Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-14 / 38. szám

SZEMÉLYES KAPCSOLATOK Újult lendülettel Ü lök a vonaton. Olvasni próbálói«, de a szem­közt beszélgető két férfi szavai kiragadnak a no­vella cselekményéből. — Nagy érvágás volt a há­rom létszám leadása, de mit tehettünk? Utasítás volt rá, egységesen minden megyétől ugyanannyit. És én fegyelme­zett ember vagyok. Azután legközelebb találkoztam a fő­nök egyik helyettesével — valaha egyetemista társak voltunk —, és csak úgy mel­lékesen megkérdeztem : no. összejött a leadandó létszám? Mire ő: — Hol élsz, öregem? Az ötvenhétből harmincnyolc! — Hogyan? Nem volt kötele­ző minden igazgatóságra? — Dehogynem. Csakhogy a több­ség »lesírt-« legalább egy lét­számot. Olyanok is akadtak, akik kettőt — Szóval, itt tar­tunk. Aki becsülettel végre­hajtja az utasítást hátrányba kerül. Végül még hozzátette a vezér helyettese, hogy én is megtanulhatnám vénségemre ; nem elég jól dolgozni, a köz­vetlen személyi kapcsolatok nélkül nem mindig érik be a gyümölcs. »Lesírták...« — forgott a gondolataim között azután is, amikor ütitársaim számomra már kevésbé érdekes témára váltottak. Vajon hogyan le­het »le- vagy kisírni« vala­mit az utasítások^ rendelke­zések, a szabályozott hivata­los kapcsolatok, a szervezeti hierarchia lépcsőfokai között? Nem úgy, hogy mindenre ki­terjedő tanulmányt készít az érintett szervezet, amelyben adatokkal, érvekkel bizonyít­ja: erre a létszámra — fel­újításra, beruházásra, külföl­di útra stb. — feltéttonül szüksége van. Az ilyen — sza­bályos és tisztességes — pró­bálkozások az esetek Jó ré­szében nem kecsegtetnek si­kerrel, ezért sokan mellőzik is alkaJSnazásukat. Hiszen a gyakorlat bizonyítja: a köz­vetlen érintkezés, a baráti vi­szony, a gondosan ápolt, sok szálból fonható, személyes kapcsolat megannyi formája vezet inkább eélhdz, azaz Jut­tathat előnyhöz. Általában nem túlságosan feszélyezett a viszony a tár­sadalmi munkamegosztás kü­lönböző fokain állók között (A munkahelyi légkör emiatt — esetenként éppen ezert! — még lénél merev es uia/atólj Inkább barátinak, helyen­ként túlzottan is kuzveileiinek mondható. Es ennek egyik oka társadalmi rendünk mély­séges humanizmusának, a de­mokratikus vezetési stílusnak helytelen értelmezésében, fél­remagyarázásában is kere­sendő. Amelynek következmé- nye azután, hogy nincs kellő súlyuk a küiönoöző utasítá­soknak, határozatoknak, len­deleteknek. Nem kell mindent komo­lyan venni — ter jedt el a ci­nikus felfogás. Hiszen mi tör­ténik, ha nem egeszen a ren­delkezés szellemeden járnak el? Gazdasági, társadalmi es kulturális életünk számos je­lensége bizonynja: aligha jár következmény elrkel egy-egy utasítás önkényes félreértei-, mezése vagy mellőzése. A sok /példa közűi még mindig az a múlt év ószén hallott hír él bennem, amely szerint a lép­csőzetes munkakezdésre köte­lezett munkahelyek szép las­san visszaálltak az eredeti időpontokra, fittyet hányva a nagy horderejű rende,kenések­nek. Vajon miben bíztak a felelősük? Nyilván érdemeik­ben, no meg abban, hogy az ilyen önkényeskedést általá­ban nem követi számottevő felelősségre vonás. Persze, a jelenségek össze­függnek, és minden irányban hatnak. Talán emiatt nem ta­láljuk az okát annak, hogy a dolgozók miért mehetnek el a munkahelyről — változat­lanul igen magas arányban — magánügyeiket intézni, hol­ott a legtöbb intézmény mun­kaidőn túl is rendelkezésre áll? Elképzelem a kilépés en­gedélyezésére jogosult vezető lelkiállapotát egy-egy kérés elbírálásakor. »Ha nem en­gedem el, azt híreszteli ró­lam, hogy rideg, embertelen vagyok, nincs bennem szociá­lis érzés. Ügy is szóltak már, hogy indulatosan bánnak a dolgozókkal.-« »Két éve még egy brigádban dolgoztunk. Tehetek mást?« »A jövő hé­ten talán nekem lesz szüksé­gem a Jóindulatára.« »Elvég­re demokrácia van, a szemé­lyes kapcsolatok nagyon fon­tosak. Miért romoljanak el egy-két órai távoliét miatt?« Valahogy így. Vagy más ként, de lényegében a követ­kezetesség, a határozottság, a munkafegyelem feláldozásá­val az egyéni jó viszony ol­tárán. Akármerre nézünl> — mű­helyekbe es hivaiálokba, szer­vezetek és főhatóságaik kör­nyékére — kénytelenek va­gyunk megállapítani: euorzult a személyes kapcsolatok tar­talma. Kétségtelenül szükség van arra, hogy a döntésre hi­vatott vezető közvetlenül is ismerje a rábízott terület sa­játosságait, gondjait é5 törek­véseit. A jelentésekből, sta­tisztikai kimutatásokból nem lehet mindig árnyalt kepét kialakítani és megbízható el­határozásra jutni. Az is tény, hogy enne.i során számos tár­gyalásra, megbeszélésre van szüksék, melybe»* a meggyő­ző érvelés elkerülhetetlen eszköz a körülmények bemu­tatásához, és az is természe­tes, hogy a kedvezőtlen vagy meggyőző emberi tulajdonsá­gok, a jó értelemben vett sze­mélyes kapcsolatok is segít­hetnek érvényre juttatni a jogos érdekeket. De berzenke­désem oka nem ez, hanem a hivatalos formák és lehetősé­gek helyett belépő jó viszony, baráti gesztus hatalma. M egütközéssel hallgat­tam egy rangos fóru­mon a hivatalos beje­lentést: végül is csak szemé­lyes kapcsolatok révén sike­rült egy fontos megyei érde­ket szolgáló ügyet elintézni. Kétségkívül örülünk az ered­ménynek. De az eszköz fele­más érzést keltett bennem. Hiszen hivatalos úton nem tudtuk érvényesíteni jogos ér­dekeinket, de másképp igen. Ést ez azért veszélyes, mert polgárjogot nyer .az egyéb utak, módok keresésének szo­kása, gyakran egyedül üdvö­zítő jellege. Ez pedig végső soron az általunk is tisztelt, akart és nélkülözhetetlen rend ellen való. Mert nem a fe­gyelmet, nem az objektív mérlegelésen alapuló döntést, a következetes, tudományos igényű irányítást segíti, ha­nem a szubjektivizmus, az elvtelen kapcsolatok meleg­ágya. Paál László A honismereti mozgalomhoz Kérdezik az. öregeket Azt hiszem, sok emberben téves fogaüimak élnék a hon­ismereti mozgalomról. Ért a véleményemet arra alapozom, hogy — ugyancsak átlagos is­meretek birtokában — magam is eltévedtem. Olyasmifélére gondoltam, hogy bizonyos sta­tisztikák kedvéért, a munkás- művelődés szorgalmazásának egyik eszközeként most »elő­szedték« ezt, s tulajdonképpen nincs is többről szó. Ha meg­kérdezném beszélgetőpartne­reimet; ml a véleményük a honismereti mozgalomról, ta­lán még most is sok emberre találnék, aki hasonlóan vála­szolna. Hallani valamiről és tud­ni róla — ez lényegesen elté­rő. Éppen a minap olvastam riportot egy idő6 asszonyról, aki évek óta azzal tölti idejét, hogy lakóhelyén minden »csip-esup vacakot« összeszed. Igen szép gyűjteménye van már, s az összehordott, máshol lim-lomnak tartott régi eszkö- zökből összeállt a helység tör­ténetének keresztmetszete. Ezt a példát csak azért em­lítettem, mert könnyen el tu­dom képzelni, hogy sok em­ber szemében a honismereti mozgalom ezzel teljesítette hi­vatását. Vagyis nem áll más­ból, mint egy-egy település padlásainak, kamráinak föllelt régi tárgyaiból, értékeiből. Ma­gam is szívesen forgatom ke­zemben ezeket a poros tárgya­kat, ám értéküket a szemem­be®. sohasem csak a több év­tizedes, esetleg évszázados múltjuk adja, hanem az a oennem motoszkáló kérdés: vajon ki használta és hogyan élt? Milyen volt akkor a fa­lu? Hiszen a különböző tár­gyak szinte meghatározták az őket használó embereket. Gondolkodásmódjukat, fantá­ziájuk világát, sőt; talán még személyiségűiket is. Jói lát­szott ez a televízióban nem­rég látott egyik filmben. Ti­szai halászok dolgoztak ki tudja mikor kialakított, s ma is eredményes fogást biztosító eszközeikkel. Ügy éreztem; közvetlen a kapcsolat a halász és a vansa, a háló és a ladi­kot nagy ügyességgel, könnye­den terelő ember között. És ez a közvetlen kapcsolat ma a honismereti mozgalom egyik lerdítője. Az a viszony, mely a mozgalomban szorgosan és hozzáértéssel tevékenykedők és az általuk felkutatott isme­retek, tárgyak, emlékek között létrejön. Gondolom, ez is többlet le­het, amiről nem tudnak azok, akik nincsenek tisztában a honismereti mozgalom tartal­mával. Nem vállalkozom en­nek meghatározására, nem is tehetném, hiszen szinte kime­ríthetetlen ez a tartalom. Mint ahogy kimeríthetetlen az a gazdagság is, amelyet éppen a honismereti mozgalom ered­ményeinek kell bizonyítaniuk. Vegyünk egy mindennapos példát. Szinte mindenki ér­deklődéssel hallgatja egy-egy falu régmúlt történetét. Szám­talan tarka mese, helyi legen­da, törökök, betyárok, szép szeretők, elhagyott várak, föld alatti rejtekek színezik. Ezek — a legendát »léhámozva« ró­luk — valamikor a jelen vol­tak. A falukrónikák folyamatos írása — történelemgazdagitó. Igaz, születésük pillanatában legföljebb azoknak jelentenek értéket, akik írják, s azoknak, akik .használják. Vagyis egye­lőre nagyon kevés embernek. Ám bővül a kör, hiszen a fadukrónikákat Somogy me­gyében már az 1950-es évek elején elkezdték írni. S ha most előveszik, már az átélt történelem hoírdozóit forgat­hatjuk. Érték ez? Tagadhatat­lan. Azt írtam: kimeríthetetlen gazdagság. Érdemes arra fel­figyelni, hogy a Somogy me­gye földrajzi nevei című, oly nagy elismerést kiváltó kiad­ványba® hány adatközlő nevét tüntetik fel. És arra is; há­nya® vettek részt a gyűjtő­munkába®. A világ mostaná­ban — értve az utóbbi néhány évtizedet — példátlan gyorsa­sággal változik. Azok az érde­kes helyi nevek, amelyek egy- egy falu kapcsán szóba kerül­tem, szinte önmagukban kész­tetnek történelmi búvárkodás­ra. S nem kerültek volna nap­világra, ha nincs, aki kérdez­ze az öregeket. Ha nem is a huszonnegyedik órában, de a kellő időben kezdődött ez a gyűjtőmunka. Fel-felkapjuk a fejünket, ha valamilyen külö®leges mú­zeumról hallunk. Például ame­lyikben régi gépeket, műszaki eszközöket gyűjtöttek össze. A múlt legkorszerűbb ipari ter­mékei voltak ezek. Ugyanez a sorsuk a most dolgozó, nagy teljesítményű berendezések­nek. Ha nem kerül is mind­egyikük múzeumiba, tudni fog- gunk róluk, mert az üzemi krónikákat egyre szélesebb körben írják Somogybán. A szocialista brigádok élen jár­nak ebben a munkában. Ná­luk is létrejön az előbb emle­getett közvetlen kapcso'at. Így az üzemi krónikák írása nem a vállalások egyik részének teljesítését jelenti majd, ha­nem annak felismerését, hogy ez a munka érdekes és értékes. Mészáros Attila Befejeződtek az ünnepi ni unkásőregység-ülések. Va­lamennyi egység munkás- őréi megfogadták: az idén is folytatják a versenyt a testületben és az üzemek­ben. Hosszú sorban állnak egy­más mellett a kisebb és a na­gyobb hajók: a Csobánc, a Szigliget, a Badacsony, a Szé­chenyi István' Javításra, fel­újításra, s az enyhet hozó ta­vaszra várnak a siófoki kikö­tőben. A sólyatéren partra húzva a Zebegény. A 400 személyes ha­jón serénykedik Nácsa Károly lakatos, híradó munkásőr. Bohár László a bor minősegét ellenőrzi. — Brigádommal — a Szé­chenyi brigádnak vagyok a tagja — hamarosan végzünk ezzel a hajóval. . azután ;iön sorra a többi. Nem éppen kel­lemes ilyen hidegben a szer­számot fogni, kesztyűben vi­szont nehéz lenne dolgozni. Megszoktam, huszadik éve csi­nálom ezt a munkát. Igyekez­nünk kell, ha eredményesen akabunk szerepelni a verseny­ben a Láng-gépgyáriak felhí­vása nyomán. Hó borítja a Balatonboglá- ri Állami Gazdaság hatalmas szőlő- és gyümölcsös tábláit. Am a borkombinátban kelle­mes meleg, a bor. és a szőlőlé illata fogad. Ott dolgozik Bo­hár László munkásőr, mint művezető. — Elsősorban a bor minő­ségéért felelek. Borászati technikumot végeztem, hato­dik éve látom el ezt a fel­adatot. A tartályokban össze­sen 170 000 hekoliter bor vár I arra, hogy palackba kerüljön, j Tizennégyfajta borunk Ismert. Tavalyi tervünkben tizen- négymillió palack töltése, ér­tékesítése szerepelt. A hazai kereskedelmen kí­vül az NDK-ba, a Szovjet­unióba, Csehszlovákiába, Len­gyelországba és az NSZK-ba is szállítottak. A kedvelt sző­lőléből kétfélét készítenek, s öt és félmillió palackkal töl­töttek meg. Tavaly első alka7 lommal szállítottak belőle Ausztráliába is. Az idei ter­vük borból és szőlőléből jó­val felül lesz a 20 millió pa­lackon. Sebestyén Ferenc munkásőr, párttitkár a vezetője a barcsi Vörös Csillag Tsz csokonya- visontai gépjavító társulásánál tevékenykçdô kilenctagú — la­katosokból, hegesztőkből, esz­tergályosokból, kovácsból álló — Ságvári brigádnak. Kilenc brigád működik még kívülük a társulásnál, s tavaly együt­tesen negyedmillió forint ér­tékű, 2500 óra társadalmi munkát végeztek Csokonyavi- sontáért* Ebből legtöbbet a Ságvári brigád vállalt. — Mi készítettük a könyv­tár előtti emlékművet az ok­tóberi forradalom 60. évfordu­lójának a tiszteletére. Csak e munkára több mint ötven órát fordítottunk. Dolgoztunk a sportkörnek, az MHSZ-nek, az óvodának és az iskolának, részt vettünk a község parko­sításában. Munkánk mellett 'o. tsz központjában 30 nap alatt összeszereltünk egy Bábolna terményszárítót — mondja a brigádvezető. Eddig kétszer érdemelték ki a társulás kiváló brigádja ki­tüntetést, s a munkaverseny­ben tavaly ők végeztek az élen. Az idén folytatják a szo­cialista versenyt. Barcson újabb terményszárító összesze­relését vállalták, s hasonló munkát végeznek el Töt újfa­luban is. Szeretnek a két lá- váló cím mellé megszerezni a harmadikat is. Nácsa Károly a hajócsavar szerelése közben. A Kaposvári Cukorgyár, a húskombinát, a ' Dél-somogyi Állami Gazdaság, a göllei és a böhünyei termelőszövetke­zet, a Kaposvári Főiskolai Tangazdaság, a villamossági gyár — s lehetne még hosz- szan sorolni a gyárakat, üze­meket, termelőszövetkezete­ket — munkás őrei szintén megfogadták: — Az idén is folytatjuk a versenyt, újabb célokért, újult lendülettel! Sz, La Hallgatók tankönyv nélkül A SZERKESZTŐSÉGBE ér­kezett panasz szerint nem ér­kezett meg idejében a máso­dik félév anyagát tartalmazó tankönyv a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemekre Ka­posváron és vidéken. Suri Károly, az Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyette­se megerősítette a hírt. Saj­nos, nem vehették idejében kézbe a tankönyveket. A tankönyvelosztással Máté Zsuzsa foglalkozik az Oktatá­si Igazgatóságon. Amikor el­kezdtük a beszélgetést, érző­dött a hangjából, hogy sok bosszúságot okozott már neki a késedelem. A vizsgák után mindenki érdeklődött, mikor veheti át a könyvet. Q ter­mészetesen csak azt ismétel­gethette, hogy még nem kap­ták meg. — Két hete leszóltak tele­fonon Budapestről, hogy kés­nek a tankönyvek. — A második félév viszont már megkezdődött. — Igen, január végén. — S milyen gondokat oko­zott mindez? — A hallgatók most az elő­adásokon készített jegyzeteik­re támaszkodhatnak. — Máskor is előfordul ilyen? — A szakosítók anyagaival általában gond van... Az el­ső félév megkezdésekor pél­dául kénytelenek voltunk megszervezni, hogjt a mosta­niak átvegyék a könyveket a tavalyi hallgatóktól. Mire ezt elintéztük, a Kossuth Könyv­kiadó mégis megküldte a tan­anyagot. — Megkapták-e már az összes második félévi köny­vet? — 'A filozófiát egy hete, a politikai gazdaságtant a múlt hét végén kiosztottuk a hall­gatóknak. A harmadikosok munkásmozgalmi tankönyve még nem érkezett meg. — S vidéken? — Szerintem ők még ná­lunk is később jutnak a könyvekhez. A Kossuth Könyvkiadó me­gyei kirendeltsége van legkö­zelebb a somogyi esti egyete­mekhez, így természetes, hogy őket hívták legtöbben a késés miatt. Rugya Béla, a kiren­deltség vezetője szintén bosz- szús: — Azért érthetetlen a kése­delem, mert tavaly is tudták, hogy mikorra van szükség a könyvekre. Egyébként ezek­ben nincs is annyi változás, ami indokolná a csúszást. — Mit válaszolt a kiren­deltség vezetője, amikor vi­dékről is sorban jelentkeztek a könyvekért? Széttárja a kezét: — Várjanak türelmesen... — S felszólt a budapesti központba? — Természetesen ... Azt a választ kaptam, hogy 10-e és 20-a között kapjuk meg az anyagot. — De hát már januárban kellett volna?! — Ezt én is jeleztem idejé­ben. A válasz az volt, hogy legyünk türelemmel. A kiadó egyenesen az esti egyetemek­nek küldi meg a könyveket, mi csak a számlákat kapjuk meg. Ha ezt nézem, akkor már a harmadik évfolyam könyvének is meg kellett vol­na érkeznie. — Tavaly is előfordultak ilyen panaszok? — Ilyen akkor is volt. Ta­lán úgy fogalmazhatok, hogy sima évünk még nem fordult elő ... Eddig azonban csak a szakosító anyaga okozott gon­dot, az általános tagozat köny­veivel ilyen nem fordult elő. A BUDAPESTI KIADÓ elő­adóitól kapott értesülések sze­rint a nyomdák késtek. Ez azonban nemcsak a somogyi, hanem az ország többi esti egyetemén is gondot okozott. E hónap végén országos érte­kezletet tartanak a Kossuth Könyvkiadónál. Jó volna, ha önkritikusan megállapítanak a késedelem okát, s olyan in­tézkedéseket tennének, hogy a tankönyvhiány máskor ne za­varja az esti egyetemek rend­jét. Lajos Géza (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents