Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
A fejlődés szakaszában A Kaposvári Váróéi Ta nács Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta, majd elfogadta a megyeszékhely közművelődési tervét. Az 1973-ra szóló program egyrészt a múlt évi tapasztalatokra, eredményekre támaszkodik, illetve ' tovább szorgalmazza a fejlődést. Sokat mondó adatokat közölt a művelődésügyi osztály a testület elé terjesztett feladatterv mellékletében : ezek bizonyítják, hogy a fejlődés szakaszába lépett Kaposvár közművelődése. 1976-hoz képest a kétszeresénél is több népművelő dolgozik Kaposváron, s a bővülő intézményhálózattal együtt ezt jelentős előrehaladásnak tartjuk, Továbbra is fontos, hogy a városi művelődésügyi osztály és a tanácsi közművelődési intézmények szoros együttműködésben dolgozzanak a magyeszéheiyen a szakszervezeti, megyei irányítású intézményekkel. A javuló koordináció példája már kiolvasható a város közművelődési tervéből is, ám a tartalmi kapcsolatokról majd a közös munka vall. Tovább bővül Kaposvár közművelődési intézményhálózata 1978-ban : átadják az új ifjúsági és úttörőművelődési központot, elkészül a városi könyvtárközpont új épülete, klubterem létesül a Kisfaludy utcában és klubkönyvtárat avatnak a to- ponári városrészben. S itt, sajnos, ki keil pillantsak a város közművelődési tervéből, mert benne nem találni még csak utalást sem arra, hogy a város környékről miként kívánnak gondoskodni, az ott élő emberek művelődését mivel színesítik a városi intézmények. Kaposvárnak, miként egyre több városunknak, szélesedő vonzáskörzete van. S mivel Kaposvár megyeszékhely is, egész Somogyra kisugároztatja a kultúráját Hadd érzékeltessem egy példával, miiyen fontos szerepük van a kaposvári közművelődési intézményeknek! 1976-ban hatvanhét kiállítást rendeztek a városban, ezeket tizenötezer-hatszázan nézték meg, tavaly már száznegyvenet kiállítás on negy- vemezer-ötszázan fordultak meg. A kiállítások java képzőművészeti vonatkozású volt, a látogatók zöme is ezekre volt kiváncsi. A tavalyi negy- venezer-ötszáz tárlatlátogató között bizonyára szép számmal voltak vidékiek is. (Ezzel nem mondjuk azt, hogy másutt nem voltak kiemelkedő fontosságú, nagy sikerű kiállítások, de érzékelhető, milyen fontosak a megyeiek!) A kaposvári közművelődési terv elkészítése során elemezték a politikai, világnézeti, tudatformáló rendezvények, programok hatását, és megállapították, hogy a viták számának a gyarapítása mellett nagyobb fontosságot kell tulajdonítani az érzelmi hatásoknak. A fórumokon minél több kaposvári lakos, itt dolgozó ember ismerje meg a városfejlesztés programját, s ehhez nagy segítséget adhatnak a közművelődési intézmények. Sajátos eszközeikkel hozzájárulhatnak a környezet és az ember kapcsolatának elmélyítéséhez. Továbbra is nagy gond, hogy sokan nem végezték el az általános iskolát a kaposvári lakosok és itt dolgozók közül. Június végéig az üzemekben ezt fölmérik, s az SZMT segítségével megszervezik, hogy minél többen tanuljanak. Az ősszel a Móricz Zsigmond Művelődési Ház tanfoiyamot szervez az ími-olvasni nem tudók számára, továbbra is konzultációs központként működik az ÉDQSZ Művelődési Ház. A Latinca művelődési központra pedig az a feladat vár, hogy megszervezze a munkás—paraszt szülők gyermekei továbbtanulását segítő előkészítő foglalkozásokat A művelődési intézmények sokat tehetnek annak érdekében, hogy a szocialista brigádok kulturális vállalásai tartalmasak legyenek, s azok meg is valósuljanak. A tudományos élettel kapcsolatos teendőket így fogalmazta meg a városi művelődésügyi osztály: »Célszerűbbé, tudatosabbá, tervszerűbbé kell tenni a tudományos kutatómunka bevonását a város közművelődési életébe. A kutatási programmal összhangban el kell készíteni a kiadványozá- si tervet is. Segíteni szükséges a művelődés eszközeivel is a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát.-« Azt hiszem, nagyon fontos megállapítások ezek is, hiszen a Kaposváron kutatók száma nem kevés, munkásságuk eredményei ismertek, ám a közművelődés többet hasznosíthat belőlük. A Kaposvári Városi Tanács mecénása is a kutatóknak, tervezik, hogy a Kaposvár című tanulmány- kötet újabb számait készítik elő. A művészeti élet további kibontakoztatása nemcsak az alkotók számára jelenthet fontos feladatokat; törekedni kell arra is, hogy értékeinket minél tShfeen megismerje. À Kipp!Rónai Múzeum gazdaként vesz részt a Rippl-Rónai-villa megnyitásának előkészítésében, s ezzel újabb értékes látnivalóval gazdagodik a somogyi megyeszékhely. A Rákóczi téren Martyn Ferencnek rendeznek be egy kiállítótermet. Bár ismert, eredményesen dolgozó amatőregyütteseket tart fenn Kaposvár, mégis érdemes egy pillantást vetni arra a számsorra, amely elárulja, hogy az utóbbi években csökkent a számuk, a részvevőké csakúgy. Főleg az utánpótlás jelent gondot a városban. Azt hiszem, itt jegyezhetjük meg azt is, hogy jobban oda kell figyelni, miért csökkent jelentősen az ifjúsági klubok száma is, harminchétről huszonháromra. A város közművelődési terve e hiányosságokat is föltárta, s bizonyára gyakorlati lépésekre is sor kerül ezek nyomán. A kaposváriak szeretnek olvasni. Huszonnégy- ezren iratkoztak be tavaly a városi fiókkönyvtárakba, a megyei könyvtárba és a szak- szervezeti fenntartású üzemi könyvtárakba. Az olvasás mellett egyre több rendezvényről is gondoskodnak könyvtáraink, ötszáznál több program valósult meg tavaly e helyeken, a megyei könyvtár ezenkívül több kiállításnak is otthont adott. H. B. ÚJ HANGLEMEZEK RÁNKI ÉS GIGLI Nemrég Iván Petrovics magához hivatott és kedvesen így szólt: — Van egy jó hírem az ön számára. Intézményünknél a béralap mintájára kritikai alapot létesítünk. Tudja, megállapítottuk, hogy bírálat dolgában nem jól állunk. Bizonyára azért, mert anyagilag nem ösztönzünk senkit a kri- til ára. Most a helyzet gyökeresen megváltozik. Minden bíráló felszólalást, megjegyzést az élességtől függően anyagilag is honorálunk. Fogjon hozzá bátran, barátocs- kám! — Mihez fogjak hozzá7 — Hogyhogy mihez? Kezdjen el engem, a főnököt bírálni! Világos? — Iván Petrovics — t’ála- szoltam óvatosan —, ön olyan ember, akinek mindene a munka. Ezért aztán nem ci- gyáz saját magára sem. — Miféle kritika ez, bará- tocskám? Se ilyen, se olyan. No, rendben van, egy rubelt kiutalok magának, de többet, ne haragudjon, nem szolgált meg. Régi közhely, hogy Claude Debussy zongoradarabjai Cézanne, Manet vagy Renoir festményedre emlékeztetnek. A hasonlóság a »szánérzékben-«, az elillanó hangulatokra való érzékenységiben, általában. az impresszionista jegyekben nyilvánul meg, > e közös vonások gyakran ma is arra ösztönzik a pianistákat, hogy Debussy dallamait megfosszák határozott körvonalaiktól, s épp olyan foltszerűen, a kontúrokat csaknem »elmosva-« játsszák őket, ahogyan a századelő francia festői vetették vászonra alakjaikat. E jellegtelen, zamattá- lan, »sdampos« interpretációk sorában valóságos felüdülésként hat Ránki Dezső néhány hete megjelent lemeze, amely a párizsi mester legismertebb zongora-műveit — az Images (Képek) mindkét sorozatát, a Gyermekkuckó-ciklust és a borítón méltatlanul Boldog szigetnek fordított LTsle jo- yeuse-t — tartalmazza, tech— Icán Petrovics — folytatom —, az, hogy ön nem ci- gyáz magára, rendben van, az a magánügye. De maga a beosztottakra is fütyül! Egyszerűen kutyába sem veszi őket. — Ejha! — élénkült föl Iván Petrovics —, ez már jobban tetszett. Ebben már van valami. Kezd belejönni! Ilyen bírálatért az öt rubelt sem sajnálom. — És mivel — folytatom — fütyül a beosztottjaira, hát a munkára is fütyül. Nem ízlik az magának- Ahogy esik, úgy puffan. Majd csak lesz valahogy. ön meg, Iván Petrovics, szép csendben lazsálgat. — Nagyszerű! — lelkesedett Iván Petrovics, és a kezét dörzsölte. — Ezt már értem. Lc- tcremt, mint egy pojácát. Tíz rubelre emelem föl egyből a taksái! — Tekintettel arra, Iván Petrovics — folytatom —, hogy egyáltalán nem törődik a munkájával, magától értetődik a következtetés: nem a képességeinek megfelelő megbízást lát el. nikailag is kitűnő minőségben. Fiatel művészünk — mint már megszokhattuk — ezúttal sem a szokványos előadásmódot, az olcsó bataskel tés lehetőségét választotta : játékában nyoma sincs a technikai bravúrokra, »brillírozásra« törekvésnek, holott néhány darab — például a Fények a vizen, a lüktetű ritmusú Mouvement és az Aranyhalak — szinte kínálkozik a teljes technikai »repertoár-« kiaknázására. Ehelyett Ránki lassúbbra fogja a tempókat, hogy i-ly módon valamennyi dallam tökéletes szépségében ki- bantakozhassék. Az álimp- ressaknüsta finomkodás ma- nírjait ugyancsak sikeresen elkerüli legifjabb Ko6suth-dí- jasunik. Ha kell, drámaian tömör billent Áss el »robbantja-« szét a falusa táj idillikus hangulatát (Harangszó a lombokon át), ha kell, bumfordi komorsággal, mímelt kimértséggel cammogtatja ujjait a — Óriási! — ujjong Iván Petrovics. — Most megmodta, az ördög vigye el! Hogy is mondta? Csak csépelj, bará- tocskám, szapulj! Ötven rubelt neked ezért a kijelentésért. — Es mivel ön, kedves Iván Petrovics — mondom tovább —, nem a képességeinek megfelelő munkakörben dolgozik, ha van magában egy szemernyi becsület, azonnal beadja a lemondását, és alacsonyabb, jóval kevesebb fizetéssel járó beosztásba kéri magát. — Fenomenális! — ordít föl Iván Petrovics, hogy csak úgy zeng az egész iroda. — Zseniális! Csodálatos! Minimum száz rubelt adok önnek ezért! Folytassa csak, folytassa! Ebben a pillanatban csöngött a telefon. Iván Petrovics fölvette a kagylót, egy darabig hallgatott, bólogatott, majd így szólt hozzám: — Új utasítást kaptam. A kritikai alapot nem hagyták jóvá, nem engedélyezik. — Hogyhogy? Mi ez? — kiáltottam fölugorva a székről. — Szóval ez az egész beszélgetés csak ingyen cirkusz volt? — Ne idegeskedjen — ígérte Iván Petrovics. — Ezért maga még nagyon nagy árat fog fizetni!!. Fordította: Kiss György Mihály G. Kemoldidze Kritikai alap billentyűkön (Az elefánt bölcsődala). Feszes ritmusával, élesen rajzolt táncdallamával lep meg Hódolat Rameau-nak, rokokós cizeliáltságával és stílusérzékenységével Az öröm szigete című darab előadása. Ránki Dezső, akit a hangle- mezíbarátok eddig elsősorban romantikus alkotások specialistájaként ismerhettek meg, most Debussy-tolmác&olásá- val bizonyította, hogy nemcsak óriási tehetség, hanem hallatlanul tudatos, a rossz beidegződésekkel, elavult hagyományokkal való szakítás kockázatát is vállaló művész. A hazai operalemez-válasz- ték, sajnos, jóval szegényesebb, mint a hangszeres muzsikából rendelkezésünkre álló készlet. Különösen elszomorító — de pénzügyi gondjainkkal feltétlenül indokolható —, hogy világhírű művészek népszerű felvételei csak méregdrága importlemezeiken érhetők el. Benjamino Gigli neve például fogalommá vált mind az operarajongók, mind a »jófülű« laikusok ■.cörében, a magyar hanglemezgyártás azonban most először vállalkozott arra. hogy néhány közkedvelt áriafelvételét közrebocsássa. Persze, Giglit hallani sohasem késő. Még akkor sem, ha olyan »slágereket« énekel csodálatosan lágy, hajlékony hangján, mint a Szerelmi bájital, a Faust, Az afrikai nő, a Carmen, a Márta,, a Mefistofele és a Bőhémélet tenoráriáit. Igaz, a válogatás csupán a húszas években fölvett repertoárból ad ízelítőt, s nem mutatja be Gigli »másik hangját«, a későbbit, az ércesebbet, a hősiesebbet; a finoman simogató melódiákban, a legapróbb mozzanatokig kidolgozott frázisokban, a »perfekt« technikában, a diadalmasan szárnyaló magasságokban gyönyörködni .mégis rendkívüli élmény. Mulatságos elképzelni, mennyire esetlen mozgású, gyenge színész volt ez a csupaszív művész. »Beniamino. te ne mozogj, csak énekelj!« — kiáltotta be gvaik- ran az ezerfejű cézár, amikor »játszani« akart. Hangjának mozgáskultúrája azonban utánozhatatlan. Akár csak egy másik tulajdonsága, amelyet, sajnos, az utóbbi években egyre kevesebben »plagizálnak«: az önmaga beleérző képességével, őszinte szenvedélyével hitelesített , drámai- sáv, amelytől még a lemezjátszó körül is mintha meg- sűrűsöd-ne a levegő. L. A. Ballag már... Az Alma Matertől búcsúzó negyedik osztályosok ballagási ünnepségeit tartották tegnap megycszcrte. A szakközépiskolákban, gimnáziumokban 1294 tanuló készül az érettségire, a szakmunkásképzők 2139 diákot bocsátanak ki. Képriportunk a látványos kaposvári ballagások hangulatát idézi. A Kinizsi Pál élelmiszeripari szakközép- és szakmunkásképző-iskolában az osztályfőnök meghatódva búcsúztatta diákjait. Az isleola zászlajával az élen járták végig a Táncsics gimnázium épületét a ballagó diákok. Meghatódva hallgaita a búcsú szavait az »öreg diók« kistestvére. A kereskedelmi és vendéglátó- ipari szakmunkásképző kapuját ünnepi dekoráció borította. (Fotó.Horányi)
