Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
Közös piaci csúcs Fő téma • munkanélküliség Polgár Dénes, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Tegnap a koppenhágai 'Amalienborg palotában XI. Margit dán királynő által adott ebéddel megkezdődött az európai közösségek csúcsértekezlete. A kétnapos értekezlet során mindössze két, aránylag rövid plenáris ülést tartanak a francia köztársasági elnök, nyolc közös piaci miniszterelnök és kilenc külügyminiszter részvételével. A legfontosabb kérdés a munkanélküliség, amelynek megfékezése mindeddig nem sikerült. A jelenlegi, több mint 6 millió munkanélküli rendkívül aggasztó problémát jelent a kilencek számára. A tagállamok között egyelőre erősen megoszlanak a vélemények ennek a súlyos problé mának a megoldásáról. A többség a gazdasági növekedés meggyorsításában látja a legjárhatóbb utat, a Közös Piac legerősebb tagállama, az NSZK azonban nem hajlandó erre az útra térni. Minden megfigyelő nagy érdeklődéssel várja, milyen álláspontot fog elfoglalni ebben az ügyben Giscard d’Estaing francia államfő, aki az eddiginél is nagyobb szerepet kíván magának a közös pigci kérdések eldöntésénél. A francia elnök állásfoglalását nagy érdeklődéssel várják egy másik, ugyancsak kényes kérdésben. Az amerikai kongresszus a Washington és az Euratom között kötött és még érvényben levő szerződés felülbírálását követeli a legutóbbi kongresszusi törvény alapján, amely szerint fokozottabb ellenőrzést kell megvalósítani az uránium külföldi feldolgozásánál. A francia elnök eddig ellenezte a szerződés felülvizsgálatát, amire az amerikaiak az urániumszállítás megszüntetésével fenyegetőztek. A Közös Piac tagállamai urániumszükségletük felét és dúsított urániumszükségletüknek csaknem 100 százalékát Amerikából fedezik. A koppenhágai csúcsértekezletnek tehát olyan megoldást kell találnia, amely Washingtont mind Párizst kielégíti. A koppenhágai megbeszélések fontos témája lesz a dollár körüli amerikai manipulációk kérdése is, amely súlyos károkat okoz a Közös Piacnak. A koppenhágai csúcsértekezlet részvevői még számos időszerű problémáról folytatnak megbeszélést. A többi között a három belépni kívánó ország, Görögország, Portugália és Spanyolország irányában folytatandó politikáról. A külügyminiszterek az úgynevezett politikai együttműködés keretében a többi között Belgrádról, a közel-keleti helyzetről, Dél-Afrika és Rhodesia ügyéről folytatnak megbeszélést, általános vélemény szerint ezekben a kérdésekben nem várható az eddigi álláspont megváltozása. Leonyid Brezsnyev látogatása a csendes-óceáni flottánál Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, a Szovjetunió honvédelmi tanácsának elnöke, Dmitrij Usztyinovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének és Szergej Gorskov flottatengernagynak, a haditengerészet főparancsnokának kíséretében pénteken látogatást tett a Szovjetunió csendes-óceáni flottájánál. A Szenyavin tengernagy cirkáló fedélzetéről megtekintette a flotta erőinek kétoldalú hadgyakorlatát. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió honvédelmi tanácsának elnöke pénteken a »Szenyavin tengernagy« cirkáló fedélzetén a szovjet csendes-óceáni flotta tengerészed előtt elhangzott beszédében a következőket mondotta : — Ma részt vettem a flotta hadgyakorlatán és elégedetten állapíthatom meg, hogy a flotta személyi állománya és parancsnoksága jelentős munkát végzett az új technika elsajátítása, a tengeri hadműveletek végrehajtásának tökéletesítése terén. Békés körülmények között oldjuk meg az SZKP XXV. kongresszusa által kijelölt hatalmas gazdasági és szociális feladatokat. Terveink középpontjában a szovjet nép élet- színvonalának szakadatlan emelése áll. A mai nemzetközi helyzet meghatározó eleme az enyhülés irányában történt fordulat. Az ezen a téren elért jelentős eredményekben hatalmas szerepe volt pártunk következetes lenini békepolitikájának, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, valamennyi békeszerető erő és nép céltudatos erőfeszítéseinek. Elvtársak! A Jelenlegi körülmények között bármilyen fontos legyen is egyik vagy másik kérdés, nincsen fontosabb feladat, mint a leszerelés megvalósítása, amely befolyásolná a föld A Fülöp-szigeteken pénteken parlamenti választásokat tartottak. Képünkön : Imelda Marcos, az államfő felesége leadja szavazatát. Felajánlunk meg> éleire felesleges készletünkből: 10 q 6 mm 0 betonacélt, karikában B.38.24 6,80 Ft/kg 50 q 3 mm 0 betonacélt, karikában B.38.24 6,80 Ft/kg 50 q 12 mm 0 betonacélt, karikában B.38.24 6,80 Ft/kg 300 q’ 12 mm 0 betonacélt, nyííbordázott B.60.40 7,10 Ft/kg Somogy megyei Gabonaforgalma és Malomipari Vállalat körzeti üzeme, Nagyatád (15685) valamennyi lakójának sorsát. Legfontosabb feladatunk az, hogy megállítsuk a fegyverkezési hajszát és előrelépjünk a nukleáris katasztrófa veszélyének csökkentése, végül pedig teljes kiküszöbölése irányában. Ezen a téren dől e! az az alapvető kérdés, hogy mikért alakul a nemzetközi helyzet és ez az a terület, ahol jelenleg ' a legélesebb harc folyik. Mint ismeretes, 1974. novemberében itt a Távol-Keleten, Vlagyivosztokban legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozóra került sor. Ezen a találkozón megállapodás született arról, hogy a. Szovjetunió és az Egyesült Államok hosszútávú egyezményt köt a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról. Abban az időben a két fél, átfogóan értékelve a helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy az egyezmény kidolgozása már a következő évben 1975-ben befejeződhet. Azóta már csaknem három és fél év telt el, de az egyezmény aláírására még mindig nem került sor. Ennek okairól már volt alkalmam beszélni. Mint a tárgyalásoikoin szerzett tapasztalatok és a korábban ezen a téren létrejött egyezmények tanúsítják, a felek akár a legbonyolultabb kérdéseket is képesek eldönteni, ha megfelelően felmérik az adott probléma hatalmas jelentőségét és valóban arra törekszenek, hogy az egyenjogúság és az egyenlő biztonság alapján megállapodásra jussanak. A most készülő dokumentumoknak már jelentős részét egyeztettük és végleges formába öntöttük. Ha a munka befejezése mégis elhúzódik, akkor ez kétségtelenül politikai okoknak tulajdonítható. A dolog lényege az, hogy az Egyesült Államok kormánya határozatlan, következetlen magatartást tanúsít és állandóan azokra a körökre tekintget, amelyek kezdettől fogva ellenezték a megállapodást, mindent megtesznek meghiúsítása érdekében és ellenőrzés nélküli nukleáris és rakétafegyverkezést igyekeznek folytatni. Visszatér-e Indira Gandhi? Nagy erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a megbeszéléseket viszavezessük a vlagyivosztoki megállapodás által kijelölt mederbe. Ezt végül is sikerült elérni. Elvi megállapodásra jutottunk néhány további kérdésben és jelentősen szűkítettük az egyezmény véglegesen még ki nem dolgozott cikkelyednek körét. Ez nagyrészt a Szovjetunió türelmes és építő jellegű magatartásának köszönhető. Világos, hogy az Egyesült Államok részéről teendő válaszlépések nélkül nem lehet megoldani a tisztázatlan kérdéseket Ám őszintén szólva, eddig nem voltunk tanúi ilyen lépéseknek. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államokban egyesek hajlamosak a megállapodás megkötésére irányuló készségünket lehetőségként értelmezni arra, hogy egyoldalú előnyöket szerezzenek az Egyesült Államok számára. Csak ezíel magyarázhatók azok a próbálkozások, hogy a tárgyalásokon figyelmen kívül hagyják a szárnyasrakéták korlátozása tekintetében kialakult egyetértést vagy szovjet rakétákra vonatkozó indokolatlan korlátozásokat követeljenek, ugyanakkor azonban szabad kezet igyekeznek biztosítani az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverrendszerek korszerűsítésére, új típusok létrehozására. Határozottan visszautasítunk j minden arra irányuló kísérle- • tet, hogy elfogadhatatlan fel- j tételeket erőszakoljanak ránk. Álláspontunk változatlan: A Szovjetunió a megállapodás mielőbbi megkötésére törekszik, de csak olyan megállapodást fogad ed, amely teljes egészében összhangban van az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveivel, ténylegesen megtestesíti azokat az alapvető elveket Nem kívánják, hogy a megállapodás bármiféle előnyöket biztosítson számunkra, a másik fél hátrányára, de ugyanezt várjuk el az Egyesült Államoktól is. Más megoldás nem lehet Elvtársak! . Mi senkit sem fenyegetünk. Az állítólagos »szovjet veszéllyel« kapcsolatos szólamok — csak a nemzetközi enyhülés ellenségeinek koholmányai. Egyetlen célból tökéletesítjük védelmünket: azért, hogy megbízhatóan védelmezhessük a nagy október vívmányait, a szovjet emberek, barátaink, és szövetségeseink békés munkáját Ezt a magasztos célt szolgálják a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta harcosai. (MTI) El kell utasítani minden zsarolást »Szilárd« magatartásra szólított fel a Moro-ügyben csütörtök esti tv-nyilatkozatában Enrico Berïinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, mert — mint mondotta — »csak szilárdsággal lehet megmenteni a túsz életét, megóvni a közösség általános érdekeit«. Az Olasz KP főtitkára állást foglalt amellett, hogy a Moro- ügyben határozottan, el kell utasítani minden zsarolást. »Az államnak hajthatatlannak kell lennie ’ — hangsúlyozta. — Ez azt jelenti, hogy az alkotmány keretében szószerinti értelemben kell alkalmazni a törvényeket és a rendőröknek, valamint az igazságügyi tisztviselőknek meg kell adni a lehetőséget megbízásuk végrehajtására.« Belringuer felszólította a kormányt, hogy minden területen ténylegesen és komolyan irányítson, majd rámutatott, hogy a terrorizmus elleni harc »az összes állampolgárok ügye, mert a terrorizmusnak a dolgozóknak, mindazoknak az ellensége, akik a demokratikus haladásért küzdenek.« Benigno Zaccagnini, a kereszténydemokrata párt főtitkára — ugyancsak a tv kamerái előtt — újból megerősítette: pártjának elhatározott szándéka, hogy nem bocsátkozik alkuba a terroristákkal. Az II Giorno című milánói napilap pénteki számában közölte Eleonora Moronak elrabolt férjéhez intézett nyílt levelét. »E végeláthatatlannak tűnő napok minden percében, minden órájában lélekben veled vagyunk« — írja Morf» asz- szony, majd hozzáteszi, hogy a politikus családtagjai »mindennek ellenére bíznak az emberekben és hisznek a viszontlátás lehetőségében«. Pontosan tíz percet tartózkodott a beidézett Indira Gandhi a bíróság épületében. Ennyi ideig tartott a vizsgálat a súlyos vádak ügyében, vagy ilyen »sok« időt vett igénybe a nem jelentős összegű óvadék adminisztrálása? — erről nem szól a fáma. A szükségállapottal való visszaélés vádjához képest mindenesetre jelentéktelen időnek tűnik tíz perc. Alighanem az történhetett, hogy a bölcs bíró is újságolvasó ember lévén, arról értesült az aznapi lapokból, hogy Indira Gandhi nem várt, viszont annál nagyobb arányú győzelmet könyvelhet el magának öt igen fontos dél-indiai államban a helyi választásokon. S a demokratikus játékszabályokra oly kínosan ügyelő indiaiak e hivatásos letéteményese — mármint a bíró — ezúttal a nép szavára hallgatott. Aznap már ő is tudta azt, amit ma már az egész világ: igen kétséges, hogy Indira Gandhit a fenti vádakban elítélik valaha is. Vajon azt jelenti-e ez, hogy Nehru lánya visszatér a hatalomba? A kérdésre — természetesen — pillanatnyilag válaszolni felelősen nem lehet. Ennek esélyei viszont határozottabban körvonalazódnaik, ha a hatalomból való kibukásának szemszögéből vizsgáljuk meg. Egy évvel és egy hónappal ezelőtt Indiában Indira Gandhi korlátlan úr volt. Korlátlan a szó alkotmányjogi értelmében, mivel 19 hónapja rendkívüli állapotot vezették be Indiában, hogy a hatalom kereteit kitágítsa Melyek ezek a keretek? Elsősorban a hagyományos, Mahatna Gandhi szellemére, de angol mintára kiépült demokrácia, pontosabban: e demokráciára ránehezedő intézményrendszer és hivatalnoksereg. Mindez nagymértékben korlátozta a központi hatalom cselekvési lehetőségét. Indira Gandhi úgy ítélte meg, hogy — kétségtelenül progresszív — társadalmi erőfeszítéseinek útjában elsősorban a demokratikus játékszabályokból adódó ra- vaszkodási lehetőségek állnak. Nem sikerült következetesen végigvinni a hosszú éveken keresztül szorgalmazott földreformot, amit végeredményben a helyi hatalom berkeiben sikkadt el. Nem sikerült megfelelő ellenőrzés alatt tartani az állami terv végrehajtást, egyebek között az elburjánzott vadsztrájkok miatt. (Amikor e sorok írója, még a szükségállapot bevezetése előtt Indiában járt, az egyik este Delhi sötétbe borult, mert az energiaközpont dolgozói sztrájkba léptek. A kormányzat — törvény jadta jogával élve — katonaságot rendelt ki. Ekkor két mérnök szabotázst követett el és ismét sötétség borította el a fővárost.) És ami Indira Gandhi kormányzatának a leginkább fájt: nem sikerült a hathatós árellenőrzést megvalósítani, azaz a szegények millióinak minimális életszínvonalát biztosítani. Vázlatosan ezek voltak Indira Gandhi fő érvei a szükségállapot bevezetésére 1975 nyarán, A rákövetkező rendA Karád-Koppóny völgye ÁFÉSZ a Karód községben üzemelő önkiszolgáló rendszerű, szabad kasszás bolt vezetői munkakörének betöltésére pályázatot hirdet azonnali belépéssel Feltétéi: boltvezetői képesítés, valamint az 5/1972. BkM s*. rendeletben foglaltak Jelentkezni lehet Karódon a központi irodában, az lg. elnöknél: Semmelweis tér 4. kívüli állapot tizenkilenc hónapja pedig azt a szomorú tanulságot hozta, hogy a fiatalom megnövekedett lehetőségeit az apparátusba beépült visszahúzó elemek épp úgy ki tudják használni, mint mások. Előtérbe lépett Indira Gandhi fia, Szandzsaj, akinek szerepét, playboy voltát ugyan eltúlozta a nyugati sajtó, kétségtelenül többet ártott a miniszterelnökasszonynak, mintha túlkapásait mondjuk csak egy egyszerű kormánybiztos követte volna el. Vitathatatlan, hogy India egyik legfogasabb problémája a túlzott, 3 százalékos népszaporulat, amivel az élelmiszertermelés növekedése nem képes lépést tartani. Indira Gandhi ellenzéké hatalmas nemzetközi segítséget kapott a »demokráciát féltő«, s immár nyíltan »ellendrukkerként« fellépő nyugati országok részéről is. A figyelmeztető jeleket Indira Gandhi nem vette tudomásul. Meglepetésként érte az általa kürt tavaly márciusi választásokon elszenvedett veresége. A hatalomra kerülő Dzsa- nata-pártot lényegében az Indira Gandhival való szembenállás kovácsolta egybe. A Dzsanata tulajdonképpen nem is párt, hanem valamiféle egységfront, amelyet nem is annyira az akkor még hatalmon levő Nemzeti Kongresszus Párt uralmának tagadása mint inkább a miniszterelnök személyének az elvetése hívott egybe. A hatalom gyakorlására viszont semmiféle receptje, közös platformja az öt pártnak nem volt, s a tapasztalat szerint ilyet nem is sikerült létrehozni mind a mai napig sem. Sőt, a Dzsanata egységét is egyre inkább kikezdte a hatalmi koncért folyó marakodás, a belső torzsalkodás. Mindez — úgy tűnt — nem veszélyeztette hatalmi létét, mivel a másik oldalon, a kongresszusban is válság jegyei mutatkoztak. 1978 elején a Nemzeti Kongresszus Párt ketté szakadt. Azok között, akik a kongresszus jövőjét a volt miniszterelnök- asszony nélkül tudták csak elképzelni, olyan ismert személyiségek is voltak, mint például a pártelnök Reddi, vagy Csáván, Szvarán Szing, Szubramaniám és mások. A valóságos alternatívát nem nyújtó Dzsanata gyengesége elsősorban ott mutatkozott meg — Dél-Indiában —, ahol a rendkívüli állapot nem okozott jelentősebb megrázkódtatást: Andra Pra- deshban, Assamban, Karna- takában, Maharasthtrában és Arunachel Pradeshban — ez volt az az öt állam, ahol idén február végén helyi választásokat tartottak, s ahol mindkét kongresszus-szárny jelentős sikereket könyvelhetett el magának,' együttesen pedig hatalomképes többséget szerzett. Mindebből persze egyértelmű következtetéseket aligha lehetne tenni. És még valami : meglepetésre a következetlenséggel oly sokszor és joggal vádolt Indira Gandhi úgy-ahogy megvalósult népjóléti és a társadalmi reformokat célzó intézkedései a vártnál mélyebb, * egyhamar el nem törölhető nyomokat hagytak a dél-indiai nép soraiban. H. P. \
