Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

Lapzártától lapzártáig... Dorottya hintája Farsangi felvonulás Kaposváron A kaposvári farsangi napok kellős közepénél tartunk, ami­kor mai beszámolónkat készít­jük. Az amatőr színpadok pén­teki bemutatójára, úgy érzem, még vissza kell térnünk, hisz a komédiásak a lapzárta után még megvárták, míg éjfélt üt az óra: a Killián György Vá­rosi Művelődési Központban ugyanis eddig tartott a jóked­vük. Tegnap délelőtt újból isme­rőssé simultak arcvonásaik, többek között velük is talál­koztunk a megyei könyvtár­ban megrendezett karikatúra- kiállítás megnyitóján. Tröszt Tibor, a megyei művelődés­ügyi osztály helyettes vezetője a szatirikus rajzok »lélefcraj- záról« tartott hangulatos is­meretterjesztő előadást. Nem késtünk le a konyhai előkészü­letekről sem. Először rendez­nek délszláv bált a Park Ét­teremben, ahol a vendégsza- kácsok tegnap délelőtt meg­kezdték az előkészületeket. A pécsi Milán falatozó gár­dáját Radivojenics Sándor ve­zette a főzőüstökhöz. Főztjük- ril talán keddi számunkban mondhatunk véleményt, azt azonban feljegyeztük, hogy a neves pécsi szakács március­ban a televízió képernyőjén is megjelenik és bemutatja az ízes, korszerű főzés csínját- biniát az egy hét múlva kez­dődő új tv-sorozatban, anvely- üdí Főzőcske, de okosan a cí­me. Ügy vélem, ennyiben illett megemlékezni azokról is, akik munkával töltötték a kapos­vári farsangot. Hogy kik, mi­kortól kezdődően? Csak egy példa: a fodrászok már péntek estétől állták a rohamot. No persze, a női fodrászok ... Nem volt titok az sem, hogy aki nyársot akar dugni, azt Kaposszentjakabon várjak. Szombaton délben a Kinizsi udvarban a kaposvári farsan­gi napok egyetlen szomorú részvevőjével találkoztunk: egymázsára hízott, míg ki nem múlt... És kapós lett a kaposvári Dorottya. Mely asszony merne versenyezni véle?! Kire költe­nek annyit, mint épp őrá ... Még el sem fogytak a finom sült falatok Kaposszentjaka­bon, amikor Kaposvár utcái benépesültek. Délután négy órakor már találkoztam a Bo­lond királlyal és kíséretével a Köjál előtt s onnan az Ápri­lis 4. utcán már hömpölygőit a tömeg a Kossuth tér felé. Mintegy tízezer ember várta türelemmel, hogy megkezdőd­jön a látványos felvonulás, amelyre mintegy ezer résztve­vő jelentkezett. A Széchenyi térről méltóságteljesen gördült a térre Karnevál herceg hin- tója, a város kulcsa birtoko­sának, a balján Dorottyával, azaz Beregszászi Olgával. a Csiky Gergely Színház művé­szével. Szegény Dorottya, mit kellett átélnie! Hat kaposvári lány vetette le e napon a pár­tát és öltött menyasszonyi ru­hát. Hárman épp a farsangi fel­vonulás idejen mondták ki dr. Ta.rr Imre amyakö.nyvveze- tő előtt a bűvös szót: igen . .. A téren felállított vontatóról a herceg ismét felhívást inté­zett a kaposváriakhoz. hogy senki se maradjon otthon és a vígság ma egyszer: kötelező. Üj színnel gazdagodott a kaposvári farsang: megjelent maga Csokonai Vitéz Mihály is, aki ügy gondolta, bolond lesz szobortalapzatán kuksolni, míg mások mulatnak és — Papp Istvánnak, a Csiky Ger­gely Színház művészének a személyében — maga is arra Gyertyás László felvételei vállalkozott, hogy megm'ulat- tatja a várost. A hagyomány szerint a ka­posvári farsangi napokon be­mutatkoztak a megye nemzeti­ségi együttesei is, a felvonu­lók sora velük folytatódott. Délszláv és sváb zenére tán­colták végig a kaposi főutcát. A felvonulás mozgalmasabb lehetett volna, ha lendülete­sebb tempót diktálnak a rész­vevőknek. A tömeg fegyelme ideje ;corán megbomlott, s ez a kavarodás az egyik lovat e gondolatokra sugallta: — Szamár leszek, ha kilógok a sorból, és megbokrosodott. . . A cigányegyüttes elvonulása után az Április 4. utca felől közelítette, meg a teret a Bo­lond király. Ismét Kaszás Fe­renc, a Fonómunkás Kisszín- pad tagja öltötte magára a csilingelő bohócsapkát. Á vá­ros amalöregyütteseiből ala­kult kísérete a leghangulato­sabb perceket szerezte a nem alvásra, hanem vidámságra egybegyűlt tömegnek. Néhá- nvan talán csak azárt nem szenderedlek el a felvonulás közben, mert kvarcul lak a reflektorfényben. A menet élén elhaladt herceg időköz­ben a Dorottya-szállóhoz ér­kezett Dorottyával, aki ót el­hagyni — hogy ilyet! — nem fogja, fogadta meg. A szálló dolgozói az Engels utcai be­járat előtt fogadták a rangos vendégeket., Eddig kísértük e) útjára Dorottyát, a herceget — a kaposvári farsangi napok további programjáról lapunk keddi számában számolunk be olvasóinknak. És itt leteszi a tollat a tu­dósító is, mert üzenték, hogy lapzárta, és a Dorottya-szálló portáján bizonyos, magát fe­leségének nevezett személy várja ... Horanyi Barna Irodalomtanításunk árnyoldalai Nem először de ezúttal szokatlan hevességgel lángolt fel a közelmúltban a vita ok­tatása életünk időszerű kérdé­seiről, az iskolarendszer szer­kezeti hiányosságairól, a re­formok szükségességéről. A hagyományos és a korszerűbb nézetek híveinek elméleti ösz- szecsapásaiban, érvelésében természetesen rengeteg a kü­lönbség. Egyesek a régi »tény- anyagszecskázást« sírják visz- sza, mások a »tájékoztató*, adathalmazok nélkül* gondol­kodtató«, »intelligenciafej­lesztő« módszerekre esküsz­nek, egyetlen dologban azon­ban szinte mindenki egyetért: oktatásunk egész struktúrája, tematikája átalakításra szo­rul. A természettudományok tanításának időszerűsítése — a vitacikkekből ez is kitet­szik — jóval kisebb gondot okoz, mint a társadalomtudo­mányoké vagy a művészeteké. Vessük tekintetünket egyet­len részterületre: képes­sé vál habnak-e diákjaink a nagyvilág mozgásfolyamatai­nak megismerésére manap­ság, az enyhülés, a népek egy­máshoz való közeledésének korszakában? A kereskede­lemből és a turizmusból na­ponta kapnak ízelítőt nebu­lóink; vajon mit sajátítanak el a határainkon túl élő né­pek kulturális javaiból? A vusgálódáshoz a Középiskolád — elsősorban a gimnáziumok — irodalmi tankönyveit hasz­náltuk fel, mivel a fogyaté­kosságok, az ellentmondások ezekből világlanak ki leg­szembetűnőbben. Kétségtelen, hogy az iroda­lomoktatás feladata minde­nekelőtt az anyanyelv, a na- zai történelmi és kulturális tradíciók iránti vonzalom és érdeklődés .fölkeltése, tehát a hazafiság érzésének ápolása. Am ha ez a »magyarközpon­túság« belterjessé válik, a nemzetköziség alapkövetel­ményén esik csorba. A közép­iskolai irodalomtanításban ez cáfolhatatlanul így vain. A magyar literatúra és a világ­irodalom olyannyiba arányta­lan mennyiségben szerepel a tananyagban, hogy miközben a diák szellemi hagyomá­nyaink kevésbé fontos, ke­vésbé értékes területeiről is részletes ismereteket sajátít el, az újkor és a legújabb kor nagy horderejű világirodalmi és művelődéstörténeti hatásai­ból csupán soványka kóstolót kap, sőt, leggyakrabban azt sem. Menjünk sorjában! Zrínyi Miklós barokk hősepo­szával, a Szigeti veszedelem­mel a tanulók két tanévben is részletesen foglalkoznak — egyszer műfajelméleti, egy­szer irodalomtörténeti »pen­zumként«. Az első azért fö­lösleges, mert az eposz műfa­ji sajátosságait már Homé­rosznál feldolgozták, a máso­dik pedig azért, mert Zrínyi műve lehet ugyan izgalmas adalék a történelem tanulmá­nyozásához, lehet ízesen meg­írt nyelvemlék is, de semmi esetre sem élő eszmetörténeti hatás. Szintén fölöslegesen túlrészletezettek a magyaror­szági reneszánsz és a felvilá­gosodás költészetét tárgyaló fejezetek, s rengeteg lényeg­telen elemet tartalmaznak a nagy klasszikusaink munkás­ságát bemutató oldalak. És mi marad el? A tan­könyvek igencsak szőrmentén kezelik például Goethét, titul­iert és Hölderlint, a német klasszicizmus ma is ható nagyjait; Stendhal és Doszto­jevszkij, a realista regényírás két legkiemelkedőbb, és ko­runkban is hallatlanul nép­szerű alakja fölött úgy siklik el a tananyag, mintha csupán közepes írócskák lettek volna. A naturalizmusról közhelye­ket olvashatunk, s századunk legdöbbenelesebb hatású Írói — Kafka, Joyce, Proust, Bul­gakov, Thome* Mann — is csak rövidke ismertetést érde­melnek — vagy annyit sem. Az utóbbi kétszáz év termé­séből egyetlen igazán világ­irodalmi rangú nagy mű sem szerepel a kötelező olvasmá­nyok között. Vajon milyen ol­vasási, tájékozódási kedvet éb­reszthet, mennyire megbízha­tó ismeretalapot adhat egy ilyen szerkezetű irodalomtaní­tás? (Bizonyára azt sem ér­dektelen megemlíteni, ha már a korszerűségről szólunk, hogy a kötelező művek listáján a »legfrissebb« — egy huszon­egy éve keletkezett kisre­gény !) A francia, angol, orosz szovjet, német irodalomból tehát kizárólag apró morzsá­kat csipegethetnek a tanulók — legtöbbször azokat sem • legízletesebb falatokból ! —. így érthető, hogy nehezen »hangolódnak rá« a nagyvi­lágban végbemenő szellemi folyamatokra. De a baráti or­szágok klasszikus és modern művészetének bemutatásával sem különb a helyzet. Okkal hangoztatjuk a hagyományos lengyel—magyar barátságot — ám olyan világszerte híres alkotóknak, mint Mickiewicz, Slovacki, Sienkiewicz és Boles­lav Prus, a neve sem szereoel a tankönyvekben. A román, jugoszláv, szlovák, NÜK-beli irodalomról egy szó sincs. (Ezeket az irodalmakat egyéb­ként nemcsak a középiskolá­ban mellőzik, de a tudomány- egyetmek irodalomtanárokat képző bölcsészkarain is!) Természetesen nem olyan irodalom- és művészet- kozpontú iskola eszménye le­beg előttünk, amelynek kizá­rólagos — vagy akár leglénye­gesebb — funkciójául az esz­tétikai szemhatár tágítását tennénk meg. Azonban a szép szó megismertetése, megked- veltetése talán a leglényege­sebb lehetőség a népek köze­ledésének elősegítéséhez, ön­magunk szellemi gazdagításá­hoz. Nélküle világszemléle­tünk csak féloldalas lehet, s a szellem nemzetközisége nél­kül legszebb, leghangosaibban harsogó jelszavaink is pusztá­ba kiáltott szavak maradnak. Könyvkiadásunk, egész művé­szet- és művelődéspolitikánk már réges régen alkalmazko­dott e megváltozott követel­ményrendszerhez. Legfőbb ideje lenne ugyanezt a nyitott­ságot, az alkalmazkodás ké­pességét az oktatásban is meg­honosítani. Lengyel András Új természetvédelmi terület Megőrzik a táj karakterét »Mi mentheti meg az Idő kincsét az Idő elől? S ha a szépséget meglopni siet Gyors lábait mely vaskéz tartja föl?« Somogy vár egykor a megye székhelyé, csaknem 600 évig Kaposvár elődje volt. A me­gye nevét is Somogyvártol származtatják. Bel Má.yás, a XVlII. század neves földrajz­tudósa es publicistája szerint: »A varmegye nevet az a var, adta, melyet latinul Simighi- umnak, magyarul Somogy var­nak neveztet:". Mar az odor­ban es a középkorban is je- leruös településnek számító.t. A magyar áiiainaiapitas ko­rának egyik legizgalmasabb történelmi emlékeit rejti ma­gában ez a főid... A falu északi határában emelkedő Kupavár-hegy a Tar—Szórend nemzetségből származó Kop­pány vezér szálláshelyeként ismeretes. A nemzetségi po­gány fellegvár feltárásán kí­vül a Kupavár környéké is jelentős történelmi múlttal rendelkezik. A hagyomány szerint I. István király itt vívta döntő harcát a lázadó Koppánnyai, majd a csata után a hegy lábánál csörgede­ző forrásnál mosta meg véres kezét. A forrás környéke — ködbe vesző, ellenőrizhetetlen utalások szerint — ezért vi­seli ma is a »Szentesica« ne­vet. Itt. a lágy dombhajlat­ban valószínűsíthető egy po­gány szentély helye is, ahol elődeink talán réges-régen ősi rítusaik szerint mutatták be áldozataikat. A Kupavárat körülvevő, ma is jól látható földsánerendszer, melyet még a bronzkorban kezdtek el épí­teni — ugyancsak védelmet érdemel. A csúcsról megejtő- en szép kilátás nyílik a lan- kás somogyi tájra, háttérben, a Balaton vulkanikus hegyei­vel. A Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság különös gonddal tervezi es végzi a Ku­pavár környéki erdőkben a fatermesztési munkálatokat. Tájesztétikai szempontból maradt, lábon á területhez közvetlenül csatlakozó idős fölgyállomány. is. A varhegy oldalát . borító akác véderdő­ben rálátást biztosító nyila­dékrendszert alakítottak ki. A Somogyváron áthaladó »történelmi tranzitforgalom­nak« ugyancsak jelentős ha­gyományai vannak ezen a he­lyen. Itt vezettek at (a Ku­(Shakespearei pavár lábánál) a Fenékpuszta es Szalacska felé haladó ró­mai utak. Idegenforgalmi es turisztikai jelentőségét a ré­gészeti ásatásokon és a kör­nyék természeti értekein kí­vül a Balaton közelsége is to­kozza. A falu előtt eredeti autóspi­henő épüit, medetíe tágas játszótér, szemben pedig autó­szerviz és^ üzemanyagtöltő ál­lomás létesül. Az autóparkoló mögött a Somogyi Erdő- és Faieidoigozó Gazdaság park­erdőként üzemelteti a fafajok­ban változatos 400 hektárnyi erdőterületet. Az erdőn átha­ladó sétaút testői szépségű halastavak partján húzódik végig. Az út melletti 180—200 éves tölgy óriások is történel­mi hangulatot teremtenek. A parkerdő közvetlenül csatla­kozik a Széchenyi-kastéiy parkjához, amely tájképi jel­legével beolvad az erdős dombvidékbe, ugyanakk >r kedvező fekvésével uralja a környéket. A szép tiszafa- és iuc fény ócsoportokat juhar- és hársfák kísérik, míg a völgy- hajlat platánjait és gyertyán­fáit lejjebb már füzek váltják fel. A kert növényanyaga szá­zad eleji telepítés, kertművé- szeti és botanikai szempontból egyaránt értékes. Az »U« ala­kot bezáró kastélyépületben ma kisegítő iskola működik. Indokolt tehát, hogy a ma­gyar történelem szempontjá­ból is jelentős somogyvari ása­tásoknak megfelelő természeti környezetet alakítsunk lei. A természetvédelem célja ez esetben a tájkarakter megőr­zésén e.s a tájesztétikai elvek érvényesítésén túlmenően a régészeti szempontok gondos figyelembevétele, az ásatási terület bővítése. A Tanácsok Közlönyében rövidesen határozat jelenik meg a kupa vári ásatások kör­nyékének országos természe1- védelmi területté nyilvánítá­sáról. Ürömmel üdvözölhetjük a határozatot, hiszen Somogy- vár történelmi, ïfiûëfrtfëki. kertépítészeti témáit szép ö*- vözetben magába foglaló tál kitűnő lehetőségeket kínál. Dr. Tarján Lászlóné erdőmérnök. természetvédelmi felügyel.­Könyvvásár Tél, csípős szél, szürke ég­bolt. Nezem a könyveket uz utcai árusnál: Börhansnya, Az utolsó mohikán, Teli be­rek. Mesekönyvek. A járdán most feltűnik egy cigánycsalád. A férfi hosszú bajszú, sovány, csontos ember. Az asszony vastag, cifra ruhá­ja kivirit a járókelők közül. Egy négyéves kislányt von­szol magaval. Leghátul egy 11 —12 éves fiugyerek. A csalá­di hierarchia megvan az ut­cán is. Az utca végén, a városi ta­nács előtt könyvespolc, rajta az említett könyvek. A férfi és az asszony oda se néz, de a fiú leragad a polc előtt. — Hajdel Gyere már! A fiú esengve néz rá. — Édesapám.'.., Azt a könyvet!... A Téli berek címűt szúrta ki a szemével. Az apa méregbe jön. — Mindjárt kapsz egy po­font! Még mit nem! Kabátot veszünk neked meg sapkát! Az anyja is szelídén kor­holja a fiút. — Minek neked könyv? Nagyapád úgyis cigarettát so­dorna belőle! — Ebből ugyan nem! — mondja fenyegetően a fiú. És majd ellopja a könyvet a szemével. Az apa megragadja a kar­ját. — Gyere! De a fiút húzni kell. A könyvárus megsajnálja. — Vegye már meg nekil — Maga hallgasson! Magá­nak ez üzlet! Az apa az idegen szótól mé­regbe jön. Az arccsonja körül kivörösödik a bőr. Aztán, hogy a fiút hiába húzza, odacsap neki az öklével az arcára. A fiú képe megszinasedUt. Félóra múlva Újra JeitútA a ciyanycsalad. Visszafelé jön­nek. A fiú fejen uj kucsma, ü megint lassít, megáll a köny­vek eiótt. A Téli berek cím oldalai nézi. Az apa visszajön érte. — Még egy pofon kell! Mi< akarsz te azzal a könyvvel? Ilyen haszomalansaggal! — Az úttörőben j elolvasták az elejét... Nem tudom a folytatást... — Kérd kölcsön! — Mindenkinek tton már könyve! Csak nekem nincs — mondja könnyek közt a fiú. — Ott vannak a tanköny­veid! y — Az más!... Miért nincs nekem könyvem, édesapám? A többiek nevetnek, mert én ... mindig csak kölcsön­kérek könyvet! Az apa ütésre emeli a ke­zét, azután leereszti, rkuiunez Néhányan már figyelik, hogy mi lesz a folytatás. Az arcán, a homlokán ráncok jelennek meg. Azután előveszi az er­szényét, és belenyúl. Kiránt egy százast. — Tegye ide azt a könyvet! — mondja a könyvárusnak. A könyves odateszi. — Azt a másikat is1 — Melyiket? A fiú a Bőrharisnyára mu­tat. — Még azt a harmadikat is! Az Utolsó mohikán kerül a többire. Az apa gőgösen fizet 87 fo­rintot. — Nesze! Rajtad ne neves­senek! A fiú lekapja á bundás sapkát a fejéről. Beleleszi. a könyveket. Magához szorítja őket, és elindul a család után hajadonfővel, boldogan, vörös folttal az arccsontján. Tari Janos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents