Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

/ Helikopterszerencsétlenség áldozata lett Werner Lamberz ' Ä . I , Német Demokratikus Köztársaság rádióállomásai kedd reggel óta a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának gyászjelenté­sével kezdik híradásaikat. Hétfőn este Líbiában ugyanis helikopterszerencsétlenség ál­dozata lett Werner Lamberz, az NSZEP Politikai"*Bizoítsá- gának tagja, a központi bizott­ság titkára, aki Erich Honec- ke.rnek, a Német Szocialista Egységpárl Központi Bizottsá­ga főtitkárának, az NDK ál­lamtanácsa elnökének külön­leges nagyköveteként vasár­nap óta tartózkodott a líbiai arab szocialista népi állam­ban. A 11 emberéletet követe­lő szerencsétlenség áldozata lett Paul Markowski, ez NSZEP KB tagja, a központi bizottság nemzetközi osztályú- 1 Lesújtott a Damokíesz-kard Amikor hétfőn Carter el­nök a Fehér Házban össze­hívta a kabinet rendkívüli ülését, mindenki tudta: ami várható volt, bekövetkezett. A százhatvan ezer sztrájkoló bányász fölött »lebegő« Da- moklesz-kard lesújtott, az el­nök úgy döntött, hogy »harc­ba veti» a hírhedt Taft— Hartley-törvényt. E törvénynek magvan a maga forgatókönyve — jó néhány közismert és megle­hetősen formális, farizeus »jelenettel». Először a kabinet ' úgynevezett ténymegállapító bizottságot küld ki. Ennek az a feladata, hogy válaszol­jon az elnöknek arra a kér­désére: »fenyegeti-e a nem­zet érdekeit« az Egyesült Államok történetének egyéb­ként leghosszabb, immár ki- lencvenkét napos szénbá­nyász-sztrájkja? Még nem volt példa arra, hogy ha már elhatározták egy ilyen bizott­ság kiküldését, az . nemmel válaszolt volna erre a kér­désre. Ha pedig befut — márpe­dig csaknem biztosan befut — az igenlő válasz, jöhet a következő »szín»: a bíróság a kormány kérésére úgy dönt, hogy a bányászoknak — egy­előre nyolcvan napon át — föl kell venniük a munkát. Ha az egyesült bányászszak­szervezet (angol rövidítéssel: UMWA) tagsága ezekután is megtagadja, hogy parancsszó­ra leszálljanak a tárnákba, körzetenként bevetik ellenük az egyes államok milíciasze- rű fegyveres erejét, a nem­zeti gárdát. Magyarul: ismét működés­be lépett a »jól bevált» ame­rikai modell. Ha a vállalkozó nem akarja teljesíteni a munkások követeléseit, a munkajogi paragrafusok ho­mályos dzsungeljából leple­zetlenül elővillan a mezte­len erőszak: a Damoklesz- kard lesújt. Pedig Carter vál­lal bizonyos kockázatot a döntéssel. Hiszen az amerikai szakszervezetek — hagyomá­nyosan — a demokratapárti elnök támogatói, és most a »félidős választások» előtt ez a törvényhozásban némileg visszaüthet. A jelenlegi helyzet külön sajátossága, hogy ezúttal nem elsősorban bérkérdések­ről van szó. A mostani vita fő tétje a bányászoknak az a követelése, hogy körzeten­ként dönthessenek arról, sztrájkoljanak-e vagy sem. A munkáltatók többször kije­lentették, szó sem lehet ar­ról, hogy törvényesítsék az ilyen »vadsztrájkokat». A követelés nem véletlen; sok évtizedes tapasztalatokon alapul. Ennek lényege: ma­guk a szakszervezeti közpon­tok is túlságosan összefonód­nak bizonyos nagyipari, sőt nem egyszer maffiakörökkel, és ha érdekeik úgy kívánják, egyszerűen lefújják a jogai­kért küzdő munkások moz­galmát. Az UMWA vezető­sége ezt most nem merte megtenni. Miller, a szakszer­vezet elnöke még jól emlék­szik rá, hogy — épp ilyen opportunizmus vádja miatt —■ alig néhány szavazattal sikerült megszereznie az UM­WA jól jövedelmező elnöki ipozícióját. nák vezetője, dr. Ármin Ernst tolmács és Hans-Joachim Spremberg, az ADN fotóripor­tere. Életét vesztette a helikop­ter többi utasa, köztük Talia Serif Ben Amer, a líbiai kor­mány miniszteri rangban le­vő összekötő titkára, valamint a négyfőnyi személyzet is. Az NSZEP Központi Bi­zottsága, az NDK népi Kama­rája, az államtanács, a kor­mány és a nemzeti front nem­zeti tanácsa által Werner Lamberz haláláról kedden ki­adott közlemény hangsúlyoz­za: »Kiváló kommunistát gyá­szolunk, aki, lelkes hazafiként és internacionalistaként fárad­hatatlanul, teljes erejével és személyiségével szocialista ügyünkért, népünk jólétéért és boldogságáért munkálkodott... Gazdag tudással dolgozott az NDK és az imperialista gyar­mati járomból felszabadult államok és népek együttmű­ködésének fejlesztésén, meg­erősítésén. Ennek az interna­cionalista feladatának a telje­sítése közben veszítette el az életét.« flz MSZMP részvéifávirata A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvé­tét a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságá­nak Werner Lamberz, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, a központi bizott­ság titkára és Paul Markows­ki, az NSZEP KB tagja, a központi bizottság nemzetközi kapcsolatok osztályának veze­tője tragikus halála alkalmá­ból. Az olasz kormányválság Döntő szakaszba juíoltak Andreotti tárgyalásai Olaszországban döntő sza­kaszukba érkeztek a kormány­válság áthidalására irányuk erőfeszítések. Andreotti meg bízott kormányfő és a tavaly pártközi megállapodást létre­hozott hat párt vezetői szer­dán újból találkoztak egy­mással. A megfigyelők úg; vélik, hogy egy újabb komp­romisszumos megállapodás ta­laján a pártok megerősíthet­nék együttműködésüket a par­lamentben is, és — a legjobb esetben — bevonnák az OKP-t az új kormány táma­szának szánt parlamenti több­ségbe. Egy ilyen megoldással azonban szemben állnak a jobboldali erőik, beleértve a kereszténydemokrata jobb- szárnyat *!s. A hatpárti prog­rammegállapodásban részt ve­vő liberális párt közölte: nem hajlandó ilyen összefogásra a kommunistákkal. Andreotti kedden a gyáripa­rosok országos szövetségének (Confindustria) vezetőivel egyeztette gazdaságpolitikai elképzeléseit. A pártok jogi kérdésekkel foglalkozó szakértői hétfőn fontos megállapodásra jutot­tak a közbiztonságról szóló törvény módosítását illetően; kikötötték, hogy a közrendet az állampolgárok joginak tel­jes biztosításával kell megszi­lárdítani a törvény szabta keretek között — kiküszöbölve az alkotmánnyal szembenálló rendkívüli intézkedéseket. Tito Car témái Tito Jugoszláv köztársasági elnök háromnapos hivatalos látogatásra az Egyesült Allá- mokba érkezett Az Andrews légi támaszponton a jugoszláv államfőt és kíséretét Cyrus Vance amerikai külüyminisz- ter és több más, magas rangú hivatalos személyiség fogadta. A Fehér Ház — katonai tiszteletadással — hivatalosan kedden reggel (helyi idő) fo­gadta Titót, s megkezdődtek a hivatalos tárgyalások James Carter elnök és Joszíp Broz Tito között. Amerikai lapjelentések sze­rint a megbeszéléseken a kér­dések széles köre kerül napi­rendre: egyebek között az Egyesült Államok és Jugo­szlávia viszonya, illetve az Afrika szarvának térségében, valamint a Közel-Keleten ki­alakult helyzet. Ritotói támadás Zamliía ellen Rhodesia újabb fegyveres agressziót hajtott végre észa­ki szomszédja, Zambia ellen. Mint a zambiai rádió a kor­mányszóvivő tájékoztatása alapján jelentette: hétfőn dél­előtt rhodesiai szárazföldi ala­kulatok — lökhajtásos repü­lőgépek és helikopterek tá­mogatásával — hatoltak be az ország területére Luangwa (a volt Feira) körzetébe. A szó­vivő elmondta; a Zambézi ha­tárfolyón átkelő rhodesiai csapatok és a zambiai védel­mi erők között az utóbbi hu­szonnégy órában szakadatla­nul folytak a harcok. Egyes források szerint a rhodesiai támadás célpontja a tényleges többségi uralomért fegyvere­sen harcoló hazafias front egyik tagszervezete, a Jos­hua Nkomo vezette Zapu egyik zambiai gerillatábora. Hal, víz és ólai Egy csúcstalálkozó témái Arafat Moszkvában Moszkvába érkezett Sasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bi­zottságának elnöKe. A palesz­tin vezető a szovjet főváros­ban megbeszéléseket folytat a Szovjetunió Kommunista Pártja, illetve a szovjet kor­mány vezetőivel a közel-keie­Hírek Csádból Az utóbb! időben meg­szaporodtak a Csád Köztár­saságról szóló sajtójelenté­sek, amelyek vagy az ország Líbiához való viszonyával foglalkoznak, vagy a FROLI- NAT (Csád Nemzeti Fel­szabadítás! Frontja harci sikereiről szá­molnak be. Közép-Afri- kában helyez­kedik el a majdnem 1,3 millió négyzet­kilométer te­rületű, közel 4 millió lakosú Csád Köztár­saság. A né­pesség 50 szá­zaléka szudá- ni néger, 30 százaléka arab, északon hau- sza nyelvcso­portba tartozó negroid népek A mai Csád Köztársaság te­rületén élő szudáni négerek szultánságait 1900 és 1913 között a franciák hódították meg. Az országot, az Ouban- gui Chari gyarmathoz csatol­ták, majd 1958-ig a Francia Egyenlítői Afrika föderatív ré­szévé tették. Csád 1958-tól au­tonóm köztársaság, 1960. au­gusztus 11-től független or­szág. Az alkotmány értelmében Csád elnöki köztársaság, ahol az elnök egyidejűleg kormány­fő is. A diktatórikus elnöki hatalom ellen 1965-től az or­szág északi részén felkelés bontakozott ki a PROLIN AT vezetésével. Csád elmaradott agrárország Az ország területének 41 szá­zalékát hasznosítja a mezőgaz­daság ez az ágazat foglalkoz­tatja az aktív népesség 80 szá­zalékát. Az exportnövények (gyapot, gumiarábikum és földimogyo­ró) termelése főleg francia és belga monopóliumok kezében van. Belső szükségletre rizst, kölest, cirkot, búzát, kukoricát termelnek. Iparát elsősorban mezőgazdasági nyersanyago­kat feldolgozó üzemed alkot­ják . ti helyzetről, az egyiptomi— izraeli különutas tárgyalások nyomában bekövetkezett vál­tozásokról. Mint ismeretes: korábban már Moszkvában járt a »szilárdsági front« va­lamennyi tagállamának magas rangú vezetője: Bumedien al­gériai és Asszad szíriai állam­fő, Dzsallud, a líbiai általános népi kongresszus főtitkárságá­nak a tagja és Ali Nasszer Mohammed Hasszani dél-je­meni kormányfő, illetve Tank Aziz, az iraki elnök külön- megblzottja. Arafat látogatása annak a konzultációsorozat­nak a része, amelyet a hala­dó arab vezetők folytatnak a Szovjetunió képviselőivel a legsürgősebb tennivalókról. A PFSZ végrehajtó bizott­ságának elnöke tavaly két­szer is járt a szovjet főváros­ban, legutóbb augusztusban, amikor Andrej Gromiko kül­ügyminiszterrel folytatott tár­gyalásokat. Moszkvába érkezésekor Jasszer Arafat méltatta a Szovjetunió szerepét a közel- keleti kérdés rendezésére irá­nyuló kísérletekben. Ha valaki belepillant az elmúlt néhány év világgaz­dasági évkönyveibe, érdekes adatokat talál arról, hogy kiktől és milyen áron vásá­rolt búzát Törökország 1960 és 1977 között. Nem keve­sebb mint tizenöt ilyen nagy üzletről számoltak be a vi­láglapok — ám 1977-ben az ország már 300 ezer tonna búzát adott, el külföldre. A múlt mellé odakívánkozik a jelen: az 1977—78-as gazda­sági évben — így jelentik február derekán a török la­pok — egymillió tonna bú­za exportját tervezik... Első pillanatban ez azt jelenti, hogy az új, korszerű technológia bevezetése a török mezőgazdaságban ko­moly termelésnövekedést holott. Am a hír második fele riasztó. Az exportra An­karának tonnánként 50—100 dollárt rá kell fizetnie. Ami­kor a hónap elején Ankará­ban járt Frydenlund norvég külügyminiszter, török kollé­gájával és Ecevit miniszter- elnökkel gazdasági kérdések­ről is volt szó. De a legfon­tosabb két téma a közeljö­vőben sorra kerülő török— görög csúcsértekezlet kérdése és az égei-tengeri olajkuta­tás problémája volt. Ankara felkérte Oslót, tá­mogassa a török álláspontot a felségvizek és az olajkmes tulajdonának kérdésében ki­alakult vitában. A török szakemberek azt is közölték: Norvégiától szeretnének mű­szaki segítséget kapni az égei-tengeri olajkutatáshoz — és ezt a segítséget esetleg majd Athénnal együtt kérik az északi-tengeri olajmezők kitermelésében eredménye­sen dolgozó norvégoktóL Vajon lehetséges-« igazi eredményt elérni a most már nagyjában elfogadott, már­ciusi időponttal is jelölhető Ecevit—Karamanlisz talál­kozón? (A két kormányfő megbeszélését Ecevit java­solta »ismerkedési céllal« és bár ' Karamanlisz előzőleg »rendkívül alapos és részle­tes előkészítést« kívánt, most beleegyezett abba, hogy előbb csak beszélgessenek, s majd csak a második találkozón kerüljön sor a konkrét prob; léniák megvitatására.) Aligha kétséges, hogy Athén hirtelen álláspontvál­tozásának az országon kívüli okai vannak. Karamanlisz nemrég nyugat-európai kör­utat tett A közös piaci or­szágok vezetőinek ígérete, amelyek szerint még 1978- ban befejezik a görög tag­ságról folyó tárgyalásokat volt az első »meggyőző érv«. De legalább Ilyen jelentős az is, hogy megmagyarázták a görög miniszterelnöknek: a NATO-érdekek azt kívánják, hogy mielőbb feloldható le­gyen az Ankarára kimondott amerikai fegyverszállítási embargó. Márpedig nincs görög—török megálla­podás, erre nem kerülhet sor... Persze, abban a szinte M­bogozhatatlan problémacso- mpban, amely ott lesz majd a görög—török tárgyalóasz­talon, nem egyforma súlyú témák fonódtak össze. Akad olyan is, amelynek megoldá­sához egyáltalán nem elég Athén és Ankara. A felség­vizek és légifolyosók kérdé­sében persze lehet megegye­zési alapot találni. Az az egyszerű tény, hogy tőrök szárazföld és görög szigetek között néha csak kőhajítás- nyi távolság van, megköve­teli, hogy ne a máshol szo­kásos normák alapján keres­sék a megoldást. Ugyancsak józan belátással kell vizsgál­ni az olajkincs tulajdonának kérdését is. Mert ha a ha­lászhajók hálóinak kivetésé­nél tekintettel kell lenni a különleges földrajzi viszo­nyokra, ez még inkább pa­rancsoló szükség — konti­nentális talapzatban és az Égei-tenger szigetvilágát kö­rülölelő vizek mélyén lelhe­tő — egyelőre megállapít­hatatlan mennyiségű — olaj kérdésében is. Egész más a helyzet a két ország közötti problémák talán legforróbbika. Ciprus esetében. Egy pillanatig sem kétséges, hogy Ecevitnek és Karamanlisznak módjában van segíteni a szigetország görög & törők lakosságának — például abban, hogy a vi­lágpolitikai realitásokat te­kintetbe véve kíséreljenek megoldást találni. De sem Athén, sem Ankara nem dönthet a ciprusiak helyett; Ciprus független, szuverén szigetköztársaság. A megol­dás csak a Ciprusi Köztár­saság képviselőinek bevoná­sával zajló tárgyalások ered­ménye lehet A nélkülük folytatott megbeszélések nemcsak a nemzetközi jog szempontjából kifogásolha­tók, hanem figyelmen kívül hagyják a kialakult helyze­tet is. Ennek a helyzetnek például fontos eleme, hogy a török megszálló csapatok a török lakosság lélekszám- arányánál lényegesen na­gyobb területet tartanak a kezükben; de hasonlóképpen fontos annak m figyelembe vétele te, hogy mind a görög, mind a török parasztságot, súlyosan érinti az otthonai­ból való eltávolítás. Kény­szerátköltöztetések, megszál­lás — nem a probléma meg­oldása, hanem elmérgesedése felé visznek. •Senki sem akarja az égei- tengeri görög szigetek státu­sát megváltoztatni« — mon­dotta nemrég Ecevit Ezt a kijelentést ki kellene egészí­teni egy hasonló nyilatkozat­tal Ciprus dolgában is. Ez segíthetne valóban eredmé­nyessé tenni a görög—török csúcstalálkozót O. M. DOROTTYA­szállóban H> 1978. március 17-én (pénteken) 19 órai kezdettel Fellépnek: Zala Tóth Erzsébet, Kutasi Katalin, Mozsár Imre. Kísér: Lakatos Vince és népi zenekara, valamint Horváth Gábor népi zenekara. Vacsora belépővel: 100 Ft. Asztalfoglalás az étterem üzletvezetőjénél. _____________________ (17538)

Next

/
Thumbnails
Contents