Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
/ A magyar építők befejezték az Adria hegesztését Befejezték a csővezeték hegesztését az Adria kőolajvezeték magyar építőd. A siófoki Kőolajvezetéképítő Vállalat az országhatártól Káráig terjedő — 85 kilométer hosszú —• szakaszon végezte ezt a munkát; Kárától Százhalombattáig a csehszlovák veze- téképítok feladata a csővek hegesztése, szigetelése és földbe fektetése. épülő szivaty- tyúállomás működjön és az olajtartályok egy része elkészüljön Százhalombattán. Ä szereléssel párhuzamosan végzik majd a vezeték mentén a hírközlőrendszerek kiépítését. Végeztek a hegesztőtraktorok. A magyarországi szakaszon a múlt év őszén kezdődött a vezeték fektetése: a nehéz munkát végző építők télen is tartották a határidőt. Időarányosan teljesítették, amit váltalak. Ennek köszönhető, hogy a tervezett időre befejezték a nagy munkát E hónapban — a hegesztésen túl — a vezeték szigetelésével és földbe fektetésével is nagyrészt végeznek és megkezdik a nyomáspróbák elvégzését. A szivattyúállomásokon — elsősorban Csurgó és Berzen- ce között — hamarosan megkezdődik a berendezések alapjainak a szerelése. A tervek szerint ugyanis az év végére olajszállításra alkalmas állapotba kerül a vezeték. A csövek földbe fektetésén túl ennek az a feltétele, hogy az országhatár mellett fölKutas határában már a tolózárakat szerelik. Ismét a termoforkémenyekről Egy lépéssel előbbre őszintén sajnálom azokat a családokat és meg tudtam érteni felháborodásukat, akiknek a legnagyobb télben egyik napról a másikra megtiltották a fürdőszobák, illetve az ott lévő gázbojlerek használatát. Ennek éppen két hónapja. Tervek — módosítással Mi történt azóta? — Erre adott választ a megyei tanács építési-közlekedési osztályán pénteken tartott tanácskozás. Ezen részt vettek a tervezők a tanácsi és a szövetkezeti la-. kástulajdonosok, a megyei és a városi tanács, illetve az átalakítással megbízott Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat képviselői. Stágl József, a megyei tanács képviseletében adott tájékoztatást. A tervezők — betartva ígéretüket — határidőre elkészítették a terveket az életveszélyessé vált lakások fürdőszobáinak — helyesebben; tüzelőberendezéseinek — átalakítására. A Kögáz, a Dédász és valamennyi érdekelt megismerte ezt, s a javasolt módosítások szellemében újabb terveket készítettek. Elfogadásáról, jóváhagyásáról e tanácskozáson kellett dönteni. Ahogyan sajnáltam a lakókat, ugyanúgy nem irigyeltem azokat, akiknek ezt a feladatot meg kellett oldaniuk. Noha a lakások típusterv alapján készültek, szinte minden lakás konyhájánál, fürdőszobájánál van némi eltérés. Külön gondot jelent, hogy a bérlők nevében az IKV nyilatkozhat, ám a Latinca lakásszövetkezet elnöke csak a tulajdonosok tájékoztatása után, azok véleménye alapján. Gáz yagy villany? Megállapodtak abban, hogy a 48-as ifjúság útja 11., 13. és 15. szám alatti tanácsi bérlakások fürdőszoba-fűtését egységesen 500 wattos elektromos fűtőtest fölszerelésével oldják meg. A készülékek rendelkezésre állnak, a munkát a naSomogyi Néplap pókban megkezdik. A meleg vízről viszont a konyhában fölszereit gázbojler gondoskodik majd. Ez lakásonként változhat: vagy a meglevő falibaba helyére; vagy az ajtó mögé, illetve —■ ha erre mód van — a mosdó fölé teszik. Le kell szerelni és át kell helyezni az ajtókat, a konyhák fűtését pedig az ablakok alá beépített konvektorokkal oldják meg. A szövetkezeti lakásokban lehetőség vari villanybojlerek fölszereléséire. Ez azonban csak tetemes belső átalakítás után lehetséges. Az a fal, ahol jelenleg a gázbojler van gyenge, s nem bírja el a vízzel teli készüléket, amelyet így csak a másik, erősebb falra lehet fölszerelni. Előfordulhat, hogy át kell helyezni a mosdókagylót vagy állványra kell szerel- i ni a készüléket. Ebben az esetben azonban arra is számítani kell, hogy a jelenlegi kábelek nem bírják a nagyobb energiafogyasztást, s akkor ezt a tervet vagy elutasítják, vagy csak hosszú idő után valósulhat meg. Gyorsítaná a kezdést és a munkák elvégzését, ha az itt lakók is a gáz mellett döntenének. Számolni kell minden lakónak azzal, hogy a Dédász az elekromos fűtőtestek fölszerelése miatt kénytelen lesz a konyhájához és villanybojler fagyasztómérő-órákat is kicserélni. Ezekből van elég, s a munkát hamarosan megkezdik. Vitathatatlan jó szándék — Szeretnénk a munkát minél gyorsabban megkezdeni, s úgy elvégezni, hogy a lakók biztonságát garantálhassuk. Az a törekvésünk, hogy a tanácsi és a szövetkezeti lakásokban a fűtési idény kezdetére (ezt írja elő az ÉVM-utasítás is) a normális állapotokat visszaállítsuk — nyilatkozott az építőipar képviselője. Ebből és a tanácskozáson részt vevő valamennyi érdekelt vállalat képviselőjének szavaiból — kár, hogy a Kögáz nem képviseltette magát, bár ott a tervet már jóváhagyták — a vitathatatlan jó szándék csendült ki. Érződött, hogy sajátjukénak tekintik a nehéz helyzetben levő 145 család sorsát. Ám a jó szándék még nem elegendő! A kivitelező csak a pontos — a most módosított — terv átvétele, a költségvetés elkészítése, a szükséges anyag biztosítása után kezdheti meg a munkát. Arra szintén Ígéretet tettek, hogy az épületeket, lépcsőhá- zankénti ütemterv alapján veszik sorra, s erről a lakókat tájékoztatják, hogy ai szabadságát ne kelljen senkinek tétlen várakozással eitöltenie. De vajon lesz-e elegendő konvektor a tanácsi lakások — ha így döntenek — a szövetkezeti lakások részére? Ez olyan kérdés, amelyekre csak a következő hónapokban kapunk választ Csak a kezdet... Két hónap, alatt sikerült megtenni »az első lépést«, ez pedig — a másfélszáz család helyzetét tekintve — nagyon hosszú idő. A következő lépést sokkal gyorsabban, sokkal rövidebb idő alatt kell megtenni. Hogy így lesz, arra a tanácskozáson elhangzottak alapján következtethetünk. Hiszen a tanácsi bérlakásokban a munkát már meg lehet kezdeni. Megállapodtak: a tervet, ha kell a helyszínen — közös megegyezéssel — rugalmasan módosítják, hogy ne gátolja a munka haladását, de nem fordulhasson elő újabb vagy hasonló baj. Az irányításért — helyesebben: a hiányzó anyagok beszerzéséért — a. megyei tanács építési osztálya felel, úgy, hogy azonnal tájékoztatják az ÉVM illetékeseit és kérik haladéktalan, gyors segítségüket. Szerettük volna, az érintett családokat a munka kezdetének pontos idejéről tájékoztatni, ám erre ma még nincs lehetőség. Bízunk azonban a tervezők, kivitelezők — az építőipar, Dédász, a Kögáz — jószándékában, s abban, hogy a következő lépésre, a munka megkezdésére nem kell újabb két hónapot várni. Szalai László A férfiak mindent tagadnak Apák és gyermekeik »Az anya mindig biztos« szokták mondogatni, amikor gyermek születik. Apa viszont »nem terem minden bokorban«, így aztán apát kell keresni vagy ha van valaki kilátásban, akkor azt kell bebizonyítani, valóban ő a gyermek apja. Mert az apa legtöbbször tagad. Per következik, évekig tartó, hiszen az apaságot bizonyítani ' nehéz. Az idén eddig 21 ilyen ügy került dr. Sebestyén Tamás járásbíró asztalára. — Sok közös vonás van ezekben az ügyekben — mondja dr. Sebestyén Tamás. — Általában az a jellemzi, hogy az anyák többsége szé- gyelli a terhességet, igyekszik titkolni. Előfordult, hogy a szűk környezetben sem tudott senki a terhességről, csak akkor derült ki, amikor már megszületett a gyermek. Az ilyesmi különösen bonyo-. lulttá teszi az ügyet, évekig elhúzódik a per. Volt rá eset, hogy mire véget ért, a gyer- mektartásdíj-tartozás 90 ezer forintra rúgott. Más közös vonásuk is van az apasági pereknek. Lehet, hogy kicsit erős kifejezés, de ez a valóság: a legszebb, legintimebb emberi kapcsolatokat mocskolják be. Hiszen I két ember, aki nemrég szerette egymást, itt már gyűlölködik, kígyót-békát kiabál egymásra. A bíróság előtt sokan már egyetlen védekezési módot ismernek csak: bemocskolni az anyát, bebizonyítani, hogy számtalan férfival tartott kapcsolatot... Így válik a szerelem gyűlöletté. Két ember megismerkedik, szerelem lesz belőle. Egy ideig tart a kapcsolat, aztán egyre ritkábbak a találkozások, egyre gyakoribb a veszekedés. Az asszony azonban gyermeket vár, s akarja a férfit. A nő egyik munkatársa möndta a bíróság előtt: »Nagyon szerette a férfit és amikor terhes lett, azt mondta, tudja, hogy az vőlegény, de a gyermeket megtartja, így legalább lesz valamilyen emléke tőle.« Aztán a ragaszkodás egyre erősödött és az asszony botrányt is okozott. A férfi azonban nem akart hallani — ] se róla, se a gyermekről. »Amikor megszületett a j gyermekem, egy képeslapot küldtem az alperesnek (azaz: a gyermek apjának), de ö nem keresett föl, csak később találkoztam vele az utcán, akkor megnézte a kislányomat és azt mondta, hogy a gyermek nem az övé.« A vérvizsgálat nem zárta ki a férfi apaságát, a bíróság pedig úgy döntött: csak ö lehet' a gyermek apja. Az orvosi vélemény, a vérvizsgálat eredménye ugyanis nem döntő. Csak egy a sok bizonyíték közül. Hiszen az orvostudomány mai állása szerint csupán egyet lehet megállapítani teljes biztonsággal: ki nem lehet a gyermek apja. Az, hogy ki lehet, csak számtalan bizonyíték együttes mérlegelésével dönthető el. Leggyakrabban persze az anyának van igaza, előfordu’nak azonban egészen meglepő esetek is. — Az egyik anya, miután nem tudta, ki a gyermek apja, bemondott egy nevet, s hozzá egy címet. Elment az idézés, a postás nem találta a címzettet a megadott cí- men, ám mivel a közelin lakott egy ugyanolyan nevű : férfi, odavitte. A férfi megjelent a tárgyaláson, életében nem látta a nőt, ám a nő rámondta: ő a gyermek apja. A vérvizsgálati eredmény azonban ezt kizárta. Hogy mi történt közben? Csa'ádos férfiról volt szó, tehát nem nehéz elképzelni. Egyébként ha valaki apasági perben idézést ikap, még akkor is, ha csak tanúként kívánják meghallgatni, legtöbbször a családi kapcsolat megromlásához vezet a dolog. Igazi diákszerelem volt. A fiú és a lány középiskolás. Megismerkedésük után hamarosan intim kapcso'at alakult ki közöttük. Titokban osontak föl a fiúhoz, amikor dolgoztak a szülők. A lány egy idő múlva gyanús jéleket vett észre. Orvoshoz járt, az orvos tumorra gyanakodott. Később Budapestre utazott, egy neves professzorhoz. A fiú az állomáson várt rá. Kiderült, hogy a lánynak gyermeke lesz. A fiú szerette a lányt, mellette akart maradni továbbra is. E'őször a lány szüleinek vallották be a dolgot, aztán néhány nap múlva a fiú is elmondott mindent a szüleinek. Családi botrány következett; a fiú odaköltözött a lányhoz. A tanulásnak vége lett, dolgoznia kellett. A fiatalok e’határozták, hogy összeházasodnak. Mivel fiatalkorúak, szükség lett volna a szülői beleegyezésre. Am a fiú szülei hallani sem akartak a házasságról. Többszöri kérés és mindig ugyanaz a vége: nem. Közben megszületett a gyermek, de házasodni nem lehetett. A fiú szülei nem nyugodtak be’e, nem adták beleegyezésüket ahhoz, hogy a fiú vállalja a gyermeket. És a szülőknek .lett igazuk. Az orvosi vizsgálat eredménye: kizárt, hogy a fiú a gyermek apja. I Minden a gyermek 4. érdekében történik I I és a .szülök ezt, sajnos, a legtöbbször nem értik meg. A férfi sokszor tudja, hogy csak ő lehet a gyermek apja, mégis mindent elkövet, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét. Pedig egy egyszerűbb út volna: a gyámhatóságnál elismerő nyilatkozatot tenni. Több éves huzavonának lehetne elejét venni így. Nem kellene »-kiteregetni a szeny- nyest«, nem kellene mocsko- lódni. Egy ilyen tárgyalássorozat, amely évekig tart, sok embert tönkre tesz. Persze néha nélkülözhetetlen. Előfordult olyan is, hogy egy'' gyermeket két férfi is a magáénak vallott. Ez pedig lehetetlen. Miért kell a nyilvánosságra bízni mindent? Emberek teszik tönkre önmagukat. Egy asszony a per végére súlyos idegbeteg lett. A másik esetben az apa nagyon szerette két gyermekét, »-összekapott« az asszonnyal, az pedig azt írta a férfinak: »Tudd meg, egyik gyermek sem a tiéd.« A férfi a per végére- ' sú’yos idegbeteg lett... Számtalan, sokszor szomo#^ rúan végződő eset, a gyermek érdekében. Meri a gyermekről legtöbbször mindenki gondoskodik, csak néha a legilletékesebbek feledkeznek meg róla. Dán Tibor Válaszolhatna rá: elmentek asszonyt keresni. Vagy elloptak hat csikót, s azt árulják a másik parton. Gavallér se pottyantana több szót utánunk. Szénacsóvával csutakoljuk a csődöröket, csak úgy szikrázik a szőrük. A piócásból mossuk a kancákat, csiklandozza őket a víz, nyihognak örömükben. Jöhetne már. Látná bár buzgalmunkat ! Semmi jele jöttének. A nap pedig búcsúzkodik. Kicsit a fák hegyén tanyázik még, de ha onnét lelép, nem lát Kara semmit. Hanem erre csak fölveti csöng ős nyakát a vezér- cspdör, nyerít egy hosszút, amire amoda távolról megjön az öreg Kara arab kancájától a válasz. Mi még semmit se látunk. Tán a csődör se, de hát szagra éreznek ezek. Fertályóra ha telhet, látunk egy hosszúkás pontot. Jönnek. Két ló. Egy az öreg alatt, a másik vezetéken. Elébe me- igyünk, ahogy valahány érkez- tekor. A hosszú út eltöri az embert, hogy alig esik le a lóról. Meg amúgy is elülik az. A gazda jött. Fogjuk a lova kantárját, tartjuk tenyerünket, hogy belelépjen. Szedjük le teste terhét, oldjuk a nyerget, a málhát; akasztjuk nyakából a kulacsszíjat, a szürkecabájt, beszélünk. — Járt-e szerencsével? — Jártam. Hát tik? — Vagyogatunk. — Baj? —• Járjon messzi tőlünk. — Öftetök? — Öttünk. — Akkor cakát, de jót nek- tök is! Ahogy élment a háza felé, szűre csüngve súrolta a fűszálakat. Kopogott rajta a muharkalász. Tudtuk, hogy most nem lűhet. Nem vitt magával puskát. Éjjel már inkább. Az állás körül begyújtottuk a tüzeket, füleltünk az égererdő felé. Telik az idő. Tiszta az ég alja, a vacsoracsillag, vagyis a Kaszás, hunyorít egyet, ahogy leszáll róla az utolsó felhő, aztán ballag. Utána a Sánta Kata, vagyis a Haldoklók örökös csillaga. Jó azoknak. Mindent nézhetnek, láthatnak, s nem lűhet rájuk senki. Két hátas tatárunkat nyereg alá szorítjuk, a nyeregre minden pekvancunkat. Elfér egy zabostarisznyában. Ha kijön puskástól az öreg, nem szokott vele járni, szó nélkül elszelelünk, mielőtt farcsumán sörétezne bennünket. Ebbe már estefelé megegyeztünk Csőkével. Jó vacsorányi idő is eltelik, egy kakaskukorítás nem száll ,,a ház felől. Új házasok, méltósággal esznek, számítsuk azt is hozzá. Nem habzsolnak, mint a kiéhült kutyák. Kicsit isznak is hozzá. Tur- békolnak. Ügy lehet, most gyónja meg a szép asszony, hogy bandástul lesekedtünfc utána. De nem mozdul arra semmi. A Kaszás halad; arasszal mérhetnénk, mennyire jutott. És nem tu túl, de kukkot se az öreg. Elpilledt az úton. Holnap is megvirrad. A Göncöl rúd- jával fordul felénk; az éjszaka dele közelít az égen. Elalszunk. Reggel, ahogy szokott; jön Kara — fekete szűrben, gyalog, ostor a nyakában. Köszön. Aki jön, az szokott. A hangja vidám, mint mostanában sűrűn. Szűre alól fehér szütyő villan, kinyitja a korcát, s odakínálja a bennevalót. — Szép asszony sütte, szilvás pite! Kicsikét meghibbanunk, merre csavarodik itt a sorsunk. — No, mit álltok? Ha tegnap jó volt, tán ma is az. Napokig nem értettük, hányadán állunk. Tudja pedig, hogy a tilosban jártunk. Szerette, hogy nekünk is szép a felesége? Napok, hetek, hónapok váltogatták egymást. Télire meg- fódtuk a szélárnyékoló supát. Betetejéztük, az oldalát is be_- támogattuk nádkévékkel. Á szánakazlakat is úgy raktuk szél anyja ellen Északról, úgy is fáznak a lovak. A gyöngébbjei eresztenek ilyenkor akkora szőrt, mint a tehén. Azért elteleltünk akkor is kár nélkül. Pedig kemény csizmákban járt az öreg tél, hónapokig csikorgóit. Subáink bőrén olyan jegek, hogy ha megmozdultunk benne, csörömpölt, akár az üvegszilánk. A farkasok csordaszám szaladtak le a Maros jegén, jöttek az erek tetején. Orgonál- tak egész éjszaka — versenyt a- dudáló szelekkel —, hogy a lovak beieborzongtak. Nem bírtak rabolni. Tíz tűzünk lobogott körül, erdőfaparázson füstölt a bikkmakk, s farkasszőrt szórtunk bele, ha rohamra indultak. Káromkodhattak is magukban, de nem mertek átjönni a tüzes gyepűhamukon. (Folytatjuk) \
