Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

Az MSZMP Központi Bizottságának határozata (Folj/tatds az t oldatról.) lm Pártunk szövetségi po­litikájának megfelelően érvé­nyesül : a munkás—paraszt szövetség rendszerünk biztos politikai alapja. A Hazafias Népfront keretében a mun­kásosztály vezetésével megva­lósuló szocialista nemzeti egy­ség kifejezi a társadalom minden osztályának és réte­gének, munkásoknak, parasz­toknak, értelmiségieknek, al­kalmazottaknak, kisiparosok­nak, kiskereskedőknek, a kü­lönböző világnézetű emberek­nek, párttagoknak és párton- kívülieiknek, hívőknek és ate­istáknak, a hazánkban élő és teljes egyenjogúságot élvező, nemzetiségieknek alkotó ösz- szefogását a közös szocialista célok érdekében. A XI. kongresszuson kitű­zött alapvétő célokkal a Ha­zafias Népfront, a szakszerve­zetek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szövet­kezetek kongresszusain, az írók és a művészek alkotó szövetségeinek közgyűlésein kifejtett politikai egyetértés megnyilvánul a szocializmus építését szolgáló tettekben is. A társadalmi és tömegszerve­zetek betöltik alapvető hiva­tásukat; eredményesen segí­tik a szocializmus építését, és az egész társadalom érdekei­vel összhangban egyre haté­konyabban képviselik tagjaik érdekeit A társadalom kiegyensúlyo­zott helyzete tükröződik az állam és az egyházak rende­zett viszonyában is. Ez azon a felismerésen alapul, hogy a szocialista társadalom építé­sében világnézettől függetle­nül egyaránt érdekelt minden dolgozó ember. Az állam az alkotmánynak megfelelően biztosítja a lelkiismereti sza­badságot, az egyházak auto­nómiáját, működését, a sza­bad vallásgyakorlást Ugyan­akkor, mint mindenkitől, az egyházaktól, a hívőktől is megkívánja az alkotmány, a törvények tiszteletben tartá­sát, az állampolgári köteles­ségek teljesítését A párt épít arra, hogy a munkás osztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk összefogása mind erő­sebb lesz, és hatalmas lendí­tő erőként előbbre viszi a szocializmus építését hazánk­ban. 2. Népi államunk betölti hivatását. A kongresszus ha­tározatának megfelelően to­vább erősödött az állam irá­nyító szerepe a népgazdasági és a kulturális feladatok meg­valósításában. Fejlődött a kormány testületi és ágazati irányító munkája. Javult a döntések előkészítése, a vég­rehajtás szervezettsége, na­gyobb az összhang a központi és a helyi állami szervek te­vékenységében. Az országgyű­lés, a kormány napirendre tűzte és megoldotta a jogal­kotás időszerű feladatait, A kormány tagjai és az or­szágos főhatóságok vezetői rendszeresen beszámolnak az országgyűlés előtt. A kormány és irányító szervei fokozottan építenek a társadalmi szerve­zetek segítőkész támogatásá­ra. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigaz­gatási jellege — a XI. kong­resszus határozatának megfe­iően — tovább erősödött. Egyre hatékonyabban vesznek részt az össztársadalmi és a helyi feladatok megoldásában. A nagyobb feladatok maga­sabb követelményeket tá­masztanak. Az irányítás szín­vonalának emelése érdekében az állami szervek éljenek job­ban hatáskörükkel, javítsák az ágazati irányítás módsze­reit. A döntési rendszer tökéle­tesítésével el kell érni, hogy megszűnjenek az indokolatlan párhuzamosságok, a részle­tekbe menő beavatkozások, a felesleges, bürokratikus kö­töttségek, a túlszabályozott­ság. Az irányítás biztosítsa ninden szinten a gyors, idejé­ben történő világos döntést, számoljon a realitásokkal és a várható hatásokkal, messzeme­nően érvényesítse a végrehaj­tásban az egyéni felelősséget, Somogyi Néplap fáz eredményes munka elisme­rését, a mulasztásokért pedig a felelősségrevo nás L Az állami Irányításiban is nélkülözhetetlen szerepe van a rendszeres ellenőrzésnek Az államigazgatási szervek ellen­őrző munkája javul, de haté­konyságának növelése, össze­hangoltságának javítása ér­dekében további erőfeszítések szükségesek. Az állami szer­vek ellenőrző tevékenységét jól kiegészíti és segíti a széles körű társadalmi, népi ellen­őrzés. A népi ellenőrzés rendszere mintegy 40 ezer né­pi ellenőrre támaszkodva jól tölti be szerepét. Folytatni kell az ellenőrzési rendszer korszerűsítését, és gondoskod­ni kell a párt-, az állami és a népi ellenőrzés jobb összehan­golásáról. 3. A szocialista demokrácia a munkásosztály, a nép hatal­mának, társadalmi rendsze­rünknek lényegi vonása. A kongresszus óta előreléptünk a szocialista demokrácia kibon­takoztatásában. Az országgyű­lésben, a tanácsokban, a tár­sadalmi és tömegszervezetek­ben, a tömegmozgalmak vá­lasztott szerveiben fokozódott az aktivitás, nőtt a pártonkí- vüliek és a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok részvétele, emelkedett munkájuk színvo­nala. Az ötéves terv és a leg­fontosabb törvényjavaslatai; országos és helyi vitái a mun­kahelyeken és a lakóterülete­ken egyaránt kedvező politi­kai légkörben, nagy tömegek részvételével zajlottak. A la­kosság fokozódó mértékben vesz részt a helyi fejlesztési tervek kidolgozásában és vég­rehajtásában. Az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése érdekében je­lentős lépésekre került sor, amelyek már kezdik éreztetni hatásukat. A kongresszus ha­tározatának megfelelően intéz­kedések születtek az üzemi demokrácia erősítésére és szé­lesítésére, a szakszervezeti bi­zalmiak, főbizalmiak testüle­tének létrehozására. A bizal­miak testületének általánossá tétele és helyi jogkörének, működésének rendezése meg­határozott ütemben folyik. A párt változatlanul fontos­nak tekinti a szocialista de­mokrácia fejlesztését, a köz­ügyek nyilvánossá tételét, a A gazdasági építőm unka — jelentőségének és a XI. kong­resszus határozatának megfe­lelően — a párt tevékenysé­gének középpontjában álL Népgazdaságunk az utóbbi években nehezebbé vált kül­ső és belső feltételek közepet­te is fejlődött. Alapjában vé­ve sikeresen oldjuk meg az intenzív fejlődésre való átté­rés és a megváltozott világ­piaci viszonyokhoz történő al­kalmazkodás bonyolult fel­adatait. A IV. ötéves népgazdasági texvet minden korábbinál na­gyobb tervszerűséggel, sikere­sen teljesítettük. Az V. öt­éves terv első évében, 1976- ban — főleg a mezőgazdasá­got sújtó nagy szárazság miatt — a tervezettnél lassúbb volt a növekedés, majd 1977-ben ismét gyorsult a gazdasági fejlődés üteme, dinamikusan nőtt a termelés és a nemzeti jövedelem. A mezőgazdaság jó munkával pótolni tudta az előző esztendőben keletkezett elmaradást. Gazdaságpoliti­kánk helyességét népünk helytállását, munkájának si­kerét tükrözi, hogy a népgaz­daság minden ágában elértük vagy megközelítettük az V. ötéves terv első két évére ki­tűzött fő célokat Javult a gazdasági munka hatékonysága, emelkedett a munka termelékenysége. Gya­rapodtak és korszerűsödtek a népgazdaság termelőalapjai. Fontos területeken meggyor­sult a műszáki fejlődés, ki­bontakozott, megerősödött a termelési kooperáció. Erőtel­jesen bővült a külkereskedel­mi forgalom. Az egyensúlyja- yitás érdekében, a belföldi íel­' dolgozók mind nagyobb szá­mú részvételét a társadalmi döntésekben. Állandó feladat az üzemek­ben, a szövetkezetekben, min­den munkahelyen a szocialis­ta demokrácia fejlődését biz­tosító keretek tartalommal va­ló megtöltése, az általánosan érvényes elveknek a konkrét helyi viszonyokhoz igazított alkalmazása, a formális ele­mek megszüntetése. A párton belüli demokrácia hasson ki jobban közéletünk egészére; a pártszervezetek az élet min­den területén legyenek a szo­cialista demokrácia fejleszté­sének ösztönzői és irányítói. Következetesen lépjenek fel minden olyan esetben, amikor a hatalommal való visszaélés, a szocialista demokrácia meg­sértése tapasztalható. 4. a Magyar Népköztársa­ságban tovább szilárdult a törvényes rend, érvényesül a szocialista törvényesség Min­denki köteles megtartani az egész nép érdekeit kifejező törvényeket és minden állam­polgár a törvény védelme alatt áll. Javul a lakosság tájékoz­tatása törvényes jogairól. Ezt a célt szolgálta a többi között az üzemi, vállalati jogsegély- szolgálat bevezetése, amelyet ma már az állampolgárok nagy tömegei vesznek igény­be. Szocialista államunk min­den más társadalmi rendszer­nél szélesebb körben biztosít jogokat állampolgárai számá­ra. A munkához való jog va­lóságos érvényesülése az egész társadalom létének, fejlődésé­nek, az állampolgár létbizton­ságának legfontosabb feltéte­le. A közügyekben való rész­vételhez, a tanuláshoz, a mű­velődéshez, a pihenéshez, az ingyenes orvosi ellátáshoz, a társadalombiztosításhoz való jog, a nyugdíjrendszer kiter­jesztése minden dolgozóra, a szociális juttatások széles kö­re teszi mind teljesebbé és harmonákusabbá a Magyar Népköztársaság állampolgá­rainak életét. Ezek a jogok szocialista rendszerünk lénye­géből fakadnak és olyan mér­tékben szélesednek és telje­sednek ki, amilyen mérték­ben előrehaladunk a fejlett szocialista társadalom építé­sének útján. használás kisebb mértékben nőtt, mint a nemzeti jövede­lem. Ilyen körülmények kö­zött is sikerült megteremteni az életszínvonal emelésének anyagi alapjait. Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően kibonta­koztatni a népgazdaság haté­konyabb fejlődését tartósan segítő folyamatokat. A lehet­ségesnél és a szükségesnél lassabban haladunk a gazda­ságos termelési szerkezet ki­alakításában. Változatlanul sok kívánnivalót hagy maga után a beruházási tevékeny­ség. A munkaerő-gazdálkodás és -képzés nem igazodik meg felelően a népgazdaság lehe­tőségeihez és igényeihez. Nem kielégítő a korszerű gépek és berendezések kihasználása. A vállalatok még nem érték el a termelés hatékonyságának kívánatos szintjét. Mindennek része van abban, hogy a ked­vezőtlen világgazdasági té­nyezők hatását nem sikerült a szükséges mértékben ellen­súlyozni, a külkereskedelmi egyensúly nem javult az elő­irányzottnak megfelelően. A párt gazdaságpolitikája, az V. ötéves terv helyesen szabja meg munkánk irányát. Gazdasági munkánk fő köve­telménye a tervszerűség foko­zása, a társadalmi termelés hatékonyságának növelése. Jövőbeni fejlődésünket saját lehetőségeink jobb hasznosí­tására, tartalékaink feltárásá­ra, népünk odaadó munkájá­ra, a szocialista gazdasági in­tegráció elmélyítésére, a KGST keretében folytatott együttműködés további erősí­tésére alapozzuk. A kapitalis­ta országokkal létrejött, fejlő­III. A gazdasági építőmunka dó, kölcsönösen előnyös gaz­dasági kapcsolatok lehetősé­geinek jobb kihasználására törekszünk. A Központi Bizottság folya­matosan napirendre tűzte a gazdasági építőmunka fonto­sabb feladatait A kongresz- szus útmutatásaiból kiindul­va és az ország gazdasági le­hetőségeit figyelembe véve ki­dolgozta az V. ötéves terv irányelveit rendszeresen fi­gyelemmel kísérte gazdasági fejlődésünk fő folyamatait. Meghatározta hosszú távú kül­gazdasági politikánk irányel­veit a termelési szerkezet fejlesztésének irányait és fel­tételeit. Legutóbbi ülésén át­tekintette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, kijelölte a további tennivaló­kat. Készül az építőipar és a lakásépítés helyzetének átte­kintésére. Jelenleg az V. öt­éves terv és annak fontos ré­szét képező 1978. évi népgaz­dasági terv végrehajtására összpontosítjuk erőinket. Előrehaladásunk alap­vető követelménye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termeljünk, amelyek a hazai igényeknek megfelel­nek, illetve a világpiacon gazdaságosan értékesíthetők. A termelési szerkezet olyar változtatása, amely számol a hazai adottságokkal és jobban igazodik a nemzetközi élvo­nal mércéjéhez, növeli a tár­sadalmi munka hatékonysá­gát és a dinamikus és ki­egyensúlyozott gazdasági nö­vekedésnek jelentős forrása. Ezért gyorsítani kell a terme­lési szerkezet szelektív fej­lesztését. A termékszerkezet korsze­rűsítése a vállalatok állan­dó és alapvető feladata. De elengedhetetlenül szükséges, hogy a központi irányítás, az illetékes állami szervek a népgazdasági összefüggések is­meretében a terv és a sza­bályozás eszközeivel az eddi­ginél erőteljesebben serkent­sék a gazdaságos termelés gyorsabb fejlődését, ugyanak­kor korlátozzák a gazdaságta­lan termelést. A vállalati ér­dekeltséget úgy kell tovább­fejleszteni, hogy az a jelenle­ginél jobban ösztönözzön a korszerű termékszerkezet ki­alakítására, a gazdaságtalan termelés visszaszorítására. Egész népgazdaságunk fej­lődésében, s ezen belül külö­nösen a termelési szerkezet át­alakításában, a magas színvo­nalú termékek kifejlesztésé­ben, új technológiák bevezeté­sében, versenyképességünk fo­kozásában kiemelkedő jelentő­ségű a tudományos kutatás hatékonyságának növelése, a tudomány és a gyakorlat kap­csolatainak erősítése. 2. A nemzeti jövedelem növelése, a termelés korszerű­sítése megköveteli, hogy je­lentős anyagi eszközöket for­dítsunk beruházásokra. Az ötödik ötéves terv a szocialis­ta szektorban mintegy 870 milliárd forint beruházást írt elő. Az ötéves terv első két évében a beruházások időará­nyos előirányzatát összességé­ben túlteljesítettük. Ezen be­lül egyes nagyberuházásoknál, valamint az alapanyaggyártó iparágak, a nem termelő ága­zatok beruházásainál elmara­dás mutatkozik. A vállalati beruházások meghaladják a tervezetett. A megvalósult be­ruházások jelentősen hozzájá­rultak a termelési színvonal emeléséhez, a hatékonyság növeléséhez, nemzetközi ver­senyképességünk fokozásához. ötéves tervünk előttünk ál­ló időszakában fontos fel­adat a beruházások tervszerű­ségének javítása. Fokozottabb összhangot kell teremteni a társadalmi, gazdasági célok, a rendelkezésre álló anyagi esz­közök és a beruházási kapa­citások között. Ennek figye­lembe vételével kell fontosság szerint rangsorolni az ágaza- zati és a helyi beruházási ja­vaslatokat. Továbbra is kon­centráljuk erőinket a népgaz­daság fejlődését meghatározó nagyberuházásokra, .egyidejű­leg megfelelő lehetőségeket biztosítunk a piaci igényekhez alkalmazkodó vállalati kezde­ményezéseknek. Meg kell ja­vítani a beruházások gazdasá­gi és műszaki előkészítését, s fokozottabban kell törekedni az elhatározott beruházások határidőre történő kivitelezé­sére. A vállalatokat érintő közgazdasági szabályozás se­gítse elő a beruházók, a ter­vezők, a kivitelezők együtt­működését és ösztönözzön a költségék csökkentésére, a ha­táridő rövidítésére, a haté­konyság növelésére. 3« Szocialista társadalmunk jelentős vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Gazdaság- fejlesztési feladataink megol­dásához új munkaerő a jövő­ben is csak korlátozott mér­tékben áll rendelkezésre, s ezért további fejlődésünk kulcskérdése a rendelkezésre álló munkaerő legcélszerűbb foglalkoztatása. Jelenleg nép- gazdasági szinten nincs kellő összhang a munkahelyek szá­ma és a rendelkezésre álló munkaerő között; vállalati szinten egyidejűleg tapasztal­ni munkaerőhiányt és -feles­leget; a rendelkezésre álló munkaerőt nem mindig ott foglalkoztatjuk, ahol ez nép- gazdasági szempontból a leg­célszerűbb lenne; a munkaidő- alap nincs kellően kihasznál­va, és sok helyen laza a mun­kafegyelem. A meglevő munkaerő jobb, ésszerűbb foglalkoztatása, a munkaerőhelyzet fokozatos ja­vítása sokoldalú, körültekintő intézkedéseket követel az ál­lami irányító szervektől, a gazdálkodó egységek vezetői­től, valamint a párt- és tö­megszervezetektől. A központi tervezés gon­doskodjék arról, hogy a fej­lesztési célok és a rendelke­zésre álló munkaerő elosztá­sa összhangban legyen. Köz­ponti és vállalati szinten az új munkahelyek megszervezé­sekor messzemenően számolni kell a rendelkezésre álló munkaerővel. Minden beruhá­zás élkezdése előtt, meg kell állapítani, hogy milyen belső átszervezéssel vagy e lehető­ség hiányában milyen külső forrásból biztosítható az új berendezések üzemeltetésé­hez szükséges munkaerő. A gazdasági szabályozás és ezen belül a bérpolitika eszközei­vel érdekeltté kell tenni mind a vállalatokat, mind a dolgo­zókat a felesleges munkahe­lyek megszüntetésében, a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti átcsoportosítá­sában. A rendelkezésre álló mun­kaerővel mindenekelőtt a népgazdaságilag fontos, na­gyobb eredményt adó terme­lőtevékenység szükségleteit kell kielégíteni, arra is ügyel­ve. hogy a dolgozók képessé­geiknek leginkább megfelelő munkakörbe kerülj enek. Ok­tatási és képzési rendszerünk­nek a jelenleginél tervszerűb­ben kell elősegítenie a dolgo­zók felkészítését a népgazda­ság szükségleteivel összhang­ban álló foglalkoztatásra. A munka melletti intézményes továbbképzést és átképzést az oktatási-képzési folyamat szer­ves részévé kell tenni. A munkaerővel való jobb gazdálkodásnak nagy tartalé­ka a munkaidő jobb kihasz­nálása. Jelenleg sok idő megy veszendőbe részben anyagel­látási, szervezési hibák, rész­ben a sok helyen megtűrt la­zaságok miatt. Ennek a hely­zetnek a megváltoztatása el­sősorban a munkahelyi veze­tésre ró feladatokat. Biztosí­tani kel] a folyamatos mun­kavégzés technológiai és mun­kaszervezési feltételeit, a normák rendszeres karbantar­tását, a törvényes munkaidő fegyelmezett ledolgozását. Társadalmunk továbbra is biztosítja mindenkinek a sza­bad munkavállalás jogát. A szabad munkavállalás joga el­választhatatlan a munkaköri kötelességek pontos teljesíté­sétől. A becsületesen dolgozó többség igazságérzete is azt követeli, hogy aki nem telje­síti vállalt kötelezettségét, megsérti a munkafegyelmet, az eddiginél nagyobb mérték­ben érezze ennek hátrányait. A gyakori vagy nem méltá­nyolható munkahelyváltozta- tás nagy népgazdasági veszte­ségek forrása, azért az üze­mek, a vállalatok felelős ve­zetői Ilyen esetékben a jelen­leginél következetesebben ér­vényesítsék a törvényadta gaz­dasági és jogi szankcióikat. A pártszervezetek mozdít­sák elő, hogy a kommunisták, az öntudatos dolgozók szemé­lyes példájukkal is segítsék közüggyé tenni a lazaságok elleni harcot, támogassák a gazdasági vezetőknek a mun­kaidő teljes kihasználására, a munkaerő-gazdálkodás javí­tására irányuló intézkedéseit. Az életkörülmények ja­vításának fontos eleme a mun­kaidő csökkentése. Az elmúlt években a társadalom igényé­vel összhangban, széles kör­ben megvalósult a 44 órás munkahét és a kéthetenkénti szabad szombat. A munkaidő további csökkentése a párt politikájának változatlan tö­rekvése, azonban a népgazda­ság helyzete,* a munkaerő- gazdálkodás problémái jelen­leg ezt még nem teszik lehe­tővé. A Központi Bizottság úgy véli, elő kell készíteni az ötnapos munkahét bevezeté­sét az 1980-as évek elejére, a jelenlegi munira idő csökkenté­se nélkül. 5. A népgazdaság tervszerű, arányos fejlődését jól segí­tette gazdaságirányítási rend­szerünk. A központi irányítás, valamint a vállalati, szövet­kezeti és tanácsi önállóság egyidejű erősödése eredmé­nyes volt; ösztönözte a kezde­ményezőkészséget, az egész népgazdaságban jelentős alko­tó energiákat szabadított íeí. A gazdasági vezetők nagyobb része élni tudott a megnöve- kedetot önállósággal, munkájuk nagymértékben járult hozzá eredményeink eléréséhez. Az V. ötéves terv megkez­désével egyidőben sor került a gazdasági szabályozó rend­szer egyes elemeinek módosí­tására. A szabályozó rend­szer továbbfejlesztése elősegí­tette, hogy a vállalatok a külső piaci feltételek változá­sát jobban érzékeljék. A gazdaságirányítás mostani rendszerével egyidejűleg élet.- beléptetett árrendszer segítet­te gazdaságpolitikai céljaink elérését A szocialista gazda­ság erejét bizonyítja, hogy az állam a magas világpiaci árak begyűrűző hatását köz­ponti eszközökkel fékezni tud­ta, biztosította gazdaságunk dinamikus fejlődését,^ népünk életszínvonalának további emelkedését. Emiatt viszont olyan helyzet alakult ki. hogy jelenleg a termelői árszínvo­nal — az állami támogatások és elvonások bonyolult rend­szere következtében — meg­haladja az 'általános fogyasz­tói árszínvonalat. A termelői és a fogyasztói árak nem tük­rözik a valóságnak megfele­lően a ráfordításokat, ami ne­hezíti a tisztánlátást, a haté­kony gazdálkodást, a termék- szerkezet átalakítását, a gaz­daságpolitikai célok megvaló­sítását népgazdasági méretek­ben, s az üzemeknél egyaránt. Ezért a Központi Bizottság távlatilag szükségesnek tartja árrendszerünknek a gazdaság- politikai célokkal összhang­ban álló tökéletesítését. Az ésszerűbb gazdálkodás meg­követeli, hogy a termelői és a fogyasztói árak tükrözzék jobban a valóságos ráfordí­tásokat. Eddigi gyakorlatunknak megfelelően a szükségessé vá­ló fogyasztói árváltozásokat megfelelő jövedelempolitikai intézkedésekkel kell ellensú­lyozni. Ennek kapcsán arra kell törekednünk, hogy haté­konyabban érvényesítsük a munka szerinti bérezés szocia­lista elvét, javítsuk bérezési rendszerünket. Az ár- és bér­rendszernek olyan irányban kell fejlődnie, hogy e keltő együtt hatékonyabban segítse a tényleges teljesítmények, a társadalom számára hasznos munka elismerését, s ezáltal szolgálja jobban alapvető po­litikai célunkat, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelését. (Folytatás a 3. oldalon.) i

Next

/
Thumbnails
Contents