Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

Felülmúlták önmagukat

Ötödször is kiváló a Kutasi Állami Gazdaság

•ü mezőgazdaságban sok a bizonytalansági tényező, így kicsit nyomasztó érzés, hogy nekünk mindenképpen tartanunk kell a szintet. Ugyanakkor őszintén szólva el sem tudjak képzelni, hogy ez a gazdaság valaha is a gyöngébbek közé kerülhet.«

A Kutasi Állami Gazdaság igazgatója Kopecsni Vince mondta ezt egy éve. Bár ismertem eredményeiket, mégis csodáltam önbizalmát Arra gondoltam akkor; mi lesz, ha a gazdaságnak mégsem sikerül újra felülmúlni önmagát ... Most egy év után ismét elnyerték — immár ötödször — a kiváló címet A megye mezőgazdasági üzemei közül egyedül érték el ezt a szintet

Megszoktuk már, hogy kiváló az a mezőgazdasági üzem, ahol rekordot rekordra halmoznak. így, ha leírom, hogy a kutasi gazdaságban

40,5 mázsa volt a búza és 52 mázsa a kukorica átlagtermése, talán lesz, aki nem érti: »Jó eredmények ezek, de korántsem egyedülállóak a megyében. Miért éppen a kuta- síak kapnak kitüntetést?-“

A kérdés nyitja a minőség és az alacsony önköltség, azaz ami nélkül e kettő elképzelhetetlen: magas szintű szervezettség és munkafegyelem.

Egy liter tej előállítási költsége itt a legalacsonyabb a megyében. Náluk egyetlen fillér állami támogatás nélkül is nagy nyereséget hozna a tej.

Ha mindenáron növelnék a növényfélék termelését, lehet, hogy 70 mázsa kukoricát takarítanának be. Csakhogy ez a több, kevesebbet jelentene a gazdaság és a népgazdaság számára is.

A 260 mázsás hektáronkénti almatermés kiemelkedő eredmény. Lényegesebb azonban, hogy minden kiló almát 1,50- nel magasabb áron tudtak értékesíteni az országos átlagnál: azaz csaknem valamen.v- nyi gyümölcsük exportképes, kiváló minőségű volt.

Tavaly 11 százalékkal növelték a termelést a nyereség pedig több mint negyedével nőtt és elérte a 27 millió forintot. Ezek az eredmények 95 százalékban a termelékenység és a hatékonyság növeléséből származtak. A kuÜnnepi pillanat: Váncsa Jenő miniszterhelyettes átadja a kiváló címről szóló oklevelet Kopecsni Vince igazgatónak. Az ünnepségen részt vett Kovács Uéla, a megyei pártbizottság titkára, és Tóth Károly, a megyei tanács osztályvezetője is.

tasiak eredménye azért értékes és becsülendő, mert sok éve tartják ezt a magas szintet. Pedig az ő földjeik fölött sincs tető, a grafikonok íve itt mégis egyenletesen halad fölfelé...

' Idén a különféle, a termelést hátrányosan érintő áremelkedések ellenére is 20 milliós nyereséget terveztek. Tovább növelik a. gyümölcs exportot, a tejtermelés'! . . . Előbbiből 600 vagonnyit kívánnak külföldön értékesíteni, utóbbiból 4150 litert terveztek önköltségnövekedés nélkül...

Tegnap ünnepségre gyülekeztek a somogysárdi művelődési otthonban a meghívott vendégek, a gazdaság vezetői és dolgozói. Az esemény kezdete előtt két szocialista bri- gádvezetpvel beszélgetve talán kiemelkedő vállalásaikról, vagy a társadalmi munkájuk eredményeiről illett volna kérdeznem. Ehelyett arról faggattam őket. rajon a kitüntetés — ha mégoly magas is — nem válík-e megszokottá?

— Nem válhat, hiszen minden évben többet kell tennünk az elismerésért. Senki nem gondol most közülünk arra, hogy az idén már a hatodik kiváló címért dolgozunk. Mindennapos beszédté- I ma ez a brigádban — mond- J ta Magda József tehenészeti telepvezető.

Szakái Csaba brigád vezető apróbetűs titkokat említett.

— Múltkor az egyik dolgozó fegyelmezetlensége miatt igazolatlan napot kapott. Fél évvel később a nyereségosztásnál kiszámolta, hogy az az egyetlen napi lazítás 2500 fo- í-intjába került . .. Igaz, pa- gyon ritka az efféle példa. A dolgozók közül csaknem valamennyi legalább tízéves törzsgárdatag. Jól tudják mit vár tőlük a gazdaság és azt is, hogy mit ad cserében.

A közös munka és a sikerek tették jó közösségekké a brigádokat.

A gazdaság 6 50 dolgozójának tavalyi kiemelkedő munkájának jutalma volt az a pillanat — amikor elerázö értékelés után — Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes aladta a díszes oklevelet.

A közös kitüntetés mellett 7-en kaptak miniszteri. 26-an 'vállalati kitüntetést. 14 szocialista brigád kollektíváit is kitüntették.

B. F.

Munkásdiákok Balatonlellén

Munkája nyomán tápegységvázzá áll össze a sokféle csavar, vezetősín, alátétlemez. A szalagon, ahol dolgozik, még hatan járnak tanfolyamra. Ebédszünetben, reggeli időben összedugják a fejüket egy nehezebb matematikapélda megoldására vagy rajz megszerkesztésére, Októberben, amikor a tanfolyam kezdődött, sokaknak meglepetést okozott, hogy az egyik csoportvezető — Vár- konyi Ferenc — is elkezdte.

— Rádió- és tv-műszerész a szakmám. 1970-ben kerültem az üzembe. Négy évig végátvevőként dolgoztam, majd az új üzemrész beindulásakor csoportvezető lettem. A szalagon, ahol dolgozom, készterméket gyártunk. Az elektromos munkák mellett a mechanikus szerelést is nekem kell kiadni. A tanfolyam hasznát bizonyára az egész szalag érzi, hisz amit eddig legföljebb két ember végezhetett, azt most másokra is rábízhatom.

Semsey Lajos, a csoport osztályfőnöke :

— A félévhez közeledve nyugodtan mondhatom: szorgalmas és igyekvő a társaság. Októberben huszonhatén kezdtek, most huszonketten vannak. Az indulásnál megijedtek néhá- nyan a követelményektől. A lern orzsolódották között olyan is van, aki az üzemből is kilépett, o követelmények ugyanazok, mint a nappali tagozaton. A számonkérésnél sem vagyunk elnézőbbek. I ndokolt esetben — családi probléma, túlóra — adunk halasztást egy dolgozat megírására, de a következő alkalommal pótolni kell.

Az osztályfőnök asztalán kijavított dolgozatok. Az ebédlőbe — ez a tanterem — csoportosan érkeznek a résztvevők. A felberregő csengő sokak számára a munkaidő végét jelzi, nekik viszont az anyagismeret- óra kezdetét is.

Ü. Z.

A Híradástechnika Szövetkezet balatonlellei üzemében október óta működik az a tanfolyam, amelynek sikeres elvégzése után mechanikai műszerész szakmát szereznek a résztvevők. A félidejéhez közeledő tanfolyamról és a telephelyen folyó szakmunkásképzésről beszélgettem Tóth lllisz Ottóval, az üzem vezetőjével.

— 1970-ben kezdődött az ipari tanulók képzése, bár csak 1„ 4-től mondhatjuk jelentősnek. Azóta évente átlag huszonketten szereznek itt szakmunkás-bizonyítványt. A nappali tagozat mellett — a több éves szakmai gyakorlattal rendelkező —■ betanított munkásainkra is gondolva elindítottuk a dolgozók szakmunkás- képző tanfolyamát. Üzemünkben a következő két évben nagyarányú technológiai átszervezés lesz : az évek óta működő hullámforrasztó mellé két, nagy teljesítményű al- katrész-beültető gépet állítunk munkába. Az itt felszabaduló munkaerőt — ha az szakmailag megfelelően képzett — a végszereléshez tudjuk átcsoportosítani. A tanfolyammal lényegében ezt kívántuk biztosítani.

Hermann Mária azok közé tartozik, akik a szigorított követelményeknek is megfeleltek. A sudár tertnetű, szőke lányról senki nem gondolná, hogy nemsokára törzsgárdatagnak számít a szövetkezetnél.

— 1973-ban jöttem ide, közvetlenül az általános iskola után. Eredetileg kereskedelmibe. készültem, de abban az évben nem indult első osztály a környéken. Ügy terveztem, hogy a következő évben újra megpróbálkozom. Közben megszerettem ezt a munkát, megszoktam a környezetet, és itt maradtaim.

Amíg beszélgetünk, egy pillanatra sem teszi le kezéből a csőkulcsot és a rádiósfogót.

M

Of ököl lük a hovat

A kettős ünnep miatt rövi- debb volt ez a hét, mégis eseményekben gazdag. Nagy országos érdeklődés kísérte a nemzetiségi pedagógusok I. országos konferenciáját. A nemzetiségek fennmaradásának, továbbélésének egyik legfőbb záloga a szervezett és korszerű oktatás. A kétnapos konferencia középpontjában ez állt, s a Somogyot képviselő nemzetiségi pedagógusok a közeljövőben a társaiknak is továbbadják a legfontosabb rnegal lapításokat.

Kaposvár is otthont adott egy fontos országos tanácskozásnak, a kétnapos pamutipari szakmai napoknak. A Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára, a megye első szocialista nagyüzeme nemcsak Somogybán, hanem országosan is elismert. A művezetőknek például olyan hatáskört adtak, hogy a televízió is bemutatta a módszereiket. A jó munkát bizonyítja, hogy az idén tizenkettedszer lett élüzem a textilmüvek. Az ország különböző részeiből érkezett szakemberek a saját szemükkel győződhettek meg ennek jogosságáról, s találtak átvehető módszereket. Az üzem a politikai életben is példamutató, nemrégen a megye üzemi pártbizottsági titkárai ismerkedtek meg a pártmunka kiforrott módszereivel. A kétnapos tanácskozás a munka- és üzemszervezés sok kérdését megvitatta, egyben megerősítette az országos jó véleményt a kaposvári üzemről.

A jó idő beköszöntése a magyar tenger deli partján is

érezhető. Kinyitottak az első kempingek, a hét középén pedig megkezdődött a szakszervezeti nyári üdültetés. A SZOT-üdülők első vendégei az ifjúmunkások. A nyáron mintegy százezren pihennek a déli parton szakszervezett beutalóval.

Az idegenforgalommal kapcsolatos fontos témáról tárgyalt a megyei tanács-vb e héten: a települések köztisztaságának helyzetéről. Közép- és hosszú távra meghatározta, mát kell tenni azért, hogy jó legyen a köztisztaság a somogyi városokban, nagyközségekben, a Balaton déli partján. A tó környezetvédelmével is összefügg a köztisztaság javítása. örvendetes például, hogy a Balatoni Tárcaközi Bizottság negyvenmillióval járult hozzá — a mostani ötéves tervet is figyelembe véve — e szolgáltatás fejlesztéséhez. A kulturált idegenforgalom

azonban megköveteli, hogy a déli p>art minden üdülőhelyén megyeszékhely szintű legyen a köztisztaság. A balatoni tanácsok ezután többet terveznek a köztisztaságra, s pluszösszegeket is kapnak erre a célra. Így a takarításhoz szükséges kisgépeket könnyebben beszerezhetik. A tanácsok a mostani követelményeknek megfelelően módosítják a köztisztasági tanácsrendeleteket. Az 1980-ig elkészülő balatoni regionális terv már tartalmazza a köztisztaság föltételeit. s lesz majd egy átfogó terv is a déli part köztisztaságának megteremtésére.

Rendszeres téma mostanában a társközségek politikai élete. Ma már falvaik sokasa- i

gában a népfrontbizottság az egyetlen szervezet. Ez is mutatja, hogy milyen fontos kérdést tűzött napirendjére a Hazafias Népfront megyei elnöksége. Együttműködési szerződést kötnek a Teszöv elnökségével, s most alakultak ki azok a keretek, amelyek között a két testület együttműködhet a politikai, gazdasági, társadalmi, művelődési és egyéb területeken. Az együttműködési szerződés 'azután kapja meg végleges tartalmát és formáját, ha a Teszöv elnöksége is megtárgyalja. Már most látható volt, hogy milyen fontos ez az együttműködés a közéletben, a terület- politikában és máshol is.

Kaposvár fejlődése az egész megye szempontjából nagyon fontos. A jövőt alapozza meg a megyeszékhely általános rendezési terve. A városi tanács-vb e. héten arról tájékozódott, miként halad a munka a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben. E terv Kaposváron kívül huszonnégy környező településre is kiterjed. Ez év végére áll össze a program, a rendezési terv pedig a jövő nyárra készül el. Akkor alapos szakmai és társadalmi vita után válik véglegessé.

Kölföldi vendégek is jártak megyénkben e héten. A hazánkban tartózkodó kongói pártküldöttség Kaposvárra is ellátogatott. A Kongói Mtmka- oart delegációja a pártfegyelem. a pártellenőrzés gyakorlatát tanulmányozza. A len- gvelországbeli Olsztvn városából érkezett énekesek szép hangversenyt adtak Kaposváron.

bajos Géza

Papp Zoltánná, a kaposvári

elektroncsőgyár dolgozója a közelmúltban megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatait. Zúgó gépek, rezgő mutatójú műszerek közül »raboltam el«, hogy a csöndes ebédlőben életéről, munkájáról kérdezgessem. Nem volt nehéz szóra bírni — később rájöttem, azért beszél oly könnyedén, mert nemcsak az elektroncsövekkel, hanem az emberekkel is rengeteget foglalkozik.

— Nem vagyok »eredeti« kaposvári, Hajdúszoboszlón születtem napszámos családban negyedikként, utánam még három testvérem jött. Mind megvagyunk, és édesanyánk is él meg. Mindezt azért mondom el, hogy köny- nyebben megértse, milyen nehéz volt hozzászoknom az elektroncsövekhez ... Hiszen én is napszámba jártam, még az iskoláimat is kénytelen voltam megszakítani, csak p>ár év kihagyás után fejeztem be. Azután az ötvenes években Kapxwvárra jöttem, szültem két gyereket, és csak 35 évesen helyezkedtem el. Akkor még Vas- és Fémipari Vállalatnak hívták a mai izzót. Rádiócsószerelőnek jelentkeztem. A felvételnél azt mondták, nem létezik, hogy harmincöt évesen meg tudom tanulni a szakmát. Amúgy is nehéz feladatok voltak, nekem még »rátették«, de álltain a versenyt az akkori tizen- és huszonévesekkel. Azután végigvandoi'olWrn néhány területet. Ma a mérésben dolgozom, a kész csöveket ellenőrzőm. Egyszerre sok műszert kell figyelnem. Sok előnyöm van abból, hogy a »kacskaringós út« során ala- px>san megismertem a csöveket. Akik most tanulnak, gépiesebben végzik a munkát, mert csak azt figyelik, hogy jól áll-e a műszer. Én — bár nem tartozik a feladatomhoz — nagyjából azt is tudom rögtön, hogy mi a baja egy- egy hibás darabnak.

— A kitüntetés?

— Szerencsésnek érzem magam ...

— Nem hiszem, hogy ilyen véletlen oka lenne.

— Nem véletlen, mert úgy érzem jól dolgozom. De dolgoznak még jól sokan. Almomban sem gondoltam volna, hogy épp én ... Van ebben szerencse is, nem szerénykedésből mondom ezt. Akkor is ugyanúgy dolgoznék, ha nem kaptam, volna, és sohasem gondoltam azt, hogy kitüntetésért csinálom, amit csinálok. Igaz, voltam már háromszor kiváló dolgozó, de valahogy jobban szeretem a közösségnek szóló elismerést. Amikor a brigádom kapott ilyet, majdnem jobban örültem, mint a sajátomnak. Persze nem mindenki érti ezt. Húsz éve párttag vagyok, mind a hat testvérem kommunista, apánktól »örököltük« a hovatartozásunkat. Így hát nekünk »duplán« kötelességünk a jó munka.

— Munkatársai hogyan fogadták a hirt?

— örültek, mert tudták, hogy nélkülük nem kaptam voina meg a kitüntetést. Nagyon boldog voltam, amikor május elsején a dísztribünön állhattam, a meghívón ott volt, hogy a kitüntetéseket viseljem. Kicsit féltem attól, hogy azt gondolják kérkedni akarok, de amikor két kisfiúval találkozva hallottam, hogy az egyik odaszól a társának: »Nézd, az a néni mennyi díjat kapott«, megkönnyebbültem.

— Több társadalmi tisztsége is van. a szakszervezetben tevékenykedik, munkásőr is volt. Nem megy ez a család rovására ?

— Hát bizony keveset vagyok otthon. Tatán egy kicsit túl keveset... De azért ők is »megkapják«. Néha hallom, kevesebbet kellene zsörtölődnöm, hogy- legyenek rendesebbek, mert otthon nem mindenki élmunkás . .. Persze ez csak amolyan tréfa. A fiam már családot alapított, van unokám. A lányom most harmadikos gimnazista. Megszokta, hogy társainál önállóbbnak kell lennie, mert anyu nem áll mindig a sarkában.

— És önnek nem hiányzik a pihenés?

— Attól függ, hogy mit nevezünk pihenésnek. Ülni, feküdni és semmit sem csinálni, arra képtelen vagyok. De bárhogy elfáradok, másnapra összeszedem magam. A férjem ugyan mindig megfogadja, hogy most aztán leállít, és hétvégézünk, vagy elmegyünk hosszabb időre, de ha pár napig nem látom a gyárat, akkor ideges leszek. Talán, ha nyugdíjba megyek .. . De hát attól is félek, mert nem tudom hogyan fogom elviselni a sok szabad időt.

— Bizonyára vannak olyan »álmai«, amelyekre akkor gondolhat.

— Egy nagy álmom volt, jogász szerettem' volna lenni. Bíró... Rajtam kívül álló bkok miatt nem lehettem az. Csakhogy ez már mindenképpen álom marad. Ért nem azért mondom, mert mai munkámmal elégedetlen vagyok. Csak néha eszembe jut. A nyugdíjas álmom egyelőre az, hogy dolgozni szeretnék.

I» P.