Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

Az MSZMP Központi Bizottságának határozata IV. r Életszínvonal és szociálpolitika 3C Központi Bizottság, a kormány, az országgyűlés reá­lisan számba vette a megne­hezült nemzetközi gazdasági körülményeket, népgazdasá­gunk és az állami költségve­tés teherbíró képességét, s ezért a kongresszuson előter­jesztett, öt évre szóló 23—25 százalékos reáljövedelem-nö­velési előirányzatot az ötéves terv későbbi véglegesítése so­rán 18—20 százalékra módosí­totta. A lakosság életszínvonala gazdasági lehetőségeinkkel összhangban, az elmúlt évek­ben is rendszeresen emelke­dett A kereseti arányok ked­vezően változtak. Központi béremelést kaptak az oktatá­si. a kulturális, az egészség- ügyi ágazatokban, a villamos- energia-iparban, a könnyű­ipar egyes területein dolgozók. Felemelték a műszakpótlékot. A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknak meg­felelően, megközelítőleg azo­nos ütemben emelkedett. Az átlagot némileg meghaladó mértékben növekedett az üze­mi munkások bére. Az áruel­látás javult, a választék bő­vült. A lakosság fogyasztása, a reáljövedelem és a reálbér emelkedése azonban' összessé­gében két év alatt 1—2 szá­zalékkal elmarad a tervezet­től. A párt továbbra is arra tö­rekszik, hogy a jövedelemel­osztási arányok jobban szol­gálják építőm unkánkat, a ter­melés növekvő eredményeire támaszkodva rendszeresen emelkedjék a lakosság élet- színvonala. javuljanak az élet- körülmények. A tervidőszak első két évében 187 000 (ebből 66 050 állami) lakás, az ötéves terv­ben előirányzottnál összesen 20 000-rel több épült. Az új lakások 93—95 százaléka ket­tő- vagy több, ezen beiül 35— 38 százaléka három- vagy több szobás. Javult a lakások fel­szereltsége. Csökkent a kom­fort nélküli lakások száma. Az állami lakásépítés — a korábbi évékkel ellentétben — a tervezettnél nagyobb. A lakásépítésben növekedett Bu­dapest és a többi város része­sedése. Budapesten nem sike­rült a hosszú ideje fennálló viszonylagos lemaradást a ter­vezett mértékben behozni, ma is súlyos gondok vannak. A tanácsok által az elmúlt két. évben kiutalt lakások mintegy hetven százalékába fizikai dolgozók költöztek be. A lakáselosztásban érvényesül a kongresszusnak az a határo­zata, hogy minden három- és többgyermekes családot né­hány éven belül önálló lakás­hoz kell juttatni. Az ilyen családok két éven belüli la­káshoz juttatása a fővárosban és a nagyvárosokban lénye­gében megoldható, országos méretben, még nem. A lakás­hoz jutott családoknak mint­egy fele fiatal házas. A la­kosságot differenciált hitellel, illetőleg kedvezménnyel ösz­tönözzük a lakásépítésiben való anyagi részvételre. Számottevő eredményeink ellenére a lakáskérdés válto­zatlanul legnagyobb társada­lompolitikai problémánk. A több új lakás ellenére nem csökkent, sőt némileg emelke­dett a lakásigénylők száma a családok szétköltözése, a na­gyobb létszámú fiatal korosz­tályhoz tartozók családalapí­tása, a faluból a városba való áramlás és az igények emel­kedése miatt. Nagy anyagi erőt köt le a lakásállomány karbantartása, a korszerűt­lenné vált lakások szanálása és pótlása, valamint a rend­kívül eszközigényes kommu­nális építkezés. A tanácsi és szövetkezeti lakások kivételével a lakás­árak meghaladják az átlagke­resetű dolgozók, különösen a fiatalok anyagi lehetőségeit. Folytatódott a telekárak és az építési költségek növekedé­se. Ez egyéb hátrányos társa­dalmi következmények mel­lett nem kívánatos módon megnehezíti a magánlakás­építést. Ezért fokozottabb gon­dot kell fordítani a telekárak, az építkezési költségek alaku­lására, a magánerőből történp lakásépítés fettételeinek meg­javítására. A lakáshoz jutás jelenlegi formáinak áttekintésével, fe­lülvizsgálatával újabb és jobb lehetőségeket kell keresni an­nak igazságosabbá tételére. Továbbra is támogatni kell az olyan átmeneti megoldásokat, mint például az albérlői há­zak létesítése és a nagyváro­sokban szorgalmazni kell a nyugdíjasok házainak építését is. A párt tisztában van az­zal, hogy a lakáskérdés kielé­gítő megoldása hosszabb időt igényel és jelentősek a nép­gazdaságra háruló terhóc, mégis úgy véli, hogy állami támogatással és az állampol­gárok saját eszközeinek moz­gósításával a reális megoldá­sok kialakithatők. A Közpon­ti Bizottság még ebben az esztendőben napirendre tűzi a 15 évre szóló új lakásprogram megtárgyalását 2. Az életszínvonal emelé­sének egyre fontosabb eleme a szolgáltatások fejlesztése. A szolgáltatások az életkörülmé­nyek javulásával a fogyasztás egészénél gyorsabban növek­vő. égető társadalmi igénnyé váltak. A nők mind nagyobb hányada vállal -kereső foglal­kozást, ez, valamint a változó életmód (a televízió, a ház­tartási gépiek elterjedése) új­fajta igényeik sokaságát kel­tette. Bár a szolgáltató válla­latok teljesítménye növeke­dett, a kisiparosok száma gyarapodott, az igények emel­kedésével nem- sikerült lépest tartani. A határozottabb előrelépést közgazdasági okok és az élet- színvonal követelményei . is indokolják. A javító-szolgál­tató ipar egy munkahelyre jutó beruházás-, anyag-, im- p>ort-, energia-igénye a nagy arányú kommunális ágazato­kon — az energia-, víz-, gáz­szolgáltatáson kívül — vi­szonylag alacsony. A népgaz­dasági erőforrások arányosabb elosztásával, szükség szerint külön piénzügyi alapokkal é6 anyagi ösztönzéssel is támo­gatni kell a szolgáltató háló­zat fejlesztését. A lakosság ellátásának ja­vítása érdekében fejleszteni - kell az állami, a szövetkezeti, j a kisiparosi szolgáltatói tevé­kenységet. Támogatni kell a ! dolgozók munkaidő után vál­lalt, mellékfoglalkozásként végzett szolgáltatói tevékeny­ségét, valamint a nyugdíjasok bevonását a munkába. Az il­letékes szervek fordítsanak nagyobb figyelmet a fontos társadalmi problémát jelentő szolgáltatásokra. Javítsák a szövetkezetek anyagi érdekelt­ségét, a kisiparosok munká­éi adózási feltételeit, dolgoz­zák ki a szolgáltatások fej­lesztését segítő intézkedése­ket és a távlati terveket. 3. Az ötéves terv széleskö­rű szociálpolitikai program megvalósulását irányozta elő; e programnak a megvalósítá­sát a párt és a kormány to­vábbra is fontos feladatának tekinti. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a gyermek- nevelés támogatására, a töob- gyermekes családok helyzeté­re. A bérből és fizetésből élők családi pótléka — a húsár­emelés ellentételezéséről elte­kintve — nem változott. A termelőszövetkezeti tagok csa­ládi pótléka azonos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesz­tettük a gyermekgondozási segélyt a szakszövebkezeti ta­gokra. A gyermekintézmény­hálózat a tervezett mértékben bővül, egyes területeken a társadalmi munka eredménye­ként azt meg is haladja. A megnövekedett születésszám miatt azonban az ellátottsági színvonal kevésbé javul. Bő­vült a nagycsaládosok üdülési lehetőség». A Központi Bizottság a nyugdíjasok, általában az idős korú lakosság helyzetét tár­sadalmunk fontos problémá­jának tekinti. A központi ár­emelések kompenzálásával és az automatikus nyugdíjemelés bevezetésével csak részben le­hetett megőrizni a nyugdíjak reálértékét. Nehezíti a prob­léma megoldását, hogy a kü­lönböző időszakban nyugdíjba ment dolgozók nyugdíja kö­zött nagyok a különbségek. A helyzet teljes körű áttekintése és az anyagi fedezet megte­remtése alapján javaslatokat szükséges kidolgozni az egyen­lőtlenségek mérséklésére, mi­vel fejlődésünk újratermelő­dő és a lakosság jelentős ré­szét érintő kérdéséről van szó. Nagy gondot kell fordítani a munkaképes nyugdíjasok ak­tív termelő- és társadalmi te­vékenységére. A párt. kor­mányzatunk az idős korúak problémáival ' átfogó módon foglalkozik, arra törekszik, hogy e nagy jelentőségű kér­désben is megfelelő megoldá­sokat érjen el. Több központi szociálpoliti­kai intézkedés a tervidőszak második felében realizálód­hat. Az V. ötéves terv hátra­levő éveiben gazdasági lehe­tőségeinkkel összhangban emelni kell az alacsony nyug­díjakat, a három- és több­gyermekes családok családi pótlékát. V. Ideológia és művelődés A szocialista építés előre­haladásával jelentős szemlé­letváltozás következett be az ideológiai munlka és a műve­lődés társadalmi szerepének megítélésében, nőtt az ideoló­giai és kulturális terület fo­gékonysága a társadalmi és a politikai kérdések iránt. A marxista—leninista eszmék a »közgondolkodás meghatározó tényezői. Értelmiségünk a szocializmus ügye mellett áll. Az elmúlt három évben -is előrehaladtunk a tudományos kutatás fejlesztésében, a kuta­tási eredmények hasznosítá­sában, javult a kutatómunka hatékonysága. Több intézke­dés történt az állami oktatás fejlesztése érdekében. A világ­nézeti nevelés színvonalának emelése céljából új tantár­gyakat vezettek be. Erősödött az oktatás és a közművelő­dés egysége, százezrek képzik, művelik önmagukat iskolán kívül. Fejlődtek a különböző művészeti ágak, az írók, az 'előadó- és alkotóművészek ér­tékes művekkel gazdagították életünket. Az agitáció, a pro­paganda, a tájékoztatás job­ban összpontosítja figyelmét a szocialista épílőmunka fő kérdéseire. Mindezek eredmé­nyeképpen erősödött népünk szocialista világnézete, emel­kedett műveltségének színvo­nala. Társadalmunkban, s ezen belül közéletünkben — első­sorban a társadalmi fejlődés adot,t szakaszának objektív ál­lapota, de az ideológiai mun­ka hiányosságai, az elvi út­mutatások esetenkénti erőt­lensége miatt is — még meg­találhatók a burzsoá ideoló­gia. a nacionalizmus, gyakrab­ban a kispolgári gondolkodás- mód és erkölcs maradványai, sőt újraéledésének tünetei. A szocialista közgondolkodás fejlődése mutatkozik meg ab­ban, hogy társadalmunk túl­nyomó többsége elutasítja a társadalomellenes magatartás különböző megnyilvánulásait, a protekcionizmust, a bürok­ráciát, élesen elítéli a pazar­lást, a hatalommal való visz- szaélést. Kevésbé egységes a ■közhangulat a kispolgári szem­léletmód "és erkölcs, a befelé- fordulás. a közösségtől való elzárkózás helytelenítésében. A szocializmus építésének előrehaladásával, a nemzet­közi ideológiai harc fokozódá­sával szoros összefüggésben növekszik a tudati tényezők, a pórt ideológiai tevékenységé­nek szerepe. Az ideológiai és művelődési terület egészének közös feladata, hogy fokozot­tabb mértékben irányítsák a közfigyelmet a társadalom I fejlődése szempontjából leg- ! fontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre: növelje a munka becsületét, erősítse a közössé­gi szemléletet, mélyítse a szo­cialista hazafiságot és az in­ternacionalizmust. Az ideológiai és kulturá­lis területen dolgozó 'kommu­nistáknak nagyobb felelősség- J gél, színvonalasabban és kez- ] deményezőbben kell azon munkálkodniuk, hogy a-társa­dalomtudományi kutatások, a marxizmus—leninizmus okta­tása, az iskolák és az egyete­mek, a köziművelődési háló­zat, az irodaim! és művészeti alkotások, a sajtó, a rádió és a televízió fokozott mérték­ben segítsék a szocialista tu­dat, életmód, műveltség és közgondolkodás térhódítását. A fejlődésünk jelenlegi sza­kaszával együttjáró problé­mák megoldásának, a szocia­lista tudat gazdagításának és erősítésének nélkülözhetetlen feltétele a marxista—leninis­ta elmélet művelése, alkotó alkalmazása és fejlesztése, a társadalmi fejlődés, a nem­zetközi osztályharc új kérdé­seinek kutatása és megvála­szolása, a hazai és a nemzet­közi tapasztalatok elméleti ál­talánosítása. Tudományos el­méletünk művelése és fejlesz­tése teszi lehetővé, hogy elke­rüljük a dogmatizmus veszé­lyeit, a marxizmus moderni­zálásának ürügyén jelentkező revizionista tévutakat, s az elmélet lebecsüléséből fakadó voluntarista, nihilista nézete­ket. A társadalomtudományi ku­tatásokkal foglalkozó kommu­nisták tekintsék legfontosabb pártmegbízatásuikmak a szo­cialista társadalom és a mai világ fejlődésével kapcsolatos elméleti-ideológiai problémák folyamatos kutatását. Az ideo­lógiai és társadalomtudomá­nyi kutatómunka feladatainak jobb megoldása érdekében az eddiginél tudatosabban kell elősegíteni a különböző tár­sadalomtudományi ágaik mű­velőinek, a párt intézmények­ben, az akadémiai intézetek­ben és az egyetemi tanszéke­ken dolgozó kutatóknak közös tevékenységét. Messzemenően támaszkodni kell a kommu­nista és munkáspártok fejlő­dő ideológiai együttműködé­sére. Az ideológiai munka fejlő­dését sürgeti fokozottabb rész­vételünk a nemzetközi színté­ren egyre bonyolultabbá váló eszmei küzdelmekben. Ez szo­rosan összefügg mind az ideo­lógiai nevelőmunka hazai fel­adatéinak megoldásával, mind a béke. a társadalmi haladás, a szocializmus ügye iránt vál­lalt internacionalista elkötele­zettségünkkel. 9 A marxista—leninista el­mélet művelésének, az új problémák tudományos elem­zésének. az ideológiai kérdé­sek tisztázásának nélkülözhe­tetlen feltétele az alkotó vt ta. A társadalomtudományi kutatást végző kommunisták pártossága jusson kifejezésre mind az egyes problémák marxista megválaszolására való törekvésben, mind az al­kotó ideológiai viták vállalá- j sában. A szövetségi politika előse­gíti az ideológiai viták kibon- j takoztatását, javítja a viták 1 fettételeit azáltal, hogy a tudo- mánvos vitához elengedhetet­lenül szükséges alkotó, tár­gyilagos, személyeskedéstől mentes légkört teremt. A kommunistáknak, különösen az ideológiai területen dolgo­zóknak, aktívabb részt kell vállalniuk a vitákban, követ­kezetesebben kell képvisel­niük marxista—leninista vi­lágnézetünket. A politikai szö­vetség nem jelentheti a viták mellőzését, a vitákat viszont úgy kell folytatni, hogy a szo­cialista eszmék befolyása és a politikai szövetség egyaránt erősödjék, 3* A Központi Bizottság 1976. október 26-i határozatá­nak szellemében jelentősen javítani kell a pártoktatás­ban, az egyetemeken és a fő­iskolákon a marxizmus—leni- ruamus oktatását, fokozni keli meggyőző erejét. A színvonal eme’ésének elengedhetetlen feltétele, hogy az elméleti ala­pok meggyőző kifejtése páro­suljon a szaktárgyak marxis­ta—leninista szellemű oktatá­sával és a hallgatókat foglal­koztató aktuális kérdések megválaszolásával. A szocialista társadalom el­sőrendű kötelessége a felnö­vekvő nemzedék nevelése. Fontos feladat a következő időszakban a köznevelés táv­lati terveinek kidolgozása, a felsőoktatás tartalmi és szer­vezeti korszerűsítése, a tan­széki kutatómunka feltételei­nek megjavítása. Az oktatás­ban a minőségi fejlesztésre irányuló erőfeszítésekkel együtt ki kell elégíteni a je­lentős mennyiségi növekedés igényeit is. Az iskolai oktatás és nevelés az eddiginél ered­ményesebben biztosítsa, hogy a tanulók elsajátítsák a kor­szerű műveltség és tudomá­nyos világnézetünk alapjait, a közösségi élet, a szocialista erkölcs normáit, felkészülje­nek a munkára, állampolgári kötelességeik teljesítésére. Ehhez nélkülözhetetlen a pe­dagógusok, az ifjúsági szerve­zet és a szülők összehangolt tevékenysége, egész társadal­munk fokozottabb példamuta­tása és felelősségvállalása. Az ifjúság világnézeti nevelésé­ben kiemelten fontos feladat a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom sok évtize­des harcokban szerzett ta­pasztalatainak megismertetése. Az ideológiai és a kultu­rális munira növekvő jelentő­sége fokozott követelménye­ket támaszt az irányítással szeműben is. Az irányításban az elmúlt két évtized során al­kalmazott legfontosabb elvek és módszerek beváltak. He­lyesnek bizonyult az alkotó1 műhelyek és a helyi irányító szervek önállóságának növe­lése, az alkotó munka és a kísérletezés szabadságának biztosítása, a szocialista cél­jainkat szolgaló alkotások tá­mogatása, valamint az Is,' hogy teret engedtünk olyan humanista szellemű irodalmi és művészeti törekvéseknek, alkotásoknak is, amelyek ugyan más világnézeti alapon állnak, de a szocialista társa­dalom és az egyetemes emberi kultúra számára értéket je­lentenek. A társadalom, s benne a tudomány, az iroda­lom és a művészeteik fejlődé­se, az alkotók felelősségére és a bizalomra épülő irányító- munka lehetőyé teszi, hogy csak kivételes esetben kelljen adminisztratív évközhöz nyúl­ni. Művelődéspolitikánk bevált elveinek következetes alkal­mazása azt követeli, hogy az ideológiai és a művelődési munka növekvő társadalmi szerepének megfelelően foko- > zotíabban érvényesüljön a párt- és állami szervek elvi­politikai irányítása. Művészet­politikánk időszerű és tartós feladata a társadalmi és kul­turális fejlődés új jelenségei­nek feltárása, a pozitív ten­denciák kibontakozásának elő­segítése, a kedvezőtlen voná­sok folyamatos kiküszöbölése. Növekvő követelményeket kell támasztani a kommunis­tákkal, mindenekelőtt a ve­zetőkkel szemben. Az alkotó műhelyek és a helyi szervek továbbra is kívánatos önálló­sága megfelelő felelősséggel párosuljon. A tudományos és a művé­szeti kritika következetesen érvényesítse és képviselje a marxista—leninista elvein­ket. a nem-marxista nézetek határozottabb elvi bírálatban részesüljenek. A kommunisták minden szintéin vállalják a felelősségből rájuk háruló részt a párt politikájának megvalósításáért az ideológia, az oktatás, a kultúra, a köz- művelődés területén. Ennek érdekében az elvi-orientáló munka megjavítására, a szo­cialista eszmeiségű alkotások következetesebb támogatásá­ra, a marxista erők fokozot­tabb összefogására van szük­ség. VI. A párt A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a párt szervezetei és tagjai a XI. kongresszus ha­tározatainak szellemében és azok megvalósításáért dolgoz­nak. A párt eszmei, politikai és szervezeti egysége szilárd, tömegikapcsolatai erősek. A párt vezető szerepe a szocializmus építésének ' irá­nyításában és szervezésébert megfelelően érvényesül. A marxizmus—leninizmus tu­dományos elméletére támasz­kodva és a társadalmi fejlő­dés valóságos helyzetéből ki­indulva a párt határozza meg a szocializmus építésének so- ronlévő és távlati feladatait, a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit képvisel­ve szervezi és irányítja az épífőmunkát, ellenőrzi a vég­rehajtást. Tevékenységében épít áz állami és a társadal­mi szervekre, támaszkodik a tömegszervezetekre,, mozgal­makra — a Hazafias Nép­frontra, a Kommunista Ifjú­sági Szövetségre, a szakszer­vezetre, a nőmozgalomra —, amelyek szocialista rendsze­rünkben rendeltetésüknek megfelelően önállóan tevé­kenykednek. A párt irányító tevékeny­ségének fontos részeként a pártellenőrzés minden szinten javult, rendszeresebbé vált és kiterjedt a párt-, az állami, a társadalmi, a gazdasági élet összes területére. A párt vezető szerepének erősítése, irányító munkájá­nak további javítása fejlődé­sünk alapfeltétele, s ez meg­kívánja munkamódszerének állandó javítását. A munká­ban nélkülözhetetlen elemző, értékelő tevékenység mellett nagyobb figyelmet kell fordí­tani az egységes cselekvésre, a végrehajtás megszervezésé­re és az ellenőrzésre. A vá­lasztott testületek tagjai egyé­nileg is jobban vegyenek részt a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében. 2. a kongresszusi határoza­toknak megfelelően eredmé­nyesen hajtottuk végre apárt; tagsági könyvek cseréjét. A tagkönyvcsere során törlés és kilépés útján 20 760-an kerül­tek ki a pártból; eltérő poli­tikai felfogásuk, a párt poli­tikájával való egyet nem ér­tésük miatt mindössze 34-en váltak ki. A párt a kongresszus óta eltelt időben is egészségesen fejlődött: 1975-től 1978-ig 83 ezer új tagot vettek fel, közü­lük 56 százalék fizikai dolgo­zó, 60 százalék harminc év alatti és 31 százalék a nő. Az újonnan felvett párttagok nagy többsége a tagfelvételt megelőzően tömegszervezetek­ben, szocialista brigádokban, munkásőrségben végzett tár­sadalmi munkát. Jelenleg ere­deti foglalkozás szerint a párttagság csaknem háromne­gyede munkás és paraszt. A tagkönyvcsere ugyanúgy,, mint a mindennapi munka ta­pasztalatai is megerősítették, hogy a pártegység nem egy­szer s mindenkorra adott, azt az időszerű feladatokhoz iga­zodóan újból és újból meg kell teremteni. Nem elég az elvekben, a feladatokban egyetérteni, a cselekvésben is egységesnek kell lenni. Az egysé_g legfőbb tartalma és célja a XI. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtása, a fej­lett szocialista társadalom építése. 3. A, párt politikájának megvalósulásában döntő sze­repe van a káderek helytál­lásának. A párt és az állam vezető testületéiben, valamint apparátusában, a gazdasági, a kulturális építőmunka terüle­tein különböző szinten dolgo­zó párttag és pártonkívüli ká­derek zöme megfelel a köve­telményeknek, szocialista el­vek, s normák szerint él és dolgozik, alkalmas a megnö­vekedett feladatok ellátására, (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents