Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
Elhagy ott utak — Néha. jó lenne megállni. Csak egy pillanatra. Levenni a sisakot, rákönyökölni a volánra, és nézni a tájat. Persze, ez ritkán jut az ember eszébe verseny közben, olyankor nincs idő mélázásra, meg- hatódásra. De néha, (különösen a lassan múló éjszakák sűrűjében, ismeretlen vidékeken, amikor órákon át csak azt látom a reflektorfényben, hogy alattam az út sebesen folyik visszafelé — egy-egy pillanatra élfog a gyöngeség. Szeretnék megállni olyankor. Körülnézni. Emlékezetembe vésni a tájat, az utat. hogy ráismerjek, ha még egyszer az életben viszontlátom... — Ha elfogja ez az érzés, hogyan szabadul tőle? Mert gondolom, meg kell tőle szabadulnia. — Furcsa 111 Azokra az utakra, tájakra gondolok, amelyek még előttem vannak. Amelyeket még ezután, fogok elhagyni. Ha éjszakai vezetés közben ér ez a »»gyöngeség«, megidézem a felkelő napot Mert az a legcsodálatosabb, amikor egy-egy »»800 kilométeres« éjszaka ntán egyszer csak felbukkan a nap. Olyankor minden fáradtság elszáll belőlem, s mintha egész éjszaka aludtam volna, fütyü- részni támad (kedvem... Nyűt, mosolygós szemek, kalászszőbe haj, kisfiús arc. j Nem valószínű, hogy az elmúlt tíz évben változott valamit Autóban ülünk. A volánnál Tóth János, az Interag—Shell autóversenyzője, a magyar válogatott tagja. A Balaton partján suhan a kocsi, Tóth János szülőfaluja, Szemes felé. — A raílií vagy a hegyi versenyeket szereti jobban? — kérdezem. — A rallit Talán azért, mert az a bonyolultabb, s az emberibb verseny. A hegyi pályán főként a lóerők mérkőznek. A rallin a jól felkészített autón kívül a vezietó és a kísérő képességei a dönVtőek; de ha ezt mondom, »képességei«, ezzel egy egész sereg különféle született és a gyakorlás során megszerzett tulajdonság összességét akarom kifejezni,.. Nem tudom, érthető-e? — ErthetS. — A ráül összetett verseny. Különböző minőségű utakon haladunk. Murván, makadámún, homokon, aszfalton. Tizennyolc, húsz gyorsasági szakasz van közben és közúti forgalom, amelyben természetesen a versenyzőkre is vonatkoznak a KRESZ előírásai. Nyolcvan, száz kilométerenként szerviz... Szóval a rallit azért szeretem, mert ember kell hozzá. Sőt, embereik. Már említettem a társamat, Faludy Lacit, ö tervezi meg az utat, s menetközben is ő irányít. Tökéletesen bíznom kell benne. Aztán a többiek... A szerelő kollégák, akiknek a segítsége nélkül nem versenyezhetnék. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hegyi versenyzés lebecsülendő. Saját eredményemet becsülném le. Tavaly ugyanis az ALPL hegyi verseny győztese voltam Ausztriában. — Mióta versenyez? — Autóval 1973 óta. De tizenhét éves koromban álltam először rajthoz egy ötven köbcentis Bervával. Ahhoz nem kellett jogosítvány. A budapesti országos versenyen ötödiknek értem célba. Később jó ideig motorversenyző voltam. — Hogyan került a motorok, az autók bűvkörébe? — Gyermekkoromban minden nyáron Gyomron nyaraltam, a nagyszüleimnél. A szomszédban lakott egy autó- buszsofőr, akinek otthon egy kis műhelye volt, A fiával barátkoztam, így bejuthattam a szerszámok közé. Legszívesebben reggeltől estig ott bütyköltem volna. Mások nyáron a Balaton mellé igyekeznek. Én meg, a Balaton-parti fiú, az első fecske megérkezése után már Gyömrő után áhítoztam. Mert várt a műhely. Közepes tanuló voltam az általánosban. Apám vasutas-gépészeti technikumba akart küldeni, 6 ugyanis vasutas volt. Nem vettek föl. Bizony, szegény apám gondban volta miattam. Ekkor én előrukkoltam az álmommal. Volt Szemesen egy kis autószerelő műhely Bognár Karcsi bácsié. Oda szerettem volna bejutni inasnak. Karcsi bácsinak nem volt szüksége inasra, ezért én minden fizetség nélkül, kizárólag a tanulás végett dolgoztam nála egy nyáron át. Azután meg sem próbáltam még egyszer a vasútgépészet! technikumot Autószerelő szakmunkástanuló lettem és egyszerre jó tanuló. Mellesleg, azóta elvégeztem a technikumot letettem a mestervizsgát is, jelenleg pedig a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem hallgatója vagyok. — Az autóversenyzés nem veszélytelen sport. Mit szÿl hozzá a családja? Fiatal felesége, két kisgyermeke van... —■ Mit mondjak . í 1 Talán rendhagyó, de az az igazság, A Zamárdi Magyar Tenger Mg. Tsz felvess 2 tehenészt, 1 traktorost. Szakmunkások előnyben! Lakás megoldható. Jelentkezés a tsz elnökénél, a központi irodában, Zamárdiban. hogy a feleségem egyáltalán nincs ellene. Sőt lelkesedik érte. A versenyzőt a célba érés öröme minden fáradságért, izgalomért kárpótolja. A célban engem mindig vár a családom. Ott állnak és integetnek. Ez tetézi az örömöt. — A legnagyobb öröm tehát a célba érés. És a legnagyobb bánat? — Ha nem érek célba. Ennek két oka lehet Hanyag felkészülés vagy »sorscsapás«, ha például eltörik egy alkatrész. Erről ugyanis senki sem tehet Eddig hatvan versenyen vettem részt de felkészülési hiba miatt lekopogom, nem kellett leállnom. Alkatrészelégtelenség miatt többször is. Különösen a műit évben járt ránk a rúd. A Taurus raliin az első öt között voltunk már Faludy Lacival, amikor eltört a tányérkúpke- rék. Halálomig őrzöm azt a vaedarabot Ugyancsak tavaly, a München—Bécs—Budapest raliin a verseny feléig az élmezőnyben haladtunk, ekkor meg a féltengely tört el. A baj az NSZK-ban ért bennünket nem érhettünk haza, Magyarországra. Szörnyű érzés volt Álltunk tehetetlenül, s arra gondoltunk, hányán szurkolnak otthon értünk. Nem szégyellem megváltani, sírtam akkor. Eső szemerkél, bekapcsolja az ablaktörlőt — Mit mondana el még szívesen magáról? A homlokát ráncolja, vállat von, — Szeretek vezetni — mondja. Harminchárom éves. SzaptuQ András Töpörödött zsemlék, híg kefir Hol van már az az idő, amikor még »ült« az ének: kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe. A zsemle ma legtöbbször egyáltalán nem kerek, és a kisebb méretű zakózsebben is kényelmesen elfér. A vásárló egyetlen dolgot vesz észre: a polcokon töpörödött zsemlék, kiflik kínálják magukat. A vásárló becsapva érzi magát, mondván, egyre kevesebbet kap a pén t ért. Vajon tényleg kisebb súlyú sütőipari terméket árulnak, vagy valami más baj van? A Megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet- i ben rendszeresen vizsgálják az élelmiszereket. Mindén esetben megmérik a termék súlyai. Súlyhiányos termék sajnos mindenütt előfordul. Például a sütőipari vállalat két üzemében, és a kaposmérői tsz sütőüzemében találtak súlyhiányos kenyeret, valamint vajaskiflit. Visi György, az intézet sütő- és édesipari osztályának vezetője elmondta: — A súlyhiány egyrészt abból aódik, hogy a mérlegek szerkezeti részére liszt és más anyag rakódik, így a mérés eleve pontatlan. Az idén valószínűleg gyakoribbak lesznek a súlyproblémák, mint korábban. Szigorúbb belső ellenőrzéssel a hibát tó lehetne küszöbölni. A liszt minőségétől sok függ, az idén használatos lisztek nem a legjobbak. Rossz a vízfel levő képességük, többet kell belőlük adagolni, és cinnek számtalan következménye lehet. Az egyik következmény a nagyság, vagyis ahogy' az intézetben mondják: a térfogat. Ezt elsősorban a zsemle esetében értékelik. Van szab1 ványelőírás arra, hogy milyen legyen a zsemle, de ez csak minimum követelményt ad meg. Az új, azaz tavalyi lisztekből nem lehet szép péksüteményt készíteni, egyszerűen azért, mert alacsony a sikértartalmuk. A zsemléhez 30 százalékos sikértartalmú liszt kellene, ugyanakkor nem ritka a 25 százalék körüli. így a szép, kerek, »könnyű« zsemlék helyett kicsik, töpörödöttek kerülnek az üzletekbe. Az egyik gyakran előforduló hiba a helytelen szállítás. — (Előfordult, hogy a kifliket forrón belezsúíolták a szállftórekeszbe, aztán amikor kiöntötték, a sok kifli szinte teljesen egybeolvadt, és a »massza« fölvette a rekesz alakját^ Az összefülleszteít, meleg termék nem lehet szép. Sok helyen a kemencék alja kiégett, egyenetlen. A szükséges tufa ' beszerezhetetlen, így ilyen kemencékben nem sülhetnek tetszetős termékek. Az érzékszervi hibák kpzül az ízhiba ritka dolog. — Az viszont előfordul, hogy kormos a kenyér alja. Ennek oka, hogy az olajégőkből lerakodó korom — mivel nem tisztítják elégszer — a kenyér aljára tapad. Ez általában kis mennyiségű, alig észlelhető, ám volt rá eset, hogy ilyenkért le kellett állítani a szállítást. Az üzetekbe kerülő terme- i kék zöme valójában jó, megfelelő súlyú és szabvány szerinti. Ám, hogy a vásárló mit nevez jónak, az a fogyasztási szokásoktól függ. Nálunk például a fehér kenyeret kedvelik, és az olyan péksüteményt, amelyik meleg, friss. Természetes igény ez, csak éppen, amikor nagytömegű terméket kell előállítani és forgalmazni, akkor megoldhatatlan. A vállalatoknak nagy a felelősségűje az ellátásban, ilyen a kis tsz- és magánsütödéknek nincs. A kenyéren kívül legfontosabb táplálékunk a tej és a tejtermék. A minőség ott sem mindig kifogástalan. Például megesett, hogy híg állományú zsíros kefir került forgalomba. A MÉVI a technológiai előírások durva megsértése miatt fegyelmi felelősségre vonást kezdeményezett. Hasonlóan jártak el a barcsi Vörös Csillag Tsz tejüzemével szemben is, ott a fél kilogrammos, félzsíros étkezési tehéntúró zsírtartalma nem volt megfelelő. A hiba munkafegyelmi okokból adódott. A tejtermékek fogyaszthatósági idejét gyakran nem tartják be. A vásárló hazaviszi a kefirt, a tejfölt vagy a vajat, s akkor veszi észre, hogy a »szavatossági idő lejár« felirat utáni dátum már rég elmúlt. A boltban a polcon azonban még mindig a régi termék található. — Ilyen esetekben nagyon szigorúan járunk el a jövőben. Az üzletvezető ellen szabálysértési eljárás indul —• mondja Juhász Árpád, a MÉVI igazgatója. — A lejárt határidejű termékek forgalmazása elsősorban a kisebb boltokban, peremkerületekben, községekben gyakori. Az a célunk, hogy ott sem legyen ilyen. Vannak megváltoztathatat-' lan dolgok. A zsemle például attól, hogy tudják a hiba okát, nem lesz nagyobb, hiszen a nagyság a liszttől függ. Ám a gabonaipar és a sütőipar jobb együttműködésével elérhető lenne, hogy jobb minőségű liszt kerüljön a pékek elé. Vannak azonban köny- nyen (kiküszöbölhető hibák. Olyanok, amelyek a munka- fegyelem lazulására, a technológiai előírások megszegésére vezethetők vissza. Nem törvényszerű, hogy az olasz felvágott nedvességtartalma magasabb legyen az előírtnál, a szilvabefőttes üvegben kevesebb szilva legyen, mint amennyit a szabvány előír. A MÉVI vizsgálatai ezekre is kiterjednek, és Ilyen esetekben a felelősségre vonás következik. A hibák gondosabb munkával már az üzemekben elkerülhetők lennének. A jó hírnévnek ugyanis nem használ a rossz termék. Arról nem is szólva, hogy becsapják az embereket. Dán Tibor Éghetetlen papír gipszből Japán tudósok feltalálták a »gipsbart«-nak nevezett éghetetlen papírt. A kutatócsoport már évek óta a gipsz további felhasználási lehetőségeit kutatja. Az ipari létesítmények egyre több füstkéntelenítő berendezést alkalmaznak szerte az országban. A füst kénteleníté- si folyamatának lényege pedig, hogy abszorbensként messet használva megkötik a kénoxidokat, miközben gipsz képződik és a füstgázok kénmentesen távoznak. Az ily módon keletkezett gipsz meny- nyisége azonban meghaladta a keresletet és fölösleges melléktermékké vált Ezen a problémán segítettek a kutatócsoport tagjai, akik különlegesen kezelt katalizátort alkalmazva elérték, hogy a keletkező gipszkristályok kétfélék: oszlop vagy tü formájúak. A tű formájú kristályokból 200—800 C fokra hevítve nyerhető a »»gipsbart«. Az ily módon átalakított berendezések nemcsak tovább felhasználható gipszet termelnek, hanem a folyamat csak mintegy tizedébe kerül a hagyományosnak. Szapudi András A BESENYŐ Du reás szomorúan ingatta a fejét. »Félrevezettek bennünket, pajtás. Rászedett, becsapott ...« Kicsoda?« kérdeztem dühösen, mert eszembe jutott a széttráncsírozott motorbiciklim. »Az a lány« mondta fájdalmas képpel Durcás. »Irénke?!« »Az. Veled is kikezdett, velem is, és közben összeszűrte a levet a tanítóval.« Megrökönyödtem, de elhittem, amit mondott, annál is inkább mert ismertem azt a szoknyapecér tanítót. A lányok állva pisiltek utána lréri- kéék falujában. Szóval, ezért volt Irénke olyan tartózkodó, gondoltam. Ezért kapkodott a kezem után, ha a melléhez vagy a combjához értem. Megenyhültem Durcás iránt »Átvert bennünket a gyalázatos« mondtam keserűen, és két fröccsöt rendeltem. Nagyon berúgtunk. Később Durcást kitámogattam a vasútállomásra, ahol nagy ölelkezések közepette elbúcsúztunk. Aztán körülbelül fél év múltán találkoztam a piacon egy asszonnyal, aki Irénkének szomszédságában lakott Érdeklődtem felőle. »Irénke férjhez ment« mondta az asszony. »Kihez?« kérdeztem. »Egy eserbesei legényhez, akinek Durcás a csúfneve« válaszolta. Törő harsogva nevetett — Na látja — mondta. — Nemcsak bicskája, esze is van a besenyőnek. 1958 júniusában, egy lucskos délután megérkezett a táborfelszerelés Kamié vasútállomásra. Már öt napja esett az eső. Törő ökölbe szorított kézzel állt a vágányok között, mert nem tudta, mitévő legyén. A Hanyba most senki se bolond teherautót küldeni, mint azt a szállító vállalat embere délelőtt kijelentette. Pedig a felszerelésnek holnapig a táborhelyre kell érnie. Eddig úgy ment minden, mint a karikacsapás. Amit a KISZ országos értekezletén elmondott a Hanság hasznosításának tervéről, közvetítette a rádió, a televízió. Országos érdeklődést keltett. Az értekezlet elfogadta javaslatait, és határozatot hozott az építőtáborok megszervezésére. Miután Törő Babótiékkal Budapestről hazaért, már a megyéjében sem nevettek az elképzelésein, és senki sem csúfolta többé Hány Istóknak. -És most itt van ez a rengeteg honvédségi holmi? Mit csináljon vele? »Hemyótaloas erőgépeket kell szereznem. Már lehetőség nincs.« Elment az állami gazdaság igazgatójához. — Gépet adhatok, de embert, sajnos nem. — Csak gépet kértem —ve- rítékezett Törő. — Egy éjszakára odaadhatom a vontatókat. Többet nem tehetek. Törő megkereste a gazdaság fiatal gépeseit. Mindenkihez odament. Harmincán vállalták az éjszakai munkát, és hajnalra a táborhelyen volt a felszerelés. Jókora halomban a csizmák, zubbonyok, a leendő konyha és a fürdő részei sátorlappal letakarva. A fiúk a megerőltető éjjeli műszakért nem kértek fizetséget. Bekaptak egy kis pálinkát, aztán folytatták a munkát a gazdaságban. Törő visszament a táborhelyre. Ruhát sem váltott, pedig tetőtől talpig vizes volt. Az eső megcsendesedett. A gondosan letakart felszerelés mellett egy elszontyolodott hadtápos tiszt üldögéli — Magának mi baja? — lépett hozzá Törő. — Semmi különös -— szolt a tiszt letörtem — Azon tűnődöm, hogy a kőtelet válasz- szam-e, vagy a golyót... — Nocsak! — nevetett Törő. — Éppen most akar elbúcsúzni az életétől? Ezen a gyönyörű napon? Nézze, már alig esik. Egy-két óra múlva elkezdhetjük a munkát — Maga szörnyeteg! — üvöltött fel a hadtápos. — Munkáról beszél itt nekem, amikor lehet hogy a fölszerelés felét elvesztették, vagy megfújták az éjjel! A cuccért én felelek, amíg maga alá nem írja az átvételi elismervényt — Aláírom — mondta Törő. Adja ide a papírt! >— Látatlanba aláírná?! Mega szerencsétlen! — Persze. Vagy nem ezt akarja? — De igen . . Csak hát... Gondolja meg... Gondoljon a családjára! Törő nevetett — Azt mondtam, adja Ide a papírt! — Nem! Utolsó gazember volnék, ha megtenném. Nem élek vissza a jóhiszeműségével. .. Inkább csináljunk leltárt ... — Atyaúristen! — fogta a fejét Törő. — Katona maga vagy számlaellenőr. — Csináljunk leltárt — ismételgette a hadtápos csökönyösen. Végül Törő megadta magát, — Rendben van — sóhajtott — Csináljunk leltárt Délután kettőig dolgoztak. A hadtápos megállapította, hogy három pár kapca hiányzik. — Ne búsuljon — vigasztalta Törő, és szilvapálinkával kínálta. Maga is ivott, aztán leheveredett egy sátorlapra. Az esőverte őshany fülledt levegőjében aludt et (VÉGE.)
