Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Súlya van a szavuknak A MUNKA ARANYFEDEZETE Á.7, elektronesőgyár négy munkása válaszolt a kérdésre: mit tart a legvonzóbbnak a munkahelyén, miért maradt meg ott? A válaszokat kerek mondatokban .fogalmazták. Nem töprengtek. Bene József né: — Ebben a gyárban majdnem mindenkit ismerek: ha otthon maradok egy hétig, már hiányzik az üzem, az itteni emberek öröme, gondja. Hiányzik a közösség. 0 Sajtos Magdolna: — Szeretem, amit csinálok. A végellenőrzésben dolgozom. ott, ahol nehézségek is adódnak. Szeretem ezt a munkát. Kenyeres Tibor: — Huszonöt éve vagyok izzós. Ez .a gyár a szemem láttára nőtt' fel : nem gondoltam arra, hogy másutt is lehet dolgozni. Itt megbecsülnek. Szőllösi Béláné: — A légkörért, a munkatársaimért szeretem a gyárat. Elégedett vagyok az itteni körülményekkel A keresetet, a pénzt egyikük sem említette a gyárhoz ragasztó tényezők között. A kereset ugyanis függ a rátermettségtől, a munkaikedvtől is. A légkör, amelyet a munkások egymáshoz való viszonya éppen úgy alakít, mint a vezetők és beosztottak 'kapcsolata, meghatározó jellegű. D Milyen a jó munkahelyi légkör? Az ismertető jegyek helyett álljon itt egy történet. 1977 februárjában a 2. számú pártalapszervezet beszámoló taggyűlésén szót kért Móricz Gyuláné. Azt mondta, hogy az üzemükben — a meóban és a dinamikus mérésben — nem érvényesülnek a munkahelyi demokrácia elvei. Sorra elmaradnak az üzemi négyszögülések, nem kérik ki a munkások véleményét. Kérdéseikre késve vagy egyáltalán nem kapnak választ. Az egy évvel később megtartott beszámoló taggyűlésen ismét szót kért Móricz Gyuláné, és azt mondta, hogy a gondok megoldódtak. Javult a légkör, tájékozottabbak a munkások, szavuknak megnőtt a súlya. A két taggyűlés kö«ött sok minden történt. Az alapszervezet vezetősége minden munkással beszélt, s véleményük alapján intézkedési terv készült, hogy mit kell tenni a hibák kiküszöböléséért. Móricz Gyuláné: — Senki nem örül annak, ha hirtelen a veséjébe lépnek. Amit a taggyűlésen elmondtam, azt a munkatársaim egymás között naponta szóvá tették. Amikor azonban a termelési tanácskozáson azt kérték, hogy szóljanak hozzá a beszámolóhoz, mindenki hallgatott. Nagy tömeg előtt nehezen kérnek szót a beszédhez nem szokott emberek; amikor a pártvezetőség kérdezte őket, őszintén válaszoltak. — S az érintettek? — Az üzemi vezetők először csodálkoztak a felvetésen, aztán belátták, hogy a munkásoknak igazuk van. Nekem egy rossz szót sem mondtak. Brigádvezető vagyok az üzemben. Amikor a termelésről volt szó, mindent elkövettünk, hogy teljesítsük a tervet. Az üzem vezetői látták, hogy a hibákat nemcsak felvetjük, hanem felelősséggel dolgozunk is a kijavításukért. Az. hogy sok minden jó irányba változott, s az üzemi demokrácia fórumai már nemcsak. formálisan működnek, sok előnnyel járt: emberileg is közelebb kerültek a munkások a vezetőkhöz. Jobban értjük és segítjük egymást. ' — Mindig ilyen »síké re« van a bírálatnak? Buni József, a gyár párttitkára: — A felszólalás értékét az határozza meg, hogy miként felel meg a közösség érdekeinek. Móriczné felszólalását megtapsolták az emberek. Voltak olyan felszólalások is, amikor morgás futott végig a termen. Az egyik üzemrészünkben felvetették: az lenne a helyes, ha ott a tiszta bértömeggazdálkodást vezetnék be. Kétségtelen, hogy jelentősen növelhették volna a béreket, a gyárra azonban a bérszínvonal-gazdálkodás is kötelező. — Hogyan tudják meg az emberek, hogy javaslatuk ke- resztülvihetetlen? Acs Bélá.né, a szakszervezeti bizottság titkára: — Vagy azon a tanácskozáson, ahol felvetették, vagy az azt követően. Lehetőleg az ad választ, akihez címezték a kérdést. Kenyeres Tibor,, a nagyvállalat üzemi tanácsának is tagja: — Az utóbbi években kialakult a munkahelyi demokrácia több új fóruma, s a régiek közül néhány megváltozott tartalmat, kapott. Van tehát mód arra, hogy felelősséggel elmondják az emberek tapasztalataikat, javaslataikat, és figyelemmel kísérjék megvalósulásuk útját. A baj az, hogy nem élünk eléggé ezekkel a lehetőségekkel. Az oka egyrészt az, hogy nem készülünk úgy ezekre a tanácskozásokra, ahogyan a vezetők. Ebből következik a bátortalanság is: tudok olyan emberről, aki azért nem merte elmpndani a javaslatát, mert félt, hogy sületlenségnek tartják. Az emberek véleménye, javaslata gyorsan teszi meg az utat a döntésre illetékeshez. A műhelyben azonban úgy látszik, hogy indokolatlanul sokat késik a döntés. így van ez? Simkó Antal' gyárigazgató: — Előfordulhat még, hogy elfekszik egy ügy, de nem ez a jellemző. A javaslatok végső soron az üzemi vagy gyári négyszög elé kerülnek; ott a megvalósításukra felelőst jelölünk ki, és megszabjuk a végrehajtás határidejét is. Esetenként azonban hosszabb előkészítést igényel egy javaslat. A múlt év májusában például felvetették az emberek, hogy változtassuk meg a munkabeosztást : ne kéthetenként, hanem egyhetente legyen műszakváltás. Ez azt jelenti, hogy szombat délután soha nem kell műszakot szervezni, viszont minden szombat délelőtt dolgozik a gyár. (Amikor kéthetepként váltottak, akkor minden második szombatra leállt az üzem.) A javaslatot jónak tartottuk. Néhány hónap múlva hallani lehetett olyan hangokat, hogy még ezt Sem intézzük el. Pedig nemcsak döntést kellett hozni, hanem egy sor szervezési intézkedésre is szükség volt. Az alkatrészszállítás és a közlekedés átszervezése csak az egyik része volt az ezzel kapcsolatos feladatoknak. A munkarend változása a kollektív szerződést érinti. Azt viszont évente csak egyszer módosíthatjuk. Várni kellett, de az idén döntöttünk. Sajtos Magdolna: — A feladatból nincs hiány. A dolgozók képviselői — a szakszervezeti bizalmiak. éppúgy, mint az igazgatói tanács tagjai — kapnak feladatot. Sokszor olyan dolgok elintézését is rájuk bízzák a munkások, amelyeket maguk is megoldhatnának. Ez mindenképpen a bizalom jele. A szakszervezeti bizalmi munkáját például gyakran még annak alapján ítélik meg, hogy tud-é szerezni segélyt, beutalót. Csakhogy beutalóra tízszer annyi a jelentkező, mint amennyi a lehetőség. Megértetni kilenc emberrel nehéz, hogy miért nem ő, hanem a tizedik kapta a beutalót. — A munkával való ellátást soha pem teszik szóvá? — Nálunk mindenki tudja még azt is, hogy mit fog őszszel csinálni. A termelési program kint van a munkahelyen. Ennek alapján az emberek előre kiszámítják, hogy mennyi lesz a bérük. Es forintokat is alig tévednek. — A túlóráért pedig nincs harc — mondja az igazgató. — Az a tapasztalatunk, hogy 2—2.5 százalékos túlórára mindenki szívesen vállalkozik, öt százalék felett azonban már nem vállal senki, vagy csali nagyon kevesen. Megkérdeztem : vannak-e »visszaköszönő« javaslatok. Azt felelték, a javaslatok nem köszönnek vissza, de a hibák gyakran. Az egyik üzemrészben például állandóan szóvá teszik, hogy beázik a tető; a kőművesek kijavítják, de újra beázik. Másutt több étkezőasztalt kérnek — évek óta — a reggelihez. A gyár ebédlőjében viszont a reggeli ideje alatt mindig van tiszta, üres asztal. Az emberek munkahelyi tapasztalataikból szűrnek le következtetéseket. E javaslatokat a gyár érdekeivel összevetni a vezetők feladata. A döntés ennek alap: ' születik. — Úgy tudom, hogy jogos érdeket szolgáló, a munkát ésszerűsítő vagy könnyítő javaslat nem sikkadt el — mondja az igazgató. — Talán ennek is köszönhető, hogy szaporodnak az okos felvetések. — A javaslatok bírálatot is tartalmaznak. — Erősödik az az álláspont i "várban, hogy a bírálatban a jobbító szándékot keresse mindenki — felelte a párttitkár. — Mindenki lemérheti: súlya van a szavánalí. Dr. Kercza Imre a hasát jelképezi Negyedszázada határőr A folyó Állunk a Dráva partján. Nézzük a szeszélyesen kanyargó folyót, az örvénylő vizet, a nagy fákkal, sűrű bokrokkal borított szigetet a túlsó oldalon. Rövidebb-hosszabb időközönként jókora kövekkel megrakott tehergépkocsi áll meg mögöttünk: hordják a követ a partvédelemhez. Hamarosan megkezdődik a munka, s utána meg a folyó hajózhatóvá tétele. Megváltozik a táj, zajosabb lesz az élet. Sütő Imre határőr alezredes, az őrs parancsnoka ismerősként néz minden fát, bokrot, szigetet, egy-egy beugró partszakaszt. Arra is emlékszik, hogy ,a legutóbbi nagy áradáskor meddig ért a víz a folyó1 közelében levő ház oldalán. — Szeszélyes folyó a Dráva. Óránként emelkedik vagy csökken a víz magassága, munkánkban ezt, sem hagyhatjuk'figyelmen kívül. Éppen negyedszázada, hogy határőr tiszt vagyok, s ebből 24 évet »vizes« határszakaszon szolgáltam. Nekem ez a folyó, a gondjaimra bízott határszakasz egyúttal a hazát is jelenti... Felelős vagyok azért, hogy e területen senki ne sérthesse meg büntetlenül határainkat. Egyúttal meg'isz- teltetés is határőrtisztnek, őrsparancsnoknak lenni. Felelősségre neveli az őrsre bevonuló fiatal határőröket, amikor ismerteti velük a határőrizettel kapcsolatos feladatokat, azt, hogy mennyire nehezíti ezt nyáron, s teszi könnyebbé ősszel, télen a folyó közelsége. Külön beszélget velük arról, mennyire fontos a lakossággal való kapcsolat, a mindennapi együttműködés. — Határőrnek nem születik az ember, még akkor sem, ha ez később hivatásává válik. Tizennyolc-húsz éves fiúk kerülnek hozzánk,\ akikkel sokat beszélgetünk munkánk, a határőrizeti feladatok fontosságáról. Nincs különösebb baj. Örsünk valamennyi KISZ-fia- talja részt vesz a szocialista versenyben. Évekkel ezelőtt elnyertük az élenjáró címet, most újból ez a célunk. Csatlakoztunk ahhoz a verseny- felhíváshoz, amelyet a szomszédos határkerület fiataljai kezdeményeztek folytatva a nagy október tiszteletére tett vállalásokat... Negyvenhét éves. Épp húsz éve, hogy a kommunisták soraiba került. Szolgált Brenn- bergbányán, Zákánytelepen, Letenyén, s nyolc évvel ez- előt került a drávai határszakaszra. Élete el válasz, hatatlanul a határőrizeti szolgálathoz kötődik. — Ha szabadnapos vagyak, akkor is az őrsre gondolok. Ha ritkán távolabb töltöm a szabadságomat, akkor is az jár az eszembe: mi lehet otthon. Nekem az őrs az otthonom. Fiatal határőrök százai szolgáltak a keze alatt, s közülük sokan az őrsökhöz közeli falvakba nősültek, ott telepedtek le. Ha az útjuk arra vezet, nem mulasztják el meglátogatni egykori parancsnokukat. Sütő Imre alezredes megkapta már a 25 év után já£Ó Szolgálati Érdemérmet is, s legutóbb A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. — Számomra a kitüntetéseknél is nagyobb értékű az a megbecsülés, amely a határőrség iránt a lakosság részéről megnyilvánul. Jól tudják, milyen fontos, felelősség- teljes munkát végzünk. Megbecsülésük nemcsak szavakban jut kifejezésre, hanem abban is, hogy segítik a munkánkat. Az önkéntes határőr- csoportokban vasutasok, ter- mélőszövetkezeti dolgozók, egykori határőrök tevékenykednek. Szinte minden itt élő ember önkéntes határőr. Néhány hónapja egv mozdonyvezető hívta föl járőrünk figyelmét egv gyanúsan viselkedő emberre. Segítségével egy szökni akaró, körözött bűnözőt fogtunk el. Volt olyan időszak, amikor a határőrizet igen nehéz, veszélyes feladat volt. Anvkor embercsçjnpészekkel vívott tűzharcot vagy határsértést -ka-’áldozott meg fegyverrel az eg-kori Vas megyei parasztfiú. Nem egyszer kockáztatta az életét. Ezzel búcsúnk: — T-’« d'n'enem ka’lane ú*b.M ezt a h‘vs*ő.«t válrsz a- nám. Szalai László IM r ■ B ■■ _ r Közösségi döntés, egyéni felelősség Egybefonódó, egymást feltételező fogalmak. Társadalomszervező és -építő munkánk elidegeníthetetlen elemei, a szocialista rend terméke és segítője.' Olyan lehetőség, amelynek alapján a lakosság döntő többségének akarata érvényesülhet, és sokoldalúan kibontakozhat az egyéniség. — Hogyan élnek e lehetőséggel a tanácsokban? — erről beszélgettem két városi és két megyei tanácsi vb-tag- gal. Knapp Ottó, — Az egyén Nagyatád: igyekezetének, ötleteinek számos . korlát szab határt a testületekben. Ezek rajtunk kívül álló tényezők. A mi teendőnk a lehető legcélszerűbb megoldást kiválasztani. Ehhez nélkülözhetetlen a személyiség a sajátos rétegvéleményt és a saját tapasztalatait közvetítő tevékenységével. Ügy érzem, e feladatnak egyre inkább megfelelnek a testületek és az egyén is. Az előbbiek azzal, hogy megteremtik a feltételeket, a kedvező légkört, mi pedig fokozottabban élünk a lehetőséggel. Ügy érzem, valamilyen módon az én állásfoglalásom is benne van egy-egy döntésben. Hogy ez minden tanácstag tudatában így jelenjen meg, elsősorban az előterjesztések nyelvezetén kell javítani és a választási lehetőségek körét kell bővíteni. Nagy Sándor, — Megvallom, Kaposvár; amikor vb-tag lettem, mindenáron saját, szükebb városrészemre, a Donnerre szerettem volna irányítani a figyelmet. Azután meg kellett értenem, hogy más területei is vannak Kaposvárnak.. Tehát az egész városért vagyunk egyé- leg is felelősek. És bár gya- U'i az egyhangú szavazat egy- egy határozat kialakításakor, mégsem érzem magam egy szavazógép csavarjának. Hogy miért? Először is, mire egy téma a testületek elé -kerül, már szakemberek — tanácstagok és külső hozzáértők — megtárgyalják. Az egyéni felelősség már ott érvényesül. De az így összeállított anyag sem csak szentesítésre kerül, mondjuk a vb elé. hiszen nem ritka, hogy — esetenként egy lényegre tapintó kérdés alapján is — lekerül a téma a napirendről vagy módosítjuk a határozati javaslatokat. Persze a formális döntésekre is akad még példa: akkor, amikor alig jut idő, energia a második, a harmadik napirendre vagy az egyebekre. Jorianícs József, — Egyre megyei vb-tag: jobban érezzük. nemcsak azért van szükség a véleményünkre, hogy legyen vita, megadjuk a demokratizmus látszatát. Kérdéseink, bíráló megjegyzéseink, javaslataink építik, formálják a témát, és sokoldalúan előkészítik a döntést. Hadd jegyezzem meg: akkor is magaménak ‘érzem a döntést, ha egyetlen hozzászólás nélkül szavazunk. Mert akkor is tudjuk, hogy az igenlő vélemény nem formális, hanem tartalmi egyetértés. Hiszen semmiféle egzisztenciális vagy más ok nem akadályozza a testület tagjait az észrevételeik feltárásában. — Segítik az egyéni vélemények kifejtését az emelkedő színvonalú és csökkenő terjedelmű előterjesztések. Még mindig sok azonban az olyan formális döntés, amely helyett elég lenne a tisztség- viselők állásfoglalása. A testületi jóváhagyást azonban jogszabályok írják elő. Végül megemlítem: a személyi felelősség növekedését jelzi, hogy egyre gyakrabban kapunk egyéni megbízatást. Teljesítése közben a testületet képviseljük, de ítéleteinket egyénileg fogalmazzuk meg. Ezzel alkotó módon veszünk részt a tanács munkájában. — A tervezésTanai Imre, sei kezdem: a megyei már ebben a pártbizottság szakaszban titkár-: megnyilvánul az egyén beleszólási lehetősége. Ez elsősorban a pártszervek munkaterveinek összeállításában érvényesül igen széles körben, de kisebb mértékben a tanács is él a demokratizmusnak ezzel az eszközével. Azért fontos mozzanata ez a testületi életnek, mert a tagok ezáltal jobban sajátjuknak érzik a témákat. Magam is azt vallom, hogy a nem szólás, a vitanélküliség nem jelent feltétlenül passzivitást. Higgyük el, hogy felszólalások, kérdések nélkül is lehet valóságos az egybeesés a tagok és az előterjesztők véleménye között, különösen a jól előkészített nap4rendek esetében. Hiszen kedvező, ösztönző légkör van a tanácsi testületek munkájában, és ennek kedvező hatását rendszeresen tapasztaljuk. Nem szabad tehát a demokratizmus visszaszorítására gondolni, ha egyes naoirendek »simán« jutnak tovább. — Határozott fejlődést látok az előterjesztések összeállításában, ami az egyéni részvétel fontos feltétele. Persze elégedettek nem lehetünk. Még világosabb, határozottabb megfogalmazásra kell törekedni. Csak a lényegre, a legfontosabb tényekre és a következtetésekre kellene összpontosítani. Ez további aktivitásra serkentene. Akárcsak a választási lehetőség az egyes elképzelések, javaslatok között. — Legfontosabbnak tartom a határozatok következetesebb végrehajtását. Ennek feltétele a konkrétság — ebben is van mit javítaniuk a tanácsi testületeknek —, továbbá a megfelelő körülmények biztosítása és az, hogy az égvén minden határozatot, amelynek kialakításában részt vett, magáénak erezzen és teljes szívvel segítse megvalósulását. Példának említem a megyei beruházások áttekintését a megyei vb-tagok ellenőrzése alapján. A módszer jól bevált és határozottan segíti a testületi tagok egyéni felelősségének növelését. — Összefoglalva azt mondom: társadalmi, politikai életünkben — így a tanácsokon is — egyre nagyobb szerepet kap az egyén felelőssége. Ezt kell tovább erősíteni ahhoz, hogy a 'közösségi döntések még megalapozottabbak legyenek, és az egész lakosság érdekeit szolgálják. • Paál László Keresünk gépalkatrész beszerzésben gyakorlott — kellő szakmai ismerettel, középiskolai végzettséggel rendelkező — munkaerőt anyagbeszerzői munkakörbe ipari vállalathoz A jelentkezéseket »Iparvállalat, gépalkatrész beszerzés« jeligére, a kiadóba. 17658
