Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
Palikatőrténeti kiállítás nyílt Kaposváron Hazánk felszabadulása 33. évfordulójának tiszteletére tegnap — a házi megemlékezés eseményeként — somogyi gyógyszerészet-történeti kiállítás nyílt a kaposvári gyógyszertári központban. Az építészetileg is vonzó aulában gyűjtötték össze az egyéni kutatók évtizedes munkásságának eredményét, egy leendő patikamúzeum értékes anyagát. Dr. Matolcsy István főgyógyszerész mutatta be a kiállítást, mely időlegesen szólhat csak a jelenhez, mivel nagy gond helyet teremteni az értékes gyűjteménynek. Az első somogyi gyógyszerészet-történeti kiállítást tizenegy éves gyűjtőmunka előzte meg. Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója a Harminc nemzedék vallomása Somogy- ról című munkájában foglalkozott részletesen az 1754— 1792-es évek somogyi gyógyszertáraival, leírta és bemutatta az andocsi, segesdi, kaposvári patikák történetét. A levéltári anyag további kutatását Répay Lajos gyógyszerész és dr. Franki József főorvos folytatta. A kaposvári Arany Oroszlán gyógyszertár létesítéséről, történetéről írt dolgozatok eredményeként a MűemléEgy család — békaperspektívából A nagy ókori görög tragédiákban a Sors, a Végzet — az isteni akarat — határozta meg a hősök, az esendő emberek életét. Végig kellett járniuk az eleve elrendelt utat. A nagy érzés sóhajjá, a fürkésző gondolat szűküléssé, az akarat nyögéssé jelentéktelenült a Végzettel szemben. Hol van már e szűk mozgástérbe zárt ember? A XIX. század társadalmi reformerei az emberi lehetőségek, képességek érvényesülésének gát és határ nélküli szószólói voltak. Csak a XX. században vált világossá: a porszem-lét, a békaperspektíva — az önmegvalósítás hiánya — a nagy társadalmi változások, erővonalak árnyékában is konzerválódhat. Az isteni Végzet he- J^gbe itt a nagyon is valóságos társadalmi körülmények, az ember életét keretbe foglaló kis dolgok makacs visszahúzó ereje lép. A hetvenes évek Budapestje. Lüktető világváros, épülő lakótelepek, rohamosan korszerűsödő városi élet S ott, a város egyik külső kerületében, de nem a periférián barakklakások. Minden lakás egy háromszor három méteres, betonpadlós helyiség. Ezt toldozták-foldozták lakói anélkül, hogy a környék nyomorúságos képét ténylegesen megváltoztathatták volna. Szigeti éz, amely valahogy ittmaradt, árván, elfeledetten. Itt laknak Makoldiék, róluk szól Fábián Katalin könyve. ■ Emberi sorsok alakulnak, változnak itt is, ezen a telepen. De a változást meghatározza az eleve hátrányos helyzet: »a hajdani nagy szegénység, törvénytelen származás, korai árvaság, háborús katasztrófa, baleset, betegség, alkoholizmus, szerelmi élet ballépései, elhibázott párválasztás, válás, házasságon kívüli. gyerek. »-Ami egy családot, és a családhoz tartozók életét megnyomorítja. Ami a telepi családokat gúzsba köti, életüket határozott pűlyárá kényszeríti. S ebből a körből nincs kitörés. A Magyarország felfedezése — amelynek sorában Fábián Katalin könyve megjelent — kiemelkedő és eddig is néhány kimagasló értéket termő vállalkozása a magyar könyvkiadásnak. A társadalom fő verőereinek kitapintására tett kísérletek ezek, más-más módszerbeli és szemléleti megkö- zelítésseL Az írónő 1971-ben részt vett a Központi Statisztikai Hivatal szervezésében az alacsony jövedelmű családok életmódjával, kereseti. viszonyaival foglalkozó statisztikai—szociológiai felmérésben. Ekkor jutott el Makoldiékhoz. Kik ők? öt gyerek, az éjszakai és különmunkák fizikai kínjaitól, időzavarától földig görnyedt anya és alkoholista férj. És a telep barakkházaival, lecsúszott, nyomorult, az emberi lét perifériáján tengődő lakóival. A körülmények : egymásba hurkolódása szorít- j ja lclekíacsaróvá a sorsokat,! és szántja az utat a gyerekeknek, amelyen elindulva nem jutnak messzebb apáinknál- anyáinknáL Alkoholista férj. Riasztóan közhelyszerű fogalom. A Ma- koldi család életében teljes mélységben érezzük meg embert bomlasztó, életet sorvasztó szerepét t Makoldiné testi-lelki ereje tartja össze ezt a többszörösen vert családot Munkája szolgál a család létalapjául. De ez a munka nagyon rosszul fizetett — Makoldiné szakképzetlen, takarítónő. S megnő, mitikussá fokozódik egy-egy százforintos jelentősége. Hiszen valamiből élni kelL Fábián Katalin nem elégszik meg az egyszerű állapotrajzzal. Az okok is érdeklik: honnan jöttek, miért jöttek Makoldiék? A család tagjai á történelmi—társadalmi változások széles folyamában vetődtek a fővárosba a húszas-harmincas évek idején. A milliós világvárosba érkéző esendő emberek közül csak kevésnek sikerült igazán a megkapaszkodás az elszemélytelenedett városban, gyökerek, családi, társadalmi háttér nélkül. Volt, aki fővárosiként egész életében menekült, dunai halászként élte le életét, más az alkoholban oldotta fel egyéniségét törpévé nyomorító sorsát. Ráadásul ott volt és az életet rövidre zárta az a telep. A könyv tulajdonképpen heppienddel kezdődik: az ajánló sorokban az olvasható, hogy Makoldiék megkapták az új lakást 1975 végén fölszámolták a hírhedt telepet Ugyanakkor tudjuk: a kisik- íott emberi életeken javítani lehet, de már alig menthetők. Chomsky, a nagy elemző nyelvész óta ismeretes, hogy a beszélt nyelv hű tükre az ember társadalmi helyzetének. A mai divatos tényirodalom is él ezzel a felismeréssel. Lazán összefüggő montázsokból, beszédfoszlányokbói építik fel a művet. Takarékos eljárás ez: az írói lelemény és minőség itt egyre inkább szerkesztési bravúrokon méretik, meg. Fábián Katalin is ezt 4 módszert követi Makoldiék történetének felvázolásában. A könyv tulajdonképpen magnó- interjú jó szemmel szerkesztett összessége. S éppen ezért nem könnyű olvasmány. A sorokkal küzdve, a nyelvi egyenetlenségekkel, pongyolaságokkal birkózva mégis az volt az érzésem: Fábián Katalinnak sikerült a módszert tartalommá szervesíteni. Makoldiék beszéde árnyalja, elmélyíti a képet, a család és a telepiek I sorsát Csupor Tibor | ki Felügyelőség védetté nyílvánította a barokk stílusú gyógyszertárat A patikatörténeti kiállítás anyaga, melyet most láttunk először így együtt, érdekes látnivalókban gazdag. Képet ad az évszázadokkal ezelőtti technikai vívmányoktól a művészi patikaedényeken át az írásos emlékekig. Értékesek a Somogyvárról előkerült empire fatégelyek, a segesdi pátikaedények. Az Arany Oroszlán altwien porcelánedényei, a nemesvidi keménycserép tégelyek, a cseppentett üvegből készült kobaltüveg nagytégelyek, a meisseni edények nemcsak a patikák régi berendezéseiből adnak képet, hanem a korok fejlődő iparáról, művészi ízléséről is vallanak. Somogyszilból hozták Kaposvárra a fehérre festett bútort, ám néhány — ma is működő — patikában ennél is értékesebbet láthatunk: a kaposvári Cukorgyár közi gyógyszertárban, illetve Nagyatádon. A gyógyszerészet története összefonódott a szobrászattal és a fazekassággal is. A habán patikaedények másolata,. — melyek szintén értékes darabjai a kiállításnak — Goszthonyi Mária és Verseghy Ferenc készítették. Az aula falait írásos emlé- keh borítják. Az egyiken Fodor József kézírása olvasható. A kiállítás megnyitóján dr. Franki József a somogyi orvos- és patikatörténeti állandó kiállítás létesítésének fontosságáról beszélt. — Az első somogyi orvostörténeti kiállítás 1971-ben nyílt meg. 1973-ban, Kaposvár várossá nyilvánításának századik évfordulóján jelent meg a Somogyi Orvos- történeti Szemle. Az első somogyi gyógyszerészet-történe- ti kiállítás szintén sugározza a szalon a szeretetét, a gyógyszerészet alapos ismeretét. Együtt áll tehát az anyag egy állandó kiállítás megteremtéséhez, de hiányzik az az épület, melyben méltóképpen el lehetne helyezni. Az Arany Oroszlán patika elhanyagolt állapotban levő épülete már csaknem kétszáz éve állja az idők viharát, bízunk benne, hogy az újjáépítést is , meg fogja érni ■— mondta. Tulajdonképpen m végső megoldás ez lenne; az Arany Oroszlán alkalmas otthona lehetne -a kiállításnak, ám — amíg erre nincs lehetőség, gondoskodni kellene más meg- oldásróL Mondjuk Segesden történő bemutatásáról, ahol a megye második — ferences — patikája működött valamikor. H. B. HÉT VÉGI TÁIOLÓ Barcson jugoszláv együttes szerepel Hosszú hét után három gazdag nap vár ránk vasárnaptól keddig. A kikapcsolódás, a pihenés, a kirándulás napjai az ünnepi eseményeken kívül. Már szombaton lezajlik a somogyi művészeti szemle kaposvári városi bemutatója a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. A kaposvári járás bemutatóját vasárnap délután 15 órakor tartják a kadarkúti művelődési házban. Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd az amatőrök gazdag programja. Még mindig amatőrökről: április 3-án rendezik meg 'a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban — 14 órakor — a megyei diák amatőr művészeti bemutatót, melyen az 1977-es megyei diáknapon arany, ezüst és bronz oklevelet nyert együttesek, szólisták szerepelnek. Jó alkalom lesz annak felmérésére: Somogybán hogyan dolgozik az amatőrmozgalom egészének e része. A műsort Dinnyés József vezeti rendhagyó módon — a dalaival! A Csiky Gergely Színház műsoron levő darabjaiból ezúttal Szigligeti Ede bravúrdarabjára, a Liliomfira hívjuk fel a figyelmet. Aki szereti a játékot, a mulatságot, annak nem okoz csalódást a produkció, melyben Koltai Róbertét, Csákányi Esztert, Helyey Lászlót, Réti Erikát és másokat láthatunk viszont Hétfőn délután 15 órakor játsszák. Jugoszláv vendég együttest fogad április 3-án a barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központ. A 19 órakor kezdődő felszabadulási ünnepi műsorban a suho-poljei KUD Matija Gúbec népi együttes is fellép. S természetesen látják majd a nézők a Gábor Andor Színpad gyermek színjátszó csoportját és táncegyüttesét is. A program nagy sikert ígér. *,~ A marcali városi-járási művelődési központ is sok meglepetéssel várja látogatóit a hét végén. Másodikán a művészeti szemle városi bemutatóján találkoznak nemcsak Marcali, hanem a vonzáskörzetébe tartozó községek amatőrjei is. Harmadikén reggel kilenc órakor a városi úttörő-bemutatóra kerül sor. A Baglas-együttes citerazeneka- ra és néptáncosai már szombaton, az ünnepségen fellépnek. A leánytáncosok ott lesznek a harmadikai kaposvári bemutatón. Negyedikén Nagykanizsára »exportálnak« sort: a Hevesi Sándor Művelődési Központban közösen lépnek föl a balatonlellei tánccsoporttal. A városi, majd a járási úttörő művészeti szemle eseményei zajlanak le Siófokon, a Dél-balatoni Művelődési Központban elsején és másodikán; a belépés díjtalan. Elsején 14 órakor, másodikán délelőtt 9 órakor kezdődnek a bemutatók. Hétfőn 19 órákor jeles színházi előadást hirdetnek: a Radnóti Irodalmi Színpad vendégszerepei Dosztojevszkij Szegény emberek című kisregényének színpadi változatával. Két — a társadalom perifériáján élő — ember furcsa kapcsolatát ismerhetik meg a nézők. Keres Emil és Venczel Vera alakítja a két szerepet Cs. Vhrin Tibor tűzzománcait másodikéig láthatják még az érdeklődők a siófoki művelődési központban, a gyermekkönyvtárban pedig az Úttörőélet című kiállítás várja a látogatókat. Mit kínál a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat a nézőknek? A kaposvári Vörös Csillag filmszínház műsorán »futó« francia alkotásra, a Vademberre hívjuk fel a figyelmet Ezt a színes vígjátékot Rapponeau rendezte, s tulajdonképpen nem a cselekmény igényességéért ajánljuk. (Egy lány megszökik a vőlegénye élői, és egy szigeten élő magányos emberrel találkozik. A kezdeti ellenszenvet — »természetesen« — felváltja a szerelem.) Szóval, nem ezért ajánljuk. Inkább mert a két szerepet két világhírű színész, Yves Montand és Catherine Deneuve alakítja, s ez önmagában is vonzó tényező. A vidéki mozik közül ezúttal a nagyatádi programot emeljük ki. Vasárnap vetítik a Fény az akasztófán című NDK-fil- met. Helmut Nitzsche jeles irodalmi alkotásból, Anna Seghers regényéből forgatta. Témája: a párizsi kommün idején a Konvent három férfit küld Jamaicába, hogy segítse a néger rabszolgákat a brit gyarmatosítókkal szemben, s felkelést robbantson ki. Napóleon hatalomra jutásával azonban küldetésük megváltozik, s háromféle úton Indulnak el. Egyikük útja az akasztófához vezet. A regény egyébként mostanában jelent meg az Európa KiadónáL —r Ahogyan elnézem, java legénykorban lehetett akkoriban, ötvenhat októberében, érthette, mi történik itt, a mi országunkban, Talán jobban értette, mint én. Mert én, meg ott mindannyian a Nyárfás soron, csak annyit tudtunk, amennyit a rádió mondott. Hogy akkor hogyan fért bele annyi magyar nyelvű adás abba a kaszniba, nem is értem. Akármerre tekerte a gombot, mindenhol magyar szavakat hallott az ember. Az egyik igazat mondott, a másik cifrázta, tódí- tóttá, csak éppen azt volt nehéz eldönteni, melyiknek higgyen... Pár éve hoztuk össze a mi kis szövetkezetünket. Mondják, hogy bajban tudja meg az ember, ki az igazi barátja — hát ez most egészen így történt! Nem voltunk többen,. mint tizenöt család és a sebtében összehívott közgyűlésen képtelenek voltunk szót érteni! Osszuk tizenöt felé a gabonát, a szénát, a kukoricát, mindenki vigye haza a jószágot, a szerszámot, kocsit, amelyet belépéskor bevitt, a magtárat meg bontsuk szét, az épületanyagból mindenki részesedjen — ezt a nótát hatan fújták. Kisebbségben, de erős kisebbségben volt ez a hat család, mert lóval és gazdasági fölszereléssel csak ők léptek be, nekünk, többieknek — a többségnek — csupán földünk, néhány tehenünk, borjúnk és disznónk volt a közösben, meg hát a két kezünk ereje. Leszavaztuk a felosztás mellett kardoskodókat, de a NYUGDÍJRA YÁRYA dolog nem maradt ennyiben. Elindultak esténként zsákokkal, vékákkal a magtár felé, mi meg megszerveztük az őrséget. A kilenc családból csak hét jöhetett számításba, mert kettőnél nem volt férfi. Nem mondom, furcsa egy társaság jött össze az esti etetés után a mi kis szobánkban. Öregek, fiatalok, bátrak és gyávák voltak ebben a brigádban, meg egy féleszű is. A Mónos Pistának borjazott a tehene, nem hagyhatta a jószágot, így aztán a kelekótya öccsét küldte vagyonőrzésre maga helyett. Ha látta volna, milyen szépen festettünk! Volt, aki fur- kósbottal ment az őrhelyére, volt, aki fokossal. Nekem kéznél volt a fegyverem: a kampósbotom. Ne nevessen ki, mert ez a bot tényleg hosszú idő óta megbízható támaszom volt nekem! Sebesüléssel kerültem hadifogságba, a kórházban készítették ezt a botot, és hogy időnk bőségesen volt rá, faragtuk, díszítettük. A lövedék sárgaréz hüvelyét reszeltük, fűrészeltük, s ebből kerültek a mintás veretek a botra. A régi malomban tároltuk a gabonánkat ötvenhatban. Hideg eső esett, és ahogy a malom felé botoztam, a szél éppen az arcomba verte. Most már arrafelé is égnek az utcai villanyok, akkoriban koromsötét volt az a vidék éjszakánként. Azon morfondíroztam, hogy talán fölöslegesen csináljuk mi ezt az őrséget, mert úgysem történik semmi. Jó pár szolgálat elmúlt már, az öregek átfagytak a strázsálásban. Idáig jutottam gondolatban, amikor az út melletti bokrosból kilépett, odaállt elém és rámköszönt... De nem mondom a nevét, mert azóta már elfeledtük a történteket mindketten, nem érdemes befeketíteni senkit rég megesett dolgokért. No, szóval odaállt elém, és azt mondta, a hegyről jön, baj történt náluk a pincében. Valaki feltörte a zárat, megdézsmálta a bort. Siránkozott, hogy ebben az összevisszaságban most hova menjen jelenteni a dolgot. És hogy én mi járatban vagyok errefelé, kérdezte. Nem tudhatta, és nem is mondtam neki, hogy tőlük féltjük a közös gabonáját, azt őrzöm — e helyett azt mondtam, hogy a felvégre igyekszem a sógoromhoz, mert másnap disznót szeretnénk vágni, ahhoz kellene a segítség. Hazugságra hazugság a válasz, gondoltam. Mert jól láttam én: dehogyis jött ő a hegyről! Akinek tele vannak az üvegek a tarisztyájában, az nem sü- rög-forog ilyen könnyedén, meg aztán egyáltalán nem látszott rajta, hogy olyan sietős a dolga, mint aldnek betörtek a pincéjébe... A borlopásról igencsak gyorsan átváltott az én témámra, a disznóölésre. Hogy ők is vágnák, mert már alig akar enni szegény állat, annyira meghízott, csakhogy töltelékhez valót akkortájt sehol sem lehetett kapni. És csak nem állt be a szája. No, mondtam, ebből most már elég, én megyek az utamra. Elém állt újra, és csak mondta a magáét. Tartóztatott, hogy valaki ez idő alatt zavartalanul bejusson a magtárba — ez volt a szándéka, és megértettem, honnan fúj a szét » Mentem volna tovább, amikor a kabátom ujjába csimpaszkodott, hogy így meg úgy, ne siessek már annyira... Állj odébb, mert ütök ezzel a bottal, te! Haragra gerjedtem, és már csapott is a botom. Egyszer, kétszer, háromszor. Feljajdult, nagyon fájhatott neki a rézveretű. Futott toronyiránt, és még sokáig hallottam a káromkodását. Siettem a magtárhoz. Jól sejtettem, ott volt az egyik család. Az ember a kukoricát fogta összmarokra, az asszony a zsákot tartotta. Nos, mondom, maguk aztán igazán szép időt választottak az éjszakai kiránduláshoz. Az asszony eleresztette a zsák száját, az ember keze a kukoricával megállt félúton a levegőben. Azt mondom én maguknak, hogy sokkal köny- nyebben kijön az a kukorica a zsákból, mint ahogyan bement. Idő sem kell hozzá annyi. Próbálják csak meg. Összenézett á két öreg. Láttam rajtuk, hogy beijedték, de én azért csak biztatgattam őket a nyomaték kedvéért, öntsék csak öntsék, ha nem akarják hogy Mónos Pista is segítsen maguknak. Épp mostanra várom ide, így beszéltük meg. Ha látta volna, milyen szaporán öntötték ki a zsákokból a kukoricát. Azután egyik a másik sarkára taposott, úgy szedték a sátorfájukat a magtártól. Hát így történt. Nem esett nekem abból semmi bajom, hogy akkor eljárt a botom. Két vagy három évig a két öreg, meg a cinkosuk, akit elnáspángoltam, nem köszönt. De én se erőltettem. És látja, milyen az élet? Hat évvel ezelőtt megözvegyült a lányom, és mit gondol, ki vette el tavaly a két gyerekével együtt? Azoknak az öregeknek a fia! Ö a postás, ő hozza most a nyugdijamat. Ami akkor történt, arról nem beszélünk. Most már nem is kell, nem igaz? ök is abból a tsz-ből mentek nyugdíjba, amelyikből én. Hernesz Ferene Somogyi Néplap
