nagy részét minden hónapban elköltik. Persze, ők is gyűjtenek hűtőszekrényre, egyébre, de azon túl a vánkos alá már nem. Nem az »egyszer élünk« felfogás az oka ennek, sokkal iníkább az, hogy a »uan«-t az inámi emberek sohasem érez' ték mindenhatónak. Az évek során persze ők is gyarapodtak. Sorra felújították, berendezték a régi cselédházakat, és sokan már kocsit is vettek volna, ha az út..., de erről később. Álljon itt egy, a gölleieké- vel azonos tulajdonságuk is. Életük fő céljának gyerekeik boldogulását tártjaik. Legtöbbjük középiskolába, sőt egyetemre küldi fiát, lányát és eszébe sem jut áldozatnak tekinteni ezt. Az Inámból elszármazott gyerekek közül bútorboltvezetőről, leendő óvónőről, mérnökről, nyomdászról és kamionsofőrről hallottam. A leírt képet jórészt inámiak által mondott véle- ménymozaiikokfból állítottam össze. Beszél lem többek között Horváth József brigádvezetővel, aki mint alapszervezeti párttitkár kitűnő ismerője falujának; Illés Gyula bácsival, akit kaszálás közben szólítottam meg; Barabás Fe- rencnével, aiki a kétszeresen kitüntetett inámi asszonybrigád tagja; Sejfner Istvánné- v<H, akinek lánya éppen Törökországban jár jutalomutazáson, és nem utolsósorban kalauzommal, a szövetkezet párttitkárával, Deák Lajossal, aki még nemrégiben is traktoron járt ki politikai oktatásra. — Emlékszem, milyen nagy öröm volt, amikor 63-ban meghoztam a hírt, hogy jön a villany. Azután 67-ben hozta hírül, hogy rövidesen kezdik az útépítést. Sajnos, ma sem tudok erről mást mondani. .. A jövő év végéig megszűnik a kisvasút és minden jel szerint addigra valóban kész lesz a bekötő út. — Én már csak akkor hiszem el, ha majd a szalagot átvágják... — szól közbe Barabá&né. Az inámi emberek nélkülözik az utat: gond a kenyér- és tejszállítás, nemke- vésbé a súlyos betegek elszállítása. Az úttalanság újabb igények kialakulásának is gátja — Ha lenne út, nyilván nemcsak egy kocsit látna a faluban. Könnyebb volna eljárni vásárolni, szórakozni, és persze iskolába meg dolgozni is. Az út közelebb hozná a világot — így Seffner- né. — Ha majd elkészül az út, nyilván más fog majd égetően hiányozni ... — Igaz, hogy van bennünk türelmetlenség, de hát mi is fejlődni akarunk — válaszolta Vidus Lajosné. — Úgy gondolja, hogy például, akkor majd kevesebb fiatal megy el? — Lehet, hogy akkor is mennek el fiatalok, a falu mégis gyors fejlődésnek indul majd. Talán a helyi munkalehetőségek is megszaporodnak. Ilyen gondok és remények között élnek ma az inámiak. Visszafelé jövet is kínlódott a terepjáró, mintegy megerősítve a falubeliek panaszát Mégis úgy éreztem, a leendő út haszna nem elsősorban a helyi bolt jobb áruellátásában vagy a javuló közlekedésben keresendő. Az új út végleg feloldja majd az elzártságot, és lehetetlenné teszi az elzárkózást. A régről maradt különbségek teljesen elmosódnak az emberekben, és a három-négy év múlva erre járó idegen már nem érezheti magát a világ végére tévedt felfedezőnek. Bíró Ferenc Legendák a lóról A légy zúgása haillhatódott, olyan pisszenés nélkül kuco- rodtak a sarz&ik a teremben. Körmüket nézték, a mennyezetet, míg Csekonics, mintha csak velem társalogna, előadja, hogy fél éven belül kezdődnek a királyüinnepek, hát szégyellené, ha Mezőhegyes pompája hiányozna a fölvo- nulásbóL Bábolna még nem tud egy lovat se odavinni, ami bámulnivaló lenne, de Mezőhegyes az ő személyes létét és bizonyságát is jelentené az új uralkodó előtt, ha felfigyelne életképes ügyességünkre. Ellenkező esetben elsüllyedünk az ismeretlenség ködeiben. Két hónapon belül militari ügyességben képzett lovasokat, lovakat akarok látni! — Mi beli ehhez, csikós ? — Huszonöt jó lovas, meg annyi ló. — Kevés az, csikós, legalább ötven versenyzőt akarok látni Mezőhegyesről. — Annyit, ha megfeszülünk; se állíthatunk ki. — Tudtommal ötszáz lovas él, treníroz itt. — Ügy igaz, de sokan csak nyúzzák a lovat. Nem panaszkodásból mondom, nem más piszkálásából. — Ne is folytasd. Az ünnepekre való felkészülés, lótu- dalom, ügyesség, szívósság mivoltában a te dolgod lesz, mindehhez pedig a lehetőség biztosítása a méneskar tisztjeié, beosztottjaié. Értettük, tiszt urak? A császártól kapott fityeged mellé, ha ügyes vagy, velem együtt kaphatsz egyet, kettőt. Értve vagyok? Nem nagy lelkesedéssel szólt a tenembeliek szájáról való igenlés. Eszes Balázs, nagyapám A fiúknak mi is lehetett volna szebb az életükben, ha az apjuk foglalkozását folytatják. Amikor a mezőhegy esi csapat Lipót koronázására föl- készülten elindult, lovászaként ott högyösiködtem a kis sereg élén. A bécsi GrtacJng lóversenyző tere faldíszítve mindennel, mi látnivaló és illett a versenyzéshez. Az istállók a mi tudalmunk szerint fölértek a palotákkal, az ellátás, az utolsó ástállófiúé is, olyan volt, mint nálunk a Buxbinderé. Apám elbeszéléséből tudom, hogy a francia forradalomtól rettegő Bécs most szeretett bennünket, hogy egymást taposva bámulta a naponta következő versenyeinket Udvar- hölgyek nyakukból Itilkapko- dott láncokkal kedveskedtek egy-egy szép mutatványért, és a verseny végén kicsi emlék- fityegők pozsogtak. És elszedtek minden lovunkat az utolsó szálig. Apám alól kikunye- rálták az akkor már öreg Virágot s helyette poroszoktól zsákmányolt ütött-vert lovat adtak. Ez volt a végzete. A vad katonaié a búcsúzót fúvó rezesbanda előtt levetette apámat a kövezett útra. Olyan bajt szerzett róla, szénásszekér tetején lehetett hazahozni, soha többet nem tudott lóra ülni. Csekonics a fecskési új számadólakást adta oda neki. Csináltatott olyan alacsony fekvésű kétkerekűt magának, hogy arra talpon állva rá lehetett szállni. Apám úgy megémelyedett ettől a lóra éhes világtól, ' de tán a lótól is, hogy még a méneseket is elkerülte. Persze munka nélkül nem lehetett itt élni. Csekonics hajszolta a fölparcellázást. Ötszáz holdas táblákra hasigatták föl a 44 000 holdat. Kiadott 99 táblát. Apám volt a földmérője. Kocsija kereke egy fordulásra egy ölet halgdt. Küllőjében szénacsóva jelezte a fordulatot. Ültek a kocsin az inzse- nérrel, számolták, hányat kell forduljon a kerék. Szakállal mérték. A küllőbe húzott szénacsóva volt a szakáll. Egy nagyhold 1660 négyszögöt Egy oldalához négyszázat kelleti forduljon a szénaszakállú kerék. Ötszáz holdhoz számolhatni, hogy ötszázszor többet, azt is keresztbe. A fölparcellázás után a fásítást tette előre Csekonics. A jószágnak enyhely, árnyék, szélvédelmet teremt. Vagy tíz éven át nem állt meg a fa ebben a szurokfekete földben. De csak addig próbálgatták, má szeret itten, md tud megkapaszkodni, hogy a végén sörénye nőtt minden parcelialiatámak. Apám ellenségei pedig a bécsi eredmények után elké- redzkedtek Bábolnára. Ment Buxbinder, Hantos meg a bandájukhoz tartozó tucatnyi állovas. Ilyen tekintetben tisztult Mezőhegyes levegője, hanem amúgy piszkolódott. Gyárkémények magasodtak, szeszfőzdék, kenderföldolgozók, téglagyárak kojtolták teli a 99 parcellára, majorokra osztott tájékot. Magam Bécsből egyenesen az Eszterházi lovászmester há záha költöztem. Eleinte nem is hittem, hogy nékem vízvezetékben is szabad lábat mosni, és a csutakolásnál tíz lovászfiú villog a szavam után. Nem lógathattam a lábam hiába, az én dolgom az volt, hogy a kezesített lovak fölszerelésekkel, minden tartozékkal úgy éjjel, mint nappal az uraik rendelkezésére álljanak. A ló olyan divatos lett, úgy hozzá tartozott a birtokosok mdvol- tához, akár a sújtásos dolmány, az ékköves kard. (Folytatjuk) A munkahelyi közösségek a demokratizmus fétimai A módosított tsz-tör- vény nyomán alakították meg a termelőszövetkezetekben a munkahelyi közösségeket, azokat az együtt dolgozó csoportokat, amelyek az egyre fejlődő termelőszövetkezeti demokratizmus, a véleménynyilvánítás fórumai. Számos lehetősége van még a tagság önkormányzati joga megnyilvánulásának és annak, hogy a tsz- tagok véleményt mondhassanak, részesei lehessenek a döntések előkészítésének ; ugyanakkor nemegyszer előfordul, hogy ezek a fórumok csupán formálisak. Néha vita van azon, hogy mit kell a vezetőségi ülések, a közgyűlés elé vinni, és mit kell a szakembereknek eldönteniük, megválaszolniuk, megoldaniuk — saját hatáskörükben? Sok hasonló kérdésre keresték a választ tegnap délelőtt a Nagybajomban, a Lenin Termelőszövetkezetben. azok a tsz-elnökök, párttitkárok és főagronómusok, akiket a megye különböző részeiből hívott össze a tsz-szövetség, hogy beszélgessenek, vitatkozzanak a termelőszövetkezeti élet demokratizmusáról, azokról az új jelenségekről, amelyek a közös gazdálkodást kísérik. A tsz a maga — legföljebb harmincéves — múltjával nem rendelkezik — nem ás rendelkezhet — olyan hagyományokkal, mint mondjuk egy ipari üzem — mondta a hetesd tsz elnöke A demokráciát is tanulni kell — élni vele Az 5 gondolatához illeszkedett a memyei elnök megállapítása, aiki fölmérést végzett, hogy melyik embert mivel lehet érzelmileg a gazdasághoz kötni. A számításból az jött ki, hogy a nagy többséget a pénzes boríték vastagsága érdekli elsősorban. lényegesen kevesebb azok száma, akik valóban érdeklődnek a közös dolgok iránt. Megkell értetni az emberekkel, hogy a közösért érzett felelősség gazdasági eredményekben is mérhető. — Nagyon nehéz aratás elé nézünk — mondta Varga Sándor hetesi elnök — azonban ha csupán a kormányhatározatokra, a rendeletékre hagyatkoznának a tsz-ek, ha nem hajtaná az aratásban dolgozókat az igyekezet, ha nem éreznénk magunkénak minden szem gabonát, nem menne ügy a munka, ahogy kellene. A tsz-ek nagyfokú elöregedésében közrejátszik az érzelmi rész: nem tanítjuk meg a fiatalokat szeretni e mezőgazdaságot Nincs, vagy kevés az utánpótlás. Sok érdekes, megvitatásra érdemes kérdés merült föl a kisebb munkahelyi közösségekről. A vitaindítót dr. Sáray György, a TOT főosztályvezetője tartotta. Elmondta például, hogy ma összesen egymillió tsz-tag van hazánkban. Az arány azonban 52:48 a nyugdíjasok és az aktív dolgozók között Nem csupán a* a gond, hogy kevesebb a kereső, mint a nyugdíjas. Vajon kihasználjuk-e eléggé azt a tapasztalatot melyet az idős emberek felhalmoztak, kikérjük-e tanácsaikat, támogatjuk-e őket eléggé? Erről a témáról mondta Bogó László, a tsz-szövetség titkára, hogy a közeljövőben mozgalmat indítanak a községekben a tanácsokkal közösen. Ne legyen egyetlen magára hagyott öregember sem: régi munkatársaktól körülvéve — mégis egyedül. Növényvédelmi tájékoztató Kötelező az amerikai fékéi szövőlepke elleni védekezés A múlt hét erősen felmelegedő időjárásának hatására az amerikai fehér szövőlepke lárvakelése tömegessé vált, és a hernyófészkek folyamatosan jelennek meg megyénk minden részén. A beköszöntött csapadékos, változékony időjárás a hernyók élettevékenységét zavarja, ezért hosszan elhúzódó kártételekre kell felkészülni. Erős fertőzések kialakulása várható Kaposvár, Barcs, Nagyatád, Marcali, valamint a Balaton-part körzeteiben az út menti fákon és a szórvány házikertekben egyaránt. Ezúton is felhívjuk a termelők figyelmét, hogy az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezés kötelező, függetlenül a fertőzés erősségétől. A szövőlepke-fertőzöttség meghiúsíthatja a zöldség-, gvü- I mölcsexportot. A kártevő bármely fejlődési alakjának jelenléte esetén ugyanis a növény- védelmi szervek forgalmi korlátozást kötelesek elrendelni. Mivel a lehűléses májusi időjárás a lepkék repülését, tojásrakását zavarta, a hernyók kelése is elhúzódó jellegű lesz, ezért csak ismételten végrehajtott védekezéssel lehet a fertőzöttséget hathatósan megszüntetni. Rendkívül fontos a hernyófészkek megjelenésének folyamatos figyelése gyümölcsfákon, útszéli fákon, egyéb fákon, cserjéken, bokrokon stb. A károsítás kezdeti szakaszában a hernyók elpusztítása legegyszerűbben a kis hernyófészkek levágásával és megsemmisítésével (elégetés) oldható meg. Nem szabad megvárni a kártevő elszaporodását, ugyanis a hernyók gyors táplálkozásukkal nagy lombpusztitást okoznak, a hernyófészkek kiterjedt felületet képeznek, és ebben a stádiumban már csak a költséges ké-J miai védekezés lehet eredményes. Vegyszeres védekezésre a 7 nap várakozási idejű No- gos 50 EC, Vapona 48 EC, Uni- fosz 50 EC 0,1 százalékos, vagy a 10 nap várakozási idejű Ditrifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Unitron 40 EC, Fiiból E 0,2 százalékos, Sevin 85 WP 0,2 százalékos, Safidon 40 WP 0,25 százalékos, Satox 20 WSC 0,5 százalékos töménységű készítmények valamelyike használható. A védekezésre javasolt ro-' varölő szerekei egyúttal eredményesen használhatjuk a burgonyán, paradicsomon tömegesen károsító burgonyabogarak ellen is. A permetezések alkalmával fokozott mértékben ügyelni kell a hasznos élőszervezetekre, élőkörnyezetre vonatkozó előírások és egyéb óvó rendszabályok betartására,- melyek a növényvédő szerek csomago. lóburkolatán is olvashatók. Marabu IX. kazánhoz alkatrészeket keresünk megvételre Ajánlatokat: Berzsenyi Dániel Általános^ Iskola, Kaposvár, Lenin u. 29/c. címre kérjük. (36293)
