Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

Ina a ház... Pedig semmi sem indokolja, hogy az legyem Ötvoskónyi szép fekvésű helyén, a falu nagy forgalmú útja mellett áll, magára hagyatottan. La­katlan és közcélokra sem használják. Sűrű sorokban fiatal fenyők állnak mellette, előterében pedig gondosan parkosított — és bekerített — tér jelzi, hogy csak az épület kihalt, körülötte pezseg az élet Az épület a községi tanács tulajdonába került, s tudna is vele mit kezdeni — erről beszélt Simon Jenő tanácsel­nök: — A nagyatádi kórház­nak van még benne néhány holmija, azt bármikor elvi­hetnék. Pénzünk van rá, hogy átépittessük a tetőszerkezetet, új cserép kerülne rá, a falak­ra meg új vakolat Helyet kaphatna benne a község mű­velődési otthona, ahol előadá­sokat, filmvetítést tarthatná­nak. Elférne az épületben a KISZ-helyiség is. Szóval, ki­használhatnánk közcélokra, a falu hasznára és a lakosság társadalmi munkát is szíve­sen vállalna az átalakításnál. A parkosítás már megtörtént, az előtér olyan, amilyennek egy középületnél lennie kell. Az épület a rendbetétel után még jó néhány esztendeig szolgálhatná az ötvöskónyiá­kat ... Csak éppen ilyen cél­ra nem vehetjük igénybe! Pe­dig, ha nem nyúlunk hozzá, az állapota hónapról hónapra romlik. Példa rá a szemközti kastély, ahol a betegotthon volt: miután ez az intézmény itt megszűnt, az' idő fokozot­tan kikezdi az üresen hagyott épületet. Ezt szeretnénk elke­rülni ennél a háznál — Már azt is »elrendezték« hogy mi hova kerülne, ha itt alakíthatnák ki ötvoskónyi kulturális és művelődési köz­pontját. Megvan a tervük ar­ra, hogy mi kerülne a mosta­ni KISZ-helyiség helyére (je­lenleg a filmvetítéseket is ott tartják), s hogyan gyűrűzne tovább ez az átalakítás. Üj, korszerű boltot kannának (ev­vel az áfész is egyetért). De mindennek a kiinduló alap­ja: vehessék igénybe közléte­sítmény céljára az elhagyott épületet! Mi ehhez csak annyit fü­zünk hozzá, hogy nagy kár lenne a házért, mely ma még — átalakítással, rendbe ho­zással — megmenthető. Értő emberek munkája nyomán a falu egyik legszebb középüle­tévé válhatna. Több mint hatmillió 15 év hagyománya Minden dolgozónak fürdőszobás lakása lesz — Egy a lényeg — foglalta össze Kopecsni Vince, a Ku­tas: Állami Gazdaság igazga­tója. — Tisztán, világosan kell megfogalmazni a dolgozó fel­adatait. S ha teljesítik, amit kitűztek, akkor nem maradhat el az elismerés. Így 6zinte biz­tos az eredmény. Az állami gazdaságban ti­zenöt éves hagyománya van a szocialista versenymozgalom­nak. A jubileuminak is számí­tó tizenötödik év mérlege több mint hatmillió forint, mely a terven felüli brigádvállalások­ból eredt. S mintha a számok játéka volna, éppen tizenöt szocialista brigádja van a gaz­daságnak. Hármas feladatot tűztek ma­guk elé: a hozamok növelését hatékonyabb munkával; az ezzel együtt járó minőségja­vítást; s a tervszerű takaré­kosságot. A hatmillió forint tehát egy év körültekintő, részleteiben is gondosan ki­dolgozott munkájának az ered­ménye. , van erre, mert a még éló elő­ítélet, valamint a telepek több­nyire hagyományos kialakítá­sa miatt ez a munka nem ör­vend túlzott népszerűségnek a fiatalok között. Talán ez a kezdeményezés maradásra bír­ja őket. Erre azért is szükség van, mert még ebben az év­ben kezdik építeni az új szarvasmarha-szaktelepet. Á 832 férőhelyes istálló a VI. öt­éves terv folyamán 1250 férő­helyesre bővül. A munka gé­pesített lesz, ami növeli a ha­tékonyságot, ugyanakkor jobb körülményeket teremt. Itt képzett szakmunkások dolgoznak majd. Ahogy az igazgató elmondta, a fejőmes- ternek technikusi szintű mun­kát kell végeznie, de áll ez a gépi etetésre is. Az első ütem 60 millió forintos befektetést igényel, februárban elkészül­nek a tervei, s márciusban akár kezdhetik a munkát Az igazgató a falon függő ■ oklevelekre mutat — Látja, A számok azonban nem tükrözik a hétköznapi gondo­kat, a magánélet sajátosságait, amelyek visszahatnak a min­dennapi tevékenységre. A gaz­daságban — annyi más me­gyei gazdasághoz hasonlóan — nagy feladatot jelentett az el­avult cselédlakások megszün­tetése. Tervet dolgoztak ki. amelynek keretében 1980-ig felszámolják a mintegy 150 lakást A gazdaság hozzájáru­lása itt is találkozott a bri­gádok vállalásával, s ennek köszönhető, hogy két évvel korábban, még ebben az év­ben, minden érintett dolgozó új otthonba kerül. Tavaly 26 lakást építettek, amelyhez a gazdaság egyen­ként 20, illetve 40 ezer .forint­tal járult hozzá. Az idei prog­ram további húsz lakás épj? tését irányozta elő. — 1978-ban már egy dolgo­zónk sem lakik korszerűtlen épületben, sőt az albérletben vagy a szülőknél élők közül is sokan jutnak új otthonhoz. Nem lesz olyan dolgozónk, akinek nincs fürdőszobája. A régi cselédilakásokban jelenleg mór csak hatan élnek. Ezek ú;i otthonba költöztetése már nem nehéz feladat. A húszból tizennégy lakás a fiataloknak az albérletben élőknek jut. S itt egy újabb szempont merül fel. Az igénylők kö­zött a szociális helyzet, vala­mint a munkakör szerint is döntenék. Előnyben részesül­nek az állattenyésztésben dol­gozók. Ők 40 ezer forint tá­mogatást kapnak. Szükség is Molnár Zoltán I Eljegyzés Mari mama nem kérdezte miért? Nem kérdezte, mi tör­tént? Felállt, megindult, ment egyenesen a kocsijuk felé. Csak menet közben szólt oda minden figyelmével a tollaslabda küzdelmeibe me­rült férjének: — Ferenc! Ferenc felpillantott, látta felesége határozott lépteit, lát­ta, hogy fia is kullog az any­ja után, engedelmes férj lé­vén pillanatnyi tétovázás után odaszólt társainak: — Bocsánat, egy pillanat­ra! Ment, letette az ütőjét arra a fatönkre, amelyen az előbb a fia ült, a kocsinál utolérte az asszonyt. — Mi van, Mari? — Hazamegyünk — jelen­tette ki Mari, és már ült is be a kocsiba. Ferenc látta, hogy ez már határozat Nincs mit kérdezni, nincs min vitatkozni. Vissza­fordult az otthagyott tollas- labdázókhoz, széttárta a kar­ját. — Ügy látom, el kell men­nünk! Szevasztok! Beült a volán mellé. — Majd mindent megmagya­rázok — mondta Mari meg­az a négy Kiváló vállalat ok­levél nem volna ott a falon a szocialista brigádok mun­kája nélkül. Ezek az emberek büszkék arra, amit elértek, amit elértünk. A jövőt illetően is fontos, sőt nélkülözhetetlen a munkájuk, a szemléletük ahhoz, hogy továbbra is ered­ményesen gazdálkodhassunk. S akkor a vezetőnek nem ma­rad más dolga, mint hogy. a célt világosan megfogalmazza. Az állami gazdaság tavalyi szocialista munkaversenyé­nek értékelése a következő gondolatokkal zárul: “A ter­melési vállalások eredményes teljesítését kedvezően befolyá­solta a tulajdonosi szemlélet megerősödése, a közös tulaj­don védelméért érzett felelős­ség. a brigádtagok közhangu­lata és a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör.-* Kutason ez tavaly hatmillió forintot éti. Bon esik András nyugtatóan, de pillanatnyi kétséget sem hagyva elhatá­rozása jogossága és indokolt­sága felől. Tibor, miközben bemászott a hátsó ülésre, még egy pil­lantást vetett a partra, ahol anya és lánya között a drámai jelenet utolsó másodpercei zajlottak. Kati nagyon csinos writ így sortban, lenge blúzban. Jó volt vele... jó volt azt hinni, hogy ezzel a lénnyel fogja leélni az életét. Felsó­hajtott. A sírás egy kissé még megint fojtogatta, de ő most már nem engedhette felsza­kadni. A kocsi farolt, aztán neki­fordult a kapunak. • • » Elment. Egyszerűen elment, Gitta és Kati megdermedve néztek utána. Nem messze tőlük a parton Klári szörnyeteg gyermekei ugráltak be a vízbe — ki a vízből, s mintha csak valaki agyafúrt szöveget sulykolt volna beléjük, ütemesen kia­báltak: — El-menta-vőle-gény ... el-menta-vőle-gény ! Klári hiába akarta lecsende- siteni őket; kínjában Lacit kereste, aki az előbb még kéznél volt, hogy segítsen ne­ki, de Laci már megint mesz- sze beúszott a vízbe. Ügy látszik, ő vette észre legelőször a kocsi távozását. A csonkán maradt tollaslab­dázó társaság tanácstalanul te­kingetett széjjel, látszólag csak azért, hogy a Ferenc tó­Javult a társadalmi tulajdon védelme Nem csupán rendőri feladat Öt évet figyelembe véve J megyénkben évente átlagosan 7 millió 360 ezer forint kárt okoztak-/ a társadalmi tulaj­donban. Ennek körülbelül a negyedrésze térült meg. Nagy összegről van tehát szó, ép­pen ezért a népgazdaság, a társadalmi tulajdon ellen irá­nyuló bűncselekmények üldö­zése. számuk csökkentése el­sődleges politikai és gazdasá­gi érdek. Tegyük még hozzá, hogy a megy eben történt ösz- szes bűncselekménynek mint­egy 20—25 százaléka irányult a társadalmi tulajdon ellen. Ugyanakkor örvendetes, hogy 1975-től csökken a számuk. — A társadalmi tulajdon el­len elkövetett bűncselekmé­nyek négy kategóriába tartoz­nak — mondja dr. Gál János alezredes, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság nép- gazdasági és társadalmi tulaj­donvédelmi osztályának a ve­zetője. — Leggyakrabban lo­pás, betöréses lopás, sikkasz­tás és csalás fordul elő. Ta­valy már 25 százalékos volt a csökkenés, azaz 1053-ról 782- re csökkent az ilyen bűncse­lekmények száma. A csökke­nés minden »kategóriában« megfigyelhető. Például a ko­rábbi 142 sikkasztás helyett 91 fordult elő. Megyénk ko­I rábban az összes többi előtt «-vezetett«, azaz itt fordult elő a legtöbb ilyen bűncselek­mény. Tavaly már a »közép­mezőnyben« voltunk. Nemcsak a bűncselekmé­nyek száma csökkent hanem az esetenként okozott kár ösz- szege is. 1977-ben például egyetlen lopás és betöréses lopás kárértéke sem érte el a százezer forintot. Nem talál­kozott a rendőrség szervezett bűnözéssel vagy csoportos el­követéssel sem. Az esetek íe­' lénél tulajdonképpen nem is bűncselekményről, hanem vét­ségről volt szó. A legnagyobb kárértékű bűncselekmények közé tartozik például: az egyik termelőszövetkezettől két lovat loptak el 40 ezer forint értékben. — A leggyakrabban a ke­reskedelem, az építőipar terü­letén fordulnak elő a társa­dalmi tulajdont károsító bűn- cselekmények. À Balaton-par- ton a főszezonban különösen gyakoriak az ilyen esetek. Az egyik áfész-boltvezetőnél pél­dául egy leltár alkalmával több mint 700 ezer forintos többletet találtak. Armak egy része abból származott, hogy a boltvezető az osztályos áru­kat első osztályúként adta el. Így mintegy. 70 ezer forintos leltártöbblet származott az árdrágításból. Egyébként az úgynevezett intellektuális bűn­cselekmények száma — ilyen a sikkasztás, a csalás — öt év átlagában a társadalmi tulaj­don elleni összes bűncselek­mény mintegy 4—5 százalé­kát teszi ki. Tény viszont, hogy a csökkenés ezen a te­rületen a legkisebb mértékű. Az elkövetők többsége pénz­kezeléssel megbízott személy és legtöbbször az ellenőrzés elmulasztása segíti, csábítja őket. Az egyes népgazdasági ága­zatok bűnügyi helyzete a me­gye gazdasági szerkezetéből adódik. Az ipar általában zárt, a mezőgazdaság, a kereskede- em viszont nyitott gazdálko­dási forma. Ebből következik, hogy a helyzet jelenleg a me­zőgazdaság és a kereskedelem területén a legkedvezőtlenebb. Itt a leggyakoribb a lopás, itt fordul elő a legtöbb sikkasz­tás, csalás, s természetesen itt találkozhatunk árdrágítással is. Sok ese'ben nem megfelelő az anyagok kezelése, tárolá­sa, hiányos a bizonylati rend és okmányfegyelem. Mindez pedig a bűnözés táptalaja. Szólni kell az utóbbi Idő­ben »divatossá vált« bűncse­lekményről, a valutaüzérke­désről, a vámbűntettről. Az elmúlt időszakban egyre több külföldi követett el ilyen bűn- cselekményt, gondoljunk csak a gyakran előforduló arany­csempészésre. Noha csökkent a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmé­nyek száma, a helyzet még­sem kielégítő, hiszen elköve­tői a mi zsebünkből veszik ld a milliókat. Elégedettségről szó sem lehet. A társadalmi tulajdon védelme viszont nem csupán a rendőri szervek fel­adata. — A vállalatvezetők meg­értették, hogy közös érdekről van szó. Az utóbbi időben egyre hatékonyabb intézkedé­sek születnek. Munkánkba be­vontuk a társadalmi erőket, jobb az együttműködés a bel­ső ellenőrző szervekkel. A já­rási és a városi pártbizottsá­gok rendszeresen napirendre tűzik egy-egy gazdálkodó szerv vagyonvédelmének hely­zetét Ennek hatására a válla­latvezetők többsége intézkedik. A belső ellenőrzési munkában szintén tapasztalható némi ja­vulás. bár ez korántsem kielé­gítő. Állandóan szorgalmazzuk a riasztó, jelző- és egyéb biz­tonsági berendezések fölszere­lését, ám ezekre a legtöbb he­lyen csak akkor fordítanak fi­gyelmet ha már megtörtént a baj. A vagyonvédelem te­hát elsősorban a vállalatok feladata és érdeke. A megyé­ben több ezer önkéntes rend­őr, üzemrendész és társadalmi rendész vesz részt ebben a munkában. A rendőrség so­kat tesz a megelőzés érdeké­ben. Évente tartanak tájékoz­tatókat előadásokat az üzern- rendészeknek. Rendszeresen megszervezik a közúti szállí­tások ellenőrzését, ennek cél­ja a lopások, a fekete fuva­rok megelőzése. Így számotte­vően csökkent ezeknek a bűn- cselekményeknek a száma. Am nagyobb társadalmi össze­fogással még többnek elejét vehetnék és sokkal kisebb len­ne a kár. Dán Tibor HOTEL ZEMPLÉN Befejezés előtt áll a Hotel Zemplén építése Sátoraljaújhelyen. A 27 szobás. 83 ágyas szálló e hónaptól fogad vendégeket. rozásával megürült helyre egy negyediket keressenek. Nagy csend tamadt Nagymama talán éppen er­re a nagy csendre ébredt föl, ahogyan tápászkodott, meg- nyöszörögtette a nem éppen vadonatúj nyugágyat Felült, nézelődött. Most megkérdezi, hogy hova lettek Tiborék — leste aggo­dalommal Gitta. De nem azt kérdezte. — Hol az a piros trikós fiú? Ez volt a nagymama kér­dése. A lehető legjobb kérdés — gondolta Gitta. Valóban, hol rejtőzött el az az átkozott piros trikós? Gitta odament nagymamá­hoz. Mégis az ő anyja, neki kell vele foglalkoznia. Leg­alább elhallgattatja. — Jót aludtál mama? — Mindig jól alszom, tu­dod! — Tudom, mama, de most nappal van. — Nappal is Jól alszom! Hagyj már azzal az alvással! — s érdeklődéssel nézett kö­rül. — Hova lett a pl fos trí­kós? Gitta sóhajtott, a víz felé intett, jelezve, hogy valahol arra... — Mit, a vízben? — kérdez­te riadtan nagymama. — Hi­szen ebbe bele lehet fullad­ni ! Miért engedtétek? Te La­jos! Hol vagy? Gitta összeszorította £ szá­ját Ha Lajost is arról fag­gatja, hogy az a .csibész ... és felelősségre vonja, hogy miért engedtük bele a vízbe... én is » Dunának megyek. Lajos kénytelen volt oda­jönni. — Engem szólított Margit néni? — Te vagy Lajos, ha nem tévedek... — Nem téved, Margit néni. Parancsoljon velem! — Miért engedtétek bele azt a gyereket a mély Duná­ba?! Bele is fulladhat Azon­nal hívd ki ! De Lajos bácsi nem fogta fel, hogy kiről van szó. Ta­nácstalanul nézett Gittára. — Bár fulladna — mondta Gitta meggyőződéssel. Ebből Lajos bácsi már gon­dolta, hogy miféle gyerekről is van szó. De villámgyors diplomáciai húzással inkább a Klári gyerekeire figyelt akik bokáig hol vízben, hol a sárrá feltúrt fövenyben jártak. Ne­kik kiáltott oda: — Vigyázzatok, gyerekek, bele ne menjetek nagyon a vízbe! Térden felül veszélyes! — Itt vagyok velük — je­lentkezett Klári —, vigyázok rájuk! Ezt akár úgy is fel lehetett fogni, mint az illetéktelen be­avatkozás visszautasítását. — Lajos, Lajos! — szólt rá nagymama — nem azokról a kicsi gyerekekről beszélek ! — A piros trikósról, te! — Ö, az a piros trikós... Lajos bácsi nem volt köny­nyen felingerelhető ember, de most egyszerűen ott akadta hagyni nagymamát. Gitta még idejében, halkan rászólt: — Vidd csak neki! Ha J*é- ri... Lajos bácsi kezdte most már önkéntelenül is összeszedni az események szétzilálódott szá­lait. Hátha valahogy csomóra köthetné. Elindult a parthoz az 6 nagyon megfontolt lép­teivel. Csakhamar föl is fe­dezte a távolban úszkáló va­lamit, ami talán élőlény, le­het éppen ember is, ha meg ember is lehet, hát az sem le­hetetlen, hogy éppen a ke­resett piros trikós az. Tölcsért formált tenyeréből a szája elé, és elnyújtva bekiáltott a Du­nába: — Laaaciií. .! De kiáltott vagy négyet, mire azt észlelte, hogy a tá­voli vízilény valamilyen — talán közeledő — mozgást vé­gez. Nagymama már türelmet­lenkedett: — Mi van, Lajos? Csak nincs valami baj? — Nincs, Margit néni... már jön a fiú! — Miért hívod, Lajos, ne­gyediknek? — kérdezte Gusz­ti. — Igen —■ válaszolta Lajos helyett Gitta —, negyediknek. Hangsúlyában benne volt az ítélete is. Külön Gusztiról, s együtt az egész tollaslabdázó társaságról, a férfiakról, akik, lám semmit sem fogtak fel mindabból, ami pedig szinte a szemük láttára történt. S akik képesek volnának nyugodtan tovább folytatni azt az átko­zott tollaslabdázást, bevonva akár a főbűnöst, est a piros trikós banditát. (Folytatjuk )

Next

/
Thumbnails
Contents