Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

AMERIKAI LEVÉL

Mentőakció

ggy régi népmese szerint a sebes patakon áthaladó medvetáncoltató megbotlott, fuldokolni kezdett, mire régi, hú társa, a medve, segítségére sietett, de az ügyetlenül sikerült segítsége következtében a gazdája alámerült.

Ezt a mesét juttatja az ember eszébe az a történet, amely most játszódik a világ legnagyobb távközlési vállalata, az ITT és o központi hírszerző szervezet, a közismert CIA között. A történet lényege a következő: az igazságügyi minisztérium több éve folyó vizsgálat után azzal vádolja az ITT volt vezetőit, hogy eskü alatt hazudtak a szenátusi bizottság előtt, mikor 1973-ban és 1974-ben azt állították, hogy nem segítették pénzzel az. 1970-es elnökválasztáson Salvador Allende haladó politikus ellenfelét.

Különös módon azonban a vád nem terjed ki arra, hogy az ellenfelek támogatása ellenére győztes Allende ellen az ITT és a CIA, az amerikai vezetők (Nixon, Kissinger) támogatásával ellenforradalmi katonai puccsot szerveztek, amelynek során meggyilkolták Allendét, és megdöntötték alkotmányos haladó, rendszerét. Vagyis t vád nem az, hogy beavatkoztak egy szuverén állam bel- ügyeibe, és külső támogatással, tömeggyilkosságok árán megdöntötték a rendszert, hanem csak az, hogy hazudtak a szenátusi bizottság előtt.

De a most vád alá helyezett és bírósági eljárással fenyegetett ITT-emberek eddig azt is tagadták, hogy hazudtak volna. Az előkerült dokumentumok azonban bizonyítják, hogy i Chilében is óriási vagyonnal és beruházásokkal rendelkező ITT milliókat költött a chilei jobboldal támogatására Allénde ellen. Ez viszont cáfolhatat- lanul bizonyítja, hogy hazudtak, a vád tehát megalapozott, és nem kerülhetik el-a bírósági eljárást, ahol megint választhatnak, hogy eskü alatt igazat mondanajp vagy hazudnak.

Attól félve, hogy ezúttal — a súlyos büntetéstől való félelmükben — majd igazat mondanak, a CIA új főnöke, Turner tábornok kérte az igazságügyi minisztériumot, hogy »a nemzetbiztonsági titkok védelmében« simítsák el az ügyet.

Ez a »jóindulatú medve« akció egyszerre két dologról rántotta le a leplet. Egyrészt fölfedte — a korábbi cáfolatokkal ellentétben —, hogy az ITT és a CIA szorosan együttműködött a választás előtti törvénytelen pénzelésben. .Másrészt, a nemzetbiztonsági titkok felfedésétől való félelem jelzi — amit egyébként nem hivatalosan már mindenki tud —, hogy az ITT és a CIA az amerikai kormány tudtával és támogatásával készítette elő Allende rendszerének megdöntését, és a jelenlegi fasiszta diktatúra megteremtését. Ennek az amerikai akciónak a bíróság előtti szellőztetése nyugtalanítja a CIA főnökét, ezért sietett az ITT megmentésére a »nemzetbiztonsági titkok« védelme érdekében.

De nyugtalan az amerikai kormány Is, mert ismét

lelepleződhet, hogy az emberi jogok kampányának zászlajával az évtized egyik — de nem egyedüli — véres ellenforradalmi akcióját takargatják. A lelepleződés elkerülése ércekében szorítkozik az ITT emberei ellen emelt vád csak az 1970-es választás előtti pénzügyi támogatásra, gondosan kizárva a további fejleményeket, Allende elnök ntftggyilkolását, rendszerének erőszakos megdöntését, s az ezekért való felelősség megállapításátj

Ha a bírósági tárgyalásra sor kerül, akkor elő kell szedni a CIA volt főnökét, Richard Helmsszet, akit tavaly, ugyancsak ebben az ügyben, a szenátus előtti hazugság miatt 2000 dollárra büntettek. Helms nevetségesen enyhe büntetésének kiszabásával szinten a »n.emzetbizonsági titkokat■* védelmezték.

Ha súlyosabb büntetést szabtak volna ki Helmsre — mint ígérte —, beszélt volna főnökei felelősségéről, s akkor ki kellett volna hallgatni Kissinger volt külügyminisztert, esetleg Nixon vol elnököt is. De azzal lelepleződött volna, hogy a chilei terrorakciót, az ellenforradalmat az Egyesült Államokban kormányszinten szervezték.

Ugyanez a veszély fenyeget az ITT-emberek esetleges pereben «, ha beszélni kezdenek. Magukkal ránthatnak másokat is, akiket ma még a tisztaság, a becsületesség dicsfénye övez. A politikai, erkölcsi tét tehát nagy. Ezért Washingtonban most sok hivatalban jó néhányon törik a fejüket azon, hogyan menthetnék meg medvéstül a gazdát, s vele az amerikai redszer magafaragta képét.

Washington, 197S április. Kovács István

Szőlőtelepítés Szárszón

A Balaton-part nagy hagyományú szőlőtermelő gazdaságai közé tartozik a szárszói termelőszövetkezet. A hagyományokból, ezzel együtt a régi, jó termő szőlőparcellákból azonban nem lehet megélni: újítani kell. Ez a felismerés vezette a gazdaságot, amikor 1975-ben kidolgozta az új telepítés tervét, ezzel együtt a régi területek felújítását.

Nagy beruházásokra készültek, mert a szőlőt fel is kell dolgozni. Ügy tervezték, hogy feldolgozó üzemüket 6000 hektoliteresre bővítik. Ez utóbbi azonban nem valósult meg.

— Szerencsére — mondta Bognár József, a termelőszövetkezet. elnöke. — Akkor' alakult ugyanis a Viticoop szőlőtermelési rendszer, melynek gesztora a Balatonboglári Állami Gazdaság. Azzal, hogy beléptünk, bennünket és a többi tsz-t, kisebb gazdaságot is mentesítettek a feldolgozással járó nagy beruházásoktól.

— Egyéves múltra tekinthet vissza ez a termelési rendszer. Milyenek a tapasztalatok?

— Az intéző bizottság tagja vagyok, ugyanakkor egy tagszövetkezet elnöke, és mindkét minőségben azt mondhatom: mindenki nyert rajta. Nemcsak nekünk előny az, hogy a gazdaság nagy gépeivel, berendezései vei

könnyít a feldolgozáson, hanem a többi szövetkezetnek is.

— A telepítést és a rekonstrukciót még a termelési rendszer indulása előtt tervezték, meg is indították. Mennyiben befolyásolta a közös termelési rendszer a beruházást?

— Nem • befolyásolta. A te- lépítés, ültetés, a régi területek felújítása tervszerűen halad.

— Hol tartanak az idén?

— Nyolcvanöt hektárnyi ,új telepítést terveztünk, ebből földbe került negyvenöt hektárnyi. Emellett azt tervezzük — és meg is valósítjuk —, hogy tizenkét hektáron anyatelepet hozunk létre. A tsz- nek régi profilja a szőlőoltvány termelése és eladása. Az idén egymillió darabot szállítottunk exportra és belföldre. Valamivel kevesebbet,

Igáslovak

Iga, igás, igavonó barom, húzza az igát, leigáz, igába Hajtja a fejét... — az értelmező szótár számtalan változatát sorolja az alapszónak. A változatok között az egyik az igásló kifejezés. Értelme, jelentése még ismeretes, szerepe már kevésbé. Szinte teljesen kiszorították az erőgépek. Ma még nem fordulunk utána, de már nem mindennapos látvány városban a lovas kocsi.

Régi ismerősöm az a ló, Ez nem túlzás, hiszen már évek óta ismerem; nedves, fekete orrlyukait, őszülő homlokát és jobb első lábán azt a fekete forradást. Egyszer megkérdeztem a kocsist, mitől van az a seb.

— Az ott a lábán? — nézett rám csodálkozva. — Hát mitől lett volna? Attól, hogy megütötte! — Nem folytatta, s én sem firtattam tovább. De valahányszor látom azt a sötétszőrű, őszülő homloké lovat, amint valamelyik kaposvári utcán erőlködve húzza a rozzant kocsit, amelyen

többnyire iszapszenet szállítanak valahova, gyermekkorom kedves regénye jut az eszembe, a szomorú sorsú, barátságos, szürke ló históriája.

A városban közismert személy a fogatos. Amikor érdeklődtem felőle, kiderült, ő az egydülá, aki még mindig fuvarozással foglalkozik. Állandó törzsheflye á kocsma, ott fogadja a megrendeléseket, s ha fuvar közben arra visz az

útja, be-betér egy pohárkára. A ló addig türelmesen, várakozik kint. Aki lovas kocsit rendel, nem a gyorsaságáért

kéri.

Kiment a divatból az 'igásló, már csak mutatóba maradt néhány, s ez különös módon mintha felvirágoztatta volna a régi foglalkozást. Hiszen örökös gond, hogy kevés a teherautó, a tehertaxi. Hosz- szú futkosás, várakozás kell — olykor napokon át — míg a szállítandó áru a célhoz ér. A lovas kocsi ugyan lassan halad, viszont ha megvan az ostornyélbe kapaszkodó fuvaros, akár azonnal útnak indul.

Ámbár nem olcsó bérért. Olykor kétszer-háromszor

annyit kér, mint a szállítóvállalat. A kereslet-kínálat törvénye szigorú szabály, s a fo- gatosoik mind jód ismerik.

Vajon hány mai tizenéves keverné össze az omnibuszt a trolibusszal ? Néhány régi fényképfelvétel, s egy örökzöld színét lassan elvesztő sláger őrzi csupán a lóvontatású közlekedési eszköz emlékét. A múlt néha visszakacsint. Izmos lábú muraközi bókol erőlködve a csillesorok előtt a hajdani nagyberek helyén létesült állami gazdaság egyik távoli telepén. A hajtó a szerelvény mellett ballag, szóval kormányozza messziről az állatot. Régóta együtt dolgozhatnak már, a ló a vezényszavaknak megfelelően indul s áll meg, pontosan úgy, hogy a keskeny síneken gördülő csillék épp a rakodóhelyhez érkezzenek.

Az egész berket behálózza a kisvasút. A sínpáron morog, döcög a parányi mozdony. Eljut erre az állomásra is, ahol a dús sörényű muraközi dolgozik. A mozdony azonban fölös energiapazarlás volna ahhoz, hogy az istállókból idehordott trágyát az állomás másik végébe — innen talán ötszáz méter — szállítsák. Elegendő a ló is. És a muraközi nekifeszül a hámnak, izmai kidomborodnak, a megrakott csillék pedig lassan, nagyon lassan elindulnak visz- szafelé. A sín nem egyenletes. A döccenóknél, a kisebb-na- gyobb huppanóknál megáll a szerelvény. A ló erőlködik, a hajtó kiabál, s a csillesor lassan újra elindul.

Sivít a motoros fűrész az erdőben. A tisztáson glédá- ba rakva sorakoznak a gömbölyű fahasábok — gyertyán, éger, tölgy. Az egyikből parketta lesz, a másikból papír, a maradékból meg tűzifa. A rakás qk előtt Zil teherautóra

szerelt daru, markolja a fákat. Egyszerre vagy ötöt emel a platóra. A kezelő a magas nyeregben ül, karokkal irányítja, erőlködés nélkül.

Bent az erdőben összevissza hevernek a kidöntött törzsek. Letisztítják róluk az ágiakat, majd láncot akasztanak rájuk, amely hámban végződik. A bokrok közt kanyarogva, a tisztásra vonszolják őket az igáslovak. Nem könnyű munka. A hosszú törzsek el-el- akadnak a sűrű aljnövényzetben vagy egy kivágott fa tus- kójában. A lovak erőlködnek, s ha sehogy sem sikerül kiszabadítani a törzset, hát ott darabolja fel .a fűrészes. Azért többnyire kiérnek a lovak a tisztásra. Leakasztják a fáról a láncot, s a szabadon maradt igavonó békésen álldogál, újabb feladatra várva.

— Napokig is magukra lehetne hagyni őket. nem mennének el — mondja a brigádvezető. — Okos állatok.

— Nehéz egy ilyen fatörzs?

— Nem olyan nehéz. S a fák közé nem férne be a traktor.

A tisztáson rozsét égetnek. Csípős füstje lassan lebeg a fák fölött. Motorfűrész zaja, autózúgás, néha baltacsapás halllatszik. Nemsokára dél lesz, néznek órájukra az emberek. Akkor leülnek egy kivágott törzsre ebédelni. A szelíd lovak pedig békésen álldogálnak majd a csupasz bokrok között. Lehajtott fejjel tűnődve, miközben barna szőrükön vibrálva játszik az ágait közt beszűrődő tavaszi napfény.

Bencék András

A KISZ-titkár zenét hallgat

„Apró” alapszervezet Lakácsán

APRÓ KISZ-alapszervezet a lakócsai. A barcsi járási KISZ-bizottságon mégis dicsérik őket; nincsenek kiugró eredményeik, egyenletesen dolgoznak.

Jelenleg tizenhárom tagú a közösség. A volt KISZ-tit- kárt, Jelics Ilonát kerestem föl először, s a múltról kérdeztem.

mint tavaly, de hát most minden erőnket leköti a telepítés és a régi szőlő korszerűsítése.

— Hányán dolgoznak a földeken?

— Szinte mindenki, aki' mozgatható. Szép időben száznál is többen ültetnek. Ettől függ ugyanis a következő évek nyeresége,

— Ez tehát a várakozás éve?

— Igen. De nem karba tett kézzel, hanem megfeszített munkával, aminek csak jövőre meg azután látjuk hasznát.

A határban mindenütt frissen elültetett, fiatal szőlővesszőket láttunk. Munkazajtól hangos a domboldal a kötéséi, a nagycsepelyi és a szó- ládi határban is, ahol a régi, alacsony növésű szőlőket cserélik, ritkítják, alakítják át magas művelésűre.

— Ez ugyan veszteséggel jár, mert ezekről a területekről kevesebb szőlőt szüretelünk az idén, mint tavaly, de előre kell gondolni, csak így tudjuk a gépi művelést bevezetni ezeken a régi telepítésű, kissé már elavult táblákon.

S. M.

— Nem akarom hosszasan sorolni, hogy mennyi társadalmi munkát végeztünk, miben »latszik«, hogy létezik az alapszervezet. Erről mindenütt mindenki beszámolhat. Inkább a körülményeinket vázolnám. Valóban kevés KISZ-tag van a községben. A rendezvényeken, még a politikai körökön is többen voltunk, mert a' szövetségen kívüli fiatalok többnyire szintén csatlakoznak hozzánk. Sajnos, sokan nem tudnak állandóan velünk dolgozni, mert rengetegen ingáznak, távol Lakócsától dolgoznak. Még egy »különlegességünk« van, falunk nemzetiségi, szerb-hor- vát község. Bár a fiatalok egymás közt már többnyire magyarul beszélnek, rendezünk néha »délszláv nyelvű előadásokat, vitaköröket.

Miátovics Anasztázia tanárnő, a KISZ-alapszervezet pártfogolója, a vitakörök vezetője így vélekedik a fiatalokról :

— Sokféle témáról beszélgettünk. Nem különösebben képzett fiatalokból áll az alap- szervezet, mégis dicséretes az érdeklődésük, az akarásuk, ahogy mindent igyekeznek megérteni. Minden KISZ-es könyvtári tag, sokat olvasnak, egymásnak ajánlgatják a könyveket. Kívülről nézve például egy író—olvasó találkozó »nem nagy ügy'«, amikor azonban itt járt Orsi Ferenc, látni kellett volna a gyerekeket ... Egy kicsit pezsgőbb, színesebb kulturális élet, a falu mozdulása még jobb eredményeket hozhatna a KISZ-ben is.

Megtudtam még, hogy a

régi titkár is eltávozik — férjhez megy —, ezért mon-i

dott le. Sok az eljáró. Egyéb gondok is nehezítik az alap- szervezet munkáját. A szakmunkástanulókat az iskola »csábítja«. Furcsa mód a szakmunkásképzőben kötelezővé tették, hogy néhány lakócsai tanuló ott lépjen be az alapszervezetbe, és ők nem mertek ellentmondani. Inkább befizették a tagdíjat Lakócsán is, és ott dolgoztak, az iskolában pedig formálisan a szövetség hígjai voltak, azaz egy emberből két ember lett. Enyhén szólva helytelen ez a statisztikai »megoldás«.

ILYEN TAPASZTALATOKKAL a tarsolyomban jutottam el Bogdán Sándorhoz, az alapszervezet jelenlegi titkárához. Róla korábban csak dicsérő szavakat hallottam, egyenesen nekiszögeztem hát a kérdést: a régi világot idéző, és sajnos még sokszor ma sem. alaptalan előítéletek között miként lett cigányként KISZ-titkár? Nem lepődött meg.

— Valóban van ilyen. Csakhogy nálunk nincs! — Megnyomta a mondat végét, láthatóan büszkén és ürömmel, majd így folytatta:

— Mindenki fiatal, megértjük egymást, régóta dolgozom az alapszervezetben, úgy érzem, szeretnek a társaim, ennyi az egész.

Beszélgettünk még e kényesnek tartott kérdésről, gátlások nélkül, őszintén.

Bogdán Sándor esztergályos szakmunkás, nőtlen, szabad I idejében, amikor nem a KISZ-szel foglalkozik, szobanövényeket nevelget és zenét hallgat.

— Főleg a magyar popegyütteseket hallgatom, van magnóm, lemezjátszóm. A külföldi zene is jó, de nekem fontos a szöveg. É6 a köny- nyűzenében van nehezebb, komolyabb zene, néha a vemre is érdemes odafigyelni. Én fokozatosan jutottam el a slágerektől Rhoda Scottig, és az orgonálását hallgatva kezdett érdekelni, hogy milyen lehet az eredeti, amire rögtönöz. Szerintem így a köny- nyűzene is út lehet Bachig, Beethovenig.

VISSZATÉRTÜNK az eredeti

témához, az új titkár terveihez:

— Heti két alkalommal van nyitva a klub, elég rendszeresek a taggyűlések is. Jó barátságban vagyunk. külön nőnapot tartottunk az alapszervezettel. / Csakhogy szerintem kevés, amit eddig csináltunk, talán azért is ilyen kiesi a közösségünk. Ma már a fiatalok kapni is akarnak valamit a KISZ-től. Ezen az úton elindulhatunk. Például a közös nőnap útján. Nem a »bulikra« gondolok, hanem arra, hogy az ilyesmi összerázza a társaságot, vonzza az embereket, és szívesebben jönnek maid a »szárazabb“ dolgokra is. önmagámnak annyit tűztem ki: bizonyítani akarok. Már eddig is azért voltam KISZ-tag, mert úgy éreztem, hogy ezzel valami értelmeset kézdtem el, van helyem a többiek között. Most még nagyobb a feladatom ...

Apró bepillantás volt mindez Lakócsa fiataljainak életébe. A kép nem teljes, de úgy hiszem, az alapvető »rugókról« sikerült valamit megtudnom. És talán érdemes lesz a községbe egyszer visz- sza térni.

Lnthár Péter

Somogyi Néplap