Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

Biztonság az úton Kiskorpádon találkoztunk ezzel a széles munkagéppel. A vezető dicsérete: még a fél pályát sem foglalta el jármüvével, annyira lehúzódott a jobo oldalra. Rájátszás Régi ismerősöm nyugdíjba vonult. Ügy mondta, hogy ben­ne van a koriban. leteszi a munkát a vállalatnál. Tisztel' tők, becsülték, s' amíg dolgo­zott, senkire és semmire sem volt kifogása. Ámbár előfor­dult, hogy nem azt az össze­get találta a borítékban, amelyre számított, a nyugdíj­hoz közeledve azonban igazán kitettek magukért. Az utolsó három évben jutalmat és kü­lönböző címeken adott pré­miumot annyit vett föl, hogy előtte tíz év alatt együttvéve nem kapott ilyen nagy össze­get! Jóindulat, nyugtázta most megelégedetten, az játszott itt szerepet. így érhette el, hogy a nyugdíja megközelíti néhány évvel korábbi alapbérét. Vagy­is majdnem annyi pénzt hoz most- havonta a postás, mint amennyit annak idején fizetés­ként fölvett, s ebből levonás sincs, sőt idő múltával még évenként emelkedik is .. í Idős barátom középvezető volt, mielőtt nyugdíjba ment. Életútjának elég hosszú sza­kaszát ismertem, s tudtam, hopv volt időszak, amikor méltatlanul mellőzték, képes­ségeit lebecsülték, s ez termé­szetesen anyagilag is kifeje­zésre jutott. Ha nagyon neki­keseredett, elpanaszolta sérel­meit — a munkahelyen kívül, jóbarátoknak. Ahol dolgozott, úgy vélték, elégedett a beosz­tásával, a keresetével is. Aztán ahogyan közeledett a hatvanhoz, egyre gyakrabban előfordult, asmi azelőtt nem: hibázott a munkájában, hova­tovább nem bízhatták meg olyan feladattal, amilyet né­hány éve könnyűszerrel és nagy felelősségtudattal megol­dott. Valaki azonban megje­gyezte: el kell nézni ezeket a fogyatékosságokat, hiszen a nyugdíjazás küszöbéhez érke­zett. Inkább azon legyenek a munkahelyi illetékesek, hogy minél több pénzt kapjon ab­ban az időszakban, amely a nyugdíjösszeg kiszámításával figyelembe vehető. Az intelmet nagyon komo­lyan vették, s ettől kezdve ba­rátomra »rászakadtak-« a pré­miumok, a jutalmak. S mivel igencsak jólesett ez a »figyel­messég« és »jóindulat« — és volt is helye a pénznek — egy­szer sem írta rá a borítékra, hogy »Érdemtelen vagyok rá, vissza a feladónak!«... Nyugdíjba vonult — és elé­gedett. Én sem kérhetem szá­mon, hogy vajon nem furdal­ja-e a lelkiismeret, mert ha ez! tenném, igazságtalan volnék iránta. Amit a nyugdíjba vo­nulást megelőző években ka­pott, annak nagyobb részét azzal a biztos tudattal tette minden hónapban a takarékba, hogy rászolgált S ebben tel­jes mértékben egyetérthetünk vele. Csakhogy ez a pénz nem így. nem rájátszással illette volna meg, hanem »menet közben« — amikor minden tu­dását energiáját beleadva dol­gozott a kapott feladatok meg­oldásán. Amikor nem a nyug­díjban töltött évek kis és nagy céljainak elérésére gyűjtöget­hette volna forintjait a taka­rékban, hanem a középkorúak napi életviteléhez, a családnak szükséges dolgokba fektethette volna ezt a pénzt... Tévedés ne essék: meggyő­ződésem, hogy a nyugdíjasok messzemenő elismerést érde­melnek évtizedeken át végzett munkájukért Kivétel nélkül — a rájátszás révén magas összeget élvezők is, hiszen er­ről a »megoldásról« ők tehet­nek a legkevésbé. A módszer ellen van kifogásom csupán, mert sajnos, ez burjánzik, mint a gyom. »Ma én vagyok megértő te irántad, holnap te teszed meg velem ugyanezt...« Mert ahogyan most téged bú­csúztatunk, úgy egyszer rám is sor kerül, s neked sem, ne­kem sem mindegy, mennyit ad majd a nyugdíjintézet postá­ra... Megértés? Humánum? Jóin­dulat? A nyugdíjelőkészítés­nek ez a gyakorlata — ez a fajtája — egyáltalán nem tör­vényszerű. Megvannak rá a szabályos formák, s közöttük az előbb említett módszer nem szerepel. Meg kell adni a dol­gozónak, ami megilleti menet közben: alapbért, jutalmat, prémiumot, kitüntetést, anyagi és erkölcsi elismerést — ér­dem szerint S ha ez így tör­ténik, eleve reális nyugdíjösz- szeg kerekedik ki — minden »kegyes« rájátszás nélkül. H. F. ■»■ Legendák a léről ■ Ha ezt Itten lakni akarja, asszonyt hoz az bele. Na, feke­te tyúk, fekete kutya, fekete tehén hozzá. Vízrugó, fekete zsindely a házon. A kútágast is bekátrá­nyozta, hogy szöbb lögyön. Na, itt lesz valami. Velünk nem váltott szót erről. Fakófejű fiatalok vagyunk, mit tudha­tunk hozzá. Fekete asszonyt hoz, mert azt hozott, kikindai törököt. Vette-e, lopták-e neki, nem tudjuk. Gavallér Mihály hoz­ta pántlikás ökrös szekéren. Az öreg lóháton a szekér után ötödmagával. Nem talált vol­na az irigye se kivetnivalót semmiből. Ahogy rendezke­dett, az is a helyén volt. Es­te lagzi, mink benne. A keze alá való népség mind ott lak- inároz. Nem takargatott 6 semmit. Az asszonyt se. Magyar szok­nyában, pruszlikban. haja kontybán. Fekete, mint az ebenfa. Szép, akár a csillagos ég. A szöme. Hu, hetvenhét- szer kirázott volna bennünket a hideg a csupa látásától, ha nem béklyóz a tisztességtudás. Mert ahogy viselte az öreg a sorsát, az volt rajtunk olyan nyűg, a szemünket alig mer­tük fölvetni asszonyára. Evés, ivás. Dana nem nagyon, de muzsika. Iáppán még bőrdu­dálnak, de annak szava nem jár el idáig. Meg tán nem is illik már Matyi bátyánk ko­rához. Elütötte a hatvanat. A menyecskéből nem nézünk ki harmincat. Ugyan tud az öreg a bőrdudához, de évek teltek, nem duddantott vele. Bent is tartja Csanádon, itt a veremházban penészt kap­na az irhája. Na, muzsika nin­csen, de muzsikáltak a ter­mészet teremtményei. A ha­risok odafönn az égerliget he­gyében, aztán a prücskök ide- lenn a szittyósok között. Bé­kák a kákásokban, vadrucák a nádasok közt. Darvak dü- bögtek, lovak nyerítettek. Az volt a muzsikaszó. Azért vilá­gos reggelig elkvártélyoztunk. Maga a menyecske kinálgatott bennünket étellel, itallal. Kö­rülhordozta a cseréptálat, ab- bul kanalaztunk a fatányér­ra. Körülhordta a teli cserép- kancsókat, ha volt a régiben, ha nem. Törökül mondta: je­niek, jemék. Már, hogy együnk. Néha az öreg is el- vartyantotta magát törökül, ha az állt a szájára. A vezérsza­vakat értettük. Icsmek, icsmek, igyáL Hanem a hajnal hama­rább parancsod a csikósnak, mint a pusztagazda. Mentünk a lovakkal le a vízre, a lege­lőre Nem vártuk mi azt, hogy szólítsanak a kötelesség­re Javában térítünk rá a Len­csés-tóra, megszólal az öreg Matyi nyírfa nagydudája. Evek óta nem hallottuk szavát, az is odabe tartózkodott eddig a kőlábas házban, hanem most tán evvel szóiítgatja az új asszonyt. Szép, érzelmes szavú duda, hangja eljár két folyó közi- bé. Mélyen beszél, öles a hossza, ha tökhajtölcsért akaszt a végére, megöblösödik. Ereszt rajta az öreg örömében olyan szomorú nótát, az ég fölpúposodik tőle Sző nélkül nevetünk. Hátha mást nem tud? Tutul néki. Az is szép. A tutulás. Mert szé­pen erigeti az öreg. Néha el­hordja tőlünk a szél, máskor ránk borítgatja a hangot. Ahogy délre forog a nap, az öreg ott van köztünk. Bog­rácsban hozta a vacsoramara­dékot Napi dolgában úgy buzog, mint tegnap vagy az­előtt, mintha mi se csavaro­dott volna ed az életben. De ez is a rendes. Kát most üvöltsön föl az égre, verje a lovát, fogja ránk a mordályt? Mert néki felesége gyütt? Ugyan délre mi főzünk meg vacsorára, de hát olyankor is a magunk főztjet esszük, ha odatávol jár napokig. Nekünk ez most is annyi volt. Az ú.j házon éjszakázik, úgy is du­kál. Hanem vacsora után tu­tul, egynéhány fertálynyit, ne­ki a holdvilágos éjszakának, hogy mi is megkívánjuk. A tutulást Megtanítana ő arra is, ha odasajdul a szívünk. Csakhát tutu? Az nincs. De két csikóért már kapni a rad- naiaknáL így ballag velünk az idő szépen. Le a nap, föl a nap. Csikók kerekednek, szőrt vál­Társadalml támogatás a besedához A város csak nyerhet A minap a desedai tónál jártam. Ennek a szép nagy víznek ugyan »víztározó« a hivatalos — és magyartalan — megjelölése, de nagyon sok emberrel egyetemben én is tónak nevezem. Jobbára a horgászok és kirándulók »hasznosítják« csak a Dese- dát. S épp a napokban hang­zott el, hogy — pedig ez len­ne a természetes — sem a kaposvári ipar, sem a tavat ölelő földeken dolgozó terme­lőszövetkezetek nem élnek a lehetőségekkel. Azaz: vajmi kevés vizet használnak ipari és öntözési célokra ... / Szabadidő-központ Nagyon sok feltétel hiány­zik még itt, hogy a tó átfogó hasznosításáról beszélhessünk. Az okok ismertek. Épp ezért jelentős megmozdulásnak te­kinthető, hogy a közelmúlt­ban a MTESZ-székházban fó­rumot rendeztek arról: hogyan fejleszthető társadalmi támo­gatással a desedai tó. Sokan, sokféle szervezet képviselői vettek részt a fórumon, s gyorsan kiderült: van mit ten­ni. Ez abból is fakad, hogy a tó felülete 245 hektár, nyolc és fél kilométer hosszan nyú­lik el, medrében 8,2 millió köbméter víz van. A Deseda létrehozásának alapvető célja a Kapos vízminőségének ja­vítása, a folyó szabályozása, az ipari víz biztosítása, illet­ve egy nagy kiterjedésű sza­badidő-központ kialakítása. Elég, ha csak az utóbbinál maradunk — ehhez is bőven kell pénz. Természetesen van olyan gond is, amelynek meg­oldásához nem kell forint: rengeteg szemét marad pél­dául a horgászok,1 kirándulók után a tó partján. Fölfigyellek erre már az illetékesek is, és tervezik, hogy széles körű ellenőrzéssel elejét veszik a szemetelésnek. Ez nyilvánva­lóan csak úgy vezethet ered­ményre, hogy egyúttal nem félnek »kemény forintokban kifejezhető« büntetések kisza­básától. Maradjunk azonban a tár­sadalmi támogatásnál! Mint hallottuk, a December 2. ut­ca" még a nyár folyamán el­készül: csökkentett paraméte­rű úttest épül, egészen a híd­ig. Ez a megoldás feltételezi a társadalmi segítséget, amely nyilván nem marad el, ismer­ve a toponáriak szorgalmát. Nehezen érthető viszont : miért nem építik ki az utat egészen a parkolóig? Talán 150 méte­res szakasz marad így tovább­ra is sáros.., A fórumon ott volt a So­mogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, amelynek sokszor szóba került a neve a vízben hagyott fatörzsek, tuskók miatt. Részt vett a vendéglá­tóipar, a vadásztársaság, a Dél-dunántúli Regionális Víz­gazdálkodási Vállalat, az SZMT, az erdőrendezőség, a természetvédelem, a megyei KISZ-bizottság, a Kaposvári Sporthorgász-egyesület, a Dé- dász, a lovasiskola, a városi tanács és — mint mindig, amikor társadalmi munka szervezéséről van szó — a népfront képviselője. A tervek szerint alakítanak egy bizott­ságot, amely állandóan szem­mel tartja a tó környezetét. Az Y-ban elkezdték Már a fórumon elhangzot­tak a felajánlások. A tó kör­nyékén gazdálkodó két terme­lőszövetkezet közül a kapós- füredi például azt ígérte, hogy a tó közvetlen közelében csök­kenti a felhasználandó mű« trágya mennyiségét így óvja a víz tisztaságát. A megyei KISZ-bizottság képviselője szerint készek a fiatalok a Desedán segíteni — csak mondják meg pontosan, mi­kor és milyen munkát kell vé­gezni. A Dédász gondoskodik a megfelelő villamosenergiát adó rendszer kiépítéséről, a vadásztársaság hivatásos vad­őre a jövőben feladatának te­kinti a környezet védelmét is, vagyis figyelmeztetni fog min­denkit, ha rendellenesen cse­lekszik. Az erdőgazdaság meg­kezdte az úgynevezett Y-ág- ban az arborétum telepítését, s ezt a jövő tervidőszakban is folytatja. A faj- és fajta­gyűjtemény az egyik látvá­nyossága lesz a desedai sza­badidő-központnak. Néhány kaposvári vállalat pedig anyagi segítséget ajánlott föL A felsorolás szűkös, a le­hetőségek bővebbek. Hogy mi mindenre lehet egy-egy ilyen tó érdekében költeni, azt tulajdonképpen csak összeha­sonlítások alapján mérhet­nénk föl. A kezdet minden­esetre bíztató. A fórumot szer­vezők előtt is nyilvánvaló volt, hogy Kaposvárnak nagyon nagy nyeresége ez, a víz, s nagyon nagy vesztesége lenne, ha parlagon hagynák, vagy környezetének rendezése el­húzódna. M. A. Növényvédelmi tájékoztató Időszerű a gyümölcsfa-takácsatkák elleni védekezés Április első napjaiban fi­gyeltük meg megyénkben a gyümölcsfa-takácsatkák első lárváinak kelését. Felméré­seink szerint erős fertőzések vannak az alma-, az őszi- és a 'kajszibarack, a cseresznye-, a meggy- és a szilvafákon.' Az áttelelt tojások száma nagy, téli pusztulásuk kis mértékű, ezért a védekezések elmulasz­tanak, megfogzanak, futóra járnak. Egy nap megy Matyi bácsi a kígyósi pusztákra bélyeget sü- tögélni. Ilyenkor vele megy a gvárgyián diákja, egy ko­pasz szájú rúgott daímát. Men­nek, napokat élkvártélyoznak, mire számot vernek ménesre, gulyára, nagynyájra, kondák- ra. Engem meg a fene reszelt, hogy ha odalesznek, meglesem az új asszonyt. Nem láttam a lakzi óta. Csak a képe volt a szemembe akadozva, de ki se törülhettem belőle, oly nagyon. Elmentek a hajnali harmaton, sütővasak rongyba csavargat­va a nyeregkápán, de teli a vezeték ló is minden útrava- lóval. No, ellakozpak ezek oda, egy hétig is, így én magam­ban. Csőke Gyurkának meg mondom, maradjon a lónál, én meg elmegyek főzni. Jó bent voltunk a pusztá­ban a vermektől kétórányi já­róföldre. De nem a főzésen járt nékem az eszem. Hajgyom a lovam a vermek előtt, s magam a kökényesek között fölcsapásolok a fazsindelyes házhoz. Nem volt tiltott. De nem voltunk küldve se. Egv szó az asszonyról soha ki nem ejtődött. mintha nem is len­ne a létő világon. Kérdezni, persze, hogy is kérdezhettünk volna utána. Na, hogy pászol, Matyi bácsi? Hogy mondja a szép asszony? Volt-e valami , az éccaka? Ilyet a futó zsi- vány ki nem ereszthet erre a száján. Nincs rá törvény. De az szigorú. Így aztán hallgat, j s gondol mindenki, amit akar. tása esetén korai erős fertő­zések kialakulása várható. A kártevő atkák elleni vé­dekezést a lárvakelés kezde­tén — még a virágzás előtt — kell elvégezni, majd a szi­romhullás után szabad végre­hajtani. A most esedékes vé­dekezések sikere a későb­biekre is kihat, ugyanis a rovarölő szerekre leginkább érzékeny lárvák viszonylag ; egyszerre, nagy tömegben je­lennek m<jg. A védekezésre felhasználható az Unlíosz 50 EC 0,1 százalékos, Nogos 50 EC 0,1 százalékos, Bi—58 EC 0,1' százalékos, Pol-Akaritox 0,1—0,15 százalékos tömény­ségű készítmények valamelyi­ke. Alma- és körtefák perme­tezésénél a varasodás fertő­zés megfékezésére, a rovar­ölő szerekhez feltétlenül ke­verjük hozzá a Dithane M— 45 0.2 százalékos vagv Ortho- cid 0,2 százalékos töménysé­gű gombaölő szer valamelyi­két Felhívjuk azonban a fi­gyelmet arra, hogy- a méhek- re veszélyes rovarölő szerek­kel virágzó növényeket nem szabad permetezni, a védeke­zést ezért a zöldbimbós gyü­mölcsfák esetében is csak az alkonyati órákban végezzük, amikor a méhek már napi repülésüket befejezték. A takácsatkával erősen fer­tőzött gyümölcsfák védelmé­nél a későbbiele során kerül­jük a Sevin 85 WP haszná­latát mert ez a készítmény az atka népességre serken­tőleg hat A védekezésre ja­vasolt rovarölő szerek egyút­tal védelmet nyújtanak a gyümölcsfáinkon károsító sod­rómoly és araszolóhemyók ellen Is, amelynek rügykáro­sítását Kaposvár, Kadarkút valamint Böhönye, Inke, Csurgó körzeteiben figyeltük meg. Virágzó őszibarackfáin­kat ismételten permetezzük a tafrinás levélfodrosodás fer­tőzésének megfékezése ér­dekében az Orthocid 0,2 szá­zalékos oldatával. A Betonútépítő Vállalat Balatonlelíén és Balatonföldváron üzemelő üdülőibe 1978. május 15-től szeptember 15-ig FELVÉTELRE KERES kiszoliáíókaf, iouyliaí s8|ííííiuiÉ3sskal, iakarifoaiel Jelentkezés — személyesen vagy írásban ! — a vállalat munkaügyi osztályán:.Buda pest VI., Népköztársaság útja 9. >ly tatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents