Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

A propagandista „Háromágú rozmaringgal... ” Az egyik veszélyes ka­nyar követi a másikat. Az út keskeny, ködös. — Valóságos szerpentin — verítékezem a »halálkanyar- ban«. — Amikor először jött ki értem a DRW sofőrje, végig- káromkodta ezt az utat — ne­vet mellettem egy göndör für­tű legény, Hegyi László. — Azt mondta, az atyaúristen­nek sem jön ki még egyszer. Beszél az , igazgatóval. Azután mégiscsak kijött. Később meg­szokta a kanyarokat. Külön­ben itt még sohasem volt bal­eset, mert akik erre járnak, tudják, hogy vigyázni kell a vezetéssel. Hegyi László a DRW kő­műves csoportvezetője. Na­ponta kijön érte a vállalat ko­csija, hogy munkába vigye. Huszonnyolc éves, és a bálvá- nyosi pávakor egyik erőssége. Szenvedélyes citeras, a zene­kar lelke. — Nemrég alakult a páva­körünk, mindössze 6—8 próbát tartottunk eddig — mondja. — De az első szerepléseken már túl vagyunk. Műsorunkat legelőször a falunak mutat­tuk be. Azután Balatoníöld- váron szerepeltünk, s most a járási művészeti szemlére ké­szülünk. — Hányán próbálnak? — Negyvenen. Asszonyok, lányok, férfiak. —.»És a citerazenekar? — Tizennégyen vagyunk, öregek, fiatalok vegyesen. Az apám is benne van. — Gondolom, tőle tanult citerázni. — Igen. Az apám meg a nagyapámtól, aki egy igen jó citerát hagyott ránk. Saját maga készítette. A nagyapám egyébként hajóács volt. A falu közepén, a művelő­dési otthon előtt állunk meg. A dombos, völgyes táj tavaszi illatot leheL Innét belátni a mellékutcákat, az udvarokat. Az otthonból énekszó hallat­szik. — Siessünk, mert már meg­kezdődött — mondja Hegyi László izgatottan. OdaJbent a férfiak éppen vá­laszolnak az asszonynépnek : »Nem megyek én még most ki, bajuszomat p odrom ki.« Félő, hogy az öreg falak meg­repednek. Somogyvári Imre, a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazga­tóságának főelőadója vezeti az együttest. A szünetben azt mondja: — Üdítőek ezek a próbák. Amikor fölkértek az együttes vezetésére, egy kicsit húzó­doztam. Attól tartottam, hogy csak szalmaláng a felbuzdu­lás. Az első próbákra eljön­nek, azután szép lassan le­morzsolódnak. Éppen az el­lenkezője történt. Minden ösz- szejövetelünkön többen va­gyunk. Az az igazság, hogy már válogathatunk is. Itt van­nak például a citerások ... Most 'tizennégyen játszanak, de ha akarnánk, még egy zene­kart ki tudna állítani a falu. Szinte minden házban van egy citera, és valaki tud rajta játszani. A nagyapától megta­nulja az unoka. — Régebben itt sohasem volt énekkar? — kérdezem az idősebbektől. — Dehogynem — mondja Kertész István tsz-tag. — Ha akadt olyan tanító, aki akarta, hogy legyen, lett is mindig. Bálványoson az ilyen szándék­ra soha senki sem mondott ne­met. Most van egy ilyen ta­nító ... Tanítónő. Dr. Szabó Zoltán­ná, aki nemrég jött Bálvá­nyosra. Egyedül lakik a falu­ban a pedagógusok közül. A többiek kijárnak. — Magam is azt hittem, hogy nehéz dolgom lesz — mondja. — De szinte az első szóra jött mindenki. A gyermekek, a ta­nítványaim is segítettek. Meg­üzentem velük a szülőknek, a nagyszülőknek az alakuló pá­vakor hírét. A legtöbb em­bernek elég volt az az üze­net. — Nem baj, ha esetleg egy jó tv-műsort szalasztónak el a próba miatt? — Nincs olyan jó tv-műsor, amely ennél többet érne — mondja egy fényes tekintetű, ötven év körüli asszony, Ba­logh Györgyné. — Ha együtt lehetünk, az, a legjobb. Mi mindig énekeltünk, ha együtt voltunk. Lá'nykoromban á kö­zeli Bagópusztán laktam. Es­ténként valamelyik ház előtt megszólalt a citera, s öt perc múlva már oda gyűlt minden­ki. Énekeltünk, táncoltunk. — Kizárólag somogyi, lehe­tőleg helyi termésű népdalokat énekelünk — mondja Somogy­vári Imre. — Különösen sok érdekes summásdalt tudnak a bálványosiak. Kérésemre szívesen el­énekelnek néhányat A nagy urasági magtárról, a hajdani répaföldekről, az intéző úrról, régi keserűségekről, harmatos örömökről. — Valamikor hevesiek is voltak itt summások — mond­ja a hatvanhat éves Tancsik Imre, a pávakör legidősebb tagja. — Emlékszem, a legszí­vesebben ezt a dalt énekelték: » Végigmentem a bálványosi főutcán, betekinték a kisan- gyalom ablakán, éppen akkor vetette be az ágyát, háromágú rozmaringgal söpörte a szobá­ját.« Sz. Ai Pereg a film ... Megeleve­nedik a völgai csata, azután más képek következnek. A fasizmus rémtettei, ma is döb­benetes, soha el nem felejt­hető dokumentumok. A viet­nami nép hősies küzdelmét, a Varsói Szerződés hadsere­geinek közös gyakorlatait ele­venítik föl a filmkockák. Munkásőrök jelennek meg acélszürke egyenruhában, amint szolgálatban, gyakorla­tokon és munkahelyükön te­vékenykednek. Érdeklődéssel, nagy figye­lemmel nézik a filmeket a kis teremben levők. Midösz- sze harmincán vannak. A bar­csi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet társadalmi kérdések­kel foglalkozó tanfolyamának hallgatói, a gépcsoport és a fogatosrészleg dolgozói. — Nem új dolgok ezek, hi­szen legtöbben átéltük ezt az időszakot, mi is őrzünk na­gyon sok emléket... Am ne­künk, s különösen a fiatalab­baknak ezek a filmek meg­könnyítik, hogy jobban meg­értsünk bizonyos politikai kérdéseket. Ez a véleményük a tanfo­lyam hallgatóinak, amikor elismeréssel beszélnek a fog­lalkozás vezetőjének. Tölgyesi György főmezőgazdásznak a törekvéséről Maga határozta el, hogy olyan szemléltetést alkalmaz, amelynek segítségé­vel valóban eredményesen zárhatják a tanulással töltött hónapokat. Másfél évtizede propagan­dista. Ez idő alatt ő is ren­geteget tanult a hallgatóitól. Elsősorban azt tanulta meg, hogy csak az a propagandis­ta érhet el Jó eredményt, aki az első pillanattól az utolsóig leköti figyelmüket. Aki va­lami újat ad, a megszokottól eltérőt — Ezért alkalmazom a han­gos kisfilmet szemléltetésként. Így sok mindent jobban és könynebben megértenek, és színesíti, érdekesebbé teszi az anyagot. Arról már hallgat, hogy mennyi utánjárás, személyes ■kapcsolat kellett a filmek megszerzéséhez. S arról is, hogy hányszor ment saját gépkocsijával Pécsre, vitte, hozta a szemléltető anyagot Nem sajnálta ezt a fáradsá­got, szívesen csinálta az ered­ményesebb oktatás érdekében. Ebből is kitűnik: Tölgyesi György pártmegbízatásának teljesítését fontos kötelezett­ségének tekinti. A napokban befejeződött a tanfolyam. Amikor a hallga­tók azzal köszöntek el tóle, hogy a következő ősszel is­mét találkoznak, nem csupán udvariasságból mondták a kö­vetkezőket: — Köszönjük, sokat tanul­tunk, úgy érezzük — össze­hasonlítva a korábbi évek­kel —, hogy most a legtöb­bet... Szívesen vettek részt ezen a tanfolyamon. A pártszerve­zet beiskolázta harminc hall­gatóból csupán egy «-morzso­lódott« le, ő is csak azért, mert elköltözött Barcsról. Hiányzás alig-alig akadt, legföljebb akkor, ha valaki betegsége, vagy fontos mun­kája miatt nem vehetett részt a foglalkozásán. Tölgyesi György e fontos pártmegbízatása mellett több mint tíz esztendeje önkéntes rendőr. Szabad ideje nem sok marad. Haszen havonta jó né­hány órát kell a közutakon végzett ellenőrzésekkel szol­gálatban eltöltenie. Azután porpagandista továbbképzé­sekre, konzultációkra jár, s közben ellátja a termelőszö­vetkezet főmezőgazdászi teen­dőit. — Propagandista és önkén­tes rendőri feladatomat fon­tos pártmegbízatásnak tekin­tem. Örömmel terjesztem a párt politikáját, formálom az emberek tudatát, segítek a közúti fegyelem . szilárdításá­ban. Sz. L. Merre jár a 12-es? Korszerűsítik a Kisfaludy utcát Megrendelhető a gázbekötés — rövid határidővel Alig pár napja a kaposvári Kisfaludy utcai általános is­kolában tartott tanácstagi be­számolón Horváth László, a városi tanács általános elnök- helyettese azt ígérte a körzet lakóinak: rövidesen megkez­dődik a Kisfaludy utca kor­szerűsítése. Szó volt már a költségekről is, arról azonban még nem : mikor kezdődik a nagy munka. S főleg: hogyan érinti az itt lakókat? A városi tanács vb ÉKV- osztályán kapott felvilágosítás szerint erre meg ebben a hó­napban sor kerülhet. Január­ban ugyanis a szakemberek egy úgynevezett közműegyez­tető bejáráson voltak. Ennek eredményeként lényegében egy gond vetődött fel, mely az utca több lakóját érinti. Arról van szó, hogy a Kö­zép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat — a la­kosság közvetlen megrendelé­sei alapján — néhány hét alatt elvégzi a Kisfaludy utcában a gáz bekötését, Ott, , ahol ko­rábban nem csinálták meg. Ennek azonban az a föltétele, hogy az érintettek minél előbb megrendeljék a munkát a ICö- gáz-nál. A költségek a lakókat terhelik, ám — éppen az út­korszerűsítés miatt — lénye­gesen alacsonyabbak lesznek. Az utcabontást és a helyreál­lítást ugyanis nem kell kifi­zetni. Így mintegy 2—3 ezer forinttal lesz olcsóbb a gáz bekötése. Ha időben jelent­keznek a megrendelők, akkor a Kögáz szakemberei még eb­ben a hónapban elvégzik a munkát. Ezt érdemes szem előtt tartani, mert az utca korszerűsítésének befejezése után öt évig nem szabad a burkolatot megbontani, vagyis hosszú ideig nem lesz mód a gáz bekötésére! A Kisfaludy utcára már na­gyon ráfér a korszerűsítés! A Hónvéd utcához hasonló mi­nőségben készül el. Hét méter sízéles útburkolatot csinálnak, kiemelt szegéllyel. Mindkét ol­dalon egyméteres zöld sáv marad. Ezzel kapcsolatban az utca lakói aggodalmuknak ad­tak hangot: miért vették ki az egyik oldalon a fiatal fiá­kat? Az utca jobb oldalán új csapadékcsatorna épül. Ezért a fákat ki kellett venni an­nak ellenére, hogy nemrég kerültek a földbe. A 900 méter hosszúságú sza­kaszon a korszerűsítési mun­kákat várhatóan a nyár má­sodik felében befejezik, A vá­rosi tanács 8 millió forintot költ erre a célra, a kivitelező a Tanácsi Magas- és Mélyépí­tő Vállalat lesz. Nyilván sok emberben felmerült: hol jár majd a 12-es járat? Végleges megoldás eddig nem született, de az utca és a környék la­kói »nem maradnak árván«. Elképzelhető — s ez látszik a legjobbnak —, hogy a 11/A vonalán közlekedik ez a já­rat úgy, hogy a Füredi utcá­ból az Arany utcán keresztül érkezik a Kalinyin városrész­be. Egyébként az útkorszerű­sítéssel egy időben elkészül a Sopron utcában a 12-es vég­állomása is. A 12-esről még annyit: a végállomás elkészülte után egyirányú lesz dél felé a Győr utca. Így a busz a Ko­márom utca felől kanyarodik majd a Kisfaludy utcába. A körülmények azt is lehetővé teszik majd, hogy nagyobb be­fogadóképességű csuklós jár­müvek közlekedjenek a vona­lon. Ez azonban egyedül a Vo­lán 13. számú Vállalatának le­hetőségeitől fögg. A nagy munka a környék utcáit is érinti. A felbontott burkolatot használják fel a Füredi és a Kisfaludy utca közötti úttestek burkolására. Ezek csökkentett paraméterű kivitelben készülnek majd. A Léva, a Bem, a Brassó, a Győr, a Sopron és a Szom­bathely utcáról van szó. El­készül ezenkívül a Klapka ut­cából a Kisfaludy utca és. az Arany köz közötti szakasz is, 6 méter szélességben, kiemelt szegéllyel, mintegy 140 méter hosszon. M. A. Megértéssel A z összefogás nem mindig megy magától, szervezni fcetl Az egymásrautaltságot is leginkább veszélyhelyzet­ben, természeti, társadalmi katasztrófák, sorsfordulók idején érzik meg az emberek. Olyankor erejük-emberségük megsokszorozódik, nem ismernek lehetetlent, s az egymásért cselekvés legszebb példáit állítják. Elképzelhető, hogy ez a belső parancs és odaadás normális körülmények között ki­vész az emberekből? Dehogy! Csak ilyenkor célt jelölni, szer­vezni kell, pótolni azt a másfajta indítékot. S hogy miért beszélek erről? Azért, mert a napokban azon töprengtem: mi minden szükséges ahhoz, hogy gyorsan, tervszerűen, az igényeknek megfelelően fejlődjön lakóhelyünk? Magamban fölsoroltam a jó és előrelátó vezetéstől a milliókig úgyszól­ván minden „adalékot”, és nem az utolsó helyen azt, hogy szeretjük-e a falut, a nagyközséget, a várost, ahol élünk; jól akarjuk-e érezni magunkat környezetünkben, s ezért hajlan­dók vagyunk-e apróbb-nagyobb tettekre, néha áldozatokra is? Először erre a kérdésre válaszoltam megfellebezhetetlen igennel. Azért, mert példaadó tapasztalatok sokaságáról adunk hírt szinte naponta. S ha az összefogás nem is megy min­dig magától, nemes cél elérésére lehet, talán nem is túlságo­san nehéz szervezni az embereket. Jó példa volt erre a ka­posvári óvodaépítési akció, a siófoki, a nagyatádi, a marcali községfejlesztés a várossá érés időszakában. Es nemi tétlen­kedtek a nagyközségek, falvak lakói sem. A társadalmi munka, az elkötelezettség azonban sohasem elég a dinamikus fejlődéshez. Honnan jön a pénz? Es jön-e elegendő? És csak az állami kasszából várjuk-e, vagy oda­teszik a magukét a termelővállalatok is? Ha jól szervezzük: igen. Lehet, hogy még nem a jövedelmükkel arányosan, nem a követelményeknek megfelelően, területileg nem min­dig a legjobb elosztásban, de azért vannak már sikereink. S hogy ne általánosságban beszéljek, gyorsan fölfedem mai jegyzetem indítékát. Olvastam egy információs jelentést, Ba- latonszentgyorgy ről érkezett. Az állt benne, hogy a helyi üzemeknek szinte semmi lehetőségük nincs a községpolitikai célok anyagi támogatására. Mint írják: 35 milliós nyereség képződik a nagyközségben, s ezzel szemben a tanácsnak alig van módja a gyermekintézményele, az egészségügy fejleszté­sére. A telepek vállalati központjai nem viszonozzák a falu, a környék lakóinak teljesítményét azzal, hogy fejlesztési alapjukból oda is juttatnának, ahol munkásaik élnek. Kemény és szigorú fogalmazás. Ráadásul meglepett, mert meggyőződésem szerint Szentgyörgy és társközségei — nagy­részt a fáradhatatlan vezetés révén — igen szépen fejlődnek. Megállapításuk mégis igaz; erről a, helyszínen győződtem meg. A központok egyike-másika hozzájárul, hogy különbö­ző anyagokkal segítsék a fejlesztést, s ez nem lebecsülendő. Legtöbbször azonban, a szocialista brigádokra, a munkások kommunista műszakjaira, a társadalmi munkára hivatkoznak. Csakhogy a munkások ezt önmaguktól is adják. A telepek vezetőinek többsége segít; jó a kapcsolat a tanáccsal, együtt­működési szerződéseik vannak, és különösen az Érdért veze­tőjének belső igénye: mindig és sokat tenni a falvakért, mun­kásaikért. De rajtuk kívül van itt nád- és ládaüzem, nagy lét­számú vasútállomás, két téglagyár, magtisztító telep, tsz, s a munkások száma meghaladja az ötszázat. A fejlesztési alap azonban a vállalati központokban halmozódik föl, elosztása ottani hatáskör. S ezzel az elosztással elégedetlenek, nem it ok nélkül. K érdeztem, hogy próbálkoztak-e? Tett-e lépéseket a ta­nács a nagyvállalatoknál? Nemegyszer. Egy nyolc tantermes iskolaépítése korábban a sikertelenség miatt bukott meg. Pedig hogy milyen égető szükség van rá, azt csak az tudja, aki látta, hogy folyosókon, szükségtantermek­ben, zsúfoltan folyik az oktatás. Nem találkoztam Szentgyör- gyön irreális vágyakkal, álmodozással. A falvak lakói sze­retik környezetüket, dolgoznak érte. Erejük azonban — pénz nélkül — a legfontosabb tervek megvalósításához is kevés. Van fuvar, társadalmi munka, néha térítésmentes tégla, fa­anyag, jó vezetés és szervezés. Nem elég! Talán lehetne még jobban, elörelátóbban szervezni, előkészíteni. Nem hiszem, hogy általános, mégis a kaposvári példával hozakodom elő. A megyeszékhelyen — amennyivel nagyobb település Szentgyörgynél és társközségeinél, annyival több a gyár, a gyáregység és a telep, feszítőbbek a gondok is —-az ötéves terv előkészítésénél előrelátóan járt el a tanács. Levelet kül­dött minden gyárnak, gyáregységnek, s ugyanazt a tröszt­nek, a nagyvállalatnak is. Eredménye? Itt van előttem a fel­sorolás; csak a gyermekintézmények fejlesztésére és fenntar­tására 16 milliót „szedett össze” a tanács. (Szép pénz, bár ha meggondolom : néhány éve ennyibe került volna Szent- györgyön egy nyolc tantermes iskola ... ) Mégis figyelemre méltó fejlődés ez. A fejlesztési alapokból átadott pénz „meg­fejelte” a tanácsi költségvetést. S a lényeg: a nagyvállalatok döntő többsége nem tiltakozott az ellen, hogy részt vállaljon a városfejlesztésből. Végtére is érdeke és kötelessége. Ép­pen az a vállalat, a VBKM adta a legtöbbet, hárommilliót, amelynek helyi gyára (nemcsak saját hibájából) évek óta nem teljesíti a tervét. Az élet minősége a termelés minőségére hat vissza, s ezt 1978-ban nem látni nagy vétek lenne. De hadd soroljam tovább. Az Egyesült Izzó 1,7 millióval „szállt be” a működtetési költségekhez, miközben a dolgozók társadalmi munka sokaságát vállalják. Vagy mondjam, hogy a SAEV vállalati beruházásban épít tornatermet? Hogy a ruhagyárral, a húskombináttal tárgyalások folynak óvoda­építés, illetve bővítés ügyében? Említhetném a Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaságot, a DÉLVIÉP-et, a KPM Köz­úti Igazgatóságát, a TANÉP-et és a többieket, amelyeknek pénzéből, munkájából számos létesítmény nő ki a földből, még ebben az ötéves tervben. Volt olyan önálló vállalat is, amelyik bankhitelt vett föl, hogy részt vállalhasson a város- fejlesztésből. S akkor még nem beszéltem a munkáslakás- épitési hozzájárulásról. (100—120 ilyen lakás épül föl éven­te átlagosan, lakásonként 50 000 forintos támogatással.) Töb­bet is adnának, ha volna erőnk több lakást építeni... A ta­nács öt év alatt összesen 284 millió forint úgynevezett keret­átvételt tervezett minisztériumi, nagyvállalati, intézményi kasszákból. S milyen nagy segítség a közműfejlesztés vállalati pénzből. (Budapesti Finommechanikai Vállalat, MEZŐGÉP, húskombinát.) Nem akarom adatok halmazával untatni az olvasót. A következtetés talán így is levonható. E mlítettem: lakóhelyünk fejlesztése ezernyi mozzanat­tól függ. S mert mindenütt él az emberekben lakóhe­lyük szeretete, szépítésének, gazdagításának vágya, nem lehet kétséges, hogy a legfőbb mozzanat az előrelátó ve­zetés, a jó módszer, a szervezés. A másik oldalon természete­sen a termelővállalatok központjai sem hanyagolhatok el, ezért a megértésre, a korszerű gondolkodásra kell hivatkoz­nom. Szent igaz: a fejlesztési alap ott halmozódik föl. Az em­berek viszont — akik áldozatos, odaadó munkával megter­melik az értékeket — itt élnek es dolgoznak a mi faltaink­ban, nagyközségeinkben és városainkban. Az összefüggés ée „egymásrautaltság" tehát nyilvánvaló. • Jávort Bei*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents