Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

A CSELEKVÉS PROGRAMJAI Á mérhető és a mérhetetlen a gazdaság területén mű­ködő párta la pszerveze­tek beszámoló taggyű­léseiken értékelték múlt évi politikai cselekvési program­juk végrehajtását. Az irányí­tó pártszervek programjaira támaszkodva egyúttal elkészí­tették az idei feladatok ered­ményes végrehajtását szolgáló cselekvési programjukat. Ma már elmondhatjuk, hogy a cselekvési programok meg­valósítása a pártmunka szer­ves részévé vált. Az első kí­sérletek óta tartalmilag foko­zatosan javulnak e dokumen­tumok: míg korábban 6okat markoltak, a célokat és ten­nivalókat túl általánosan fo­galmazták meg, addig most már egyre jellemzőbb rájuk a konkrétság, s a néhány leg­fontosabb feladat kiemelése. Általánossá vált annak meg­értése, hogy a cselekvési program nem cél, hanem esz­köz. A különböző szintű párt­szervek és az alapszervezetek cselekvési programjai jobban egymásra épülnek, összehan- goltabbak. Az irányító párt­szervek az általuk kiemelt feladatokat nem az alapszer­vezetek mellőzésével, hanem azok hatáskörét és felelőssé­gét tiszteletben tartva, az ő közreműködésükkel kívánják elérni. Előrelépés tapasztal­ható a feladatoknak az álla­mi és társadalmi szervek kö­zötti elhatárolásában, és a tennivalók koordinálásában. S ami ugyancsak lényeges: sok­kal jobb a kapcsolat, az össz­hang a pártszervezetek cselek­vési programjai és munkater­vei között. A cselekvést programok jól tükrözik, hogy pártalapszerve- zeteink tartalmi munkájában egyre jobban az adott terület helyzetét, fejlődését meghatá­rozó fő kérdések kerülnek előtérbe. Nőtt a pártszerveze­tek kezdeményező készsége abban, hogy a rendelkezésre álló összes erőt koncentrálják e kérdések megoldására. Eb­ben szerepet játszik, hogy már a tervek készítésekor, a döntések előtt, de a végre­hajtás során is, gyakrabban kikérik a párttagság vélemé­nyét, javaslatait, s megfele­lően kezelik, hasznosítják azokat. Kétségtelen szerepük van a cselekvési programoknak ab­ban is, hogy az alapszerveze­tek átgondoltabban foglalkoz­nak a termelés úgynevezett szubjektív tényezőivel. A gaz­daság pártirányítása és a párttagság eszmei, politikai nevelése így jobban összekap­csolódik, jobban érzékelhető ezek kölcsönhatása. Azt is jól érzékelik a pártalapszerveze- tek, hogy az állandóan nö­vekvő feladatokat csak min­den szempontból jól felké­szült, politikailag és erkölcsi­leg kiegyensúlyozott vezetők irányításával lehet megoldani. A kellő bizalom alapján — ami elengedhetetlen — segítik a gazdasági vezetők munkáját, és ahol szükséges, nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. Az ellenőrző munka fejlődé­sét tanúsítja, hogy egyre ke­vesebb a csupán tájékozódó jellegű vagy »raportot« jelen­tő beszámoltatás. A rugalma­sabb, sokrétűbb, a valósághoz jobban igazodó ellenőrzés so­rán kellő figyelmet fordíta­nak a meglevő lehetőségek — a munkaerő, a termelőeszkö­zök, a pénzforrások stb. — hatékony felhasználására, a hazai és nemzetközi piacon egyaránt értékesíthető kor­szerű, jó minőségű termékek gyártására. Rendszeresen vizs­gálják a belső gazdasági szer­vezet működését, irányítási rendiét is. E gyoldalú és hamis len­ne azonban a kép, ha éppen a múlt évi ta­pasztalatok alapján nem szól­nánk arról, hogy akadtak olyan pártalapszervezetek is, ahol a cselekvési program csupán írott szöveg maradt, fiókban hevert. Még mindig kísért a túl általános fogal­mazás, az elvek puszta ismé­telgetése néhány most elkészí­tett programban is. A múlt évi cselekvést prog­ramok alapján arra is követ­keztethetünk, hogy több kér­désben még nem mindenütt sikerült gyökeres szemlélet- változást elérni, illetve a politikai munka eszközeivel megfelelően segíteni megoldá­sukat. Példaként említem az anyag- és energiagazdálko­dást, a szelektív fejlesztést, a termelt- és termelési szerke­zet korszerűsítését. Több he­lyen még mindig a munkaerő számszerű növelését tervezik, ott is, ahol erre már évek óta nincs lehetőség. Változat­lanul tapasztalhatók túlzott törekvések a vállalati autar- chiára. Nem kielégítő az elő­rehaladás a munka- és üzem- szervezés területén, a drága pénzen beszerzett technika működtetésében, általában az eszközök hatékony felhaszná­lásában. Sok kihasználatlan lehetőség van a hazai és nem­zetközi tapasztalatok hasznosí­tásában, a tudományos kuta­tás eredményeinek alkalma­zásában. Éppen ezért csak he­lyeselni lehet azokat az alap­szervezeti cselekvési progra­mokat, melyek célul tűzik ezek megoldásának ösztönzé­sét, segítését. A pártalapszervezetek nagy részében még csak nagyon szeréfty lépések történtek ar­ra, hogy a cselekvési progra­mok alapján személyeknek, pártcsoportoknak, kommunis­ta közösségeknek konkrét pártmegbízatásokat adjanak. Még mindig sok a felszínes, látszatjellegű ellenőrzés és beszámoltatás, s nem kielé­gítő a konzekvenciák levoná­sa. A cselekvési programok po­litikai programok, ezért vég­rehajtásuk során megkülön­böztetett figyelmet kell fordí­tani ezekre a kérdésekre és az ezt befolyásoló emberi té­nyezőkre. Pártalapszer veze­tőink egyik alapvető feladata elérni, hogy a fejekben, a szemléletben rend legyen. Olyan reális, higgadt és nyu­godt közgondolkodást kell ki­alakítaniuk, mely nem ideali­zálja, de nem is dramatizálja gazdasági helyzetünket. Mun­kálkodjanak azon, hogy a ve­zetők és a beosztottak . egy­aránt higgyenek a feladatok megoldhatóságában. Ellen­őrizzék folyamatosan a gazda­sági döntések realizálását és hatását, a végrehajtás helyze­tét. Lépjenek fel bátran mind az önelégültséggel, mind az értelmetlen siránkozással szemben. M eglevő legnagyobb érté­künk, a tettekre kész ember cselekvésre való mozgósítása — ez a pártszer­vezet egyik legfontosabb és legszebb feladata. Ehhez ad­nak alapot az átgondolt és tartalmas cselekvési progra­mok. Lakács Gyula, ax MSZMP KB munkatársa A melléküzemágak által ter­melt millióknak nagyobb a sú­lyuk a gyenge termőhelyi adottságú gazdaságokban, ami­lyen a Surján völgye Tsz. A meredek domboldalakon csak többszörös erőfeszítés és költ­ség hoz a jobb adottságúaké- val azonos eredményt, így hát nemegyszer a melléküzemágak termelése jelenti a mérleg nyelvét... Erről, azaz a mérhető ha­szonról is kérdeztem a gazda­ság kaposgyarmati üzemeiben járva, jobban érdekelt azon­ban az ipartelepítés mérhetet­len haszna... Háztáji és éjszakai műszak Mikor a hatvanas évek vé­gén létrehozták kenderfonóju­kat, még női munkaerő-fölös­leg volt. Most kevés az em­ber, azazhogy... — Volna még asszony, aki eljöhetne dolgozni, csak hát sokan nem merik vállalni a háztáji mellett a mindennapos elfoglaltságot — így Horváth Istvánná fonónő. — Magának is van háztáji­ja... — Van. Gyakori, hogy este megetetek, azután eljövök műszakba, és reggel újra ete­tek. Mégis nekem így jobb. Voltam én fejőnő és voltam »■kapásasszony« is. össze tu­dom hasonlítani... — Ez talán könnyebb mun­ka? — Nem mondanám. Csak­hogy itt én munkásnő va­gyok. Felelősségem van. Tu­dom, hogy nélkülem nem in­dul el a gép, mindennap perc­re pontosan jönnöm kell, — Mennyi a norma? — Ha együtt a brigád, 10 mázsát is megcsinálunk egy műszakban. A közös teljesít­mény alapján kapjuk a bé­rünket. — Meg is nézik ám az as­szonyok, hogy kit vesznek be a brigádba — vette át a szót Hegedűs Lajos műszakvezető. — Nem tűrik el, hogy valaki is kockára tegye a közös ered­ményt. Egymás segítése az ér­dekük. ,— Ügy hallottam, az üzem tavaly nem hozta a tervét. — Sokféle oka van: a menet közben lezajlott felújítások, az időnként gyenge nyersanyag­szállítmányok, és az, hogy sok­szor képtelenek voltunk teljes kapacitással üzemelni. Most is négyen dolgoznak kilenc he­lyett, öt beteg. — Ha jönnének jelentkezők, fölvennék-e az üzembe? — Akár kétszeresét is, mint kell. Tudja, sokan vannak, akik előbb-utóbb odébbállnak. Mi úgy mondjuk, elkapja őket a porláz. Valójában nem . a por riasztja el őket, hanem a kötöttség, a fegyelem, a közös felelősség. Nem kis dolog ám negyven-ötven éves falusi asszonyoknak megszokniuk a pontosságot, az éjszakai mű­szakot, a »kerítésen belül gon­dolkodóknak« beilleszkedniük a közösségbe. Hatan még azt is vállalták, hogy hat hétre itthagyják a családot, és tan­folyamra menjenek! Míg beszélgettünk, pótkocsis teherautó fordult az üzem elé. A szegedi kenderfonóból jött, hozta a nyersanyagot, és vitte a félkész fonalat. Ügy mond­ták, az ottaniak elégedettek a tsz asszonyainak a munkájá­val. 8 óra topogás A megye utolsó kenderkötél- fonó üzeme is Kaposgyarma- ton van. Ami máshol ráfizeté­ses volt, itt ma is a legnagyobb jövedelmet hozza. A kötelesek szerint ez így is marad, amíg csak cél az állatállomány gya­rapítása, és amíg tartja ma­gát az íratlan szabály, hogy minden eladott szarvasmarhá­hoz két vadonatúj kötél is du­kál ... A kis műhelybe belép­ve bizarr kép fogadott. Egy- e"” kifeszített kötél mellett három férfi sétál föl és alá, miközben a primitíven rafi­nált gépezet sodorta a kötelet. — Jó néhány kilométert megteszünk naponta, de csak így lehet — magyarázta Hor­váth József. Ö a legidősebb mester: 45 éve, 13 évesen ment kötelesinasnak. A nyolcórai topogás ered­ménye 100 kiló kötél. A túlsó oldalon meglepően fiatal ember »sétált«. — Helybeli vagyok, ismer­tem az üzemet, és megtetszett A szakmunkásképzőben csak ketten tanultuk ezt a szak­mát. — Nem fél, hogy idősebb ko­rára megbízatás nélkül ma­rad? Például, ha műanyag kötelek lesznek... haszon A válaszban a mestere se­gített. — A magyar kenderből ké­szült kötél minősége külföl­dön is híres. Nincs az a mű­anyag kötél, amelyik erejében vagy tartósságában állná a versenyt a hagyományossal. 10 mázsa kenyér és némi ráfizetés Hat községet lát el kenyér­rel a tsz sütödéje. Még ez is túl kevés azonban ahhoz, hogy eredményes legyen. A kenye­ret saját autóval szállítják. Ezt másra nem használhatják, így azután áok az üresjárat Az efféle költségek úgy csökken­hetnének, ha nőne az eladott kenyér mennyisége. Csakno»r több nem kell. Igaz, az üzem létrehozásakor nem is a ha­szonszerzés, hanem a közellá­tás javítása volt a cél. A kör­nyéken mindenki elégedett a kenyér minőségével. — Javarészt kézi munkával, hagyományos módon készül — mondta a pékmester, Aladics Péterné, aki azelőtt Kaposvá­ron dolgozott. — Talán itt több a kereset, vagy kevesebb a munka? — Nem ez vonzott, hanem hogy itthon vagyok. Itt js éj­jel egykor kezdődik a műszak, és itt is meg kell emelni a sütőlapátot. Megtudtam még: ha Szent- balázson megindul a közét­keztetés, az jó néhány mázsa­vai emeli majd a fogyasztást, és akkor talán egyensúlyba kerül a sütöde mérlege is. Végül is mit jelent ez a kis­üzem a gazdaságnak a S mil­liós termelési értéken felül? Részben azt, hogy az üzemek itt tartják az embereket. Ha ezek nem lennének, sokan már rég elvándoroltak volna. Ennél is fontosabb, hogy ed­dig alig ismert érzéseket es tudatosságot ébreszt az embe­rekben. Horváthnéék közössé­ge az egész tsz számára húzó­erőt jelent. Van azonban még valami: ezek az emberek »ha­za is viszik« kötelességtuda­tukat és felelősségérzetüket. Gyerekeikben észrevétlenül alakulnak alapfogalmakká ezek az értékek. Ez az üzemek mérhetetlen, mégis sokat ka­matozó haszna. Bíró Ferenc Szép, de kedvezőtlen Állattartás a zselici és tabi dombvidéken Fórum és környezetvédelem Négy meg négy. X zselici és tabi dombvidék említésekor a mezőgazdasági szakemberek nem csupán azo­kat a jelzőket emlegetik, me­lyek a természetet szerető em­bernek eszébe jutnak Somogy legszebb vidékeiről: szelíd hátú dombok, apró falvak, er­dők. Legalább ilyen gyakran emlegetnek egy másikat is. amely hasznosításukat, me­zőgazdasági művelésüket jel­lemzi: kedvezőtlen adottságú. A két vidék hasznosítására már számos terv, elképzelés született, némelyik megvaló­sulóban is van. A tabi terme­lőszövetkezet például nagy le­gelő- és talajjavítást végeztet az állattenyésztés fejlesztése érdekében. Az eddigi tervek csak nagyon kis részben va­lósultak meg: Pedig, ha sike­rül elfogadható, mindkét te­rületre alkalmazható javasla­tot kidolgozni, a dombháta­kon, legelőkön fellendíteni az állattenyésztést, akkor az is bebizonyosodik, hogy a szent- balázsi, visnyei vagy tabi dombok nemhogy ráfizetéses területek, de hasznot is hoz­hatnak egy idő után. Ennek megvalósítására tet­tek lépéseket a megyei állat- tenyésztési felügyelőség szak­emberei — bevonva másokat is —, amikor kidolgozták a fejlesztési tervet, amelyet a megyei mezőgazdasági fej­lesztési albizottság bírált fe­lül legutóbbi ülésén. Mindkét területen négy-négy termelőszövetkezet gazdál­kodik 27 ezer hektáron.. Ebbő' több mint hatezer hektár a gyep. Ha sikerül termőképes­ségüket fokozni, és az állat­tartással kapcsolatos egyéb feladatokat megoldani, akkor erre a területre épül majd a zselici és a tabi szarvasmar­ha-tenyésztés, valamint annak kiegészítője, a juhtartás. Nem mindegy, hogy milyen fajtát szándékoznak telepíteni ezekre a területekre. A ke­resztezett szarvasmarhaíajta j már a gazdálkodók rendelke- I zésére áll. A nagyobb vitát inkább az váltja ki még ma is, hogy az állatokat miként tenyésszék. Nem látszik ugyanis célszerűnek a túl in­tenzív tartás, mert az nagy beruházásokkal járna. A cél az, hogy gyorsan megvalósít­ható, kevés költséget fel­emésztő, de korszerű termelési technológiájú állattartást ho­nosítsanak meg. Az új léte­sítmények tervei a közeljövő­ben elkészülnek. A gyepfejlesztés, -művelés, -hasznosítás nagyon fontos feladat. Az egész tartás erre épül, ám ez sem jelenti azt, hogy az új rétek gondozása, telepítése mellett nem lehet számítani az úgynevezett ős­gyepekre, melyeket jól lehet hasznosítani a juhtartásban is. Nagyon fontos a hitel és az induló tőke, -melyet a gépek, berendezések beszerzésére fordítanak majd. Eddig ugyanis nem egyszer azon bu­kott meg az egész tartás, hogy ! az állatok takarmányozásához szükséges. szénát nem tudták mivel betakarítani. A munka­erő meg kevés. A tervek készek, megvalósí­tásuk jövőre kezdődik. Szak­emberekre, tapasztalt üzem­mérnökökre lesz szükség. Az induláshoz és a későbbi meg­valósításhoz a Bárdibükki Ál­lami Gazdaság ad segítséget. S. M. ... az összesen nyolc. Eny- nyi nagyközségi népfrontbi­zottság működik jelenleg So­mogy megyében. S hogy miért így írtuk: négy meg négy1? Mert négyben függetlenített népfronttitkár dolgozik, a má­sik négyben a nagyközségi népfrontbizottság tevékenysé­gét társadalmi tisztségviselők irányítják. A két megoldás között lényeges a különbség, s ez elsősorban a munka szín­vonalában, tervszerűségében, eredményességében mutat­kozik meg. Az utóbbi két évben a HNF szervezeti felépítésében jelen­tős változások voltak. 1976- ban például hat nagyközségi népfrontbizottságot választot­tak újjá a megyében, a kö- I vetkező évben Marcali város, Balatonszárszó, Kadarkút és Lengyeltóti nagyközség lett. Ennek eredménye, hogy most nyolc népfrontbizottság mű­ködik Somogybán. Mint a HNF megyei elnökségének legutóbbi ülésén megállapí­tották: a változások nem mindenütt hozták meg a kí­vánt eredményt. A bizottsá­gokban például kevés a tsz- tag. (A nyolc bizottságnak összesen 372 tagja van, s kö­zülük huszonnyolc — 7,5 szá­zalék — a tsz-tag.) A megye gazdasági keresztmetszete va­lóban nem tükröződik a bi­zottságok személyi összetételé­ben. A személyi föltételek és a helyi körülmények együttesen adják, hogy végül mit mu­tat a mérleg, ha a bizottság tevékenységét értékelik. Mind­kettő lényeges elem, a sze­mélyi adottságok azonban erő­sebben meghatározóak. Az említett két körülménytől függően nagy eltérések van­nak a különböző nagyközsé­gekben dolgozó hépfrontbi- zottságok munkájában. Például a volt járási szék­helyeken zökkenomentesebb a munka, s ez — többek között — a nagyobb begyakorlott­ságnak köszönhető. Ettől elte­kintve is a vezetőktől sok függ. A testület úgy tud iga­zán eredményesen dolgozni, ha magáévá teszi a felada­tot, akár a kiemelt rendezvé­nyekről, akár arról van szó, : hogy hatékonyabban kell se- ! gíteni a társközségekben a népfrontmunkát. Ahol gond volt a nagyközségi népfront- bizottságok tevékenységével, ott rendszerint több oldalról is lehetett hibát fölfedezni. Nem túlzás a személyi fel­tételeket ennyire »kihegyez­ni«, hiszen minden bizottság rendelkezik a mozgalmi mun­kához szükséges technikai föl­tételekkel, s ebben a helyi, hanem a megyei szer­vek is segítséget nyújtottak. »A nagyközségi népfrontbi­zottságok munkájának tapasz­talatai« című értékelésben — a már említett személyi fel­tételekhez visszakanyarodva — ilyen megállapításokat ta­lálhatunk: »Kadarkúton egy bizottsági és négy elnökségi ülés volt (nagyon kevés!); Ba­latonszárszón az elnökségi üléseken a részvétel 50 szá­zalékos volt; az elmúlt évek­ben Kadarkút, Balatonszárszó és Fonyód kivételével minden nagyközségben a népfrontbi­zottságok kezdeményezésére és szervezésében kertbarátkö­rök alakultak. Fonyódon most szervezik.« A munka másik fontos alapja: a tervszerűség. Kivé­tel nélkül elkészültek az éves munkatervek. Ezekben nagy a szerepük a helyi sajátosságok­nak. Erre azért figyeltek a tervek elkészítésekor, mert egy-egy bizottság céljainak eléréséhez a lakosság széles rétegeinek a bevonására van szükség. Nyilvánvaló, hogy a nagyközség lakóit közvetlenül érintő feladatok jobban ösztö­nöznek a mozgalmi munkára, a közéleti tevékenységre. Meg­sen nem »katonásan kötött« szervezetekre gondolunk. Hi­szen a helyi népfrontmunka jelentős alapjai a munkabi­zottságok, klubok. Minden nagyközségben van nöbizott- ság, néhány helyen pedagógiai bizottság, működnek a megyé­ben gazdasági és községpoli­tikai bizottságok, nők, öregek, kisiparosok és értelmiségi dol­gozók klubjai. Ezek szintén éves program alapján tevé­kenykednek. Érdemes meg­említeni, hogy a nőbizottságok készítették a legszínesebb, leggazdagabb programokat. Hamis lenne a kép, ha eb­ben az írásban túlsúlyban kri­tikával szólnánk a nagyköz­ségi népfronlbizottságok mun­kájáról, hiszen eredményeil:- kel lépten-nyomon találkoz­hatunk, és érezheti azokat a lakosság is. Elég csak a kü­lönböző fórumokra gondolni, azokra a rendezvényekre, me­lyekkel a háztáji gazdálkodást segítik. Vagy a környezetvé­delmi, a honismereti munká­ra. Nehezen lenne elvitatható a HNF-től: a mozgalom nél- ! kül sok területen »sehol 6em I járnánk«. Személyes tapaszta­latom: ha például a társadal­mi munkáról, a községfejlesz- tésről, az utcák parkosításá­ról. a község rendezéséről ér­deklődtem, csak a nagyközsé­gi népfrontbizottság képvise­lőjének megkérdezésével ju­tottam teljes értékű informá­cióhoz. M. A. vannak ennek a kialakult nemcsak J szervezeti keretei. Természete-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents