Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

Egy évtized alatt új ina­gyár sző születeti: gyes. Ez az egyedülálló szociálpoliti­kai intézmény meghatározó szerepet játszott abban, hogy a születések számában elmozduljunk a mélypont­ról, s lehetőséget nyújtott az anyáknak a döntésre: az első három esztendőben otthon akarják-e nevelni kisgyereküket, A szülők tö­megesen éltek a kedvez­ménnyel. Igaz, nem min­denki veszi igénybe a tel­jes időt, hiszen ma már — ha sokat szidjuk is a mind­két szülő napi munkájával járó gondokat — csupán háziasszonynak lenni, még ideiglenesen is, nem min­denkinek elviselhető. Hiány­zik a megszokott munkahe­lyi közösség, a sokoldalú tá­jékozottság, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szakmai követelmé­nyek gyors ütemben változ­nak, s a lemaradás veszé­lye mindenkit fenyeget Más oldalról viszont a mun­káltatói gondokat, a króni­kus létszámhiányt tetézik a gyes-en levők és érthető, hogy a vállalatok, intézmé­nyek érdeke azt kívánná: minél többen rövidítsék meg az otthon maradásra szánt időt. Hosszan lehetne sorolni a gyes-sel kapcsolatos ellent­mondásokat, előre nem lá­tott szociális, gazdasági és pszichikai hatásokat. Mun­katársaink természetesen csak arra vállalkozhattak, hogy a téma kapcsán föl­villantsák: hogyan érzik magukat a gondozási segé­lyen levő kismamák, és mi­vel töltik idejüket a gyer­meknevelés mellett. ttZ flNYflSAG MEGBECSÜLÉSE Több mint százmillió forint a somogyi kismamáknak Két évvel ezelőtt 7900, ta­valy már 8387 édesanya él­vezte a gyermekgondozási se­gélyt Somogybán. Szép növe­kedés tapasztalható az ipari foglalkoztatottaknál : egy év alatt 7290-ről 7849-re emelke­dett a gyes-en levők száma. Az előző két évben már az első negyedévek jelezték, hogy lényeges növekedésre kell számítani. Hogy mindez fo­rintban mit jelentett? 1976- ban 97 milliót, tavaly pedig 105,7 milliót. A fokozatos emelkedés érzel -Ítélésére áll­jon itt az 1975. évi adat is: akkor a gyes-en levő édes­anyák 83,8 millió forintot kaptak. A megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság intézményi költségkimutatásában az egyéb juttatások között a gyermekgondozási segélyek summás kiadásként szerepel­nek, és állandóan növeksze­nek. (1975-höz képest 1976-ban például 11,6 százalék volt ez a növekedés.) A somogyiak ennél többet — eltekintve az orvosi, a kórházi, a rendelő­intézeti, a gyógyszer- és egyéb költségektől — csak táppénz­ként, nyugdíjként és családi pótlékként kapnak. A gyermekgondozási segély nevében hordozza rendelteté­sét, célját: hozzájárulás, tá­mogatás a gyermek nevelésé­hez abban az időszakiban, amikor legnagyobb szüksége van a szülői szeretetre és gondoskodásra. A kismamák pedig élnek — és egyre töb­ben élnek — evvel a lehe­tőséggel, az előbbi számok tanúsága szerint. A rendelke­zések időközben rugalmasan igazodtak az új követelmé­nyekhez, így módot adnak például a gyermekgondozási segély igénybevételének meg­szakítására és arra is, hogy a gyes-en levő szülő más édesanyák kisgyermekeire Is felügyeljen, s így jusson ki­egészítő jövedelemhez. A megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóságon azt is megtudtuk, hogy jó néhány- száz szülő már második, sőt a harmadik gyermeke után él­vezi a gyes-t Somogybán. Az összehasonlító számok arra is alkalmasak, hogy az emelke­dés tényén kívül egyéb kö­vetkeztetésekre jussunk. Itt van például a tsz-tagok lét­számának visszaesése: 1976- ban 610, 1977-ben pedig 538 tsz-tag részesült gyermekgon­dozási segélyben, így két éve 6,6 milliót, tavaly 6,1 milliót fizettek ki nekik. Nem nagy arányú a csökkenés — 1975- höz képest az 1976-os létszám még szinten maradt —, de mégis arra mutat, mintha a fiatalok egy része a család- alapításkor vagy azt követően a termelőszövetkezettől az ipar felé venné az irányt, vagy ha tsz-ben dolgozik is, alkalmazottként vállal mun­kát. Mindenesetre a tavalyi több mint 105 millió forint min dennél ék sebben kifejezi s •kisgyermekes édesanyákkal való törődést, bárhol dolgoz­zanak is. Ez a pénz. ha nem fedezi is teljes egészében a gyermekgondozás költségeit, mégis teherkönnyítő összeg három éven át. A baba „megérti”, hogy anyuka tanul Szeretettel, gondoskodással Kiss Lászlómé, a Killián György Ifjúsági és Úttörő Mű­velődési Központ előadója fel­mérést készített — szakdolgo­zatának témájához — azoknak a körében, akik egy ideig munkahelyüknek az otthont választották. A gyerékgondo- zásra fordítják idejük javát. Van-e emellett szabad idejük? — Száznegyvennégyen vá­laszoltak a kérdőívre, öten tanulnak: ketten középiskolá­ban, ketten gyors- és gépírást, egy dolgozó a technikusi mi­nősítés megszerzését tűzte ki célul. A szabad idő mértéke és kihasználtsága érdekelt, a kérdésre, hogy van-e szabad idejük, a zöme azt válaszolta, hogy nincs. Aztán amikor a nap programját írták le, ki­derült, hogy főzésre átlag há­rom órát fordítanak, s ugyan­ennyit mosásra. A háztartási munkákra szánt időt nagyon soknak találtam: a legmaga­sabb óraszám elérte a hét órák Csaknem annyi tehát, amennyit az ember a mun­kahelyén tölt. A szabad idő tartalma is elszomorító: alig olvasnak az emberek, állapí­tottam meg a felmérés tanul­ságai közh — Javaslat érkezett-e? — Sokan kérték, hogy Ka­posváron is szervezzék meg a pőtmamaszolgálatot. Ahol nincs nagyszülő, ott gond kimozdulni. A kisbaba ápolása, gondo­zása, majd a nagyobb gyerek nevelése elválaszthatatlan a családok életétől. Ahol a család összefog, ott s baba is másként! viselkedik : »megérti-«, hogy anyuka ta­nul. Heike Miklósné nem várt látogatókat — Ahol gyerek van, ott ne nézzen körül a nem várt ven­dég! — így fogadott a ház asszonya. Két mozdulat kellett ahhoz, hogy rend legyen. Pár babaholmi hevert a fotelben .. Apait, gondozott az otthon, kéthónapos a kicsi. Herke Miklósné fizikai munkásból lett üzemi K1SZ- titkár. Két éve iratkozott be a gimnáziumba, májusban érettségizik. — Mi indította arra, hogy tanuljon? — 1973-ban fejeztem be a szakmunkásképzőt, utána egy évig pártiskolára jártam, köz­ben alakult ki bennem az igény, hogy tanuljak, A KISZ- I titkárság sem tart örökké, ?»- ! lamlhez kezdeni kell utána. Tanulok, hogy megfelelő hely­re kerülhessek idővel Az érettségi után a technikusi minősítés a célom. — Tud tanulni a baba mel­lett? — Ha a gyerek enni kér, adnom kell neki; reggel, este mosni, de marad szabad időm. Segít a férjem, s naponta meglátogat bennünket az anyósom. A Fegyveres Erők Klubjából hozom az ebédet, addig a nagymama vigyáz a gyerekre. — ICá tud mozdulni itthon­ról? — Hatvannapos a fiunk, még úgy érzem, hogy csak én tudom ellátni. De már tervezzük, hogy a nyáron nya­ralni is fogunk. A babától függ. Barátaink éppúgy jár­nak hozzánk, mint eddig, s azt is megértették a dohányo­sok, hogy látogatásuk idején nem szabad füstölni nálunk. A házban több gyári kisma­ma ismerősöm lakik. Az ud­varon nincs hol leüljünk, ko­csit tologatva beszélgetünk. Legtöbbször a gyerekekről. A gyárból is szinte minden hé­ten fölkeresnek. Jólesik. Én is bemegyek, nem szakadtam el tőlük... »Szakszervezeti bizottságunk meleg szeretettel, őszinte szív­vel köszönti kicsi gyermeké­vel együtt Kívánjuk, hogy társadalmunk ifjú tagja gya­rapodjon a családi otthon meg­hitt melegében és váljék ér­tékes, igaz emberré szüleinek és mindannyiunk örömére« — olvasom a kék betűket egy íz­léses nyomtatványon. A Pa- mutfonó-ípari Vállalat Kapos­vári Gyára küld ilyet azok­nak a dolgozóinak, akik gyer­meket hoztak világra. Ebben — egyebek között — tájékoz­tatják őket arról, hogyan ve­hetik igénybe a szülési se­gélyt, a gyermekápolási táp­pénzt, a gyermekgondozási se­gélyt mennyi lehet ennek ösz- szege. Pillanatnyilag a gyár 1400 dolgozójából 212-en vannak gyes-en. Évenként átlag negy­venen szakítják meg a gondo­zási szabadságot. Pamuki Lászlóné fonónő az egyike annak a két asszony­nak, aki nem vette igénybe három évig a gyest Két gyer­meke van. A nagyobbik négy­év«, a kisebbik tízhónapos. Pironkodva vallja be, ami pe­dig általános jelenség: anyagi okok miatt jött vissza, éppen egy hónappal ezelőtt. — Az anyósoméknál lakunk, s szeretnénk önálló otthont építeni. Ezért vállaltam ismét a három műszakot Amennyire jellemző, hogy sokan otthonszerzés miatt sza­kítják meg a gyermekgondo­zási szabadságot, annyira rit­ka, ha valakinek sikerült úgy megszervezni a családi életét, hogy három műszakot vállal­hasson. — A férjem is itt dolgozik, egy műszakban, s az anyósom is segít a gyermeknevelésben — magyarázza. Nincs mindenkinek ügyes »nagyfia«, mint Pamukinénak, aki önállóan elmegy az óvo­dába, és nincs segítőkész anyósa, aki gondozza a pici lányt így sokan igénybe ve­szik a gyár háromműszakos bölcsődéjét Mások kéréssel fordulnak a vállalat vezetősé­géhez: engedélyezzék a csak egv. illetve két műszakot, Legszívesebben azonban az ál­landó éjszakázást vállalnák, s nemcsak a 40 százalékos éj­szakai pótlékért, hanem mert napközben ellátnák a családot, s amíg ok alszanak, az édes­anya még pénzt is keresne. Eh­hez nem szívesen járulnak hozzá a vezetők. A vállalat igyekszik munka­erőgondján kedvezményekkel enyhíteni, mégsem, tudja min­denkinek biztosítani, amit az egyik háromgyermekes mun­kásnőjének, akit a meőba he­lyeztek állandó egy műszakra. Minderről akkor esik a leg­több szó, amikor kismamata- lálkozókat rendeznek. Olyan­kor az igazgató tájékoztat termelés eredményeiről, szakszervezeti titkár pedig ta­nácsaival látja el az anyuká­kat. Ezután következik a »mi lenne, ha?« beszélgetés, ami- koris mindkét fél előadja: gondozás milyen fo.rmája len­ne kedvező a családnak és a gyárnak. Nyugodtan beszélget­hetnek, hiszen a kicsinyekre ilyenkor a szőnyegekkel, járó­kákkal, játékokkal átrende­zett tanácsteremben egy-egy szocialista brigád tagjai vi­gyáznak. Nemcsak üy módon fart azonban, kapcsolatot a gyár a gyes-en levőkkel. Rendszere­sen elküldik nekik az üzemi lapot, a KISZ-esek szellemi totóját is kitöltve juttatják vissza az anyukák. Mindezek ellenére, sajnos, gyakori, hogy a kétgyerekes mamák kilépnek. Ha kevesebb jövedelemért is, de egyműsza- kos beosztást keresnek, vagy háztartásbeliek lesznek. Azt hiszem... Nehéz a gyes-ről véleményt mondani. Kívülről nézve csu­pán három év »háztartásbeli- ség« nyolcszázért, s belülről Is torz a kép, hiszen az önmeg­figyelés bizonyos mértékig mindig hibás. Női szemmel ál­talában felületes a megítélése — azaz: amit elmondanak be­lőle a kismamák —, mert a lényeg, az anya—gyermek kapcsolat mélysége, jófor­mán megfogalmazhatatLan. »•Kispapaszemmel« is furcsa, tudathasadásos állapot. Sta­tisztikai adatokkal alig mon­dunk róla valamit. Vannak, akik dicsérik, s vannak, akik nem... — Miért nem válogattad össze a gyerek legjobb fény­képeit? — Ne haragudj, de nem volt időm. Kérlek, csináld te, — De én dolgozom. Egész nap itthon vagy, ennyit nem tudsz... — Hát a mosás, a mosoga­tás, az efbédfőzés? Jött a té­vészerelő, oltást kapott a gye­rek ... — Munkaszervezés kérdése. Hallottam X.-nétől, hogy ő. Mindennapi, apró torzsalko­dás. Nálunk, önöknél, náluk, sok családban. — Nézd, mit varrtam ne­ked! —■ Jaj, de jó, ezután meg tudom fogni a forró lábost! Nahát, még a könyveket Is átrendezted. De jó! — Van rá időm, egész nap itthon vagyok, — Köszönöm. Ügy elfárad­tam, holnapra akartam ha­lasztani. Mindennapi apró boldogság, Nálunk, önöknél, náluk, sok családban. És mindkettő előfordul. Né­ha egyik napról a másikra válik teherré a tegnapi öröm és mosollyá a tegnapi bánat. Érdekes: miért felnőtt pár­beszédek jutottak eszembe először? Hiszen a gyes első­sorban a gyermeké. Csakhogy őt nem tudjuk megkérdezni. Neki természetes, hogy reggel apu pápá, délután apu haza, és egész nap anyu, aki szép, okos, nagy, jó, aM minden... A gyes-ről talán egyetlen dolgot lehet biztosan, téved- hetetlenül kimondani: a gye­rek, ha tudna szabatosan fo­galmazni, azt mondaná, el sem ftidom képzelni másként, mint anyuval együtt és. Talán sok év múlva: ... és apuval együtt, a legfontosabb, a csaknem mindent eldöntő években. Nehéz véleményt mondani — ha tényekkel, érvekkel akarom megindokolni mon­dandómat. így általában úgy fogalmazok: azt hiszem, a gyes nagyszerű. Hat éve otthon A barcsi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetből hatvanan vannak otthon kisgyermekük­kel. Többségük a műanyag­üzemben dolgozik. Hagy Sán- dorné még néhány hónapig lesz távol munkahelyétől, és hat év után tér vissza a gé­pek közé. A nagy, új ház udvarán példás rend fogadja a láto­gatót. A férj, aki huszonnégy- órázik a tűzoltóságnál, éppen barkácsol valamit a házi mű­helyben. A fiatalasszony nem sokkal érkezésünk előtt fe­jezte be a mosást: kifeszített köteleken mindenütt tiszta ruha illatozik. Főként gyer­mekholmi. — Hat éve vagyok itthon — mondja Nagyné —, de egy pillanatra sem unatkoztam. Volt itt munka reggeltől es­tig. Amikor összeházasodtunk, Darányban laktunk, szülők­nél. De hát ez hosszú távon nem volt megoldás; elhatá­roztuk, hogy építkezünk. Néz­zen körül: amit itt lát, job­bára a mi munkánk! A fér­jem kőműves, sok mindent meg tud csinálni egyedül, se­gítséggel meg kiváltképp. Rengeteget dolgoztunk ezen a házon. Most fejeztük be a kerítést, a múlt héten festet­tünk, s lassan minden rend­ben lesz. Még kézimunkára, olvasásra is jut idő. — Mit olvas? — Főként szépirodalmat, regényeket — Ügy érzi, hasznosan töl­tötte el a hat évet? — Ügy érzem, igen. Csak... — Csak? — Évek óta készülök ta­nulni. Hol ezért, hol azért maradt et Tavaly úgy gondol­tuk a férjemmel, hogy neki­látok. Már a kisebbik gyerek sem olyan kicsi, hogy akadá­lyozna, a nagyobbik meg ha­marosan iskolás lesz. Be is iratkoztam a mezőgazdasági szakközépiskolába, de sajnos, abba kellett hagynom a ta­nulást. Pedig jó jegyeim vol­tak. Négyes, ötös, egy hár­mas. Csupán a matek nem ment nagyon. De az érthető: a levelezőn hiányzik a folya­matosság, ami a matematika megértéséhez IkelL — Miért hagyta abba? — Egymás után lettek be­tegek a gyerekek, súlyosan megbetegedett az anyósom, s éppen vizsgára kellett volna mennem, amikor vele történt a baj... — Sajnálja? — Hát persze. Bár megter­helést jelentett, de szívesen tanultam. —• Mikor? — Általában reggel. Fölkel­tem négy órakor, akkor még a családot sem zavartam, él ők sem engem a zajongásuk­kal. — Egyszóval: az idejébe 5* belefért? — Igen. Azt sajnálom hogy amíg itthon voltam legalább egy év nem ment le az isko­lából. Most, ha visszamegyek, nem tudom hogy a munka, a háztartás, a gyerekek mel­lett hogyan vállalom — Megpróbálja újra? — Lehet.. Gyerekek és öregek között lgnácz János, a balatoai- boglári Füszért-fiók raktári segédmunkása. Mostanában jó- kedvűbben tér haza balaton- lellei otthonába, hiszen várja az asszony. Gyermekgondozá­si szabadságon van a felesége: a négyéves Jánoska mellé há­rom hónappal ezelőtt megér­kezett Marika is. — Miben változott * csalá­di élete, amióta a felesége ott­hon van? — Sokban. Elsősorban jó érzés, hogy kötényben jön elém nem kell nekem vár­nom hogy mikor ér haza A fiatalasszony nyaranta a honvédüdülő konyháján dol­gozott, télen pedig gyógyszert csomagolt Amikor Jánoska menni tudott és minden ételt megevett, megszakította a gyermekgondozási szabadságot, lgnácz János szüleivel egy fedél alatt — kissé szűkösen — élnek, és saját otthonba szeretnének jutni Építkezésbe kezdtek, s ez bizony nem ol­csó mulatság. Az asszonyka tehát Marika érkezéséig újból munkát vállalt, hiszen na­gyon vágyakoznak a kétszo­bás, fürdőszobás családi ház­ba, aminek már elkészült m állapja. — Az üdülőben hét órakor adják a vacsorát Utána mo­sogatni kellett és a felesé­gem csak akkor jöhetett ha­za, amikor már mindem helyi­ség tiszta volt. Nekem eléje kellett mennem, hiszen nem erre a környékre való, és félt hazajönni. Ügy alakult hogy most nekem is kényelmesebb, hogy otthon vám. Nemcsak azért, mert későm, tértünk nyu­govóra, amíg dolgozott ha­nem mert rendesebb otthon vár, ha hazamegyek, s a ked­venc ételeimmel kedveskedik a feleségem. És egyáltalán: azzal, hogy tesz-vesz, minden barátságosabbá válik. — A két gyerek mellett ter­mészetesem másra már nem futja a felesége idejéből, ere­jéből. — Dehogynem. Ha ő dol­gozna, külön gond lenne a beteg szüleim ápolása. így most nyugodtan végzem a munkámat tudom, hogy jó kezekben vannak. \

Next

/
Thumbnails
Contents