Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-12 / 110. szám
Tájékoztató a Központi Bizottság két legutóbbi ütéséről A mezőgazdaság és az élelmiszeripar továbbfejlesztésének feladatai A KB március 15-i határozatát ismertetve Apró Antal statisztikai adatokkal •— a fogyasztás változásaival, termelési eredményekkel — bizonyította: az utóbbi két évtizedben történelmi jelentőségű fordulat következett be a magyar mezőgazdaság helyzetében. A Központi Bizottság az eredményeket vizsgálva megállapította, hogy a párt szervei és szervezetei, a mező- gazdaságban dolgozó kommunista^, a tsz-ek vezetői, a mezőgazdasági szakemberek kiemelkedő munkát végeztek a termelőszövetkezetek megszilárdításában, a mezőgazdaság fejlesztésében. A KB foglalkozott a továbbfejlesztés elveivel, fő feladataival is. — A XI. kongresszus irányvonalának megfelelően tovább folytatjuk a gyakorlatban jól bevált agrár- és szövetkezetpolitikánkat. Adottságaink szinte minden fontos élelmiszer termelését lehetővé teszik — hangsúlyozta. Ezután arról szólt, hogy a Központi Bizottság szükségesnek tartja a mezőgazdaságban levő szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználásával a hatékonyság növelését, a mezőgazdasági termékek minőségének javítását, versenyképességének fokozását, a nyersanyagtermelés, a feldolgozás, a tárolás és az értékesítés arányos fejlesztését, az élelmiszeripar viszonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetését Apró Antal ezután részletesen szólt megyénk mezőgazdaságának helyzetéről. Hangsúlyozta: a legfőbb felddat itt is a termelés erőteljes és gazdaságos fejlesztése, az V. ötéves terv előirányzatainak teljesítése. Ehhez a legfőbb feltételek megvannak. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a szocialista nagyüzemek — főleg a termelőszövetkezetek — vezetési színvonalának javítása igen nagy tartalékot rejt magában. Különösen a ma még gyengén gazdálkodó tsz-ek vezetését kell mielőbb megerősíteni. Ezután a mezőgazdaság szakemíberellátottságáróL, a termékek versenyképességének biztosításáról beszélt a Politikai Bizottság tagja, majd elismeréssel szólt a megye mezőgazdasági üzemeinek dolgozóiról, vezetőiről, akiknek munkája nyomán oly elismerésre méltó eredmények születtek mind a növényter- mesztésbfen, mind az állattenyésztésben. A további teendőket érintve azonban fölhívta a figyelmet: miközben kidolgozzuk terveinket, fölvázoljuk a holnapot, az eddigiA pénz beszél, a puska durran Brigádcél Megőrzik a zászlót őzet, nyufat, fácánt még cs«k látunk, az írtakon rohand gépkocsik ablakából, de szarvas, különösen napközben, már vajmi ritkán kerül a szeműink elé. Pedig Somogy megye nagyvad jairól híres. Mint a Somogy megyei vadászok küldöttközgyűlése elé tárt jelentésben olvasom, any- nyl a nagyvad erdeinkben, hogy célszerű a számukat csökkenteni. Hányról van szó? Az ez évi becslés szerint csaknem 2200 szarvas (közöttük 924 a bika), 8155 őz (ebből 3377 a bak) és 027 vaddisznó él a vadásztársaságok kezelésében levő területeken. A korábbi évek adataihoz hasonlítva kiderül, hogy a szarvasok száma emelkedik. Ennek az az oka, hogy néhány vadásztársaság már-már következetesen lemarad a tarvadak kilövésében, viszont nem sajnálják a golyót a bikáktól. Ezt finoman úgy fogalmazzák: »túlteljesítik a bikakilövést-". 1 Milyen a fegyelem a somogyi vadásztársaságokban? Bevezetésként egy idézet, ugyancsak az előbb említett jelentésből: »Több vadásztársaságnál emlegetik még így, hogy ma beadásos vadászat lesz, holnap pedig kompetencia-vadászat. Az ilyen megkülönböztetés a régi magánérdekből eredő helytelen nézet csökevényes maradéka." Nem bizonyos, hogy csökevényes. Ha egy vadász a nyúl 1 láttán mindjárt a pörköltre gondol, nem nevezhetjük csö- kevénynek a jelenséget. Ha az lenne, könnyű lenne legyűrni, csakhogy hosszú évek tapasztalata szerint a vadásztársaságoknak újból és újból föl kell lépniük a kapzsisággal szemben. Persze, ha mindenki így. viselkedne, akkor aligha lenne dolga a megyében a trófeabíráló bizottságiak. Márpedig szép bakok és bikák kerülnek terítékre. Közvéleményünkben úgy is élnek erdeink, mint híresen jó vadászterületek. Hogy a figyelmet rnégis a negatív jelenségekre tereljük, annak oka éppen a hírnév fennmaradásának a reménye. A vadásztársaságok ugyanis hármas céllal működnék: gazdálkodás, sport és természet- védelem. Az utóbbiban »jó a I helyezésük«, ám a gazdálkodás és a sport már bizonyos kívánnivalókat hagy magaj után. Tapasztalat például az, hogy a külföldiek vadásztatása gyakran nem a vadgazdálkodás szem előtt tartásával folyik, hanem sokkalta inkább a társaság pénzügyi helyzetének figyelembevételével. Azaz : a pénz beszél, a puska durran. Vannak azonban olyan vadásztársaságok is, amelyeknek elegendő pénzük van. Itt is előfordul, hogy ennek ellenére a tag nem lő trófeás vadat. A magyarázkodás helyett inkább ismét idézünk: "Nem indokolható és nem is helyeselhető az olyan méretű vadásztatás, amely megfosztja a vadásztársaság tagjait a trófeás vad elejtésétől." Van azonban ennek az éremnek egy harmadik oldala is: amikor se pénz, se trófea. Nagy, érmes bikákat lőnek ki a tagok, főleg a vezetők — olvasható a jelentésben —, s ezt meg kell gátolni. Aligha vitatható t törekvés helyessége! Harmincöt vadásztársaság van a megyében. Legutóbb 393 szarvasbika agancsát mutatták be, ebből 25 arany-, 62 ezüst- és 65 bronzérmes lett. Csaknem 1100 őzbak trófeája került a bíráló bizottság elé, ! ebből kettő volt aranyér - j mes ... Van mit, tenni, hiszen I a jelenlegi tapasztalat szerint az őzek száma évről évre nő. Ez pedig az állomány minőségének romlásával jár, legalábbis akkor — s ez a gyakorlat —, ha több bakot lőnek ki a kelleténél, ugyanakkor lemaradás van a suták elejtésében. Még egy jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Mintha elhomályosodott volna az, hogy a vad az állam, s nem a vadásztársaságok tulajdonában van. Legalábbis erre következtetünk abból, hogy — kiemeli ezt a jelentés is — a legtöbb esetben. az úgynevezett kis árú őzbakok és selejtbikák eladása nem a vadásztársaság érdekében történik, hanem ma- gánkapcsolatok és érdekek alapján. Aligha hihető, hogy egyéb, állami tulajdonban levő dolgok esetében ez jellemző gyakorlat lehetne. M. A. O nél nagyobb gondot kell fordítanunk a mára, a jelen tennivalóira. — A realitás talaján állva kell értékelni 'a helyzetet és megvizsgálni, meghatározni a tennivalóikat — mondotta. Az előadó ezt követően arról szólt, hogy a fejlesztési irányt jobban hozzá kell igazítani a természeti és közgazdasági adottságokhoz. Majd beszélt az eszközellátottságról, a hatékonysági szintről — e kettőben a somogyi tsz-ek alaposan elmaradtak az országos átlagtól. Utalt az állami gazdaságok szép eredményeire, amelyeket a tsz-ekéhez hasonló körülmények között értek el, s ez nem csupán magasabb értékű termelőeszközeiknek köszönhető, hanem a jobb szervezettségnek, a magasabb szintű termelésnek is. A Politikai Bizottság tagja ezután a rendszerszerű termelés előnyeiről, a kukoricatermelés lehetőségeiről szólt. Ennek kapcsán hangsúlyozta: Somogybán hosszabb távon is a sertéshústermelés fejlesztése látszik indokoltnak, már csak azért is, mert a megye élelmiszeripara hamarosan egy országos viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű egységgel, a korszerűsített Kaposvári Húskombináttal bővül. Apró Antal e gondolatokkal zárta tájékoztatóját: — A párt Központi Bizottsága nevében megköszönöm a megye vezetőinek, dolgozóinak, a párttagoknak és pár- tcnkívülieknek, hogy aktívan támogatták pártunk gazdaság- politikájának, ezen bedül agrárpolitikájának megvalósítását. Kérem, dolgozzanak a jövőben is az alkotó munka szellemében. A tájékoztatóhoz többen jelentkeztek szólásra. Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője egyebek között arról beszélt, hogy az üzemek termelési színvonalának szembetűnő eltérését csak részben lehet magyarázni objektív Horváth Jolánt, a marcali gimnázium KlSZ-bizottságá- nak titkárát iskolai KISZ-kül- döttgy ülésen — a nemrég kapott KB vörös vándorzászló jogán — választották meg a kubai VIT egyik somogyi küldöttének. Így emlékezett vissza a választásra : — A vándorzászló átvétele után nagy vita volt. Ügy terveztük, hogy az iskolai KISZ- bizottság jelölteket állít, azután szavaz az egész társaság. Nem tudtuk eldönteni, hogy negyedikest vagy »kicsit« válasszunk-e. Az előbbi mellett szólt az eddig végzett KlSZ-rounka, az utóbbi mellett az, hogy itt az iskolában hasznosítani tudja a VIT-es tapasztalatokat. Sehogyan sem sikerült dűlőre jutnunk, úgyhogy kiadtuk a »jelszót«: segítsen a tantestület! Akkor az én nevem még szóba sem került, mert tavaly voltam a szovjet—magyar barátságfesztiválon, magam is úgy éreztem, jobb lenne most már más munkáját elismerni. Utóbb megtudtuk, hogy a tanárok között is ugyanaz a vita dúlt, mint köztünk. Azután lassan kialakult a »mezőny«, és osztályfőnöki órákon a társaim javasolták, hogy én is kerüljek föl a jelölő listára. Nagyon boldog voltam, hogy így bíznak bennem. A szavazáskor — bár több fordulóra számítottunk — az első körben eldőlt a dolog. — Minek köszönhető, hogy a diákok többsége így adta le a voksát? — Talán annak, hogy mindenki ismer, sokat »nyüzsadottsôgokkal, a másik — nem kevésbé jelentős — ok: emberi, pontosabban vezetői tényező. — Példák sora bizonyítja — mondotta —, hogy amelyik tsz, állami gazdaság élére rátermett, a követelményeknek megfelelő vezető került, a kedvezőtlen adottság rövid időn belül megszűnt, a veszteséget nyereség váltotta föl. — Részletesen ismertette Tóth Károly azt is, hogy a KB határozatának végrehajtásában milyen somogyi sajátosságokat kell elsősorban figyelembe venni a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Horváth Lajos, a barcsi Vörös Csillag Tsz pártbizottságának titkára a feltárandó belső tartalékokról — az üzem- és munkaszervezés, a tervezői munka, a külső és belső információs rendszer javításáról — beszélt, s a társadalmi aktivitás, a brigád- és versenymozgalom fontosságát hangsúlyozta. Elmondta, hogy termelőszövetkezetük fennállása 30. évfordulójának megünneplésere versenyt hirdettek. Sütő Ödön, a Balaton-nagy- bereki Állami Gazdaság igazgatója arról szólt, hogy milyen nehéz körülmények között sikerült megtalálni az adottságoknak leginkább megfelelő termelési szerkezetet. Ebben jelentős szerepe volt a gazdaság kommunistáinak, közösségeinek. Dr. Széles Gyula, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgató-helyettese a tudományos kutatás és a korszerű termelés összefüggéseit elemezte. Utalva a Központi Bizottság megállapítására, hangsúlyozta: a leggyorsabban megtérülő beruházás a szakemberképzés, s ebben egyre nagyobb tekintélyre tesz szert a főiskola. A felszólalásokra Apró Antal válaszólt, majd a megyei pártbizottság kibővített ülése Varga Péter zárszavával ért véget. gök«, dolgozom, és mindig igyekeztem a társaim kedvére tenni. Már a KISZ-es pályafutásom kezdetén ilyen voltam. Fonyódról jöttünk ide tanulni az egyik barátnőmmel, ott kiváló úttörők voltunk. Itt folytattuk ezt a munkát Kezdetben csupán kikapcsolódásként azután kötelesség lett belőle, mert 1975-ben megválasztottak bizottsági titkárnak. Voltam új- ságlelelős, faliújságszerkesztő, három évig a színjátszó körben is dolgoztam, és legkedvesebb elfoglaltságom az országjáró diákköri munka volt. Általában hallgattak rám a többiek. — A sok »társadalmi funkció« nem ment a tanulás ro- | vására? — Kezdetben elég jó tanuló voltam, most sem megy rosz- szul, de néha bizony »ütötte egymást« a kettő. A bizottsági titkárkodáson kívül az országjárást csináltam legszívesebben, részt vettem több megyei találkozón és az országosra is eljutottam. Igen kevés hely van Magyarországon, amelyet nem láttam. Rengeteg élményt ad az, ha más tájakon élőkkel megismerkedünk, már az Alföldön Is egész mások az emberek. — Nemsokára az Alföldnél jóval messzebb kerül. — Nagyon izgulok. Igyekszem mindent elolvasni Kubáról Ezt már akkor kezdtem, , amikor az útról még nem is álmodtam. Készülök. Szeretnék olyan fiatalokkal megismerkedni, akik egészen Tizenkét brigád vett részt tavaly a böhönyei Szabadság Termelőszövetkezetben a kiváló cím elnyeréséért inditott versenyben, s ez az orsózó cérnaüzem Béke brigádjának sikerült a legjobban, ök nyerték el a szövetkezet kiváló brigádja címet, s vették át az április 4-i ünnepségen az ezt jelképező zászlót, meg a vele járó jutalmat. — Az ünnepség után azonnal brigádértekezletet tartottunk. A tizenöt tag úgy határozott: a tavalyinál még jobban kell dolgoznunk, hogy megőrizzük, illetve újból mi nyerjük el a kiváló címet. Nem lesz köny- nyü, ám, ha megmarad a múlt évre jellemző lelkes összefogás, akkor sikerülhet. Persze az orsózó többi hét brigádja sem tétlenkedik, s ha ismét bizonyítani akarunk, hónapról hónapra teljesíteni kell ez évi vállalásainkat is. más körülmények között dolgoznak az ifjúsági mozgalom- man — elnyomott országokban, tőkés országokban. Nagyon szeretném látni, hogyan élnek Kubában a vidéki emberek. Bevallom, kevésbé érdekel — persze nemigen lehet rangsorolni, úgyhogy a különbség icipici — egy nagyváros, mert azo'k több-kevesebb különbséggel az egész világon egyformák. Gyűjtöm a képeslapokat, a jelvényeket, hogy ott csereberélhessek. Elhatároztam, hogy rengeteg lapot írok onnan, külön az iskolának, a régi társaknak, tanároknak, KISZ-eseknek. Van fényképezőgépem, fotózhatok a VIT-en, és addigra kikönyör- gök egy kazettás magnót, fölveszek rá mindenfélét, beszélgetéseket, énekeket. Ezt szeretném hozni. — És ha hazajött? — Az iskolába visszajövök beszámolni. És elkezdek dolgozni. Megvan a helyem Fonyódon. Amikor érdeklődtem, azt is megkérdezték, hogy milyen KlSZ-munkát végeztem és akarok-e náluk is az ifjúsági szövetségben tevékenykedni. Szeretnék tovább tanulni, remélem, ez is sikerül a mun ka mellett Banka Margit, a marcali városi KISZ-bizottság titkára még azt is elárulta, hogy Horváth Jolán a városi bizottságban kiválóan tevékenykedett. Sajnálják, hogy le kell mondaniuk róla, de a járásiak már jelentkeztek, hogy ők is számítanak a munkájára. i,. r. Simon Lajosné a Béke brigád vezetője. Határozott szavaiból kicsendül: a tavalyi munkával kiérdemelt elsőséget nem engedik át másnak. S nemcsak ő érez ígv. Posza Vera, Véghelyi Lajosné, Pável Lajosné. Puskás Rózsa, Halász Erzsébet és a többiek is, akik mindig készen álltak, ha sürgős munka elvégzéséről vagy valamilyen társadalmi feladat végrehajtásáról volt szó. Tavalyi tervüket 116 százalékra teljesítették, 170 tonna nyerscérnát dolgoztak föl, legtöbbet a brigádok közül. Személyenként harminc óra társadalmi munkát végeztek a vállalt 20 óra helyett. A brigád- tagoknak csak egyik része lakik Böhönyén, a többiek a környező községekben: Tapsony- ban, Nagyszakácsiban, Nemes- viden. Ám, ha kommunista szombatot tartottak, hogy az így keresett pénzből ajándékot vepvenek az általuk patronált böhönyei iskola nyolcadikos tanulóinak meg a nagyszakácsi gyermekotthonnak, senki nem hiányzott. — Munkában és fegyelemben is példát mutat a brigád. Késés, igazolatlan hiányzás náluk soha nem fordult elő. Vállalásuk is példás. Az idén azt határozták el, hogy éves tervüket a múlt évi 116 százalék helyett 118 százalékra teljesítik. A társadalmi vállalásokat is folytatják, részt vesznek a kommunista szombatokon és tovább patronálják a gyermekintézményeket. . Tamás László üzemvezető beszél így az orsózó Béke brigádjáról. Arról a kis közösségről, amely első alkalommal érdemelte ki a szövetkezet kiváló brigádja kitüntetést. A zászlót büszkén őrzik az általuk kezelt gépeken. Az üzemvezető végül még ezt mondja: — A múlt évi verseny nemcsak azért örvendetes számunkra, mert az prsózó Béke brigádja bizonyult a legjobbnak. Ebben a közösségben olyan — többségükben fiatalok — dolgoznak, akik ‘itt kezdtek az iskola után dolgozni, s megtalálva számításukat itt is maradtak. Simonné hatodik évével a törzsgárdához tartozik, de Posza, Véghelyiné és a többiek is elszakíthatattanul ide kötődnek. A legörvendete- sebb, hogy az erkölcsi, anyagi megbecsülés nemcsak a Béke brigádra hatott ösztönzőleg. Az orsózó többi szocialista brigádja is arra törekszik, hogy idén még eredményesebben szerepelhessen a versenyben. Üjabb három közösség határozta el a szövetkezetben : megszerzi a szocialista címet. Szalai László Somogyi VIT-küldöttek „Rengeteg lapot írok 99