Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-27 / 98. szám
Tapasztalatok a tájékoztatóhoz Egy kis üzem nagy eseménye Hat nemzet szakszervezeti vezetőinek látogatása Somogybán Népes külföldi szakszervezeti delegáció érkezett kedden Somogyba. Hazájuk szakszervezeti mozgalmának vezetőiként vagy a vezető testület tagjaiként részt vettek Prágában a IX. szakszervezeti világkongresszuson. Most tanúi lesznek annak, hogy ünnepli népünk május elsejét, hogyan köszönti Magyarország lakossága a munkásosztály nemzetközi ünnepét. A külföldi szakszervezeti vezetők a SZOT vendégei. Hat nemzet delegációja tartózkodik ezekben a napokban megyénkben: Maria Kaukusová és Jan Sulak Csehszlovákiából, Nguyen Van Vy és Nguyen Van Huynh Vietnamból, Elütő Lattanzi és Matteo Celozzi Olaszországból, Stefano Macina San Marinó- ból, Musa Amer Odeh Jordániából érkezett. Részvevője a küldöttségnek Abouriti Mohamed, a Palesztin Nemzeti Tanács és a palesztin szakszervezetek végrehajtó bizottságának tagja is. A nemzetközi delegációt tegnap a Pamutíonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában dr. Szerényt János, a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsának vezető titkára köszöntötte. Tájékoztatta a vendégeket a megye gazdasági és társadalmi helyzetéről, oktatási rendszerünkről, kulturális, szociális és egészségügyi ellátottságunkról. Jóllehet városnézés a későbbi programban szerepel, a Kapós-szállótól olyan útvonalon vitték a küldöttséget, amelyen meggyőző képet kaphattak Kaposvár fejlődéséről: láthatták az épülő városrészeket, a bontás alatt álló utcákat és a magasba szökő, új lakóépületeket. így az SZMT titkárának tájékoztatójához már tapasztalatokkal is rendelkeztek a vendégek. Mintegy száztízezer szak- szervezeti tag van Somogybán — nyolc ágazatnak megyei bizottsága működik Kaposváron •—, s alapszer vezeteikxe, a szakszervezeti bizottságokra nagy feladat vár a termelés segítésében, az egyéni és a társadalmi célok egyeztetésében, a dolgozók érdekvédelmében. Hogyan érvényesül ez az érdekvédelmi tevékenység a gyakorlatban, milyen módszerrel tevékenykedik egy-I egy üzem szakszervezeti, párt- j és gazdasági vezetősége — i Ismerkedés a nagyatádi művészteleppel. ilyen és hasonló kérdéseket tettek föl a külföldi szakszervezeti vezetők. Az SZMT vezető titkára, illetve Bajer Nándor, a gyár igazgatója és Borbély LászlSné, az üzemi szakszervezeti tanács titkárhelyettese válaszolt az érdeklődőknek. Az olasz küldöttek például arra voltak kíváncsiak, hogy a gyárban ki ' vagy kik szabják meg a béreket, a normákat, a mun-ka ritmusát ; mennyire kvalifikáltak a dolgozók; a termelés során felhasználnak-e külföldi licenceket; a technológia fejlesztésére rendelkeznek-e saját kutatóegységgel? A csehszlovák vendégek egyebek között a szocialista brigádmozgalom eredményeiről, a különböző fokozatok odaítélésének feltételeiről érdeklődtek. Kimerítő tájékoztatást kaptak valamennyi kérdésre. Megtudták, hogy a kaposvári az ország legnagyobb — nyolcezerötszáz orsós — fonodája, évi termelése 12 ezer tonna, s ezt 1250 fizikai állományú dolgozó és 160 alkalmazott hozza létre. Hetven hazai gyár részére szállítanak, 1,1 milliárd forint az évi teljes termelési értékük, amelyet háromműszakos termeléssel állítanak elő. A dolgozók 70 százaléka nő, és hasonló a harminc éven aluliak aránya is. Mindez fokozottan megköveteli — és eleget is tesznek ennek a követelménynek — a nőkkel ás a fiatalokkal való törődést Technológiájukban ! nem szerepel külföldről átvett [ licenc, azonban jelentősen se- j gítik a termelést a Szovjet- j unióból, Csehszlovákiából, j Lengyelországból és az NDK- j bői importált gépek. Az irányításban 19 felsőfokú végzettségű szakember vesz részt; 80 technikus dolgozik a gyárban, és a fizikaiaknak 60 százaléka szakmunkás. A tizenkétszeres élüzemben állandó feladat a munkások élet- és munkakörülményeinek javítása, sok pénzt fordításaik szociális, kulturális célokra. A palesztin szakszervezeti vezető elismeréssel szólt a hazánkban — így Somogybán is — elért gazdasági eredmé- j nyékről, és elmondta, hogy a palesztinok harcának olyan szabadság kivívása a célja, I melynek talaján hasonló sikereket érhetnének ed. A gyárlátogatáson üzemi I szakemberek kalauzolták a vendégeket a gépsorok között, és válaszoltak kérdéseikre. A somogyi program délután Nagyatádon folytatódott, ahol a külföldi szakszervezeti vezetők a művésztelepet és a j kórházat nézték meg. Ma a j Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára és a nagyberki ter- ! mel őszövetkezet be látogatnak. Holnap — somogyi tartózkodásuk utolsó napján — Siófo- I kon a Dél-balatoni Üdülési Igazgatóság vezetőivel tanácskoznak az üdültetés tapasztalatairól, módszereiről és terveiről, s megismerkednek az Ezüstparttal. H. F. „Vándoragronómusok” À nádudvari Iparswrű termelési rendszer kaposvári, dél-dunántúli alközpontjában ez a reggel zajosan kezdődött. Megállás nélkül kattogott a telex, csörögtek a telefonok, a tíz ember beszédének monoton zsongásából csak időnként hallatszott ki egy-egy monda tfoszlány. Nyilván a tavaszi munkák megsokaso- dásával függ össze ez a nyüzsgés. A kor követelményei bonyolulttá tették a termelés szervezését, irányítását. Több tucatnyi feltétel összhangja kell az eredményességhez. A KITE kaposvári alközpontjának szakemberei Somogybán 23 taggazdaság 28 ezer hektárjának terméséért felelősek. — Engem leginkább a répa aggaszt — mondja az egyik »■vándoragronómus«, Visnyei János. — örültünk, hogy taggazdaságainkban négy nap alatt, időben elvégezték a vetést, azután megjött a hideg. Jó része még ki sem kelt. de a többi is olyan, mint a cérnaszál. Sürgősen kell dönteni arról, hol van szükség másodvetésre. — Milyen kár éri magukat akkor, ha nem sikerül elérni a hektáronként tervezett 400 mázsát? — El úszik a prémium, ennél azonban nagyobb az erkölcsi kár. A termelési rendszerek versenyében megőrizni a partnerek bizalmát csak lelkiismeretes munkával lehet. Egy országos fölmérésben a rendszerbe lépés indokául a gazdaságok legtöbbje a külföldi gép- vagy vetőmagvá- sárlási lehetőségeket említette fő helyen, ugyanakkor csak keveseket csábított a legkorszerűbb ismeretek megszerzése. Nemrég egy rendszeren kívüli tsz elnöke mondta, szögre akasztaná a diplomáját, ha neki egy fiatal rendszermérnöktől kéne megkérdeznie, mit és hogyan termeljen. E vélemény nyilván vitatható, az alközpontban járva mégis megkérdeztem: — Mi a helyzet a rendszerek szaktanácsadási szolgáltatásárul? Tudnak-e újat mondani, amit egy hasonló végzettségű tsz-szakember nem tud? Dér Ferencné irodavezető gazdálkodik az alközpontba érkező temérdek információval. — Nem arról van szó, hogy a termelési rendszerek szakemberei okosabbak, mint a gazdaságokban dolgozók, csupán gyorsabban jutnak friss információkhoz. Annak a gazdasági" vezetőnek, akinek ezernyi, a napi munkához kapcsolódó gondja van, nincs mindig ideje és ereje, hogy valamennyi magyar és külföldi szaklapot áttanulmányozza és kiválassza a náluk is hasz- nosíthatót. Ebben segít a termelési rendszer. Valamennyi rendszer — így a KITE — saját kutatásokat is végez. Kipróbálják a különféle gépeket, vetőmag fajtakísérleteket végeznek... A tapasztalatokat azután továbbadják partnereiknek. Mi igyekszünk ezeket az Ismereteket »testre szabni«, azaz hozzáigazítani a gazdaság lehetőségeihez. Hiába tanácsolnánk például egy tsz-nek, hogy használjon hektáronként 500 kiló műtrágyát, ha pénze csak 300-ra van. Célszerűbb egy olyan fajtát javasolni, amely eat a 300 kilót a legjobban képes hasznosítani. .. Sohasem »diktálunk«, hanem a gazdasági szakemberekkel közösen keressük a legjobb megoldást. Nemrég zajlott le a KITE kaposvári alközpontjának vetőgép-bemutatója. Most anké- tofcat és bemutatókat tervezne!^ a kukorica és a répa vegyszerezéséről és a napra- forgó-termesztésrfe'l. Ezek az események is lehetőséget adnak a friss tapasztalatok átadására. Hat rikító színű furgon é6 hat indulásra kész fiatalember. ök az alközpont gépész- mérnökei és szerviztechnikusai. — Valamennyiünknek 8—10 gazdaság jut Havonta 4—5 ezer kilométert megyünk; rendes munkánk mellett 70 órát töltünk a volánnál — így Matuca József. — Ezekben a napokban a vetőgépek megfelelő beállítása ad legtöbb munkát — vette át a szót Tóth Lajos. — Sajnos gyakran kényszerülünk »házi megoldásokra« alkatrészhiány miatt A magyar gépek alkatrészellátása a legbizonytalanabb. Épp most értesültünk: az egyik kisebb üzem felhagy egy géptípus gyártásával, mert nem gazdaságos. Kérdés, honnan veszünk alkatrészt az eddig eladott masinákhoz... * A N*sy Októberi S*eei»Hst* Forradalom W. évfordulója tiszteletére a múlt évben kezdeményezett munkaversenyben elért kimagasló eredményéért a Központi Bizottság Jubileumi oklevelét kapta meg a Gabona forgalmi és Malomipari Vállalat nagyatádi keverőüzemének Petőfi szocialista brigádja. Az oklevelet tegnap délután Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára adta át ünnepélyesen. tekét, akik meglehetősen korszerűtlen, rossz körülmények között, de a gabonaipar keverőüzemei közül elsőként szerezték meg az országban ezt az elismerést. A hétköznap. Autó autót ér az udvaron. A fedett színek alatt zsákok ezrei. Az üzemben hat emelet magasan, zárt csöveken jön—megy az alapanyag, készül, »keve- rődik« a takarmány, és szüntelenül száll a lisztfinomságú por. Az irodában pedig nem teílik: el öt perc telefoncsörgés nélkül. — Tessék. A nagyatádi keverő, Tóthmé. Hát Pista bácsi mikor nem segítettem én magán?!... Bár előbb szólt volna... Előnevelt csirke? Jó. Azonnal értesítem majd. Hát nem csupán takarmánnyal foglalkoznak itt? — mint kiderült, ez csupán a kívülálló csoldálkozása volt részemről. Mert nemcsak a takarmány teremt kapcsolatokat, hanem a hírek is összefutnak. . — É6 ha lehet segíteni, miért ne segítsen az ember?! Az üzemvezető Tóth István, a művezető és egyben a Petőfi brigád vezetője Tóth Istvánná — Irénke, Irénke néni, kora szerint ki hogy szólítja. Férj és feleség több mint negyedszázada, társ, munkatárs; jobb kéz és bal kéz — ketten egészek. — Amikor a férjem beiratkozott a technikumba, gondoltam, miért ne válthatnám valóra, amit mindig szerettem volna.. Együtt tanultunk. Az érettségi után meg már nem volt elég »csak levest főzni«. Tizenkét évvel ezelőtt kerültek ide Nagyatádra — és ez a tegnap kapott elismerés a tizenkét év kemény munkájának a dicsérete. Mert a Petőfi brigád egyidős az ő ittlétükkel. — Minden, ami itt történik, amit elértünk, az őszinte együttdolgozásnak köszönhető. Azért jó a szellem, mert jó a munkaszeretet, és mivel jó a szellem, mindenki nagyon tud dolgozni a meghatározott célért. Az elsők között csatlakoztak a jubileumi versenyhez, pót- vállalást tettek. Ki tudná megmondani, hány szabad szombaton ment az üzem? — Táp nélkül nem maradhat sem a nagyüzem, sem a — Miben áll a műszakiak felelőssége? — Kalocsa János egy megtörtént esettel felelt. kistermelő. A hús exportcikk, és a takarmányban nem lehet zökkenő. 1680 vagon helyett 1812 vagon keveréket gyártottak tavaly. Náluk az üzemzavar ismeretlen, éppúgy, mint a késedelmes vagy a pontatlan szállítás. 540 mázsa keverék gyártásáért járó munkabéri fölajánlottak a városnak, a Több fényt az iskolának : mozgalom keretében. — Vannak a brigádban fizikai és szellemi dolgozók, mert mi úgy tartjuk, hogy egyik a másik nélkül nem sokat ér. Vannak idősek — hiszen a brigád fele több mint tíz évt itt dolgozik —, és vannak fiatalok, úgy is mondhatnám, a mi gyerekeinknek adjuk, amikor az óvodát vagy az iskolát segítjük. Minden úgy történt tegnap, ahogy más hétköznapokon. Az eltérés csak annyi volt, hogy korábban kezdtek. Mert a jószágnak mindenütt enni kell, a napi termelés a délutáni ünnep miatt, ma sem lehet kevesebb, mint máskor. Az Ünnep. Egy órakor leállt az üzem, a munkás, porlepte ruhákat ünnepi öltözet, fehér ing, nyakkendő váltotta föl. A munkában annyira ösz- szeszokott, egymással mindig fesztelen barátsággal viselkedő közösség ezekben a percekben mintha zavarban lett volna. Az izgalom? Az öröm? — Mégiscsak nem mindennap történik ilyen az ember életében... Először az igazgátó, Kékesi Jenő köszöntötte az ünnepel— Nehéz eldönteni — mondta Klenovics Imre —, hogy az emberi akaratot, a jó szellemet vagy a közért végzett sokrétű cselekedetet méltassa-e az ember. Szólt aztán később a jubileumi munkaverseny nagyszerű eredményeiről, a mozgalomról, ami az ország becsületbeli ügyévé vált, és ehhez az ügyhöz a tizenkilenc tagú brigád szívvel lélekkel oda- állt. Ennek az igyekezetnek elismerése a Központi Bizottság jubileumi oklevele és az, hogy ezzel együtt elnyerték a Szakma kiváló brigádja kitüntetést, a vele járó pénzjutalommal. Aztán folytatódtak a köszöntő szavak; Sipos Sándor, a tröszt üzemgazdasági igazgatója mondott köszönetét a munkáért, s ezen az ünnepen adta át Székely Ferencnek, a vállalat igazgatóhelyettesének a Kiváló munkáért kitüntetést. — Hogy idáig jutottunk — mondta a meghatottsággal küszködve Tóth Istvánná —, az a kollektíva jól szervezett, szorgalmas munkájának köszönhető. Mert hiába minden, ha hiányzik a munkaszeretet és fegyelem. A városközponttól nem messze levő kis üzem ez a keverő. De ahogy Hamvas János, a városi pártbizottság titkára mondta, ilyen kicsi üzemben is lehet nagyszerű teljesítményeket elérni. Eddig talán nem is sokat tudtak róluk, — és lám, egyszer csak előáll ez a kisüzem ilyen országra szóló eredménnyel. Vörös Márta Ifjúvá avatás — Az egyik milliós gép nagyjavítása után egy hónappal újra leállt. A fődarabcsere több mint 100 ezer forintba került. Ennél is nagyobb volt a kár, melyet a gép kiesése okozott. A tsz elnöke engem hibáztatott. Végiül is szakértői vizsgálat bizonyította be, hogy túlerőltetés okozta a hibát. — Ës ha maga lett volna a felelős? — Valószínű több ezer forint kártérítést kellett volna fizetnem. Ráadásul abban a tsz-ben soha többé nem bíznak a rendszer gépészében. Perge István alközpontvezetőt gondterheltnek láttam. — Több partnerünk vető- gépén még mindig nem jó az ellenőrző monitor. A karbantartást végző cég szakembere pedig nem sieti el. Ha emiatt csúszás lesz, senki sem őt fogja elmarasztalni. Azt mondják majd: »-a KITE nem tudta elintézni«. Aggaszt a hideg is. Ha így megy tovább, április végén kell elvetni 20 ezer hektáron. Ez- óriási feladat. — Van-e taggazdaságuk, ahol biztosan mintaszerű lesz a vetés? — Szerencsére több is, de nem mondok neveket. Szükség lesz a jó munkára, hiszen kukoricából 58—60 mázsás termésátlaggal számolunk. A partnergazdaságokban sokan tartják a kaposvári alközpont gárdájáról, hogy »jó csapat«. Ezt a véleményt erősíti, hogy a napokban elnyerték a szocialista brigád címet. Bíró Ferenc Megszoktuk, hogy a gyerekek észrevétlenül válnak felnőtté körülöttünk. Akkor vesszük észre, hogy már nem egészen gyerekek, amikor ki- sebb-nagyobb konfliktushelyzetbe kerülünk velük, amikor később érkeznek haza az ifjúsági házból, amikor cigarettát találunk a zsebükben, vagy amikor a szomszéd kislánynak a lift előtt kezét csókolom- mal kezdenek köszönni. A Német Demokratikus Köztársaságban a tavasz, pontosabban az áprilisi és májusi hétvégek a fiataloké, mégpedig a 14 éveseké. Az NDK-ban is ebben a korban kapnak személyazonossági igazolványt, a Jugendweihe azonban a születésnaptól függetlenül minden 14 évest ebben a két hónapban avat ifjúvá. Az ifjúvá avatásnak az NDK-ban kialakult rendje a német munkásmozgalom hagyományaiból fakad. A Német Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek már a múlt század végén megkezdték a végzős iskolások ünnepségeinek szervezését. Berlinben 1887-ben tartották az elsőt. Ernst Thälmannt például 1900- ban Hamburgban avatták ifjúvá. Az ő nevét viseli ma az NDK úttörőszervezete. A wei- mari köztársaság éveiben mindenekelőtt a Német Kommunista Párt folytatta a tradíciót. A hitlerfasizmus idején betiltották a szokást. Az ifjúvá avatás 1954 óta szerves része az NDK oktató-nevelő munkájának. Az idén több mint 7000 központi ünnepségen összesen 285 ezer lényt és fiút vesznek föl a felnőttek közösségébe. Az avatási ünnepségen az iskola pedagógusai, a lakóhely vezetői, családtagok, rokonok és barátok előtt tesznek esküt a 14 évesek arra, hogy a tanulásban és majd a munkában felnőtt felelősséggel igyekeznek helytállni. A központi ünnepség után meghitt családi ünnepléssel folytatódik a program. Űj jelenség, hogy az utóbbi esemény is mindinkább a nyilvánosság előtt zajlik le. Sok papa, mama már hónapokkal korábban megrendeli az asztalt, illetve asztalokat valamelyik reprezentatív étteremben, hogy a rokonság körében ünnepi ebédet vagy vacsorát adhasson felnőtt gyermeke tiszteletére. Olyasmi ez, mint nálunk az érettségit vagy a szakmunkásbizonyítvány megszerzését követő ünnepség. A szokás szerint ettől kezdve a tinédzserek a családban a korábbinál nagyabb önállóságot kapnak, az iskolákban pedig magázni kezdik őket a tanárok. Mindez azt jelenti, hogy a társadalom és a család az ifjúvá avatott 14 éveseket már nem tekintik gyerekeknek. Több a joguk, de több a kötelességük is. Kerner Lőrinc Somogyi Néplap \
