Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

59 ÉVE TÖRTÉNT A Tanácsköztársaság kikiáltása Somogybán A z 1918-as polgári de­mokratikus forrada­lom után Kaposváron a munkásság soraiban határo­zott balratoLódás következett. A forradalmi eszmék terjesz­tője és a cselekvés motorja a kaposvári munkástanács volt. melynek vezetői a baloldali szocialisták, a munkásmozga­lom osztályharcos helyi ve­zetői voltak. A megyeszékhe­lyen Tóth Lajos, Szalma Ist­ván, Egerszegi János, Vámosi István és Kovács Miksa szer­vező tevékenységének köszön­hető, hogy ez év végén a ha­tározott balratolódás a helyi szocialista szervezetben bekö­vetkezett. November elején a párt és a munkáslanács a leg- öntudatosabb munkások ke­zébe fegyvert adott, ezzel megteremtette a proletariátus karhatalmát, az akkori mun­kásőrséget. Közben vidéken is megin­dult a szervező munka, külö­nösen 1919 januárjától érez­hető változás, amikor Latinca Sándor megkezdte az agrár­proletárok és szegényparasz- tok szervezését Valóságos földindulás követ­kezett az ezerholdasok eddigi birodalmában. Sorra alakultak meg a földmunkásszervezetek, és kezdték el a szocialista termelőszövetkezetek alakítá­sát a nagybirtokokon. Az első mezőgazdasági kollektív szer­ződés kiharcolásával egy idő­ben a somogyi falvakban a kezdeményezés a szocialisták kezében volt. Közben Kaposváron a bal­oldali szocialisták és a szo­ciáldemokrata pártban tevé­kenykedő kommunisták hatá­sára a tömegek balratolódása 1919 március elején befejező­dött. Amikor március első he­tében a kisgazdapárt gátolni akarta a döntést és a forradal­mi erjedést, a pártvezetőség felhívására a munkásság sztrájkba lépett Délelőtt az akkori Munkásotthonban (volt Honvéd-laktanya) összegyűlt munkások már követelték a vezetés azonnali átvételét. Dé­li tizenkettőkor a munkások fegyelmezett sorokban a me­gyeháza elé vonultak, ahol a megyei közigazgatás vezetőjé­vel Kovács Miksa párítitkár közölte a munkásság határo­zatát: a megye vezetését egy háromtagú direktórium vette át Tóth Lajos, Latinca Sán­dor és Peinhoffer Lajos sze­mélyében. A megyeház erké­lyére kitűzött vörös zászló pe­dig jelképezte a proletariátus győzelmét Somogybán. Még aznap vörös színű falragaszon tudtul adták a hírt a megyé­ben: »Somogy vármegye és Ka­posvár város dolgozó népé­hez! — A forradalom a régi rendet ledöntötte. De a régi rend képviselői hullaként tes- pedtek közéletünkön mind a mai napig. A Munkástanács elhatározta, hogy ezt a korcs állapotot megszünteti, s eltá­volítja a rothadó hullákat. A Munkástanács a mai napon Somogy vármegye és Kapos vár város vezetését átvette, s a közigazgatás ellátására 3 ta­gú direktóriumot rendelt ki. — Testvéreink! Ez a változás jelenti a polgárságnak a ren­det, a munkásságnak a kenye­ret s mindenkinek a jogbiz­tonságot ...« A további napok még gyor­sabb cselekvést követeltek a munkásságtól. A munkás fegy­veres erő biztosította min­denütt a rendet, járőrözött a városban és őrizte az üzeme­ket és az objektumokat. Március l7-én a kaposvári munkásság hatalmas népgyű­lésen követelt tevábbi válto­zásokat az országban. A vá­lasztási előkészületek jegyében tartott népgyűlés túllépte a tervezett programot. Garbai Sándor központi kiküldött gyújtó beszéde után a nyolc­ezres tömeg lelkesen követel­te a további forradalmi vál­tozásokat Délután a megyei pártértekezleten jóváhagyták az eddigi intézkedéseket, és további szocializálást jelentet­tek be, ahol még a nagybir­tok formailag létezett. Tóth Lajœ az ellenforradalmi ve­szélyre hívta fel a figyelmet. »Résen vannak a forradalom, a köztársaság ellenségei, kik csak a pillanatot várják, hogy a belbékét megzavarják, addig is alattomos munkával lazít­ják a kisgazdákat.« Kilátásba helyezte a forradalmi út ra­dikális megoldását is, a pro­letárdiktatúra megteremtését. Néhány nap múlt el csupán, amikor elérkezett 1919. már­cius 21-e. A nap csendesítek ígérkezett Kaposváron. A munkásőr járőrök sehonnan sem jelentettek rendkívüli ese­ményt a Munkásotthonban szolgálatot teljesítő munkásta­nácstagnak. A telefonnál ügyeletes munkásőr az esti órákban néhány perces fővá­rosi távmondatot kapott, majd a szolgálatos munkástanács­taggal közölték, hogy »ma dél­után kikiáltották a két párt egyesülésével a proletárdikta túrát. További intézkedésig azonnal vegyék birtokba a postát, a telefonközpontot és a vasútállomást.« A gyorsan összehívott munkástanács az esti órákban riadóztatta a munkásőröket, akik minden objektumot akadály nélkül megszálltak, és másnap már falragaszokon közölték a ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság győzelmét. Közölték a népbiztosok nevét, és külön falragaszon a megyei munkás- tanács által kinevezett politi­kai biztosokat. (gyerekek a pult mögött A létöl Somogyvármegye című napilap a következőket írta: »A mai nap regge- proletárdiktatúra irá­nyítja Magyarország és a ma­gyar nép sorsát. Kezébe vette a nép a hatalmat, mely olyan erős, hogy szembe mert száll­ni az országban garázdálkodó megszálló katonai erőkkel is. A nép vette kezébe a sorsat, hogy önmaga rendezze be életét úgy, ahogy élni joga van. Petőfi álma valóra vált. Nem váratlanul köszöntött ránk a népszabadság hajnala. Ott rezgeti a szabdságvágy a szívekben, ott vibrált a leve­gőben.« Andrássy Antal Néhány hónapja kötött szer­ződést a Zöldért megyei vál­lalata és a II. Rákóczi Ferenc Általánds -Iskola. A megálla­podás egyik célja, hogy a vállalat minél több gyereket toborozzon zöldségbolti eladó­nak. E szakma iránt ugyanis nagyon gyér az érdeklődés. Most, hogy az általános isko­lában szakkört szerveztek, és a diákok a zöldsegszakmával ismerkednek, kiderült, hogy nagyon érdekes, és /szívesen csinálják? A szakkörbe kezdetben húr szán jelentkeztek, most pedig már öttel többen keresik fel a Kalinyin városrész két boltját. A boltvezetők: Lucza Zoltánná és. Szabadi István irányításával ismerkednek a hetedikes-nyolcadikos kislá­nyok á szakmával. Most ötödik alkalommal vettek részt a gyakorlati fog­lalkozáson. Előtte elmélet­ben ismerkedtek az áruval, megtanulták, honnan hová szállítják a zöldséget, gyü­mölcsöt, tudják a tárolás sza­bályait, hogyan kell elkülöní­teni egymástól á különböző áruféleségeket. Az elméleti ismeretek befe­jezése után, vetélkedőt ren­deztek, amelyen a győztese­ket — stílusosan — gyümölcs- csel jutalmazták. A legutóbbi bolti foglalko­záson a papírzsacskó szaksze­rű hajtogatását tanulták meg. Némelyik kislány olyan ügyesen csinálta, hogy at iga­zi kereskedőtanulók is okul­hatnának belőle. Ketten kö­zülük pedig már önállóan mértek, csomagoltak, pénzt számoltak, igaz, a felnőtt el­adókkal a hátuk mögött. A társaság másik fele eközben a raktárban almát rakosgatott ládákba, szín, for­ma, nagyság szerint. Néhá- nyan á csomagológéppel át­látszó fóliát ragasztottak a citrommal, almával teli tál­cákra. A munka némelyik része csaknem játéknak tetszik — egyelőre. Ahogy a kislányok elmondták, nagyon szívesen járnak a szakkörbe. A bolt­vezetők elégedettek a munká­jukkal, érdeklődésükkel. Az év végéig még lesz néhány foglalkozás. Elmennek a siófo­ki és a zákányi Zöldért-telep- re. Maguk rendeznek egy ki­állítást a vállalat termékeiből —■ hiszen kirakatrendezést is tanultak —, és meghívást kap­tak a szakmunkásképző isko­lába. A Zöldérttel egyéb kap­csolatuk is van. Műsort adnak az ünnepségeken, a vállalat; pedig anyagilag és munkával támogatja az iskolát. De a legfontosabb mégis az, hogy a szakkörön keresztül többen úgy megszerették a szakmát, hogy már tanulónak jelent­keztek. N S. M. Sikeres év után Szövetkezet 3065 ponttal Hasznosítható ötletek Till élménybeszámoló! a jntalomútról Xz ünnepség befejeződött, a klubban elhelyezkedtek a meghívottak. A »-hivatalos-« bevezető után rögtön a test­vérvárosra terelődött a szó. Az asztal körül ülők közül szinte mindenkinek volt friss élménye KalinyinróL A leg­többen jutalomból utaztak a Szovjetunióba, s nagy élve­zettel elevenítették föl az emlékeiket. A beszélgetés szinte folytatása volt az ün­nepségnek, amelyen Kalinyin felszabadulására emlékeztünk. Amikor elbúcsúztunk egymás­tól, valaki megjegyezte, hogy többször is elkelne az ilyen élménybeszámoló. A somogyi MSZBT-tagcso- portok egyre színesebb, érde­kesebb programot állítanák össze, népszerűségük^ állan­dóan nő a gyárakban, az in­tézményekben, az üzemekben, a szövetkezetekben. Amerre jártam az utóbbi időben, föl­figyeltem rá: milyen szép ki­állításokat rendeznek. A tex­tilművek különösen sokat tesz azért, hogy a műszakba érke­ző munkásokat fényképek se­gítségével rendszeresen tájé­koztassák a Szovjetunió fejlő­déséről. Ugyanezt a célt szol­gálják náluk és .másutt is az egyre nagyobb számban ter­jesztett lapok, mint a Szov­jetunió, a Fáklya és a töb­biek. A textilmúv.ek MSZBT- tagcsopórtja például nagyon sokat tett azért, hogy most már csaknem hatszáz ilyen újság kerül a dolgozók ke­zébe. Egy időszakban az jellemez­te a tagcsoportokat — ez a ta­pasztalatlansággal járt együtt —, hogy mindenáron csak »látványos« rendezvényeket iktattak a programba, s egy kicsit megfeledkeztek a tartal­mas »aprómunkáról«. Szeren­csére már túljutottak ezen a korszakon, s egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek, hogy mind több dolgozót, különösen a szocialista brigádtagokat be­vonva, szélesítsék a hatókörű­ket A kiadványok, a kisebb rendezvények révén egyre több munkatársukat ismerte­tik meg a Szovjetunió életé­véi, eredményeivel. Ebben a tevékenységben nagyon fontos a szovjetunió­beli jutalomútról hazaérkezők élménybeszámolója. Ez sakkal közvetlenebb tájékoztatás, a dolgozók jól ismerik az »elő­adót«, s nyilván feszteleneb­ből kérdezik őket. Sajnos, ezt a lehetőséget ma még nem mindenhol aknázzák ki, pedig évről évre nő azoknak a szá­ma, akik jutalomból utaznak Moszkvába, Leningrádba, Ka- linyinba és más szovjet vá­rosokba. Csak példaként ho­zom fel, hogy a Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat évente tizenöt-tizenhét, a textilművek huszonöt-huszon­hat dolgozót küld el jutalom- útra. Közülük még nem mindegyikük mondja el sem náluk, sem máshol a tapasz­talatait. Jó példa a siófoki Kőolaj­vezeték-építő Vállalat MSZBT tagcsoportjának gyakorlata: fényképezni és filmezni tudó fiatalokat is megjutalmaznak szovjetunióbeli utazással, hogy legyen mivel szemléltetni az élménybeszámolót. A ’Kapos­vári Húskombinát MSZBT- tagcsoporljának az ötlete szin­tén figyelemre méltó: kis ki­állításon mutatták be a Szov­jetunióból hozott népművé­szeti tárgyakat az ÉDOSZ Mű­velődési Otthonban. Ez más­hol is megrendezhető, s akár kommentárt is lehet fűzni egy-egy tárgyhoz. Az ősszel több mint három­százan jártak a Szovjetunió­ban^ a barátságvonattal. Kö­zülük sokan beszámoltak e szép útról, mint például a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskola jutalmazottjai, mások az üzemi újságban írtak cikk­sorozatot. Ez azonban csak töredéke az utasoknak. Az MSZBT-tagcsoportok szép kö­telessége, hogy fölkérjék őket: osszák meg élményeiket a tár­saikkal. A szocialista brigá­dok bizonyára szívesen ven­nék az ilyen találkozásokat a jutalomutasokkal. Kialakult az iskolák és az üzemek kö­zötti kapcsolat. A tagcsoportok átadnak szovjet képanyagot, kis kiállításokat a közelükben levő oktatási intézménynek. Még termékenyebb lehetne az együttműködés, ha például felajánlanák a Szovjetunióban járt dolgozóik élménybeszá­molóját is. Egy ma még kihasználat­lan tartalék a iutalomutasok tábora. Megszólaltatásuk gaz­dagabbá teszi a tagcsoportok munkáját, s jobban fölkelti az érdeklődést a Szovjetunió sze­mélyes megismerése iránt. Lajos Géza Sokan ismerik a Kaposvári Vas—műszaki es Szolgáltató­ipari Szövetkezet nevét, már csak azért is, mert á megye­székhelyen nagy részt vállal a lakossági szolgáltatásokból. Kevesebben tudnak azonban arról, hogy az utóbbi néhány évben milyen megrázkódtatá­sok érték a szövetkezetét. A legnagyobb jóindulattal sem lehet sikeresnek mondani az 1974-es, illetve az 1975-ös gaz­dasági évüket. A továbblépés csíráit ennek ellenére magában hordta a közösség. Amikor I megszűnt a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjaví­tó Vállalat, az általa nyújtott szolgáltatások jó részét a szö­vetkezet vette át. Ez azonban nem ment simán: több mint 100 embert kellett fogadni a megszűnt vállalattól, s ennyi érkezőnek az új közösségbe be­illeszkednie. Várakozáson felül A szombaton tartott köz­gyűlésen az 1977. évi eredmé­nyekről és az ez évi tervekről volt szó. Előzetesen: sikeres esztendőt könyvelhettek el, mégpedig várakozáson felüli jó eredményekről hallott a szövetkezet tagsága Rózsahe­gyi László elnök beszámolójá­ban. Jó néhány éves erőfeszí­tés eredménye ez, mégsem je­lenti a feszültség megszűnését. Nagy feladatokkal kell meg­birkózniuk, s ahol a lakossági szolgáltatások adják az árbe­vétel jelentős részét, ott min­dig számolni kell újabb nehéz­ségekkel. A közgyűlésen hang­súlyozták: ki kell alakítani a szövetkezeten belül az egysé­ges szemléletet, mert ez a to­vábbi munka fontos feltétele. Egy példát hozunk fel: a múlt évben a dolgozók 137 igazolat­lan és 781 igazolt napot hiá­nyoztak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy négy emberrel kevesebb végzett munkát. Az­az: a többiek dolgoztak helyet­tük. A fegyelem megszilárdí­tásán kívül szükség van — íallottuk Nagy Imre főmér­nöktől — a szolgáltatások fej­lesztésére, a gazdaságos koo­peráció bővítésére, a szövetke­zetét meghatározó saját profil kialakítására, a gépesítés fo­kozására, a szociális körülmé­nyek javítására, a takarékos és hatékony munkára. Tovább kell lépni Ezek után illő néhány szám­mal érzékeltetni a szövetkezet múlt évi gazdasági tevékenysé­gét. Árbevételük több mint 44 és fél millió forint volt. (Ezen belül a javító-szolgáltató mun­ka csaknem 20 millió forinttal részesedik.) Ezt az értéket 329 ember termelte úgy, hogy a múlt évet 5 millió 449 ezer fo­rintos nyereséggel zárhatták. Mindezek mögött a már em­lített nagy változások, erőfe­szítések, nemegyszer a kocká­zat vállalása húzódik meg. So­kat fordítottak a műszaki fej­lesztésre is, jól meggondolva: mire mennyi jusson. Még eb­A második daru Áprilisban áll munkába az a szovjet daru, melyet a kö­zelmúltban kezdtek összeállí­tani a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság barcsi gyáregységében. Ezzel megol­dódik az anyagmozgatás egyik legtöbb emberi erőt, fizikai munkát igénylő folyamata. Egy hasonló daru már dolgozik az üzemben, az csupán lerakja a fát. Ez a szerkezet osztályoz­za, sorba rakja és továbbítia az anyagot a raktárba. Körül­belül tíz-tizenöt ember mun­káját helyettesíti az új daru, amely egyszerre 10 tonnát emel, és 45—50 ezer köbméter fa helyett 90 ezret képesek vele megmozgatná évente. ben az évben szeretnék befe­jezni az úgynevezett alapgépe­sítési programot, kialakítani a szakosított telepeket. A mű­szaki fejlesztés támaszkodott az újítókra is. A múlt évben 13 újítást nyújtottak be a szö­vetkezet dolgozói, ebből kilen­cet kísérleti jelleggel fogad­tak el, kettőt már hasznosíta­nak. A gazdasági megerősödés lé­nyegében a következő évek munkájához teremtette meg a I biztos alapot. A szövetkezet vezetősége azzal számol, hogy a saját profil kialakítása to­vábbi eredményeket hoz, s hogy a szolgáltatások fejlesz­tése révén eljuthatnak addig a szintig, amikor »kilépnek« Kaposvár és közvetlen kör­nyéke vonzáskörzetéből. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a me­gye sűrűbben lakott más terü­letein is számítanak a szövet­kezet által nyújtott szolgálta­tásokra. Második kategóriában Fölösleges lenne részlete­sen szólni: mit kell ennek ér­dekében tenniük. Erről bőven esett szó a beszámolókban. Csak annyit említünk meg, hogy ebben az évben már 48 millió 400 ezer forint termelési értéket terveztek, s ebből a fo­gyasztói szolgáltatás csaknem 21 millió forint lesz. Kiemel-, ten foglalkoznak a gépkocsik és motorkerékpárok, az elekt-' romos háztartási kisgépek és az elektroakusztikai be­rendezések javításával. Ennek : közvetlen hasznát majd a la­kosság érzékeli. A szövetkezetek elé állított követelményeket különböző szempontok alapján pontokkal értékelik. A Kaposvári Vas— műszaki és Szolgáltatóipari Szövetkezet a múlt évben el­érte a 3065 pontot. Ez azt je­lenti, hogy megnövekedett a rangja: úgynevezett második kategóriás szövetkezet lett. Eredmény és követelmény — egyszerre jelenti mindkettőt ez. M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents