Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
Déry Tibor. Korga György festménye. (A Festészet "77 című, mflcsamofebell klártftásrét) Serfőző Simon TEGYEM Nem tudom megtagadni hot éltem, a csirkés tanyákon, gyár-m élyekben a szerszámok milyen munkát adtak fogásukkal értésemre. S nincs ellenkezés bennem! Tegyem én is, amit ők tettek: _ a dolgok nyelvén beszéljek. D. Németh István És elindullak a házak És elindultak a házak a belvárosból jöttek ahol egyre-egyre messzebb jutottak dobálták rongyaikat végül ott álltak csupasz téglákkal töredezett ablakokkal meztelenül A Szovjet Irodalom márciusi számából Leonyid Martinov mellett az 50-es évek végén és a 60-as évek elején induló, fiatalabb, nálunk még kevéssé ismert szovjet prózaíró-nem- zedék néhány tagját mutatja be ebben a számban a folyóirat. Nehéz lenne egyelőre határozottan körvonalazni az alkotói profilokat, bár a szerkesztés jóvoltából bizonyos tematikai egység található a prózarovatban. A szerelem érzésének ábrázolása adja ezt az egységet. Az örök témát finom lélektani és változatos formai eszközökkel jelenítik meg a klasszikus orosz prózán nevelkedett alkotók, Vjacseszlav Sugajev, Jevgenyij Bogát és Jurij Scserbak. Figyelmet érdemel a folyóirat Irodalomról rovatában a hetvenes évek szovjet drámairodalmával foglalkozó kerékasztal-beszélgetés. A Szovjetunióban is állandó viták folynak a mai dráma- irodalomról, az újfajta hőstípusról, a színház és néző kapcsolatáról. Alekszandr Gelman. a beszélgetés során így határozza meg ennek az irányzatnak a drámairodalomban betöltött szerepét: «-A mai termelésről vagy intézményekről — és ebben nincs elvi különbség — szóló darabnak csak akkor van érielme, ha a nézőtéren ülő emberek a színpadon látottakat közvetlenül át tudják vinni saját életükre. És én itt a művészet közvetlen hatásának híve vagyok. Az ilyen hatás is nagyon fontos és igaz. Még a »tiszta« publicisztikának is mély, nem pedig csak pillanatnyi hatásra keli törekednie és elemzőnek kell lennie, vagyis arra kell késztetnie az embereket, hogy elgondolkodjanak, hogy átgondolják az életüket A drámairodalomnak élnie kell ezzel...« Farkas Ilona Éjszakai műszak után K ialvatlan szemekkel, amikor semmi tartás nincs az emberben, egy átdolgozott éjszaka után milyen is lehet a világ? Keserű. Keserű a szám is a rengeteg bagótól. Le kéne dőlnöm kicsit, mielőtt belevetem magam a kerti munkába. Nincs nagy kedvem hozzá, de megkell csinálni, mert az asszony is holtfáradtán jön haza. Egyik felemet húzza az ágy, amit az asszony megvetetle- nül hagyott, másikat a kert A kert az erősebb. Felhúzok száz vödör vizet a kútból, és lefekszem. Ég a szemem, alig bírom. Még csak a tizedik vödörnél tartok. Szomjas a föld, szomjasak a fák, növények. Hiába vettem a slagot, nem szabad locsolni. Pedig legszívesebben azzal locsolnék. De nincs háromezer forintom. Mert százszázalék, hogy beköpne valamelyik szomszédom. Irigyek, mint a kutyák. Nem jó egyedül. Legalább egy kutyám lenne, annak lehetne beszélni! Mintha csöngettek volna? Talán a postás ... — Jó napot! Azt hittem, nincsenek itthon. — Kezét csókolom! Hol lennék ilyenkor? Nézze már, levetkőztetett éz a süket barifa! — Kicsoda? — néz rám gyanakodva a postásnő. — Az őszibarackfa. Beleakadt az ingembe, én meg kibújtam belőle. — Azt hittem már, valakit fölszedett, hogy megcsalja az Iduskát. — Ha nem lennék ilyen fáradt ... — fölszednélek téged, gondolja, de nem mondja ki hangosan, mért minek okozzon problémát magának. — Mit hozott, postás néni? — Néni a mamája! Mit gondol, legalább tizenöt évvel fiatalabb vagyok magánál. — öttél. Egyezzünk meg ötben!... Jó? — Na, itt írja alá, aztán itt se vagyok! — Mi ez? Tizennyolc forint? — Nyeremény.' ■— A fene egye meg. Lehetne egymillió legalább! — Majd legközelebb !. 11 Viszlát! — Várjon, igyon egy kávét — az öt forintot a postásnő a zsebébe csúsztatja. — Köszönöm, szépen. Igen bőkezű. \ Ladányi Mihály SZÁMVETÉS Negyvennégy évesen egy fotelban ülök, újságot lapozgatok és bólogatok, körülöttem asszony, gyerek és adóhivatali tisztviselők — Be kell látnom, hogy vittem valamire. Valamikor szikfúvirágos mezőkön és görnyedt fák alatt sodortam levelet újságpapírba, ' cirkusz sátra alatt jutottam az örömhöz, ahol úgy függtek az akrobaták, mint rímek a sorvégeken. Olykor útszéli kocsmáiéban hűsöltem éa nézegettem a nők gömbölyűdé hasát t ■ meg a Hazafias Népfront jelöltjei!; így alakult ki jövőm, amely itt van. Mort negyvennégy évesen egy fotelban ülök és hogy „avar-cintányéron csattog az őszi szél” meg más hasonló mondatokat találok ki, és oly biztonságos az életem, saint a hattyúé az állatkertbçjjT — Ugyan . :. Tehetem, hiszen nyertünk. — Tudja, van olyan erpber ebben a körzetben, akinek kilenc Adyt számolok le, és egy huncut vasat nem ad, de meg sem köszöni. — Van ilyen. Végre elment L egalább annyit nyertünk volna ezen a lottón, hogy futotta volna a szivattyú árát... ötven vödörrel még hátra van. Jó ez a hideg szoba, hideg ágynemű. Nem szabad elaludnom... Nem szabad e!- aludnom, mert a kávét föltettem a gázra. Ezt kell állandóan hangosan mondanom, mert különben elalszom. Ha most eloltanám a gázt, biztosan nem tudnék elaludni. De nem oltom el, mert kávét akarok inni. Csengő cseng, egy asszony kiabál, tódul befelé a füst. Te jóságos ég! Elaludtam. A kávéfőzőből a gumi is kifolyt, és kint valaki ráfeküdt a csengőre. Nem elég, hogy csenget', még kiabál is. — Mi van? — Ki lakik itt? — kérdi egy jó negyvenes nő. — Ha nem tudja, mi az istennek csenget?----Baromfiösszeíró vagyok; t eljesen mindegy, melyik házba csengetek be. Mindegyikbe be kell csengetnem... Milyen háziállat van maguknál? — Macska . 11 És ott kikötve a vasárnapi ebéd; egy kakas. Kukorékolni is tud ... — Köszönöm, ezeket nem from föl... Kik laknak a szomszédokban ? — A fene tudja. Egyikben a Péter bácsi, a másikban a Lacikáék. — A vezetéknevük mi? — Az öregnek valami sváb neve van, nem tudom megjegyezni. A Lacika lehet Tóth, Kovács, Bognár, Vadász, Horváth..., a fene tudja, olyan egyformák... Az asszony talán tudja. Kérdezze meg tőle. — Jó. Fölírom neld, hogy írja meg. A VERS SZÜLETÉSE Egy mű belseje Apáti Miklós FEKETÉBEN szépek vagyunk így feketeben szépek vagyunk a fehér havon nincs szó harang szó odavagy harangszó'odavagy nincs szó szépek vagyunk így feketében hazamegyünk majd fehér havon bort iszunk beszélünk odavagy feketék voltunk fehér / havon a sírás ábráiból szavak torlódnak ellened hagyod vásárlás nyugdíj fizetésed napja sikló idők fekete havon Honnan vettem, hogy szépek vagyunk? Miért épp szépek? Mert fontos a szépség, még a halálban, az életen túl is. Aki szobrász, tudja ezt Látszatra igen kegyetlenül, készíti sietősen és szakértelemmel a halotti maszkot. Hát még milyen szépek január halottal! Télben halni talán még a legemberibb. Lelassul a szervezet, lelassul a gyászolók szívig surranó bánata, van reménység a menekülésre, a túlélésre. Igen, kibírjuk. De hát minderre nincs szó, beszél helyettünk a harang, a hó fehérsége, a hazaérkezők tétova- sága, a kérdés felel maga: most mihez fogjunk? Bort iszunk, mint szokás és beszélünk, mint szokás, azt mondjuk: odavagy, ma-t- hogy mi itt vagyunk, sírunk, a sírás összemaszatolja arcunk, ábrák, a legmodernebb absztrakt ábrák kerülnek rá, ezekből az érthetetlennek látszó, figurásságot tagadó metszetekből mégis valami végérvényesnek látszó valami jön ki. Beszél. Elmondja az időt, örömeinket, szenvedéseinket, és a mostot is, a gyászt. S a halott tűri ezt, hagyja, legyintene is. ha tudna, torlódik rá a sok beszéd, a sok gyász, a töménytelen átmenetiség, torlódik rá a szó, a történet, az élők egyetlen, követelőző ideje, rá, a véglegesre. S most végre, hogy szemtől szembe állunk az örökkévalósággal, az örökké vált nemléttel, most, igen most siklik időnk. Simán, lendülettel, akadálytalanul. Igaz, a szán olyan sebes, hogy megolvad alatta a hó, elolvadozik, megfeketül, s így oda a szépség, a temetés, a gyász szépsége; ám vegyük észre a helyébe lépő másik szépséget: a görcsnélküliség, a siklás szépségét, a szótlan és akaratlan szépséget. Hogy apám temetéséről hazajövet kezdett megszületni ez a vers? S hogy egy- gyel több, mint két éve ennek? Időm könnyebben siklik visszafelé, mint előre, vagy pláne: oldalt — ezért tagolódik az idő a mindennapi, mai vásárlásoktól a nyugdijakon át vissza egészen a fizetésnapokig, azon friss, szép határnapokig, amikor még éltél, dolgoztál, apám. Most temettük eí Nagy Lászlót? Szépek vagyunk? Apáti Miklós Bucollca. Bor Pá! festménye. A nyáron Firenzében jár- SólyoTn László va, gondoltam, ha már ott vagyok, benézek Giocondáék családi sírboltjába. Próba — szerencse! Talán épp nekem sikerül megtudnom Gioconda asszonytól, azaz Mona Lisá- tól, mint a leg illetékesebb tői, miért mosolygott olyan rejtélyesen, amikor Leonardo da Vinci festette. Nagy probléma ez. Néhány évszázad óta tudósok, történészek, művészek és pszichológusok vitatkoznak rajta. Gyártják az elméleteket, írjak a tanulmányokat, tartják g2 előadásokat, kontráznak és rekontráznak, de a titokra még eddig (vagyis addig, a múlt nyárig) nem derült fény. pedig legutóbb már egy szülész-nőgyógyász is hozzászólt. Szerinte Lisa asszony egész egyszerűen áldott állapotban volt, mosolya a leendő anya boldog ragyogása, egyébként — fejtegette — a ruhája tipikus kismama öltözék, és ahogy a kezét tart- ja... * * * kiioníf /liga titka Pontban éjfélkor — ahogy a túlvüági ügyekben jártas Blazsek néni, bodzamisketei tsz-nyugdíjas kioktatott — három és felet kopogtattam a kripta ajtaján a hazulról kicsempészett fekete disznó csülkével. Nyomban válaszolt egy síri hang, hogy minek köszönhetik a háborgatást, mondtam, hogy Lisa asz- szonnyal szeretnék beszélni, a Francesco feleségével, mosolyügyben. — Hagyjad, kimegyek — torkolta le az erélyes női hang az alcadékoskodó férfit és kiszólt. — Mindjárt, csak magamra kapok valamit. — Jó, elmondom — szólt előjőve Lisa és egy sírhantra mutatott. — Foglaljon helyei! Remélem, ha megírja, végre nyugodhatok békében. — Sokat háborgatják, asz- szonyom? — Négyszáz éve egyfolytában, és maga az első. akinek eszébe jutott, hogy tőlem kellene megkérdezni. — Először is nézzen meg} Talán még látszik & vonásaiidején ahogy »belemon, hogy én annak szép voltam, sót — mifelénk mondják — való egy nő«. — Az ön szépségéről köteteket írtak. Ezret és ezret. — Amikor ez a Leonardo- sztori történt, még csak néhány száz vers és dal zengte — sóhajtott a múltba Tévedve, majd ijedten fölkapta a fejét. — Már dereng keleten, mindjárt szól a kakas, trja gyorsan! — és szinte hadarta: — Leonardóról az a hir járta a városban, hogy nem érdeklik a nők, hanem csak... csak... — Csak? — Csak a festészet, meg mindenféle szerkentyűk. Nb, mondtam én magamban, amikor a férjem áthívta, hogy lefessen, majd én próbára teszem őkéimét. Hát mindjárt az első napon, amikor leültem elébe, hogy tapasztaltam, nincs odahaza senki, kicsit fölhúztam a szoknyámat 'és kivillantottam a bokámat. Közben pedig — értettem a módját — incselkedve rámosolyogtam. Elégedetten láttam, hogy a tekintete rátapad a bokámra, onnan fölkúszik az arcomra. A szemünk ösz- szevillant. Erre én sejtelmesre váltva folytattam a mosolygást. Ű megnyalta a szája ‘szélét, a szem csak úgy szikrázott, egész testében remegett, vagyis — ahogy mifelénk mondják — **•totói begerjedt:«. Aztán nem tudott uralkodni magán, odarohant hozzám, letérdelt elém, és .., és... — Es? — Es két kezébe fogta as arcomat, és azt mondta,,., Hogy is.,.? — Gondolkodjon, madonna mia, hogy is? — Megvan! Azt mondta: »Ez a mosoly, ó, Mona Lisá, ez, az, amit már oly régóta meg akarok festeni, az istenre kérem, maradjon így1« — szólt, és fölemelkedett tér- deplésből. aztán... aztán... — Aztán? — Aztán visszament mz állványához és festett tóváéfk — Nincs itthon? Talán elutazott? — Dehogy! Dolgozik. Két percre az állomásnál találkozunk, mikor jön haza, én meg megyek szolgálatba. Mielőtt visszafeküdtem volna az ágyba, számba vettem, hogy kik jöhetnek még. Á villanyszámlás tegnap volt, a kéményseprő, vízóraleolvasó, gáztűzhely-ellenőr, íaössze- író, távirdász, fényképügynök ... Az ócskás is jöhet még... Szép kilátás! Mindennap jön valaki... Tegnap jött a jehovisták hittérítője. Ha még egyszer idejön, úgy rúgom ki, hogy a lába sem éri a földet. Négy órakor csengőszóra ébredtem. Különben is föl kellett volna kelnem, de ez az agresszív ébresztő fölbosszantott. Pokolian nyűgös vagyok, ha mélyen alszom, és fölijesztenek. Főleg, ha ilyen fáradt vagyok. A szomszédasszony jött kaporért. Nem tűri meg kertjében a kaprot, s mind egy szálig kitépte. Most uborkát rak el, és kell a kapor. Nem szeretem az ilyen embereket Nagyon szívesen adok annak, akinek nincs kertje, de az ilyen embereknek nem, aki azért nem tűri meg, mert nem tetszik neki* vagy csak a helyet sajnálja a kaportól... Nem szóltam neki semmit, beküldtem a kertbe, hogy szedjen any- nyit, amennyit akar. Sajnos, rászorulunk, mert amikor délelőttös vagyok, ő intézi a számlákat és minden intéznivalót. Rá lehet bízni a pénzt, a kapu kulcsát. Még ma nem ettem. Bele kell önteni a zöldbabfőzeléket a vécébe, mert veszekedni fog miatta az asszony. Remélem, nincs nagyon megfagyva, mert nincs kedvem melegíteni. Indulni kell. Holnap kezdődik minden elölről... Csak esne az éjjel! Nagyon- nagyon kellene az eső. ötven vödör víz adósságom van a kertnek.
