Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
Tsz-munkások A 90-es láncszem A kapoíyi tsz drótkötélOze- me papíron melléküzemág, mely a maga 9 milliójával jó pénzt hoz a gazdaságnak. Az útról szemügyre véve afféle kóceráj, amelyre az arrajáró idegen azt mondhatja: »Hát ilyen helyen is dolgoznak emberek?« Belülről nézve azután 'észrevétlenül eltűnnék a feketés falak, a sivár melegedő és a szánalmas zuhanyozó. Értelmüket vesztik az üzemről készült kimutatások és a tervszámok. Mór csak az emberek léteznek, a füstös arcnak és borotválatlanok... Drótköteleket fonnak, vastag, izzó vasrudakat hajlítanak láncszemekké. . Mindezt kézi erővel. — A csukló készül ki legelőbb — így Trefeli Jenő, a »főnök«, akinek karosszérialakatos az eredeti szakmája. — Mikor 10—12 órát ledolgozunk és hazafelé bemegyünk egy sörre, már remeg a kézben az üveg... — Olyankor már nem tanácsos újabbat rendelni ... — Tíz évnél tovább nem lehet ezt bírni — vélte Borza Benő. — Azért én mégis megpróbálom. — Vgi József kovács már hatodik éve dolgozik itt. — A faluban először rendszerint 'azt kérdezik: »Mennyit kerestek?«. Azután, ha megmondjuk, az a válasz: no, ide ón is elmennék. — Jönnek is sokan . 11 — Múltkor is volt egy jelentkezőnk — meséli az üzemvezető —, de mikor kezébe adtuk a szerszámot, semmire se ment. — A nyolckilós kalapács se tetszett neki... — Egyéni darabbérben dolgozunk. Aki bírja, ötezer forintot is megkeres, aki nem, elmegy. Középút nincs. A jelenlegi brigád már több éve együtt dolgozik; a fiatalabbak erről az alapról indulva akarják megteremteni a saját életet. Az idősebbek pe- . dig ... Borza Benőnek például három gyereke van. Ö aztán tudja, mit vállalt és azt is, miért. Kluk Béla — aki gépkocsi- vezető volt a tsz-ben — három társával néhány perccel előbb érkezett vissza a szarvasmarhatelepről. — A szerződésünkben is benne van, hogy ha sürgős munka akad a tsz-ben, be kell segítenünk. — Sok az idős ember. Ha például néhány vagon műtrágyát ki kell rakodni, értünk küldenek. — Múltkor fát raktunk az erdőn. Nyolcán egy nap csináltunk annyit, mint előttünk tíz. ember egy hét alatt... Megszokták az erőfeszítést, meg a fegyelmet. Akik látták őket dolgoini, nem irigykednek többé... A kapolyi tsz 1971-ben hozta létre — kitűnő piaci érzékkel — a drótkötélüzemét. Hárman kezdték, most 11-en dolgoznak itt. Termékeik országszerte, ső1 külföldön is keresettek. Akad ugyan az országban egykét hasonló üzem, de egy sincs, amelyik minden dót- kötél- és láncméretet egyaránt gyártana, ráadásul . minimális tételben is. — Még Békéscsabáról is ide járnak kö- * télért. Most a balatonfüredi hajógyárnak dolgozunk. 1 — A paksi atomerőműhöz »negyvenes« köteleket készítünk. — Az ám a finom, csak minél többet belőle! Mikor megmutatták ezt a karvastagságú — kézzel font(!) — drótkötelet, megértettem az utóbbi megjegyzés humorát. — Gyakran előfordul, hogy az ország másik! sarkából csak délután ér ide a teherautó a megrendeléssel. Ilyenkor persze nem küldhetjük vissza üres kézzel, inkább elfelejtjük, hogy négyig tart a munkaidő ... Kérésemre megmutatták az egyes munkafogásokat. Ugi József kötelén' egy kis éremre figyeltem föl. — Ez az adatgyűrű. Rajta található a kötél teherbíró képessége és a készítő betűjele. Ez ütóbbi nyomán évekkel később is felelősségre vonhatnak, ha a kötél szétbamlik.' Az én jelem C. — Mekkora súlyt bír el a »negyvenes« ? — Névlegesen tizenöt-húsz tonnát, valójában még 120-at is. A teherbíró képességet hatszoros biztonsággal állapítják meg. A legnehezebb munka a 90- es láncszem készítése. 90 milliméter átmérőjű vasrúdból hajlítják. — Ilyenkor mind a tizen nekiíeszülünk. Látná csak azt az erőlködést! Ha közülük akárcsak egy is nem adja bele teljes erejét, a szívós vasrúd győz. Ilyenre azonban nincs példa. Nem tudom, ezek az emberek szeretik-e egymást, de azt láttam, hogy becsülik egymás nehéz munkáját. A 90-es láncszem összeköti őket. Igazi »emberkohó-« a kis kapolyi ÜzemBíró Ferenc Pintér Ülvén Gyilkosság — a „szeretet jegyében” A szomszéd azt is elmondta, hogy a főépület mögötti vendégházban még egy fiatalember lakik, William Garret- son, akit a háztulajdonos elutazása előtt költöztetett oda, hogy vigyázzon mindenre. Ezek után DeRosa elérkezettnek látta az időt, hogy maga győződjön meg a dologról. Magához vette a kocsiból a fegyverét, és belépett a kapun. Néhány lépés után elérte a fehér Bambiért, benézett annak nyitott ablakán. Valóban — félig ülő, félig fekvő helyzetben egy hulla hevert benne. Közben megérkezett egy másik járőrkocsi, a 8 L 62-es, s azzal William T. Whisenhunt és Robert Burbridge. Most már hárman folytatták a felfedező utat. Először a fűvön heverő két holttestet találták meg, Abigail Folgert és Voy- tek Frykowskit. Mindkettejüket szokatlan kegyetlenséggel ölték meg. Súlyos, ütésektől származó és szúrt sebek sokasága borította testüket Bementek a házba. A szobában a heverőn fedezték fel Sharon Tate holttestét, egy' amerikai zászlóval letakarva. Virágos melltartót és hozzávaló bikinit viselt, mindkét ruhadarab csupa vér volt. Nyakára fehér nylonkötelet hurkoltak, amelynek egyik ágát átdobták a tetőgerendán, a másik vége pedig az ötödik holttesthez, Jay Sebrinéhez vezetett. Az ő ruházatát is vér itatta át, s kb. egy méterre feküdt a földön a halott asz- szonytól. Mindkettőjükkel hasonló módon végeztek, minta kertben talált áldozatokkal És vért láttak sokfelé, a folyosókon, az ajtókon, de a rendőrök ezzel most keveset törődtek. DeRosa a szomszédtól tudta, hogy a vendégházban egy fiatalember lakik. Elő szőr azt keresték. Óvatosan, lopakodva közelítették meg az épületet. Valami kezdettől fogva azt súgta nekik, hogy ott találják a tettest vagy a tetteseket. A nagy csendet, amely Los Angeles előkelő villanegyedét Jellemzi, kutyaugatás törte meg, azután egy férfihang csendre intette az ebet. A három rendőr — valamennyien fegyverrel a kezükben — valósággal bekerítették a házat. Ismét csak DeRosa bizonyult a leggyorsabbnak. Ö pillantotta meg először azt a mintegy 18 éves férfit, aki a lakószobában, egy kereveten feküdt. Nem láttak sem nála, sem a keze- ügyében fegyvert, ennek ellenére elővigyázatosak maradtak, — Ne mozduljon, mert lövünk!... — rúgta be DeRosa az ajtót. A fiatalember rémülten nézett föl, három fegyver csöve meredt rá. Christopher, Alrobelli vadászkutyája Whisenhuntra ugrott, de Garretson, a gondozója visszahívta. A rendőrök a kutya támadásában annak "bizonyítékát látták, hogy veszedelmes gyilkosra találtak. William Garretson: leütötték, kezét-lábát megbilincselték, s úgy vonszolták a füvön kçresztül a rendőrautóhoz. A fiatalember közben magához tért, ártalanságát hangoztatta, erre újból leütötték. Ekkor történt, hogy nagy sietségében, az »elfogott tettessel« a rendőrségre igyekezve DeRosa megsemmisítette a kapugombon az igazi tettesek valamelyikének ujjlenyomatát. I A PONTOSSÁG ÁRA A vállalati gazdálkodás egyik-másik témáját az újságírók nem szívesen feszegetik. Nem azért, mert kényes kérdések, hanem mert nincs bennük »újság«. Az egyik ilyen »ki ne ismerné mar« téma a szerződéses fegyelem gyengesége. Ezzel év- i tizedek óta elégedetlenek a vállalatok. Méghozzá kivétel ' nélkül valamennyi. Tudniillik nincs vállalat, arpielyik legalább időről időre ne lenne megrendelő. Az alapanyagtermelők, tehát a gyártási lánc legelején álló vállalatok is kénytelenek olykor ezt- azt másoktól megrendelni, s akkor azon nyomban tapasztalják, mennyire bizonytalan a szállítók ígérete; hogy ' az aláírt, szerződésben vállalt határidőre, minőségre, meny- nyiségre, szállítási ütemre stb. mennyire kockázatos napra vagy hónapra kiszámított programot építeni. A szállítási fegyelem lazasága persze főleg a gyártási lánc végén álló, sok szállítóval kapcsolatot tartó gyárakat sújtja a legjobban. A szocialista szerződések sem javítják lényegesen a kooperációs fegyelmet. Egy- egy helyen persze segíthet és segített is a rendes, az állami szerződés mellett egy külön, második szerződés megkötése, de a vállalatok közötti napú, rendszeres kapcsolatokban nem lehet - minduntalan szocialista — tehát plusz — szerződéseket is kötni, azért, hogy a dolgok valamennyire is rendben menjenek. A gyenge szállítási fegyelem rengeteg gondot, veszteséget okoz a vállalati gazdálkodásban. Ez az egyik fő oka a termelés ütemtelenségének, a hajrának, az összecsapott, rossz munkának. A késve érkező szállítmányok, lehetetlenné teszik a gyártási programok betartását, gyakran át kell állítani a szerelőszalagokat, gépteket, s mindez rontja a termelékenységet, a minőséget, a vállalatok eredményét. A bizonytalan kooperáció miatt alakult ki az a gyakorlat is, kény- szerűségből, hogy a vállalatok — amiből csak lehetséges — önellátásra rendezkednek be. A saját alkatrész-, öntvényvagy szerszámgyártó üzem p>éldául segíthet abban, hogy a készáruszerelés programjában ne legyen gyakran fennakadás. Ez tehát a szerelés termelékenységét javíthatja. Csakhogy például a saját alkatrészgyártás — hiszen az nem az adott gyár profilja — többnyire csak alacsonyabb technikai, technológiai szinten valóeulhat meg: öreg gépeken, drágán, sok embert lekötve. Ezért, amit esetleg nyernek a szerelési munka ütemességének biztosításával, az* elvesztik azzal, ■ hogy olyasmit is csinálniuk kell, aminek távolról 6em a specialistái. A vállalatok egy része tehát az »önkiszolgáláshoz« szükséges részlegek hatékonyságának javításán fáradozik, ahelyett, hogy a kiinduló okot, amiért az »önkiszolgálásra« egyáltalán szükség van, igyekezne megszüntetni. No, persze ebben egy-két vállalat aligha érhet el jelentős eredményt. Itt a vállalati gazdálkodás egész környezetének kell megváltoznia. Ennek érdekében az év elejétől érvénybe lépett egy új árképzési előírás : nevezetesen az, hogy január 1-től az ipa- ri termékek hatósági ára csak az ütemesen szállított termékekre érvényes. Egyszerűsített példával élve: akkor érvényesek a hatósági árak, ha a negyedévre rendelt árut havonta, három egyenlő részben kapja a megrendelő. Az ettől eltérő, rövi- debb szállítás esetén (például a teljes negyedévi szükségletet az első hónapban kéri a megrendelő) felárat lehet kérni. Az eredeti ütemtől eltérő, hosszabb szállítás esetén viszont (például az egész neMármint azokkal, akik az autóban ülünk? Ezt kérdeztem önmagámtól, amikor az egyik külföldi folyóirat legfrissebb számában a »labdaautóról« olvastam. Mert így neveztem el azt a járművet, amelyet különleges, rugalmas karosszériával látnak: »labdaautó«. Az egyik nyugatnémet cég rukkolt eló. azzal az anyaggal, amelyből ha lökhárítókat, sárhányórészeket készítenek, megvédhetik a karosszériát az ütközések, horzsolások ellen, Tervezik, hogy a kocsik elejét és hátulját szintén ebből az anyagból készítik. így aztán »mérsékelt sebességgel való összeütközés esetén nem adódik maradandó kár, mert a deformálódott részek visszanyerik eredeti formájukat«. Csuda tudja, de én nem szeretnék ilyen autónak sem a gyé dévl tétólt ta trtofe8 nap utolsó napján küldik) árengedményt kell adni E rendelkezés tehát az eddiginél lényegesen érdekeltebbé teszi a szállítókat (a belföldi gyártású termékek jelentős körénél). E rendelet erősíthet! a szállítási fegyelmet, mégpedig elsősorban .azért, mert nyilvánvalóbban kalkulációs tétellé teszi, a költséggazdálkodás egyik elemévé — sokkal job-, ban, mint eddig — a pontosságot és a gyorsaságot a kooperációs szállításokban. Ezt a a lehetőséget persze most a vállalatoknak is széles körben föl kell még fedezniük és főleg meg kell | tanulniuk megfelelően bánni az árkalkulációval, most már a szállítási fegyelem érdekében is. Sőt: a termelés fegyelmének javításáért is. E z az újfajta árképzés tehát, mert valójában új — pontosabban körültekintőbb — gyártási programot kíván; az egész problémakört, a szállítási fegyelem rendbetételét odahelyezi, ahol valóban meg is oldható — a termelésbe, ahol az áru születik. Az új árképzés tehát, ilyenformán, a termelők érdekeltségét teszi egyértelműbbé — a belső, a hazai kooperációban. Gelencsér Ferenc És akkor velünk mi lesz? Whisehunt a vendégházban maradt, ott fegyverek és véres ruhadarabok után kutatott, de semmi ilyesmit nem talált Közben pedig megkezdték Garretson kihallgatását. Arra a kérdésre, hogy mit csinált éjszaka, a fiatalember azt válaszolta, hogy egész éjjel fent volt, levelet írt és lemezeiket hallgatott Semmi gyanúsat nem tapasztalt, nem hallott. Vallomását a rendőrök hazugságnak minősítették : hogyan lehetséges az, hogy nem egészen 30 méternyire tőle megölnek öt embert, s ő. semmit sem vesz észre? A gyanút erősítette, hogy a jóval távolabb lakó szomszédok már emlékeztek arra, hogy az éjszaka zajokat, kiáltásokat hallottak, amelynek akkor semmi jelentőséget nem tulajdonítottak. A szomszédos házban például Soymour Kott és felesége, röviddel azután, hogy lefeküdt, dörrenéseket hallott, mintha három vagy négy pisztolylövés lett volna. Mrs. és Mr. Kott füleltek egy darabig, de mert azután semmit nem hallottak, elaludtak, (Folytatjuk.) vezetője, sem p>edig az utasa lenni. Mert jó, ez a bizonyos rugalmas anyag benyomódik, majd visszaugrik — innen a név; labdaautó —, s egészen úgy néz ki, mintha nem is került volna bizalmas kapcsolatba az út menti villanyoszloppal. De az én biológiai felépítményeim hogyan igazodjon ehhez a tárgyi alakváltozáshoz? No, tudom, holnap, de még holnapután sem szaladgálnak ilyen járművek az útjainkon, én mégis elbizonytalanodtam. Mert mi van akkor, ha történetesen gyalogosként' átszabálytalankodom az úttesten, és egyszer csak a bordáimnak támaszkodik egy ilyen autó orra? Rémes még elgondolni is: miközben ez a rugalmas autórész »visszanyeri eredeti formáját«, engem rugalmasan a túloldalra továbbít, légi úton. S azután, hogy az ütközést ép bőrrel - megúsztam, a járdán összetöröm magam, és az autó azzal a rugalmas képével utánam vigyorog; ide süss, kis- komám, egy horzsolás sincs rajtam! Ennél az ötletnél sokkal inkább tetszik nekem a heidel- bergi Teldix-cégnél előállított fáradásmérő — bár emellett sem mehetek el szó nélkül! Mert nem azt méri, hogy én miként állok az erőmmel, vagy hogy ön nincs-e elfáradva! Nem bizony! A repülőgépkabinok anyagfáradását ellenőrzik vele, hogy megélőzzék ösz- szeropanásukat... Én valahogy magasabbra pontoznám azt a műszert, amelyik az egyén — az ember — fáradását mérné rendszeresen, s időről időre jelzéseket adna: állj meg, vándor, pihenj egy' kicsit, mert máskülönben felfordulsz! Vagyis összeroppansz, mint az a repülőgépkabin, amelyiknek nem mérték a fáradását... „ » Hát így van az ember ezekkel a modem dolgokkal. De nem baj, kísérletezzenek csak. Mindenki utazhat repülővel, és akkor nagyobb biztonságban érezheti magát, ha tudja, hogy nem roppan össze a kabin, mert a minap mérték a fáradását, és még ötszázezer kilométerre szavatolták a kitartását ... És a »labdaautó« se olyan taszító — föltéve, horv nem ugrunk neki —; hiszen a rugalmas karosszéria folytán nem bizonyos, hogy mindig autónak használják majd... h. r. A Polanski házaspár londoni esküvőjén — 1968-ban.
