Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
/ Á harmadik számadás Mérlegen a pár (vezetőségek 1977. évi munkája Wéhány nap múlva befejeződik a pártélet egyik fontos eseménye: az alapszervezetek vezetőségei országszerte számot adnak a taggyűléseken az 1977-ben végzett munkáról. A pártalapszervezetek ilyen, voltaképpen év végi, év eleji mérlegkészítését immár hagyományos feladatnak tekinthetjük, amelyet sok-sok esztendő tapasztalata gazdagít. Mégsem kell attól tartani, hogy e taggyűléseket netán a rossz értelemben vettrutin vagy sablon fenyegeti, hiszen minden evben változik a helyzet, módosulnak és újakkal egészülnek ki a régebbi feladatok, más eszközük, módszerek «-bevetését« igényli a kommunista helytállás, a lenini munkastílus. 1977-ben e feladat megoldását különleges értékű erkölcsi-politikai tőke — a párttagsággal, elsősorban a pártcsoportokkal folytatott előzetes eszmecsere — segítette és könnyítette a párvezetőségek számára. A lezajlott taggyűlések bizonyították, hogy sikerült megőrizni a párttagsági könyvek cseréje idején a tagsággal folytatott párbeszédekben tapasztalható nagyfokú érdeklődést és aktivitási. Előzetes adatok szerint ' a taggyűléseken a tagságnak csaknem egyharmada kért és kapóit szót Általános tapasztalat, hogy most a korábbinál nagyobb számban mondtak véleményt a munkás párriagok. s különösen az ő felszó'alásaikban tükröződött az a fokozott felelősség, melyet az ország gazdasági neiyzete.iek, a népgazdaság egyensúlyi mérlegéiig; továbbá javításáért általában éreznek a párttagok. Kritikus, reális légkör Sokszor felróttuk alapszervezeteinknek, hogy a taggyűlésen csak a felsőbb szervek határozatait ismételgetik — néha szinte szóról-szóra, olyannyira, hogy egy Tolnában elhangzott beszámolót Győr megyében Is el lehetett volna mondani —, anélkül, hogy megmondanák a kommunistáknak, hogy itt és most: mi a konkrét tennivaló. Ettől a sablontól a mostani taggyűlések zöme mentes volt A gazdasági feladatok értékelése és megvitatása különösen kiemelt helyet kapott az üzemi pártalapszervezetek taggyűlésein. A beszámolók igen kritikusan és reálisan értékelték saját gazdaságpolitikai tevékenységüket, elkerülve azt a gyakori hibát, hogy a munka fogyatékosságaiért elsősorban másokat, vagyis a külső körülményeket okolják. Ezúttal a korábbinál mélyebben elemezték, milyen része volt a múlt év eredményében egy- egy kommunistának, s azt is, r.ogy milyen szerepet játszott a hibákban az esetenkénti szervezetlenség, a helyi vezetés gyengesége, a fegyelmezetlenség. Ezek a beszámolók jó alapot adtak a tagság vitájához,- az idei célok érdemli megbeszéléséhez, a konstruktív felszólalásokhoz és javaslatokhoz, az 1978-ra szóló cselekvési programok kialakításához. A cselekvési programokban az alapszervezetek azokat a legfőbb gazdaságpolitikai tennivalókat foglalták össze, melyek az adott munkahelyen a legégetőbbek. Jellemző, hogy a legtöbb megjegyzés és javaslat éppen az ilyen problémák megoldásához kívánt hozzájárulni. Volt, ahol a termelékenység növelését célzó ötlettel álltak elő, másutt a dolgozók »kapun belüli« észszerűbb foglalkoztatására, a mélyen, eiyre mélyebben található rejlett tartalékok fel tárására tellek a. ánlást a hozzászólók. Sok helyütt jó és reális elképzelések hangzottak el a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítására, az órabérek további differenciálására — a nagyobb terhet vállalók javára —, vagy például az exportképes termékek gyártásának fokozására. Csaknem mindenütt megfogalmazták azonban azt a jogos igényt, hogy a munkahelyi vezetők erkölcsileg jobban támaszkodjanak azokra a munkásokra, ! akik nemcsak maguk dolgoz- j nak fegyelmezetten, pontosan, I hanem példájukkal jpbb munkára serkentenek másokat is. Előlérben az eszmei — politikai vezetés A taggyűléseken különös ' hangsúlyt kapott, hogy a na- I pirenden levő gazdasági íel- { adatok megoldásával párhuza- j mosan a párttagság eszmei- politikai nevelésére kell pssz- ! pontosítani az erőket. Ezt nem- j csak a fejlett szocializmus egy - j re növekvő hétköznapi tenni- I valói, hanem a mind bonyo- I lultabb világhelyzet, a búr > zsoá propaganda fokozódó tá- , madása is parancsolóan igény- li. Az eszmei-politikai nevelő munka szinte minden párt- alapszervezetben felpezsdült, számos — korábban vitatott — kérdésben kielégítő az eligazodás, a tisztánlátás. De új problémák, új vitás kérdések jelentkeznek egyik napról a másikra. Ezek tisztázását nem szabad úgy kezelni, hogy automatikusan megoldódnak. A helyes értelmezés érdekében a propaganda- és agitációs munkát egy pillanatra sem szabad szüneteltetni. , ha egy-egy feladatot nem haj- : tottak végre időben. A személytelen kritika ugyanis ritkán talál célba ... A mögöttünk levő esztendő értékeléséhez okvetlenül hozzá tartozik a számadás a rag- könyvcsere során elhangzót! I javaslatok, megjegyzések és 1 kritikai észrevételek eddigi sorsáról. A vezetőségek szinte mindenütt már egy sor I megtett intézkedésről tájékoztathatták a taggyűlést. Sok : helyütt mondták el azt is, ho- ! gyan hasznosították a tagság I által tett ajánlásokat a vezetőség munkájában, a pártmún- ka tervezésében, vagy éppen a [ párttaggá nevelés módszerei- ; nek, eszközeinek gazdagításá- 1 ban. Konkrétabb pártellenőrzést A taggyűléseken nagy hangsúlyt kapott az alapszer- vezetek ellenőrző munkájának értékelése, s a pártellenőrzés konkrétabbá tételének igénye. A párttagok nem utolsósorban e tevékenység gyengéivel hozták összefüggésbe gazdasági munkánk több olyan problémáját, amelynek megoldásában esztendők óta nincs kellő előrehaladás: ilyen például a munka minőségének javítása, a belső tartalékok eredményesebb feltárása, a beruházások nem megfelelő előkészítése, amely újból és újból ismétlődő késedelmet okoz. Mindezzel összefüggésben a kommunisták az eddiginél határozottabban fogalmazták meg azt a véleményüket, hogy a pártalapszervezetek, illetőleg azok vezetőségei ne fogadják el a gazdasági vezetők túlzottan gyakori hivatkozását az objektív nehézségekre, továbbá igényeljék tőlük minden esetben, elsősorban azonban önmaguktól, a konkrét, személyhez szóló bírálatot, j Erősödött az egység, ! a cselekvőkészség A beszámoló taggyűlések tapasztalatai a pártalapszervezetek munkájának gyengeségeit is feltárták. Az alapszervezetek egy részében még ma is gondot, nehézséget okoz a felsőbb pártszervek által hozott határozatok, pontosabban az abból adódó helyi feladatok kidolgozása, megszabása. Ezért fordul elő még mindig, hogy helyenként a központi dokumentum alapján túl általános határozatot hoznak, vagy csupán azt olvassák fel, ismétlik, tértől és időtől elvonatkoztatva. Sok szó esett a taggyűléseken a párttaggá nevelés hiányosságairól. Talán töbD is, és részletesebben, mint ez az előző években történt. Kém védienül: a párttagokkal való beszélgetések e tekintetben is bővelkedtek tapasztalatokban, s ezeket jó volt még egyszer az évi munka értékelése kapcsán összegezni, megvitatni, s a belőlük következő tanulságokat levonni. A XI. kongresszus óta ez volt az alapszervezeti vezetőségek harmadik szerteágazó számvetése. S ha megkíséreljük összegezni e taggyűlések közös tanulságait, tapasztalatait, talán az a legfontosabb, hogy az itt lezajlott viták tovább erősítették a párttagság egységét és cselekvőkészségét egy számunkra kedvezőtlen gazdasági időszakban. Ebben a helyzetben a kommunisták becsületes és áldozatkész helytállással mutatnak példát. tat»» Kőszegi Frigyes Drágán rogy gazdaságosan Az eredmények tükrében Tavaszi karbantartás az IIIC-n. Már évek óta országosan is az eisőli között szerepel a szőlősgyöröki termelőszövetkezet kukoricatermésével. Hasznosnak bizonyult a csatlakozás az IKR termelési rendszerhez. — A rendszerbe lépés előtt — mondja Tóth László főag- ronómus — a gazdaság 40 mázsa kukoricát termelt hektáronként Ma már természetes a 70 mázsán felüli átlag. A rendszer tehát a szoros technológiával és főképp a korszerű, nagy teljesítményű gépekkel termelési biztonságot, fegyelmet, következésképp mind szebb eredményeket hozott Végső soron ez a gazdaság titka, fogalmazta a főagronómus. - Alátámasztja szavainak igazságát az, hogy több mint négymillió forint volt a kukoricaágazat nyeresége. — Elkerülhetetlen, hogy az új technológiával ne változzon meg a szemlélet is! Ma a szövetkezetben minden dolgozónak »ügy« a kukorica. Látják, hogy elérhető a nagy eredmény, s nemcsak tesznek érte, hanem aggódó figyelemmel kísérik mások munkáját is. Á drága, de nagy teljesítményű IHC-traktoroknak öt év alatt kellene teljesíteniük a tízezer munkaórát, de ezt már most, a negyedik év végére elértéit. Ez a jó munka- szervezést bizonyítja, s a kellő hatásfokú gépkihasználást, amely ily módon újabb nyereséget tesz lehetővé. — Azt tartják a korszerű termelési rendszerek árnyoldalának, hogy többnyire személyi oikokból roppant nehéz 1974 decemberében részt vettem egy siófoki tanácskozáson, melyen a KPM vezető tisztségviselőinek és a Volán Tröszt vezérigazgatójának jelenlétében döntés született a siófoki közlekedés javításáról. Korszerű autóbuszmegálló és a vasúti teherpályaudvar kitelepítése szerepelt egyebek között a programban. A kaposvári vasúti forgalmi viszonyok javításáról és az új teherpályaudvar építéséről is évek óta szó van. Mindezek ellenére alig történt valami a két város közlekedése szempontjából létfontosságú beruházások ügyében. Ezen a héten már sokkal kedvezőbb hírekről számolhattunk be lapunk hasábjain. A siófoki és a kaposvári vasúti beruházásról tárgyalt és hozott határozatot a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Eszerint a jelenlegi tervidőszakban összesen 908 millió forintot irányzott elő beruházásokra a vasút. Ebből az összegből végre jut a kaposvári és a siófoki állomás másfél évtizede emlegetett, sürgetett felújítására. A munkák megkezdésének gym's ütemű előkészítése három hónapja indult meg. Ennek ellenére I az előkészítés meglehetősen kezdetleges stádiumban van. Tovább kell gyorsítani, ha az egyébként sem túl közeli határidőket — Siófokon 1986, Kaposváron 1983 — pontosan be akarják tartani. Ha sikerül a két: új . teherpályaudvart időre elkészíteni, akkor mintegy húsz év telik el e két fontos forgalmi létesítmény korszerűsítése gondola- | tának megszületése és a végleges megvalósítás kozott. Húsz év. A huszadik század utolsó harmadában irdatlanul nagy idő... Különös véletlen — mintha a vasúti rekonstrukcióról született kedvező döntés epilógusa volna —, hogy a következő nap verték le az első acélcölöpöt a Kaposvári Húskombinát udvarán. Korszerű, tőkés exportra gyártó sonkakonzervüzem létesül itt Ez Somogy legutóbbi harmincéves történelmének legnagyobb értékű, és leggyorsabban megvalósuló beruházása. Csaknem egyéves, részletes tárgyalások után december 14-én írták alá a szerződést. Eszerint a 2,4 milliárd forint értékű beruházást március 1-én kezdték építeni. Már a nyárra elkészülnek az alapozással, és előre gyártott elemekből az őszre összeállítják az üzemépületet. Ezután egy év alatt szállítják és fölszerelik a gépeket, berendezéseket, s 1979 szeptemberében megindulhat a munka. Ma a világ kereskedelemben az élelmiszer — és különösen a hús — egyre inkább »kemény áruvá« válik. Ez azt jelenti, hogy jó áron bárhol, bármikor értékesíthető. Különösen a magas szinten feldolgozott húsipari termékeknél van_igy,._Aki-.a-âvilàgszintű versenyben időben gondolkodik és cselekszik, az kedvező pozícióba juthat. S ez hol lenne fontosabb, mint a nyílt gazdaságú, nemzeti jövedelmének igen tetemes részét a külkereskedelmi forgalomból realizáló Magyarországon? Ezért volt hasznos és helyes a sonkakonzervüzem építése mellett most dönteni, s ezért örülhetünk mi, somogyiak, hogy Kaposváron létesül. Ahhoz, hogy az élelmiszeripar megfelelően betölthesse fontœ népgazdasági szerepét, az is szükséges, hogy a mezőgazdaság képes legyen dinamikusan bővíteni termelését. Különösen fontœ kérdés ez most tavaszelőn, amikor részben eldőlhet, hogy mi kerül a raktárakba az őszi betakarításkor. A héten tava- sziasan szép idő volt, megye- szerte zavartalanul folytak a talajművelő munkák és az őszi vetésék fejtxágyázása. Ehhez az Agroker igyekszik biztosítani a feltételeket. Az idén például lényegesen több gép, alkatrész és műtrágya áll a raktárakban »bevetésre« készen. Másfél milliárd forintos készletből választhatnak a gazdaságok és a kistermelők. 115 ezer tonna műtrágya érkezett, több, mint amennyit a megyei gazdaságok rendeltek. Szervezés, műszaki, agrokémiai tudás kérdése, hogy a jó időt kihasználva megalapozzák a jó termést a megye gazdaságaiban. " Ou por Tiber teljesíteni a technológiai előírásokat. — pgy véljük, az előírások százszázalékosan teljesíthetők. Persze ehhez a jó szakember mellett elengedhetetlen a jó gép is. Bábolna drága gépeket ad a partnereknek, viszont az is igaz, hogy műszaki hiba miatt egyszer sem kellett állniuk. — Azt említette, hogy drágák a gépek! — Igen, drágák. Különösen akkor, ha nem sikerül a termésátlagot legalább 60 mázsa fölé emelni. Mi negyedik éve termelünk a rendszerben. Az első évben 40-ről 68 mázsára növeltük az átlagot. A következő évben pedig rekordot értünk el: 83 mázsát hektáronként. Azt hiszem, ezek a számok magukért beszélnek. Ma már nem a további termelésnövelés a eél, hanem a szint megtartása, részben a meteorológiai körülményektől is függetlenül. — A tavalyi aszályos nyár után különösen aktuális. — Esőt sajnos nem tudunk csinálni. De azért tehetünk valamit. Tavaly például az egész kukorica területet levél- trágyáztuk. Azt hiszem, része volt abban, hogy végül is meglett a 74 mázsás átlag. Igaz, ha kedvezőbb az idő, 90 mázsát is betakaríthattunk volna. — Sok helyen gondot okozott a nyáron az alkatrészhiány. — A köziéiben van az IKRalközpont. Rádiókapcsolatot tartunk vele és a körzetébe tartozó többi társgazdasággal, valamint a szervizkocsival is. Ha valami probléma adódik, néhány perc alatt ide érhet a segítség. Ha az alkatrésszel nem is, mással van némi ne- hégségünk. Gyors ütemben emelkednek az importgépek árai: a Claas Dominátoré, például 1,35 millióról csaknem kétmillió forintra. Sajnos, kénytelenek vagyunk azon gondolkozni, megéri-e továbbra is a rendszerben maradni, vagy pedig áttérjünk olcsóbb gépek használatira. — Jövőre letelik az első öt év... — Okvetlenül szerződünk a következő öt évre is, hiszen a már elért magas terméseredmények következtében a szerződési feltételek számunkra kedvezően alakulnak. Az említett kérdés azonban nyitva marad, és az utána következő időszakban válaszút elé állíthat bennünket. B. A. A hatodik kerületben r Eremmel fizetnek A Dél-Somogyi Állami Gazdaság vad- és erdőgazdasági kerületében a Magyarországon vadászható vadfajok közül a muflon és a túzok kivételével minden vadfaj előfordul. Ezért az évnek több mint 300 napjában ugyancsak helyt kell álljanak a vadászok, ha nappal van, ha éjszaka. Ennek bizonyítására — egyelőre — csak egy adat: a múlt évben 2400 napot töltöttek külföldi vadászvendégek a gazdaságban. Az állami gazdaságnak hét kerülete van. Ezek a különböző ágazatokat foglalják magukba. A hatodik kerület: a vad- és erdőgazdaság, összesen 58 ezer hektáron tevékenykednek. Ritka szép a táj errefelé. Nyír- fások, fenyvesek, bokros részek, sűrű erdők váltják egymást. Ezen túl azonban az is vonzó, hogy a vendég vadász kilométereken keresztül mehet anélkül, hogy egyszer is »belebotlana a civilizációba«. Elém ttvzik a becsült vadlétszámot és a szakmai, illetve közgazdasági elemzéseket. Feltűnő, hogy az utóbbi három évben mekkorát fejlődött az ága- zat. Ezt nem a vadlétszám növekedése jelzi, hiszen például 1975-ben a szarvasok számát 515-re, 1977-ben 480-ra becsülték. A minőség fejlődése a döntő, a szolgáltatások nagymértékű javulása. A szakemberek munkájának fokmérője pedig az, hogy lényegesen csökkent a hibás kilövések száma. Tavaly mindössze 1,7 százalék volt. Ha már a szakembereknél tartunk: a korátlag a kerületben 33 év. Magasan képzett vezetők és beosztottak dolgoznak itt. Egy-egy hivatásos vadászra azonban csaknem 2400 hektár jut, s ez nagyon sok. Bár az is igaz, hogy az intenzív vadgazdálkodáshoz nagy terület szükséges. A vadász nemcsak kiséri, hanem el is látja a területét, gondoskodik a vadakról, javítja a magasleseket, a cserkelőutakat, gazdálkodik a vadföldeken, s még ezeken túl is sok feladat vár rá. amit összefoglalva így mondhatunk: vad- és vadászati gazdálkodás. Külön történetük van errefelé a dámoknak. Nagyon ügyeltek a szakemberek arra, hogy a minőség fokozatosan javuljon _JCímélték.^az 1- állományt-, s a dám ezt meghálálja. Sokat kell etetni a téli hónapokban, hiszen ha 10—12 napos hideg van, akkor a kecses szép lapátosok, »megreterál- nak«, ahogy itt mondják. Azaz nagyon legyengülnek. A vadászterületen o vadkár 70 százalékát a vaddisznók okozzák, s csak öt százalékért »felelnek« együtt az őzek és a dámok. Ezt fölmérve alakult ki a gyakorlat a vadgazdaságban: dám kontra vaddisznó. Ma már 230 dámot becsülnek a területen, a disznók száma százzal kevesebb. Említettük: a tervek szerint az idén tovább fejlesztik szolgáltatásaikat. A holt szezonban is — talán három, gyengébb forgalmú hónapot jelent — szeretnének vendégeket fogadni.* Ennek érdekében megfelelő programokat terveznek. Szó van lovas túrákról, kocsikirándulásokról, a horgászat megszervezéséről, az eddig ki nem használt, s a terület kínálta vadászati és egyéb lehetőségek jobb kihasználásáról, pecsenyesütésről, szalonkázásról és egyéb »csemegékről«. Közös jellemzőjük: »megfogják« a természetet és a vadakat kedvelőket. Ez egyben vadászházaik kihasználtságát is növelni fogja. Az ágazat jelenlegi tiszta nyeresége annyi, mint tíz évvel ezelőtt az összbevétel volt. Sokat mond ez a szám. Ma már rendelkezésre állnak az 1977. évi adatok. Ezek szerint a hatodik kerületben a bevételnek több mint 20 százaléka nyereségként került a gazdaság »pénztárcájába«. Elsősorban természetesen a vadgazdálkodás eredményes. A múlt évben például 131 snar- vasfoikát lőttek ki, s ezeknek több mint fele érmes trófeát adott. Ez pedig pénzt jelent — igaz, költeni is kell az érdekében. Bár a terület nagyon gazdag természetes takarmányban, télen itt is szükséges a vadak etetése. Ijgy-egy évben 30—35 vagon szemes, 3 vagon szálas és 15—20 vagon lédús takarmányt hordanak ki a lovas fogatok az erdőbe. Ezért az élelmezésért, a gondos, előrelátó és szakszerű munkáért fizetnek arany-, ezüst- és bronzérmes trófeákkal a szarvasok, az őzek és a dámok.i Méaww'AttBa
