Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
V. Kubelka *Az együttérző Az egész szombat reggel kezdődött. Tizenkettőkor ideges lettem, kettőkor úgy éreztem, hogy megőrülök, négykor már a falra szerettem volna mászni, végül hatkor elhatároztam magam. Fél óra múlva a rendelőintézet fogászatán kötöttem ki, sálba bu- gyolált arccal. A váróban öt szenvedő ember ült: egy lehajtott fejű fiatalember, egy középkorú férfi, aki mohamedán paphoz hasonlóan hétrét görnyedve hajbókolt, egy szomorú szemű fiatal lány, egy bizonytalan korú hölgy és végül egy töpörödött kis öreg ember. Leültem, vártam a soromra, s ekkor minden bevezetés nélkül átült hozzám a töpörödött kis öreg. Együttérző hangon szólt.; — Melyik? — A bal alsó záp ... — Csalc egy? Drága barátom ez csak magának tűnik úgy. hogy csak egy. Lefogadom: minimum öt! Nem ellenkeztem. De aztán beláttam, hogy az öregnek igaza van. Valóban úgy éreztem, hogy minden fogam fáj. Az öreg felvillanyozódva folytatta: — Szerintem magának nincs is olyan nagy baja. Ellenben a velünk szemben ülő fiatalembernek már régen rossz. Csonkolás nélkül nem ússza meg. A hölgynek és a hajlon- gós férfinak egyszerűen kirántják a fogát, a kis csitri tömést kap. — A kisöreg valósággal felborzolta az idegeimet. Dühösen rászóltam: — És magának melyik fáj? Az öreg szája széles mosolyra nyúlt, a szeme valósággal felragyogott: — Nekem? Nekem egyik sem. — Hogy-hogy nem?! — Fogatlan vagyok — nevetett jóízűen az öreg. — Nézze ... — Jó ég! Dehát mi az ördögnek van itt? — Én? Hát egyszerűén azért. hogy örüljek, amiért a fogaim már nem háborgatnak. (Fordította : Baratí Rozália) Károlyi Amy Hallja még a szál... i. Hallja még a szót az álmodozó de már nem válaszol közé és a világ közé beton hatol Szomszéd szobából a szavak harkály módján odvat keresve kopogtatják * az álom-falat II. Arcát a hóba ejti két fehér összeér nincsen határvonal mind a kettő fehér Vagy inkább a beteg fehér párnába dől forró fehérség árad sejtjeiből Hideg és forró menté® langyos határvonal vászon a lázat hűti damaszt-szirmaival Egymás felé rohantak és hevesen összeölelkeztek a kölni pályaudvar 3—A peronján. Te vagy az?! Forró júliusi reggel volt és Renate az aacheni vonathoz sietett, Brich ezzel a vonattal érkezett Hamburgból. Az emberek a kocsikból a peronra, a peronról pedig a kocsikba törtettek, Sk ketten pedig az útjukba álltak és nem érezték, hogy minden oldalról lökdösik őket. Némán álltak, mindegyikük a másik arcát fürkészte. Végül a férfi karon fogta a nőt, kivezette a lépcsőn a pályaudvarról és a téren a szé- keshegyház melletti kis kávéházijain teát rendeltek. —• No, mesélj Renate. Hogy élsz? Istenem, amint váratlanul megláttalak ... Te... Egyszerűen megijedtem. Annyi idő telt el és amikor félém rohantál a peronon ... — Nem — nevette el magát a nő — , te rohantál felém. És nekem úgy tűnt, hogy csak tegnap láttalak utoljára, olyan közelinek tetszett minden. Pedig tizenöt év telt el azóta. —f Milyen pontosan tudod: tizenöt év. Egész örökkévalóság. Mesélj, mit csinálsz! Férjhez mentél, gyermekeid vannak, hova utazol, hol laksz most? ... — Várj, Erich, várj. Olyan türelmetlen vagy... Nem, nem mentem férjhez, még mindig nem. A munkám... Tudod, ha el akarsz érni valamit, akikor nem marad időd a családra. — Miféle munka az, ahol nincs idő a családra? — A férfi elnevette magát. — Én ... én ... most egy kereskedelmi céget vezetek itt, Kölnben. Képzelheted: reggeltől estig csak a munka... — Vigye el az ördög! — kiáltott föl a férfi és néhányszor az asztalra ütött a tenyerével. — Az ördög vigye el ! Gratulálok ! — Ah, mit beszélsz! — mondta a nő és elpirult. — Sokra vitted, gratulálok. Igen, derék ember vagy. És most szabadságra mész? • — Igen,., igen.,. .. Négy hétre Hollandiába. . Szükségem van rá, egészen tonkre- döl'göztam magam... Hát te, Erich? Mit csinálsz?... Mesélj. Kár, gondolta a férfi. Ha nem vergődött volna olyan magas polcra, megkérdeztem volna tőle, akar-e velem maradni. No de igy... — Én? — kérdezett vissza és új cigarettára gyújtott. — Nekem ... tudod, szerencsém volt. Egy hamburgi hajógyár pénzügyi igazgatója vagyok. Most is hivatalos ügyben vagyok itt Kölnben. — Ô — mondta a nő és valahogy furcsán nézett rá. Aztán a nagy kezére. Nincs rajta gyűrű. Tizenöt éve élt az emlékezetében, hogyan váltak el. Egy buta kis vita után. Elváltait, hogy többé ne találkozzanak. Mind a mai napig. Akkor kevesellte, amit a férfi — egy kis fizetésű. örökké olajos lakatos — ajánlani tudott neki. »Előbb ' Nyugatnémet prózaira. 19SS- ban született. Volt építőmunkás, bányász, bányamozdonyvezető. 1963 óta írói tevékenységből él. Kezdeményezője és vezető alakja a dort- mundi Gruppe 61-nek. Nemrég jelent meg az Európa Kiadónál Csúszós utak című regénye. Németh Ferenc Serenissime kikelet vacog a világ huzódzkodik sütni a nap feszengve fészkel arcomon a fény utánam március fáklyával kutat s ha föl is lel rangon alul szólít meg vagy lávaként jön ránk ötödik évszak s nem szaladunk el, mert megkövülünk ki torolja meg tétovaságomat mégis csak te a leghatalmasabb gyújtsd föl a zöld posztós hazárd mezőt állítsd meg a golgotára menőt hajtsd el fejünk fölül a halálos hideget adj jogot és mézét serenissime kikelet mert vacog a világ huzódzkodik sütni a nap de akarom hogy a virágok fölrobbanjanak s a vaksi szemek elejtsék a lencsét a fáklyát serenissime valósítsd meg a világ világát éri tí valamit* — kiáltotta utána. — Akkor talán majd újra beszélgetünk.-« Ilyen esztelenül fiatalok voltak. Persze, ezek a szavak a vita hevében fakadtak és a nő egyáltalán nem ezt akarta mondana ... De aztán már nem találták meg az egymáshoz vezető hidat... Most pedig a férfi elért valamit és nőtlen. A nő csendesen megszólalt: »Mind a ketten elértünk valamit, mindkettőnknek szerencséje volt.« És nem mondta a férfinak, hogy még mindig jól néz ki. Persze idősebb lett, de jól áll neki. Ha nincs ez a magas pozíciója, és a legcsekélyebb szégyenértterteïetteï vették tudomásul, milyen nehezen érte el a másik a sikert. Kis híján három őrá mît, amikor a férfi visszakísérte a nőt a pályaudvarra. Újból a peronon álltak, s mind a ketten oldalra néztek. Jelentéktelen szavakat mondtak és megpróbálták elkapni egymás tekintetét. Ám amikor találkozott a pillantásuk, megijedtek valamitől és ismét a pályaudvar tetejét kezdték tanulmányozni. »Ha legalább egy szót szólna« — gondolta a férfi. Ha ... — Mennem kell — mondta a nő. — Örülök, hogy újra láttalak, nagyon örülök... Olyan váratlan volt az egész. Max von der Grün* ÁLARCOK zef nélkül, kereken megkérdeztem volna. Igen, kertelés nélkül megkérdezném, akar-e velem élni... De most.. i — Egy fél napot elloptam a szabadságodból — mondta Erich. Nem mert a nőre nézni. — Ugyan, Brich, nem lényeges ... Én azonban nyilván föltártalak. — Ne nyugtalankodj, értem jönnek a hotelba. Tudod, mindig otthon hagyom a kocsit, ha messzire kell utaznom. Annyira zsúfoltak a sztrádáik... 1 — Igen, én is mindig így teszek — mondta a nő. — ... Nőtlen vagy? Vagy otthon hagyod a feleségedet és a gyűrűdet?... Te is olyan vagy ? — Elnevette magát. — Nem. Nőtlen vagyok.. I Tudod, nincs időm. Most meg kellene neki mondanom, hogy még mindig szeretem, hogy rajta kívül egyetlen nő sem létezett a számomra, hogy ezek alatt az évek alatt sosem tudtam elfelejteni és csali rá gondoltam ... Tizenöt év, istenem, egész örökkévalóság. De most? Semmit sem kérdezhetek tőle. Olyan magasra éviekéit; ugyanúgy kinevetne, mint akkor. Emlékszem a nevetésére, mind a mai napig a fülembe csçng, tizenöt éve. A nő mosolygott valamin. Most meg kellene neki mondanom, hogy fe az egyetlen férfi, akivel bárhová elmennék. De most... Most olyan jó pozíciója van, csak kinevetne. Olyan értelmetlen, ostoba az egész. Megebédeltek a kávéházban és megittak egy-egy pohárka konyakot. A munkáról beszélgettek, s mindketten — Igen — mondta a férfi —, pontosan így van. — És fölsegítette a kocsiba. »Ha legalább egy szót szólna« — gondolta a nő. — »Azonnal visszatérnék hozzá, azonnal...« Kezét nyújtotta néki az első osztályú fülke ablakából. — Viszontlátásra, Erich... És a jövőben ... Sok szerencsét! Amikor elmaradt a pályaudvar, Renate átment egy másodosztályú fülkébe és leült az ablakhoz. Arcát egy folyóirat mögé rejtve sírt. Milyen ostoba dolog. El kellett volna neki mondanom, hogy ugyanolyan szürke kis eladó vagyok, mint tizenöt évvel ezelőtt. Igen, egy másik boltocskában, kétszáz márkával többért, ám még mindig ugyanúgy férfiingeket, zoknikat, alsónadrágokat adok el. El kellett volna mondanom. De kinevetett volna, ahogy én kinevettem akkor. El kellett volna mondanom. Azonban izgultam, mint egy kislány. Milyen ostobán alakult az egész. Erich a pályaudvarról villamossal Ostheimbe ment, egy nagy építkezésre. Jelentkezett az építésvezetőnél. — Én vagyok az új darus. — Csakhogy megjött végre! Tudja, hogy már tegnapra vártuk? No, sebaj. Majd megmutatják a fészkét a barakkban. Nem mondom, hogy komfortos, de meleg víz azért van. Tehát holnap reggel pontosan hétkor. Meg kellett volna mondanom neki, hogy darus vagyok. Még mit nem! Egyszerűen kinevetett volna. Olyan bántón tud nevetni. Nem, semmiképpen sem tehettem meg, amikor ő olyan magasra vergődött és olyan nagyvilági dáma lett. Zahemszky László fordítása Zalán Tibor finti-Cantata profana Vadaknak szólott keserű szóval, vérbefúlt torokkal őértük kiáltott, vadaknak szólott verdeső szívvel, fájó emberhangon hozzájuk sikoltott. Állt a nagy erdőben, Csillagtalan térben, de nem vált szarvassá, agancsos szép vaddá. Ekkor megértett mindent, meglátott, többet nem szólott, többet nem kiáltott. Mert nem keresték, mert nem hívták, mert ha kopogtatott be nem bocsátották, magányára maradt, örökös hiányra, rászegezte sorsa önmaga húsára, és már nem adódott innia sem másból: csak hűvös forrásból, csak tiszta forrásból. **>* „ *% v' V* * N V*"* * Tornyai Jánosi Szoba belseje (1933) Serfőző Simon IRÁNY Itt sündörgök a sarkokon. Az országban dombokat ugrok. Akire egykor petrólámpa vetette kormát, húzok magam után neoncsóvát. Éles arcom hegyet elnyes. Telem, s a hántásokat elhullatom. Bitangságaimnak nyakát veszem. Megyek jöttöm irányába. Elszántság, erőd szorítom markomban. Sorsomnak vagyok szép szál legénye. Végem elöl irány a végtelenségbe! A csendességbe elvonulásom éveit: füstként föl a magasba elküldjem. Akaratomtól . nyíljanak tágasabb egek. S biztassam: ami lesz, azért bátorkodjanak a tettek. U3 KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó megjelentette az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján elhangzott előadást, amelyet Szekér Gyula miniszterelnök- helyettess tartott Magyar gazdaság — világgazdaság címmel. Az előadás áttekintést ad a magyar gazdasági helyzetről, s annaik legfontosabb összefüggéseiről a világgazdasággal, a világpiacon jelentkező — számunkra is fontos — fejlődési tendenciákkal. A szovjet Velicsko Dobrjanov A fejlett szocializmus című tanulmánykötete sokakat - érdeklő elméleti kérdéseket fejteget; egyebek között, mint például: milyen szakaszai vannak a szocializmusnak; mit jelent a szocializmus alapjainak lerakása; mit értünk a szocializmus anyagi-műszaki bázisán; melyek a fejlett szocialista társadalom kritériumai ; milyen eredményeket értek el a szocialista országok a társadalom építésében eddig; milyen elméleti kérdéseket vet fel a fejlett szocialista társadalomból a kommunista társadalomba való átmenet stb. Újabb, átdolgozott kiadásban jelent meg a kiadónál a világhírű szovjet filozófus, T. 1. Ojzeman könyve, A marxista filozófia kialakulása. A mű első része áttekintést ad az idealizmustól és a forradalmi demokratizmustól a dialektikus materializmusig, a tudományos kommunizmusig terjedő időszak legfontosabb filozófiai áramlatairól. A könyv második része a dialektikus és a történelmi materializmus alapjainak kidolgozását, a kommunista világnézet elméleti megalapozását tárgyalja, harcban a polgári radikalizmus filozófiai és politikai koncepciói ellen. Ez a rész tartalmazza a tudományos szocializmus materialista megalapozásával és a kispolgári ütópizmussal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Érdekes memoárkötet Hans Grundig Karnevál és hamvazó szerda között című visszaemlékezése. Az Európa Könyvkiadó az Írók világa című sorozatban jelentette meg a nálunk is ismert és népszerű W. M. Thackeray életével és munkásságával megismertető kötetet. A Thackeray világa című mű szerzője Taxner- Tóih Ernő, az angolszász irodalom egyik legjobb hazai szakembere. Yrjö Kokko A négy szél űtja című regényéhez N. Sebestyén Irén írt utószót, verseit pedig Tando- ri Dezső fordította. A Századunk mesterei sorozat két újdonsága : Jurij Olesa Irigység című regényét és több elbeszélését tartalmazó kötet és Dimitár Talev Szultána című regénye. A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közül ez alkalommal említsük meg a Nemzeti Könyvtár művelődéstörténeti sorozatában megjelentetett Program és hivatás című kötetet, amely magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyűjteménye. A hallatlanul érdekes kultúrtörténeti összeállítás gazdag anyagát Kókay György, Oltványi Ambrus és Vargha Kálmán válogatta és látta el jegyzetekkel; utóbbi írta a kötet bevezető tanulmányát is. Több újabb kiadású könyv is említést érdemel: Az izmusok sorozatban, a most elhunyt Rónay György válogatásában és. bevezetőjével — A klasszicizmus című hasznos szemelvénygyűjtemény, valamint Méret Ferenc és P. Binét Ágnes közös munkája, a Gyermeklélektan.
