Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

Dél-afrikai memento Francia nemzetgyűlési választások Meany „humora” 196Ű. március 21-én a dél­afrikai Johannesburg Sharp- ville nevű külvárosában ki­csordult a keserűség pohara. A fekete gettó lakossága tud­ta, mire vállalkozik, amikor fegyelmezetten, fenyegető gesztusok nélkül, de egysé­gesen és határozottan emberi jogokat követelő és az apart­heidet, a faji elkülönítést el­ítélő táblákkal vonult föl az utcákon. Néma csendben haladt a tömeg, de mint egy francia tudósító írta akkor: »ez a csend maga volt a kétségbe­esés elnyújtott, messzire hall­ható kiáltása-«. A csend hamarosan borzal­mas zajjá változott.. A rend­őrség és a BOSS nevű titkos- szolgálat fegyveres alakulatai egy utcatorkolatnál gépfegy­verekkel várták a tömeget, és figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak. A sortűz hét és fél percig tartott, utána nyolc- vankilencf!) halott és száz­nyolcvanhat sebesült maradt Sharpville főutcáján. Tizennyolc év telt el azóta és Sharpville urán hasonló vonatkozásban tanulta meg■ a világ egy másik Johannes­burgi külváros, Soweto ne­vét. Ami akkor egyedi eset­nek számított, ma napirenden van: a keserűség gejzírként tör föl az elnyomás »nehe­zékei-« alól, és a pretoriai kormány most is, mindig, azonnal tüzet nyit... Semmi nem változott te­hát? De igen — és nemcsak Dél-Afrikában, hanem az egész fekete-kontinensen, áz egész világon: hatalmas erők m~ aduinak meg a fajüldözés ellen, a nemzetek világszer­vezetében is. Épp e New York-i fórumon nyilvánítot­ták Sharpville szomorú év­fordulóját a fajüldözés elleni harc nemzetközi napjává és 197S-at az apartheid elleni tiltakozás esztendejévé. Sharpville és Soweto, a többi gettók áldozatai nem haltak, nem halnak meg hiába. (Folytatás az 1. oldalról) Mi lesz ebben a helyzetben az FKP vonala? A csalódás elmúltával a dolgozók ráéb­rednek, hogy milyen erőt kép­viselnek, s látni fogják az FKP képességét, hogy tömö­rítse a $ogos követeléseik vé­delmében föllépő dolgozókat. A harc tehát folytatódni fog, és a párt határozottan kiáll azok mellett, akik küzdenek. — Az FKP ma inkább, mint valaha, az egységpolitika híve a baloldalon és össze akar fogni mindazokkal, akik vál­tozást óhajtanak. A politika nagy értékét nem teszi kétsé­gessé, hogy vasárnap nem győztünk — mondotta Georges Marchais. — Meggyőződésünk: ahhoz, hogy a franciák össze­fogjanak, világos és mozgósító programra van szükség. A kommunisták e cél érdekében fognak dolgozni. A párt szilárd maradt, no­ha szavazatszámban, parla­menti képviseletben és száza­lékarányban egyaránt vissza akarták szorítani. — Az FKP a szavazatok és képviselők számát tekintve is nyert, de valamelyest vesztett százalékban. Bármilyen jelen­tős erőt is képvisel azonban a párt, ez még nem elég: a dolgozóknak mindig erősebb pártra van szükségük — je­lentette ki Georges Marchais. A franciaországi választások végeredménye A francia nemzetgyűlési vá­lasztások második fordulójá­nak hivatalos végeredménye a következő: A 423 szavazó körzetben, ahol március 19-én újra vá­lasztottak, 30 956 076 szavazó- jogosultból 26 206 710 (84,6 százalék) szavazott. Az érvé­nyes szavazatok száma : 25 475 802 (82,2), tartózkodás 4 749 366 (15,3). A közös programra hivat­kozó pártok összesen 12 553 262 (49,29) szavazatot kaptak. Az FKP 4 744 868 (18,62), a szo­cialista párt 7 212 916 (28,31). a Baloldali Radikális Mozga­lom 595 478 (2,36) szavazatot. A többség 12 559 359 szava­zatot kapott (50,49 százalék), ezen belül az RPR 6 651 756 (26,11), az UFD és a csatla­kozott jelöltek 5 907 603 (23,18) szavazatot. 305 763 szavazatot kaptak azok a jelöltek, akik külön a köztársasági elnök akciójának támogatása jelzővel indultak (1,20 százalék). Az egyéb je­löltek 57 418 voksot szereztek (0,22 százalék). A mandátumok megoszlása a kővetkező A közös programra hivatkozó pártok Francia Kommunista Párt Szocialista Párt Baloldali Radikális Mozgalom összesen: 86 mandátum 103 » 10 199 » Szélsőbaloldal 1 » A kormánykoalíció pártjai Tömörülés a Köztársaságért (RPR) 148 » UFD és csatlakozóttak 137 » A köztársasági elnök támogatását ígérő jelszóval induló jelöltek: * 4 m Egyéb jelöltek 2 „ összesen: ’ 291 » Aldo Moro fogságának ötödik napján Újabb terrorcselekmények Símó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti Rómából: Elrablói hétfőn már az ötö­dik napja tartották fogva Al­do Mórát, az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt elnökét és az itáliai feszültséget vasár­nap estétől héti őre virradóan újabb terrorcselekmények szí­tották. Milánóban gyújtópalac­kokat hajítottak .két iskola épületére, Triesztben az II Piccolo szerkesztőségét ron­gálták meg. Olaszországban szombaton este újabb politikai gyilkos­ság történt: szélsőjobboldali merénylők Milanóban agyon­lőttek két szélsőbaloldali fia­talt, aki egy, szélsőbaloldaliak által látogatott klub bejárata előtt beszélgetett. A »Vörös Brigádok« nevű álforradalmi csoport vasárnap virradóra újra hallatott magá­ról: ismeretlen telefonáló kö­zölte a L'Unitá és a Faese Se­ra'szerkesztőségével, hogy »az allam más szolgáit is halállal sújtják«, és újabb vérontást rendeznek, ha hétfőn folytat­ják Torinóban perbe fogott társaik perét A kereszténydemokrata párt 62 éves elnöke elrablóinak kézrekerítésére szombat este óta katonai alakulatokat is mozgósítottak. VI. Pál pápa virágvasárnapi beszédében »aljas, kegyetlen és cinikus« cselekedetnek ne­vezte Aldo Moro elrablását es testőreinek meggyilkolását A Szent Péter téren összegyűlt húszezres tömeghez szólva fel­hívta az ismeretlen tetteseket, hogy engedjék szabadon az el­rabolt politikust A Moro elrablói, Sietve öt testőrének gyilkosai utáni nyomozás legújabb fejlemé­nye: hétfőn szabadon enged­ték a merénylet napján letar­tóztatott első számú gyanúsí­tottat, Gianfranco Morénát. Az AFP jelentése szerint a 32 éves banktisztviselőt, miután alibijét igazolta, a rendőrség bizonyíték hiányában szaba­don engedte. jg Importált és belföldi ff ajándéktárgyak divatékszerek j ] kar- ebresztő- } • és faliórák nagy választékával várják Önt az ► É? ÉKS> KAPOSVÁR, ADY ENDRE U. 1. SIÖFGK, SZABADSÁG TÉR 1. (9384) Ä belügyminisztériumnak e hivatalos eredményösszeállítá­sát az RPR közleményben vi­tatta. Chirac pártja azt han­goztatta, hogy az UFD-hez számolt »csatlakozott« jelöltek voltaképpen olyan politikusok, akik az UFD és az RPR támo­gatását egyaránt élvezték, ezért az RPR szerint az UFD csoportjába csak 115 képvi­selő sorolható. A belügyminiszter a nem­zetgyűlés összetételét ismertet­ve megjegyezte, hogy végle­ges képet csak akkor lehet al­kotni, amikor megalakulnak a parlamenti csoportok és az egyes képviselők »beiratkoz­nak« 1—1 csoportba. Tekintettel arra, hogy az 1973-as nemzetgyűlési válasz­tásokon is változott valame­lyest a végeredmény a »be­iratkozások« nyomán, továbbá azóta a pótválasztások ered­ményeként is módosult vala­melyest a nemzetgyűlés össze­tétele, nehéz a pontos össze­hasonlítás az előző nemzet- gyűlésseL Párizsban általánosan elfo­gadott összehasonlítás szerint az FKP 13 mandátumot, a szocialista párt 15-öt, az UFD három pártja együttesen 22-öt nyert; a Baloldali Radikális Mozgalom két mandátumot, a szélsőbal ugyancsak kettőt, az RPR 36-ot. A meghatározatlan többségi jelöltek hat mandátu­mot vesztettek az előző nem­zetgyűlésbeli képviseletükhöz képest. E nyereségek és vesz­teségek végeredményeként a kommunisták ugyanolyan számban és nagyobb arány­ban növelték parlamenti kép­viseletüket, mint két szövet­ségesük együttvéve, és így a baloldalon belül nagyjából azonos erejű csoportok alakul­tak ld. A kormánytáborokon belül az RPR azért vitatja a több kisebb centrista, reformista, giscardista csoportból és a hozzájuk csatlakozott képvise­lőkből álló UFD képviselői mandátumainak számát, mert a kis csoportok összefogásával ellensúly jön létre az RPR- rel szemben. Púja Frigyes Szófiában tárgyal A kapcsolatok szélesítésének lehetőségeit vitatják meg Petr Mladenovnak, a Bol­gár Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására va­sárnap este hivatalos baráti látogatásra Szófiába utazott Púja Frigyes magyar külügy­miniszter. Púja Frigyest bolgár kollégája és más hivatalos személyiségek fogadták. A program szerint Púja Frigyest fogadja Todor Zsiv- kov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke, vala­mint Sztanko Todorov minisz­terelnök. A látogatás ma fe­jeződik be. A Bolgár Kommunista Párt központi lapja, a Rabotni- cseszka Delo vasárnap »Test­véri együttműködés« címmel szerkesztőségi cikket közölt Púja Frigyes bulgáriai hiva­talos, baráti látogatása alkal­mából. Mint a lap megálla­pítja: a magyar külügyminisz­ter látogatása a két szocia­lista ország sokoldalú, testvéri együttműködésének újabb megnyilvánulása. A Biztonsági Tanács határozata ellenére Izrael tovább támadja A Biztonsági Tanács vasár­nap este elfogadott határozata értelmében — amely előirá­nyozza békefenntartó ENSZ- alakulatoknak Dél-Libanonba irányítását — az első egysé­gek másfél napon belül meg­érkeznek a térségbe. Az első csapatokat minden valószí­nűség szerint a Golan-magas- laton és a Sinai-félszigeten ál­lomásozó egységekből vezény­lik majd át Dél-Libanonba. A határozat elfogadása előtti vitában a Szovjetunió és Csehszlovákia küldötte el­marasztalta a javaslatot, mi­vel az nem tartalmazza az iz­raeli agresszió egyértelmű bí­rálatát, és mert nem szabta meg az ENSZ-erők tevékeny­ségének időtartamát. A szavazás után Waldheim főtitkár felhívta a dél-libanoni fegyveres összetűzésekben érintett feléket, hogy működ­jenek együtt az ENSZ-csapa- tokkaí, és minden eszközt ragadjanak meg az erőszakos cselekmények azonnali befe­jezésére. A Biztonsági Tanács vasár­napi határozata ellenére — amely az elfoglalt dél-libano­ni területek haladéktalan ki­ürítésére szólította föl Izraelt — az éjszaka folyamán és hétfőn kora reggel is heves harcok folytak a térségben. A vasárnapi harcokban az izra­eli hadsereg kettőt elfoglalt a Litani folyón átívelő három híd közül, s mindössze egy kilométer széles parti sáv ki­vételével * ellenőrzése alati tartja a folyótól délre levő területeket. A palesztin katonai szóvivő közlése szerint a leghevesebb harcok Tyr kikötőváros körül bontakoztak ki. Az izraeli tá­madók négy irányból nyomul­tak előre a város felé. A bombázók, a tüzérség és a part mentén cirkáló ágyúna­szádok heves tűz alá vették a kikötővárost, és a Reuter helyszíni tudósítója percen-, A harcias aggastyán »Ami jő a General Motors­nak, az jó az Egyesült Álla­moknak« — ez a mondás a nagy amerikai autómonopó­lium elnökétől származik. Az AFL—CIO szakszervezeti szövetség akkori (és mai) el­nöke, George Meany (a tő­kével való együttműködés harcosa) ezt így folytatta: »és ami jó az országnak, az jó az AFL—CIO-nak is!« E következtetés továbbfejleszt­ve: ami jó a General Mo­torsnak, az jó az AFL—CIO- nak is... A veterán szakszervezeti vezért — aki 1952 óta áll a szövetség élén — nemrég újabb két évre elnökké vá­lasztotta az AFL—CIO kong­resszusa. Fizetését az eddigi évi 90 ezerről 120 ezer dol­lárra emelték, pedig ezt az eredmények nem indokolták. Míg az ötvenes években a szövetség a dolgozók 35 szá­zalékát tömörítetté, ma már csak egy negyedét. Az utób­bi két évben is vagy félmil­lióval csökkent a taglétszám. Egyed ura Ikodó Meany-t 1952-ben válasz­totta először elnökévé az AFL (American Federation of Labor). Három évvel ké­sőbb ő volt az egyik kezde­ményezője a másik legna­gyobb szervezettel, a CIO-val (Congress of Industrial Orga­nisations) való egyesülésnek. Tetőfokán volt a MacCar- thyzmus és a hidegháború. Az egyesülés előtt kizártak mindenkit, akit »vörös«-nek vagy akár csak »rózsaszín­nek« bélyegeztek. »Az ideológia badarság« — hangoztatta nem egyszer Meany. . Arra törekedett, hogy — a szövetség 16 millió tagjára hivatkozva — a le­hető legnagyobb nyomást gyakorolja az elnökre és a kongresszusra, s ily módon befolyásolja a törvényhozást. A szervezet politikai és gaz­dasági hatalmának növelésé­vel azonban esze ágában sem volt a tőkésrendszer gyengí­tése. ellenkezőleg: azt han­goztatta, hogy minél nagyobb a vállalkozói profit, annál több jut a munkavállalók­nak. 1957-ben sikerült a szö­vetségből eltávolítania a Szállítómunkások Szakszer­vezeték amelynek vezetőjét, Jimmy Hoffát vetélytársnak tekintette. Tíz évvel később megszabadult másik legbefo­lyásosabb ellenfelétől, a harcos Walter Reuthertól és az Autógyári Munkások Szakszervezetétől. Azóta Meany egyeduralkodó a AFL—CIO-ban, a 35 tagú végrehajtó bizottság Meany engedelmes eszköze lett. A nemrég vé°et ért — egyébként eseménytelen — szakszervezeti kongresszus­nak egyetlen feltűnő esemé­nye volt: Jimmy Carter elnök nem jelent meg. Pedig ha­Libanont ként 25 tüzérségi lövedék be­csapódását számolta meg a város környékén levő palesz­tin menekülttáborba. A har­cok miatt a tábor csaknem teljesen elhagyatott, lakói el­menekültek. Izraeli katonai tudósítók beszámolnak arról is, hogy a Tel Aviv támogatását élvező libanoni keresztény erők is beavatkoztak a harcokba. A jobboldaliak több falut támad­tak meg. A Biztonsági Tanács (kö­zép-európai idő szerint) a hétfő hajnali órákban meg­tartott második ülésén, brit módosító indítvány alapján — elfogadta az ENSZ-erők ideig­lenes libanoni állomásoztatá- sára vonatkozó határozat vég­leges változatát. A határozat felszólítja Izraelt, hogy hala­déktalanul vonja ki csapa­tait Dél-Libanonból és szün­tesse be a palesztinai félsza- badítási mozgalom elleni had­műveleteit. Meany, a harcias aggastyán. gyomány, hogy a demokrata elnökök mindig részt vesz­nek a szakszervezeti kong­resszuson. Carter csak a he­lyettesét, Mondalet küldte el a tanácskozásra. „Nem a mi emberünk s> A Demokrata Párt Roose­velt elnöksége óta mindig szoros kapcsolatot tartott a szakszervezetekkel, de Carter és Meany viszonya kezdettől fogva rossz volt. Meany a jobboldali Jackson szenátort szerette volna az elnöki szék­ben látni, s mikor mégis Carter lett a demokraták je­löltje, Meany »esélytelennek« bélyegezte. »A baptista a maga georgiai maffiájával«, a »kis Jimmy« — így emlegette lekicsinylőén és hozzátette: »ő nem a mi emberünk!« Carter hivatalba lépése óta a viszony még fagyosabbá vált Az elnök nem konzul­tált Meany val — mint az ko­rábban szokásos volt — a törvények előkészítéséről, s; »elfelejtette« telefonon visz- szahívni, mikor az őt kereste. Jellemző volt a munkaügyi miniszter kinevezésének ese­te. Carter Ray Marshallt ajánlotta, és az AFL—CIO- tól tíz ellenjavaslatöt kért A szervezet egyetlen sze­mélyt — John Dunlop — nevezett meg, s Carter ki­nevezte Marshallt A szak- szervezetek egyébként is elégedetlenek Carterral : azt vetik szemére — joggal —, hogy nem tartotta be vá­lasztási ígéreteit. Az elnöknek azonban szük­sége van a szakszervezetek támogatására. Több készülő törvény, főleg a Panaxna-csa- torna-szerződés megszavaz- tatásához. Meany pedig a munkaügyi törvény olyan módosítását kívánja elérni, amely megkönnyíti az AFL— CIO helyzetét a déli álla­mokban. Csökkenő befolyás Carter fölismerte, hogy az AFL—CIO az amerikai mun­kásságnak csupán egy töre­dékét képviseli, befolyása pe­dig egyre csökken; tagsága túlnyomó részt köztisztvise­lőkből és a szolgáltató ága­zatok dolgozóiból áll. A ha­gyományosan iparosodott északkeleten a munkásság száma csökken, a délen és nyugaton szerveződő ipar új munkásai pedig az AFL— CIO-t egyáltalán nem isme­rik. A radikálisnak épp nem mondható New York Times így vonta le következtetését az AFL—CIO kongresszusá­ról: »A vezetés konzervatív, minden újítással szemben el­lenséges. A szakszervezet semmit nem kezdeménye/., ami a munkásmozgalom és a nemzet előtt álló problémák megoldását elősegítené.« A 83 éves Meany — mi­után végigtekintett végre­hajtó bizottsága alaposan megószült és megkopaszodo! tagjain — kivette szájábó az elmaradhatatlan szivar, és ezt mondta: »Legfőbb ideje, hogy néhány öregurat lecseréljünk !« Lám, humora is van Mea- nynek. Két évig minden­esetre továbbra is ő az elnök. Gáti István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents