Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-04 / 103. szám

* Uranus, az új tv-készülék Végzetes tévedés Az Oríon-gyár új készülékét, az AT 961 Ura mist egy típuscsalád első tagjaként kezdték gyártani. A készülék modulokból építhető fej, ezek a részegységek egyszerű dugaszolás­sal »szerelhetők« össze, illetve távolíthatók el a készülékből. Az Uranusból, amely csövek nélkül, integrált áramkörökből épül fel, 1978-ban több mint harmincezer készül a hazai vásárlók részére. 1SÖ VÉÍSYVÉDEL Ml TÁJÉKOZTA TÓ Gyümölcsfáink időszerű védelme A felmelegedő időjárás ha­tására a májusi cserebogár rajzása megélénkült, a boga­rak viszonylag egyszerre, nagy tömegben jelénnek meg. Nagy egyedszámban figyelhetők meg Balatonszentgyörgy, Marcali, Somogyszob, valamint Kapos-i vár körzetében. A májusi cserebogár közvet­len lombkártétele mellett je­lentősebb az utódok, a talaj­lakó pajorok kártétele. A zi­vataros, záporos időjárás a ta­laj felső rétegét nyirkosán tartja, ezért a bogarak lera­kott tojásai zavartalanul fej­lődhetnek, s a kikelő pajorok a következő években számot­tevő veszélyt jelenthetnek. Azokban a körzetekben, me­lyekben a bogarak erőteljes rajzása figyelhető meg, a Fosz- fotion 0,3 százalékos, a Ditri- fon 50 WP 0,2 százalékos, az Unitron 40 EC 0,2 százalékos oldatának valamelyikével vé­dekezhetünk. Házikertekben eredményes és célszerű eljárás [ a hajnali órákban a dermedt i bogarak lerázása és mégsem-! misítése. A záporos, meleg időjárás kedvező feltételeket teremt a gyümölcsfákat fertőző beteg­ségek terjedésének. Az alma-,! körtefa-varasodás veszélye { rendkívül nagy, a betegség már nemcsak a kis leveleket, hanem ' a gyümölcskezdemé­nyeket is fertőzi. Védekezésre a Zineb 0,2 százalékos+Fun- dazol 50 WP 0,1 százalékos.! vagy az Orthocid 0,2 százalé­kos 4- Fundazol 0,1 százalékos, vagy a Dithane M—45 0,2 szá­zalékos + Topson-Metil 75 WP 0,1 százalékos kombináció va­lamelyikét javasoljuk. A per- metlé hatásának fokozása cél­jából 0,05 százalékos Nonit nedvesítő szert is tegyünk a kombinációba. Kedvező feltételek alakultak ki az őszibarack tafrinás le- vélfodrosodás Ismételt fertőzé­séhez, és megnőtt az ősziba- rack-lisztharmat fertőzésének veszélye is. A betegség jelen­leg az érzékeny kis gyümöl­csöt fenyegeti elsősorban. Ja­vasoljuk barackfáink perme­tezésére a Zineb 0,2 százalé­kos + Thiovit 0,3 százalékos, vagy az Orthocid 0,2 százalé­kos + Thiovit 0,3 százalékos, vagy az Ortho—Phaltan 0,2 százalékos + Thiovit 0,3 szá­zalékos kombináció valamelyi­két. A permedéhez a károsító sodrómolyhernyók, a gyü- mölcsfa-takácsatkák és az el­szaporodó levéltetvek ellen te­gyük az Anthio 40 EC 0,1—0,15 százalékos, a Sumithion 50 EC 0,2 százalékos, a Rogor L 40 0,1 százalékos vagy az Unifosz 50 EC 0,1 százalékos tömény­ségű rovarölő szer valamelyi­két is. A virágzó meggyfákat az erős mértékben veszélyez­tető monilia ellen szükséges védeni, a védekezésre a Pol- Thiuram 0,15—0,2 százalékos gombaőlő szert javasoljuk. H TÓTH BÉLA j —--------------­1 L egendák a Iáról I Volt ott három ásadék is. Egy a kappanoké — a legények szállását nevezték így a nő­sök —, egy élelmesverem is akadt, meg a nagy közös. De ember nem lakhatta azt már évek óta. A tetejük bedüle- , dezve, ajtajuk leakadozva. Lépteim zajára ürgecsalád szaladt ki a vermek hűvösé­ből. A lóhátról ágas nyírfára hágok, de felmászok már a hajladozó fahegybe, hogy szétlássak a határon. No, va­lahol messze, Kondoros irá­nyában bolhányi lófigurákat vélek. Félnapi járóföldet is megtettem, mert a földön já­ró nem mehet toronyiránt, mint a madár. Minden bucka, tócsa, kiöntés és bércéi meg- uraltatja magát. Azt körül­kerülgetjük, olyan karéjokba, ha kiegyenesedne, az ember gyereke eljutna annyi úttal Lippára. Elérek estefelé egy szedett- vedett lócsapatot a kondoros! Nagyfeketén. Embernek nyo­ma nincs körűié. A lovak megnyihogják jöttömet, fejjel fordulnak felém; de tarolnak is, szaglásznak, félnek. Föl­eresztem Basát, csak úgy nyergestől, hadd komázzon velük. De egy bíbic nem szól hozzám. Sok dévánkozásom nem le­hetett. Sose szerettem a fel­hőt tétlen bámulni, födél Is kéne a fejem fölé! Ezek a szegény, nem tudom honnét csődített lovak úgy élnek, ahogy az ég madarai. Legel­nek, isznak, egy szó nem kell nékik parancsul. No, bicskára kapok, kétöles kivirágzóit ná­das prémezi a rétek Vágom, kévézem szederindával össze, sáskötéllel búbozom a tetejét. Amolyan seggenü-lő kis eny- helyet rakok én magamnak, minden természeti tünet az esőre ásít. Gyújtok tüzet, kis rác vaslábasom alá, porolok. Irdalt szalonnát hányok bele, réti kigyóhagymát. Rajta szá­raz tarhonyát párolok. Csobolyónyi kulacsom ma­gam elé pásztorítom, falato­zók. Hunyorítanak le a csilla­gok rám, de olyan nyugalmas csöndességgel, ha egy fű­szálat elharapnak állataim, égzengésnek hallik. Nem va­gyok borivó, de hát a vizek ismeretlenek itt, barátkozom a kulaccsal. Pipára kapok, ülök a búbos szájában. Ember kö­zelít szemből. Kicsi tűz pislogott csak, ^milyet a száraz zsombék lob­bant, de fényében egebelien ijesztő alak tűnik elő. Készült voltam mindenre. Hisz az úgy sem lehet, hogy leső, lopó ember ne kerülgessen ennyi lovat, ha felelő pásztor nin­csen mellé állítva! Se szó, se beszéd, csak nagy gorombán rámreccsent, hog?% — De adjék ám ormi, mert különben... ! Hanem én is aztán a vas­tagján kezdem: — Hogy a pusztai eb az anyádat, hát kinek tisztelje­lek?! — De azzal fogom is a furfkósbotba rejtett, hamar mérges, csőre töltött mordá- lyornat, én embert még nem menesztettem odaátra, de ha­nem vesd magad a földre, mert nem állok jót az éle­tedért! Az éhes farkast ismerni kell. Támad! Na ez a rusnya féreg is. Sebbel jön rám, mi­re a levegőbe pukkajtom a puskát. Elvetette magát, mint a szentpáli szajha. A fülem a durranástól csen­gett, hogy eleinte nem is hal­lottam siránkozó szavát a félig ájult embernek. Valami olyant siyalkodott, pedig hozzá se nyúltam még, hogy előbb ad­jak neki enni, aztán akár százfelé szabdalhatom. Gondoltam, ismerlek torma, milyen édes a harapásod! — Aztán hányán vagytok? — kérdem tőle, mert tudtam, hogy lólopók, kóborok nem mernék egyesével járni. Mond­ja aztán, hogy hárman. Mon­dom, szólítsd a többit is en­ni. Fütyülj nekik! — Azoknak hiába, félholtan feküsznek a kakasban. Adok ennek a fekete képű­nek a lábasomból, de úgy za­bái, akár éhkutya, és les a kulacsomra. No, egy cserpák­kal lökök neki. Kérdi, a tü­zes végő botjaimból van-e még? Mondom, teli a kunyhó vele. Tudta hányadán állunk. Ahogy jöttem, messziről les­hetett rám. Mikor eltörölte a iáját, mondom neki hogy Reszketve lépett be a párnázott ajtón. Tekintete gyorsan körbefogta a falakat, végigsuhant a szobában ülő­kön. Széles karimájú barna kalapja a szélerői a padlóra pottyant. Nem törődött vele. Ő már egészen másutt járt: hol néhány héttel korábbi események sodrába került, hol meg előreszaladt az idő­ben. Itt, az ügyész előtt, most mindent részletesen, pontosan el kellene mondani, ám akad néhány mozzanat, amelyet még magával sem tisztázott. Többször elkezdi, akadoz­nak a szavai, aztán szünetet kell tartania. Nem tud nyu­godtan visszaemlékezni az j eseményeikre. Nem csoda, hi-1 szén amiről most be kell szá- j molnia, az emberölési kísér­let. Kis híján egy olyan férti életét oltotta ki, akit alig is- . mert, akivel soha nem volt nézeteltérése. A féltékenység és a félelem szinte eszét vet­te, ezért ragadott baltát. Az ütést azonban nem annak szánta, akit ért. — Tizenöt évig N éltünk együtt az asszonnyal — mondja az 52 éves Horváth József. — Ö is magyaregresi. a faluból ismerem. Neikém ez volt az első házasságom, neki a harmadik. — Szereti még? — Már semmi közöm hoz­zá. Mindennel megvádol en- j gém. A másik két férjével j rövid ideig élt együtt, aztán ! amikor elváltak, azok lettek a legrosszabb emberek. Min- ! dent mondott rájuk, most meg engem mond el mindennek. .. Részlet az asszony vallomá­sából: »A kapcsolat a férjem­mel már több éve megsza­kadt. Állandóan ivott, a pénzt nem adta haza. Előfordult, hogy többször el kellett köl­tözni a gyerekekkel. Eleinte a nagyszülőkhöz költöztünk. Többször beadtam a válást, de mindig kibékültünk.« — Mikor váltak el? — Miatta volt féltékeny? A felesége a válás után már önálló volt, nem számoltat­hatta be. — Nem féltékenység In­kább nagyon féltem. — Kitől? — Hát attól az embertől. Mindig belém kötött, utánam jött, megtámadott. Egyszer este leütött. Ebből bírósági ügy lett. és őt öt hónapra el­ítélték. Én azóta mindig fél­tem, hogy megtámad. — Azt mondták, maga so­kat ivott, — Nem ittam én, csak né­ha. Az orvos is megmondta, hogy töményét egyáltalán nem ihatok, bort is keveset. A szemem miatt Hályog van rajta, a másik meg egyszer megsérült. Itt, Kaposváron nem is lehet ezt megoperálni. Nehéz munkát végzek, mert kubikos vagyok, de most már leszázalékoltak volna a beteg­ségem miatt. Nagyon rosszul látok. — Emlékszik, mi történt február 25-én éjszaka? — Akkor jöttem ki a kór­házból. Csakhogy ezt ők nem tudták. Én meg nem mentem rögtön haza; először anyám­hoz mentem, ott vacsoráztam, aztán meg egy ismerősnél té­vét néztem. Otthon nem le­hetett, mert a tévé az asszony szobájában volt Este 11 körül mentem haza, s mindjárt le­feküdtem. Később csak az Ottó hangjára lettem figyel­mes. Más férfi hangját nem hallottam. — Le akart számolni vele? — Nem, csak nagyon fél­tem; attól, hogy megint meg­támad. Nem mertem már le­feküdni, csak ültem az ágy szélén, és vártam, hogy mi lesz. — A balta hogy került magához? — Mindig ott voit a Szo­bámban. Hogy azon az éjsza­kán mikor vettem föl vagy miért, nem emlékszem. — De maga nem védeke- ! zett, hanem támadott. — Nem tudtam én, kérem, hogy mit csinálok. Én csak i kijöttem a szobámból, mert el akartam menekülni. Gon­doltam, hogy elszaladok. Ne­hogy megtámadjanak. — De nem akartak azok a maga szobájába menni. — Azt én nem tudhattam. Én csak ki jöttem, és ők is éppen akkor léptek ki. Azt hittem, meg akarnak támad­ni, és mindjárt ütöttem. Nem tudtam, hogy az Ottó nem egyedül van. Ott meg sötét volt, csak az alakot láttam, I nem ismertem föl. ki az. Meg a szemem is rossz Es az Ot­tónak a barátja, a Szűcs Jó­zsef lépett ki először. Nem akartam bántani, de nem lát­tam, hogy az... A két férfi Horváth nén ál volt vendégségben. Megvacso­ráztak, beszélgettek, aztán menni készültek. Szűcs József kilépett az ajtón, majd rögtön a mögötte távozni készülő Zanota Ottó karjaiba zuhant» Öt érte a baltacsapás, a fején. Öt, akinek a családi vesze­kedésekhez, a féltékenykedés - hez semmi köze nem volt. Té­vedésből kapta az ütést, s az könnyen végzetes lehetett volna. Félelem, féltékenység? Talán mindkettő közreját­szott, ez a két marcangoló érzés adta Horváth József ke­zébe a baltát Az ügyben a rendőrségi vizsgálat már befejeződött, az ügyészségen pedig elkészült a vádindítvány. Horváth Józse­fet emberölési kísérlet miatt állítják bíróság elé. Dán Tibor Üzemek az iskolákért­— 1975-ben. Sokáig szépen megvoltunk az asszonnyal, az­tán építettem egy házat és mire elkészült, megromlott köztünk a kapcsolat. A válás után mindketten a lakásban maradtunk. Illetve a felesé­gem egyszer elköltözött albér­letbe, legalábbis ők így mond­ták, Zanota Ottóhoz Aztán az elment egy másik asszony­hoz, akkor a feleségem meg visszajött, és később, amikor a férfi is visszatért, az is oda akart költözni. hozza elő a pajtásait, hátha életet csihhanthatunik belé­jük. De nem nagyon akart menni, a kulacsot leste, tar­totta oda a fakupát. Berúgsz, disznó, de öntöttem neki. hát­ha könnyebben mondja el, micsodák, kicsodák. Ha két napja bírják amazok, hát moát keltsek még kettőt életre, ma­gam ellen, hogy elássanak it­ten a kondorosi Nagyfeketén? Ahhoz sem éreztem hirtelen­jében valami nagy huzalmat. De, mondom, ő se sietett fél- dögükben levő cimborái sege­delmére. Maga alá szedte szutykos lábait, mintha dicse­kedne, csak vagdossa hozzám a szavait. — Minit meg a híres, neve­zetes Bankó Jancsi bandájá­ból vagyunk. — Örülök a szerencsének — mondom. — Nagy hírre vere- kedte magát. Két éve hajku- rásszák perzekutorok, vasa­sok, de nyomát se szagulják. Szívesen paroláznék vele, hi­szen tán rokonom is, vagy mi ... — Na, avval maga nem pa­roláik! Két napja fölakasz­tották Csongrádon ! Mink is alig bírtunk elinalni. Szök- tünkben kardlapozták be két pajtásom fejét. Nagyon időm sem akadt a megijedésre. Küldöm én meg- étetett emberemet a társaiért.. Hordta őket ki, vállon. Alél- ták voltak, nem tudták vilá­gukat. Tesszük őket szépen tisztába. Pisáit agyagot a mellyük kosarára, boros ke­nyeret a fejükre. Főzök nékik borlevest, délre kinyitották a szemüket. (Folytatjuk) A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa a közel­múltban vitatta meg — az SZMT ifjúsági bizottságának beszámolója alapján —, hogyan segítik a megye szakszer­vezeti szervéi az úttörőmozgalmat, a gyermekek nevelé­sét. Somogybán több mint háromszáz úttörőraj tart rend­szeres kapcsolatot számos üzem, intézmény szocialista bri­gádjaival, s ezek a munkahelyi közösségek — az ifjúsági bizottság megállapítása szerint megfelelően foglalkoztak az úttörőcsapatokkal, őrsökkel és rajokkal. Az idén lesz négy éve an­nak, hogy a SZOT titkársága a szakszervezetekhez intézett a'ánlásában megjelölte azokat a feladatokat, amelyek a mun- kásközöáségek előtt állnak a szocialista gyermeknevelés se­gítése érdekében. Ismeretes az a keret, amely szervezetten összefogja az úttörőmunka se­gítésének formáit: az Egy üzem .— egy iskola mozgalom hozzájárult ahhoz, hogy szo­rosabbá váljanak és gazda­gabb tartalommal telítődjenek a kapcsolatok. Ma már alig akad Somogybán olyan oktatá­si intézmény, amelynek leg­alább egy üzemi patronálója ne lenne. Példák sokaságát említhetnénk az úttörők és a szocialista brigádok tagjai kö­zötti jó együttműködésre, és egyre több helyen tapasztalha­tó, hogy a gyerekek a munká­ba »bele is kóstolhatnak«, meg­ismerkedhetnek a különféle szakmák fortélyaival. A kapcsolatok nem merül­nek ki egymás rendezvényei­nek látogatásában, a naplókba való kölcsönös bejegyzésekkel. Mi más segíthetné jobban a pályaválasztást, mint az a le­hetőség, hogy a gyermek kö­rülnézzen az üzemekben, meg­ismerkedjen a dolgozók napi munkájával? Ezt 'az igényt nem elégíti ki az egyszerű üzemlátogatás — erre is van­nak tapasztalatok. Többször kell menni és többet kell lát­tatni — így alakul ki a gyer­mekben annak a szakmának a képe, amely felé elindulhat. Jó kezdeményezéssel rukkoltak elő egyes munkahelyeken a szocialista brigádok, amikor pályaismertető előadásra és ki­állításra vállalkoztak. Köve­tésre méltó módszer az, ha a szocialista brigádok a gyere kekkel együtt végeznek el bi­zonyos javításokat, karbantar­tásokat, közösen parkosítanak vagy szemléltető eszközöket ! készítenek. Ilyen példát talál- j ni a böhönyei általános isko- I la és a helyi termelőszövetke­zet orsózóüzeme, a Kaposvári j Villamossági Gyár és az őrei I általános iskola kapcsolatában. Munkára nevelés? Apró ke­zek hasznosítása? Sok szem­pontból előnyös, ha a tanulók közvetlenül is részt vesznek a termelőmunkában,'hiszen a munkáért kapott és az úttörő- csapatok által hasznos célokra fordítható bérről nem is szól­tunk ... Egyre szélesedik Somogybán az az akció, amely Az őrs ba­rátja nevet viseli: szakszer­vezeti aktívák, brigádtagok vesznek részt az őrsök prog­ramjaiban, segítik a kirándu­lások, sportversenyek lebo­nyolítását. Jó néhány üzem helyet adott tanműhelyeiben az üzemen belül szervezett szakköröknek, s ezekben a jól fölszerelt műhelyekben nem­csak tanárok, hanem jól kép­zett szakmunkások is segítik a gyerekek ismerkedését a mun­kával. Megszoktuk, s szinte várjuk már egy-egy üzemi rendezvé­nyen, hogy az úttörők adják az alkalomhoz illő, színes mű­sort. És az is természetes, hogy az üzemek segítenek az úttörők megmozdulásaiban, munkájukkal ■ vagy oktatási, szórakozási eszközök adomá­nyozásával támogatják őket. Számos üzem hozzájárul az is­kolák sportlétesítményeinek építéséhez, fenntartásához. A szocialista brigádok váLlalják úttörőrajok, őrsök természet- járó kirándulásainak megszer­vezését. Az üzemi szakszervezeti szervezetek sokat tehetnek azért, hogy ezek a kapcsola­tok tovább szélesedjenek, tar­talmasabbá váljanak, hiszen jelen vannak és hallatják sza­vukat. minden munkahelyen, a r. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents