Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
j&ss/rmcA Csanádi János SOMOGYI EMLÉK A VERS SZÜLETÉSE Mint aki már semmit se várhat — én ledőlök az alkonyba könnyedén, elnyúlok, mint a fű, a sugarak a földbevágott könyökek alatt, ledőlök, mint a bukott napkixály hullásával a vad jegenyeámy, ki Sári, Tüskés, Hangász völ^ein alkonyattájt sóhajtgat és legyint, mikor a ménes regényes robaj- patáival hűs esti szél inai, s az éj e valószínűtlen Dunántúlon beáll s kanászkürttel dudál S új szél hasad az ég saegélyzetén, egy lökös dől kanyarba könnyedén, körbe-kerül, mint az éji juhász, légturbináin mélán fumlyáz, s míg hangsebesség hordja szét dalát - hallgatom ezt az új romantikát M egint jelentkeztek négyen — mondta a férfi, — Eleinte úgy gondoltuk a vezetőségben, hogy nem engedjük, de üsse kő, végül most rájukszámoljuk a pénzromlást, a késedelmi kamatot és a hasznot.. — Apa! Bemehetnék olvasni a szobába? — Micsoda?! — Olvasni szeretnék a szobában. — Nem lopom én az áramot, fiam; az pénzbe kerül. Kibírja Szilvia is, Attila is, te is kibírod! Tibor elhúzta a száját, ölébe ejtette a kezét és nézte kövér, pirospozsgás apját — Három éve a Törpevíz- mű-társulat alapításakor nekünk tízezerbe került a bevezetés, ez a négy okos meg tizenhétezret fizet, ha mosdani akar... Mi van? Az asszony pár perce már kisebbik fiát nézte, nem a férfit: — Tanulnod kellene? Ahhoz olvasnál? Tibor egy pillanatig hallgatott: nem, ngm hazudok. — Csak olvasnék. — Még nem fejeztem be! — Dehogynem fejezted. — Honnan tudod? — Elmondtál mindent Nem? Egy percre csend lett a nagy konyhában. A férfi kapkodta a fejét, tekintete Szilvián nyugodott meg: — Kimerültél, kislányom? — Tessék? A lány fölnézett, arcán még egy mosoly, az ölében tartott Rakéta újság visszfénye. — Olvass csak, olvass — mosolygott az apja. — Kell a kikapcsolódás napi tíz óra munka után. Én már rég szecskavágóba dugtam volna az összes fecsegő liba fejét Kurucx Gyula S zilvia megvonta a vállát : — Ti agitáltatok a fodrászatra, nem? — Ne búsulj, Szilviként összejön a pénz az üvegházra, aztán két—három év, és saját szalont nyitunk neked. — Jó fej vagy te, apa. Hogy ott tizenkét órát dolgozhassak, mi? Annak a hasznából mit csinálnál? — Abból?... Hát neked!,: Csak a tied lenne... Te nem azt akarod, hogy mindened meglegyen a férjhezmenőskor? — Hol? — Hogyhogy hol? Hát hogy legyen! — Melegházban, mi? Tudod, mit szeretnék én, apa? Viszontlátni a keresetemet, és lelépni. Jó messzire. A férfi döbbenten bámult: — Szilvia! — Ha rám fér a pihenés, akkor hagyjál olvasni... Jó? — hátradőlt, és tüntetőén fölemelte a Rakétát. A férfi keserűen nézte. A felesége csendesen maga elé samolygott, de Tibor nem figyelt rá, simogatni kezdte hát maga előtt az abroszt. Csend ülte meg a konyhát. Az egy szál dróton lógó pléh- tányéros villanykörte elosztotta gyér fényét a három gyerek, a szülők, a búboskemence, a dikó, a gáztűzhely, az automata mosógép és a tévé között, s félig árnyékban hagyta a két kicsi ablakot. Törpevízmű-társulat M Vajon miért szorozható a tömeg a sebesség négyzetével? — töprengett Tibor. Az általános iskolában egyre azt verték a fejünkbe, hogy egy alma meg két -körte az egy alma és két körte. Ha megszorozzuk, legföljebb ' két körtalma válna belőle, de közben elveszne egy darab. Szorozható kétféle valami egymással, ha a kukorica és a krumpli még hibridet se ad?... Magyarszor román az mamán vagy rogyar? Elvi- gyorodott — észrevette magát, és lesütötte a szemét. I indenki csendben van. Máskor fülsiketítő a zaj. Mégis csak éjszaka használhatják az új szárnyban a három szobát. A villanybojler is csak szombat déltől vasárnap reggelig működik. Ha olvasni kezdek, valaki úgyis félbeszakít. Vajon ki kezdi most? Apa begombolkozott, anya figyel,' Szilvia elsüllyedt a folytatásosában, Attila magol. Anya vagy Attila fogja elkezdeni.. Ma délelőtt azt mondta Sülé, hogy ha valakinek hamut szórnak a sörébe, berúg, mint a csacsi. Egyik haverja úgy spórol, hogy egy korsó kőbányait jól megszór cigarettahamuval, attól rászáll a köd. Hogyan lehetséges ez? Az ital gondolatától megrázkódott; nem szerette, különösen, ha apa vagy Attila jöttek haza bűzölögve egy-egy kanmuriról. — István — szólalt meg halkan az asszony. — Mi az? — Mit szólnál hozzá István, ha átmennék a kertészetből a nylonüzembe? — Ott rosszul fizetnék! Mi • fenéért mennél?! — Tudod, mennyi baj van a derekammal. Mégis csak fűtött helyiség, nyolcórás munka, ugyanolyan nyugdíj. — De tizennégy forint helyett csak tíz az órabér! — Engem nem érdekei, István. Jön a tél, nem bírom a derekamat, nem bírom a szabadban! — És a veszteség?! — Mihelyt elcsórják a szögvasat, meglesz az üvegházunk. Ott behozom a különbséget Elég nekem a hideg, elég két életre! A hálószobát se fűtjük. , — Minek fűtenénk? — Mindegy István, én átmegyek a nylonüzembe. — Már el is intézted, mi?! — Hát az az igazság, hogy elintéztem. — Nekem csak most szólsz?! Hát ki az úr a házban?! Attila fölnézett, s megropogtatta a csontját: • — Ne ordítsatok már, tanulok. — Az úristenit itt már mindenki rám szól?! Hát ki vagyok én itt?! Attila elhúzta a száját: — Az úr vagy itt apa, de csak addig; amíg marad, akin uralkodjál. — Tartsd a szádat, mert.. — Én tartom. Nekem nem sok van már hátra. A férfi kihúzta zsírpámás, széles mellkasát de nem szólt. — Hogy mondják azt, hogy szkarube, öcskös? — Micsoda? — Szka-ru-be. — Betűzd. — S-c-h-r-a-u-b-e! — Sraube, te dinnye! Minden söcöhö az ső. Mit jelent? — Csavar. E A z apa Ingerülten nézte, aztán kifakadt: . — Azt hiszed, az endéká- ban jobb lesz? Ott többet keresel? — Nem tudom, mennyit keresek, de jobb lesz. — Majmok! Külföldimádók! Hát hol keres annyit egy géplakatos, mint itthon, ha fusizik? Attila nem válaszolt. A férfi fújtatott, rágyújtott, és maga elé lövellte a füstöt. Tibor meg Szilvia duzzadó mellét nézte. Hogy törik érte magukat a palik. Még ővele is kedvesek, őt is megkörnyékezik, hogy a közelébe jussanak. A múltkor az a nagyképű, hírhedt Kömyei hirtelen felnyögött: »Micsoda didkója van a nővérednek!« Mit csináljon ilyenkor? Szájba vágja? összeverik. Szóljon Attilának? Az se hisz már a becsületmegvédő verekedésben. Szilviának senki nem elég jó itt, a faluban. Vagy a falu nem elég jó... — Hallottátok?! Fölriadt. Anyja körbehordozta tekintetét: — Azt kérdeztem: ki megy ki bezárni a baromfit? Lassan mind fölnéztek. A főutca higanygőzlámpái megvilágítják udvarukon a bokáig érő sarat — erre gondolták. — Szilvia? — Hagyd már, eleget dolgozott! — mordult föl az apa. — Akkor menj ki te! — Én?! Miért én? — Ki megy ki bezárni a baromfit; mert nekem fáj a hátam?... "gymást nézték. — Majd én — állt föl Tibor. — Nem! — csattant föl az anyja. — Neked nincs csizmád! Szétmegy a papucsod, elkoszolódik a nadrágod. Hogy mész holnap gimnáziumba? A fiú az ajtóhoz ment, mosolygott: — Fölveszem apa csizmáját, az elég nagy. — Na, holnap moshatom! — Moshatod. Én megyek ki. — Engedd él a kutyát — Miért tartjuk láncon?! — éledt föl Szilvia, — Hogy hamis legyen? Úgyse lopnak itt, falun! — Rengeteg a tolvaj — mordult föl a férfi. — Nem lopnak. — Háztól tényleg nem lopnak — avatkozott be nyugtatóan az asszony. Attila fölnevezett: — A rengeteg tolvaj nem háztól lop, hanem házhoz. Üvegházhoz például szögvasat. — Elég legyen! Tibor kilépett az udvarra, le a tornácról a sűrű latyakba. Hátulról röfögés, gágogás, kotkodácsolás hallatszott. A házak tévéantennás gerince fölött nedvesen csillogott a törpevízmű fémgolyóbisa. Páskándi Géza f HÁRY JÁNOS HALÁLA ÉS TÜZES SZEMMEL HÁRY AZT MONDTA EKKOR A FURFANGTALAN DIÁKNAK „Egy hangya mászott a kezem fejére De lepöccinteném, akár egy pelyhet” KIHÚZTA MAGÁT OBSITOSUNK S ÍGY SZÓLT TOVÁBB * A FURFANGTALAN DIÁKNAK „Egy légy szállt orromra, lehet, nem hiszik am legyintéssel elűztem onnan” HÁRY SZEME MAR ÜGY LOBBANT FÖL MINT KÉT KEREK NYÁRÉJI BOGLYA „De ez semmi: még aznap három verebet Hessentettem el ablakomból” NAGYOT NÉZETT A FURFANGTALAN DE MÉGSEM TÚLSÁGOSAN NAGYOT TUDHATOTT ö IS VALAMIT BOLYHOZÖDOTT MINT A HALÄLTÖL AKÁR A HALÁL ÖNMAGÁTÓL „KI ÖKRÖT HAZUDOTT TEGNAPI NAPON ANNAK MA HANGYÁT SEM HISZNEK NAGYON” TUDTA A DIÁK S AZT IS TUDTA, HOGY NEM EZÉRT MESE-KÜT VÁNDOR-VÖDRE Sivatagba ért A pontosság szépségéért Hogy mi hívja elő a bennem lappangó verset, nem eléggé tudom. Néha egy szó-' kapcsolat, máskor egy felvillanó, furcsább kép, azután egy rendhagyó gondolatmenet, egy párhúzam, kontraszt, metafora... Óvakodom a túl nagy forr óságot kiváltani akaró hangosságtól: a hidegborzongás jobban izgat. A párhuzam, a kontraszt és a metafora a kedvencem. Minél rejtettebbek — annál jobbtik. Próbálom a régebben megnevezett líra műfajokat (elégia, óda, ballada stb.) keresztezni, új helyzetbe hozni, kissé megbontani: olykor akár az esszével is párosítani, sót egybeolvasztani (esetleg kiegészíteni, megvilágítani). Az alkotói ösztönössé®, intuíció és a tudatosság között nem látok különösebb ellentmondást: kiegészülnek egymás által. Ahol az egyik csődöt mond — folytatja a másik. A tudatosság szerintem az ösztönösség második természete. Néha a régi ritmusokat is igyekszem meg. idézni (például az antik versekét), ám ezt is csak lazán, áldottan. A nyelvi játék vagy a szöveg némi emelkedettsége nem annyira ódát, mint inkább drámát sejtet, vagy változatosság-igényt. Nagyon fontos a mondat belső — nem szokványos — tagolása, a sortördelés, az értelmi hangsúlyok, a strófák terjedelmi különbsége és a staféta-ritmus is. (Ez itt nemcsak ritmusváltást jelent, hanem azt is, hogy a szakaszok más és más sebességgel futnak a cél iránt) Tudatosan arra törekszem, hogy egyik versem ne hasonlítson nagyon a másikra, a maga nemében valamennyi egyszeri teljesítmény legyen. (Ez főként a »külalakra« vonatkozik: a gondolatmotívumok annál inkább ismétlődjenek, persze bővülve, egymást kiegészítve, ár- nyalódva, pontosul va.) Álljon itt például egyik új versem, a Háiy János halála című. Elemezzem röviden a fentiek szerint. Először is a tanítóköltemény műfajának feloldása történik itt. Ez a Somogyi Néplap Vasarely 7Ö éves Viktor Vasarely — magyar nevén: Vásárhelyi Győző — hetven esztendős. A Francia- országban élő, világhírű festőművész, az op-art nagyhírű mestere, 1908. április 9-én látta meg a napvilágot Pécsen, a mai Káptalan utca 3. számú házban. Jó rajzkészsége már gyermekkorában kitűnt; festészeti tanulmányait Budapesten a Bortnyik-félc festőiskolában kezdte. 1930 ban Párizsba utazott, máig ott él. A franciaországi Aixen Proven- ce-ban létesített alapítványt — ez múzeum, műterem, vita- hely. dokumentációs központ is egyben a Vasarely által hirdetett »boldog, színes város« egyik prototípusa. Nem sokkal később Pécsen, a hajdani szülőházában megnyílt a világ harmadik Vas*- MlUBÉWWW. rugalmas parabola drámaibban kezdődik: nemcsak a Háry monológja miatt, hanem mert irodalmunk közismert, ám rokonszenves hazudozója itt új helyzetben jelentkezik: nem nagyít, apró, szürke dolgokkal henceg. Tehát nem következetes ahhoz a képhez, amelyet róla kialakítottunk: ez szokatlan, ezért várakozást ébreszt, feszültté válunk. A vére második része nem ad teljes magyarázatot, így az olvasó arra kényszerül, hogy egyedül fejtse meg Háry János balladás tragikomédiáját. Sorra teheti fel magának a kérdéseket: mi is történhetett: Háry elfelejtett hazudni vagy valamiért nem akar? A sejtés csak a vége felé siet segítségünkre. Háry halálán van. Az utolsó két sor elégi- kusan hangzó. íme, minden kavarog itt: dráma, ballada, tanvers, példázat, elégia. És még ezek után is függőben maradnak a következő kérdések (így is akartuk): vajba hősünk azért nem hazudik többé, mert érzi halálát vagy éppen azáltal érzi halálát, -hogy nem tud többé füllenteni. Olyan közel van az elmúláshoz, hogy már az apró, szürke dolgok is mérhetetlenül nagyjelentőségűvé válnak számára? Nem látja többé értelmét a hazudozásnak vagy pedig fantáziája megkopott, kiapadt, mesélőkedve elfáradt, kiöregedett — ez hozza közelebb halálát, ez sietteti? Esetleg szenilis? Közismert, hogy az emberek korosodván egyszerűsödnek, a magasból egyre lejjebb szállnak. Erről lenne szó? Nem véletlen a »furfangta- lan diák« megjelenése sem: ez már nem az ugrató partner, a hazudós hálás hallgatójának álcázott ironikus fültanú, hanem mintha maga is megdöbbenne. Esetleg: a diák maga volna a végső bíró? A vers nagy- és kisbetűi kül- alakilag is aláhúzzák az ellentétet: a várakozás nagyságát és Háry mondottainak kicsinységét E versben talán a hazudós romantika, a nagyot- mondó história halálának vagyunk'szemlélői. íme, menynyi »talán«, mennyi nyitott kérdés. Hol van tehát a pontosság? Nem mondok újat, ha azt môndom: a pontosság nem didaxis, nem szájbará- gás, nem a kész eredmény tálalása, hanem az eredmény általunk való megszerzése is. Ha én egészen egyértelművé teszem a verset, az olvasó nem kényszerül arra, hogy minden kérdést föltegyen magának. Én viszont pontosan arra törekedtem, hogy az olvasó lehetőleg minden kérdést fölvessen és magának válaszolja meg. Kizártam ezzel, hogy az én esetleges közhelyeimet fogadtassam el vele. (Mert ami nekem nemközhely, neki lehet az, hiszen nem vagyunk egyformák.) Csak látszólag zárt, megközelíthetetlen az ilyen vers. Sót: ez az Igazán nyitvaha- gyott költemény és az ilyen paradoxon! — sokkal szerényebb, mint az, amelyikben a költő minden kérdésre minden választ megad. Sokkal demokratikusabb és bizalmat szavazó, mert bevonja a Műélvező Másikat is az alkotásba. Páskándi Gém
