Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

Belső ellenőrzés ] a tanácsi vállalatoknál A fogyatékosságok a hibák és a vétségek feltárása, a hátrányos következmények megszüntetése, a hasonló vagy azonos káresetek megelőzése m ilden vállalat alapvető érde­ke. Ebben a munkában a ve­zetőség hatékony segítője a belső ellenőrzéssel foglalkozó annarátus. A vállalati rend és fegyelem, valamint a társadal­mi tulajdon védelme mellett a jól működő belső ellenőri rend­szer az ésszerű, hatékony gaz­dálkodás megvalósulását is segíti. Az elmúlt években a tanácsi vállalatok többsége a belső el­lenőrzésekhez megfelelő sze­mélyi és működési feltételeket teremtett. Ezek hatására emel­kedett a munka színvonala. Az ellenőrök hibafeltáró és a ve­zetést segítő tevékenysége — a fennálló fogyatékosságok elle­nére is — elismerést érdeme!. A felügyeleti ellenőirzések megállapításai alapján a múlt év tapasztalatai a következők­ben összegezhetők. A vezetők ellenőrzési mód­szereiket az irányítás alatt álló szervezetek nagysága, a felada. tok sajátosságai alapján hatá­rozták meg. Eszközként jól al­kalmazták a műszaki, a gazda­sági ellenőrzéseket, a beszámol­tatásokat, a helyszíni vizsgála­tokat, a közösségek véleményé­nek hasznosítását. Irányító munkájuk azonban nem min­denkor felelt meg a várakozás­nak, ez esetenként a vizsgálati programok sablonosságában, a tartalmi színvonal-növekedés elmaradásában nyilvánult meg. Az ellenőrzések többsége szervezett volt Egyes tevé­kenységek színvonala azonban nem volt kielégítő. Ez a szám­viteli rend, a bizonylati- és okmányfegyelem területén okozott gondot A tanácsi vállalatoknál a belső ellenőrzéshez kapcsolódó munkakörökben 1977-ben 60 szakember tevékenykedett, összetételüket tekintve döntő részük a középkorúakhoz tar­tozik; középfokú politikai és általános képzettséggel, felsőfo. kú szakmai képesítéssel ren­delkeznek. A belső ellenőrzésekkel fog­lalkozók felének öt évnél ke­vesebb, negyedének azonban 15 évnél több szakmai gyakorlata van. Ez a munka során előnyt jelent. Az eredményességet elő­segíti, hogy az ellenőrök zöme a hivatásához illő jellembeli, magatartásbeli tulajdonságok, kai és képességekkel'rendelke­zik. A belső ellenőrök legfonto­sabb feladatként a központi és a vállalati döntések végrehaj­tásával, a jogszabályok betar­tásával foglalkoztak. Ezek kö­zül kiemelt helyet kapott a törvényes rend, a társadalmi tulajdon védelme, a vezetői utasítások, intézkedések végre­hajtásának ellenőrzése. Keve­sebbet foglalkoztak a gazdasá­gosság, a takarékosság, a fej­lesztési tevékenység, a munka- és üzemszervezés, a szervezett­ség vizsgálatával, A hatékonyság növelése ér­dekében az eddigieknél több, olyan előremutató vizsgálatra van szükség, amely segíti az eszközök hasznosítását, a fej­lesztési-szervezési feladatok megoldását. Az ellenőrzéseknek az eddigieknél jobban ki kell terjedniük a szocialista gazdál­kodást sértő magatartásra, a gondok mellett a kedvező ta­pasztalatok bemutatására. A vizsgálatok mintegy két­harmad része utólagos jellegű volt, az ellenőröket jobbára a döntések, a tevékenységek kri­tikai felülvizsgálatával bízták meg a vállalatvezetők; a dön­tés előtti ellenőrzési tapasztala­tok hasznosítására az indokolt­nál kevesebbszer került sor. Az ellenőrzési munka nem mindig volt tervszerű és zavar­talan. Viszonylag kevés idő ju­tott az átfogó, komplex vizsgá­latokra, emellett sok volt az ellenőrzéssel össze nem függő tevékenység. A munkák sokré­tűsége ellenére még mindig na­gyon kevés volt azoknak a vizsgálatoknak a száma, ame­lyekbe műszaki vagy más szak­embereket is bevontak. Az ellenőrzések szigora fo­kozódott, szaporodtak a figyel­meztetések, a fegyelmi felelős­ségre vonások és a kártéríté­sek. A múlt évben 21 büntető följelentésre került sor. Az ellenőrzésekről készített jelentések színvonala emelke­dett. Több volt az elemzés, az összefüggések feltárása. A tényállás mellett a kiváltó oko­kat rögzítették, megjelölték a felelősöket, és javaslatokat is tettek. Előfordult azonban, hogy túlbizonyítással bonyolul­tabbá tették az összegezést, és jelentéktelen ügyeket nagy ter­jedelemben tárgyaltak. Kedvező, hogy az ellenőrzé­sek nyíltabbakká váltak. A hi­bákat az érdekeltekkel meg­beszélték, az ellenőrzési anya­gokat az illetékesek megkapták. A vizsgálatokat nem mindig követte megfelelő intézkedés; viszonylag hosszú idő telt el a kiadásáig, sőt egy-két esetben el is maradt. Az ellenőrök erkölcsi és anyagi megbecsülése vállala­tonként nagyon eltérő. Munka­bérük több esetben a kívána­tosnál alacsonyabb. Erkölcsi megbecsülésükre — kevés ki­vétellel — nem fordítottak kel­lő gondot. Az ellenőrzési munka­körben foglalkoztatottak szá­mában lényeges növekedés nem várható. Ezért az ellenőri munka továbbfejlesztése érde­kében előtérbe kerül a munka tartalmi színvonalának emelé­se. Ez a munkamódszerek ja­vítása, a kulcsproblémákkal való fokozottabb foglalkozás, a megelőző jelleg erősítése, a szakemberek nagyobb arányú bevonása, a tárgyilagosság erő­sítése révén valósítható meg. Fontos követelmény, hogy a vizsgálatok jogszerűek, indo­koltak és hatékonyak legyenek. A tervszerűségnek is nagy je­lentősége van. A munka szín­vonalának javítása érdekében növelni kell az ellenőrök isko­lai és politikai végzettségét, szakmai képzettségét, * megfe­lelő időt kell biztosítani ön­képzésükre. Tóth Lászlóné, • megyei tanács vb pénzügyi osztályának főelőadója A tapasztalatok közreadásának jó módszere Pályázat a szakmai képesség bizonyítására Oszloperdő nyáron, hóban vagy esőben. S hogy valóban végezni tudja­nak, egy ötletes újításával meggyorsította az oszlopok összeszerelését. A sűrített le­vegővel működő szerszámra olyan alkatrészt készített — ezt eddig külföldről szerezték be —, amelynek segítségével 2000 munkaórát takaríthatnak meg. Figyeljük a brigádot, Duncz Sándort, Somogyi Kálmánt, Nezdei Józsefet, Hosszú La­jost. Itt mindenki egyformán gondolkozik, s ez a munkában jut kifejezésre. A jó példát látva, aszerint dolgoznak a ta­nulók is, Mráv Gyula. Kot- ricz Zoltán és a többiek. Egyenrangú társakként veszik ki részüket a feladatokból. Kiss Sándor főmérnök azt sorolja, mennyi és milyen munkát kell elvégezni, hogy december végére a Kaposvár —Dombóvár közötti távveze­ték energiát szolgáltasson. Egyebek között 2542 köbméter földet termelnek ki, 521 köb* méter betont használnak fel, s 69 torna horganyzott acél­idomot építenek be. A legjobb brigád kapta fel­adatul az oszlopok összeszere­lését. Szaporodnak a kész, 30 —40 méter hosszú oszlopok, szállításra, állításra várva az üzemigazgatóság toponári te­lepén. Mire egy ilyen oszlop elkészül, csaknem kétezer csa­vart kell azon megszorítani. Hetvenhárom már megvan. Jóval a határidő előtt — ígé­ri a Latinca brigád — készen lesz valamennyi. Ss. L. A brigádvezető újításával. Hatalmas ládákban, zsákok­ban csavarok, anyák és aláté­tek tízezrei. Mellettük külön­böző hosszúságú, keskeny le­mezek, szintén ezresével. Fül­sértő, szapora kattogással kezd működni a sűrített levegővel hajtott csavarszorító. Valósá­gos oszloperdő hever a föl­dön, elszállításra, beépítésre várva. — Ezek az oszlopok a Ka­posvár—Dombóvár közötti 120 kilovoltos távvezetékhez ké­szülnek. összesen 118 oszlop­ra lesz szükség a 36 kilomé­teres vezetékhez. Dunaújvá­rosból ömlesztve kaptuk a szükséges alkatrészt, a leme­zeket, csavarokat meg az alá­téteket. Legjobb dolgozóinkat, a tizenkét tagú Latinca Sán­dor szocialista brigádot bíz­tuk meg az oszlopok összesze­relésével. Az 6 feladatuk, hogy határidőre elkészítsék, a helyszínre szál­lítsák, c meg­kezdjék a felál­lítást. Ennek s távvezetéknek már december­ben enyhítenie kell az egyre iparosodó Dom­bóvár energia gondjait. Ez az > eddigi legna­gyobb, illetve leghosszabb 3yet el építés,' ame­táwezették- kell végeznünk — tájékoztat Szakonyi Gyula, a Dédász Ka­posvári Üzemigazgatóságának igazgatója. A brigád serényen dolgozik Pávics József irányításával, szinte erdőnyi a már szállítás­ra,. majd felállításra kész osz­lop. — Brigádom valamennyi tagja megbízható, lelkiismere­tes ember. Tavalyi tervünket 117 százalékra teljesítettük, s elnyertük az ezüstkoszorút. Nem lesz gond a határidővel, sőt előbb végzünk. Akkor tár­saink is megkezdhetik az osz­lopok állítását, majd a veze­ték szerelését. A brigádvezető egyike a legrégebbi szerelőknek az üzemigazgatóságnál. Húsz esz­tendeje van itt, s mindig a szabadban dolgozott, télen, H TÓTH BÉLA- ■ ----­| s|ͧÍ=g Legendák a léről i Hogy így emberrel szökken­tek teli hirtelenében a faluk, bennük kocsmák, lányok, hát volt nékünk magunkban élő, viruló kedvű csikósoknak is hova járni. Ugyan a falu is kijárt hozzánk. Az igavonó úgy kellett azoknak, akár a napi betévő. Az igavonó a pusztáin termett, a pásztori népezetek keze alatt. A fe­lülről jöttek sörcsináló, pálin­kafőző emberek voltak. Főz­tek százfélét. Bogyóságokból, szederből, körtéből, meggyből, fehér eperből. Ezzel fizettek. Komlós úgy kirügyezett a nagy semmi téreken. hogy mi, akik jártuk a' sömlyékes tájé­kot, nem ismertünk rá. Ök is minden nélkül, épp kezebeli- ekkel érkeztek le a Dunán, föl a Tiszán domentátumos, Iával húzatott hajókkal Vásárhelyig. Onnan aztán gyalog, könnye­dén odasétáltak a kijelölt fa­luhelyre. Itt kaptak ásót ka­pát vetőmagot De iga nélkül se té, se tova. No, a sörrel, pálinkával, a szép szóval meg- vevődtek a pásztori népek. Kis darab földeket fölekézni, fél napra beszökni pár, há­mot ismerő katonalóval mibe sem került Két ménesem mellé négy szekerész ló volt osztva, azzal én úgy rendelkeztem, mint a magainévaL Kijön egyszer hozzám egy magabíró, m*j darab, Tren­csénből szakadt parasztember, hogy de bármit megad, in­kább mutatta, mint mondta, ha hét végén megekézném né­mi földjeit, mert vetni kelle­ne, de erősen. Gondoltam, ki­csi változatosság nékem se árt. Mellém volt beosztva sza­kasznyi erejű lóidomár kato­na, azok úgy szolgáltak en­gem, mohod zó bajszú, nagy akaratú gyereket, hogy vala­hányszor hosszú szárú pipám­ra vágyakoztam, hárman is le­ugrottak . a ^nyeregből, még­gyújtani a csutora túlsó vé­gét Én aztán odaszántogat- hattam, ha akartam. Na, jön a trencséni hirtelen paraszt mert odafönt valami ipart űzött az, csak itt züllött az új életben a másfajta nincste- lenségre, de kínálja a csobo- lyónyi eperpálinkát, hogy pe­dig pán szuszed így, meg pán szuszed úgy. Mármint, hogy én a szomszéd úr így, meg úgy. Na, próbáljuk. Karától örö­költem én olyan vasekéket, amikkel ők még Korbász ide­jén hasogatták a vetemények alá való földet, meg huzalmat is örököltem a földhöz. Szép, élvezetes munkálat az. A pa­ré j növesztő földet virágba bo­rítani. De elejétől. Megegyez­tünk, hogy másnap, ahogy hajnalkelőnek dukál, megyek én katonakocsin ekéstől, bo- mnástól a komlósi emberhez. De már kint vár a falu szá­jában. Mondom, üljön mellém, . aztán dologra csikós, potyára ne piszkoljam a rétet, azt se nekem találták ki, ha már ilyenre szántam a fejem. Hát csak elveszi tőlem a hajtószá­rat, megyünk a házukhoz, nem a határba. Mert előbb ennünk kell! Behajtunk a kaputlan ud­varra, de azon aztán takaros rend, a tüzelő bekúpozva, a meszelt falú istállóból fejős­kecske mekegett rám. Szépséges egy dundi asz- szony penderül elő a konyhá­ból. Magyarul szól: — Csak jöjjön elébb enni, aztán dologra! — Hát maga ilyen rövid idő alatt beszél? — Trencsénszentmiklósi magyar vagyok ám, csak a párom odavalósi. Lecsaltam boldogulni. — Aztán boldogulnak? — Azon törjük magunkat. Fűzfa tekenőből szedjük a bőrös töpörtőt, hordós káposz­tát hozzá, némi pálinkák előt­te, közben és utána. Meg a beszéd. — Látom, szépen, takarosán csinálják. A konyha fehér fa­lú, pingált. — Odafönt ez a szokás. így szép. A szobában gólyalábú ágyak, nagy ruzsákkal festett végűek. Sublót meg kanapé. Ilyet még én nem is láttam, mióta két­ágú vagyok. Gavallér sógor­nak van ugyan rendes házbé­lije, de azt szögedi tislér sike- rítette neki nagy pénzekért, fényes, mint az üveg. Magas­ra rakott párnázatok benne, varrottas végűek. Amulok egy szemhunyorításnyit a trencsé­ni emberre, hogy a gyertya kapjon a derekadba, hát így lehet is szépen élni, ha ilyen ágyba való himmi-hummi ve­szi körül az ember gyerekét Én ennél többre hogy gon­doltam volna. De nem a dé- vánkozásért jöttem ám ide, hanem hajtsunk, mert fa he­gyében leskelődik immár a nap. Pedig estig egy holdat felszánthatunk, ezzel a kiab- rakolt négy katonalóval. Nem volt könnyű. Azt a tá­jékot olyan feketeföldek ülik. mint az öntött szurok. Ahogy az eke kiborítja, csak csillog a napon, akár a szalonna. A katonalovakat meg vezetni kell. Nincs kocsirúd közöttük, csak ténferegnek a borozdák között. No, vezeti a Misa gaz­da, mert úgy hívják az én trencséni emberemet, hogy Szekula Misa. Dolgozunk olyan szép egyenes barázdá­kat húzva, magam is meg­gyönyörködöm. Amúgy is olyan gyönyörködő koromban voltam, akinek akár egy asz- szony látásától elszaladozik az a kicsi esze. Kokora Velizár- nak meg Csőke Gyurkának a szava után valami tudalmam volt a szoknyásokról, de hát mikor lát a csikós asszonyi népet? Közelről meg az én koromig soha. j | ^ . No, nézem, irigylem Misát. Megtermett egy ember, s ahogy lépdel testére feszülő gúnyájában, láthatom, hogy formás is, ahogy a mesék em­bereit rajzolják. (Folytatjuk,) A múlt év végén, a somo­gyi műszaki és közgazdasági hónap megnyitóján Sugár Imre, az MTESZ Somogy me­gyei szervezetének elnöke, a megyei tanács általános el­nökhelyettese, értékes pálya - díjakat adott át több somo­gyi szakembernek. Ekkor hirdették ki ugyanis a So­mogy megyei Tanács, illetve a Magyar Közgazdáragi Tár­saság és az MTESZ megyei elnökségének közös pályáza­tára érkezett dolgozatok — csaknem negyvenet küldtek be a szerzők — elbírálásá­nak eredményeit: két első, öt­öt második, harmadik, illet­ve különdíjat adtak a leg­jobb pályamunkák készítői­nek. A kiírás meghozta a várt eredményt (a díjazott dolgo­zatokat folyamatosan közli a Somogyi Műszaki Szemle) és ezt várják most is. mi­után az MTESZ megyei szer­vezetének elnöksége ezen a héten pályázati felhívás köz­readása mellett döntött A pályázatot kiíró megyei testületek szeretnék a somo­gyi műszaki és gazdasági szakembereket mezőgazdá­szokat jó tapasztalataik köz­readására mozgósítani Egy­úttal szakmai képességüket és felkészültségüket bizonyít­hatják, hasznosítható javas­latokat adva a megyénk gaz­daságában levő tartalékok feltárásához. • A felhívás készítői á pályá­zati feltételek mellett — a beküldési határidő az egyé­nileg és a csoportosan kidol­gozott pályamunkáknál egy­aránt 1979. február 15. — ajánlott témakörökkel is se­gítik a vállalkozó kedvű szak­embereket Ezeket a külön­böző ágazatok sajátosságai­nak megfelelően állították össze. Dolgozatokat várnak pél­dául a hatékonyságot, a ta­karékosságot és a kapacitás- kihasználást magában foglaló üzem-, munka- és ügyvitel­szervezési módszerekről, új műszaki eljárásokról és konstrukciókról. Hasznosít­ható ötletekre számítanak a környezet- és természetvédel­mi feladatokról és azok meg­oldásairól, a melléktermékek hasznosításáról, a gépkarban­tartás és -javítás területileg integrált szervezésének le­hetőségeiről. Témajavaslato­kat kaptak pályamunkájuk elkészítéséhez a mezőgazdasá­gi, az építőipari és a kom­munális szolgáltatásoknál dolgozó szakemberek is. A legjobb dolgozatok ké­szítőit, hasonlóan nz előzi négy kiíráshoz, most is díjaz­zák. Három első, négy máso­dik és öt harmadik díjat ad­nak ki, egyenként 5000, 5500 és 2000 forint összegben. Az eddigS tapasztalatok azt mutatják, hogy a pályamű­vek száma évről évre gyarap­szik, és színvonaluk is javul Ennek a kedvező folyamatnak a folytatását várják az újabb pályázattól a felhívás készí­tői. A bíráló bizottság műn kaját követően az eredmény­hirdetés 1979 májusában a somogyi műszaki és közgaz­dasági hónap nyitó rendez­vényét: íemt. !

Next

/
Thumbnails
Contents