Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

Elhagy ott utak — Néha. jó lenne megállni. Csak egy pillanatra. Levenni a sisakot, rákönyökölni a vo­lánra, és nézni a tájat. Per­sze, ez ritkán jut az ember eszébe verseny közben, olyan­kor nincs idő mélázásra, meg- hatódásra. De néha, (különö­sen a lassan múló éjszakák sűrűjében, ismeretlen vidéke­ken, amikor órákon át csak azt látom a reflektorfényben, hogy alattam az út sebesen folyik visszafelé — egy-egy pillanatra élfog a gyöngeség. Szeretnék megállni olyankor. Körülnézni. Emlékezetembe vésni a tájat, az utat. hogy ráismerjek, ha még egyszer az életben viszontlátom... — Ha elfogja ez az érzés, hogyan szabadul tőle? Mert gondolom, meg kell tőle sza­badulnia. — Furcsa 111 Azokra az utakra, tájakra gondolok, ame­lyek még előttem vannak. Amelyeket még ezután, fogok elhagyni. Ha éjszakai vezetés közben ér ez a »»gyöngeség«, megidézem a felkelő napot Mert az a legcsodálatosabb, amikor egy-egy »»800 kilomé­teres« éjszaka ntán egyszer csak felbukkan a nap. Olyan­kor minden fáradtság elszáll belőlem, s mintha egész éj­szaka aludtam volna, fütyü- részni támad (kedvem... Nyűt, mosolygós szemek, kalászszőbe haj, kisfiús arc. j Nem valószínű, hogy az el­múlt tíz évben változott vala­mit Autóban ülünk. A volánnál Tóth János, az Interag—Shell autóversenyzője, a magyar válogatott tagja. A Balaton partján suhan a kocsi, Tóth János szülőfaluja, Szemes felé. — A raílií vagy a hegyi versenyeket szereti jobban? — kérdezem. — A rallit Talán azért, mert az a bonyolultabb, s az emberibb verseny. A hegyi pályán főként a lóerők mér­kőznek. A rallin a jól felké­szített autón kívül a vezietó és a kísérő képességei a dön­Vtőek; de ha ezt mondom, »ké­pességei«, ezzel egy egész se­reg különféle született és a gyakorlás során megszerzett tulajdonság összességét aka­rom kifejezni,.. Nem tudom, érthető-e? — ErthetS. — A ráül összetett verseny. Különböző minőségű utakon haladunk. Murván, makadá­mún, homokon, aszfalton. Ti­zennyolc, húsz gyorsasági sza­kasz van közben és közúti forgalom, amelyben természe­tesen a versenyzőkre is vo­natkoznak a KRESZ előírásai. Nyolcvan, száz kilométeren­ként szerviz... Szóval a ral­lit azért szeretem, mert em­ber kell hozzá. Sőt, embereik. Már említettem a társamat, Faludy Lacit, ö tervezi meg az utat, s menetközben is ő irányít. Tökéletesen bíznom kell benne. Aztán a többiek... A szerelő kollégák, akiknek a segítsége nélkül nem verse­nyezhetnék. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hegyi versenyzés lebecsülen­dő. Saját eredményemet be­csülném le. Tavaly ugyanis az ALPL hegyi verseny győz­tese voltam Ausztriában. — Mióta versenyez? — Autóval 1973 óta. De ti­zenhét éves koromban álltam először rajthoz egy ötven köb­centis Bervával. Ahhoz nem kellett jogosítvány. A buda­pesti országos versenyen ötö­diknek értem célba. Később jó ideig motorversenyző vol­tam. — Hogyan került a motorok, az autók bűvkörébe? — Gyermekkoromban min­den nyáron Gyomron nyaral­tam, a nagyszüleimnél. A szomszédban lakott egy autó- buszsofőr, akinek otthon egy kis műhelye volt, A fiával barátkoztam, így bejuthattam a szerszámok közé. Legszíve­sebben reggeltől estig ott bütyköltem volna. Mások nyá­ron a Balaton mellé igyekez­nek. Én meg, a Balaton-parti fiú, az első fecske megérkezé­se után már Gyömrő után áhítoztam. Mert várt a mű­hely. Közepes tanuló voltam az általánosban. Apám vas­utas-gépészeti technikumba akart küldeni, 6 ugyanis vas­utas volt. Nem vettek föl. Bi­zony, szegény apám gondban volta miattam. Ekkor én elő­rukkoltam az álmommal. Volt Szemesen egy kis autószerelő műhely Bognár Karcsi bácsié. Oda szerettem volna bejutni inasnak. Karcsi bácsinak nem volt szüksége inasra, ezért én minden fizetség nélkül, kizá­rólag a tanulás végett dolgoz­tam nála egy nyáron át. Az­után meg sem próbáltam még egyszer a vasútgépészet! tech­nikumot Autószerelő szak­munkástanuló lettem és egy­szerre jó tanuló. Mellesleg, azóta elvégeztem a techniku­mot letettem a mestervizsgát is, jelenleg pedig a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egye­tem hallgatója vagyok. — Az autóversenyzés nem veszélytelen sport. Mit szÿl hozzá a családja? Fiatal fele­sége, két kisgyermeke van... —■ Mit mondjak . í 1 Talán rendhagyó, de az az igazság, A Zamárdi Magyar Tenger Mg. Tsz felvess 2 tehenészt, 1 traktorost. Szakmunkások előnyben! Lakás megoldható. Jelentkezés a tsz elnökénél, a központi irodában, Zamárdiban. hogy a feleségem egyáltalán nincs ellene. Sőt lelkesedik érte. A versenyzőt a célba érés öröme minden fáradsá­gért, izgalomért kárpótolja. A célban engem mindig vár a családom. Ott állnak és inte­getnek. Ez tetézi az örömöt. — A legnagyobb öröm te­hát a célba érés. És a legna­gyobb bánat? — Ha nem érek célba. En­nek két oka lehet Hanyag felkészülés vagy »sorscsapás«, ha például eltörik egy alkat­rész. Erről ugyanis senki sem tehet Eddig hatvan verse­nyen vettem részt de felké­szülési hiba miatt lekopogom, nem kellett leállnom. Alkat­részelégtelenség miatt több­ször is. Különösen a műit év­ben járt ránk a rúd. A Taurus raliin az első öt között vol­tunk már Faludy Lacival, amikor eltört a tányérkúpke- rék. Halálomig őrzöm azt a vaedarabot Ugyancsak tavaly, a München—Bécs—Budapest raliin a verseny feléig az él­mezőnyben haladtunk, ekkor meg a féltengely tört el. A baj az NSZK-ban ért bennün­ket nem érhettünk haza, Ma­gyarországra. Szörnyű érzés volt Álltunk tehetetlenül, s arra gondoltunk, hányán szur­kolnak otthon értünk. Nem szégyellem megváltani, sírtam akkor. Eső szemerkél, bekapcsolja az ablaktörlőt — Mit mondana el még szí­vesen magáról? A homlokát ráncolja, vállat von, — Szeretek vezetni — mondja. Harminchárom éves. SzaptuQ András Töpörödött zsemlék, híg kefir Hol van már az az idő, ami­kor még »ült« az ének: kerek ez a zsemle, nem fér a zse­bembe. A zsemle ma legtöbb­ször egyáltalán nem kerek, és a kisebb méretű zakózsebben is kényelmesen elfér. A vásár­ló egyetlen dolgot vesz észre: a polcokon töpörödött zsem­lék, kiflik kínálják magukat. A vásárló becsapva érzi ma­gát, mondván, egyre keveseb­bet kap a pén t ért. Vajon tényleg kisebb súlyú sütőipari terméket árulnak, vagy vala­mi más baj van? A Megyei Élelmiszer-ellen­őrző és Vegyvizsgáló Intézet- i ben rendszeresen vizsgálják az élelmiszereket. Mindén eset­ben megmérik a termék sú­lyai. Súlyhiányos termék saj­nos mindenütt előfordul. Pél­dául a sütőipari vállalat két üzemében, és a kaposmérői tsz sütőüzemében találtak súlyhiányos kenyeret, vala­mint vajaskiflit. Visi György, az intézet sütő- és édesipari osztályának vezetője elmond­ta: — A súlyhiány egyrészt ab­ból aódik, hogy a mérlegek szerkezeti részére liszt és más anyag rakódik, így a mérés eleve pontatlan. Az idén va­lószínűleg gyakoribbak lesz­nek a súlyproblémák, mint korábban. Szigorúbb belső el­lenőrzéssel a hibát tó lehetne küszöbölni. A liszt minőségétől sok függ, az idén használatos lisz­tek nem a legjobbak. Rossz a vízfel levő képességük, többet kell belőlük adagolni, és cin­nek számtalan következménye lehet. Az egyik következmény a nagyság, vagyis ahogy' az intézetben mondják: a térfo­gat. Ezt elsősorban a zsemle esetében értékelik. Van szab1 ványelőírás arra, hogy milyen legyen a zsemle, de ez csak minimum követelményt ad meg. Az új, azaz tavalyi lisz­tekből nem lehet szép péksü­teményt készíteni, egyszerűen azért, mert alacsony a sikér­tartalmuk. A zsemléhez 30 százalékos sikértartalmú liszt kellene, ugyanakkor nem rit­ka a 25 százalék körüli. így a szép, kerek, »könnyű« zsem­lék helyett kicsik, töpörödöttek kerülnek az üzletekbe. Az egyik gyakran előfordu­ló hiba a helytelen szállítás. — (Előfordult, hogy a kifli­ket forrón belezsúíolták a szállftórekeszbe, aztán amikor kiöntötték, a sok kifli szinte teljesen egybeolvadt, és a »massza« fölvette a rekesz alakját^ Az összefülleszteít, meleg termék nem lehet szép. Sok helyen a kemencék alja kiégett, egyenetlen. A szüksé­ges tufa ' beszerezhetetlen, így ilyen kemencékben nem sül­hetnek tetszetős termékek. Az érzékszervi hibák kpzül az ízhiba ritka dolog. — Az viszont előfordul, hogy kormos a kenyér alja. Ennek oka, hogy az olajégők­ből lerakodó korom — mivel nem tisztítják elégszer — a kenyér aljára tapad. Ez álta­lában kis mennyiségű, alig észlelhető, ám volt rá eset, hogy ilyenkért le kellett állí­tani a szállítást. Az üzetekbe kerülő terme- i kék zöme valójában jó, meg­felelő súlyú és szabvány sze­rinti. Ám, hogy a vásárló mit nevez jónak, az a fogyasztási szokásoktól függ. Nálunk pél­dául a fehér kenyeret kedve­lik, és az olyan péksüteményt, amelyik meleg, friss. Termé­szetes igény ez, csak éppen, amikor nagytömegű terméket kell előállítani és forgalmaz­ni, akkor megoldhatatlan. A vállalatoknak nagy a felelős­ségűje az ellátásban, ilyen a kis tsz- és magánsütödéknek nincs. A kenyéren kívül legfonto­sabb táplálékunk a tej és a tejtermék. A minőség ott sem mindig kifogástalan. Például megesett, hogy híg állományú zsíros kefir került forgalom­ba. A MÉVI a technológiai előírások durva megsértése miatt fegyelmi felelősségre vo­nást kezdeményezett. Hason­lóan jártak el a barcsi Vörös Csillag Tsz tejüzemével szem­ben is, ott a fél kilogrammos, félzsíros étkezési tehéntúró zsírtartalma nem volt megfe­lelő. A hiba munkafegyelmi okokból adódott. A tejtermékek fogyasztható­sági idejét gyakran nem tart­ják be. A vásárló hazaviszi a kefirt, a tejfölt vagy a va­jat, s akkor veszi észre, hogy a »szavatossági idő lejár« fel­irat utáni dátum már rég el­múlt. A boltban a polcon azon­ban még mindig a régi ter­mék található. — Ilyen esetekben nagyon szigorúan járunk el a jövő­ben. Az üzletvezető ellen sza­bálysértési eljárás indul —• mondja Juhász Árpád, a MÉVI igazgatója. — A lejárt határidejű termékek forgal­mazása elsősorban a kisebb boltokban, peremkerületekben, községekben gyakori. Az a cé­lunk, hogy ott sem legyen ilyen. Vannak megváltoztathatat-' lan dolgok. A zsemle például attól, hogy tudják a hiba okát, nem lesz nagyobb, hi­szen a nagyság a liszttől függ. Ám a gabonaipar és a sütő­ipar jobb együttműködésével elérhető lenne, hogy jobb mi­nőségű liszt kerüljön a pékek elé. Vannak azonban köny- nyen (kiküszöbölhető hibák. Olyanok, amelyek a munka- fegyelem lazulására, a tech­nológiai előírások megszegé­sére vezethetők vissza. Nem törvényszerű, hogy az olasz felvágott nedvességtartalma magasabb legyen az előírtnál, a szilvabefőttes üvegben keve­sebb szilva legyen, mint amennyit a szabvány előír. A MÉVI vizsgálatai ezekre is ki­terjednek, és Ilyen esetekben a felelősségre vonás követke­zik. A hibák gondosabb mun­kával már az üzemekben el­kerülhetők lennének. A jó hírnévnek ugyanis nem hasz­nál a rossz termék. Arról nem is szólva, hogy becsapják az embereket. Dán Tibor Éghetetlen papír gipszből Japán tudósok feltalálták a »gipsbart«-nak nevezett éghe­tetlen papírt. A kutatócsoport már évek óta a gipsz további felhasználási lehetőségeit ku­tatja. Az ipari létesítmények egy­re több füstkéntelenítő beren­dezést alkalmaznak szerte az országban. A füst kénteleníté- si folyamatának lényege pe­dig, hogy abszorbensként me­sset használva megkötik a kénoxidokat, miközben gipsz képződik és a füstgázok kén­mentesen távoznak. Az ily módon keletkezett gipsz meny- nyisége azonban meghaladta a keresletet és fölösleges mel­léktermékké vált Ezen a problémán segítet­tek a kutatócsoport tagjai, akik különlegesen kezelt kata­lizátort alkalmazva elérték, hogy a keletkező gipszkristá­lyok kétfélék: oszlop vagy tü formájúak. A tű formájú kristályokból 200—800 C fok­ra hevítve nyerhető a »»gips­bart«. Az ily módon átalakí­tott berendezések nemcsak to­vább felhasználható gipszet termelnek, hanem a folyamat csak mintegy tizedébe kerül a hagyományosnak. Szapudi András A BESENYŐ Du reás szomorúan ingatta a fejét. »Félrevezettek bennün­ket, pajtás. Rászedett, becsa­pott ...« Kicsoda?« kérdeztem dühösen, mert eszembe jutott a széttráncsírozott motorbi­ciklim. »Az a lány« mondta fájdalmas képpel Durcás. »Irénke?!« »Az. Veled is ki­kezdett, velem is, és közben összeszűrte a levet a tanító­val.« Megrökönyödtem, de elhittem, amit mondott, annál is inkább mert ismertem azt a szoknyapecér tanítót. A lá­nyok állva pisiltek utána lréri- kéék falujában. Szóval, ezért volt Irénke olyan tartózkodó, gondoltam. Ezért kapkodott a kezem után, ha a melléhez vagy a combjához értem. Meg­enyhültem Durcás iránt »Át­vert bennünket a gyalázatos« mondtam keserűen, és két fröccsöt rendeltem. Nagyon berúgtunk. Később Durcást kitámogattam a vasútállomás­ra, ahol nagy ölelkezések kö­zepette elbúcsúztunk. Aztán körülbelül fél év múl­tán találkoztam a piacon egy asszonnyal, aki Irénkének szomszédságában lakott Ér­deklődtem felőle. »Irénke férj­hez ment« mondta az asszony. »Kihez?« kérdeztem. »Egy eserbesei legényhez, akinek Durcás a csúfneve« válaszolta. Törő harsogva nevetett — Na látja — mondta. — Nemcsak bicskája, esze is van a besenyőnek. 1958 júniusában, egy lucs­kos délután megérkezett a tá­borfelszerelés Kamié vasútál­lomásra. Már öt napja esett az eső. Törő ökölbe szorított kéz­zel állt a vágányok között, mert nem tudta, mitévő le­gyén. A Hanyba most senki se bolond teherautót küldeni, mint azt a szállító vállalat em­bere délelőtt kijelentette. Pe­dig a felszerelésnek holnapig a táborhelyre kell érnie. Eddig úgy ment minden, mint a karikacsapás. Amit a KISZ országos értekezletén el­mondott a Hanság hasznosítá­sának tervéről, közvetítette a rádió, a televízió. Országos érdeklődést keltett. Az érte­kezlet elfogadta javaslatait, és határozatot hozott az építő­táborok megszervezésére. Mi­után Törő Babótiékkal Buda­pestről hazaért, már a megyé­jében sem nevettek az elkép­zelésein, és senki sem csúfol­ta többé Hány Istóknak. -És most itt van ez a rengeteg honvédségi holmi? Mit csi­náljon vele? »Hemyótaloas erőgépeket kell szereznem. Már lehetőség nincs.« Elment az állami gazdaság igazgatójához. — Gépet adhatok, de em­bert, sajnos nem. — Csak gépet kértem —ve- rítékezett Törő. — Egy éjszakára odaadha­tom a vontatókat. Többet nem tehetek. Törő megkereste a gazdaság fiatal gépeseit. Mindenkihez odament. Harmincán vállalták az éj­szakai munkát, és hajnalra a táborhelyen volt a felszerelés. Jókora halomban a csizmák, zubbonyok, a leendő konyha és a fürdő részei sátorlappal letakarva. A fiúk a megeről­tető éjjeli műszakért nem kér­tek fizetséget. Bekaptak egy kis pálinkát, aztán folytatták a munkát a gazdaságban. Tö­rő visszament a táborhelyre. Ruhát sem váltott, pedig te­tőtől talpig vizes volt. Az eső megcsendesedett. A gondosan letakart felszerelés mellett egy elszontyolodott hadtápos tiszt üldögéli — Magának mi baja? — lé­pett hozzá Törő. — Semmi különös -— szolt a tiszt letörtem — Azon tű­nődöm, hogy a kőtelet válasz- szam-e, vagy a golyót... — Nocsak! — nevetett Tö­rő. — Éppen most akar elbú­csúzni az életétől? Ezen a gyönyörű napon? Nézze, már alig esik. Egy-két óra múlva elkezdhetjük a munkát — Maga szörnyeteg! — üvöltött fel a hadtápos. — Munkáról beszél itt nekem, amikor lehet hogy a fölsze­relés felét elvesztették, vagy megfújták az éjjel! A cuccért én felelek, amíg maga alá nem írja az átvételi elismer­vényt — Aláírom — mondta Tö­rő. Adja ide a papírt! >— Látatlanba aláírná?! Me­ga szerencsétlen! — Persze. Vagy nem ezt akarja? — De igen . . Csak hát... Gondolja meg... Gondoljon a családjára! Törő nevetett — Azt mondtam, adja Ide a papírt! — Nem! Utolsó gazember volnék, ha megtenném. Nem élek vissza a jóhiszeműségé­vel. .. Inkább csináljunk lel­tárt ... — Atyaúristen! — fogta a fejét Törő. — Katona maga vagy számlaellenőr. — Csináljunk leltárt — is­mételgette a hadtápos csökö­nyösen. Végül Törő megadta magát, — Rendben van — sóhaj­tott — Csináljunk leltárt Délután kettőig dolgoztak. A hadtápos megállapította, hogy három pár kapca hiányzik. — Ne búsuljon — vigasz­talta Törő, és szilvapálinkával kínálta. Maga is ivott, aztán leheveredett egy sátorlapra. Az esőverte őshany fülledt levegőjében aludt et (VÉGE.)

Next

/
Thumbnails
Contents