Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

/ 60 éve történt V Katonák forradalmi felkelése Pécsen 1918 pünkösdjén A z 1918. május 20-i pécsi katonai felkelés a mo­narchia belső bomlásá­nak olyan epizódja volt, amely — vérbefojtása ellenére — megmutatta, hogy a Duna menti népek képesek interna­cionalista szellemiben együtt fellépni közös célokért: a bé­kéért, a társadalmi haladásért, a politikai jogokért, felszaba­dulásukért. A pécsi megmozdulás a leg­nagyobb katonai felkelés volt az első világháború utolsó évé­ben. A kiadott ügyészi vád­iratban ez áll: “A cs. és kir. 6. pótzászlóalj fellázadt katonái­nak szándéka a nyomozat ada­tai szerint beigazoltan katonai forradalom előidézése volt; cél­ja pedig a háborúnak — erő­szakos destruktív eszközökkel az állami és társadalmi rend felbamlasztása, s így az ország belső rendjének teljes meg- gyöngítése útján való — befe­jezése. A katonai forradalom kétségkívül társadalmi, politi­kai jelleget öltött magára.-« A hatosok személyi állomá­nyában magyar, szerb, más délszláv és német nemzetiségű katonák teljesítettek szolgála­tot. Zömükben Oroszországot megjárt, a Nagy Októbert át­élő, »bolsevik eszmékkel fertő­zött egyének« voltak a zászló­alj katonái. Hazai tapasztala­taik között pedig ott sorakozott a szolgabírák, csendőrök önké­nyeskedése, a hadiözvegyek, hadiárvák szomorú sorsa, a katonai rekvirálások, a feketé­zők meggazdagodása. Keserű­ségük a íorrponton volt. Felsőbb utasításra »figye­leméi terei 6 katonai ünnepsé­get«, népünnepélyt szerveztek pünkösd szombatjára a Tettyén. Az ünnepség igen feszült hangulatban kezdődött, meri már köztudomású volt, hogy másnap, május 20-án egy me­netszázadot indítanak a front­ra. Így a népünnepélyen részt vevő munkások, bányászok és a lakosság különböző rétegei n-oorúellenes tömegtüntetést kezdtek. Csendőrök, rendőrök osztagait vezényellek a Tettyé- re, és a tüntetést szétverték. Sok munkást és katonát letar­tóztattak. A hatosokat, mintegy 500 főt, a Frigyes-laktanyában sora­koztatták fel a népünnepélyt követő reggelen. Nyolc óra után kihirdették a frontra indulást elrendelő parancsot. Az ezt kö­vető búcsúztató beszéd alatt, megadott jelre az alakulat , a parancsot megtagadta, és ro­hamra indult a fegyverraktár ellen. Ezzel kezdődött a felkelés. A katonák rövid kézitusa után el­foglalták a raktárát, fölfegyve­rezték magukat. A tisztek el­menekültek. A forradalmár ka­tonák egy másik laktanya, a Fehérváry honvédkászárnya le. génységét y; maguk mellé ál­lították. Ezzel a felkelésben részt vevő katonák száma 2000 fölé emelkedett. Egy osztag Pécs-bányatelepre indult, hogy a bányászokat is megnyerjék a felkelés ügyének. Ez sikerült. A bányászok osztagait fölfegy­verezték, s azok a külvárosi te*l metónél csatlakoztak a kato­nákhoz. Délre már ellenőrizték a vá­ros kulcsfontosságú pontjait, kezükben tartották a főpálya- udvart és más fontos épülete­ket Délutánira azonban felso­rakoztak a katonai felkelés el­len ide vezényelt alakulatok. A siklósi bosnyáik ezred, a kas­sai gyalogos ezred, a Pécs kör­nyéki haderők. Páncélvonatot is bevetettek a felkelők ellen. Ez óriási veszteségeket okozott. A hatalmas túlerővel szemben nem sokáig tudták tartani ma­gukat a most már a bányá­szokkal is megerősödött felke­lők. Késő délutánra értek vé­get a harcok. A felkelők oszta­gait, csoportjait szétszórták Halottak és sebesültek marad­tak a régi temető környékén, ahol az ellenállás egyik nagy gócpontja volt. A hatosok egy részét sikerült elfogni. ÖkeV hosszú sorokban, szigorú őri­zet mellett kísérték vissza a Frigyes-laktanyába. A felkelők egy része, látva a küzdelem re­ménytelenségét, a Mecsek er­dőibe húzódott visza. Hajtóva- dászat kezdődött ellenük. Na­pokig ropogtak a fegyverek, de május 25-re elcsendesedett Pécs környéke... A megtorlás nem maradt eL. A felkelők közül a rögtön ítélő katonai bíróságok 17-et azon­nal kivégeztettek. Százakat ítél­tek el súlyos börtönbüntetésre, hogy a »lázadás szellemét ki­irtsák«. A forradalom felé me­netelő népet azonban már nem lehetett fel­tartóztatni. A felkelés résztve­vői a nemzetiségiek összefogá­sának maradandó példáját ad­ták azzal, hogy vállvetve har­coltak reakciós, elnyomó tiszt uraik ellen, a háború, az im­perializmus ellen. Így lett a Duna mentén élő népek, nem­zetiségek haladó történelmi hagyományává a pécsi hatos katonák 60 év előtti felkelése. Vida Sándor *■» — Hull a permet Az ápolás mellett a termést dönt« mértékben a növényvédelmi munkák minősége határoz­za meg. A böhönyei szövetkezet tizenhárom hektáros szőlőjében nagy gondot fordítanak a jó termést ígérő ültetvény védelmére. Munkahelyi közösségek? húztak föl. Ml a körülmé­nyekhez képest vigyázunk, hogy a tervezett változások után is megmaradjon az utca eredeti jellege. S ehhez szük­ségesnek látszik a postai be­ruházások első és második ütemének összekapcsolása. A következő években Ka­posváron felépülő ötemeletes telefon-gócközpont a postai rekonstrukciónak csak az el­ső üteme lesz. A második ütemben átszervezik az egész postai technológiát, és új for­galmi épületet emelnek. A je­lenlegi — bármilyen tágasak is falai — már szűk, és ke­vés a hely. A tanácson úgy tervezik, hogy a második ütemben végrehajtandó re­konstrukciónál a posta új for­galmi épületének tömegét a helyi városi környezethez ala­kítják. Vagyis úgy kell meg­tervezni, felépíteni, hogy az Ezredév utcáig érő nyúlványá­nak homlokzata, szintmagas­sága, tömegmegjelenése, légtér­arányai jól alkalmazkodjanak e régi és patinás utcaképhez. Így a postai beruházások be­fejezése után — valamikor a nyolcvanas évék közepén — kialakulna egy közintézmény­tömb, melyet a Lenin utcát az Ezredév utcával összekötő ut­cácskával lehetne leválasztani a lakóházak sorától. A mai városfejlesztés szük­ségszerűen bizonyos áldoza­tokkal jár. Jóakarat, szakmai hozzáértés és a társadalmi tá­mogatás biztosíthatja, hogy ezek az áldozatok a legalacso­nyabb szintre csökkenjenek. Vagy éppen: egy-egy város­rész megújulva, magasabb ér­tékeket halmozzon föl. O T. Az 1977-ben korszerűsített szövetkezeti törvény nyomán új fórumok, munkahelyi kö­zösségek alakulnak a gazda­ságokban. A gyakran proto- kolleseménnyé, az éves mun­kát összegező ünnepséggé lett közgyűlések már nem adnak módot az egyes munkaterüle­tek gondjainak alaposabb megvitatására. A munkahelyi közösség alatt tehát most legtöbben ezt az új szervezeti formát értik. Két gazdaság­ban járva a munkahelyi kö­zösségekről kérdeztem, csak­hogy nem a tartalommal még ezután megtöltendő új keret­ről, hanem a szó valódi ér­telmében vett közösségekről, emberi kapcsolatokról. Amikor a kis bárapáti tsz- ben elmondtam, hogy a mun­kahelyi közösségekről szeret­nék írni, Orbán Józsefné iro­dai dolgozó így válaszolt: — Hat munkahelyi közös­ség alakult nálunk. Mi, iro­disták a keverőüzemiekkel alkotunk egy közösséget- For­mailag. Nincs közös gondunk, még beszédtémánk sem. De hát legalább húsz fő kell egy közösséghez... — És az irodában? — Van, aki gyermekgondo­zásin van, mások rövidesen mennek. A többiek sokfélék. Korban is, gondolkodásban is. Szóval, ez sem valódi kö­zösség __ A z asszonyok, akikikel az állattenyésztő telep szomszéd­ságában találkoztam, először úgy tartották, közösség az, ha több ember egy helyen dol­gozik ... — Nincs állandó munkahe­lyünk — kezdte Takács Gé- záné. — Egyik nap a határ­ban, másik nap az erdőn van munka. Most éppen mesze­lünk. — Azért biztosan van egy olyan gárda, amely rendsze­resen együtt dolgozik. — Talán húszán vagyunk ilyenek. — Azok az asszonyok, akikről mindenki tudja, hogy jó munkások, összietartanak-e? — Nem. Hogy ki kivel ba­rátkozik, az attól függ, hogy ki kinek a szomszédja vagy falubelije. — Korábban csapatrend­szerben dolgoztunk — vérié át a szót Váci Beláné. — Kü­lön a felsőiek, a középsők meg az alsóiak. Azóta ez megszűnt., mégis mindenki a saját falubelijeivel tart. — Ha ennek a húsz asz- szonynak brigádvezetőt kelle­ne jelölnie, kire esne a vá­lasztás? — Sok jelölt lenne, majd­nem annyi, ahány szavazó. A barátnők egymást választa­nák. .. A kérdésre, hegy vállal­nák-e a brigádvezetóséget, mindhárom asszony nemmel felelt. — Miért nem? — kérdez­tem Botos Ferencnét. — Olyan önzők, szabadok a népek. Úgysem fogadnák meg, amit mondanék. Más egy gyárban, ott értik a fegyel­met, összetartanak. A falusi embernek még szokni kell a közösséget... Bárhol akartam eddig kö­zösségekről írni, a gazdaságok vezetői mindenütt a gépmű­helyt javasolták. Érthető. a gépműhelyben a legiparsze- rűbbek a munkakörülmények és az emberi kapcsolatok is. A három kisbárapátd szerelő először egyetértett abban, hogy náluk jó a közösség. — Ha például a vezetőség ötezer forint — egyenlően el­Egy közönség változásai Egyszer fent, máskor lent 1973-ban a balatonföldvá­ri községi KISZ-alapszervezet vezetőségét újjáválasztották. Miért volt szükség a szerve­zet majdcsaknem teljes irá­nyításcseréjére? Mert akkorra szinte teljesen elsorvadt. A tagok már arra sem emlékez­tek, hogy mikor volt utoljára gyűlésük, sőt sokan azt sem tudták biztosan, hogy kik a vezetőségi tagok. Vanya László, az akkor meg­választott KISZ-titkár szerint megindult a munka. Akció- program készült, politikai elő­adásokat, társadalmi munká­kat. vetélkedőket szerveztek. A következő évben a FIN já­rási megnyitójára a kispályás labdarúgásban egy kupát is felajánlottak, amelyet akkor — csaknem húsz csapatból — ők nyertek el. Az új művelő­dési házban ifjúsági klubot hoztak létre, amelynek prog­ramjai jól szolgálták a közös­ség kialakítását. KISZ irodal­mi színpad-ük a járási bemu­tatóig jutott el 1975-ben ők rendezték a járási FIN meg­Kaposvár ©gyík legszebb, legjellegzetesebb utcája az Ezredév utca. Néhány egy­emeletes épülete és földszin­tes házai igazi, intim kisváro­si hangulatot árasztanak. Az utcakép megőrzése a váro6 fontos érdeke volna, hiszen Kaposvár nem bővelkedik a hangulatos, eredeti arculatú épületekben, terekben, utcák­ban. Az Ezredév utcában most mégis változások várhatók. Az egész váro6 életében igen fon­tos beruházás előkészítése kezdődött a szomszédos posta­épületben. Crossbar telefon- központ épül. Ismeretes, hogy a városban milyen kevés a te­lefonkészülék, s a jelenlegi központ túlterheltsége miatt tetemes időveszteséggel jár, amíg vonalra, kapcsolásra vá­runk. A leendő központ 20 ezer állomása és modern kap­csolási rendszere hosszú távú és korszerű megoldást jelent. Gyors, akadálymentes felépí­tése szintén vá-osi érdek mégpedig elsőrangú. Hol épüljön meg a crossbar központ? Lörincz Ferenc vá rosi főépítésztől kértünk tá jékozta tást. — Csak a jelenlegi posta épület közelében. Ezt kíván­ják az alapvető városrende­zési és műszaki szempontok. Az a bökkenő, hogy a központ épülete hatalmas tömb lesz. A telepítési okirat szerint 67x20 méteres létesítményről van szó, amely 19 méter magasra nyúlna. Az Ezredév utca és a Lenin utca közötti tömbben nem nagyon van ehhez fog­ba tóan nagy tömegű épít­mény. Ha a Lenin utca front­jára, az utcával párhuzamosan helyezzük el, egész sereg há­zat kell lebontani, és az ut­cában a nagy tömeg alapve­tően megváltoztatja a légtér­arányokat. Célszerűbbnek lát­szik a jelenlegi postaépület mögötti területen, azzal pár­huzamosan megépíteni a köz­pontot. — így viszont az Ezredév utca elején kell lebontani né­hány házat.. S ezzel megbom­lik az utca egysége ... — Sajnos az utca egységes képe, hangulata már koráb­ban megbomlott, amikor a Bajcsy-Zsilinszky utcai olda­lág több emeletes társasházat nyitó ünnepségét. A község fiataljai k. tettek magukért. A jól sikerült rendek vényen elő­ször szerepelt a orpgramban az. autós ügyességi verseny, ami később már hagyomá­nyossá vált. Munkájuk elis­meréseként 1976-ban elnyer­ték a KISZ KB dicsérő okle­velét. A következő évre célul tűzték ki, hogy még jobban fognak dolgozni. Azután még­is az ellenkezője történt. Va­jon miért, s mi történt azóta? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Földváron, az ifjú­sági klub termében, a fiata­lok között. Juhos Ferenc: — a 60 KISZ- tag közül csak mintegy 20-an dolgoztak lelkiismeretesen. Mindig ugyanazok — hatvan helyett. Így belefáradtak, megunták, időlegesen »kiég­tek« az aktívabbak. Azonkí­vül néhánvan férjhez mentek, illetve megnősültek. Közöttük volt a titkár is. Kevesebb ide­jük és energiájuk maradt a társadalmi életre, s ez vissza­vetette a közösséget. — Mi a helyzet jelenle*? — Máté László: — Az idén sikerült újra elindítanunk va­lamit. A rendezvényeket meg­int látogatják a fiatalok, azon­kívül alakítottunk egy zene­kart is. amelv új színt hozott a hétköznapjainkba. Juhos Ferenc: — Valóban visszatértek az »öregek«, de azért sikerült néhány fiatalab­bat is bevonni a munkába. Koseluk Mátyás: — Sajnos az az igazság,' hogy mostaná­ban is nagyon nehéz megszer­vezni egy-egy rendezvényt. Ha játékról van szó, még hagyján. De ha például poli­tikai előadást vagy hasonló, komolyabb foglalkozást ter­vezünk, akkor sokan inkább kint maradnak a büfében jaí- fázgatni, játszani. Szabó István: — Szerintem régebben az volt a baj, hogy a vezetők nem tudták kellően megszervezni a programokat, és nem volt következetesség a szervezeti életben. Most igyek­szünk ezekből a hibákból le­vonni a tanulságot, s annak megfelelően dolgozni. Az ifjú­sági klub «gombatoakénti disz-1 kója eléggé ellaposodott, sok az idegen, gyakran a klubta­goknak sem jut ülőhely. Még­is jó, mert összehozza a fia­talságot, kulturált szórakozást nyújt, hétköznapi program­jainkat ezeken tudjuk reklá­mozni, azonkívül a bevétel anyagilag segítséget jelent — Milyen feladatok állnak a vezetőség előtt, hogy ezt a fel­lendülést tovább segítse? Szabó István: — Az egyé­neket »testre szabott« felada­tokkal látjuk el, s azok vég­rehajtását számon kérjük. Gyakrabban dicsérünk és dór gálunk. Persze világmegvál­tást nem várunk, csupán any nyit, hogy — a nyár kivé­telével — a földvári fiatalok az irányításunk mellett hasz nosan tudják eltölteni szabad idejüket a KISZ és az ifjúsá­gi kluo keretem belül. Egyedi esetet próbál­tunk vizsgálgatni, amelyben általános érvényű igazságok is fellelhetők. A közösségek mun­kájában — mint az élet sok más területén is — felfedez­hető bizonyos méretű hullám­zás. Egyszer fent, máskor lent. Ennek figyelembevételé­vel »már csak« egy dolguk marad: ügyelni arra, hogy mi­nél kevesebbszer legyenek »lent«. Gyarmati László osztandó — célprémiumot ír­na ki a kombájnok határidő előitti kijavításáért, nem vol­na vita? Elismerték, hogy lenne vi­ta, hiszen nem dolgozik min­denki egyformán. — Valószínű, hogy akkor rászólnánk a lázi tokra — mondta Horváth Ferenc gép­szerelő. — Így nem szólnak rájuk? — Nem annyira. — Hallottam olyat, hogy egy jó brigád kiközösítette a laza'tót... — Csakhogy a jó szerelő nem mindig a jó szerelőnek barátja. Lehet, hogy éppen féltékeny rá ... Androsovics János mindvé­gig »pozitív álláspontot« kép­viselt. Mint később kiderült, rövidesen elmegy, így hát nem sok érdeke fűződik az önkritikus helyzetelemzéshez, a változtatáshoz. Nem úgy Benedek István jármű-vil­lanyszerelőnek. Róla megtud­tam, hogy három évig brigád- vezető volt, de tavaly »le­mondott«. — Nem tartott össze a tár­saság. Előfordult, hogy egy »megmozduláson« egyedül voltam jelen ... Közös cél­jaink vannak, csakhogy eze­ket nem tartja mindenki fontosnak. A nágocsí tsz állattenyész­tői néhány napja formailag közösséget alkotnak. Valójá­ban a csaknem tíz munka­helyen szétszórt emberek kö­zül egyik a másiknak olykor csak a nevét tudja. Idő kellett hozzá, míg Kadlicskó Károly állatgondozóval és Potó Ist­ván brigádvezetővel megta­láltuk az őszinte hangot. Egy darabig kitartottak amellett, hogy ha az egész állattenyész­tés nem is, az ő telepük min­denképpen közösség. Azután kiderült, hogy ott is akadnak feszültségek. Forrása ennek például a közös teljesítmény­bér, amelyet egyenlő arány­ban osztanak el. A beszélge­tés végén Potó István így összegezett. — Tudom, hogyan lenne jó, de hát kivel csináljam meg. A feltételek sincsenek meg, az emberekben sem le­het Válogatni. Volt egy megjegyzés, amely a valódi közösség kialaxulá- sának kezdetére utalt. — A telepek egymás között is versenyeznek. Az ered­ményekre mindenki büszke. Úgy mondják: a mi telepün­kön ezt értük el... Keresve nyilván találtam volna jó — de legalábbis jobb — közösségeket. Ez. a véletlenszerű »metszet« még­is őszintébb képet ad. Ha valamit nagyon szeretnénk, hajlamosak vagyunk vágyain­kat valóságként. céljainkat már elért eredményként fel­tüntetni. Szerettem volna el­kerülni ezt a hibát. Hogy vannak a megyében példa- adó közösségek, az még nem változtat azon. hogy a jó munkahelyi közösség a mező- gazdasági üzemekben több­nyire csak cél. Bíró Ferenc < Postai beruházások előtt Mi lesz az Ezredév utca sorsa?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents