Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
•• A KÖLTÉSZET NAPJA Laczkó András Szabó Lőrinc három leveie Takáts Gyula TÜNDÖKLŐ FORRÁS Hölderlin és Berzsenyi emlékének Szabó Lőrinc 1950 nyarának végén hosszab időt töltött Balatonbogláron. Vendéglátója, Kovács József ugyancsak az év júniusában ismerkedett meg vele, de közöttük hamarosan meleg, baráti kapcsolat alakult ki. A költő többször megfordult — es rövidebb-hosszabb időt töltött — a bogiári lakásban. Levelezésükön túl mutatják ezt az egymásnak kölcsönösen küldött ajándékok. (Kovács figyelmességeire a költő leginkább könyvvel válaszolt, valamint a kötetekbe irt de- dikációkkal. Ezek közül a legkorábbi A Romlás virágai, 1943-as kiadásába bejegyzett A házigazda szívesen mutatta a Baudelaire-kötetet, amelyből lapozgatás közben három —» általuk már elfelejtett — Szabó Lőrinc-levél hullott (ki. Tudni kell, hogy Szabó Lőrinc 1952. szeptember 12-én írta Igalba dr. Baumgartne- rékhez, hogy hosszabb időt szeretne Balatonfüreden tölteni. Másfél hónappal később, október végén írt onnan Ko- vácséknak (már budapesti címét adva meg feladóként). A második levél kapcsán betegségét kell megemlíteni. 1955. február elején levelfező- lapon értesítette dr. Baumgartner Sándorékat szívtrombózisáról, Betegeskedése és gyógykezelése részletesebb leírását adja a Kovácsékhoz küldött (kézzel írt) levelében. Kockás spirálfüzetből kiszakított lapon írta, kétféle tintával. 1956. júliusában egy napon két levelet küldött Somogyba. Az egyik dr. Baumgart- neréknek szólt, a másik Ko- vácséknak. Ez utóbbi rövi- debb, de egybekapcsolja őket, hogy mindkettőben megemlíti Válogatott verseinek, új kiadását Sőt, Boglárra — amint egy dedikáció bizonyítja — már egy hónappal korábban a könyvet meg Is küldte, 1. ~ Bpest, »B. X. H Kedves Jóskám! Még mindig Füreden vagyok. Nagy a vacogás az egész házban. De ma gyönyörű, sőt meleg nap sikeredett kL Nagyklára (...), aki tegnap óta itt van, ma este megy haza. Munkám: a Har- dy-féle Tess of the D’Uber- villes (vagyis »Egy tiszta nő«) korrigálása, most tartok a végén. A kötet a világ egyik legszebb regénye, nov.» közepe táján már megjelenhet A jövő hét elején megyek vissza Pestre. S most egy kicsit mintegy magam elé írok: tanácsodat s esetleg segítségedet kérem. Ugyanis a szenes pincénk kellő védésére szüksége volna a feleségemnek két jó Wertheim lakatra; ezenkívül szekrényekre (kisebb alakú) Wertheim- zárakra. Pesten csak nagyné- ha kapni ilyesmit Légy szíves, írj Klárának (tehát már ne ide) az ügyben, megjelölve az árakat Vagy esetleg, ha jó a dolog, esetleg már a Lakatot-zárat is küld- heted rögtön. Csak el ne lopják útközben! Mi lett a vakációnkkal? À »János bácsit«, ahol megebédeltettél, írod, vissza privát- szektorosították! Hallott ilyet ember? (Nagy csibész az öreg, mondja mindenki, de érti a dolgát.) A legjobbakat a (...) és Neked! Szeretett híved: Sz. Lőrinc (Már a hazai címemet írom feladónak.) 2. Bpest, 1955. ápr. 7. Kedves Józsi öcsém, úgy rémlik, hogy az elmúlt hónapokban én már írtam (helyesebben: diktáltam pár sort) neked. Megírtam szerencsétlen betegségemet (második szívtrombózis), amellyel már éppen 98 nap óta feküszöm kórházban... azazhogy már nem »feküszöm«, sőt taxin, és vízszintes terepen indulva eljárhatok ... Jelenleg a Gellért Szálló kórházában vagyok beutalva, de (privát ráfizetéssel) szállodai kis külön szobám van; és állandó orvosi felügyelet és kórházi koszt. Vagy nem írtam — írattam — meg? Mert, ahogy ismerlek, mégiscsak valószínűtlen, hogy ilyen hírre ne reagáltál volna! Már pedig tudtommal karácsony óta egy sorotok. se jött. A trombózist bejelentő nagy szívroham 1954. cHe- cember 30-án hajnali 3/4 3- kor jött. Így jön ki, ha jól számítottam, a 98. nap. Akárhogy történt is, kérlek, vedd tudomásul ezt az óriási pechet és riadalmat Teljes hét héten át — 49 nap — mozdulatlanul kellett feküdnöm. Most már jól vagyok, aránylag; a tegnapi »Ekg« egyenesen teljes gyógyulást ígér. Közben Nagyklára eltörte a másik lábát, gipszben volt, még csúnyán sántikál, de hétfőn már dolgozni megy. Kisklára agyonhajszolva, Lóci szintén. Dolgozni nem dolgozhatom még sokáig. Igazán csak összesen egy félév múlva leszek »túl« a dolgon; vagyis soha. De azért a nyáron, ha megvagytok, igyekezlek meglátogatni egy-két órára, vagy napra a Víznél. Képzelheted, hogy a baj minden tervezést hogy felborított! Hogy vagytok? írj, kérlek, (ha élsz), a rendes címemre, II. Volkmann u. 8., az állandó. Vagy akár közvetlen: Gellért Gyógyszálló, 3454-es szoba. Kifogyott a tintám, ahogy majdnem az életem. No, szervusztok! Boldog Hús vétót! Kézcsók, üdvözlet mindnyájatoknak! Szeretette! ölellek: Sz. Lőrinc 3. uh. Mitas n. Kedves Barátom! Még a Bakonyból visszatérve, két héttel ezelőtt, kaptuk kedves küldeményedet, a demizson pompás bort De annak is volt már akkor vagy két hete, hogy akire vártál, időt tudott szakítani magának a (...). Szóval: nagyon megkéstem a köszönettel, ne vedd rossz néven: nincs már időm semmire a világon. Szeretném tudni, megkaptad-e a könyvemet (T. i. a posta még mindig megbízhatatlan.) Üj kiadás, 5000 példány, állítólag e hó végén jön ki. A demizsont valahogy majd csak visszajuttatjuk címedre. Semmi aktuális baj nincs: csak éktelenül rossz a kedvem; ezért nem is írok többet Mindnyájatokat üdvözlünk. Ha a nyár folyamán feléd kanyarodnék az utam, bekukkantok egy órára hozzád. Régi szeretettel és barátsággal híved: Szabó Lőrinc Anna Margit; Az alkotó pihen. Ágh István FÖLDOSZTŐ Sípos Gyula halálára Földet osztottál, most téged oszt föl a föld nekünk meg a férgeknek, házunk koponya-huzatának fölosztja lélegzeted, nedveid átjárnak a szomszédokhoz tanácskozásra. Sorokat nem akarok Imi sírtábládra! Inkább a karókra emlékszem, a fejszék farkaspofájára, a sáros rongyok uszályaira, mert ahogy pontos tekinteteddel kiosztottad a jussét a mahorka-füst mögül, s ahogy a csikket a sárba tiportad, hogy a jövendőt be nem koszold. Kései vagyok fényetekhez, tudom, azt is tudom, a tavaszi szellő mindig fényes, éle van, illata és jövője, s hálóval befogni nem lehet Még láthatom jövőre, csak el ne vidd fényes szememet a Farkasréti temetőbe Szirmay Endre ÉN VAGYOK AZ ÜT Szembe mentem az árnyékokkal, amíg a nyitott kapuhoz értem, lángolt a fény a szemedben, amikor hozzád újra betértem. Aztán mentem tovább ........... n ézd : már én vagyok az út a meg cső ndesedők rajtam járnak, amíg el nem érnek a révig, ahol az átkelők hajóra várnak. Veress Miklós REKVIEM EGY KERTÉRT Jósoltak az öregek negyvenraapos esőt és mi nevettünk aztán sötét lett s mint az özönvíz ránkszabadult a vihar kialudt a tűzliliom a mályvakehely becsukódott és jég záporozott az argonabokrok fürtjeire negyven napig ahogy megjósolták az öregek és mi riadtan figyeltük hogy a föld se tudja beinni a záporokat már vízben állnak a bokrok lassan rohad gyökerük a kert elsüllyedt örvénylő vizekben hullámok tetején fuldokoltak a hintalovak úsztak a bodzapuskák és a fakardok egy régi bőröndben hajóztunk az udvaron át és néztük hogy a mélyben hajlongnak a kardlevelek mint tengeri sziklák Csillognak a szódásüveg darabok és mi fölöttük elúszva eljutottunk a szemétdomb tetejéig elmúlt a negyven nap és a férfikor beköszöntött tengernyi örömet jósolnak az öregek s csak nevetünk tudjuk hogy a gyerekkor elsüllyedt Atlantisz mi megmaradtunk hazátlanu! Győri László ESTE Zörgött, himbálózott sárga kis lángjával a viharlámpa a kocsifaránál. A kaput nyitottam, a lámpa elaludt. Akkorra már a lámpaüveg befeketedett és beesteledett, mint a tojás, amelyben a csirke már bealkonyít mindent, a száz meg száz erecske. Kormos este van. Fényesitgetem. Jeges répára fagy rá a kezem. Szálaz, horkan, még szöszmötöl a két ló, zörren a vasvödör. Zabla csördül, és hirtelen ketten vagyunk. Kegyetlenül. Apámmal én. A lámpa ül fejünk fölött. Elválva leng. Bencze József CSETLO-BOTLO ÉLET Tüdőbajos a föld kovász-hólyag erjed, a hangya harangszót szed nyugtató szernek. 2. Csetlő-botló élet, szekérderékvető, hosszúra vett nyújtó, rövidre nyűtt erő. Fodor András FÁZISKÜLÖNBSÉG Kelemen Lajos AMÍG itt állsz Elmúlt — lei tudja hány nap, fűzfavessző csokráról hersegve dőlt a hó, égi kék végeztéig tarlót, rétet pörkölt a nap — források sarkában, iszap alá süllyedt csendben kire gondol a most csattanó fegyver, halállal amit netán, végleges ritka méllyel, ha dolga után a keserűség megkeres? Nem! Amíg itt állsz, az üres ágyra odaképzelem a félkönyékre ereszkedöt — orca árnyékra ragyogó mosolyából fedezek bűnt és árulást, lerántva hozzánk sorsa magasából — az élő énekét kint locsogva verik az esők; különb dobogást is tudunk; vér csorgását a férfiszívhez, eljátszott útját fölfelé. Mikor nem vagyok köztetek, utólag mindig azt mondjátok; nem történt semmi különös. Így hát a csapatok mozgását, a harc alattomos drámáit a futár szenvedi, éli, akárhova térül, mélyebben, mint a vezérek. Amikor számolatlan is újra idézitek a megtörtént valót, nem érzitek: a föltárt lelet hogy módosul. Sohasem ugyanegy a kép. Tükrünk is torzuló szemünkhöz idomul. Ahogy elnézlek benneteket, Arcotok fölszínén nem látszik a sok belső omlás, törés. Nem látszik, ahogy folyton alakul az öntudat tektóniája. Igen, mintha csak állna fejünk fölött az ég. Megjönnek mindig ugyanúgy a lombok, madarak. Pedig köröttünk szüntelen forog a lángos köszörűkő. És estetájt, ha jobban odanézünk, ahogy a parti hegyeket eléri, olyan ijesztő hirelen tud lebukni a nap. Már csak a rózsákkal beszélt a tübingeni kertben néha. Agyából virágpor szitált, szirmok közt szavak maradéka izent és Apolló nyila átszisszenve repült ragyogva tovább s egy távoli rokon fénylett s nagy tűzzel is a boglya És nem a kistoronyban szólt, de pásztorok között a flóta, ha ködösen fölzizegett Niklán a berek álmos holdja. Már ott állt mind a kettő a kerek és nagyívű térbe, mit megálmodott a kor és túl szívünk s szemünkig érva fénylett és láttam is, magam, a porzók kristályos porában.. f Aludtam, szóltam is velük, mely oly üres, a sárga házban s falat emeltem és tetőt arany vályogra rálehelve... A csontjaid ott voltak — ó, kimondjam-e? — az én kezembe.,I És szóltam, mikor az urna lassan s az ég toliamig érve s benne e rózsák és a méhes forgott az isteni kerékbe, mely visz, de mindig egy körönl — Belőle ki? — Egyetlen útja, . hogy teljesebben összehoz, d mint a vizet a forrás kútja. Tündöklő forrás, így ragyogsz világ!... Együtt és visszahozva .TÎ S lejegyzed azt is, ami ott izzóit s ragyog a csillagokba. Anna Margit: Klet és halál.
