Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-04 / 103. szám
Beszélgetés csak felszólításra? 1 A Raskin mestere E gy gondosan összeállított jelentés fekszik előttem. Készítője a megyei tanács illetékes előadója. Az összegezésből megtudhatom, hogy a múlt év nyarán a megyei tanács elnöke és a Hazafias Néníront megyei titkára — testületé nevében — javaslattal fordult a helyi tanácsi végrehajtó, illetve nép- frontbizottságokhoz: szervezzenek beszélgetést elsősorban azokkal a tanácstagokkal, akik »nem teljesítik kötelességüket«. A felhívásnak — ragaszkodva az eredeti határozóhoz — »változóan* tettek eleget a megyében. Így például a kaposvári járás néhány községében, valamint Marcaliban és város környéki községeiben erre az évre halasztották a találkozókat. A legtöbb helyen azonban — tekintet nélkül arra, hogy a testület tagjai milyen mértékben tettek eleget megbízatásuknak — egy rövidke időre a községi vezetők beszélgetőtársaivá váltak. Legalábbis erről tudósítanak az összegezés alapjául szolgáló jelentések. Itt tulajdonképpen be Is fejezhetném írásomat, hiszen a rutinos újságolvasó már köny- nyűszerrel következtetni tud az eredményre, és közlésem nélkül is sorolja: a felsőbb felhívásra megszervezett beszélgetés nyomán a legtöbb helyen fokozódott a tanácstagok aktivitása, vagyis százalékos arányban kimutathatóan javult a megjelenési arány a testületi üléseken, több hozzászólót rögzítettek a jegyzőkönyvek, és a társadalmi munkára mozgósításban is hatékonyabban vettek részt a lakosság helyi képviselői. Sőt sokan minden bizonnyal azt is kitalálták már, hogy e röpke találkozások számos, addig ügyesen megbújt ötletet, utat nem talált bíráló megjegyzést, megfontolásra érdemes javaslatot csalogattak felszínre. Mondom, e beszélgetések hatását bárki előre tudhatja, rendelkezvén a következtetés képességével. Csak az késztet elgondolkodásra: ha mindez ennyire nyilvánvaló, miért volt szükség a felsőbb szervek felhívó levelére? Miért nem jutott eszükbe a kapcsolat- erősítés e formája a helyi testületek vezetőinek? Más kifejezéssel: miért nem lehet elejét venni az érdeklődés csökkenésének, megközelítően azonos hőfokon tartani a közéleti aktivitást? E kérdések nemcsak a most kezembe került összegezés alapján foglalkoztatnak. Korábban is választ keresve rájuk, több tanácsi vezetővel megosztottam gondjaimat. Íme néhány a válaszok közül: — Megöl bennünket az adminisztráció. Nincs időnk kü- lön-külan foglalkozni a távolmaradókkal, akiket amúgy is nehéz megtalálni. — Sok a vidéken dolgozó, az ingázó a testületi tagok között, akik kevésbé tudnak részt venni a tanács munkájában. Néhányan csak a statisztikát rontják. — Az emberek egy részét csak a körülményeik kézzelfogható változása rázza fel. Elsősorban olyan ügyért tesznek- valamit, amely közvetlenül összefügg életük javulásával. Ha ilyet átmenetileg nem tudunk eléjük célként kitűzni, általában lanyhul az érdeklődés. — Az egyébként is kevésbé aktívak könnyen, elfordulnak a testülettől, ha úgy látják, hogy egy-egy fontos ügy a kelleténél jóval tovább elhúzódik. — A testületbe — kellő megfontolás, egyéb okok miatt — olyanok is bekerülnek, akikről gyorsan kiderül, álkal- matlanok megbízatásuk ellátására. Nem tagadom: minden válaszban van némi igazságtöredék. De ennél jóval több a tehetetlenség, a kényelmesség palástolása. Az ilyen magyarázkodás mögött ott munkál a bizonytalanság a módszerek megválasztásában, a kialakulatlan vagy éppen ósdi vezetési stílus, az egykor és esetenként bevált vagy szükségből gyakorlattá merevedett eljárásokhoz, megoldási módokhoz ragaszkodás. Mert igaz a nyomasztó írásbeliség — amit Épül a bélatelepi Tízkivételi mii Fonyód-Bélatelepen a Dél- dunántúli Vízügyi- és Közműépítő Vállalat megkezdte a vízkivételi és víztisztító mű építését. A 350 millió forint értékű beruházás a Fonyód— Kaposvár között készülő regionális vízvezeték kiindulópontja lesz. A tájba illő épületben helyezik ei a tisztító medencéket és a nagy teljesítményű szivattyúkat. A szivattyúk segítségével naponta 15 ezer köbméter vizet emelnek ki a Balatonból, és megfelelő tisztítás után a távvezetéken keresztül Kaposvárra juttatnak el. A kivitelező szocialista szerződésben vállalta: 1930 nyarára úgy megépíti a vezetéket, hogy bekapcsolódhat a megyeszékhely ivóvízellátásába. Hogyan áll jelenleg ez a munka? Eddig 22 kilométer hosszan fektették földbe az acél- és azbesztcement csöveket A következő időszakban még 33 kilométer cső fektetése vár a vállalat szakembereire. Az idén megkezdik Eddén — a vezeték legmagasabb pontján — egy kétezer köbméteres, tározó építését. Kaposváron, a fogadó- állomáson pedig két, egyenként 5 ezer köbméteres tározó épül. Az építők eddig több munkát végeztek el, mint ameny- nyi a tervekben az építkezés megkezdése óta eltelt időszakra jut Ez az egyik biztosítéka annak, hogy a szocialista szerződésben vállalt kötelezettségeinek eleget tesz a vállalat. én még meg is toldanék például a különböző szervekkel való kapcsolattartás sokrétű követelményével —, de az is tény: a tanácselnökök jó része még ma is sokkal több időt és energiát fordít például építkezés szervezésére, hiánycikkek beszerzésére, továbbá más tisztségviselők munkájának elvégzésére, mint arra, hogy rendszeresen szót váltson a testület tagjaival. Olyanokkal is, akik nem mutatják magukat sűrűn a tanácsháza környékén, mert elfoglaltságuk erre nem ad lehetőséget. És nem hivataloskodva, hanem közvetlen hangon, az őszinte emberi érdeklődés szavaival közeledve, kizárva a íeszélyezettség lehetséges okait, feloldva a szót visszafogó gátlásokat. Azaz: keretek és szervezettség nélkül valóban. beszélgetve. Nehéz számon kérni a tanácselnököktől e kötelességük elvégzését, hiszen e tevékenységet aligha lehet statisztikai adatokba foglalni. (Vagy ha igen, az annyit is ér.) De azt sem szabad elhinni, hogy erre nem futja az idcÿaôl, a figyelemből. Minden vezetőnek tudnia kell: az egyének jelentős részében sakkal több a lehetőség, mint a megvalósulás. És ha ez általában igaz, így van a közéletben is. Az e területen megbízatást vállalók között is akadnak, akik a kudarcok miatt hamar elbá- tortalanodnak, megrettennek a legyőzhetetlennek hitt akadályoktól, visszavonulnak, elfásulnak meg nem értést tapasztalva, sértő szót hallva. Az ilyen érzékenyebb lellci alkatú, de tenni akaró embereknek szükségük van a bátorításra, a fokozottabb figyelemre, partnerre az együtt gondolkodásban. És ezt kitől várhatnák, ha nem a tanács elnökétől, más vezetőitől, illetve a végrehajtó bizottság sokat tapasztalt tagjaitól? ivatalos hangvételű felhívástól jutottunk el a nem hivatalos kapcsolattartásig, amelynek lényege: nem az a fontos, hogy hányszor ültek le beszélgetni a tanács meg a népfront vezetői egy-egy visszahúzódó, közösségi megbízatását valamilyen okból elhanyagoló testületi taggal, hanem hogy minden bizalmat kapott lakossági képviselő érezze: számítanak rá, kíváncsiak a véleményére, magánéletének gondjaira, gátlásainak okaira. És nemcsak szervezett keretek között és kampányfeladatként, hanem mennél közvetlenebb formában és szigorú rendszerességgel. Paál László H Alacsony, halk szavú bér. Szinte elvész a nagy automata mellett, amelyet megszokott, gyakorlott mozdulatokkal irányit. Ahogyan egy- egy lemezt kézbe vesz, majd a gépre helyezi, beállítja, elvégzi a szükséges ellenőrzéseket, látom: érti, szereti a munkáját, félti, óvja a gondjaira bízott gépet. Érdekes, különleges életutat tett meg Proies Sándor, a Híradástechnikai Szövetkezet balatonleüei telepének géplakatosa. Szerényen, csendes modorában így beszél erről: — Az eredeti szakmám cipész. Fonyódon dolgoztam a szövetkezetben, azonban a munka, s ezzel együtt a kereset is egyre kevesebb lett. Otthagytam, mert nem láttam benne jövőt. Kőművesek mellett dolgoztam napszámosként. Tíz esztendővel ezelőtt ide jöttünk a telepre építkezni. Megláttam a korezerű gépeket, az itt készülő, számomra akkor még ismeretlen termékeket, s elhatároztam : szakmát változtatok, kitanulom a géplakatosságot. Nem volt könnyű váltani felnőtt fejjel, túl a harmincadik esztendőn. Kaposvárra jártam tanulni, a munka mellett készültem az elméleti és a gyakorlati vizsgára, de sikerült. Ennek most már négy esztendeje ... így lett tehát a suszterből géplakatos. S hogy milyen szakember, s miért éppen ő került erre a revolveríejes, majd ötmiUió forintot érő svájci automatára, arról Tóth Ilisz Ottó, telepvezető azt mondta : — Már a tanulás időszakában tapasztalt szorgalmával, igyekezetével azt bizonyította, majd pedig az eredményes vizsga utáni munkájával is — különböző gépeken dolgozott és mindenütt helytállt —, hogy lehet rá számítani. Amikor szövetkezetünk megvásárolta ezt a Raskin elnevezésű, drága svájci gyorslyukasztó automatát, először egy technikus végzettségű szakembert akartak megbízni a kezelésével. Korábbi munkája alapián Proies Sándort javasoltam. s nem csalódtunk benne. Mint a saját tulajdonát, úgy óvja, félti a gépet. Egy kis figyelmetlenség, s könnyen 40—50 ezer forint kár is keletkezhet, olyan drága minden alkatrész. Ám ilyen még nem történt, s tu dom, az ő hibájából nem i. következik be. A mechanikai műhely és i Május 1. szocialista brigá< vezetője — ebben dolgozil Proies Sándor — szintén el ismeréssel beszél róla. Felzúg a gép. Húsztonnány erő lendül mozgásba. S köz ben az automata kezelője ar ról tájékoztat, milyen műve letet végez, mi történik: — Ez egy M 34-es palást lemez. A rajz szerint mégha tározott számú lyukat kell ki fúrni, illetve kivágni rajta < megfelelő nyílást. Ez a lemez és a többi hasonló azokra a készülékekre kerül amelyeket szovjet megrendelésre készítünk, s amelyek segítségével a színesben közvetített televíziós olimpiai adásokat ellenőrzik majd. Pillanatok teltek cs-ak el, i gyorslyukasztó automata dup- likátor asztalára újabb lemez kerül. Ez a nagyszert masina 28 présgépet helyettesít, illetve ennyinek a munkáját végzi el. Műszakonként 5400 lyukasztás, s még szá- zadmilliméternyi eltérés sincs Duplikátor, koordináta, optika, műszaki rajz, generátor, sablonok, számítások — Proies Sándor ma már olyan természetességgel beszél, mintha évtizedek óta ezt csinálná. Pedig csak néhány éve, hogy fölcserélte a cipészárat, a kalapácsot erre az automatára. A Május 1. brigád a tavalyi munkájával az aranykoszorút érdemelte ki, s ebben neki is nagy érdeme van. S nemcsak z ebben. A Híradás- technika Szövetkezet kiemelkedő eredménnyel vett részt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára indított jubileumi versenyben, s elnyerték az MSZMP KB jubileumi zászlaját. A fővárosban a közelmúltban tartott zászlóátadási ünnepségen ott voltak a bala- tonlellei telep képviselői is. ök azt vállalták, hogy tavaly november 7-re elkészítenek a moszkvai olimpiához egy tv- jeladó generátort, amely színesben fogja sugározni az ! olimpia emblémáját Vállalásukat határidőre teljesítették, a berendezést átadták a nagy- követség képviselőinek, s ők őszintén gratuláltak a kiváló I minőséghez és a határidő pontos tartásához. Ezután — pótlólag — újabb vállalásokat tettek, terven felül készítettek különböző készülékeket. Az ünnepségen ott volt Proies Sándor, az egykori cipész, a lellei telep géplakatosa. Több társával együtt átvette a kiváló jelvényt. Sz. I>. Nagyfeszültségű távvezeték Barcsig Üj nagyfogyasztót kapcsoltak be a villamosenergia-há- lózatba Barcson: a Kemikal Építési Műanyagfeldólgozó Gyárat. A gyorsan iparosodó Dráva-parti településen az utóbbi években sorra jelentkeztek elektromos energiáért az új nagyfogyasztók. A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat tíz éve létesített ki- rendeltséget a járási székhelyen. Akkor a legnagyobb fogyasztóként a vasgyárat és a fűrészüzemet tartották nyilÚj kenyérgyári berendezések Az Élelmiszeripari Gépgyár- és Szerelő Vállalat kísérleti üzemében új kenyérgyári berendezések — tésztagyártó gép és sóoldó — első példányai készültek el. Az FTK—D—1000 típusú tésztagyártó gép abban is különbözik a korábban gyártottaktól, hogy teljesítőképessége szabályozható. A gép óránként ezer kilogramm tészta gyártására képes maximálisan. ván; ezek az üzemek 300— 400 kilowatt energiát fogyasztottak naponta, és az ÉPGÉP Nagyberendezések. Gyárának forrasztása azóta sem emelkedett jelentősen. Belépett viszont a viktorp usztai sertéstelep, amely egy megawatt energiát fogyaszt. Barcs üzemei és háztartásai egyébként összesen 3,6 megawattot használnak fel naponta. A gyorsan növekvő igényeket csak előrelátó tervezéssel, az energia ésszerű felhasználásával lehet kielégíteni. — A település kisfeszültségű hálózatának jelenleg nincs olyan pontja, ahol ne tudnánk az előírásnak megfelelő feszültséget biztosítani — mondja Prinez Géza, az áramszolgáltató kirendeltségének vezetője. — Bejelentést kaptunk már arról, hogy kisebb a feszültség. A regisztráló berendezések viszont nem igazolták a bejelentést. Egyébként a feszültségingadozásra a higanygőzlámpák a legérzékenyebbek, de gond velük sincs. Zavar azért mégis akad: igaz, ez nem az energiaellátásból adódik, hanem abból, hogy engedély nélkül hegesztettek. Ellenőrzésükre nincs mód. Berendezéseik többségét ügy barkácsolják, és ezek a készülékek rendkívül rossz hatásfokkal dolgoznak. Én ennek tulajdonítom az ellátással kapcsolatban esetenként jelentkező panaszokat, s nem a nagy- fogyasztóknak. Barcsot két irányból — Szigetvár és Nagyatád felől — látják el elektromos energiával a 20 kilovoltos vezetékek. — Ezek teljesítménye jóval nagyobb, mint a település fogyasztása — mondta Kolláro- vics Lajos, a nagyközségi tanács főelőadója. — Gond legföljebb akkor akad, ha valamelyik vezeték meghibásodik; a gyárak, üzemek érzékeny műszerei észreveszik ezt. Egy időben például sok panasz hangzott el a panelparketta- üzemben, hogy kevés az elektromos energia. A mérések bebizonyították, hogy nem a települést ellátó nagyfeszültségű hálózat a felelős ezért, hanem az üzemben kiépített kisfeszültségű vezeték. Kapacitásuk nem felel meg a nagyobb igényeknek. Barcson tehát jelenleg nincs alapvető gond a villamosener- g:a-eUátással. A település fejlődését szolgáló tervek valóra válása azonban azzal is jár, hogy gyorsan növekszik az igény az energia iránt. A szakemberek számításai szerint a jelenlegi 20 kilovoltos vezetékek 1980—82-ig képesek kielégíteni a növekvő fogyasztást. — Az ezt követő években újabb fejlesztések nélkül számítani kellene ellátási zavarokra — mondta dr. Németh Jenő tanácselnök. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat azonban már elkészítette a terveit arra, hogy miként oldják meg Barcs távlati vil- lamosenergia-ellátását. E terveknek megfelelően 1931—82- ben megépül az a 120 kilovoltos nagyfeszültségű vezeték, amely ellátja energiával az újabb ipari üzemeket és a háztartásokat. A vezeték építése már jövőre megkezdődik. A tanács és a DÉDÁSZ között létrejött együttműködési megállapodásnak megfelelően Barcs biztosítja majd az új aláüomás építéséhez szükséges. területet Amíg elkészül a transzformátorállomás, a 120 kilovoltos vezetéken 20 kilovolt feszültségű ' energiát szállítanak. E tervek alapján mondjuk azt, hogy Barcs villamos energiával való ellátása hosszú távra megoldott. E/t azok tudják igazán értékelni, akik emlékeznek még a tíz évvel ezelőtti állapotokra: akkor egy új fogyasztó bekapcsolása alig megoldható gondokot okozott. Azóta azonban a településen belül is megteremtettük a biztonságos villamosenergia- eüátás műszaki előfeltételeit.
