Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

1 ' A hét három kérdése AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Hétfő: Bejelentik Vance amerikai külügyminiszter április má­sodik felében esedékes moszkvai utazását. — Car­ter Nigériából afrikai kőr­útjának második állomásá­ra, Libériába érkezik. — Az új francia parlament ülése. Kedd: Világszerte megemlékeznek hazánk nemzeti ünnepéről, a felszabadulás 33. évfor­dulójáról. — Az olasz kor­mányt támogató pártok egyöntetűen elutasítják Moro elrablóinak követelé­seit. — Dajan bukaresti tárgyalásai. Szerda: A nyugat-európai szakszer­vezetek közös akciónapja a munkanélküliség ellen. — Angola-ellenes provokációk Zaire területéről. Csütörtök: Mengisztu moszkvai meg­beszélései, szovjet—etiópjai közlemény. — Washington­ban tetőzik a neutron-vita, az elnök elnapolja a dön­tést, de más területeken a fegyverkezési verseny to­vábbi fokozására ad utasí­tást. Péntek: Brezsnyev vlagyivosztoki beszéde. — Közöspiaci csúcskonferencia Koppen­hágában. — Választások a Fülöp-szigeteken. Szombat: Fejlődési világértekezlet, a Béke-világtanács védnök­sége alatt, Tripoliban. — Befejeződnek a szovjet- finn barátsági szerződés harmincadik évfordulójá­nak ünnepségei. X héten emlékeztek meg öt kontinensen az egészségügyi világnapról, amely az idén a magas vérnyomás ártalmaira hívta fel a figyelmet. Jogos­nak tűnhet a kérdés, vajon miként befolyásolta vérnyo­másunkat ezekben a napok­ban az egyik legfontosabb, ha nem éppen a legfontosabb külső tényező, amit nemzet­közi helyzetként, világpoliti­kai folyamatként említünk. Nincsenek csodák, így érthe­tően az eddigi síneken halad­tunk tovább, voltak jó hí­rek és rossz hírek, legfőkép­pen pedig felemás és ellent­mondásos jelentések. Megkez­dődött az izraeli csapatok ki­vonása Dél-Libanonból, dé a határra történő visszarendelé­sük helyett egyelőre megelé­gednek néhány kilométeres hátrálással. Washingtonban el­halasztották a neutroníegy- verről esedékes döntést, de egyúttal zöld fények gyúltak a fegyverkezési verseny más területein. Etiópiából és An­golából a konszolidáció hírei érkeznek, de a jelek szerint nem értek véget a két haladó ország elleni provokációk. Je­lentős, új eleme volt ugyan­akkor az elmúlt hétnek, hogy két várható esemény, Vance amerikai külügyminiszter áp­rilis második felében esedé­kes moszkvai látogatásának és Leonyid Brezsnyev május ele­jére tervezett bonni útjának bejelentése a kelet—nyugati tárgyalások megélénkülésére utaL O Mi a Jelentősége Leo­nyid Brezsnyev vlagyi­vosztoki beszédének? Brezsnyev szibériai és távol­keleti munkalátogatása, amely a Szovjetunió méreteinek megfelelően viszonylag hosz- szabb időt vesz igénybe, jó al­kalom volt a hatalmas ország­rész gazdasági feladatainak előtérbe állítására, de kellő hangsúlyt kapott a védelmi képesség demonstrálása is. Hiszen maga az SZKP főtit­kára hangsúlyozta, hogy az óceánon túl, de a másik olda­lon is vannak olyan erők, amelyek képtelenek beletö­rődni a békés egymás mellett élés gyakorlatába. A célzás aligha lehetett félreérthető a több ezer kilométer hosszú szovjet—kínai határ mentén miután Pekingből alig néhány napja utasították el a tárgya­lások újrafelvételére vonatko­zó szovjet indítványokat. A szovjet vezető külpolitikai vonatkozású megjegyzései kö­zött különösen lényegesek vol­tak a SALT ügyében Vlagyi­vosztokban elhangzott megál­lapítások. Ennek a távol-kele­ti szovjet városnak szomszéd­ságában írta alá Brezsnyev és Ford, akkori amerikai elnök 1974 novemberében a Hadá­szati fegyverrendszerek kor­látozását szolgáló második megegyezés keretszámait. Az újságolvasók betéve tudhatják a vlagyivosztoki keretszerződés számadatait, amelyek jól tük­rözik a nélkülözhetetlen, egyenlő biztonságot: 2400— 2400 rakétaegyenérték, s azon belül 1320—1320 több robbanó­fejjel ellátott, fürtös MIRV- rakéta... Vlagyivosztokban akkor úgy tűnt, hogy a nehezén túlju­tottak, s a Genfben rendsze­resen tanácskozó, kiváló szak­értők néhány hónap alatt vég- I gyártása és nyugat-európai el­léges formába önthetik majd a szerződés-szöveget. Nem így történt, 6 ha ebben közreját­szottak előre nem látott tech­nikai nehézségek is, mégsem ezeket tartjuk a nehézségek igazi okának. A megtorpanás azért következett be, mert az Egyesült Államok vezető kö­rei, s az új kormányzat kü­lönösképpen, engedtek a fegy­verkezési—ipari komplexum nyomásának, siettek eltekin­teni saját kötelezettségvállalá­saiktól, s a kölcsönös bizton­ság megvalósítása helyett egy­oldalú előnyök szerzésére tö­rekedtek. Kísérleteik azonban kudarcra ítéltettek, hiszen ha egyszer a világpolitika valósá­gában létrejött a stratégiai egyensúly, azt semmiféle ügyeskedéssel sem lehet »átír­ni-«. A Van ce-látogatás a tárgya­lások folytatását jelenti, de azok csak akkor biztatnak re­ménnyel, ha az Egyesült Ál­lamok ismét hajlandó alap­elvként magáévá tenni az egyenlő biztonság követelmé­nyét. Erre hívta fel a figyel­met Vlagyivosztokban Leo­nyid Brezsnyev, s most az amerikai félen a sor: mit tar­talmaz majd a külügyminisz­ter moszkvai poggyásza. O Mit jelent Carter neut­ron-döntése? Mindeddig — a sokszor idé­zett hasonlat szerint — sárga fény villogot az Egyesült Ál­lamokban a neutronfegyver Az Üj Barázda Mg. Tsz. (Mernyc) felvételre keres 2 Lazául ülőt, 1 villanyszerelőt, 1 mezőgazdasági gépszerelő szakmunkást Jelentkezni a tsz műszaki vezetőjénél lehet. (17703) helyezése előtt. À józanság hívei tiltó pirost követeltek, a feszültség szításában, s a fegy­verkezési verseny folytatásá­ban érdekelt köreik — a Pen­tagontól a nyugatnémet Strauss-pártig — zöldet óhaj­tottak. Carter egyelőre úgy ol­dotta meg a dilemmát, hogy — a példánál maradva — idő­legesen kikapcsolta a közleke­dési lámpát... Az elnök tehát aképpen döntött, hogy nem döntött, sőt a neutron-probléma elna­polásával egyidőben fontolóra vette a fegyverkezési verseny erősítését más területeken. Ezért kapott különös nyoma- tékot Brezsnyev vlagyivoszto­ki beszédének az a része, amely újra kölcsönös lemon­dást sürgetett a neutron-fegy­verekről. A Szovjetunió nem tekinti alku tárgyának, hogy különböző »ellentéteket« vo­nultasson fel a neutron-fegy­verekkel szemben, az igazi kérdés így hagzik: kölcsönös lemondás vagy a verseny új és veszélyes szakasza. A szov­jet—amerikai megbeszélések áprilisban várható szakasza, a közelgő N ATO-ülésszak, s nem utolsó sorban az ENSZ leszerelési vitája előtt aligha­nem a következő hetekben sem fog kevesebb szó esni a neutron-problémáról. Hogyan alakulnak az af­rikai frontok? A koppenhágai csúcs határozatai Közős intézkedések a terrorizmus ellen Jörgensen miniszterelnök nyilatkozata O A héten először járt ame­rikai elnök a fekete kontinen­sen, igaz, csupán néhány órát töltött két államban — a 49 független ország közük Az afrikai frontvonalakon folyta­tódik a bonyolult mozgás: Angola panasszal volt kényte­len az ENSZ-főtitkárhoz for­dulni, mert Zaire területéről sorozatosan behatoltak terüle­tére; Rhodesiában változatla­nul tart a kötélhúzás a »bel­ső rendezés«, illetve az igazi rendezés hívei között; Namí­biában rejtélyes körülmények között meggyilkolták azt a Kapuuo-t, akit a dél-afrikaiak fekete elnöknek szántak egy formailág független, valójá­ban együttműködésre hajló államképződmény élére; s vé­gül Ogadenben hivatalosan végétért ugyan a háború, de érkeznek még hadijelentések is. Ilyen körülmények között tett — a forradalmi harci fel­tételek miatt csak utólag be­jelentett — moszkvai látoga­tást a héten Mengisztu alez­redes, hogy eszmecserét foly­tasson a szovjet vezetéssel. Afrika egyik kulcsországának, Etiópiának első embere nyil­ván a kétoldalú és az afrikai problémák széles körét tekin­tette át szovjet partnereivel, s a nézetek egyeztetése jelen­tős szerepet játszhat az ese­mények további alakulásában. Szombaton délután befejező­dött a Közös Piac koppenhá­gai csúcsértekezlete. Utána Anker Jörgensen dán minisz­terelnök, az Európai Közössé­gek miniszteri tanácsának so­ros elnöke sajtókonferenciát tartott. — A koppenhágai értekez­letnek — mondotta Jörgensen — nem volt célja határozato­kat hozni, néhány határozat azonban mégis született. Az egyik az Európai Parlament közvetlen szavazással történő megválasztásáról szól. Egy másik határozat a ter­rorizmus ügyével foglalkozik. Aldo Moro elrablásával kap­csolatban a kormányfők meg­állapították, hogy a helyzet súlyos; elhatározták, hogy kö­zös intézkedéseket hoznak a Carmen a vámnál A barajasi repülőtéren föl­tartóztatták Carmen Franco Pólót, a volt spanyol diktátor leányát. Carmen Francót —a tábornok életében mindenha­tónak tekintett Villaverde márki feleségét — akkor tar­tóztatták föl, amikor kézitás­kájában több millió peseta értékű aranyérmével, ékszer­rel és drágakövekkel föl akart szállni egy Svájcba induló re­pülőgépre. Franco tábornok leánya vé­gülis letétbe helyezte a vám­nál az értéktárgyakat és egy később induló repülőgéppel utazott el Madridból. terrorizmus leküzdésére. Egye­bek között jogi egyezményt akarnak kötni, amelynek ér­telmében ítélkeznek majd a közös piaci országok területén elkövetett terrorcselekmények ügyében. — Részletesen foglalkozott a csúcsértekezlet — mondotta Jörgensen miniszterelnök — a libanoni és általában a közép­keleti fejleményekkel. Hivatalos nyilatkozatot itt nem fogadtak el, de Jörgensen mint elnök, hangoztatta, hogy Közös Piac csúcsértekezlete »sajnálja a legutóbbi libano­ni tragikum eseményeket«, s követeli az ország szuvereni­tásának és területi integritásá­nak helyreállítását; követeli a _________________________________i_________ B iztonsági Tanács idevágó ha­tározatainak végrehajtását A kelet—nyugati viszony kérdésével foglalkozva az ál­lam- és kormányfők hangoz­tatták, hogy a helsinki záró­okmányban foglaltakat végre kell hajtani. Az Afrika szarvá­nak eseményeivel kapcsolat­ban a Közös Piac csúcsérte­kezlete aggodalmát fejezte ki és kinyilvánította, hogy az Afrikai Egységszervezet hatá­rozatait támogatja. Jörgensen ezután hangoztat­ta: reméli, hogy a három fel­vételét kérő ország (Görögor­szág, Portugália és Spanyolor­szág) »hamarosan« a Közös Piac tagja lesz. (MTI) Mosambik után Salysbury következik Vance és Omcu ismét megpróbálja A rhodesiai íelszabadítási szervezet, a hazafias front két vezetője hajlandó találkozni Cyrus Vance amerikai és Da­vid Owen brit külügyminisz­terrel. Vance és Owen az új angol—amerikai diplomáciai offenzíva jegyében április kö­zepéin Tanzániába utazik. A front vezetői most talál­koztak az angol és az ameri­kai megbízottal Maputóban, s ekkor született megegyezés a tervezett tárgyalásról John Graham angol külügyi állam­titkár és Stephen Low, az Egyesült Államok zambiai nagykövete — aki a rhodesiai nagykonferencia összekovácso­lásán fáradozik — Mozambik- ban folytatott tanácskozása befejeztével jelenleg úton van Salisbury be, ahol a fajüldözők »belső rendezésének« aláíróit igyekszik rávenni, hogy részt vegyenek a tanzániai értekez­leten. r* Húszezer dolláros segély, Libanonnak A Szakszervezeti Világszö­vetség titkársága úgy döntött, hogy az SZVSZ húszezer dol­láros segélyt nyújt Dél-Liba- non izraeli agresszió sújtotta lakosságának. A döntésről egy SZVSZ-küldöttség libanoni szolidaritási missziójáról be­számoló közlemény ad hírt. A közlemény szerint az SZVSZ küldötte Libanonban tárgyalá­sokat folytattak libanoni és palesztin szakszervezeti veze-, tőkkel, és a találkozók során a világszövetség teljes támo­gatásáról biztosították az újabb izraeli agresszió ellen küzdő libanoni és palesztin népet. A közlemény erélyesen el­ítéli Izrael terjeszkedési poli­tikáját, s leszögezi: az SZVSZ követeli az agresszió haladék­talan beszüntetését és az iz­raeli csapatok mielőbbi kivo­nását Dél-Libanonból. A szeparatív tárgyalások sikere (Morning Star) My Laiban új'ra mosolyognak a gyerekek Tíz évvel a vérfürdő után Phuong Giaáh, My Lai polgármestere mondja: — Megépítettük az új ön­tözőberendezést. A régi gátat szétbombázták az amerikaik, hogy tengervízzel árasszák el földjeinket. Az új töltés idő­közben elkészült. Tavaly, a vérfürdő kilencedik évfordu­lóján tudtunk először egy évben kétszer is rizst aratni. Az idén jó termés ígérkezik. Üj iskolát építettünk és egy kis épületet, orvosi rendelő­nek. Saját orvosunk gyógyít benne. Ez az első saját orvos a falu történetében. El tud­ják képzelni, hogy ez mit je­lent? A falu, amelynek csaknem egész lakosságát tíz évvel ezelőtt, egy márciusi napon kiirtotta a 11. amerikai gya­logos dandárhoz tartozó és William Calley hadnagy pa­rancsnoksága alatt álló USA- zsoldos-szakasz, egész Viet­nam felszabadulása után új életre kelt. A felszabadulás után a környékbeli, a betola­kodók által »stratégiai fal­vaknak« nevezett koncentrá­ciós táborokból kiszabadultak közül mintegy hétezren vá­lasztották új lakóhelyükül a világszerte ismertté vált fa­lut. S hazatértek azok a ke­vesek is, akik az 504 áldoza­tot követelő vérfürdőt túlél­ték. A legidősebb a vérengzés túlélői közül az akkor 76 éves Nguyen Thi Doc parasztasz- szony, ma már közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolc­vanhoz. De arra a napra em­lékszik, hogyne emlékezne. Remeg a hangja: — A család tagjai éppen az asztalnál ültek. Csak a Örökzöld divatos melódiák Stúdió 11, Voilh Ági Aradszky László, Cserháti Zsuzsa, Sárosi Katalin, Medveczky Ilona és Tánckar. Breitner Tamás zeneszerző, Molnár MargiJ műsorvezető Nevada együttes 1978. április 24-én 17 cs 20.30 órakor a Csiky Gergely Színházban. Jegyek válthatók a Rendezvényirodában: Kaposvár, Májas 1. u. 8. Tolefon: 11-103. (T7723) legidősebb fiam nem, ő a kertben dolgozott. Zöldséget ültetett. Három amerikai tört be a kertbe. Mielőtt a fiam valamit is mondhatott volna, agyonlőtték. Aztán bejöttek a kunyhóba. Szó nélkül kezd­tek tüzelni géppisztolyaikból. Hatan ültünk az asztalnál: csak én maradtam életben. Miképpen? Magam sem tu­dom. Valószínűleg az egyik unokám, aki félelmében be- lémkapaszkodott, amikor öt lövés érte, rántott a földre. Később, amikor magamhoz tértem, több sebből véreztem. Sikerült elbújnom, így éltem túl a borzalmakat... A néni egyik lánya négy unokájával egy mintegy száz méterre lévő kunyhóban élt. őket is legyilkolták a bandi­ták. Az áldozatok között 170 gyerek volt. Ma a falu utcái ismét hangosak a gyei’ékzsi- valytól, s az új iskolában gyermekdalokat tanulnak ép­pen a kicsinyek, az első osz­tályosok. Ök még nem is él­tek akkor, amikor a borzal­mak történtek. Phoung Gianh: — Amilyen fontos, hogy eltüntessük a betolakodók okozta pusztítás minden nyo­mát, olyan' fontos, hogy né­pünk, az utánunk következő nemzedékek sora, sohasem fe­lejtse el, ami történt. Ke­gyetlen, gyilkos ellenséggel szemben vívtuk ki a szabad­g nkat. Falunk valameny­nyi lakója volt már a kis emlékmúzeumban, de messzi földről is jönnek a látogatók, köztük sokain a szocalista or­szágokból, bejegyzik nevüket az emlékkönyvbe, így is ki­fejezést adnak együttérzésük­nek. A falu vezetőségének hatá­rozata alapján emlékműve­ket emeltek ott, ahol az ame­rikai katonák kioltották az ártatlan áldozatok életét. Így a két rizsföld közötti úton, ahol az éppen a földeken dolgozókat kaszabálták le és a víztárolóknál, ahol több, mint 100 összeterelt embert, főként nőket és gyermekeket lőttek halomra. A falu bejá­ratánál, a látogatót fogadó kapu felirata: »My Lai — itt gyilkoltak meg az amerikai katonák 1968. március 16-án 504 lakost.« Emlékeztetőül: jóllehet a nemzetközi közvélemény fel­háborodása nyomán. William Calley hadnagyot először hadbíróság elé állították, sőt életfogytiglani börtönre ítél­ték, végül megsemmisítették az ítéletet és a tömeggyilkos éppúgy »megbecsült polgár­ként« él az Egyesült Álla­mokban, mint azok a maga­sabb rangú tisztek, akik a vérengzésre a parancsot ki­adták. Calley — becslések szerint — félmillió dollárt keresett különböző nyilatko­zatokkal, televíziós fellépé­sekkel, magazinokba írt cik­kekkel. De: My Lai falu határában, a rizsföldeken ezentúl évente kétszer aratnak. Az élet le­győzi a gyilkosokat. Vietnam népe diadalmaskodott. (—r —n)

Next

/
Thumbnails
Contents