Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

\ Szocialista brigűdvezetök tanácskoztak A jobb áruellátás a cél Nem mindenki gyakorlott A ^Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat­nál 37 szocialista. Illetve a szocialista címért küzdő brigád dolgozik. Tavalyi munkájukat értékelte tegnap Dévényi Zoltán igazgató, a kaposvári KISZÖV-székházban, a szocia­lista brigádvezetők tanácsko­zásán. Kétmilliárd 650 millió fo­rint értékű árut adott el a vállalat tavaly, 275 millió fo­rinttal többet, mint az előző évben. Ebben nagy szerepet vállalt az a 481 ember (a vállalat dolgozóinak 61 száza­léka), aki szocialista brigád­ban munkálkodik. Ezeknek a kis, megbízható közösségeknek is köszönhető, hogy 1977-ben kevesebb volt az áruhiány, mint az előző esztendőben, s az alapvető élelmiszerekből kiegyensúlyo­zott, a Balatonnál választéko­sabb volt á* ellátás. Sok el­ismerést kaptak a kereskedel­mi munkáért. Javult az üzleti kapcsolat, különösen az apró településeket ellátó áfész-ek- kel. Jól alakult az árukínálat összetétele, a forgalom a kor­szerű táplálkozási és az él­vezeti cikkek felé tolódott Kedvezően gazdálkodott a vállalat a szállítási költséggel, a készletekkel, a vállalati esz­közökkel. Erősödött a vállalat szerve­zettsége. A zalaegerszegi, a nagykanizsai, a kaposvári fiók után a balatonboglárinál és a siófokinál is bevezették — a barcsinál előkészítették — a gépi számlázást és adatszol­gáltatást Barcson a 25 éves munkamódszert teljesen át­alakították: gépi árumozgatást és rakodólapos tárolást vezet­tek be. Ezzel az egész válla­latnál megszűnt a hagyomá­nyos rakodás. Zalaegerszegen és Balatonbogláron banánér­lelőt építettek. Tovább javult a szociális, illetve raktározási helyzet Gálosi József, a vállalati szakszervezeti tanács titkára ismertette a brigádok közötti verseny eredményét Ezüst fokozatot ért el a barcsi Drá­va, a siófoki Kálmán Imre, a kaposvári Latinca Sándor, a Marie Curie, a Zrínyi Ilona szocialista brigád. Bronz foko­zatot hét brigád kapott. Ta­valyi munkája alapján a ti­zenkét brigád összesen 57 600 forint pénzjutalomban része­sült. Huszonkét közösség érte el a szocialista címet. A brigádvezetők felszólalá­sukban elmondták, hogy to­vább folytatják a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójára, valamint az V. ötéves terv előirányzatá­nak túlteljesitése érdekében indított munkaversenyt A szocialista brigádok elhatároz­ták, hogy nem tűrik meg a laza munkafegyelmet. Olyan légkört akarnak teremteni, mely az üzletfelek, a vásárlók és az itt dolgozók jó közér­zetét egyaránt szolgálja. A szocialista brigádvezetők összevont tanácskozásán el­határozták: jó áruellátással, választékos kínálattal, kiváló minőséggel támogatják a vál­lalat célkitűzésének megvaló­sítását 350 millió forinttal több — összesen 3 milliárd forint értékű — árut akarnak eladni 1978-ban, mint tavaly. G. J. Fiatalok Nagyatádért Körültekintő értékelés a KISZ-alapszervezetekben lövészetbe és más sportágak versenyeibe. 29-én egész na­pos akció lesz fiatalok a vá­rosért elnevezéssel. A KISZ- tagok a parkokat teszik rend­Egy új pártszervezet titká­rával beszélgettem a közel­múltban. Elgondolkoztatott az, hogy munkájukat a párthatá­rozatok megismerésével kezd­ték. Űigy érezték ugyanis, hogy ennek az alapnak a hiá­nya később nagy gondokat okozhatna. Azt hiszem, hogy ez az »ismétlés« nemcsak az új, hanem a régi pártszervezetek számára is nagyon hasznos. Egyre több fiatal kerül be a pártvezetőségekbe, akinek még kevés a gyakorlata a pártmunkában. Ami másnak esetleg a »könyökén jön. ki“, neki új és ismeretlen. Ez a cserélődés állandó, hiszen mögt, a beszámoló taggyűlések idején is választottak új veze­tőségi tagokat Semmi sem pótolhatja a helyszíni és a gyakorlati út­mutatást az alapszervezetek­ben. A területfelelősök rend­szere nagyon jó, az eredményt azonban csak az hozza meg, ha a terülertfelelős ott fordul meg a legtöbbet, ott ismer­teti az előírásokat, ahol a leg­több tapasztalatlan vezetőségi tag tevékenykedik. Az elektroncsőgyáriak egyik taggyűlésén joggal kérték, hogy a vezetőségi tagok állan­dó és rendszeres tájékoztatá­sára, tennivalóik megtanító~ sári nagyobb gondot fofdít- son a városi pártbizottság. Ilyen kérés máshol is elhang­zott, s ez mutatja, hogy más alapszervezetekben ugyan­csak érzik az ismeretek hiá­nyát, Üj pártszervezetek alakul­nak, van, ahol a néhány ott dolgozó kommunista közül csak egy-kettő viselt tisztsé­geit, s szerzett némi tapaszta­latot. A többiek kezdőik, s olykor bizonytalanok is. Más­hol nem okoz gondot, hogy megfelelő és gyakorlott elnö­köt találjanak a taggyűlés le­vezetésére; hogy megtartsanak szabályosan egy .pártfegyelmi tárgyalást, náluk azonban be. igen. S a pártbizottsági mun­Megvalósult a megyei Integráció katársak tapasztalatai bizo­nyítják, hogy a tájékozatlan­ság, a bizonytalanság előfor­dul néhány régi pártvezető­ségben is. Az alapszervezeti munka fontosságát több párthatározat kiemelte. Ennek megvalósulá­sát lendítheti előre, ha min­dig a figyelem középpontjá­ban áll a vezetőségi tagok el­méleti és gyakorlati tudásá­nak a növelése. Ez természe­tesen kétoldalú. Sokat segít­hetnek magukon a vezetőségi tagok is a pártfdyóiratok, a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelenő fontos ké­zikönyvek tanulmányozásával, a határozatok gondos feldol­gozásával. De ez sem pótol­hatja a pártbizottságok segít­ségét. Szükség van az agitá- cióval, a termeléssel, a tö­megszervezetekkel, a gazdasá­gi ügyekkel foglalkozó veze­tőségi tagok rendszeres eliga- zítására. •Talán most a gyakorlati is­meretek növelése a legfonto­sabb. Ez a pártiskolások ta­nulmányaira is vonatkozik, s minden olyan tanfolyamra, konzultációra, amelyet ilyen körben rendeznék. A pártbi­zottságok választott tagjai, az aktívák, a területfelelős mun­katársak helyszíni látogatásai különösen sokat jelentenek a pártvezetőségeknek. Nem sza­bad egy alkalmat sem kihagy­ni, hogy megkérdezzék a gondjaiikat, választ adjanak a kérdéseikre, elmagyarázzák, amit nem értenek, útmutatást adjanak a szükséges iroda­lom, határozatok megkeresé­séhez. A pártvezetőségek tagjainak önállósága csak a pontos is­meretek, a nagyobb tapaszta­lat gyakorlat révén bontakoz­hat ki. Ez az alapszervezet színvonalasabb munkáját is elősegíti. Ezért fontos eszköz az új és természetesen a régi pártvezetőségi tagok állandó tájékoztatása, oktatása min­den szinten. Lajos Géza Régi műhely, új szolgáltatás Nagyatád KlSZ-alapszerve- zeteinek többségénél lezajlot­tak az értékelő taggyűlések, csak néhány közösség »^szá­molása-“ van még hátra. A városi KlSZ-bizottság ed­digi tapasztalatai szerint az i alapszervezeték jól előkészí­tették a beszámolókat, felké­szültek az 1977/78-as év zárá- | sára. A titkárok kétharmadát újra megválasztották, a lekö­szönök közül csak kevesen tá­voztak azért, mert nem jól dolgoztak; a többség családi körülmények, továbbtanulás vagy mumkahelyváltozitatás miatt mondott le Alapszerve- zatenként egy-két KlSZ-tag nem kapta meg az igazolványt a következő mozgalmi évre. Volt több olyan közösség, ahol egyetlen iíjúkommunistátsem kellett »kizárni“. Ez annak köszönhető, hogy az alapszer­vezetek háromnegyede év közben is ellenőrizte az egyé­ni megbízatások teljesítését, a lemaradókat időben figyel­meztették. A legtöbb gondot a tagfelvétel jelentette ta­valy. 1977-ben kevés fiatal ke­rült a városban a szövetség­be, és a mostani gyűléseken is alig néhány jelöltet vettek föL A taggyűlések után is sok feladat vár az ifjúkommunis­tákra. Most szervezik az épí­tőtáborokat, a szakmunkás- képző intézet. KISZ-esei közül jelentkeztek a legtöbben a nyári helyi táborba. A forra­dalmi ifjúsági napok mai meg­nyitóján 1500 atádi fiatal vesz részt. Huszonegyedikén min­den alapszervezet egész napos rendezvényt tart, az új KISZ- tagok ekkor tesznek fogadal­mat a közösség előtt. A városi VIT-vetélkedőre 16 csapat nevezett be, húsza­dikán. tartják meg a selejte­zőt a FEK-ben. A VIT egyik kiemelkedő megyei rendezvé­nye, a somogyi szolidaritási nap központi programja szin­tén Nagyatádon lesz. Március 25-én sportnapot tartanak a városban, ötven csapat nevezett be a futásba, Még a múlt évben született határozat arról, hogy a So­mogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság alakítsa ki a megyei termelőszövetkezetek erdő- gazdálkodásának segítésére szolgáló hálózatot. A szolgál­tatás egyik legfontosabb • ré­sze a látszólag csekély értékű, de annál nagyobb jelentőségű motoros fűrészek rendszeres javítása és karbantartása, hi­szen egy-egy gazdaságnál csak néhány darab található belőlük, melyekre nem érde­mes saját javító bázist ki­építeni, de amelyek meghi­básodása a fafeldolgozásban fennakadást okozhat. Szóban és körlevelekben tá­jékozódott akkor a gazdaság a termelőszövetkezeteknél, s a fölmérés szerint mintegy 250 motoros fűrész található megyénkben. Ez már nem csekély mennyiség, így a ka­posvári műszaki erdészetet, illetve annak műhelyét bízták meg a rendszeres javítással. A kicsi helyiségben most négy ember dolgozik. A ma­gas polcokon ott sorakoznak a gépek, többségük az erdő- gazdaság saját tulajdona, de jócskán találni köztük »ide­gent« is. — A szolgáltatást január elseje óta folytatjuk hivata­losan, de amióta az integrá­ciós osztálv a felhívást min­denhova eljuttatta, rendszere­sen érkeznek hozzánk az el­romlott gének — kalauzol Ratkóczi Miklós, a műszaki erdészet vezetője. — A szol­gáltatás zavartalanságához fejlesztettük a műhelyt és a raktárkészletet. Az erdőgaz­daság főleg kétféle típust használ, s nagyjából ezek vannak a ter­melőszövet­kezetekben is. Az alkatrész­ellátásra tehát nincs és remél­hetőleg nem is lesz gond. — Motorfű­részből több­féle típus kap­ható. Müyen előnyt jelent az, ha valaki­nek ilyen van? — Elsősorban ízt, hogy nem kell Bu­dapestre utaz­nia egy egy­szerű alkatré­szért, hiszen pi — amúgy is gyakran kell nda men­nünk — elhoz­tuk azt. A má­sik, ami ennél fontosabb, hogy az itt dolgo­zó szerelők specialisták, azaz nem kell alkalmanként meg­ismerkedniük a géppel. Ez fokozza a javítás biztonságát, amelyet egy gazdaság aligha tudna megvalósítani. Az indulás tehát biztató, a polcokon sorakoznak a gépek, pedig mindössze százra kötöt­tek eddig szerződést. Aki szerződött, annak a meghatá­rozott időre szállítják a jó fű­részt, aki nem, annak várnia kell, míg sorra kerül. Persze előlük sem zárkóznak el. Vár­hatóan nagy gondot, de leg­alábbis időszakos fennakadá­sokat okozhat ez a meglehe­tősen változatos típusú állo­mány. A megoldás az egysé­ges típus lenne. Már folynak ilyen irányban a felmérések, s ha ez is megvalósul, való­ban kiegyensúlyozott és biz­tonságos szervizhálózat jöhet létre. B. A. Házasodunk A változó kor tanúi vallottak. Arról, hogy házasodnak a fiatalok, s arról, hogy hogyan. Ezúttal nem a me­gyére általában jellemző tapasztalatok sokasága gyűlt össze jegyzetfüzetemben, de mivel nem is egyedi ese­tekről van szó, érdemes róluk szót váltani. Már csak azért is, mert az életszínvonal növekedésével együtt járó élet- módváltozás mozzanatai ugyancsak magukon viselik a régi örökség jegyeit. Jó volna ezektől minél előbb megszabadul­ni. Azt tapasztaltam: ha más talajból táplálkozva is, de a múltbeli fölfogás terjedése (és nem csökkenése!) jellemzi a társadalom egyes rétegeit. Házasodunk. A kérdés az: a sze­relem, a kölcsönös megértés, az azonos vagy hasonló érdek­lődés, az emberi kapcsolatok tartalma határozza-e meg a párválasztást, vagy a készen kapott tárgyi alap, a vagyon? A múltban és most is jól gazdálkodó, gazdag község. Lakodalomra készültek, hatszáz vendég volt hivatalos. S amikor már minden meghívót kézbesített a posta, az »örömanyának« eszébe jutott: a famíliában van egy távoli rokon fiú. Azt is meg kellene nősíteni. Pótlólag meghívták. És kinézték a számára a leendő menyasszonyt. Négy hónap múlva újabb lakodalomra készültek a faluban. A fiú — értelmes mai fiatal; technikusi végzettséggel, korszerű gon­dolkodással! — élettársul kapta a mások által választott le­ányzót. Éppen hogy elmúltak a .mézeshetek, amikor egy kö­zelálló megkérdezte a fiútól: szép-e az új asszony, nagy-e a szerelem? »Hááát... nem rossz. Megvagyunk. De nem ez a fontos. Ne felejtsd el, hogy hétszobás sarokházuk van...« — mondta. H. Sas Judit szociológiai tanulmányában olvastam egy 16 éves gimnazista lány — kérdésnek és vallomásnak is be­illő — sorait. Így hangzott: »Azt mondják, most már évti­zedek óta szerelemből házasodnak az emberek. Azelőtt meg, ahogy tanultuk: anyagi kényszerből vagy a szülők akaratá­ból. Miért maradtak akkor együtt, és miért válnak ma el lépten-nyomon a szülők?« A kérdés jogos. Egyetlen meg­jegyzést bizonyításuk 1948 óta Magyarországon másfélsze­resére nőtt azoknak a házasságoknak az aránya, amelyeket egy évnél rövidebb idő alatt felbontották. S hogy ezt so­mogyi példával is bizonyítsam, ismét konkrét esetet mon­dok el. Az ifjú pár eljegyzésén »csők« kétszáz vendég vett részt, a lakodalomban már háromszázan voltaik. Egy év múlva azonban — a lány második esküvőjén — hatvan vendéggel is megelégedtek a »jövőt tervező« szülők. Szülőkről beszélek, akik »hajtanak, mint a güzü«; éjt nappallá téve dolgoznak, gyűjtenek gyermekeiknek, hogy státust, vagyont, jólétet, készen kapott »életmódot« bizto­sítsanak számukra. Eközben a legfontosabbhoz, az élet tar­talmi jegyeihez, a szellemi gazdagsághoz, az értelmes élet­hez képtelenek indítékot, ösztönzést adni. Természetes, hogy ilyen felfogással nem tudnak normális és kiegyensúlyozott életet biztosítani önmaguk számára. Furcsa ellentmondások tanúi vagyunk. A falusi családoknál régen a föld — a va­gyon — szerzése, megtartása, növelése és oszthatatlansága késztette a családokat arra, hogy megtartsák és dolgoztas­sák gyermekeiket. Ma nincs föld mint magántulajdon, s a falusi családok többsége megkíméli gyermekét a családért végzett munkától. Helyette a szülők dolgoznak a gyerek várható karrierjéért, anyagi biztonságáért, gondmentes »indulásáért«. Visszatérül-e ez a megfontolatlan — bár jó­indulatú — erőfeszítés? Jó-e, ha mindent készen kap • gyerekZ __ I s mét egy somogyi példa. A lány az idén érettségi­zik. Egyetlen gyerek, tanárképzőbe szeretne menni, de a szülők nem ragaszkodnak hozzá, pedig jó ta­nuló. Otthonukban igénytelenül élnek, televíziójuk is csak azért van, mert a lányuk »kikövetelte«. A ballagásra 1500-as Lada lesz az ajándék. Egymilliós betétkönyvet is »összetor­náztak« a szülök, miközben nem tudják, hogy mit jelent értelmesen élni. Beszéltem a »lányát hőn szerető anyuká­val«. »Nem baj, ha nem tanul, biztosítottuk a jövőjét.« Egy másik — most harmadikos gimnazistáról mondta az édes­apja: »Megvan a ház, a stafirung, a balatoni nyaraló, ko­csi is hozzá. Miért tanulna tovább? Egy orvos így is ki­néz neki...« Mintha nem a gyereknek kellene jövőt te­remtenie önmaga számára ... »Föld nincs, közösségi tulajdonban van. A takarékos­ság az életelemünk. Miért takarékoskodjak, ha nincs ma­gántulajdon, ha nem lehet szaporítani? Marad a személyi._ A saját gyermekemet fosszam meg ettől« — mondta egy ugyancsak »egykét« nevelő atya. Nincs más vágya, mint hogy megteremtse lánya számára a kétségtelenül életet könnyítő, presztízst is jelentő tárgyakat; az új házat, a nya­ralót, a gépkocsit, a háztartási gépeket. Ügy érzi, hogy ez­által teremt másfajta életmódot gyermeke számára, mint amilyen az övé volt. Ahelyett, hogy önmagának teremtene jobb életet, s példát adna ahhoz, hogy gyermeke miként rendezze be az életét. Magyarán; az elérendő célhoz az anyagi feltételeket igyekeznek biztosítani, de a szellemit, a tartalmit nem. Az ókorban a szülők kötötték a házasságokat fiaik és lányaik helyett. Engels szerint a modern »érosz« ókoritól megkülönböztető jegye a kölcsönös beleegyezés és a viszon- zott szerelem. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az ér­dekeltek maguk döntenek a házasságról és nem a szüleik. (Ebből a forrásból fakad a nők egyenjogúsítására való tö­rekvés is!) A modern »érosz« másik ismertetője — ugyan­csak Engels szerint —-, hogy a kapcsolat intenzívebb és tar- tósabb. Ebből vezethető le elméletileg, hogy a szerelem a modern világban szellemibb, tartalmibb kapcsolat, mint az ókorban volt. Általában így igaz. De izgat, hogy a régmúlt öröksége még mindig túléli a szocialista változásokat... Egy fiatalember telek után érdeklődött a tanácsnál. Kapott is ajánlatot a faluban (15 forint négyszögöle!), s az, OTP is hozzájárult vásárlási szándékához. Akkor egyszeri­ben »lemondta« a lehetőséget. — Hogyan oldja meg a gond­ját? — kérdezte a tanács illetékese. A válasz: »Majd úgy nősülök, hogy legyen ház is meg lány is__« A másik fa­lu ban ezt a választ kaptam: »Lehet ám olyat is szeretni, akinek háza, kocsija van«. Tudok olyan fiúról a Kapos völ­gyében, aki nem valami szemrevaló lányt »csíp\tt föl« a vágyott reményében. Azóta sokszor »megruházza« az asz- szonyt, el is zavarta már egyszer, de mit tesz isten! A szü­lők gyorsan »beléptek« egy Zsigulival, nehogy a férj haza- küldje az asszonyát. És a szülők gürcölnek, hajtják magukat. A fiú nem ta­nulhat tovább, pedig tehetsége, képessége van, mert min­den fillér a Rozinak kell, hogy legalább egy orvos vagy mérnök figyeljen föl — nem rá! — a vagyonára. A falusi pedagógusra döbbenten néz a szomszéd, önzőnek bélyegzi, mert még nincs, nem is lesz stafírungja 15 éves lányának. Mert úgy tartja: küzdjön meg érte, vívja meg a maga harcát... S ez jóval közelebb áll szocialista életfelfogá­sunkhoz. H em sorolom a példák özönét: a »világraszóló« lako­dalmas önmutogatást, a vagyongyarapítás néhol ma is meghatározó módszerét, a szülői párválasztás és megfontolatlan egzisztencia-teremtés gyakori megnyilvánu­lásait. Remélem, így is kiderült: ma nem a követendő élet­mód morzsáit gyűjtöttem Jávori Béla Várják a segítséget Szakértő kézben a motor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents