Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

Jó eISjelekkel Surján-völgyi változás Nem tévedés: a szentbalá- zsi tsz tavalyi 900 ezres mí­nusza szép eredmény. Emlék­szem ugyanis, hogy két-há- rom éve még milliókban mér­ték veszteségeiket, ráadásul kilátás sem volt a gyors vá1- tozásra. Ki gondolta volna a megye egyik leggyöngébb adottságú, eszközökben sze­gény tsz-ében, hogy két év alatt visszanyerik egyensú­lyukat és alapot szereznek a bizakodáshoz. Egy éve számot adtunk a különféle átszervezésről, a tervekről. A gazdaságban járva most a már felmutat­ható eredményekről és az Idei elképzeléseikről kérdeztem. Az ősszel £5 mázsás kukori­ca átlagtermést takarítottak be azokon a domboldalakon, ahol az előző évben csak 28-at. 1975-ben a tsz 9 vagon (!) cukorrépát értékesített, ta­valy hasonló vetésterületen 83 vagonnyi termett. Az sem kis eredmény, hogy a tsz, amelyik azelőtt valamennyi kampánymunkánál külső se­gítségre szorult, tavaly új gé­peivel már elment segíteni a Kaposvári Állami Gazdaság­ba. Szénatermésüket megkét­szerezték, és bővében vannak az egyéb takarmányféléknek is. A két év előtti 1930 liter­ről 2550-re nőtt az egy tehén­re jutó tejátlag. Sokat javult a borjúszaporulat és a juhá­szat gyapjúhozama is. Mond­hatná valaki: ez csak meny- nyiségi fejlődés, ma ennél .többet mondanak a minőség és a termelési költség muta­tói. Nos, ezek is javultak a gazdaságban, mégis hiba vol­na ezeket számonkérini. Tar­talékaik zöme ugyanis meny- nyiségi természetű. A gazdaságban folyó alag- csövezési program jelképes is: az ember igényeihez formálja a természetet. A Surján völ­gyének zsombékos, belvizes táblái szépen szántottak. Ta­valy a már művelt, alagcsö- vezett területeken a jobbak­nak is dicséretére váló 391 mázsás si'ókukorica és 58 má­zsás árukukorica termést ta­karítottak be. Idén 200 hek­tár ilyen területük van; ha befejeződik a 13 milliós prog­ram, 400 hektár »alulról ön­tözött« területtel gazdagodnak. Idei terveikben a tavalyi »rekordok« már mint reális követelmények szerepelnek. 45 mázsás kukorica, 35 má­zsás búza és 2700 literes tej átlageredméntiyel számolnak. Példásan élnek az állam adta lehetőségekkel. A 30 százalékos tej lenne’es-növeke­désig járó »prémiumot« ta­valy teljesen kihasználták, idén pedig a kukorica ter­mőterület növeléséért kap­ható kedvezményeket akar­ják megszerezni. Mintegy 10 —12 százalékkal nagyobb te­rületen, 20—22 vagonnal több kukoricát kívánnak termelni. Ha kis lépésekben is — a szerény fejlesztési lehetősé­gekhez igazodva — bővítik létesítményeiket: új tej ház és raktár épül, és — talán ap­róságnak látszik — megkezd­ték a szarvasmarha-telep be­kerítését, fásítását. A gazdaság előrelépése te­hát vitathatatlan. A Surján­völgye Tsz-ben a tavasz be­köszöntővel jó előjelekkel kezdődött meg a munka. B. F. KÉT ARANYÉREM Somogyiak az Agromasexp Zászlódísz, harsogó zene, zakatoló gépóriások, tömör sorok a büfé előtt — a han­gulat hamisítatlanul vásári az Agromasexpo területén. Csak éppen az idő morózus. Hideg szél söpör végig az égbe me­redő darugémek között, szitá­ló eső veri a cukorrépaszedő, vető, arató és betakarító gé­pek hátát. Az elegáns sárga szovjet növényvédő helikopter oldalából piszkos-olajos vízsu­gár csordul, amikor a kiállító képviselője megmutatja a motorházat az alkalmi érdek­lődőknek. Megtréfálta az idő a mező- gazdasági és élelmiszeripari gépek, műszerek seregszemlé­jét. Pedig a rendezők tovább bővítették a látnivalók sorát: a nemzetközi építőipari kiál­lítást (Construma) az idén összeházasították az Agro- masexpo-val. A kiállító cégek, vállalatok érdeklődésében sincs hiány. 207 kiállító küld­te el gépeit, műszereit az Ag- romasexpora, 24-gyel többen, mint 1976-ban. Különösen a tőkés cégek érdeklődése nőtt számottevően: 21-gyel többen jöttek, mint két éve. A Const­ruma 1976-ban még halvány kísérlet volt a jelenlegihez képest. A kiállítók száma, s az igénybe vett terület több mint kétszerese az 1976-osnak. Valóban nem kívánhatnak egyebet a vásári kiállítók: jó időt, sok érdeklődőt és hasz­nos üzletkötéseket. Ez utóbbiakból a jelek sze­rint sincs hiány. A sárga, szürke, piros gép-góliátok kö­zött állandó a nézelödők, ér­deklődők, prospektusokat haj­szolók, fényképezőgépe^ kat­tintgatok serege. A Cbnstru- má-n a Berger daruk árnyé­kában találkoztunk a Kapos­Somogyi VlT-küldöttek ff Ha mind a négyszázan utazhatnánk..." A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ- szervezete az idén elnyerte a KISZ KB vörös vándorzász­laját. A kitüntetéssel együtt járt a jog: a Kubába induló magyar VIT küldöttség egyik tagját a SAÉV KISZ-esei je­lölhetik ki. A fiatalok vá­lasztása Proity Istvánra, a vállalat KISZ-bizottságának titkárára esett. — Az érdem nem az enyém — mondta beszélgetésünk ele­jén. — A vállalat négyszáz KISZ-ese a többi kilencszáz fiatallal együtt harcolta ki ezt a lehetőséget. Megvallom, nem is számítottam rá. hogy én leszek a küldött. Bizal­mat kaptam, társaim egyhan­gúlag jelöltek küldöttnek. Örülök, hogy elismerték a munkámat, de egy kicsit nyo­maszt is ez a megbízatás. Ez­után még többet várnak tő­lem és én is önmagámtól. — Mióta dolgozik a SÁÉV- nél? — Itt kezdtem szakmun­kástanulóként. Az 503-as szakmunkásképző KISZ-tit- kára voltam, majd iskola után a vállalatnál is alapszerve- zetí titkár lettem. Nem hagy­tam el a vállalatot. Minden KISZ-tagot— az azóta kiöre­gedetteket is — személyesen ismerek. Fiatalon is »öreg róka« vagyok. Nemsokára el­végzek egy újabb iskolát, technikus leszek, hiszen a KISZ-titkárság nem tart örök­ké. Szívesebben beszélnék a Késik a tavasz. Egyre türel­metlenebbül lessük a nevelő, melegítő napsugarakat, he­lyette hóval fenyegető felhőle tornyosulnak, szinte' naponta hideg esőt csap az arcunkba a szél. Pedig hivatalosan e hét­tel zárult volna a fűtési sze­zon, így azonban ki tudja, meddig nem nélkülözhetjük a mesterséges meleget. A szeszé­lyes április fele már mögöt­tünk van, s eddig a »rosszab- bik arcát« mutatta felénk. Természetesen ez a legtöbb gondot d szabad ég alatt mű­ködő »üzemnek«, a mezőgaz­daságnak okozza. Nehezen, vontatottan haladnak a mun­kák, a napraforgó, a cukorré­pa vetése mellett — sok he­lyen már befejezték ezt a munkát — gyorsabban szeret­nének hozzálátni a kukorica vetéséhez. Itt lenne az ideje j a nagyra nőtt palánták kiül- j tetősének is. A kaposmérői | Látinca szövetkezetben a kér-1 tészek a legtürelmetlenebbek a szokatlanul hideg idő miatt. A mezőgazdaságról szólva I feltétlenül említést érdemel, hogy a kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola évenkénti állat­tenyésztési vitaülése talán még soha nem váltott ki ek­kora érdeklődést, mint a mos­tani. Minden bizonnyal az a magyarázata ennek — dr. Ro­many Pál mezőgazdasági és ílelmezésügyi miniszter mond- a —, hogy a kisárutermelés lazánkban nem egyszerűen ermelési kérdés, hanem sok ekintetben szociológiai, társa- 1 a lompolitikai és urbanisztikai éma is. Éppen ez a sokolda­1 lóság indokolja az iránta meg­nyilvánuló társadalmi érdek­lődést. Nemcsak a mezőgazdasági miniszter, hanem a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Bor- bándi János, és a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának el­nöke, dr. Papp Lajos állam­titkár is a megyébe látogatott a héten. Somogy vezetőivel át­tekintették a megye iparának, mezőgazdaságának helyzetét, feladatait, az állami ellenőrzés tapasztalatait. Szóba kerülnek a tanácskozáson az idegenfor­galommal kapcsolatos kérdések is. Nem véletlenül, mert bár­mennyire is késik a tavasz, javában tart már a magyár tenger déli partján az üdülési szezonra való fölkészülés. Az áruellátás feladatairól tanács­kozott a . déli part legnagyobb áruszállítója, a Somogy—Zala megyei Fűszért; megnyílt az Európa-szálló, megkezdődött a halászat, és mint hallottuk a jó hírt a MAHART sajtótájé­koztatóján: vízre száll a Bala­tonon a Siófok nevű, négyszáz személyes katamarán, a nagy befogadóképességű, kéttörzsű hajó. Üj kirendeltséget épít és nyit meg a szezonra a Siotour Balatonfenyvesen ; Balaton- szerrtyesen játékterem készüL Csinosítják a kempingeket, és Balatonszemesen elsőként nyí­lik meg április 30-án a nyara­lótelep. Itt és Fonyód—Bélate- lepen az előszezonban ifjúsági üdültetést szerveznek. Készülünk a nyárra, a nap­fényes. jó időre, és készülünk i munkásosztály nagy nemzet­közi ünnepére, Május 1-r*. A kaposvári üzemek, vállalatok, intézmények párttitkárai, szak- s-.-rvezeti titkárai e héten a Latinca Művelődési Központ­ban beszélték meg a munka ünnepének szervezési felada­tait. Mint mindig a hagyomá­nyos május elsejei demonstrá­ción, most is a kitüntetett, a munkában élen járó vállala­tok mennek majd a menet élén. A városi pártbizottság rendezésében ezen a tanácsko­záson szót váltottak arról is, hogy milyen látványos ötle­tekkel kívánják színessé tenni a felvonulást. A hét számos eseménye kö­zül hadd említsük meg, hogy ülést tartott a megyei párt­végrehajtóbizottság: legfiata­labb városunk, Marcali ipará­nak helyzetéről, a fejlesztés feladatairól tanácskozott a testület. A hét végén Fonyó­don megtartott rendezvény I környezetünk védelme szem- ! pontjából volt számottevő. A Hazafias Népfront város- és községpolitikai, valamint kör­nyezetvédelmi albizottsága együttes ülésén részben a zöldterületek kialakításának és fejlesztésének módjáról, jelen­tőségéről váltottak szót, rész­ben pedig arról, hogy mit le­het és kell tenni a korszerű szemétgyűjtés érdekében. A hét krónikájához tartozik az is, hogy az iskolákban vé­get ért a tavaszi szünet, me­lyet — ahogy nagyon sokan szóvá tették —, a naptári ün­nepektől függetlenül, lehetett vonla ésszerűbben is szervezni. Vörös Mári* közös érdemekről, mint ma­gamról. 1975 óta vagyok a KISZ-bizottság titkára. 1976- ban szervezetünk dicsérő ok­levelet kapott a központi bi­zottságtól, 1977-ben elnyertük a kiváló KISZ-szervezet zász­lót, és az idén jött a legma­gasabb kitüntetés. Keményen dolgoztunk. Egy ilyen nagy létszámú szervezetet persze nem könnyű vezetni. Nem személyes sikerekről van szó. Jó lenne, ha mind a négy­százan elutazhatnánk. Mindig eszembe jutnak nagyszerűen dolgozó társaim. Azt a felada­tot tűztem magam elé, hogy minél jobban képviseljem őket, és hazatérve mindent átadjak az élményekből, a VIT hangulatából. — Hogyan készül az uta­zásra? — Sokat olvasok, igyekszem minél több politikai Ismeretet gyűjteni. Szükség lesz rájuk az eszmecseréhez. Más orszá­gok fiaival csak megfelelő politikai tisztánlátással lehet párbeszédet folytatni. Föl kell készülnöm a vitára, az érvelésre is, mert előkerü'het- nek olyan_ kérdések, amelyek­ben nem teljesen értünk egyet. Ez nem zárja ki azt hogy a fiatalok jól megértsék egymást és barátságot kösse­nek. Számomra is az a leg­fontosabb, hogy megtaláljuk azt, ami összeköt bennünket, — És turistaszemmel? — Nem vagyok az utazás megszállottja, bár voltam már néhány őre zá g ban. Kí­váncsian indulok, szeretnék minél többet látni Kubából »Pletykaként« hallottam: el­képzelhető, hogy hajóval uta­zunk. Az nagyszerű lenne. Természetesen szeretnék hoz­ni valamit, de még nem tu­dom. hogy mit. Nem értékes tárgyra gondolok. hanem j olyasmire, ami jellemző a kubaiakra. No meg néhány I szivart... És rengeteg él­ményt. Mem akarom figyelni az ottani ifjúsági szövetség módszereit, a fiatalok hangu­latát. Bizonyára lesz olyan tapasztalatom, amelyet Itthon is hasznosíthatunk. Az itthon maradók sem lesznek »árrák«. Régóta fo­lyik a SÁÉV-nél a VIT-re való készülődés. Kapcsolatot tartanak a kubai nagykövet­séggel, járt náluk a Monca- da-együttes, kis VIT-et ren­deznek a közeljövőben. A négyszáz fiatal közül csak egy jut el Havannába, de a VIT szelleme mind annyiunké. h. P. vári Városgazdálkodási Válla­lat vezetőivel ; döngölő-tömö- rítő gépeket kerestek. Az A- pavilon 6-os számú tárgyaló- termében egymás kezébe ad­ták a kilincset az érdeklődők. A nagy népszerűség oka is gyorsan kiderült. Két arany­érmet nyert bemutatott termé­keivel a vállalat, s erre — bár régi kiállítók — még nem volt példa a Kaposvári Mezőgép­nél. Az egyik »kitüntetett« a súly szerint osztályozó gyü­mölcsválogató, a másik az univerzális rakodógép. Mind­kettő a Mezőgazdasági Gép- fejlesztő Intézet konstrukció­ja. — Mit tud a két aranyér­mes termék? — kérdeztük Tapazdi Jenőtől, a piackuta­tási és vevőszolgálati osztály vezetőjétől. — A gyümölcsválogató a korábbi gépek továbbfejlesz­tett változata. Az előző gépsor nagyság, ez súly szerint osz­tályoz. Könnyebben, gyorsab­ban megy az exportcsomagolás és a gyümölcs épségét is job­ban óvja a gép. Az ország legnagyobb almatermelő kör­eszközt használhat, s ennél lényegesen több munkaműve­letet végez. Liftbe, vagonba is befér, helyben is fordul, al­kalmas kőrakodástól kezdve istállótisztításig, a mélyalmok felszakítására, kirakására. — Mikor kezdi ezeket gyár­tani a vállalat? — kérdeztük Dóra László főmérnöktől. — Valószínűleg jövőre. A rakodógép egyes berendezéseit, alkatrészeit nálunk és a szo­cialista országokban egyelőre nem könnyű beszerezni. Most törjük a fejünket, hogyan ké­szítsük elő a gyártást a lehető legkevesebb importalkatrész­szel. A gépre széles körű igény van, csak elhatározás kérdé­se, hogy tovább bővítjük-e a felszerelhető munkaeszközök számát. Először vesz részt a Constru- mán a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Panel für­dőszobákat és egy épület tér­elemet mutatnak be. Ez utób­biból készül a kaposvári gya­korló iskola. Nemcsak a szem­nek kellemes és a térkialakí­tásban hasznos ez az elem, zetében, a Nyírségben már használnak hasonló — de olasz gyártmányú — válogató­kat. Elmondták, hogy az al­mának legfeljebb csak 0,5 szá­zaléka sérül meg. S ez a nyírségi mennyiségnél igen komoly szám; egy százalék 400 vagon! Az univerzális rakodó igen praktikus, gyorsan, kis he­lyen fordul. Nyolcféle munka­hanem különleges szerepe 1» van a ház szerkezetében. A bemutatott homlokzati fal ön­magában is teherhordó és nagy fesztávú panelok kap­csolhatók hozzá. A vállalat azt várja a kiállítástól, hogy ez az iskolaépítésnél jól használ­ható falelem Somogyon kí­vül, legalább Dél-Dunántúlon is népszerűvé válik. Csupor Tibor 1 több cukorért Készülnek a minőség szerinti átvételre A cukorrépatermesztés gaz­daságosságának javítása, az eddiginél több. olcsóbb, jobb minőségű cukor előállítása, a termelés integrálásának a ki- szélesítése. valamint a cukor- tartalom szerinti répaátvétel­re való áttérés feltételeinek a megteremtése a cukoripar idei legfontosabb feladata — állapították meg szombaton Ercsiben, a cukoriparban dol­gozó szocialista brigádvezetők X. iparági tanácskozásán, ahol az iparág vezetői, vala­mint több mint ötezer szo­cialista kollektíva képviselői vettek részt. A cukoriparban mind na­gyobb jelentősége van a cu- kortermelési integrációs rend­szereknek. — A tavaly első­ként létrehozott petöházi rendszer ló) vizsgázott: a táb­lákra adaptált termelési tech­nológia kidolgozása, a kiváló minőségű vetőmag és a meg­felelő géppark biztosítása, va­lamint az előírt termelési technológia következetes be­tartása azt eredményezte, hogy a rendszerhez tartozó gazdaságokban az országos átlagnál 1 százalékkal maga­sabb cukortartalmú répát ta­karítottak be. Ez csaknem 300 vagon cukortöbbletben reali­zálódott. A kedvező tapasztalatok alapján az idén újabb integ­rációs termelési rendszer kez­di meg tevékenységét Mező­hegyes körzetében, az ottani cukorgyár irányításával. Jövőre új cukorgyárral gya­rapodik az ország: elkészül, s szeptembertől termel a Haj­dúsági Cukorgyár, amely na­ponta hatezer tonna répa fel­dolgozására lesz képes. Az új, nagy teljesítményű üzem munkába állításával 15—20 nappal rövidül majd meg az országos cukorgyártási kam­pány.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents