Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK Ara; 1 ferinl Somogy/Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam 106. szám 1978. május 7., vasárnap Solferinoi emlék Tlenry Dunant személyes tanúja volt az 1859-es solferi­noi csata pusztításának III. Napoleon Itáliát az Alpoktól az Adriáig terjedő szabad or­szággá kívánta tenni. A hely­színi élmények hatására — a kora gyerekkorától minden szociális, emberi gond iránt fogékony Henry Dunant — tollat fogott és megírta a Solferinoi emlék című köny­vét. Két nagy jelentőségű ja­vaslatot fogalmazott meg ben­ne: a háború áldozatainak a megsegítésére nemzeti és nemzetközi segélycsapatokat szervezzenek, illetve a kormá­nyok képviselői írjanak alá egy nemzetközi egyezményt a háborúk áldozatainak a védel­mében. A Vöröskereszt megalapító­jára, Henry Dunantra emlé­keznek világszerte május 8- án. A Vöröskeresztes világnap idei megemlékezései a százöt­ven éve született genfi író elő­relátó, humánus törekvéseit méltatva — gondolatát mint­egy folytatva — a jelen gond­jaira hívják föl a figyelmet. Évről évre nő a Nemzetközi Vöröskereszt tagjainak a szá­ma. Jelenleg 127 országban működnek tagszervezetek, húsz országban folyik új szer­vezetek létrehozása. Világ­szerte pedig mintegy kétszáz­ötvenmillió — a földön élő emberek 6 százaléka — vörös- keresztes kész segíteni a baj­ba jutott embereken. A Magyar Vöröskereszt ré­sze a Nemzetközi Vöröske­resztnek. Munkájában ki­emelkedő jelentősége van a háborúval, természeti csapá­sokkal sújtott népek segélye­zésének. Általában húsz-hu­szonöt naponta érkezik hoz­zánk segélykérő felhívás. A Magyar Vöröskereszt szinte minden ilyen felhíváshoz kap­csolódik. közelmúltban se­gélyt küldtünk Angolába, In­diába, Mozambikba, Etiópiá­ba, Libanonba, Guineába, A Magyar Vöröskereszt ta­valy megtartott V. kongresz- szusa útmutatást adott a ha­zai munka továbbfejlesztésé­hez. Somogyszertc is szép ered­ményekkel büszkéik ed hetnek a vöröskeresztes alapszervc- zetek. Falvaink virágos utcái csak azt árulják el az átuta­zónak, hogy szebbek a szem­nek, ám a Tiszta udvar, ren­des ház-verseny értékelői mé­lyebbre is pillantanak. Az esz­tétikus utcakép mellett egyre egészségesebb körülményeket teremtenek c házak lakói. Egy némely faluról — a barcsi járásban ilyen Tarany — pél­dát vehetnének városaink. Tudjuk, a több tízezer lako­sú települések gondja na­gyobb, nehezebb tisztán tar­tani az utcákat, tereket, ám ha nemcsak a köztisztasági dolgozókra számítunk, hanem magunk is részt vállalunk környezetünk szépítésében, ta­lán rövidesen megváltozna a kép ezeken a helyeken is. A Vöröskereszt humanista feladatai közül tálán a legna­gyobb jelentőségű és a leg­népszerűbb a véradómozga- loni. Somogy évről évre túl­szárnyalja véradási tervét, üzemeink dolgozói önzetlen­ségének köszönheti sok fel­gyógyult beteg, hogy vissza­térhet a családba. A Magyar Vöröskereszt nagy családját köszöntjük a világnap alkalmából. Önzetlen munkájúk jelmondata: Em­beriességgel a békéért és a szocializmusért. Mindannyi- unk ügyéből tonlos feladato­kat vállalnak. Az SZKP KB főtitkára Bonnból Hamburgba utazott Ma befejeződik Brezsnyev látogatása az HSZK-ban Találkozó az ellenzéki pártok vezetőivel — Közös nyilatkozatot és gazdasági—ipari együttműködést írtak alá Leonyid Brezsnyev, az SZKF KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke hivatalos NSZK- beli látogatásának szombati napján délelőtt a nyugatnémet ellenzéki pártok vezetőit fo­gadta gymnáchi rezidenciáján. Leonyid Brezsnyev megbe­szélést folytatott Helmut Kohl­lal, a kereszténydemokrata unió (CDU) elnökével. A ta­lálkozón jelen volt Richard von Weizsäcker, a CDU—CSU parlamenti frakciójának el­nökhelyettese. Brezsnyev és Kohl megbeszélésén kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­désekről esett szó. A béke, a leszerelési és a biztonsági po­litika, valamint a gazdasági és kulturális kapcsolatok té­makörén kívül számos fontos nemzetközi problémát is érin­tettek a tárgyaláson, amely­nek légkörét a CDU szóvivő­je nyíltnak és tárgyilagosnak minősítette. Az SZKP főtitkára ezt kö­vetően fogadta Franz-Josef Strausst, a keresztényszociális unió (CSU) elnökét Véle­ménycseréjükön számos poli­tikai problémáról szó esett. Leonyid Brezsnyev a dél­előtt folyamán szívélyes, elv­társi megbeszélést folytatott Herbert Mies-szel, a Német Kommunista Párt (DKP) el­nökével. Herbert Mies a nyugatnémet kommunisták üdvözletét tol­mácsolta az SZKP főtitkárá­nak. Leonyid Brezsnyev a szov­jet kommunisták nevében mély rokonszenvéról biztosí­totta a DKP tevékenységét, amellyel állhatatosan és kö­vetkezetesen képviseli a nyu- gantémet dolgozók érdekeit, az európai és a világbéke ügyét. Leonyid Brezsnyev és Hel­mut Schmidt szombaton dél­után Bonnban közös nyilatko­zatot és gazdasági—ipari együttműködési megállapo­dást írt alá. A gazdasági—ipari együtt­működési megállapodást a két j ország külügyminisztere isi aláírta. (E dokumentumokat j lapunk 2. oldalán közöljük.) A két dokumentum aláírása után Leonyid Brezsnyev rövi­den méltatta az esemény je­lentőségét: »•Az imént nagyon fontos dokumentumokat írtunk alá. Ezek hatalmas szerepet tölte­nek be kapcsolataink javításá­ban, mind politikai, mind gaz­dasági, mind kulturális téren. Ezek a dokumentumok még erősebben megszilárdítják a népeink közötti kölcsönös bi­zalmat. Jó alapot jelentenek ezek az okmányok. A habon) ellen, a béke védelmére irá­nyulnak és a népek jólétét szolgálják." Helmut Schmidt a két do­kumentum aláírása után ugyancsak méltatta azok je­lentőségét: »Csak megerősíthetem mind­azt, amit az imént Leonyid Brezsnyev főtitkár úr mon­dott. Szeretném különösen fel­hívni figyelmüket a közös nyilatkozat egy mondatára amely így hangzik: a felek elhatározott szándéka, hogy minden téren tovább növelik kapa f-Mii/c minőségét cs színvonalát, arra törekszenek, hogy a jószomszédság és a növekvő együttműködés az el­jövendő nemzedékeknek is biztos támasza legyen. Az a tény, hogy bizalomteli és nyílt megbeszélések után ezt a mondatot közösen aláír­hattuk, már önmagában véve is nagy eredménynek számíta­na. Andrej Gromiko és Hans- Dietrich Genscher külügymi­niszter urak joggal mutattak rá arra, hogy tíz évvel ezelőtt egy ilyen közös nyilatkozat aláírása elképzelhetetlen lett volna. Egészen rendkívüli hosszú távú gazdasági együttműködé­si megállapodást írtunk alá. Ss minden, a jövőben is eset­leg felmerülő nehézség elle­nére eltökélt szándékunk, hogy politikai és gazdasági kapcsolatainkat e két doku­mentum szellemében megfe­lelően népeink javára, az európai és a világbéke meg­szilárdítása érdekében előmoz­dítsuk. Brezsnyev úr szükségesnek, tartalmasnak és hasznosnak minősítette megbeszélésein­ket. Egyetértek értékelésének mindhárom pontjával. Hozzá­teszem : a szovjet vezetők lá­togatása mindkét fél számá­ra hasznos volt, az európai és az egész világra kiterjedő eny­hülési folyamat is gazdago­dott általa. Köszönjük a főtitkár úr lá­togatását és örömmel tekin­tünk a viszontlátás elé az Önök hazájában.« A két dokumentum aláírá­sa után Leonyid Brezsnyev Helmut Schmidt kancellár, valamint a két ország külügy­minisztere társaságában gép­kocsival a bonni repülőtérre ment. A szovjet államfő rö­vid búcsúbeszélgetést folyta­tott Walter Scheel köztársasá­gi elnökkel és búcsút vett a bonni kormány jelenlévő sze­mélyiségeitől. Brezsnyev Scheel kíséreté­ben ellépett a felsorakozott díszszázad előtt, majd helyet foglalt a nyugatnémet légierő repülőgépén Schmidt kancel­lár társaságában. A szovjet államfő Bonnból Hamburgba repült, ahol . ugyancsak ünnepélyesen ío- ’ gadtak. Este részt vett a vá­rosi szenátus díszvacsoráján, vasárnap pedig megbeszélést folytat Schmidt kancellárral, annak Hamburg közelében fekvő házában. A szovjet ál­lamfő vasárnap tér vissza Moszkvába. Interjú a tv-nek A szovjet televízió szomba­ton este, elhangzásával egy­idejűleg közvetítette Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a nyugatnémet te­levízió számára adott nyilat­kozatát. »Örömmel fogadtam el azt a javaslatot, hogy ma este el­beszélgessek Önökkel. Az önök országában tett második látogatásom befejezéséhez kö­zeledik. Teljesen elégedettek vagyunk ennek eredményei­vel. Wolter Scheel elnökkel, Helmut Schmidt kancellárral, Genscher alkancellárral foly­tatott tárgyalásaink, Willy Brandt-Uú, a szociáldemokra­ta párt elnökével, s az NSZK más állami és politikai sze­mélyiségeivel tartott találko­zóink igen szükségeseknek és hasznosaknak bizonyultak. A nemzetközi élet esemé­nyei fejlődésének igen fontos pontjához érkeztünk most. A Szovjetunió és az NSZK so­kat tehet azoknak a nehézsé­geknek a kiküszöböléséért, amelyekbe az enyhülés folya­mata ütközött a maga fejlő­désében. Sokban a mi orszá­gainktól függ, hogy megszi- lárdulnak-e, elmélyülnek-e azok a pozitív folyamatok, amelyek a hetvenes évek első felében kezdődtek el a nem­zetközi kapcsolatokban. Nem titok, hogy ezek a fo­lyamatok ma némiképpen le­fékeződtek. Nem idézem fel ennek most minden okát, hi­szen ezekből nem kevés akad. A legfontosabb azonban az a tény, hogy mindmáig nem si­került kiküszöbölni a fegyver­kezés ádáz versenyét. Ez igen veszélyes jelenség, mert az j ilyen verseny nem íolytalód- : hat a vegtelenségifc. Országunk, a Szovjetunió, emiatt abban látja legfonto­sabb nemzetközi célját, hogy megakadályozza az emberi­ségnek a háború felé való sodródását, támogassa és megszilárdítsa az általános, igazságos és örök időkre szóló békét. Ennek rendeltük alá a szovjet diplomácia munkáját, ezt támogatja országunk egész társadalma. Minden tervün­ket a békés távlatokra tekint­ve dolgozzuk ki. Nálunk, a Szovjetunióban, nincsenek olyan osztályok, társadalmi rétegek, szakmai csoportok, amelyeknek érde­kében állna a háború, vagy annak előkészítése, s amelyek ebből akarnának megtollasod­(Folytatás a 2. oldalon) 3ÍÖ1ZÖ ntjük az éiUiatujákat Egy vasárnap a többi közül. Sokan kételkednek az ilyen napokban, virágokkal, kedves szavakkal leplezett álnokságuk, lelkiismeretaltató, gondfeledtető, törődést, szereidet pótló mézesmázosságuk miatt. Ünneprontás-e ezt leírni? Inkább hallgassunk azokról az anyákról, akiket magukra hagytak? Az anyák napja után Sem törődik majd egycsapásra min­den nap mindenki az édesanyjával. Mert felnőttként „meg­keményedett”, vagy mert már — törődne szívesen — rég „ki­repült” a szülői házból, száz, ezer kilométer választja el tőle. Csak a gyerekeknek adatik meg a mindennapi hálás mo­soly, a mindnenapi köszönöm szépen, s mindennapi úgy sze- retlenk édesanya öröme. És tőlük nem kell ezt anyák napjá­val „behajtaniA „nagyoktól” miért követelnénk mindezt, hiszen aki önként nem adja — hiába ünnepelünk — úgy is elfelejti, vagy ha nem, akkor is hamisak lesznek szavai, aján­dékai. .. Sok anya anyák napján is szomorú. A többiek, a „szeren­csések” pedig máskor is derűsek, máskor is érzik gyermekük közelségét. Nekik minden nap anyák napja, s a ma is csak egy szép vasárnap a többi közül, ök mindig hallják; Édes­anyám! Ha „édesek”, ha „másodikak”, ha nevelőanyák, meg­kapják ugyanazt a szeretetet. Az elhagyottaknak ki mondja el? Ki visz virágot nekik, ki ül le melléjük, hogy megmagya­rázza: ók sem maradnak ki ebből az ünnepből, gondolunk rájuk. Ezért kételkednek sokan, És a kétkedők is tudják, ugyan­ezért van szükség mégis az anyák napjára. Nem ünneprontók, nem semmit sem tisztelők. Valószinű, hogy ők azok, akik igazán érzik, hogy mit ünnepelünk és kételkedésük a szere­tet, az őszinte aggódás jele. Sokan aggódnak, féltik az anyákat, a felnőttek szüleit, akikre sokszor már csak anyák napján jut időnk, vagy akkor sem. Akikről azt hisszük, feleslegesek már, elvégezték felada­tukat, fölneveltek. Akikről azt hisszük, nincs ránk szükségük már, fölnőttünk, most ök szabadok, nem kapaszkodunk a szoknyájukba. Pedig tudjuk, hogy nekik gyerek marad a negyvenéves lányuk vagy fiúk is. És talán még nagyobb szük­ségük van a felnőtt gyermeki „jeleire”, amelyek már nem ér­keznek oly egyszerű természetességgel, oly feltétel nélküli csodálattal mint régen és épp ezért jelentenek nagyobb bol­dogságot — ha egyáltalán lehetséges fokozni ezt az érzést. Sokan féltik az anyaság fogalmát, féltik az anyákat és kételkednek ebben a napban. Szeretnék megváltoztatni lelki­ismeretaltató álnokságát, szeretnék, ha az anyák napja nem erre szolgálna, hanem — talán kisebb újjongással, csillogás­sal — ráébresztene a tévhitekre, keményen „szemünkbe vágná” ridegségünk, felnőtt bezárkózásunk kegyetlenségét. Nem ünneprontás, ha kimondjuk mindezt. Ha most nem a felhőtlen boldok pillanatokról, a szeretettel elhalmozott anyákról beszélünk, hanem az elhagyottakra, a szomorúakra gondolunk. Nekik nagyobb szükségük van az anyák napjára, az olyan anyák napjára, amely eltünteti az árnyékokat, amely nem fájdalomcsillapító kábítószer, hanem egy vasárnap a többi közül. Bejrúti harcok Éleződik a feszültség A libanoni fővárosban újból kiéleződött a helyzet annak nyomán, hogy szombatra virradóra fegyveres összecsapások robbanlak ki a jobboldali konzervatív erők és a libanoni arabközi erők között. Körülbelül hajnali egy óra­kor az arabközi erők szudáni alakulatát aknavető- és gép­puska-támadás érte, majd tüzérség és harckocsik is be­kapcsolódtak a támadásba. Ain Rummana negyedben tűz ütött ki. A fegyveres harcnak több halálos és sebesült ál­dozata van a polgári lakosság körében. Bejrút nyugati szek­torában bezártak az üzletek, a hivatalok, szinte teljesen szü­netel a közúti forgalom. A konzervatív erők fegyveres oMtegail fokozott riadoke­szültségbe helyezték. Számos tény arra mutat, hogy az el­múlt néhány napban a kon­zervatív erők nagy mennyisé­gű fegyverhez és lőszerhez ju­tottak Dzsunie kikötőn keresz­tül. Az arabközá békefenntartó erők parancsnokságának tűz- szüneti félhívásai egyelőre eredménytelenek maradtak. Mindezek a tények arról tanúskodnak, hogy az ország nagyobb konzervatív pártjait és szervezeteit egyesítő »Liba­noni front" a jelenlegi hely­zetet, a kormányválságot arra akarja felhasználni, hogy a libanoni központi hatalmi szervekre gyakorolt nyomás­sal egyoldalú előnyökhöz jus­son a megalakítandó új liba­noni kormányban. Ugyanakkor helyi politikai körökben nem zárják ki azt a lehetőséget Siern, hogy a kon­zervatív erők készek a fe­szültség további kiélesítésére Libanonban, azzal a céllal, hogy elvonják a közvélemény figyelmét az ország déli ré­szének izraeli megszállásáról, s fokozzák a palesztinai el- lenálásd mozgalom és a nem­zeti-hazafias erők elleni tá­madás ukaL l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents