Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-27 / 98. szám

Lejegyzetten benyomások r & gazdaságokat Járó újság­írót tok olya» benyomás is éri, amelyet szívese» leírna ugyan, de mégsem teszi. Egy­szerűen azért, mert nem »il­lenek« a feljegyzett számok­hoz, a hallott nyilatkozatok­hoz. Hogyan is írhatná, hogy itt vagy ott feszültté vált a hangulat a »váratlan vendég« megjelenésekor, ha végül is tisztességes eredményekről számolnak be? Ugyancsak lát­szólag említésre se méltó ap­róság, ha az egyik vezető — elfelejtvén »átállítani magát« a vendég jelenlétében is tűr­hetetlen hangon szól beosztott­jához. Az efféle emlékek vé­gül is összesűrúsödnek és le­csapódnak: Muszáj szólni ró­luk. Előszobázás. A nyelvi lele­mény, íme, már találó kifeje­zést is^szült. A titkárnő alaposan kikér­dez és dönt arról, főnöke ott­hon van vagy sem. Végül is hellyel kínál egy süppedő sző- nyegű szoba, nem kevésbé süppedő foteljában. Telnek a percek és a vendég szíve aka­ratlanul is a torkában dobog. Végre nyílik az ajtó, s belép a »nagy ember«. Bátorságomat összeszedve teszem föl a kér­dést: »Vajon be mer-e jönni ide gondjával-bajával az »egyszerű« tsz-tag? A darázscsípés másodpercek alatt változtat a házigazda alapállásán. »Ugyan miért ne? Az én ajtóm mindig nyit­va áll. Ide mindenki bejöhet; csupán be kell jelentkeznie Icukánál, ment, agyé, nagyon | elfoglalt vagyok.« Kételkedtem, bogy másod­szorra bárki is élt ezzé! a »le- I hetőséggel«. Nem emlékszem * már, hol történt ez, talán a megye déli részén, vagy a Balaton-partján. Annyi bizo­nyos, hogy nem messze attól a gazdaságtól, ahol senki nem akart nyilatkozni... A traktoros azt mondta: nem az ő dolga, hogy a gépkihasz­nálásról beszéljen, meg azután sokat nem is tud. A brigád­vezető is csak annyit tudott, hogy a kimutatások az irodán vannak. Az ágazatvezető végül elismerte, hogy ő ugyan isme­ri a témát, de inkább azt ja­vasolná, hogy forduljak az el­nökhöz. Az illető megérezhet­te a helyzet fonákságát, mert hozzátette: ugye, megért... Nem értettem meg, és ezt szóvá is tettem »a gazdaság első emberénél«. — Tudja, nem akarom, hogy téves szám kerüljön nyilvá­nosságra.« Nem tudom, miért, én azóta is jobban megbízom a trakto­ros »nyilatkozatában«, hiszen ő tudhatja legjobban, meny­nyit és hogyan dolgozik a gép­pel, meg a brigádvezetóében és az ágazatvezetőében, akik naponta élik a terület gond­jait. Tartozom az igazságnak az­zal, hogy leírjam: már-már egyedülálló a mezőgazdasági I üzemek házatáján a hasonló eset Nem úgy a következő: «— Jó volt a termésünk, igaz '— de ezt nem a notesz­nak mondom —, hogy végül Erik a banán A Debreceni Botanikuskert pálmaháziban 28 Celsius fokos melegben érik a banán. A 6—7 hónap alatt beérő gyümöl­csöt májusban »szüretelik«. (MTI-fotó — Oláh Tibor felv.) még ráfinettünk; a magas költségek miatt..; Hogy ne érje szó a ház elejét, bevetet­tük azt a 20 hektárt is, de — köztünk szólva — ott ku­korica nem lesz. Az az igaz­ság — ezt persze ne írja —, hogy alaposan fölé terveztünk, mert máskülönben nem stim­melt volna a mérleg... Bosszant az efféle kétarcú­ság. Rendszerint használhatat­lan az ilyen »őszinte nyilatko­zat. Szerencsére egyre több­ször lehet találkozni való­di nyíltsággal és egyenesség­gel. Elgondolkodtató, hogy gyakran épp a gyengének is­mert gazdaságok vezetőit jel­lemzik ezek a rokonszenves vonások. Mondhatná valaki : ha már tudják róluk, hogy gyöngék, miért is szépítene, nincs vesztenivalója. Ennél helytállóbb vélemény, hogy a rossz adottságú, szerény eredményű gazdaságok veze­tői döbbennek rá legelőször, hogy a »kozmetikázás« vagy a takargatás céltalan, hogy csak a kíméletlen önelemzés, a hibák szenvedélyes kutatá­sa vezethet változáshoz. Szokatlan órában, sötét este mentem el az egyik, Kaposvár környéki szarvasmarha-telep­re. »Feltételes reflexeim« na­gyon kelletlen fogadtatást sej­tettek. Talán valamilyen ürüggyel be sem engedneg gondoltam, de nem így tör­tént. A telepvezetőn nyoma sem volt meglepetésnek. »Néz­zen csak körül nyugodtan, ha meg számokra kíváncsi, meg­talál itt az irodában!« Egy másik gazdaságban az elnököt arról faggattam, mi­lyen az emberek hangulata a múlt — náluk gondokkal teli — 1 év után. »Ezt inkább kérdez­ze meg maguktól az emberek­től. Mondják el ők, hogy lát­ják!« Körüljártam a határt, hallottam eredményekről és hibákról is. Azóta minden ér­dekel, ami ebben a gazdaság­ban történik. Drukkolok ne­kik! Az emberi kapcsolatokról, vezetői módszerekről vagy épp a demokratizmus jó vagy rossz értelmezéséről árulkodó példákat hosszan lehetne so­rolni. Érdekesebb egy az évek tapasztalatából körvonalazó­dó összefüggés. (Az élet oly­kor kínál efféle »poénokat«.) A gazdaságról, ahol »senki nem tudott semmit« néhány hónapja revizori vizsgálat ki­derítette, mérlegük csak pa­píron állt egyensúlyban ... Ugyanakkor az utóbb említett »szegény rokonoknál« az el­múlt egy-két év meghökken­tően jó eredményeket ho­zott ... A kérdésnél, »mit monda­nak?«, olykor fontosabb, hogy »hogyan mondják« ... Lám, ezek az »apróságok« milyen hű tükrei a valóságnak! Bíró Ferenc ifi Legendák a lóról | Birkákat vett, kecskét, két­kerekű katonai koleszt, faekét, fogast Maiga nem szántott, nem vetett De égetett olyan cseréptek- nőt, hogy fürödhettünk benne. Máskor megint jött Mihály bácsi, vei« a legkisebb lány, Viktor. Bemeszelte a házunkat, ki­tatarozott bennünket takaro­sam. Napokig ott voltak, úgy néztem, el se akarnak már menni. Még Mihály bácsi csak ahajkodott, hogy gyerünk, Viktor, menjünk már, Viktor. De Viktor mindig talált ten­nivalót a ház körül. Salátát vetett, retket, fejte a birká­idat, túrót, sajtot sikerített, sü­tött kenyeret, ültetett tyúkot varrt gúnyát. Nem állt meg egy sóhajtásra. Idősebb volt nálam két esztendővel, de olyan kész nagylány, hogy csak elfordultunk mindnyájan, ha esténként lefekvésre került a sor. Hanem mikor vissza­mentek, eszembe szökkent a képe. Hogy milyen szép egy Somogyi Néplap lány az. Piros arcú, tüzes sze­mű. Megsajdultam utána. Nagy erőlködve voltam tíz­éves. Nem győztem kivárni, hogy újra jöjjenek. Mondom Pali­nak, egy kis érett túrót, mi­egyebet nem ártana tán, ha bevdnnék Vásárhelyre a csa­ládnak. <3k se sajnálták tő­lünk, mikor nekünk nem volt, hát most adjuk, amink van. őszre forog az idő, a négy malac is olyant penderült, hogy télire vágni lehet Mi le­gyen velük. Lábon vigyük ne­kik, vagy hasítva. Ezeket mind meg kellene a bölcsekkel vi­tatni odabe. De Pali sejdítette, hogy mi hajt engem Vásár­hely felé. Nekem is napokig nem telt be a tennivalóm. Nyergeshez menni, kovácshoz, szűcshöz, vargához. Viktorral szemeztük egymást Állta jámboran. Tá­maszkodott az ajtó félfájához, én a másikhoz. Nem kellett egy sóhaj, értettük egymást. Ahogy visszaérek a pusztánk­ba. hóval teli a határ. Törül­jük reggel a csipást, látjuk, jön négy lovas, egyenest a há­zunkhoz. Két bámzsás barát, meg két vasas. De kevés aggyonisten, fo­gad jisten ám! Rántják elő a firkálótáblájukat meg a plaj- bászt; diktálnak, írnak. — Egy tapasztott nádház, fűthető, két rekesztékes, pit­varos. Karólábú ágyak, bunda­subával vetve. Ruhaláda, ben­ne prémes kacabáj kettő, bir­kabéléses. Ünneplés oldalvar- rott csizma, két pár. Egy fü­zér bocskor, tehénbőrből hat pár. Pali nem állta sző nélkül tovább. Előbb azt hitte, mas­karások ezek, erre is első hó­eséskor ez a szokás. Ahol tűz ég, ember lakik, ott a hó örömére beszemtelehkedve megtraktáltatják magukat De ezek lajstromoznak, nem maskaráznak. — Mit akarnak maguk it­ten a házunkban? — kiáltott rájuk, éppen nem Valami tur- békoló hangon. — Félre, gyerek, az útból! — mordult az idősebbik barát. — A csanádi káptalan lajst­romozói vagyunk. — Mi dolgunk nekünk a Csanádi káptalannal ? Kitaka­rodjanak, míg jól megyen a dolguk, mert én nem állok jót magamért! Értették-e a vasasok szó szerint vagy se, Palit odakö­tözték a szoba ágasához. Men­tek sorra a tárgyakon. — Három jó szűr, két tajt- pipa. Pali szidta rájuk a csillagos eget Megunta az öregebbik barát, szelídkésen leült a ló- eára, s magyarázott: Nines középút LEMARADÁS Fölösleges számokat emlegetni. Elég, ha ügy érzé­keltetjük: szemétáradat... Termeljük a hulladékot, árasztja a civilizációnk, akár a háztartásokra, akár az ipar­ra, az iparszerűen működó me­zőgazdasági rendszerekre gondolunk. A lényeg: miköz­ben arra törekedünk, hogy szorosabb környezetünket — egyelőre korlátolt sikerrel — megszabadítsuk a hulladéktól, még ennyire sincsen megold­va, hogy mi legyen vele a tá- gabb környezetben. Sorolhatnánk azokat a szer­veket, szervezeteket, amelyek feladata e gond megoldása. A kérdés az: fölkészültek-e a szemét összegyűjtésére, elszál­lítására, ártalmatlanítására? Milyen színvonalon végzik ezt a munkát? A kérdés már csak azért is indokolt, mert közép­út nincs: a szemetet el kell tüntetni, többek között eszté­tikai, még inkább közegész­ségügyi okok indokolják, a környezetvédelem szempont­jait most ne is említsük. A minap Fonyódon tanács­kozást rendezett a HNF me­gyei város- és községpolitikai, illetve környezetvédelmi mun­kabizottsága. Szó volt itt töb­bek között a korszerű szemét­eltávolítás kérdéseiről, és — ami bennünket közelebbről érdekel — a tanácsi köztiszta­sági szabályrendeletek alko­tásának és alkalmazásának somogyi tapasztalatairól is. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium hét év­vel ezelőtt rendelte el a köz­dezné, összehangolná ezt a munkát. Szervezett tevékeny­ségről ugyanis csak akkor le­hetne beszélni, ha pontos föl­mérés birtokában lennénk: ki termelési rendszereinél sem. Pedig ugyancsak nagy gondot okoz az ezekben keletkező ha­talmas mennyiségű hulladék ártalmatlanítása. és mennyi szemetet termel, ezt hova gyűjtik, mit csinálnak vele, megoldott-e az ártalmat­lanítása. Ez a fölmérés hiány­zik. Márpedig csak ezek isme­retében lehet eredményesen dolgozni. Ez mindjárt sok embernek az eszébe juttathatja a kör­nyezet védelméről szóló tör­vény rendelkezéseit. Jogosan hivatkozhatna ezek megsérté­sére bárki, hiszel a gyakorlat az előírások mögött kullog... A példa Debrecenből való: a nagyvárosban hét főfoglal­kozású dolgozónak az a fel­adata, hogy védje a környe­zetet a szemete! ők ellen. Pon­tosan megfogalmazott műkö­dési szabályzat alapján tevé­kenykednek, s arra is van le­hetőségük, hogy a szemetelők- kel szemben szabálysértési) el­járást kezdeményezzenek. Ahol eddig eljutottak, ott másban még előbbre vannak. Somogy megyében egyelőre arra várunk, hogy számba ve­gyék mindazokat a szerveket, intézményeket, üzemeket, amelyek sok hulladékot »ter­melnek«. Szükséges eljutni ad­dig, hogy minden lakott he­lyen azonos intézkedések alap­ján foglalkozzanak a »szemét­üggyel«. Nincs egységes felfo­gás — és gyakorlat — a mező- gazdaság iparszerűen dolgozó Személyi és anyagi feltéte­lek: ezek hiányában e terüle­ten sem lehet előbbre lépni. A somogyi szakemberek sze­rint a közvélemény már érett a szemétügy rendezésére hi­vatott szabályok, előírások be­fogadására. Ez a továbblépés alapját jelenti. Ugyanakkor már megvannak ennek társa­dalmi-szervezeti csírái. Gon­doljunk a környezetvédelmi őrségekre, a Tegyünk többet Somogyért« mozgalomra, a te­lepülések között hirdétett köz- tisztasági versenyre, a Köz- tisztasági Egyesülés munkájá­ban rejlő lehetőségekre. Mind­eddig kellően ki mm használt forrást jelentenek ezek. Űjabb lendületet hozna, ha a társa­dalmi munka megítélésénél a köztisztaság terén elért ered­mények nagyobb elismerést kapnának. Tény, hogy az ezekben rej­lő energiák hasznosítása ön­magában is pozitívum lenne. Ez azonban nem helyettesít­heti a »hivatásosak« maga­sabb színvonalú munkáját, egyáltalában: a szemét elleni küzdelem tervszerűbbé tételét Somogybán. Mert élsősorban itt kell előbbre lépni, helye­sebben: megtenni ennek érde­kében a már nagyon szüksé­ges intézkedéseket M. A. Növényvédelmi tájékoztató A zöldségfélék ápolása tisztasági szabályrendeletek megalkotását Finoman fogal­mazva: a lemaradás jellemző azóta is. A Balaton, somogyi partján levő községek közül például jelenleg egyedül Fo­nyódon van korszerű tanácsi rendelet, a többi — már ahol van — elavult, hiányos. A tó déli oldalán nincsenek meg­felelő szemétgyűjtők, szikkasz­tók. Az átmeneti megoldások nem jelentenek előrelépést. Ezek a szikkasztók ugyanis szennyezik a talajvizet A Balaton azonban csak egy része a megyének. Általában is jellemző Somogyra a »sze­métkérdés« megoldatlansága. Nincsen például egy olyan szerv, amelyik átfogóan ren­A felmelegedés kedvező fel­tételeket teremt a zöldségfé­lék palántázásához, vetéséhez. A palánták ültetése előtt vagy közvetlenül utána legfontosabb teendő a tavaszi káposztalégy és a talajlakó kártevők (pajo­rok, drótférgek) elleni véde­lem. A védekezés különösen fon­tos a fiatal gyökerek károsodá­sának, illetve a tőpusztulások megakadályozása miatt. A hű­vös, csapadékos időjárást kö­vető felmelegedés nyomán számottevő fertőzések kialaku­lása várható a káposztafélék­ben, hagymakultúrákban. A védekezésre javasoljuk a Ba- sudin 5 G használatát (folyó­méterenként 1,5—2 gramm — Ezek a földek Csanádtől Szarvasig a káptalan földjei, emberestől, állatostól, kocsis­tól, lovastól az utolsó fűszálig. Érted-e, ember? Ha nincs írá­sod róla, hogy a török előtt a tied volt, akkor nem a tiéd! Makófalvának egy lépésnyi földje sincs. Nem tudja fel­mutatni birtokokmányait; nem jusséi, ami jussa volt. Szeged köztudottan maga volt tájéká­nak földesura, templomainak, egyházainak kegyura. A török alatt elveszett okmányait föl­mutatni nem tudja, tehát föld­je csak annyi, amin a város házai állnak. Ha a polgár tyúkja a kert alatt kaparni kezd, a német lovagrenddel gyűlik meg a baja. Oktalan gyermek, érted-e, mit beszé­lek. Lipót rendeletéből a föl­dek vagy az egyház alá ren­deltettek, de mindenestül, vagy hadisarcul a lovagrend alá kerültek! Már a pitvarban motyorászr tak Pali égetett edényeivel, fönnhangon számolgatva a lo- csolócsőrű korsókat, asztalra való vizes kanosokat, csupro­kat, mikor a havas ég meg- dörrent. Még tán villámlott is. Fali kikiáltott a nyitott aj­tón. — Látod, barát! Tirátok ha- ragusznak odafent ! — Jámbor gyerek, nem tu­dod, mit beszélsz! Olyan hirtelen elsötétedett. Dél közelített a hasunk után ítélve, hogy az írnok a nyitott ajtónál sem látott. Leültek az asztalhoz, fagyos szalonnákat szedtek elő az iszakból, harap­ták hozzá a nyers hagymát, ahogy a ló a répát. Pali odaszólt nekem: — Adj enni, itt halok éhen az ágason ! — Előbb eloldalak — men­tem oda hozzá, de a vasasok fölugrottak. — Hozzá ne nyúlj! Üregi nyulakat sütöttünk két cseréptál között a kemence szájában, hozom be, subada­rabbal fogom a tál fülét, a szaga egyből telitöltötte a há­zat. Nyisszantom a hátulját, azon esik jó harapás, fújom, hogy ne i süssön, kínálom Pa­linak. A vendégek nyelnek akkorákat, ugrálni kezdett az ádámcsutkájuk. — Letörne a kezetek, ha egy falat meleget adnátok, hi­szen ez is a káptalané! — mondja az egyik barát. — Majd mgmondom, mi a káptalané — gyulladt föl új­ra Pali. — A káptalané a puszta föld. Eriggyetek, azt nyaljátok! A két kezünk nél­kül csak a dudva birodalma. Teremtő ember nélkül semmi a föld, te barát! — Ugye te kálomista vagy, gyerek? Azok tudnak ilyen nyersen szájaim. Hanem sze­líden mondom: a talált va­gyon, amit lajstromba sze­dünk, kontraktus szerint elfe­lezhető. Ha alkalmas emberek állnak mögötte. Pecsétem van, írhatom a felét neked, amit a káptalan földje adott, felét ne­ki, a birtoklás jogán ... Hogy hívnak? Mondjad, s írom! ffolytatjuk) szert kell a talajra szórni, s 4—5 cm mélyen bedolgozni a talajba). Ez a készítmény egy­úttal védelmet nyújt a meleg időjárás hatására ismét nagy számban támadó földibolha el­len is. A védekezést célszerű elvégezni a kelő sárgarépában a sárgarépalégy, a hónapos re­teknél pedig a reteklégy kár­tételének megelőzésére (a vé­dekezést a reteknél csak ab­ban az esetben szabad végre­hajtani, ha a 14 napos élel­mezés-egészségügyi várakozási időt be tudjuk tartani). A kiültetett káposztafélék palántáit az eredés után a pe- ronoszpóra, a tő- és gyökér- rothadás fertőzésének megelő­zésére 0,2 százalékos Dithane M 45-tel vagy 0,2—0,25 száza­lékos Orthociddal permetez­zük. Ha a Basudin 5 G-s vé­dekezés valamilyen oknál fog­va elmaradt, illetve a palántá­kat már korábban kiültették, a gombaölő szerekhez tegyük a permetlébe a Ditrifon 50 WP 0,2 százalékos, a Metation 50 EC 0,1—0,2 százalékos, a Su- mithion 50 EC 0,2 százalékos rovarölő szer valamelyikét is. Ezek a készítmények hatásos védelmet biztosítanak a ikáro- sító legyek lárvái, a földibol­hák és a betelepedő levéltet- vek ellen is. Mivel a káposzta- félék levelei viaszos bevona- túak, a permetlébe a tapadást fokozó 0,05 százalékos Nonit nedvesítő szert tegyünk. Az erős nappali fölmelegedések miatt a palántanevelés, a zöld­séghaj tatás biztonsága érdeké­ben fokozott jelentősége van a rendszeres szellőztetésnek és a szakszerű öntözésnek. A magas nappali hőmérsék­let hatására párásodó belső légtér kedvező körülményeket teremt a különböző betegségek fellépéséhez, valamint a levél- tetvek, üvegházi molytetvek, takácsatikák hirtelen szaporo­dásához. Az esetleges károk megelőzése érdekében foko­zott gondossággal ellenőrizzük a fö:-mesz tőhelyiségekben haj­tatott zöldségféléket, illetve előnevelt palántákat. Fertő­zés észlelése esetén 0,2 száza­lékos Orthocid vagy 0,2 száza­lékos Dithane M 45 + 0,1 Bi 58 kombinációjával permetez­zünk. A védekezést 10 napon­ként ismételjük, ügyelve az élelmezés-egészségügyi vára­kozási idő betartására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents