Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
Tótújfalu, 1978 májusa Első lépések az új úton A mellékútról ágazik le az a keskeny aszfaltcsík, amelynek a legvégén Tótújfalu van, néhány kilométernyire az országhatártól, a megye sarkában. A tsz fejlődését nem egy, a többi gazdaságé- tóT eltérő, első pillantásra érthetetlen vonás jellemzi. A hatvanas évele közepén itt voltak az első szövetkezeti egyesülések, és mégis: az egységes tsz közösség — a névben is jelzett »egyetértés« — még ma is csak cél. Ugyancsak az elsők között épült a megyében a tótújfalui tsz szarvasma rha-szaktelepe, a megye szaktelepeinek sorában tavalyi eredményükkel mégis az utolsó helyen állnak... A gazdaság még 6—8 éve is egyre-másra kapta az elismerő oklevelet és kitüntetéseket, az utóbbi öt évben azonban az elismerések jó hírei helyett már csak mendemondák szivárogtak tőlük. Hogy a gazdaság korábbi vezetése két »pártra«, ennek nyomán pedig a tagság tucatnyi apró érdekcsoportra szakadt, vagy hogy nagy volt a szakemberek »mozgása«, az vitathatatlanul közrejátszott a fentebbi ellentmondásokban. Mégsem ez a helyzet nyitja. Sokkal inkább az, hogy a korábbi vezetői döntéseket egyfajta ötletszerűség jellemezte. Sok mindenbe belevágtak, ami jó üzletnek látszott. Gazdálkodtak legjobb tudásuk szerint, de kellő távolba-tekintés, céltudatosság nélkül. Belevágtak a szaktelepbe is: mert az akkori támogatási rendszerben alig ötmilliójába került csak a gazdaságnak. Arra nem gondoltak, mi lesz a taggazdaságokban már megépült öt istállóval és hogy hogyan töltik föl a telepet korszerű állománnyal. Voltaképpen még azt sem tudták előre, mit fognak etetni. A gazdaság nem volt felkészülve a tetemes mennyiségű takarmány előállítására, betakarítására, szállítására. A nem megfelelő takarmányozás és tartástechnológia vezetett azután azokhoz a szaporodásbiológiai bajokhoz, melyek évekre megpecsételték a telep sorsát. A mélyponton munkába állt új vezetőség dolgát nem az tette nehézzé, hogy kevés volt a korszerű gép vagy hogy néhány szakirányítói helyet nem tudtak betölteni. Gépet még csak lehet venni és — ha valamivel nehezebben — szakembert is lehet találni. Az igazi gond a hárommilliós mínusz ellenére sem. anyagi természetű volt... A tagság kedveszegett lett. A bajokat mindenki a maga módján magyarázta, közben pedig lazult a munkafegyelem. A szemlélet formálása az új, fiatal elnöknek és munkatársainak erőt felőrlő, olykor kilátástalan, máskor örömet adó, nehéz feladata. A példaként említett szaktelepről mindenki azt tartotta »púp a gazdaság hátán«. A telepen az elmúlt fél évben mégis a korábbinak háromszorosára emelkedett a napi tejtermelés. Megváltozott a munkastílus is a telepen, s naponta jön a híre a jobb eredményeknek. És mégis: sokan még ma is a régi »elnevezést« használják. Alighanem több évi megfeszített munkára és jó eredményekre lesz szükség, hogy ez a vélemény feledésbe merüljön, hogy minden ember megértse: nem a szaktelep volt az oka az eredménytelenségnek. A korábbi elnök is motorja volt a gazdaságnak, csakhogy nem áttételeken keresztül, hanem közvetlenül forgatta a legkisebb fogaskereket is. Mások helyett is ő lépett és <5 döntött. Emiatt csökkent a kezdeményezőkészség. Ha bármi gond volt, mindenki beérte a kényelmes megoldással : majd az elnök elintézi... A mai elnök hiába becsüli mindennél többre az önállóságlot és a kezdeményezést, olykor még kénytelen »brigádvezetőként« vagy éppen »konyhafőnökként« is cselekedni. A változáshoz idő kell. A gazdaságnak még két éve sem volt pontos bérszabályzata. Azóta már majd minden területen bevezették a teljesítménybért és a különféle minőségi ösztönzőket. Mégis: az asszonyok a határban a minap azzal fogadták az elnököt, »meglesz-e a száz forint naponta?«... És szokatlan volt a válasz: »az maguktól függ.« A gépösszevonás a legtöbb gazdáságban évekkel ezelőtt megtörtént. Mikor erről döntöttek, az Egyetértés Tsz traktorosai közül is sokan belátták: milliós gépeket már nem lehet az árokszélen vagy épp a traktoros háza előtt tartani. Akadtak azonban olyanok is, akik sehogyan sem értették: »miért kell változtatni, ha eddig úgy is jó volt?« A t&z-nek nagy feladatai vannak a terméseredmények növelésében vagy a gazdálkodás korszerűsítésében, mégis úgy éreztem, mindez csak apróság, a gondolkodásmód átformálásához képest. Szinte magától értetődőnek látszanak a termelésfejlesztéséért tett lépéseik. Iparszer U rendszerben, új alapokon termelnek már az idén búzát, kukoricát és cukorrépát. Vetőmagfelújítást hajtottak végre, és több új gépet vásároltak. Épül — és várhatóan a kukoricabetakarítás idejére elkészül — az új, nagy teljesítményű szárító. Áz anyagi gyarapodással együtt új módszereket alkalmaznak a gazdálkodásban és a munka- szervezésben egyaránt. Többet várnak az emberektől, de igyekeznek többet is adni. Autóbusszal szállítják munkába dolgozóikat, s naponta több mint 25 munkahelyre visznek ki meleg ételt. Több figyelmet fordítanak a munkakörülményekre is. Hoznak-e eredményt a fölsorolt változások? Nem kétséges, hiszen néhány területen máris kitapintható a jobb munka, a korszerű vezetői szemlélet hatása. A tótújfalui tsz-nek határozott és megalapozott céljai vannak. Bíró Ferenc Két napot töltött a megyében Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke. Somogy gazdaságában meghatározóan fontos témáról, a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar helyzetéről és továbbfejlesztése feladatairól tartott tájékoztatót a Központi Bizottság két legutóbbi ülésén elhangzottak szellemében a megyei pártbizottság kibővített ülésén. Az aktívaülésen sok olyan fontos megállapítás hangzott el — a fejlesztési elképzelések igazodjanak jobban a természeti és közgazdasági környezethez, •— tovább kell javítani a vezetés színvonalát, az eszközök hatékony kihasználása jobb szervező munkát igényel —, amelyeket az üzemek vezetőinek feltétlenül figyelembe kell venniük, részben az ötödik ötéves terv hátralevő feladatainak végrehajtásánál, részben a további fejlesztési célok kialakításánál. Hogy mennyire így van ez, szépen példázta a látogatás második napján a barcsi Vörös Csillag Tsz ünnepi közgyűlése, ahol Apró Antal adta át a huszonkettedik alkalommal kiváló címet elnyert szövetkezetnek az oklevelet. Ezen az ünnepi eseményen is az eredmények értékelése mellett elsősorban a fejlesztés, a jobban szervezett, hatékonyabb munkavégzés feladatairól esett szó. Nem csupán ez az ünnepi közgyűlés jelentett fontos eseményt az itt élók életében, a hét közepén tartotta ülését a barcsi nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága. Több, a település jövője szempontjából nagy fontosságú témát tárgyalt meg a testület. Ezek egy részét tanácsülés elé terjesztik majd. Többek között szó voit az ország egyik »déli kapujának« idegenforgalmi ellátottságáról, a gyermekintézmények helyzetéről. Az utóbbi téma időszerűségének igazolására csupán egy adat: az utóbbi hat évben nem emelkedett Barcson a bölcsődei férőhelyek száma. Nem kis izgalmat és, sajnos, néhány helyen károkat is okozott a múlt heti időjárás. A mindig rettegett »fagyosszen- I tek« ezúttal nagyon is hűek maradtak nevükhöz: neim egy helyen nulla fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála, és ismét téma lett a fűtés. Fázik az ember, fáznak a növények. Elsősorban a kertészek panaszkodnak — és joggal —, mert e hideg május nagyon visszaveti a zöldségfélék fejlődését. Pedig — mint hallani — nagyon ígéretes, szép a határ. Haragos zölden, szépen fejlődnek a gabonák, s mind több helyen kezdik meg a zöldtakarmányok kaszálását. Befejezéshez közeledik a kukorica vetése is. Napról napra nő azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek végeztek ezzel a kiemelkedően fontos munkával. Amennyire a gazdaember le- si-várja, hogy végre valóban májusira forduljon az időjárás. I legalább így vannak ezzel azok J az ifjúmunkás fiatalok, akik az előszezonban jöttek üdülni a Balaton déli partjára. Mert hideg ide, fagyosszentek oda, a magyar tenger partján megpezsdült az élet: napról napra jobban megmutatkozik, hogy közeledik már a nyár. Nő a forgalom, nő az üdülővendégek száma, s emellett a héten több fontos esemény is a déli partra irányította a figyelmet. A Magyar Jogászszövetség rendezésében a vállalati jogászok kétnapos szakmai továbbképzésen vettek részt Siófokon, s ugyancsak a Balaton fővárosa adott otthont egy országos konferenciának, a IX. egészségnevelési napoknak. Az »egészségügyi közművelődésről« folytatott háromnapos, nagyszabású tapasztalatcsere volt ez a rendezvény. Az egészség megőrzése mindannyiunk alapvető érdeke . Ehhez a gondolathoz kívánkozik az is, hogÿ a Vöröskereszt világnapja alkalmából ünnepi vezetőségi ülést tartott Kaposváron a Vöröskereszt megyei szervezete, s kitüntetéseket adtak át a leg- kiválóbbaknak. Az ünnep és a hétköznap szép kapcsolata, hogy ugyanezen a napon például a Tab környéki kisközségben, Somban 129 lakos 43 liter, életet mentő vért adott. S bár az események sora hosszú, nem maradhat ki a krónikából középiskolásaink életének megkapó, hagyományos rendezvénye. A nagy erőpróba — az érettségi — előtt a hét végén búcsúztak el társaiktól, tanáraiktól, iskolájuktól a végző hallgatók. Fölcsendült az évente felhangzó ének: »Ballag már a vén diák ...« Vörös Márta A megsokszorozott erő Mozgalmas r»p vollí ez a nap a pártinpdán. Délutánra összehívták a végrehajtó bizottságot, szinte egymásnak adták a kilincset a gazdaságbeliek, s a járástól is érkezett vendég. Györkös János, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság pártbizottságának titkára megfontolt, nyugodt ember. Két évvel ezelőtt került ebbe a tisztségbe, előtte a gépesítési javítóműhely helyettes vezetője volt. Csaknem három évtized óta párttag, húsz éve vezetőségi, pártbizottsági tag. — A saját gyakorlatomból is tudom, milyen fontos a pártcsoportok tevékenysége. Azért is »gyötörjük« a párt- tiitikárokat, a vezetőségeket, hogy minél többet foglalkozzanak velük. — Hány pártsejt tevékenykedik a gazdaságban? — A hat alapszervezet közül csak egyben nincs párt- csoport, mivel igen kicsi a létszám, az ötben viszont tizenegy tevékenykedik. — Nélkülük nem lehet átfogni a gazdaságot. — Így van... nagy a terület, szétszórtan dolgozunk. A kis csoportok szerepe nagy abban, hogy minden fontos kérdést megtárgyalnak, mozgósítják a társaikat Ha az a nyolc-tíz kommunista állást foglal, példát muta't. mindjárt másképpen állnak a munkához a többiek is. — Milyen a csoportok önállósága? I — Természetes, hogy nem egyforma. Ott van például a feketeakolá sertéstenyésztőtelep pártcsoportja. Jancse- kics László megbízott telepvezető kitűnően ellátja ezt a pártmunkát. Ugyanezt mondhatom el a puszt ab erényi sertéstelep pártcsoportjáról, s Varga József targoncás-trak torosról, aki az élen áll. Kiemelhetem a gépesítési alapszervezet három pártcsoportját; különösen a szállításiak végeznek kiváló munkát DékániI Sándor gépkocsivezető irányításával. Ez amolyan jövő-menő társaság. A pártcsoport megalakulása óta kevesebb a hiányzás a taggyűlésekről is; r^íost már nem fogadnak el olyan kifogást, hogy engem ide küldtek, oda küldtek.' Pontosan tudják, hogy ki az, akinek olyan fontos az elfoglaltsága, hogy nem lehet ott a taggyűlésen. S nemcsak ebben van előrelépés: a párt- csoport- és a szakszervezeti bizalmi minden fontos dolgot megtanácskozik a szállítási vezetővel, s olyan is előfordul, hogy az egyeztetés után keresik meg a főmérnököt. — Érezhető-e a szerepük a tagfelvételben? — Ez attól függ, hogy milyen a tevékenységűit színvonala. Ahol jobban működnek, ott a tagfelvételben is többet tesznek. A gépesítési alapszervezet taggyűlésén legutóbb hat új tag kapta meg a piros könyvecskéjét. Négy munkásőr, a két KTSZ-fiatal pedig KlSZ-ajánlással került a kommunisták közé. — Gondoltak-e a pártcso- portbizalmiak képzésére? — Foglalkoztunk velük, például közösen tartottunk értekezletet a titkároknak és a bizalmi altnak. Nagy segítség, hogy a járási pártbizottság is tartott képzést a pártcsoport- bizalmiaknaik. Ennél sokkal több elképzelésünk van persze, csak még nem jutott idő és erő a megvalósításra. Szeretnénk például összehívni a bizalmiakat, s megbeszélni velük, mit nem értenek, miben kérnek nagyobb segítséget. — S az alapszervezetek? — Általában jól foglalkoznak a pártcsoportökkal. Ez érthető is, hiszen a gazdasági felvilágosító munkában sokat várnak tőlük. Ha nyolc kommunista ismeri a feladatokat, egyenként ugyanennyinek adják tovább. Különösen azokon a - területeken, amelyeken áll vagy bukik az eredményesség, nagyon sokat számit a tevékenységük. Hát ezért fordítunk mi erre még nagyobb figyelmet. Nemcsak a Balatonnagy- bereki Állami Gazdaságban, hanem máshol is hasonlóak a gondok. A pártcsoportok egyre színvonalasabb tevékenysége mindenhol fontos. Érdemes odafigyelni a gazdaságbeliek tapasztalataira. Lajos Géza A beszédes bőr mestere rab. Szerszámai az árak, a lyukasztók, a görbe kés, a bőrgyaiu, az ütőlukasztó. — Ma már kevesen tudnak jó szerszámot csinálni — mutatja a kincseket. — Pedig azon sok múlik. A műhely egyik polcának szögletéből papírba csomagolt sárgaréz «mütyüröket«, csatocskákat szed elő. — Csipkés veretes rézsallangok a lószerszámokhoz. — Ritkán van már rájuk szükség? — Nem mondhatnám. Dolgozom én a somogysárdi ménesnek is. Csinálok olyan parádés szerszámokat, hogy csak na! I — Régen gyakrabban kértek ilyet? — Nehogy azt higgye! A parasztlovakra szokásos garség, a művészet nem a műhelyben. hanem á lakásban van. Bőrsalliangot font fekete, fényes anyagból. Olyan, mint a faliszőnyeg vagy egy nagyon szépen megmunkált kézimunka. — Általában téli estéken csinálom, amíg nem kezdődik a tv-műsor. Sodrok egy órát, másfelet. Huszonnégy szálból összefont ostort is láttunk. Iparművészeket megszégyenítő bőrtárgyakat: tükörfoglalatot, bőrrel bevont asztalt, székeket. Az előszobában nagy szarvasagancs: vadászoktól kapta. Rajta szebbnél szebb vadásztáskák lógnak. A bőrt nemezzel és vaddisznószőrrel kombinálja. A feledésbe merülő szakmák egyikeként tartják számon a szíjgyártóét, mondván: »lószerszámot gyárt, de hol van annyi ló?« Pedig van. Tsz-ben, állami gazdaságban egyaránt. A sokak által ismert Horváth Ferenc, a bö- hönyei termelőszövetkezet szíjgyártója például alig győzi teljesíteni a megrendeléseket. Igaz, nemcsak a lovaikra szabja a bőrt: a traktorokhoz is üléseket, az autókhoz pedig bőrelemeket is »gyárt«. Ez a szakma elbírja az újítást. A mester otthon dolgozik. Takaros, nagy udvaros háza hátsó traktusában áll a műhely. — Mondta az elnök, hogy maradjak. Nagy szükség van a munkámra, de a gerincsérvem miatt bejárni nem tudok. Így a munkát hozzák ide. A mester még nem idős ember. Falóra emlékeztető szíjgyártószékéről egymás után kerülnék le a javított és az új lószerszámok, kápák, hámök, szíjak, ostorok. — Szép munka ez — mondja. — Az ember azt csinál a bőrrel, amit akar. Mindent tud ez az anyag, csak éppen meg nem szólal... Miközben beszél, keze alatt formálódik a bőr. Két tűvel dolgozik egyszerre. Gyorsan szaporodnak az öltések, s pillanatok alatt »egybenő« az előbb még különálló két danitúrát készítettük. A grófnak meg... hát igen: a gróf néha rendelt egy-egy parádés szerszámot, de nagyon meg kellett dolgozni, hogy kapjon az ember egy-két pengőt. — Nincs utánpótlás? — Sajnos. Ez az én bánatom. Az emberek nem tudják, micsoda gyönyörű szakma ez! Belesz illettem. Már gyerekkoromban ismertem a szerszámokat, az apró fogásokat. Apám jó mester volt. Húszéves koromban mestervizsgát tettem Pécsen, az ipartestületben. A fiam már műszerész. Hiába szerettem volna, hogy folytassa, azt mondta: apu, nincs ebben már fantázia. Pedig ügyes: van érzéke a szakmához. A lószerszámok készítője kiállításon is szelepeit a munkáival. De az igazi szépA bőrtárgyak között gyönyörűen faragott tányér, lopótök. Ilyet csak kevesen tudnak Somagyban. Kis kérde- zősködéssel ki is találjuk, kinek a kezenyoma. — Tóth Miska barátomé, Lászlómaj őrből. Meg-meg- ajándékozzuk egymást, ö farag nekem, én készítők neki valamit bőrből. Itt ez a remek faragott ostornyél: ö készítette, s hamarosan fonok rá szíjat. De nem sallango- sat. nehogy eltakarja a faragást. Azt a tányért nézi? Szép ugye? A feleségemnek küldte Miska; azt üzente: ebbe a tányérba belefaragtam a telkemet ... Simon Márta
