Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

Szakszervezeti vi Iá g kongresszus Prágában AZ APARTHEID HÉTKÖZNAPJAI nn** á. rr lorzsio — Rolls Royce-szal fFolytatás az 1. oldalrőt) A kongresszus ezután elkez­dődött tanácskozási szakaszá­nak első programjaként Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára előterjesztette a világszervezet — a legnagyobb nemzetközi szakszervezeti tömörülés — ötéves munkájáról és tevé­kenységének további irányáról szóló beszámolót. Áttekintette a várnai kong­resszus óta a nemzetközi élet­ben végbement jelentősebb válozásokat, az eredményeken kívül felsorolva a nemzetközi helyzet még mindig megoldat­lan, legégetőbb problémáit is. Hangsúlyozta, hogy az SZVSZ és az általa képviselt erők to­vábbra is szolidárisak a világ minden dolgozójával, akit még elnyomás, jogtalanság sújt, többek között megemlítve a Palesztina! és a chilei nép iránti szolidaritás szilárdságát. Részletesen képet adott a tő­kés világrendszer hosszú ide­je tartó és mély gazdasági válságának súlyos következmé­nyeiről. Rámutatott például, hogy a kapitalista országokban a válság előtti 2—3-ról átla­gosan 6 százalék fölé emelke­dett a munkanélküliek ará­nya. Elemezte a fejlődő orszá­gok jelentős részének súlyos gazdasági problémáit, a nem szűnő nyomor és az éhezés je­lenségeit is. A dolgozók harc­készségének és aktivitásának példái között kiemelte annak jelentőségét, hogy világvi­szonylatban az 1956. évi 7,7 millióról 1976-ban már 60 millióra nőtt a sztrájkokban résztvett dolgozók száma. Pierre Gensous ezután meg­állapította, hogy bár a szocia­lista országok gazdaságát is érinti a tőkés világgazdaság válsága, már csak élénk és nagyarányú külkereskedelmük miatt is —, ezekben az or­szágokban a nemzeti jövede­lem és a dolgozók életszínvo­nala mégis folyamatosan emelkedik, folytatódik a gaz­daság egészséges fejlődése, je­lentős eredményeket érnek el a szociális körülmények javí­tásában, a munkabiztonság fokozásában és sok más, a dolgozók tömegei számára lét- fontosságú területeken. »Rendkívül fontos, hogy gyorsan hajtsák végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának Del-Libanonra vonatkozó ha­tározatát. Azt akarjuk, hogy Izrael vonuljon ki Dél-Liba- nonból, s súlyt helyezünk arra, hogy minden szükséges támo­gatást megadjunk a libanoni ellenőrzés helyreállításához az ország déli részében« hang­súlyozta Kurt Waldheim a bejrúti repülőtéren tartott saj­tókonferenciáján. Waldheim a bejrúti repülő­térről a libanoni elnöki pala­A Norvég Kommunista Párt XVI. kongresszusa va­sárnap Oslóban befejezte munkáját. A kongresszus résztvevői határozatban biztosították tel­jes támogatásukról az ország­nak a neutronfegyver gyártá­sa ellen küzdő haladó erőit. A pártkongresszus résztve­vői határozatban ítélték cl Izrael Libanon elleni agresz- szióját ; A tanácskozás ‘résztvevői el­fogadták; az »Aktív békepoli­tikáért-« című kiáltványt, amely megállapítja, hogy az emberiség legfontosabb fel­adata az új világháború iá- robbantásának megakadályo­zása. . 1 A kongresszusnak egy má­sik kiáltványa a tőkés orszá­gokat sújtó gazdasági válság­gal foglalkozik, s megállapít- < A főtitkár végűi hangsú­lyozta: az SZVSZ minden szer­vezettel és erővel hajlandó sokoldalúan és' hatékonyan együttműködni, akcióegység- re lépni, amely ugyanezeket a nemes célokat magáénak vall­ja. Tegnap délelőtt folytatódott a világkongresszus. A küldöt­tek és a vendégként jelenlévő résztvevők megvitatják Pierre Gensousnak, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárának a szervezet ötéves tevékenységé­ről, és további céljairól elő­ző nap előterjesztett beszámo­lóját A hétfő délelőtti ülésen Sri- pad Amrrt Dange, az SZVSZ alelnöke, az Indiai Országos Szakszervezeti " Kongresszus főtitkára elnökölt A vitában elsőként Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Bizottságának elnöke szólalt^ fel. A szovjet küldöttség vezető­je méltatta a kongresszus vi­lág-jellegét, amely — mint mondotta — többek között abban is tükröződik, hogy a tanácskozáson olyan szakszer­vezetek küldöttségei vannak jelen, amelyek teljesen eltérő társadalmi és gazdasági félté-, telek között harcolnak a dol­gozók jobb életéért. Röviden vázolta a világfejlődés mai uralkodó irányzatait, és meg­állapította, hogy mindenütt növekszik a munkásosztály és szakszervezetek szerepe, ezzel együtt azonban a világ sor­sáért való felelősségük is. A békéért, a fegyverkezés korlá­tozásáért vívott küzdelem egy­úttal harc a dolgozó tömegek életviszonyainak javításáért is — hangoztatta Sibajev. A szakszervezeti világmoz­galom időszerű feladataival foglalkozva többek között sür­gette a leszerelés gazdasági vonatkozásaival foglalkozó nemzetközi szakszervezeti ér­tekezlet mielőbbi összehívását a különféle irányzatú ^szak- szervezeteknek a nemzetközi monopóliumok elleni akció­egységét, és kiemelte az űjtí- pusű nemzetközi gazdasági viszonyok megteremtésének fontosságát A szovjet szak- szervezetek nevében egyetér­tését fejezte kl a vasárnap el­tába hajtatott, ahol azonnal megkezdte tárgyalásait Eliász Szárkisz államfővé!, Szelim Al-Hossz miniszterelnökkel, valamint Fuad Butrosz kül- ügy- és hadügyminiszterrel- A tárgyaláson részt vesz Ensio Siüasvuo tábornok, az ENSZ közel-keleti haderőinek fő­koordinátora és Emmanuel E rskine tábornok, a Libanon­ban állomásozó ENSZ-erők fő- parancsnoka is, akik közvetle­nül Waldheim előtt érkezett Bej rútba. ja, hogy ez a válság egyre erőteljesebben érezteti hatá­Srdekes hírt .röpítettek vi­lággá Washingtonban a hír­szolgálati irodák. Eszerint Carter elnök népes kísérettel, tanácsadóinak egész seregével és a kabinet tagjaival, bezár­kózik a Camp David-i elnöki rezidenciára. A gyakorlat cél­ja afféle szuperbizalmas me­ditáció, ahogy hivatalosan ne­vezik, önvizsgálat a Fehér Ház és a kormány tevékeny­ségéről, a jövő feladatairól. Az önvizsgálat mindig ro­konszenves dolog — ha való­ban komoly a szándék a ta­nulságok levonására és az eb­ből következő megújulásra. A szándék komolyságát csak az elkövetkező időszak bizonyít­hatja. A tanácskozás okairól azonban jóval többet tudunk. A lényeg az, hogy a Fehér Házat aggasztja Carter nép­szerűségi mutatóinak megle­hetősen rohamos süllyedése. Bár az önvizsgálattal kapcso­latos közlemények elsősorban hangzott főtitkári beszámoló­val és a kongresszusi doku­mentum-tervezetekkel, to­vábbá biztosította az SZVSZ-t a szovjet szakszervezetek tel­jes támogatásáról, külön mél­tatva azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket az SZVSZ a szakszervezeti világmozgalom egységéért tesz. A délelőtti ülés további ré­szében Costa Ráca és Burundi képviselője beszámolt hazájá­nak helyzetéről, szakszerve­zeteinek harcairól. Georges Séguy, a francia általános munkásszövetség (CGT) főtit­kára a kapitalista válságnak a francia dolgozókra háruló következményeiről, a nemrég tartott választásokról és hatá­sukról beszélt, majd kifejtette a CGT-nek az SZVSZ továb­bi tevékenységére vonatkozó álláspontját. Ennek során megismételte az SZVSZ ve­zető testületéinek szombati tanácskozásán már elhangzott bejelentését, hogy a CGT vál­tozatlanul részt kíván venni a világszövetség tevékenysé­gében, de nem fogja képvi­seltetni magát az SZVSZ tit­kárságában.  vasárnapi szovjet lapok nyilvánosságra hozták az SZKP Központi Bizottságának május 1-i jelszavait. A köz­ponti bizottság üdvözli május 1-ét, a dolgozók nemzetközi összefogásának napját az im­perializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért vívott harcban. Test­véri üdvözletét tolmácsolja a szocialista országok népeinek és hangsúlyozza: »Éljen és vi­rágozzék a szocialista világ- rendszer, mint az antiimpe- rialista harc fő ereje, a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás támasza! Éljen a szo­cialista közösség kommunista- és munkáspártjainak, népei­nek egysége és összeforrottsá- ga!« Az SZKP Központi Bizott­sága testvéri üdvözletét küldi a világ kommunista- és mun­káspártjainak, és állást foglal amellett, hogy a marxizmus— leninizmus, a proletár inter­nacionalizmus alapján erősöd­jék a világ kommunistáinak egysége és összeíorrottsága. Az SZKP május 1-1 jelsza­vai köszöntik a kapitalista or­szágok munkásosztályát, az imperializmus, a fajüldözés, s a gyarmatosítás ellen küzdő afrikai, az imperialista mono­póliumok, a reakció és a fasiz­mus ellen harcoló latin-ame­rikai népeket, s felszólítják Ázsia népét, erősítsék harcu­kat a béke megszilárdításáért, az együttműködésért, a jó­szomszédi kapcsolatokért, az ázsiai biztonság szavatolásá­ért Camp David belpolitikai témákat — a dol­lár helyzetét, gazdasági-szo­ciális kérdéseket — említenek, biztosak lehetünk abban, hogy Camp Dávidban külpolitikai dilemmák is terítékre kerül­nek. E feltételezésre — persze számos egyéb tényező mellett — két döntő alap van : 1. a köz­vélemény-kutatásokból egy­értelműen az tűnik ki, hogy az elnököt elsősorban »hatá­rozatlanságáért, az egyértel­mű politikai célkitűzések hiá­nyáért« bírálják. Ezzel össze­függésben elég arra gondol­nunk, hogy Carter a minap tért ki — a közismert halasz­tással — a neutronbombával kapcsolatos súlyos döntés elől Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a jövő héten Moszkvába „utaz&. Ülést tart a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága összehívták a Varsói Szer­ződés tagállamai külügymi­niszteri bizottságát. Az előzetes megállapodás­nak megfelelően április máso­dik felében Szófiában kerül sor a Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bizott­ságának ütésére. Gierek Moszkvában Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására tegnap baráti látogatásra Moszkvába érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Giereket a repülőtéren Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke és Konsztantyin Kuszákon, a központi bizottság titkára fo­gadta. Az SZKP Központi Bizott­sága felszólítja a világ népeit, fokozzák erőfeszítéseiket az izraeli agresszió következmé­nyeinek teljes felszámolásáért, az igazságos közel-keleti béke megteremtéséért, emeljék fel szavukat az arab országok bel- ügyeibe való imperialista be­avatkozás ellen. Az SZKP Központi Bizott­ságának május 1-i jelszavai sürgetik az európai országo­kat és népeket, hogy küzdje­nek a helsinki záróokmány­ban foglaltak maradéktalan valóra váltásáért, Európának a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadal­mi baladás kontinensévé té­teléért A központi bizottság jelsza­vai állhatatos harcot sürget­nek a nemzetközi enyhülés el­mélyítéséért, a világ vala­mennyi kontinensére való ki- terjesztéséért, azért, hogy az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatok tör­vényévé váljék, a nukleáris fegyverek örök időkre szóló betiltásáért, a fegyverkezési hajsza betiltásáért, az általá­nos és teljes leszerelésért. A jelszavak felszólítják a világ népeit, emeljék fel tiltakozó hangúkat a neutronfegyver gyártása, az új típusú tömeg- pusztító fegyverek kifejleszté­se és előállítása ellen. Az SZKP Központi Bizott­sága május 1-i jelszavaiban végezetül köszönti a Szovjet­unió lenini külpolitikáját, az SZKP XXV. kongresszusán el­fogadott békeprogramot. ter moszkvai látogatása min­dig jelentős esemény, most azonban fokozottan az. Egyre világosabb, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik leg­nagyobb negatívuma éppen az a félhomályos, felemás maga­tartás, ami amerikai részről a kulcsfontosságú szovjet—ame­rikai kapcsolatokban jelentke­zik. A tanácskozás színhelye te­hát Camp David. A világ jól emlékszik arra. hogy — most már csaknem két évtizede — éppen ezen a rezidencián ke­rült sor egy olyan tanácsko­zásra, amely nagy, utólag jó­részt beigazolódott, remények­re jogosított a két nagy or­szág, az USA és a Szovjetunió viszonyát illetően. Jó lenne, ha a jelenlegi ön­vizsgálat hangulatát kedvező­en befolyásolná az, amit »a hely szellemének« szokás ne- jresnA, O E. 1 Az ENSZ először 1957. ja­nuár 30-án ítélte el hivatalo­san a dél-afrikai fajüldöző rezsimet. A világ voltaképpen azóta ismeri ezt az afrikaner szót: apartheid. Jelentése egyszerűen elkülönítés, vagy ahogy Pretoriában fogalmaz­zák: »szétválasztott — már­mint faji értelemben szétvá­lasztott — fejlődés«. Azóta nincs esztendő, hogy a nem­zetek világfóruma ne hozna határozatot a földkerekség legnyíltabban fajüldöző, fa­siszta rendszere ellen, 1978-at pedig az apartheid elleni küz­delem évévé nyilvánította. Végülis mi az apartheid, az elkülönítés, a »szétválasztott fejlődés« a gyakorlatban? Az olvasó nyilván emlékszik még a nagy Romm-filmre. Már a címe is telitalálat volt: »Hétköznapi fasizmus«. Sorozatunkban körülbelül ha­sonló módszerrel szeretnénk válaszolni a kérdésre, bemu­tatni a fekete kontinens déli részén uralkodó tömény fa­sizmust; tényeket, adatokat, eseteket villantunk fel — mozaikokat, amiből a kom­mentár kötőanyaga nélkül is összeáll a kép. Három pillér Röviden az előzményekről: 1488-ban Diaz portugál hajós felfedezi — milyen szomorú iróniával cseng ma is e név — a Jóreménység Fokát, Af­rika legdélibb részét. 1652- ben megjelennek az első hol­land telepeseik. 1795-ben fel­tűnnek az angolok, 1814-ben megindul a brit bevándorlás. A XIX. század végén hábo­rúk következnek az angolok és a holland telepesek, a bu­rok között. Katonailag az angolok győznék, de politi­kailag egyre erősödik a búr befolyás. Amikor a második világháború után Smuts tá­bornok, köztársasági elnök megpróbál óvatos lépéseket tenni a faji együttélés felé, a fajvédő búr Nacionalista Párt megbuktatja és magá­hoz ragadja a hatalmat. 1948. május 26-i győzelme nyitja meg azt a korszakot Dél-Af- rikában, amely ma is tart. 1950. júliusában olyan törvé­nyek születnek, amelyek ma is az apartheid-rezsim pillé­rei: 1. A színesbőrűek teljes, »jogilag« is körülbástyázott alávetettsége, 2. a »felforga­tás elleni törvény«, amelynek jegyében bárki bebörtönöz­hető, sőt, kivégezhető és 3. a bennszülöttek »áttelepítését« kimondó törvény. Ennek lé­nyege: a négy és fél millió fehér megtartaná az ország területének 87 ( !) százalékát, a 18 millió afrikait pedig re­zervátumokba, úgynevezett bantusztánokba telepítenék, szigorúan »etnikai«, vagyis törzsi alapon. 1959. június 3-án hozták létre a xhosa törzs lakhelyén az első és mindmáig legnagyobb ban- tusztámt, Transkei néven. „Pusztulásba torkolló tengődés” Abban az országban, amelynek kiváló termőföldjei vannak, amély a tőkés világ aranytermelésének három­negyedéin) adja és amelyben a széntől kezdve a platináin, a rézen, a vasércen, az urán­ércen át a mangánig szinte minden nyersanyag bőségben található, a bantusztánok ki­vétel nélkül olyan területe­ken helyezkednek el, amelye­ken gyakorlatilag — sem­mi nincs. »A bantusz­tánok — írta a minap a Frankfurter Rundschau cí­mű nyugatnémet lap — sem gazdasági, sem más ér­telemben nem képeznek élet­képes egységet Lakosságu­kat a szó fizikai értelmében pusztulásba torkolló tengő- désre ítélték.« Az eddig lé­tesült tíz rezervátum több mint 3000), egymástól néha irdatlan messzeségben lévő, de mindig kopár-értéktelen földdarabból áll össze. Jó példa erre az 1977 vé­gén »kikiáltott«, legújabb bantusztán, Bophuthatswa- na. Ez Északnyugat Trans- vaaltód egészen Dél-Natalig hat elszigetelt földdarabból áll és az összterület mind­össze 6,5 százalékai!) alkal­mas valamilyen mezőgazda- sági művelésre. A tswana- törzs számára létesült rezer­vátum jövedelmének mind­össze 12,3 százaléka szárma­zik magából Bophuthatswa- nából — a többi kívülről jön. Hogy honnan? Azoktól a fér­fiaktól, akik —, hogy család­juk életben maradhasson — a rezervátumhoz nem tarto­zó, fehér területeken már mint nem dél-afrikai állam­polgárok »vendégmunkás­ként« dolgoznak (a fehére­kénél pontosan tízszer kisebb- bérért). „Tamás bátya“ nemet mond Ennek fényében már ért­hető, ami a legújabb, a ti­zenegyedik, tervezett bantusz- tánnal történt, illetve nem történt. A neve: Kwazulu. A legnépesebb törzsnek, az öt­millió főt számláló zulunak szánták. Főnöke, a 49 éves, Rolls Royoe-on járó Gatsha Butheiezi nemrég még »meg­bízhatónak« számított Preto­riában. Bár mindig reformokat kö­vetelt, Butheiezi elítélte »a gyűlöletet és erőszakot«, ezért sokan »Tamás bátyának« ne­vezték. És ez a »Tamás bá­tya«, ez a hajlékony, a re­zsimnek különösebb gondot nem okozó törzsfőnök, akit ötmillió ember tart vezéré­nek, most, amikor meg akar­ták nyitni az újabb életkép­telen bantusztánt, így szólt Johannes Balthazar Vorster miniszterelnökhöz : — Nem, Excellenciás uram. Mindennek van határa. Ehhez a gaztetthez nem adom a ne­vemet. Harcolni fogok. Harmat Endre (Következik: Egy pretoriai telefonszám) A Vegyipari Gépészeti Szakközépiskolában levelező tagozaton továbbfanuiásra lehet jelentkezni a vegyipari gépészeti, a vegyipari, a villamos- energia-ipar! és a bányagépészeti és bánya villamossági szakra. A Jelentkezés határideje: július 15-e. Jelentkezési lapot személyesen vagy levélben lehet igé­nyelni. A vegyipari gépészeti szak címe : Pécs, Rókus u. 2., a többi szak címe: Pécs, Székesfehérvár u. 4, (17657) Waldheim Bej rútban Befejeződött a Norvég Kommunista Párt kongresszusa sat Norvégiában. Az amerikai külügyminisz­Az SZKP május 1-i jelszavai / « r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents