Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
Himnusz a békéről Megkezdődött a színjátszók találkozója Látomások, egy szünettel A bűvös erdő Jelenet a komlóiak műsorából. Négynapos országos amatőr színjátszó-találkozó kezdődött csütörtökön este Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban: huszonnégy együttes részvételével folynak a bemutatók. A Himnusz a békéről amatőr színjátszó-találkozón a somogyiak minősítő és versenyprogramot mutatnak be, a szomszéd megyékből érkezett csoportok, a baranyaiak és a tolnaiak pedig minősítésüket újíthatják meg. A siófoki házigazdák örülnek, hogy ismét városuk adhat otthont a rendezvénynek. Dr. Toriéi Dénes, a művelődésügyi osztály vezetője megnyitójában kiemelte: a találkozón részt vevő együttesek amellett, hogy számot adnak egyévi munkájukról, gazdag programot is nyújtanak a városlakóknak. Máté, Lajos, a Népművelési Intézet munkatársa, a zsűri elnöke már megnyitó beszéde hangvételével is .érzékeltetni igyekezett, hogy olyan munkatalálkozó részesei az együttesek, melyen ugyan mindenki »megméretik«, ám nagy hangsúlyt fektetnek a tapasztalatcserére, a tanulásra és a versenylázt enyhítendő, a játékosságra is. Négy együttes máris színpadra lépett az ünnepélyes megnyitó után. Elsőnek a Pécsi Orvostudományi Egyetem színpada, majd a komlói Steinmetz szakközépiskolások mutatták be programjukat. Paks, majd ismét egy komlói együttes követte őket, a műsort pedig értékelés, beszélgetés zárta. A csütörtök esti bemutatók talán jelzést is adtak a mozgalomra jellemző néhány főbb sajátosságról. A pécsiek Adyt idézték Ady szavaival. Jegyzetfüzetemben így foglaltam össze a látottakat:, vers az emberpiramison. A versválogatást ugyanis hol akrobati- Kus, hol a modern balett mozgáselemeivel próbálták szín- padszerűen bemutatni. Uon- aolom, hasznos vita kerekedik a találkozón arról, hogy az efféle kettősség — a versmondás ötvözése a versélmények balettszerű, akrobatikus mozgáselemekké alakításával — megállja-e a helyét, illetve nyilván szóvá teszik, fontos a mozgáskultúra fejlesztése is. A versmondás, a beszédkultúra ápolása alapvető feladata minden csoportnak Feltűnt — es ez is az általánosítható tapasztalatok sorába tartozik —, hogy együtteseink sokszor megelégszenek azzal, ha egy-két kiemelkedő versmondójuk van,' kevésbé törekszenek a színpadtagok felzárkóztatására A belső nevelés, a folyamatos munka meglátszik az együttesek produkcióin. A pécsi fiatalok merész újítókedve bizonyíték arra, hogy nemcsak ünnepeken lépnek föl, kapnak szereplési lehetőséget, hanem egész évben dolgoznak. A komlói szakközépiskolások Nagy László Rege a tűzről és a jácintról című verséből mutattak be részleteket. Népdallal, a népi életből vett szokásokkal próbálták megeleveníteni a vers világát; ötleteik értékesek voltak, áai a megvalósítás azt mutatta, hogy kevés tapasztalatuk van még az alkalmazásra. A megnyitó utáni bemutatók közötti szünetben találkoztam a kaposváriakkal, akik tanulni jöttek Siófokra. A Táncsics diákszínpad vezetője azt latolgatta, Ady-műsoruk- kal szerepeljenek-e, vagy — az első nap tapasztalatait levonva — a hiányzó műfajt, a vidám komédiát, szatírát pótolják a tőlük megszokott »•fűszerkeverékkel«... Korányi Barna Pauer Gyula díszlet—jelmeztervező, Zsámbéki Gábor és Gazdag Gyula alkotói hármasa élő festményeket, lenyűgöző látomásvilágot teremtett a színpadra. A háttér baljós lilái, ártatlan kékjei, fáradt szürkéi, pisla vörösei összemosódnak — űrhajóról látni tán ilyennek a föld feletti szférát —, s fölidézik Turner ömlé- keny, lázat asszociáltató háttereit. Erdő reng, ring a viharban — igazi szálfenyők —, embernagy holló a magasukban, lent ordas vonít éneket. Meg-megújuló erővel havazik. Itt minden fölött a természet az úr, annak erői teremtő erők: a szereplők Figuraérté- kűek, az történik velük, amit Január (Dánffy Sándor) és az árva (Pogány Judit) Művészet és otthon Képző- és iparművészeti bemutató a Vaszary-teremben A Képcsarnok Vállalat úgy ismert, mint ahol nemcsak művészi alkotásokat adnak el, hanem lakberendezési tárgyakkal is a lakosság szolgálatára állnak. A vastagabb pénztárcájúak boltja, ahol jócskán meg kell fizetni azért, amit az ipar elfelejt adni, vagy amiért nem olyan merészen halad a divat és az ízlés fejlődésének útján, mint a vállalat iparművész csoportja. A vállalat kaposvári Vasza- ry-termében Művészet és otthon címmel bemutató nyílt. Tulajdonképpen nem . történt más, csak egy kicsivel több képző- és főleg Iparművészeti alkotás, lakberendezési tárgy kapott helyet az Ady Endre utcai boltban, mint eddig, tehát bővült a választék. A bemutató egyetlen szépséghibája, hogy a kis terem inkább raktárnak tűnik most, mint a szép otthon egy-egy jó elrendezésű részének. A tárgyak vegyesek. Az igényesség, a szépség elsősorban az ötvösmunkákra jellemző. Tevan Margit ötvösművészeti remekeit említhetjük itt. A bőr is egyre használatosabb anyag az iparművészeknél, tetszetős, jól használható tárgyak készülnek belőle. Talán az egye~ , dűli olcsó az iparművészeti bizsu. Itt az ár és a funkció megegyezik, nem akarnak ezek a kis tárgyacskák az aranyek- szerekkel vetekedni sem külsőben, sem árban. Mindinkább fölfedezi az iparművészet a gyereket is, de még mindig kicsi a gyerekszobaberendezés és -dísz választéka, és nem is éppen olcsók a kapható áruk. A világítás nagyon fontos része a lakásnak, itt már minőségében változatos képet kapunk az iparművészet produktumairól. Sikerült megteremteni egy igényes, viszonylag nem drága kis asztalcsaiádot, beleértve az új funkciójú éjjeliszekrényeket is. Néha bizony a modernség csak álarc ilyen termékeken. Tetszik az ötezer forintos íróasztal,. iám kissé önmutogató. A Szedreczky készítette étkezőgarnitúra arra példa, hogy miként lehet valami félig ízléses, pontosabban: hogyan adja meg magát egy tehetséges tervező annak a vevőkörnek, amely igényt tart az ilyen berendezésre. Az anyagszerúen kezelt faszerkezetek, székek műszálas szőrmeborítása nemcsak ellentmond a természetes anyagnak, hanem tisztán tartását sem lehet megoldani. Két öngólt Is lőtt a székek nem megfelelő beborításával a bútor ké- szítője. h. b. Élt egyszer három Jegor, Egyikük — Jegor Petrovics — bársonyfotelban ült. A másik — Jegor Ivanovics — egyszerű széken koptatta a nadrágját. A harmadikról — Jegor Kuzmicsról — később lesz szó. Igor Petrovics a bársony- fotel magasságából szórta az aforizmákat. Jegor Ivanovics alatt remegett a szék az elragadtatásról, miközben a bársonyfotelre figyelt. A huszadik század gondolkodói és klasszikusai közül nem is ismert mást, vagy ha ismert is, nem ismerte be. Például egy adott időszak aktuális problémái kerülnek szóba. Jegor Ivanovics biztosan beleszövi a Jegor Pet- rovicstól származó idézetet. — A dolog világos, elv- társak. Nem hiába mondta meg világosan Jegor Petrovics: »Dolgozni kellelvtársak, dolgozni!-» Jegor Ivanovics egy cikket ír a faliújságra az üzemi konyha húsgombócának rossz minőségéről. Az alkotás lelkes sorokkal kezdődik. »A napokban Jegor Petrovics az alábbi magvas gondolatot ejtette ki: Az ízletes étel mindig jobb, mint az íztelen.-» AZ új típusú bútorok bevezetéséről szóló tanácskozáson Jegor Ivanovics a bárAz idézetvál sonyfotelböl származó »világos kijelentést« idézte: — Ahogy Jegor Petrovics bölcsen kijelentette: »Nem a szék hátára kell támaszkodni, de az aktívákra és a tömegekre.-» Jó múltkor a kollégák baráti beszélgetése közben szinte könnyes szemmel mondta Jegor Ivanovics: — Nagyon tisztelem a mi Jegor Petrovicsunkat a mélyen szántó gondolataiért. A napokban valakivel telefonon közölt egy világos aforizmát: »Ember — ez büszkén hangzik!» — Hogy így tudjon fogalmazni! — Elnézést, Jegor Ivanovics, ezt Makszim Gorki} fogalmazta meg — világosította fed a titkárnő. — Biztos ön ebben, Marja Szemjonovna? — Pontosan tudom. Ezt Gorkij mondta. — Megengedem, ön Gorkijtól hallotta. De én Jegor Petrovicstól. És ő kiismeri magát abban a kérdésben, hogyan hangzik az ember. Hát így alakultak a kapcsolatok a fából készült szék és a bársonyfotel között. De Jegor Ivanovics nyugodt élete hirtelen felboly- dult. Nagy csapás érte. Jegor Petrovicsot leváltották. Kiszórták a bársonyfotelből. Eltűntek a tökéletes aforizmák és a magvas gondolatok. Jegor Ivanovics belebetegedett. Idézetek nélkül maradt. Jegor Ivanovics az új főnökbe helyezte a bizalmát. Űj idézetekben reménykedett. Semmi vész — Jegor Ivanovics készen állt az idézetváltozásra. Tapasztalatból tudta: a főnökváltozás idézetváltozást is jelent. Az ügyes idézők mindig gondtalanul éltek. Érzem, hogy most már megkérdeznék: de hol van a harmadik Jegor? Rögtön válaszolok. Igazuk van, ideje szót ejteni Jegor Kuzmicsról is. Jegor Kuzmics Jegor Petrovics helyére ült. De Jegor Ivanovics reményeit nem váltotta be. Nem árasztotta az aforizmákat. Nem szórakoztatta a környezetét mag- pas gondolatokkal. És Jegor Kuzmics egyre borzalmasabban viselkedett. Nem harsogott a szerénységről. Nem küzdött verejtékező arccal a bürokratizmus éllen. Ö maga volt szerény, és úgy viselkedett, mint egy hivatalnok. Nem tartott, »világos beszédeket», szófukar volt, és nem beszélt a levegőbe. Mit tehet Jegor Ivanovics? Türelmesen várt. Nem lehet, gondolta, hogy égj/ ilyen fontos ember meglegyen aforizmák nélkül. Valamikor csak kicsúszik valami Jegor Kuzmics száján. És Jegor Ivanovics kivárta. Egyszer valamelyik gyűlésen zaj támadt. Jegor Kuzmics tömören és világosan kimondta: »Csendet!» Többet nem mondott. Csupán egyetlen szót — »Csendet!» Ez nem aforizma. De ebből a hét betűből, ha valaki ügyes, egész jó kis idézetet tud faragni. — Elvtársak! — mondta Jegor Ivanovics a szakszervezeti bizottság ülésén. — Szeretnék csatlakozni a mi Jegor Ruzmicsunk rövid, de vttmgos kifejezéséhez. Jegor. 'Kuzmics felkiáltott: »Csendet!» Bölcs kijelentés. Mindig csendben kell lenni. Erre tanít a vezetőnk. Megerősíti ezt a népi ‘bölcsesség is: »Csendben egyél, tovább élsz.» Szerénynek kell lenni — a fűnél kisebbnek, a víznél csendesebbnek. Felhív ez az éberségre: »Csendesebben egerek, kandúr van a tetőn!» Jegor Ivanovics egész héten az új idézetet lobogtatta. És a nyolcadik napon újra kapott valamit. Meghallotta, hogy Jegor Kuzmics egyik látogatójának azt felelte: »Holnap, holnap majd megoldjuk.» Jegor Ivanovics ezt a »holnapot» rögtön a szekere elé fogta: — Elvtársak, bízni ketl a holnapi napban. Ahogy Jegor Kuzmics kifejtette: »Holnap, holnap majd megoldjuk.» Nagyon világosan mondta. Ez csapás a pa- naszkodókra és a kîshitüek- re. A vezetőnk optimizmusra tanít, megerősíti a. jövőbe, a fényes holnapba vetet hitet. Kövessük a példát: Holnap, holnap majd megoldjuk. Amikor Jegor Kuzmics minderről tudomást szerzett, hahotázni kezdett. Sokáig nagyon vidám volt. — Nagyon nevetséges — mondta. — Nagyon nevetséges, csak ne lenne' olyan szomorú... «Fordította: MSsray Sasód) Minden alak —1 szimbólum —' önálló tanulmányt igényelne. Január korosodó magyar paraszt, Február lapos üvegből kortyolgató városi hómunkás, Március virágkosaras, üde lány, Április aranyhajú kertészlegény, Május tűzbe színeződő, sudár szépség, Június vidám, trgacsos ifjú, Jú- i lius lenge, kacér teremtés, Au- I gusztus teniszruhás, gondtalan fiú, Szeptember permetező gazda, Október gesztenyesütő mamóka, November tyubetej- kás öregember, December fá- zós entellektüelL A boschi szürrealizmust nekem a királyi udvamép idézi fantasztikus jelmezeivel: vakond-professzorával, kandúr- ember kancellárjával, virágbó- bitájú udvarhölgyével, csilingelő ruhájú hoppmesternőjé- . vei, fóliábugyogójú testőrkapi- i tanyával. A hivatali asztalt és ! magaslest egyaránt mutató trón körül szabályos rendben havas ogzlopok klasszikus időkből.'Fönt — fintor! —pufók puttók őrködnek a koronára. Bosch Királyok imádása című festményének kunyhóját idézi számomra a gonosz mostoha házikója is. Hó záporoz, köd gomolyog, eső esik. Az erejét a látványra koncentráló színház fokozni tudja a látomások víziószerűségét. Felnőtt színház ez gyerekeknek. A kritikus új minőséget sejt. Valami olyat — ahhoz hasonlatost —, melynek a maga idejében Reinhardt Be- ; ketov cirkuszbcli Oidlpusz király rendezésének expresszív tömeg jeleneteinél, vagy Edward Gordon Craig díszleteinek láttán, Vahtangov Gozzi- és Maeterlinck-rendezéseinek .tanúiként örülhettek a nézők. • A mesét — természetesen — ismerjük. Az árvát gonosz mostohája és írtnak lánya rendszeresen kínozza lehetetlen kívánságaival. Ez a mesé- szál fonódik a másikkal: egy butuska, de makacs királylány hóvirág után áhítozik szilveszter napján. A két szál egyesülve, lineáris második részt eredményez. Együtt látjuk a gonoszkodásra hajlamos királylányt, a szegény árvát és mostoháit a mesebeli téli erdőben, már-már a fagyhalál határán. De akkor közbelépnek a hónapok... Verbális humora nincs a játéknak; egyfajta — a szintén látványban megfogalmazódó — finom humort .azonban teremtettek a darab színpadra alkotói. Darvas Ferenc kemény hideget szikráztató, máshol meg bebugyoláló muzsikája — Hevesi András vezényletével — jó szolgája a színpadi vízióknak. Káprázatok, szivárványszínek, homályossá lágyuló képek maradnak majd erről az előadásról a gyerekek emlékezetében. S mivel a szavakat ebben a produkcióban csak harmadrangúaknak érezzük, nem térünk ki az egyes alakításokra. Egy-két kivételtől eltekintve ugyanis a szereplő színészek jól teljesítik be azt a képletet vagy szimbólumot, melyet a rendezői bizalom kiosztott rájuk. Élő kompozíciók részesei valaimeny- nyien. Ez jelen esetben megtisztelő színészi feladat. iUeskó Lászíé A tizenkét hónapnak testet adó színészek — mint színpadi látvány — Brueghelt juttatják az eszembe, ugyanakkor Számúii Marsuk meséjét modern népmesévé, sőt népek meséinek látvány-kvinteszen- ciájává sűrítik. ezek az erők parancsolnak. Ha élők vannak a színen, akkor a felfokozottság-lázú háttér és a figurák néha Pieter Brueghel naív, népi világú festményeit idézik, máskor azonban Hieronymus Bosch fantasztikus vízióit. Bővebben; Színházunk űj, gyerekeknek szánt mesejátékában a szavaknak szinte csak jelzésértékük van. A darab háttértartományát képezik. Szinte mindegy, hogy mit mondanak a színen levők: a szavak csak arra valók, hogy átmeséljenek bennünket egy újabb látomásba ...
