Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

Beszélgetés az öreg tölgyesben Erdők napja májusban ! »Az erdők széppé teszik a földet, tanítják az em­bert a gyönyörűség megértésére, és fenséges hangulatot ébresztenek benne.-» ^Csehov) Hatat, zőldellő nyírfák, ha­talmas, öreg tölgyek, cserfák a Vízvár alatti szőlőhegy szomszédságában. Az erdőben egy barátságos, alpesi stílus­ban épített hétvégi pihenő, egy kis tetszetős házikó áll. Itt, ebben a szemet gyönyör­ködtető, pihentető környezet­ben beszélgetünk Kulcsár Ár­páddal, a vízvári tanács el­nökével. — Ez lesz községünk park­erdeje, a jövő hónapban ju- niálissal avatjuk. Meghívjuk erre a közös tanács területén élőket, a vízváriakat, a béla- váriakat, a heresznyeieket és a járás más községeiben la­kókat. Évek óta hagyomány, hogy nyaranta műsoros ifjú­sági napot tartunk. Tavaly még Lábadról (és Csurgóról is jöttek. Az idei találkozót a parkerdő avatásával kötjük össze. Sóik munka, fáradozás után jutották idáig. A község" la­kói, a vízügy, a tsz szocialista brigádjainak dolgozói, s a pe­dagógusok vezetésével az isko­lások rengeteget tettek. A terveket a Pécsi Geodéziai Vállalat Gagarin szocialista brigádja társadalmi munkában csinálta Sokat fáradozott Horváth Ferenc, a kaposvári erdőrendezőség felügyelője, akinek szívügye volt, hogy a parkerdő megvalósuljon. Sza­bó Imre, a darányi ősborókás erdésze is segített tanácsaival. Kivágták az elöregedett fá­kat, a környezetet rontó bok­rokat, majd sétányokat alakí­tottak ki, padokat, asztalokat állítottak fel, ahol pihenni, ét­kezni lehet. Jó néhány játék is került már a parkerdőbe, s Régi hagyomány, hogy az iskolák egy-egy szép má­jusi napon erdei kirándulást szervesnek, dallal köszöntik a tavaszt Az erdők napja tu­lajdonképpen a madarak és fák napja új köntösben, hi­szen az erdő: a madarait, az erdei állatok, a fák, a növé­nyek harmonikus közössége. Napjainkban, ha a természet­ről beszélünk, a legtöbb em­ber az erdőre gondok Való­ban az erdő a természet egyik legszebb és legkomplexebb megjelenési formája: a ter­mészeti értékek gazdag tár­háza. Az erdő a legmagasabb szervezettséggel rendelkező növénytársulás, ahol a fákon kívül a cserjék, a gyep, a mohák, a gombák, a talajszint növényei kölcsönhatásban él­nek, és az erdő állatvilágá­val együtt alkotnak életközös­séget. Az erdő szerepe napjaink­ban egyre sokoldalúbb, egyre jelentősebb. A gazdasági cél­kitűzéseken túl előtérbe ke­rült az erdő szociális és egészségvédelmi szerepe is. Az erdő oxigént termel, javítja a levegő páratartalmát ked­vező klímát teremt, vizet tá­rót port szűr, zajt tompít, megtöri a szelek erejét, meg­köti és gazdagítja a talajt A városiasodás és a roha­mosan fejlődő technika egyre inkább eltávolítja az embert természetes környezetétől. A lakótelepekre zsúfcxlt embe­reknek lassan már csak a há­zak közti kis zöld gyepfolt vagy neitán egy-egy cserép vi­rág jelenti a természetet. Az emberek természet utáni vá­gya pedig a civilizáció fejlő­désével egyre inkább nő, a fizikai munka csökkenésével és a szabad idő növekedésével a természetjárás reális lehető­ségei is fokozódnak. A fel­üdülés a szabadiban ma már nem luxus, hanem az ember alapvető életszükséglete, csakúgy, mint a táplálék vagy a víz. Saint Marc frantta szocio­lógus szerint a jólét három összetevője: az életszínvonal, az életmód és az életkörül­mények. Míg az életszínvonal alapja a materiális javakkal való ellátottság, az életmódot a szociális környezet — fog­lalkoztatottság, egészségügy, kultúra^ oktatás, tömegközle­kedés, szabad idő, üdülés —, az életkörülményeket pedig a természeti környezet — er­dősültség, a víz és a levegő tisztasága, a csend, a tájak szépsége stb. — jelenti. Világos tehát, hogy pár­tunk és kormányunk a tenné- , szeti környezet feltárásával ás az erdők több célú. hasz nosításával is lakosságunk jó­létét, egészséges életkörülmé­nyeit kívánja biztosítani. A városi ember számára az erdő — a szabad természet — a megelőző természetvédelem egyik leghatékonyabb eszkö­ze. Megváltozott életmódunk és a fokozott szellemi meg­terhelés megkívánja az erdő­ben tartózkodást is. A csend, a nyugalom, a természet szép­sége, az oxigéndús levegő a teljes kikapcsolódás biológiai reguláié hatások útján előse­gíti a testi és szellemi fel­frissülést. A táj, az erdő magas fokú esztétikai élmények forrása is lehet. »A fa örök szépség« — vallja Tolsztoj. Valóban, minden fafaj a természet sa­játságos műremeke! Gondol­junk csak a zselici ezüsthárs- sal elegyes bükkösökre. A magasba nyúló ezüstszürke fatörzsek régmúlt időkről me­sélhetnének. A bütokertíő pu­ha csendje csodálatos békét és harmóniát teremt az ember­ben. A bükkösök hangulatá­ról így ír Eötvös Károly: »-Az erdőrengeteg mélysége határ­talan. A fák alja tiszta, se fű, se cserje, se gaz. Csak avar­szőnyeg. Az ember lépése alig hallik, de lélegzete jól hallat­szik.« Tölgyerdeink nyugal­mas fenségét hangsúlyozza dús cserjeszintjük. Változatait az aljnövényzet is jelzi, a gyöngyvirágtól a páfrányokig. És ahol csobban az erdei pa­takocska, fényes levelű berek­fák vonulnak a bókoló füzek felé. Az erdei tisztásokat üt­ött fehér nyírligetek tarkítják. Szépségük tudatában konokul törnek gótikus magasságba a lucfenyők. Sötét sátruk alatt nem tűrnek mást, csak mohát és néhány igénytelen aljnö­vényt. Az erdei fenyő nem ilyen büszke már, derekát kard alakúan meghajtja, és szívesen társul más fafajok­kal is, a feketefenyő még igénytelenebb. A vörösfenyő »a felső kaszthoz« tartozik. Mind annyiak fődé kerekedik, fátyolként lobogó koronájával. Igaz, bűnhődik is érte, hiszen minden ősszel elveszti tűit, a tél már csupaszon találja Romantikát és változatossá­got ígérnek a Dráva-part holt­ágainak éger láperdei és az ösborókás tájvédelmi körzet: Kellemes a kirándulás á Balaton-part természetvédel­mi erdeiben is. A fonyódi er­dő övezte Vár-hegyről a Ba­dacsony vulkánikus hegycsú­csa és a Nagy berek őslápja egyaránt látható. Bogláron a feketefenyvestől takart fennsí­kon — a gömbkilátó körül — az ifjabb korosztályok is ta­lálhatnak szórakozást. A bog­iári kápolnadomb ciprusai alatt a képzőművészet kedve­lői találhatnak szabadidő- programot csakúgy, mint a nagyatádi parkerdő szomszéd­ságában a mûvésztelepen. A földvári parkerdő panoráma kilátójáról tiszta időben féltá­rulkozik a tihanyi félsziget és a Bakony. A parkerdőn ke­resztül turistaút vezet a XIV. századbeli kereki várromhoz, amelyet ugyancsak erdő övez. Történelmi atmoszférát te- remt a somogyvári Kupavár­hegy szomszédságában a szé­pen gondozott brézai parkerdő. Bőven akad lehetőség kirándulásra Kaposvár kör­nyékén is; a tokaji parkerdő, a Nádasdi-erdő Latinca-em- lékligete és a desedai park­erdő mindnyájunkat vár! De ne feledjük, hogy a természe­tet nemcsak szeretni, hanem óvni és védeni is kell. En­nek adnak hangsúlyt Arany János sorai is: »Természetet s magányt keresvén Fel nem söpört falevelem El-elvisz egy kalandor ösvény A »rengetegbe« (képzelem); Hol fű, a fa zöldebb —, annak selyme Ne törte annyi csizma-port Ennek se hántá buta elme Kérgét le, vagy részeg csoport.« Dr. Tarján Lászlónc természetvédelmi felügyelő Növényvédelmi tájékoztató A levéltetvek elleni védekezés Legendák a léről Ahogy rátalál a lő a gazdá­jára, olyan sebességgel. Már a katonák is nekiké­szülődnek, harminc ló is jár­ja körben az erejét, jön Sé- vity visszafelé a táltoson, de nem hogy tajtékban, össze­vissza zúzva, de mint a pom­paló, pici francia tipegésben jön az a vasderes, Sévity áll a fara dombján, karban ösz- szefomva a keze. Hát csak el- ámultunk. Korbász kiabált — Nekem nem mutatványos lovak kellenek! Meg vagyok értve? Katonaló! Nem bűvé­szetek! Szemfényvesztők, hip­notizőrök, lótolvajok! Fél­akasztatlak, négyrét vágatlak benneteket! — Sévity nem tudta, hogy Korbász örömé­ben rikoltoz, de az is lehet, volt mért féltse a bőrét, tán valóban ő is ott volt a kecs­keméti lólopók között. Leug­rott a lóról, s egy földön he­verő nyerget megfogott, meg- szagoltatta lovával a terhelő hevedert, meghúzta a csatlón, fejére a zabláskantárt, hajtó­szárat, odavezette KorKász elé, s megkínálta vele, ahogy Mar- siglit kínálták körülállói egy pohár boirai. Még egy kicsit meg is hajolt hozzá. Az rává­gódott hatalmas testével, a csikó állta, ahogy próbált régi csataló. Korbász nem hitt ben­ne. — Nekem sereglovak kelle­nek, nem fölfújt hólyagok. Biztosan bilindekmagot etettél vele! ■— Kapitány uram, ebben or­vosság annyi sincs, mint én- bennem bor! De a tudás, meg Négy ember négyfelé osztja a csapat figyelmét, jobban bol­dogulunk. De az én embereim, mintha vadászaton lennének olyan szenvedelmesen merül- köznek a lófogó játékba. Egy legényem, Sévity Lázó indul a lócsapatnak, de üres kézzel. Mondom, árkányra, Lázó, hova mégy puszta kéz­zel? De nem szól, csak int, ahogy szimatra indult kutya legyez vissza farkával gazdá­ja szavára, ha elfogja a buz­galom. Lessük aztán Lázót. Hátulról támadja meg a vá­lasztott csikót, mint a farkas. Mire az horkanna egyet ijed­tében, a horkanás után felrúg­na, Lázó a lő horgasimára lép­ve a hátán terem a szilajnak. Átkulcsolja a nyakát, lábával a hasa alá kapcsol. Teheti, ka­rikalábú, mint akinek hordón szárították a gatyáját. Kivá­gódik a csordából, ahogy szik­ra röppen az éjszakai rőzse- lángokból. Kapitány Korbász fa csak föltaszítja feje búbjára fazék- nyi csákóját, a térdét veri, s mondja az ebedeussát, az ebe­a parancsértés már benne, s ki js tart dögrovásáig. Tudom, a mi fejünk nem sokat ér, de a fejemmel ke­zeskedem, hogy ez már kéz alá értő. — Csak a szabályokat, a szabályosat ! Ilyen nincs a szabályzatban, hogy bűbájnak erejével.«. Ez a dajkamesék­ben csak. Játéknak jó. Becsü­löm a szép játékokat. De az más, mint a kemény munka! Játsszunk még, de azután szi­gorúan neki ! — Engedelmével, kapitány uram — állt elő egy szőrcsomó ember —, Hatalmos Istványa nevem, de tessék nékem meg­mutatni a legvaddisznóbb lo­vat, ha szabad játszanom, ón megpuhítom három minutum alatt! — Lássuk játékodat! Ott van az a rigószőrű, tüzet fúvó csikó, mutasd, mire mégy ve­le. De nem viszed ki a sze­münk elől! Odasétál Hatalmos a sár- kánypofájúhoz, három ölről, már az öklét mutatja neki, a ló meg bámulja fülhegyezve, olyan ugrásra készen, ahogy a nyúl szokott. Hatalmos szőr- mók mocskos mancsát figye­li, mialatt oly közel lopja ma­gát a lóhoz, hogy a kezével is eléri már. Picit megszagol­ják egymást, a ló lehajtja fe­jét, szőrmók a fülébe súg. Es már jönnek is kifelé, Korbász kapitány elé. (Folytatjuk) telepek (kolóniák) észlelése esetén, illetve a már erősen fertőzött fákon, növényeken az azonnali védekezés. Gyors« tömeges elszaporodásukat és az esetlegesen kialakulható károkat így előzhetjük meg. Védekezésre a Lebaycid 50 EC, a Nogos 50 EC, az Unir fosz 50 EC, a Rogor L—40, a Bi—58 EC 0,1 százalékos, a Sumithion 50 EC 0,2 százalé­kos, a Pirimor 50 WP 0,05 százalékos töménységű rovar­ölő szer valamelyike használ-, ható. A levélíetvek elleni védeke­zésre javasolt rovarölő szerek egyúttal védelmet nyújtanak a poloskaszagú alma-, körte- és szilvadarazsak, valamint a károsító levélbarkók ellen is. Ezek a kártevők a vontatott, hosszain elhúzódó virágzások alatt tartósan veszélyeztették gyümölcsöseinket, és az el­múlt évekénél számottevőbb mértékű fellépésükre kell szá­mítani. A védekezés őszi-, kaj­szibarack esetében egyúttal hatásosan gyéríti a keleti gyü­mölcsmoly rajzó és tojásrakó lepkéit is, illetve védelmet biztosít a lárvák elten, me­lyeknek kelése május 13—15-e között várható. Földművelés a hegyekben deussát az anyjának Is neki, de egy pimasz tyirmok ez, te, halljátok, mint az ördög! Háj, háj, tyirmokom, tyirmoikom (gyermekem), ilyenek lopdos- ták Kecskeméten is a csikó- jainkat! Még gatya se volt raj­tuk. Hogy hívják ezt a tyir- mokot? Nem ő volt a tolvaj? De ha kitapintom, huszonöt naponta a hátsó fertályára, de utána magasra akasztom, any- nyi bizonyos! De Korbász is iníkább örö­mében beszélt, mint haragjá­ban, hisz süvít Sévity olyan pompázatosán a pusztában, alig győzzük szemmel tartani. Már birkányi alakot mutat csak, aztán kutyái nagyságá­ban távolodik, s elfogy fecs- fcényire, míg kitűnik látásunk­ból. Ló lovas egyben. Rágom­bolta magát, fejét a nyakára szorította. Tudtam a titkát. Tényleg lólopók .fogásai ezek. Ahogy a karjával elöl meg­kulcsolja a ló nyakát, úgy szo­rít egy kicsit a légzőcsövön Nem erősen, mert ha hirtelen szorítja el a levegőt, bukik a ló akkorát, a lovas is repül. Csak szedjük mi árkányra a többi gyalog emberrel a csi- kóságot, ki butább, ki oko­sabb, olyan eredménnyel. Bulgária hasznosítható föld­területének fele dombos-he­gyes vidék. Ez a körülmény különösen jelentőssé teszi azt a tavalyi plovdivi vásáron aranyéremmel kitüntetett új mezőgazdasági gépet, a Mur- gas M—20 traktort, amely a hegyvidéki mezőgazdasági munka fontos eszköze. Az új traktor jól használ­ható takarmánytermeléshez, egészen 30 fokos dőlési szö­gig. A traktorhoz tíz külön­féle gép és felszerelés tarto­zik, amelyekkel Lehetővé vá­lik ezeken a területeken a talajművelés, a vetés, a rétek talajjavítása, a szénaforgatás ás a begyűjtés. Alkalmazása az erózió sújtotta, kilúgozott hegyi talajokon is mezőgazda­sági kultúrát teremthet. Ezzel a korszerű techniká­val 1980-ig összesen 500 ezer hektáron — főleg hegyvidé­keken — 800 rétgazdaságot alakítanak ki. Az új gépek mintegy 250 ezer hektárnyi természetes réten is növelik a terméshozamot- köze! a tanács píhenőházához t az úttörőknek is épülit egy ked­• vés, barátságos szoba, ahol í őrsi foglalkozásokat tarthat­- nak. Ezek megvalósítása több , mint 300 000 forint társadalmi . munkát jelentett. — Tavaly a társadalmi mun­- ka értéke megközelítette az- egymillió forintot. A Hazafias • Népfronttal összefogva sike­rült megnyerni az embereket,- s mindenkor szívesen jönnek ■ dolgozni a közösségért. He- : resznyén az ifjúsági klub, Bé- I laváron a művelődési ház • környékének parkosításában i segédkeztek, azonkívül utakat, ■ járdát építettek. Hét éve, , hogy együttműködési szerző­dést kötöttünk a népfronttal. Évente meghatározzuk a leg­; fontosabb feladatokat, értékel- : jük a végzett munkát. Már : épül az. új orvosi rendelő és az orvoslakás, november 7-én avatjuk majd. Itt is mintegy 300 ezer forint a társadalmi munka értéke, ősszel az áfész kezd építeni egy új ABC-áru- házat Vízváron. Községünk la­kói készségesen segítenek tár­sadalmi munkában, hogy ol­csóbban és gyorsabban elké­szülhessen — tájékoztat Kul­csár Árpád. A népfronttal együtt azon fáradoznak, hogy az idén lét­rejöjjön egy kertbarát-szak­csoport, és a korábbinál szer­vezettebben, tervszerűbben menjen a háztáji termelés. E beszélgetések eredménye már tavaly is megmutatkozott. Az­előtt főleg burgonyát termel­tek, tavaly viszont csak Víz­várról 100 mázsa paradicso­mot, 26 mázsa zöldpaprikát és 9000 csomó zöldséget is átad­: ! tak az 1500 mázsa ubarks I mellett a felvásárlónak. Az. ii l ; eredmény, hogy a háztáji gaz ■ daságok tavaly — az előzi I évi 679-cel szemben — 98' . sertést hizlaltak és adtak eL — A napokban tanácskoz- ' tunk — közösen a népfronttá ; — a nem tanácsi irányítás al; tartozó szervek vezetőivel ; jövő feladatairól. Abban ál- ; lapodtunk meg, hogy az ed- ' diginél is többet kell tennünl- a közművelődésért, és na­gyobb segítséget kell adnuni a tanácstagoknak, a tanácsta gi csoportoknak, hogy Vízvá: Bélavár és Heresznye még to­vább fejlődhessen — mondj, az elnök. Ha elkészül az orvod ren­delő meg az orvoslakás, fel­épül az ABC-áruház, a legkö­zelebbi feladat az óvoda bőví­tése lesz, amire a tervek sze­rint 1979-ben kerül sor. De már szervezik a fatelepítő ak­ciót: 2000 csemetét ültetnek el a parkerdő kivágott fái, bokrai helyére. Néhány év múlva az öreg fák mellett fiatal erdő csábítja sétálásra, kirándulás­ra a környékbelieket. Nagy gonddal készülnek a juniálisra. Ez nem csupán mű­soros ifjúsági találkozó lesz. Itt köszöntik, jutalmazzák meg azokat, akik a parkerdő létre­hozásában és a különböző tár­sadalmi feladatok elvégzésé­ben kiemelkedő munkát vé­geztek. Akiknek a szépülő, gazdagodó községek mellett az is köszönhető, hogy tavaly a településfejlesztési versenyben másodikoik lettek. Szalal László Az erősen felmelegedő, pá­rás időjárás kedvező feltéte­leket teremt a levélíetvek élettevékenységének, fejlődé­sének, s tömeges elszaporodá­suk ügyelhető meg almán, körién, szilván, őszibarackon, cseresznyén, ribiszkén és dísz­cserjéken. Szárnyas alakjaik tömeges repülése tapasztalha­tó, ezért a répaféléken, ká­posztaféléken, illetve a'kiülte­tésre váró paprika, paradi- csomkultiírákban várható a tömeges betelepedésük, s rö­vid idő á!att erős fertőzések alakulhatnak ki megyénk min­den részén. A levélíetvek je­lenléte már messziről szembe­tűnő a leveleket, lombokat és a későbbiek folyamán a gyü­mölcsöt, termést is beborító nagy mennyiségű, fénylő, ra­gadós mézharmatról. Az ebben megtelepedő másodlagos kór­okozó, a korompenész csök­kenti a levelek asszimilációs tevékenységét, és korai lomb- hullást okoz. A levélte tvek kártétele a közvetlen levél-, hajtáskárosításon túlmenően a vírusbetegségek terjesztésé­ben is megnyilvánul. Fontos feladat a veszélyéte­tetett növények rendszeres fi­gyelése, és az első levéltetű-

Next

/
Thumbnails
Contents