Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
Májusi B (Fotó: Gyertyás László.) Lány a tárgyalóteremben Közveszélyes mtmJcakerÜIés vétsége, lopás, valamint fcásközös*égben élő személy séreimérfc elkövetett lopás bűntette miatt a Kaposvári járásbíróság dr. Papp Árpád tanácsa tízhónapi börtönbüntetésre ítélte a 22 éves, kaposvári Balogh ibolyát. Az ítélet ellen a vádlott és védője föllebbezett, az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn. —■ Részben érzem bűnösnek magam. A közveszélyes munkaikerülést elismerem. A hatezer forintot azonban nem loptam el. Meg a többi pénzt sem. A kabátot és az órát elvittem, de vissza akartam küldeni. A rendőrségen azért tettem beismerő vallomást, mert nagyon kikészített a fogda. Egyedül voltam, lassan teltek a napok. Idegileg kivoltam. Azt mondták, jobb lesz, ha mindent beismerek. Ök kérdeztek, én meg mindenre bólintottam. A pénzt, amit Pécsett elköltöttem, anyámtól meg a húgomtól kaptam. — Ismeri az édesanyja vallomását ? — Nem vagyok rá kíváncsi. ,,/ósógos" férfiak A férfi már három éve özvegy. Elhízott, piros arcú ember. Február 17-én este nagyon meglepődött, amikor egy csinos, határozottan jó külsejű lány toppant be hozzá. A lány megkérdezte : — Van üres szoba, albérletbe kiadó? — Üres szoba van, de nem kiadó. — Azért megnézném. És bementek a házba. A férfinak megtetszett a lány; leültek beszélgetni, ital is került az asztalra. A lány keveset ivott és közölte: neki már ma este nincs hol aludnia. A férfi azt mondta, ott maradhat — Ügy gondoltam, jó, hogy jött ez a lány. Azt mondta, tud sütni, főzni, vasalni. Meg esetleg rendben tartaná . a lakást Szóval a lány az égből pottyant, s ő megpróbálta »•hasznosítani«. Reggel a férfi átment a szomszédba, hogy teljesítse Ibolya kérésiét, s mint a bíróságon elmondta: a szekrény nyitva maradt. Délelőtt mindketten dolgozni menték, s este a férfi hiába várta a lányt. Eszébe jutott a szekrény. Mindent átvizsgált és kiderült: eltűnt a 6000 forint. Följelentést tett... — Nem vettem el a pénzét — állította Ibolya. — Be vélt zárva a szekrény... — Amikor elfogták, nem dolgozott, nem volt jövedelme. Honnan volt akkor a pénz, amit magánál találtak? — összegyűjtöttem. Az egyik ismerősöm adott, amikor nála ' laktam, bevásárlásra. Ami maradt, soha nem kérte vissza. Az ismerős: — Udvariatlanságnak tartottam visszakérni. De annyi nem maradhatott nála. hogy abból gyűjtsön. Néha zsebpénzt is adtam neki, — Miért? — Magányos férfi vagyok. Ö gyakran eljött, ott volt pár napig, s gondomat viselte. Megstoppolta a zoknimat, takarított, bevásárolt, szóval elvégezte, amit a ház körül kellett Ezért kapott néha pénzt. Köztünk csak baráti volt a kapcsolat; még abból az időből ismerem, amikor állami gondozott volt aztán később itt, Kaposváron többször találkoztunk. Amikor elment nem kérdeztem, hova megy... A család Ibolyának a tél folyamán volt hol laknia. Fiatal, több- gyermekes család fogadta be. — A srác, akivel járt — mondja a családfő a bíróság előtt — a barátom. Közben akadt egy kis ügye az igazságszolgáltatással, így megkért, hogy amíg »-bent-« 'lesz. vegyem oda a lányt. Velünk lakott, szívességi alapon. Karácsony előtt eltűnt egy százasom meg egy ötszázasom. Az ötös olyan dugipénz volt: karácsonyra akartam vásárolni belőle. Nem állítom, hogy ő vitte el, de tény, hogy' én soha nem veszt elitem el pénzt. Ez is az igazolványomban volt, az igazolványom viszont a zsebemben. Amikor Ibolya elment, elvitt egy bőrkabátot meg egy karórát — Mi adtuk neki használatra. Aznap azt mondta, hogy az orvoshoz megy, aztán nem jött vissza. Egyszer találkoztunk is az Aranyfácánban, meg akartaim kérdezni tőle, hogy mi van. a holmival, de nem állt szóba velem. Részlet Ibolya vallomásából. — Nem egészen szívességi alapon laktam ott, mert akkor még kaptam fizetést és majdnem az egészet rájuk költöttem. Bevásároltam, meg adtam pénzt a feleségének is. A lány a szüleihez. Komlóra utazott a bőrkabáttal és az órával. Az órát az öccsének adta Később Ibolyát a szülei elzavarták hazulról, mert csa- vargott, nem dolgozott. A kabátot a lány a szomszédba vitte, azzal, hogy majd ért® jön. Kért egy százast is: »Ha jövök a kabátért, majd megadom.« De a kabátért már csak a rendőrség jött. Ibolyát az anyja kitagadta. Levelet írt, amelyben kijelenti: a jövőben semmilyen kapcsolatot nem kíván tartani a lányával, nem tekinti gyermekének. Persze, Ibolya korábban sem volt sokat otthon. 18 éves koráig állami gondozott, azitán Kaposvárra jött és lassan elindult egy olyan úton, amely rossz irányba vezet. Senki nem akadt, aki visszatartsa. Március végén tartóztatták le. S vajon, ha újra »kint« lesz, merre megy tovább? Dán Tibor Olcsóbb, gyorsabb, higiénikusabb Új fűtési mód kétezer éves példa nyomán Üj fűtési módszert dolgozott ki Sólymos Iván pécsi villamosmérnök. Erről nemre "ben előadást tartott a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kaposvári csoportjánál. Ki ne csodálta volna meg a rómaiak elmés padlófűtési rendszerét? Sólymos Iván is ezen a nyomon indult el, mégpedig úgy, hogy az éjszakai órákban olcsóbb villamosenergiát tartalékolja. Módszere a ■ TÓTH BÉLA Legendák a léről Az este még nem vettem észre rajta semmi hibát. De hát a jó csődör vagy sántul vagy vakul, megmondták már a régi öregek. Na, így tana- kodok én az Adjázzal, de nem sokáig, mert kapja magát, megindul napszállatnak. Ke- vermesi gyöpösökön éltünk épp akkoriban, de megy az én török monyasom olyan sebes sietséggel, alig bírom lábul venni magam alá a nyergesemet, bizonyos Bejrám nevezetű török hátast. Ügy jó látó- távolságról be is érem vele az Adjazt, lesem, mire megyünk. Sietéséből nem eresztve, időnként _ ő is hátra-hátranéz, de mintha csak attól kapna erőre, magabiztosan, mintha zsinóron húznák, trappol ám Bat- tonya irányába. A szag a lónak olyan posta, mint nekem a levél. Sejtettem én, hogy a spanyol kancaménestől való postaszagok irányítják az Adjazt, hát a végére akartam jutni, mire is járunk. Jó háromórás száraz sietés után rátérülünk a sziondai gyöpek szélére. Gondoltam, egy kis spanyol menyecskére készül a töröli bestia! Na, mikor megközelítjük a fakó- sárga spanyolokat, látom, szépen elterülközve legelésznek, s legszélről az én török ménesemből való két remek kanca, a Zefir meg az Ej rám. De játszanak a fakószőrű spanyol csődör urakkal, olyan magukba feledkezve, hogy észre sem vették jöttünket. Mert a lovak tudnak olyan szépen játszadozni, szerelmük idején, hogy friss házasok alulmaradnának abban. Felágaskodnak, hogy terülköző sörényük a hátukat veri, mennek két hátsó lábon, fejükkel mint tulipánok himbálnak, első lábukat, mintha kezük lenne, fi- nomságosan eresztik a mo- nyas szügye széleire, és nyi- hároznak, de csak maguknak, nem a világ örömére, és valósággal lappantyús lejtő táncot forognak, farkuk lombozata söpörgeti léptük nyomát, a gyöpöt. Oirrcimpáikkal bökö- dik, szagulják, tajtékos pofával nyakon, térdkalácson, far- csumán puszilják egymást. Csikós létemre láthattam életem során már láttam sokféle lőszereimet. Szomorúan kezdődőt, ímmel-ámmal menőt, sebes vágtába történőt, halálos végződésűt, legémyes-lá- nyost, kényeskedőt, igazit, muszájból, tévedésből valót, de ilyet? Magam is elgyönyörködtem műveskedésükön, de az Adj az egy pillanatot sem várakozott. Közéjük dobbantott, s már rúgta is a spanyol csődört, amelyik a Zefirrel cicázott. Egy szempillantás alatt az oldalához farolt, hátsó lábbal akkorát rúgott rajta, hogy megkomdult akár a törökök nagydobja, ramazánkor. Na, annak se kellett több. Nem volt harcias csődör, fájhatott is néki a figyelmeztetés. Ahogy levegőt vehetett, csörtetett be a kancái közé. Aztán Adjaz az Emfira udvarlója ellen fordult, de azt is elrúgta a két lábáról olyan villanat alatt, hogy el is esett szegény, mint sünddsznő a réten. A két kóborló kanca meg csak bámult kiguvadt szemekkel. Lábukat szétvetve várták a vezércsődör intézkedését. Sok várakozásra nem maradt idejük, mert Adjaz adta ám a hátúkra azoknak is az áldást, két első lábával dörömbölt rajtuk, mint téli temetéskor a koporsóra hulló fagyos göröngy. Csak úgy zuhogott Tudta a két menyecske a bűnt, annyi biszonyos, hiszen vették az irányzatot hazafelé. Az Adjaz meg harapta őket a marjukon, a fdrszíjulkon, ahol érte, hogy minél sebesebbre vegye a hazafelé vezető utat Amikor azok kicsit kocogóra fogták volna, hogy netán a Kupa partján vízre hajtsák kiszáradó pofájukat, hát Adjaz megihingette őket Harapott falusi települések fűtésénél korszerűsítéseként alkalmazható, hiszen a városokban, aho! a távfűtés vagy a földgázfűtéí olcsó, nincs értelme a pado- zatfűtésnek. Sólymos Iván 1970-ben kezdett foglalkozni az új módszerrel. Pécsen a sörgyárnál gondként merült föl, hogy a; egyik utat nem tudják állandóan takarítani, viszont í szállítást akadályozza a hó akkorát rajtuk, hogy hetek múlva is virított nyakukon, farukon a foga helye. Otthon aztán heteidig figyeltem, az Adjaz kint állt a ménes szélén, ügyintette asszonyait. Ha csak pár lépést is elszakadt valamelyik a többitől, már ott pandurolta, lökdöste visszafelé őket. Na én ezt elmesélem Sze- pinek. Mondom, egy jó vezércsődör egész csorda kancát kordában tart, nehogy egy menyecske kifogjon az eszén. De Szepi csak sírta a magáét, valóságos bánatkönnyeket eresztett ez a nagy, csúnya, vörhenyes képű, szalma- színű morva. Azért egy lépésnyit emberebb lett előttem. Mert mint katonát, nem tartottam érző szívünek. Hanem, hogy így közelebb került hozzám, mondom neki, én nem vezethetem elébed azt afátát, de hát menjünk együtt, én ismerős vagyok előtte, összemeséllek és bennőtöket, abban hiba nem lesz egy ló- fognyi sem, bizonyos lehetsz. Csak ezt a katonaplundrát meg sarkantyús csizmát letedd! Emberi alakod legyen! Vezetem is a msgkopasztott Korbász kapitányt még azon szent délelőttön a szikes vizek langójához, ahol katonagúnyákat sulykol a mi vá- szoncselédüink. Ahogy közelebb érünk, látom, billen a szapulószék, hogy majd felborul. Az asszony jöttünktől való ijedtében, hogy mutassa, nem eszi ám mihasznamódra a katonakosztot, dolgozott olyan erővel, csak vágta a vizet akár a játékosain fürdőző lovak, mikor érzik az idő következését. Éppen nyitnám is szóra a számat, a tábortörzs előtt verik ám a gyülekezőt. Eligaz- dátlanult ágyúcső volt ágasra akasztva, hogy a jeleket ki lehessen parancsolni vele. Ébresztőt, pihenőt, takarodót, gyülekezőt meg a bajparancsokat. A riadót. Mondom verik a gyülekezőt az őrkatonák, futunk korbásszal a túloldalra, mit sem törődve az ámuló fekete asszonnyal, hát ott áll tajtékos lován egy futár. Hogy jöhetne egy futár tajtéktalan lovon? (Folytatlak.) Az út fűtésével, vagyis a folyamatos leolvasztással oldotta meg e gondot. Fölmerült benne, hogy az új módszert a lakásokban is hasznosítani lehetne. 1971-ben saját hétvégi házában kezdett a kísérletekhez, mégpedig a Meteorológiai Intézet és a Magyar Villamos Művek Tröszt műszereivel. A megfigyeléseket, az eredményeket 1977 decemberében tárta a nyilvánosság elé az MTESZ székházában tartott előadáson. Ugyanebben a hónapban megbízást kapott a szederkényi tornacsarnok fűtésrendszerének kidolgozására. 1978. február 27-én már ezzel az eljárással fűtötték a tornacsarnokot. A rendkívüli gyorsaság mellett — eredetileg olaj kazánnal tervezték a tornacsarnok fűtését, s ennek megépítéséhez két év kellett vola — ez a módszer jóval olcsóbb is (félmillió helyett 180 ezer forintba került). A kísérletek bebizonyították, hogy a padozatfűtéssel az üzemeltetési költség is ke- veseob. Az, hogy távfűtéssel egy lakásban egész napon át átlag 21—22 C fokos hőmérsékletet tartanak, Pécsen köbméterenként 24 forintba kerül. (Ehhez köbméterenként 13 forint állami dotációit kapnak a lakók.) A gázfűtés köbméterenként 21—25 forintba, a villamos hőkandallás fűtés 24—26 forintba, a villamos-padozat- fűtés pedig 18—20 forintba kerül. A padozatfűtés kellemes légnedvesség-tartalommal jár, sa Minőségellenőrző Intézet hatvanéves élettartamot jósol egy beépített rendszernek. Hogyan helyezik el a fűtőkábeleket? Nos, egy darabig a szokásos módon alapozzák a házat: a termőtalaj eltávolítása után kavics-, majd betonréteget' simítanak, s erre szigetelést tesznek. Ezután következik a változás: az aljazátbeton helyett hőszigetelő perlitbetont simítanak. Ebbe 'a perlitha- barcsba — egyenletes elosztással — helyezik a fűtőkábeleket. A betonrétegnek a feladata, hogy a huszonegy órától reggel hatig — olcsón — fejlesztett hőenergiát tartalékolja, s egyenletesen továbbítsa. Ennek a fűtési eljárásnak egészségi szempontból az a jelentősége, hogy lentről fűt, elsősorban a lábát melegíti. Sólymos Iván eljárására érdemes fölfigyelni. A háztartásokban —■ főleg a kora esti órákban — megnőtt az elektromos energia iránt a^ igény, és itt ügyelni kell arra, hogy növeljék az éjszakai, olcsóbb villamosenergia fölhasználását a i.
